Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-01 / 241. szám, csütörtök

A negyedik ötéves terv végén Szlovákra valósítja meg az ország ipari termelésének egynegyedét * Nagy tartalékok a termelési-műszaki bázisban • Az új irányítási rendszer távlatilag még nem befolyásolja a vállalatok és a szakágazati igazgatóságok tevékenységét • A faanyag tökéletesebb hasznosítása még késik A párt gazdasági politikájának célja és tartalma a termelési-műszaki bázis kihasználására és a tartalékok felhasználására irányul a népgazdaság egyensúlyának és arányosságágának felújítása érdekében. E programot konkrét módon a negyedik ötéves terv fő feladatai fejezik ki. Ezek szerint a nemzeti jövedelem évi 4 százalékos átlagos növekedését kell elérni, az ötéves tervidőszak végén már 5 százalékosat. Az ötéves terv célkitűzései — az arányosság felújítása és a népgazdaság konszolidálódása után — feltételeket teremtenek az ország gazdaságának dinamikus fejlődése, s úgyszintén a világ fejlett országaival való versengés számára. Ezt a. helyzetet az emelkedő irányzatli újratermelő folyamat felhasználásával érjük el, amely megfelel a szocialista termelési viszonyok és a termelőerők magasabb színvonalának és a mai tudományos és műszaki fejlődésnek. Szlovákia gazdasági fejlesztése 1970-ig különösen azokból a feltevésekből indul ki, hogy tökéletesebben kihasználjuk • azt a termelési-műszaki bázist, amelyet az elmúlt években építettünk fel; • a gazdasági és a természeti feltételeket, beleszámítva a nyersanyagoknak magas műszaki és minőségi színvonalú késztermékekké való feldolgozását; • Szlovákia kedvező földrajzi fekvését a külkereskedelem és a közlekedés szempontjából. NÉHÁNY ÉRDEKES SZÁMADAT Szlovákia viszonylag kedvező természeti és gazdasági forrásainak kihasználása a fejlesztés ütemének fokozását követeli meg Szlovákia valamennyi termelési ágában; az iparban 55—56 százalékkal (országos viszonylatban kb. 30 százalékkal), a mezőgazdasági termelésben több mint 23 százalékkal (országos viszonylatban 19—20 százalékkal) kell fokozni a termelést. A foglalkoztatottság országos növekedéséből Szlovákia 45—46 százalékban fog részesedni. Ilyen fejlődés eredményeképpen Szlovákia ipari termelése az ötéves terv végén már eléri — a mostani 20,8 százalékkal szemben — az országos volumen egynegyedét, a mezőgazdasági termelés a 31,7 százalékát, a kiskereskedelmi forgalom a 26,4 százalékát. Javul a városok és a községek iskolai, egészségügyi és szociális intézményekkel való ellátottsága is. Ezt a fejlődést elsősorban az a széles körű termelési-műszaki bázis teszi lehetővé, amelyet az elmúlt években építettünk fel. Az 1958—1964-es években 119 milliárd korona értékű állóalapot helyeztünk üzembe. Tudatában vagyunk annak, hogy még a negyedik ötéves terv feladatai sem hasznosítják teljes mértékben azokat a tartalékokat, amelyekkel ebben az irányban rendelkezünk. Az állóalapok hatékonysága Szlovákiában (ezt a mutatót a bruttó termelésnek az állóalapokhoz való viszonya határozza meg) az 1962. évi 0,930ról 1964-ben 0,39-re csökken. Ez ideig sem sikerült kompenzálni azokkal az eszközökkel, amelyekkel a központi szervek rendelkeznek. Az új irányítási rendszer, amely részben már ebben az évben is érvényesül, jelentősebb mértékben még nem befolyásolta sem a vállalatok, sem a szakágazati igazgatóságok javaslatait. Azoknak a gazdasági feltételeknek, amelyek szerint a vállalatoknak a jövő év elejétől kell gazdálkodniuk, nemcsak a népgazdaság fokozatos konszolidációja megvalósítási keretének, hanem a gazdasági hatékonyság és az intenzitásnövekedés keretévé is kell válniuk POTENCIÁLIS TERMÉSZETI ÉS GAZDASÁGI FORRÁSOK E program részét képezi Szlovákia számításba jövő természeti és gazdasági forrásainak a felhasználása is. Az egyik legdöntőbb tényező Itt a munkaerő. A foglalkoztatottság növekedése az iparosítás fokozására orientálódik. Szlovákiában 1970-ig 136 000 dolgozóval kívánjuk növelni a foglalkoztatottságot, ebből 67 000 személy az iparban és az építőiparban talál munkalehetőséget. A közvetlen munkafolyamatba he nem kapcsolódott lakosság százalékaránya az 1965. évi 14,5 százalékhoz viszonyítva 12 százalékra csökken. Ugyanakkor Szlovákia lakosságának a munkába való bekapcsolódása már ma is nagyobb, mint például Franciaországban, az Egyesült Államokban vagy Olaszországban. A következő években azonban még rendelkezésünkre fognak állni bizonyos helyi tartalékok, különösen a határvidékeken. Ezeket a tatartalékokat az ötéves tervidőszak végén az ipari termelés megszilárdításával ajánljuk hasznosítani. Erre fog szolgálni az egyes gazdasági eszközöknek a kevésbé fejlett mikrokörzetek fejlesztésére való felhasználása is; itt 15 százalékos dotációt kívánunk engedélyezni az állami költségvetésből azoknak a vállalatoknak, amelyek a meghatározott helyeken fognak beruházásokat eszközölni. A negyedik ötéves terv részét képezi a bérpolitika is, amelynek lényegesen nagyobb mértékben előnyben kell részesítenie azoknak az üzemeknek a munkahelyeit, ahol a munkatermelékenység növelésével fokozzák a termelést. Ezen az úton kell létrehozni az érdeket és a feltételeket is a bérek denivellizálása számára. Jelentős elégtelenül hasznosított forrást képvisel Szlovákia mezőgazdasági talaja, amelynek kihasználása még nem felel meg a lehetőségeknek. E termelési ág jelentőségét az a szempont domborítja ki, hogy maximális mértékben fedezni kívánjuk a társadalom élelmiszerszükségletét. A fő súlyt a hektárhozamok növelésére helyezzük, különösen a gabonaféléknél, amelyeknél az elmúlt tervidőszakhoz viszonyítva 22—23 százalékkal kell fokozni a hozamot. A takarmányalap megerősítésének útján elérjük a cseh kerületek intenzitás-színvonalának kb. 82 százalékát a mostani 76,5 százalékkal szemben. Kialakulnak a feltételek a michalovcei haloizit, továbbá a kvarchomok, a bazalt és az érckvarc hasznosítására. Jelentős eszközöket fordítunk a magnezit feldolgozására. Egyelőre, sajnos, szembetűnőbben nem javul a faanyag hasznosítása. Megnövekszik ugyan a faforgács- és farostlemezek, s úgyszintén a bútor termelése, a puhafa és a fahulladék hasznosításával azonban csak az ötéves terv végleges előkészítése és az 1970. év utáni távlati terv kidolgozása után kell majd foglalkoznunk. Hasonlóképpen nem lehetünk megelégedve a kvarcit, a cementipari s egyéb nyersanyagok felhasználásával. Lényegesebb módon megteremtjük a feltételeket természeti szépségeink fokozottabb kihasználása számára' is; új objektumokat építünk Piešťanyban, Trenčianske Teplicében, a Csorba-tó mellett, Kováčovában s másutt. Tökéletesebben kihasználjuk a további termál- és ásványvízforrásokat is, bár a tényleges lehetőségeket még így sem merítjük kl. A VÁLLALATOK IGÉNYES PROGRAMJA A negyedik ötéves terv az előző tervektől eltérően elsősorban a központ gazdasági politikájának a kerete, ezért nem határozza meg a beruházási eszközöket, a munkaerőforrások, az alapanyagok hagyományos, részletes és kötelező elosztását. A gazdaságirányítás új módja más eszközöket fog használni a gazdasági tevékenység serkentésére és fejlesztésére, lemond az előre meghatározott direktívák formális elrendeléséről. A negyedik ötéves terv nagy igényeket támaszt Szlovákia valamennyi vállalatával szemben. Közvetlenül megköveteli a legújabb tudományos és műszaki ismeretek kihasználását, s fokozatosan a termelési programok elengedhetetlen strukturális megváltoztatását. A szerkezetátalakulás fontosságát az export számára történő termelésben például a hatékonysági mutató, vagyis a nemzeti munka ún. devizaértékelése szemlélteti. Ez az értékelési szempont azt fejezi ki, hogy mennyi devlzakoronát nyerhetünk 100 korona értékű munka ráfordításával. Ha Ilyen mutató szerint értékeljük az exportált termékeket, jelentős különbségeket állapítunk meg. A felhasznált nyersanyag a használati üveg kivitelénél például 600 százalékban értékesül, az ipari varrógépek exportjánál 580 százalékban, az automaták és a félautomaták kivitelénél 480 százalékban. A személyautók kivitelénél ezzel szemben csupán 130 százalékban, az Izzólámpáknál 125 százalékban, a papírnál pedig csak 120 százalékban. A HATÉKONYSÁGTÓL FÜGG A JOVÖ Minden vállalat munkájának jövedelmezőnek kell- lennie, ezért minden munkahelyen felttt kell vizsgálni és tökéletesíteni kell a' termelési folyamát egész lefolyását — a technológiától kezdve egészen a munkaszervezésig. A hatékonyság s egyúttal a jövedelmezőség foka lesz az irányadó minden üzem jövőjéről való döntéskor. Fokozatosan minden munkaközösség tudatába kell vésni, hogy ők a saját jövőjük alkotói. Manapság a felsőbb gazdasági egységek és a központi gazdasági szervek a negyedik ötéves terv egyes problémáinak végleges megoldásán dolgoznak. Különös figyelmet szenteltek a felhalmozásnak, a beruházási építkezéseknek, a bérpolitikának és az anyagi érdekeltségnek, a külkereskedelemnek stb. Ami Szlovákia gazdaságát illeti, különös figyelmet szentelünk a 15-éves munkaerőtartalékok széthelyezése megoldásának, keressük az új termelés és az új üzemek építésének lehetőségeit, a kapacitások kihasználását, a mezőgazdaság hozamának fokozását — oly módon, hogy egyúttal megoldjuk a gazdaságilag elhanyagolt területek problémáját is. Már az ötéves tervidőszak végén meg kell tereinteni a feltételeket az 1970. év utáni gyors fejlődés számára. Az a politikai-gazdasági feladat, hogy Szlovákia gazdasági színvonalának továbbra is egyre inkább meg kell közelítenie a cseh kerületek gazdasági színvonalát, reális módon meg van alapozva a negyedik ötéves terv feladataiban. Az alapfontosságú termelési ágak fejlődése és a lakosság nagyobb részének a nemzeti jövedelem létrehozásában és felhasználásában való részvétele már első jelei ennek a közeledésnek. A hatékonyságért és a piac megnyeréséért folyó egészséges versengés érvényesítése — aminek az új irányítási rendszer jellemzőivé kell válnia — kétségtelenül felülmúlja a népgazdaság lehetőségeire vonatkozó mai elképzeléseinket. JOZEF HVORECKÝ mérnök, a Szlovák Tervbizottság első elnökhelyettese A Žilinai Váliostav dolgozói szeptember 25-én adják át rendeltetésének a Ružíni Vízművet, amelynek 390 hektár felületű tárolómedencéje a Kelet-szlovákiai Vasművet látja el vízzel. Képünkön a Ružíni Vízmű gátja, háttérben a víztorony. (G. Bodnár — ČTK-felv.) (17) Nem nagyon tetszett nekem a hirtelen visszahúzódása, ravaszságot éreztem a viselkedésében, a pálfordulásában. Persze, akkor nem tudtam volna megmagyarázni, miért teszi. Mór csak azért se, mert évek óta arra szoktatott, hogy ő a gazda, az úr a portán, az ő tudta és beleegyezése nélkül nem történhet semmi, s én tartottam magam a kívánságához, semmit nem tettem a megkérdezése nélkül. Mint egy született szolgafiú, csináltam azt, amit mondott. De már nem volt jó úgy neki. - Ugyan, Elemér, nem vagy te gyerek, hogy mindent a szádba kelljen rágnom — dorgált minduntalan. - Igaz, gyerek nem vagyok, de gazda se -r bújt a szerénység a hangomba. - Hát ki a gazda? - vakarta meg kopasz fejebúbját, mindig feljebb tolta a kucsmáját, ha volaki hízelgőt mondott neki. - Bátor Barnai - igyekeztem a válasszal. — Én nem, én már megettem a kenyerem javát, én már minden évvel közelebb kerülök a sír szójához. Ott kint a dombon, az az egy öl föld lesz majd az enyém. Intézkedj te, ne várj az én paramcsaimra 1 Azt hittem, igazat mond, napokig nem lehetett látni a földeken, én vesződtem a munkásokkal, a birtokkal, s hazudnék, ha titkolnám, örültem az önállóságnak, hogy vegre gazda lehetek és nem bábu a hatablakos házban. Ily módon számomra kedvezően alakultak a dolgok, apósom megijedt és visszavonult. Egész őszön, de még a téli hónapokban is úgy jártam-keltem a portón, a magas vaskerítés mögött, mint aki ebbe született. Ellenőriztem a betakarítást, kifizettem a napszámosok és a szezonmunkások részét, a ház és földadót, a pásztort, a kerülőt, az éjjeliőrt, a papot, a kántort, törlesztettem a hitelt oz üzletben, egyszóval mindent én intéztem. Vásárra is én vezettem a hízóbikát és jó pénzért eladtam. Az árából szép ruhát vettem a feleségemnek, ne gondolja, máson jár az eszem, a fiamat is ajándékkal leptem meg, lássa Eszter, hogy szeretem a családomat. És milyen a falu? Egyszerre híre futott, hogy Bátor Barnáéknál az történik, ami soha másutt, a gazda lemondott rangjáról, átengedte vejének az irányítást, Sütő Elemér az apósa életében megélte, hogy átvehette a gyeplőt, kezében tarthatja a birtokot, a maga ura, igazán szerencsés nap alatt született. Ravaszságot éreztem az apósom visszavonulósóban, mégis tetszett a korai önállósítás. A családban szent lett a béke. Feleségemhez újra kedves lettem, teljesen eloszlattam a gyanúját, jogosan hitte, hogy a régi vagyok, akit házasságunk első heteiben megismert. Terhes volt, a hatodik hónapban járt, jólesett, hogy nyugodtnak láttam, hogy felhagyott a jeleneteivel. Apósom a konyhában téblábolt, meg az állatokkal törődött, anyósom a krumplit kavarta a sparhelton, vele kapcsolatban nem is emlékszem másra, csak arra, hogy kavarta a krumplit, hizlalta a disznókat, a halál is a tűzhely mellől szólította el, feleségem a kisfiúnkkal foglalkozott, én meg kedvem szerint gazdálkodtam. Mondom, késő ősszel és télen is én álltam szemtől szemben a szezonmunkásokkal, én adtam ki a munkát, én fizettem ki a bérüket, az én akaratom és elképzelésem érvényesült. Én mentem a komiszárhoz passzusért, én jártám el a részeges jegyzőnél ügyes-bajos dolgokban, én voltam a gazda! Persze, az apósom természetében beállt változást nem tartottam véglegesnek. Magamban úgy könyveltem el a jóságát, hogy turpisság és félelem is van mögötte. Mit mond erre a nép? Amilyen hirtelen kerekedik a vihar, olyan gyorsan el is múlik. Más lesz mindjárt apósom is, ha elvonul a feje fölül a veszély, ha pártoskodása miatt nem kötnek útilaput a talpa alá, ha nem rakják át Magyarországra, vagy nem viszik ki Csehországba. S én árnyék leszek ismét, az apósom árnyéka. De kötnek-e útilaput a talpa alá? (Folytatjuk)