Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)
1966-09-23 / 263. szám, péntek
H avonként átlag 1000— 1500 levél érkezik szerkesztőségünkbe. Közülük — szintén az átlagot véve — háromszáz—négyszáz az olyan, amelyekben olvasóink, levelezőink valamilyen társadalmi szempontból jó, vagy káros jelenségre hívják fel figyelmünket. Számunkra elsősorban ezeknek a leveleknek van jelentőségük. Vajon mi történik ezekkel a levelekkel? Bizonyos hányadukkal az újságolvasók is találkozhatnak a lan hasábiain. a Levelesláda című rovatban vagy a Válaszolunk olvasóinknak fejléc alatt, de az is elég gyakori, hogy egy egy cikk vagy riport éppen a levelek alapján születik meg. A tartalmuknál fogva jelentősebb levelek egy része azonban egyáltalán nem kerül be a lapba. Sajátosságuk, hogy róluk írójukon. a szerkesztőségen és a benne foglalt panasz, kérelem intézésébe, tisztázásába bevont hivatalok munkatársain kívül jóformán senki sem tud. Az így „suba alatt" intézett pariaszlevelek — mert többségük panaszt tartalmaz — igen sok munkát igényelnek. Néhány ilyen esetet szeretnénk megemlíteni. Ez év július hetedikén például a nagymegyeri új, emeletes házak lakói fordultak hozzánk panasszal, illetve kérelemmel, intéznénk el, hogy ne csak fizessenek a vízért, de legyen is vizük. Saját erőnkből a vízhiány megoldása érdekében aligha cselekedhettünk volna érdemlegeset, ezért tudtára adtuk a dolgot a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottságnak. Az eset helyszíni kivizsgálása után megállapították, hogy a panasz, Illetve a bírálat jogos. A kérdés gyors megoldására bevonták az említett városka nemzeti bizottságát, a házkezelőséget és a meliorációs szövetkezetet. Ideiglenes, de leggyorsabb megoldásnak bizonyult, ha kutat fúrnak. S mire ezek a sorok nyomdafestéket látnak, talán már tiszta, egészséges ivóvíz csurog majd az említett lakások vízvezetékeiből. Hasonló esetet említ Nagy Miklós komáromi lakos levele. Elöljáróban azt is szükséges megmondanunk, hogy levélírónk a Letecké Pole-i városnegyedben lakik. Ennek a városrésznek az a különlegessége, hogy csupa faházakból áll. Ezeket az ideiglenes házakat azok lakják, akiknek a múlt esztendei nagy árvíz elvitte fejük fölül a tetőt. Nagy Miklós is itt lakik. Levelében sok mindent kifogásolt:: nagy a sár, lassan épül az új út, nem tudnak mit kezdeni a konyhai hulladékkal, szeméttel, víz még nincs a faházakban, de a víz árát éppen úgy elkérik, mintha a konyhában volna a vízcsap, nincs élelmiszerüzlet a közelben, a zöldségesbolt teteje lyukas. A levél tartalmát Ismertettük a Komáromi Városi Nemzeti Bizottság vehetőivel. MindenekAmiről nem tud az olvasó előtt ők segíthetnek. Az elvtársak utána néztek a dolognak, majd az eredményről Ondrej Koiárik, a VNB elnöke informálta szerkesztőségünket. Leveléből kiderült, hogy tényleg nagy a sár a „barakkvárosban". De ezen pillanatnyilag nem tudnak segíteni. Jelenleg közművesitik ezt a városrészt (kanalizáció, vízvezeték, úthálózat építése). Ezek a munkák előre kidolgozott munkaterv szerint folynak. Az útépítést megelőzi a csatorna- és a vízvezeték-hálózat kiépítése, és ezt követi nyomban az útépítés. Ha ezt a sorrendet megváltoztatnák, komoly népgazdasági károk származnának belőle. Nem sok idő múlva újra fel kellene bontani az utat, hogy megépítsék a csatornahálózatot, lerakják a vízvezetéket. A telep közművesítésére tizennégymillió koronát irányoztak elő. A munkákat a jövő év derekáig befejezik. Ami pedig a vízellátást illeti, a lakóházak többségében csak október végére lesz vlz. Addig az utcai csapokból — néha meglehetősen távolról — , kell hordaniuk- ~a vizet. Ezt a városi nemzeti bizottság is figyelembe vette. Következésképpen a járási nemzeti bizottság jóváhagyásával ott, ahol még a házakban nincs víz, a lakbért és a vízszolgáltatásért Járó illetéket — a vízzel és egyéb közhasznú szolgáltatásokkal ellátott háztartásokkal szemben — a felére csökkentették. Örömmel értesültünk arról is, hogy az élelmiszerüzlet kérdése szintén megoldódott. Előregyártott építőelemekből felépítettek egy olyan üzletet, amely naponta kétezer embert képes ellátni élelmiszerrel és egyéb közszükségleti cikkekkel. Az új élelmiszerbolt több mint egy hónappal ezelőtt megnyitotta kapuit. Hátra van ntég a zöldségesbolt. Igaza volt Nagy Miklósnak abban is, hogy befolyt a vlz és megromlott az áru az üzletben. Az illetékesek a tetőhibát már kijavították. M ost lássunk egy olyan esetet, amikor a legjobb akarat sem segíthetett. T. Z., a csernői átrakóállomás dolgozója levélben, majd később személyesen is elpanaszolta, hogy júniusban jogtalanul visz szatartották a fizetését, megszakították vele a munkaviszonyt, csupán azért, mert néhanapján megiszik egy-egy pohár sört. Az ügyben kikértük az átrakóállomás illetékes vezetőinek a véleményét. Ök szintén sajnálják, hogy idáig fajult a dolog. T. Z. mértéktelenül iszik. Legalább hat olyan esetet soroltak fel, amikor részegen jött munkába, ezért haza kellett küldeni, vagy egyáltalán tájára sem ment munkahelyének. Az említett fizetés-visszatartás is az ital következménye volt. Június 28-án szintén többet Ivott a kelleténél és július 5-lg feléje sem nézett munkahelyének. Mulasztását már nem írhatták szabadsága rovására ezért fizetését visszatartották mindaddig, amíg ügye nem tisztázódott. Amikor azonban utólag orvosi igazolással bebizonyította, hogy a kérdéses napokban „gyengélkedett", keresetét kifizették. A felmondás azonban érvényben maradt. Az ismert okok miatt az üz^mi tanács is egyetért a vezetőség döntésével. T. Z.-n nem fogott a szép szó. Hiába fogadkozott, hiába adta kezeírását, nem változott meg. Viselkedésével maga kényszerítette rá a munkahely vezetőségét erre a lépésre. E zek lennének hát azok a dolgok, amelyek nem csapódnak le a lapban, de elintézésük igen sok munkát, körültekintést, tapintatot kíván, egész sor embert foglalkoztat egy-egy eset, ügy, észrevétel kibogozása. Még egyszer hangsúlyozom, ha a lapban nem is tükröződik vissza, mégiscsak nyoma marad ennek a munkának, visszatükröződik másban: a lap Iránti bizalomban. És ez számunkra aranyfedezet. Hogy valamennyi esetben mégsem segíthetünk — amint azt az utóbbi példából is láthattuk — nem rajtunk múlik. SZARKA ISTVÁN JOGI TANACSADÓ Az állandó munkát vállaló, tovább dolgozó nyugdíjasokról A napokban jelent meg a törvénytár szlovák nyelvű kiadásán bán az 1966/60 sz. kormányhirdetmény az egyes tovább dolgozó nyugdíjasoknak kivételesen folyósítható nyugdíj feltételeiről. Ez a rendelkezés 1966. augusztus 1-én lépett hatályba. ÁLTALÁNOS ESETEK Az említett rendelkezés 1. §-a azokkal az esetekkel foglal, kőzik, amikor a 65. életévét betöltő nyugdíjas a III. munkakategóriába sorolt állandó jellegű munkát vállal. Az ilyen tovább dolgozó nyugdíjas, valamint az olyan tovább dolgozó, legalább 60 éves nyugdíjas, akinek nyugdíját az I. munkakategória feltételei szerint állapították meg, illetve a legalább 60 éves, teljes alkalmazotti vagy EFSZ öregségi nyugdíjat élvező nők, tekintet^nélkül az alkalmazásuk során elért keresetük összegére (tehát lehet havi 1000 koronánál magasabb fizetésük is), megtarthatják nyugdíjukat havi 1000 korona összegig; ha az első munkakategóriába sorolt munkát végeznek, 800 korona erejéig, ha a II. munkakategóriába sorolt munkát végeznek, havi 600 korona erejéig, ha a III. munkakategóriába sorolt munkát végeznek (ez az esetek zöme). E rendelkezés érielmében pl. ha 65 évnél idősebb nyugdíjas, aki 800 korona nyugdíjat élvez, állandó jellegű, III. munkakategóriába tartozó bármilyen munkát (tehát lehet adminisztratív munkakör is) vállal, nyugdíját havi 600 koronáig tovább folyósítják tekintet nélkül havi fizetésének összegére. Az ilyen munkavállalás esetén azonban a nyugdíj már nem emelkedik. Ez csak akkor emelkedne, ha a tovább dolgozó nyugdíjas munkavállalása idejére nyugdíja folyósításáról lemondana. A fentebb említett korhatárokra való tekintet nélkül tehát nem kell a III. munkakategóriájú férfinak 65 évesnek és a nőnek 60 évesnek lennie, akármilyen állandó jellegű munka vállalása esetében az öregségi nyugdíjat 600 korona erejéig tovább folyósítják, ha a tovább dolgozó nyugdíjas havi fizetése nem haladja meg a havi 1000 koronát. Ha az ilyen nyugdíjas havi fizetése 1000 korona fölé emelkednék, arra az időre nem folyósítanák nyugdíjat. Ez idő alatt a tovább dolgozó nyugdíjas nyugdíjigénye emelkednék (egy ledolgozott év után 4 százalékkal, ill. minden ledolgozott 3 hónap után 1 százalékkal). KEDVEZMÉNYES MUNKAHELYEK Azoknak az öregségi nyugdíjat élvező nyugdíjasoknak, akik nyugdíjigényük után is tovább- dolgoznak (korhatár nincs megszabva)", havi fizetésük összegére való tekintet nélkül havi 1000 koronáig tovább folyósítják nyugdíjukat, ha állami vagy tangazdaságban, az EFSZ-ben vagy más mező-, illetve erdőgazdasági üzemben kizárólag mezőgazdasági vagy erdőgazdasági termelésben dolgoznak (munkaviszonyban); ha a helyi ipari vállalatoknál, a nyersanyaggyűjtő vállalatoknál, a községi üzemekben, a költségvetési szervezeteknél, a nemzeti bizottságok közszolgáltatási üzemeiben vagy kisebb üzemegységeiben, a termelőszövetkezetekben és a nemzeti bizottságok lakásgazdálkodásában, valamint a helyi építkezési vállalatoknál javító, karbantartó és hasonló jellegű, a lakosság szükségleteit kielégítő szolgáltatásokban dolgoznak; A rendelet e szakasza külön is hangsúlyozza, hogy ezek az előnyök nem vonatkoznak azokra, akik a fent felsorolt üzemekben adminisztratív ügykörben vagy elárusltással, illetve közélelmezési munkakörben dolgoznak. AZ EFSZ-BEN TOVÁBB DOLGOZÓ NYUGDÍJASOK ESETE A rendelet 4. §-a a nyugdíjasok e csoportjára vonatkozóan átvette az eddigi előírásokat: azoknak, akik alkalmazotti nyugdíjat élveznek, valamint azoknak, akiknek 1964. június 30 után, mint magasabb színvonalon gazdálkodó EFSZ tagjának állapították meg az öregségi nyugdijat és tovább dolgoznak az EFSZben (de nem alkalmazotti viszonyban), elért keresetükre való tekintet nélkül 1000 koronáig, az övezeti EFSZ-nyugdíjasoknak és a volt önálló gazdálkodóknak havi 600 koronáig tovább folyósítják nyugdíjukat. Dr. FÖLDES JÓZSEF 6. Éjszaka Scserbatov magához hívatta a fiát. Várt rá.-és őrajta gondolkodott. Egyszer Andrej roppant izgatottan szaladt haza az iskolából. Akkoriban volt ez, amikor bizonyos arcképeket sorra leszedtek a falakról és másokat aggattak a helyükre, amikor kivontak o forgalomból könyveket, és a tankönyvekben áthúzkodtak bizonyos neveket. Andrej tagja volt a Komszomol-bizottságnak, benne élt miden esemény sűrűjében. Most is épp Komszomol-gyűlésről szaladt haza, ahol megtárgyalták a szomszédban lakó, vele egykorú Ira ügyét. A gyermekeknél - mint ahogy a felnőtteknél is — kialakult már a szirogú rend: társai előtt, az osztálya előtt köteles volt a Komszomol-gyűlésen elítélni szüleit, a nép ellenségeit, s megtagadni őket. — Érted, papa — magyarázta Andrej, ismét felhevülve — mi ezt mondjuk neki: „Mi jól ismerünk téged, ámde elvárjuk tőled, hogy elvi elbírálás alá vedd a szüléidét. Elvégre komszomolista vagy!" Ö meg csak állt ott mindnyájunk előtt és hajtogatta a magáét: „Az én mamám becsületes ember. Nem lehet a nép ellensége. Mikor a papát letartóztatták, még akkor is csak mindig jót mondott Sztálin elvtársról." „Dehát értsd 13. meg végre - mondjuk mi erre — hogy ők nem mindent mondtak el neked." Megmagyarázzuk, úgy tetszik, meg is érti, de aztán újra rákezdi: „Az én mamám derék ember." „Egyszóval szerinted a belügyi szervek ártatlanokat tartóztatnak le?" Ezt mesélte el Scserbatovnak a fia, Andrej. Az apa óvatosan megkérdezte: — No és ha azt mondanák neked, hogy én, az apád, szintén a nép ellensége vagyok ... És te köteles vagy megtagadni engem .. . — Hogy jössz te ehhez a dologhoz? — csattant fel sértődötten Andrej. — Hogy mondhatsz ilyet! Te harcoltál a forradalomban! Ira viszont maga bevallotta, hogy az apja hónapokig nem volt otthon, holmi tudományos kiküldetésekben utazgatott. Tudományos !... Sejtheti ez a lány, mivel foglalkozott ott az apja? Van joga kezeskedni érte? Kiderült, hogy kétszer külföldön is volt. Beverbuválhatták ott valahová? De be ám! Honnan sejthetné a lány?... Scserbatov csak nézett a fiára. Andrej nem ismerte a múltot. Mivel maga nem élte át, tehát csak abban a formájában ismerte, amelyben most, a jelenben megmutatkozott. Andrejben például a „Szkripnyik" vezetéknév rögtön valami ellenséges képzetet keltett, és anélkül, hogy utánanézett volna, meggyőződéssel bizonygatta, hogy ez a Szkripnyik valami ellenség. Az apját viszont, aki két ízben is találkozott ezzel az emberrel ukrajnai szolgálata idején, személyes benyomásain kívül más egyéb is hozzáfűzte. Emlékezett rá, hogy Szkripnyik a hatodik pártkongresszus azon küldöttei közé tartozott, akik élesen támadták Sztálint. Sztálin ugyanis ezerkilencszáztizenhétben, a fegyveres felkelés előkészítésének időszakában azt bizonygatta, hogy Leninnek meg kell jelennie a burzsoá ítélőszék előtt. És mikor most mindenütt azt hirdették szóban és írásban, hogy csupán a kongresszus által támogatot. Sztálin elvtárs szilárd álláspontjának köszönhető Lenin távolmaradása a bíróságtól, amely azonnyomban fizikai megtorló szervvé alakult volna — omikor Scserbatov mindezt saját szemével olvasta, ekkor kételkedni kezdett önnön emlékezetében, s nem tudta, higgyen-e neki. Végül is tévedhetett, hiszen ő maga nem volt a kongresszus küldötte. Csakhogy voltak dolgok, amikben nem csalhatta meg az emlékezete. Számára a forradalom hadvezéreinek a neve — többek között azoké, akik a „nép ellensége" szégyenletes bélyegével mostanában eltűntek a közéletből - számára ezek nem csupán nevek voltak. Hanem élő emberek, akiket személyesen ismert, s akiknek parancsnoksága alatt nem egy harcot végigküzdött. Ő kissé másképpen emlékezett Caricin védelemére, mint ahogy mostanában emlegették. Andrej szemében a forradalom talán nem egyedüli, de mindenképp legnagyobb hadvezére Sztálin volt. És a fehérek szétzúzásának valamennyi haditerve, amelyről az iskolában tanult: e haditerveket mind Sztálin alkotta, amiket Lenin később jóváhagyott. Andrej akkoriban ébredt önálló öntudatra, amikor a mindent magába foglaló egyetlen név Sztálin neve volt. És e név annyira a végső bizonyosság lett a szemében, mint a nap az égen, amely minden nap rásütött, vagy a levegő, amit magába szívott. Megingatni ezt a hitet? A vakhit rettentő dolog, de rettentő a hitetlenség is. Ügy lehet, Scserbatov ez alkalommal először életében érezte egyedül magát, kettesben maradva a fiával, édes gyermekével. ... A tábornok az ablaknál várt, amíg a fia megérkezett a törzsbe. A hold átsütött a fenyők fekete csipkéin, s fényében ketten közeledtek a harmatos füvön. Scserbatov nyomban megismerte a fiát. Egy nő volt vele. Szoknyában, pisztollyal az oldalán, katonasapkája oldalt igazítva. És persze bodorított fürtökkel. Csupa göndörség a frizura. És 14. idősebb Andrejnél. De minden esetre tapasztaltabb. Rögtön látni. Karon fogva jönnek. Megállnak a holdfényben kicsit távolabb egymástól, Andrej kacagva mesél valamit a nőnek és szemlátomást boldog. De mivel a törzs küldöncei szemlélik őket, a fiú hanyagul viselkedik. Mintha csak egyszerű ismerősök volnának. Együtt jöttek és kész. Scserbatov azonban féltékeny apai szer.-,ével tüstént látja, hogy nem csupán ismerősök. És bosszúsan megrántja a vállát. Viszolygás ébred benne. A fia miatt. Ostoba kölyök! Fiatal - és ostoba! Nem méri fel sajár értékét. Hát ilyen kell neki? A tábornok eljött az ablaktól és a szoba közepén fogadta a fiát: — Megérkeztél? Szervusz. Kezét nyújtotta, és Andrej hirtelen felcsillanó szemmel teljes erejéből megszorította. Apja tenyere szélesebb volt, eléggé nehezére esett megszorítani. Tejfelesszájú! Krómbőr csizmája orra csillogott a harmattól, a szára meg szürkéllett a portól. Vagy öt kilométert gyalogolt idáig. Hajából, gimnasztyorkájából az erdő, az estéli köd — az ifjúság illata áradt. — Mindjárt ebédelünk — mondta Scserbatov. Ekkor az ajtóban megjelent Brovalszkij. - AI... — szólalt meg a belépő, meglátva kettejüket. És barátian kezet szorítva Andrejjel, mosolyogva rámutatott, mintha csak bemutatná Scserbatovnak: „Micsoda legény!" — Te itt leszel? — kérdezte kisvártatva. — Akkor én megyek. Tegeződésük nem a teljes lelki közelség jele volt, hanem inkább a környezetüknek szólt. Enélkül úgy festhetett volna a dolog, hogy a parancsnok és a komisszár között nincs meg a teljes egyetértés. (Folytatjuk) £ Grigorij Baklan