Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-07 / 247. szám, szerda

Másfél évtized munkája Beszélgetés Sabol Jenő elvtárssal, a Kelet-szlovákiai Galéria igazgatójával Tizenöt évvel ezelőtt, 1951­ben létesült a Kelet-szlovákiai Galéria. Az intézmény azóta figyelemre méltó eredményeket ért el: számos műkincset ho­zott felszínre és adott át a nyil­vánosságnak gyűjteményeiben maradandó értékű helytörténe­ti anyagot rögzített, mindmáig céltudatos művelődési, felvilá­gosító és kulturális tevékenysé­get fejt ki. A másfél évtized munkájá­ról, eredményeiről, valamint a jövőbeni tervekről beszélgetett munkatársunk Sabol Jenővel, a Kelet-szlovákiai Galéria igaz­gatójával: • Milyen irányelvek szerint alapozta meg és fejleszti gyűjteményeit a Kelet-szlo vákiai Galéria? — Köztudott, hogy Kelet-Szlo­vákia rendkívül gazdag művé­szeti hagyománnyal és örök­séggel rendelkezik. Az elmúlt századok során Kassán, Eperje­sen, Lőcsén, Bártfán, Jászon szá­mottevő művészeti központok alakultak ki, s ezekben neves mesterek — festők, szobrászok, oltárfaragók — dolgoztak. Alap­vető és legfontosabb küldeté­sünk: felismerni és tu­datosítani! Arra törekszünk, hogy, a ré­gi mesterektől származó mű­kincseket és az élő képzőmű­vészek jeles alkotásait közös fedél alá hozzuk, és ezekből állandó jellegű helytörténeti gyűjteményt létesítsünk. • Milyen mértékben sikerült ez a tizenöt év alatt? — Az alapokat a Kelet-szlo­vákiai Múzeum szolgáltatta. A mintegy 2000 festményt felöle­lő képtárunk kiépítésénél igen értékes segítséget jelentettek számunkra a képzőművészet iránt megértést tanúsító intéz­mények és magánemberek ado­mányai. Ily módon több érté­kes — ma már aligha beszerez­hető — festményhez Jutottunk. A legtöbb anyagot természete­sen vásárlás útján szereztük. Évente átlagosan 250 00Q koro­nát fordítunk gyűjteményünk bővítésére. • • A galéria új képei közt bizo­nyára akad néhány különö­sen értékes példány is? — Ilyennek tekintjük Czau­sig József (1789—18531, lőcsei mester „A koterbachi bányák alapítása" nagyméretű festmé­nyét, az ugyancsak Lőcsén szü­letett, és korának egyik leghí­resebb táj-képfestőjévé vált íd. Markó Károly tájképeit, Horo­vitz Lipót portréjait, Rombauer János és Müller János Jakab ma már ritka vásznait. Gyűjteményünkben szép szám­ban van képviselve Benczúr Gyula, a Klimkovicsék, Éder Gyula, Mednyánszky László, Ka­tona Nándor, Csordák Lajos, Ha­lász-Hradil Elemér, Bauer Szi­lárd, Mousson Tivadar, Kővári Szilárd és a Kelet-Szlovákiá­ban élő, új festőművészgárda. A szobrászok közül Löffler Béla, Račkó Arpád, PatoCka Jó­zsef és Máthé János műveit őrizzük. • Nem említette az egykori Krón-iskola tagjait? — Ezek művei kivétel nélkül megtalálhatók képtárunkban. A kassai Krón-iskola, mely a hú­szas években a haladó és forra­dalmi eszméket hirdető művész­gárda találkozóhelye volt, hosz­szú időre rányomta bélyegét az ország keleti részében alkotó képzőművészek ízlésére és fej­lődésére. A jelenleg is Košicén élő Krón-növendékeken kívül (Jakoby, Feld, Fabíni, Oravec) gyűjteményeinkbe iktattuk Krón Jenő és a már világhírnek ör­vendő Sokol Kálmán grafikáját és rajzait, Perlrott Csaba Vik­tor, Kernstock Károly, Bortnyík Sándor, Schiller Géza, Foltýn Ferenc, Kmetty János, Kontuly Béla Jellegzetes és a Krón-isko­la hatására utaló festményeit. • Fennállása óta hány kiállítást rendezett a Kelet-szlovákiai Galéria? — Amióta 1952-ben a „Kelet­szlovákiai festők a XIX. szá­zadban" "című kiállítással el­kezdtük önálló tevékenységün­ket, összesen 106 tárlatot ren­keztünk Košicén. A jelentőseb­bek: 1953-ban Halász-Hradil Elemér, 1956-ban Mousson Ti­vadar és a Klimkovics-család, 1957-ben Kővári Szilárd, 1958­ban Krón Jenő, 1962-ben Jasz­szusch Antal és 1963-ban Med­nyánszky László és Hanula Jó­zsef életművével ismertettük meg közönségünket. Az ország többi képtárával kiépített köz­vetlen kapcsolatok eredménye­ként bemutathattuk Bazovský, Benka, Alexy, Malý, G'alanda, majd Švabinský és Aba-Novák Vilmos gyűjteményes kiállítá­sait is. • Mire jektetik a jő súlyt a jövőben? — Gyűjteményeink kompletti­Zálására. Sok nagy jelentőségű festőművész született, élt, al­kotott és származott el Kelet­Szlovákia területéről. Csupán néhányat említek: a plenair fes­tészet egyik előfutárja Szinyei­Merse Pált, a csetneki születé­sű Madarász Viktort, a kissze­beni Csontvári Tivadart, az eper­jesi Zempléni Tivadart, Jásziné­Lesznai Annát... Természetesen tudjuk, hogy ezek egy-egy jellegzetes művét nem lesz könnyű dolog meg­szerezni ... Kerületünk több városában emlékszobákat létesítünk. Ezek­ben az ott alkotott mester éle­tére utaló emléktárgyakat és festményeket állítjuk kl. Ily módon Nagyőr községben Med­nyánszky Lászlónak emelünk tartós emléket, Spišská Stará Ves-en Katona Nándornak, Mi­chalovcén pedig Mousson Tiva­darnak. Az említett három em­léktermet már jövőre szeret­nénk megnyitni. • A Kelet-szlovákiai Galéria az egykori Dessewffy-palotában nyert végleges helyet. A na­pokban fejezték be a pom­pás épület belső és külső ta­tarozását. Vannak ezzel kap­csolatban úf terveik? — Igen. Végre megvalósíthat­juk régi elképzeléseinket. Az emeleten lévő termekben, Idő­rendi sorrendben gyűjtemé­nyeink állandó jellegű helytör­téneti részét helyezzük el, a gó­tikától kezdve egészen a leg­újabb korig. A földszinti helyi­ségekben ezentúl kizárólag al­kalmi és időszaki tárlatokat rendezünk. Átalakított helyiségeinket Bauer Szilárd gyűjteményes em­lékkiállításaival szenteljük fel. TANZER IVAN 1966. IX. 7. C z a u s i g József (1789—1853): A koterbachi (rudnabá nyai) bányák alapítása, _ GONDOLATOK A CSEMADOK IX. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSE ELŐTT SIKEREK JEGYÉBEN T ársadalmunk figyelme napjainkban eUűsorban a gazdasági kérdések megoldására irányul, ennek ellenére, pártunk XIII. kongresszusa megkülönböztetett figyelmet szentelt a kulturális kérdéseknek, s az előttünk álló feladatokkal határozat­ban foglalkozott. Ezek a határozatok a CSEMADOK tevékenységé­nek is alapját képezik, megszabva a jövőbeli legfontosabb teendő­ket. A közgyűlés nagy figyelmet szentel majd ezeknek a kérdések­nek. Elöljáróban azonban hadd szóljunk néhány szót a CSEMA­DOK-szervezetek eddigi munkájáról, mellyel nagy mértékben hoz­zájárultak a párt kulturális politikájának megvalósításához a ma­gyar dolgozók között. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete ez év decemberében tartja IX. ren­des orszgos közgyűlését. A kül­döttek értékelni fogják a VIII. országos közgyűlés határozatai­nak teljesítését, és megszabják az elkövetkező négy év munká­jának irányvonalát. A VIII. or­szágos közgyűlés óta a CSE­MADOK helyi és járási szerve­zetei kétségkívül igen szép és kimagasló eredményeket értek el a kulturális tömegmozgalmi munkában. Hogy csak néhány példát említsünk: 322 színjátszó együttes 5698 bemutatót tar­tott több mint egymillió néző előtt, 170 tánccsoport és népi együttes több mint 300 fellépést könyvelhet- el. Tudásukat különösen a járási, területi és központi dal- és táncünnepélye­ken csillogtatták, melyeket évente közel 100 000 ember tekintett meg. Táncmozgalmunk területén lényeges jninőségi fejlődésként könyvelhetjük el az élegyüttesek megalakulását, melyek közül a rimaszombati, a füleki, a deáki, érsekújvári, lévai és dunaszerdahelyi-együí­tesek technikailag olyan szin­tet érnek el, hogy ma már mél­tóképpen képviselhetik a cseh­szlovákiai népi táncmozgalmat. Szépek az eredmények az ének­kari mozgalom területén is. Az énekkari mozgalom fejlődését nagyban elősegítette a Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkarának megalakulá­sa, melynek keretén belül kö­zel 50 karnagy nyert lehetősé­get arra, hogy szaktudását to­vább fejlessze. Hasonló sikeres munkát végeztek helyi szerve­zeteink az irodalom népszerű­sítése terén: több mint 20 iro­dalmi színpad, 48 irodalmi kör, több száz irodalmi és szerzői est bizonyítja helyi szervezete­ink aktivitását. Hasonló szép eredmények­kel dicsekedhetünk a népműve­lési munkában is. Több mint 17 000 tudományos szak- és po­litikai előadás, évente több mint száz népi akadémia, egész sor honismereti kör (melyek közül különösen az érsekújvári honismereti kör emelkedik ki) szervezésében való részvétel igazolja helyi szervezeteink si­keres tevékenységét. Ami tehát az eredményeket illeti a IX. országos közgyűlés küldöttjeinek lesz miről beszél­ni. Természetesen a négy év alatt felhalmozódott rengeteg tapasztalat arra kényszerít bennünket, hogy ne üljünk ba­bérjainkon és munkánkat kri­tikus szemmel nézzük. Hisz az elért eredmények mellett akad bőven hiba is. Vegyük pl. a VIII. országos közgyűlés azon hatá­rozatát, mely célul tűzte kl a csehszlovákiai magyar dolgo­zók 10 százalékának beszerve­zését a CSEMADOK-ba. Ennek a fontos feladatnak a teljesíté­se mindeddig igen lassan fo­lyik. Vannak járások mint pl. a kassai, rozsnyói, rimaszom­bati, lévai és nyitrai, melyek­ben a magyar dolgozók több mint 10 százalékát beszervez­ték a CSEMADOK-ba, ugyan­akkor azonban vannak olyan járások is, mint pl. az érsekúj­vári, liomáromi, dunaszerdahe­lyi és galántai, ahol a magyar dolgozók alig 6 százaléka tagja a kultúregyesületnek. Ezekben a járásokban azonos feltételek vannak a tagtoborzásra, mint azokban, amelyeket előbb emlí­tettünk. Különösen a dunaszer­dahelyi és komáromi járások­ban vannak jó feltételek, hisz a lakosság csaknem 90 százalé­ka magyar nemzetiségű, (de nem utolsósorban az érsekújvá­ri Járásban ls), s így megvan minden előfeltétel a taglétszám lényeges emelésére. Ezekből a hiányosságokból kiindulva a közgyűlés előtti időszakban a CSEMADOK Központi Bizottsá­ga a taglétszám lényeges növe­kedését tűzte ki célul, és ezért helyi szervezeteink és járási bizottságaink elsődleges felada­ta, hogy az őszi időszakot hasz­nálják fel a szervező és agitá­ciós munkára. Hangsúlyoznunk kell, hogy a CSEMADOK tag­létszám növelésének nagy je­lentősége van. Ez nem csupán gazdasági kérdés, nemcsak a tagdíjak fizetésének kérdése. Minden tömegszervezet és tár­sadalmi szervezet komolyságát, aktivitását növeli az a tény, mennyi tagja van, hogy az a társadalmi csoport, melynek kö­rében a munkáját végzi, milyen érdeklődést tanúsít a szervezet Iránt. Azok a tapasztalatok, melyeket a VIII. országos köz­gyűlés óta szereztünk, gondol­kodásra készletnek bennünket munkánk tartalmával kapcso­latban. Bármilyen szép ered­ményeket is értünk el, még több céltudatosságot kell be­vinni a munkába, s ki kell kü­szöbölnünk belőle az ösztönös­séget és a véietlenséget. Munkákat konkrétabbá kell tenni, például az előadói tevékenység területén. Az utób­bi időben a CSEMADOK csak a Szocialista Akadémia által tervezett előadások szervezését segítette elő, megszüntette sa­ját lektori testületeit stb, A jö­vőben is szükségesnek mutat­kozik az is, hogy a CSEMADOK sajátos küldetésének megfele­lően önálló előadói tevékeny­séget is végezzen, és ennek megvalósítása érdekében elő­adói segédanyagokat adjon ki, saját lektori testülettel rendel­kezzék járásainkon. Kiindulva abból, hogy a CSEMADOK egyik legfontosabb feladata és küldetése a magyar dolgozók szocialista hazafiságra és nem­zeti öntudatra való nevelése, szükségesnek látszik, hogy ön­állóan szervezzünk történelmi előadásokat és ezeken keresz­tül megismertessük a magyar dolgozókat saját nemzeti hala­dó hagyományainkkal, valamint a cseh és szlovák nép törté­nelmével. Hasonlóképpen szük­ségessé yálik az irodalmi jel­legű előadások szervezése is. Itt nemcsak arról van szó, hogy a nemzeti irodalom a nemzeti öntudat legfőbb forrása és táp­lálója, hanem arról is, hogy az irodalom ismerete az általános műveltséghez tartozik. Az irodalom terjesztésében és népszerűsítésében nagy je­lentőséget tulajdonítottunk az irodalmi köröknek. Azonban ma úgy érezzük, hogy ezeknek a köröknek a szervezését, túlsá­gosan széleskörűen és tömeges alapokon képzeltük el. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, nem az a fontos, hogy egy-egy Irodalmi körnek 50 vagy 100 tagja legyen. Figyelmünket ar­ra kell összpontosítanunk, hogy minden városban és faluban az irodalmi körökben összpontosít­suk azokat az aktív irodalom­barátokat, akik irodalmi elő­adásokat készítenek, illetve ma­guk is alkotó módon bekapcso­lódnak az Irodalmi életbe. Az így előkészített anyagot azután fel tudjuk használni egy-egy jól megszervezett irodalmi elő­adás céljaira. Ugyanezt a mód­szert kellene alkalmaznunk a honismereti körök szervezésé­nél is. Az érsekújvári honis­mereti kör működése azt iga­zolja, hogy a honismereti kör­be elég bevonni néhány tör­ténelmet szerető és kutató em­bert, akik rendszeresen kutat­ják városuk vagy járásuk tör­ténelmének anyagát, és ezt elő­adások formájában felhasznál­ják a honismereti nevelés érde­kében. Az érsekújvári honisme­reti kör jó működését igazolja az is, hogy sokszor 400—500 hallgató is megjelenik az elő­adásokon. Természetesen ennyi ember nem lehet egy körnek a tagja, mert akkor a kör munká­ja ellaposodik. De a kör mun­kájának fő feladata felkelteni a széles tömegek körében a honismereti előadások iránt az érdeklődést. Hasonló konkrétabb munkát követel a népművészeti együt­tesek tevékenységének irányítá­sa is. Különösen a járási nép­művészeti szakbizottságok ak­tivizálásáról van Itt szó. Át kell gondolni, vajon nem szüksé­ges-e a járási bizottságok mel­lett módszertani tanácsadó testületet létesíteni a munka folyamatossá tétele érdekében. Mindössze néhány problé­mát ragadtam ki. De van még több is, mint pl. a CSEMADOK és az állami népművelési szer­vek együttműködésének kérdé­se és ennek az együttműködés­nek pontosabb meghatározása, a CSEMADOK jogkörével kap­csolatos problémák stb. Mind­ezekről, de a többi problémák­ról is el kell gondolkodni min­den CSEMADOK-tagnak, de kü­lönösen a közgyűlés küldöttei­nek. Erre a közgyűlés előtti időszakban lesz elég idő és mód is, hisz a közgyűlés beszámoló­jának téziseit minden helyi Szervezet taggyűlésen megtár­gyalja. A vitára bocsátott tézi­sekhez való hozzáállás minden CSEMADOK-tag részéről dön­tően befolyásolhatja az egész közgyűlés szellemét és irányát. Ezért járási bizottságainknak arra kell helyezniük a fő súlyt, hogy a közgyűlést megelőző taggyűlések ne legyenek formá­lisak. VARGA JÁNOS A brnói vásár küszöbén AZ IDEI BRNŰI VÁSÁR kon­cepciójában nem történt lénye­gesebb változás. A nemzetközi árumintavásár továbbra is sza­kosított gépipari irányzatú lesz. A szakosítás útján halad előre a csehszlovák ipari termelés ls. Az ez évi nemzetközi bemutató egyúttal bepillantást nyújt a csehszlovák gépipar jelenébe és kilátásaiba is. Gépipari termelésünket tizen­hat külkereskedelmi vállalát fogja képviselni: a Strojimport, a Strojexport, a Technoexport, a Kovo, a Motokov, az Omnipol, • a Polytechna, a Ferromet, a Me­talimex, a Čs. Keramika, a Glassexport, az Investa, a Mer­kuria, a Skodaexport, az Uni­coop és az Artia. A CSEHSZLOVÁK MEZŐGAZ­DASÁGI GÉPEKET a brnói Zbro­jovka szakágazati vállalat, il­letve a Motokov külkereskedel­mi vállalat mutatja be a „Z"­pavilon melletti szabad térsé­gen. összesen 69 mezőgazdasá­gi gépet választottak ki a ki­állításra, amelyek. käacUl 27 új­donságnak számít. Bemutatásra kerül például a Zetor 5511-es, amely az Igen nehéz mezőgaz­dasági munkáknál nyújt segít­séget, de ugyanúgy érvényesül­het az erdőgazdaságban és a közlekedésben Is. Újdonságnak számít a Z—3013-as traktor is, amely különösen a szőlőkben és a komlóültetvényeken tesz jó szolgálatot. A többi bemuta­tásra kerülő mezőgazdasági gép közül említést érdemel a TN— 4K2—10-es traktor, a TH—4K2 —10-es hegyvidéken használha­tó kistraktor, a VSZ—140-es si­lókiemelő berendezés, amely a répaszeletek rakodására, illetve a szeletelt takarmányanyagok­nak raktárakba vagy kazlakba való rakására is alkalmas. Az új fejőberendezés óránként 220 —440 juhot fej meg. AZ ÉRDEKLŐDŐKNEK műkö­dés közben is bemutatják a ki­állított gépeket és berendezése­ket, hogy alaposan szemügyre vehessék őket és megismerked­hessenek működésükkel. (dtl

Next

/
Oldalképek
Tartalom