Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-23 / 263. szám, péntek

H avonként átlag 1000— 1500 levél érkezik szer­kesztőségünkbe. Közü­lük — szintén az átlagot véve — háromszáz—négyszáz az olyan, amelyekben olvasóink, levelezőink valamilyen társadal­mi szempontból jó, vagy káros jelenségre hívják fel figyelmün­ket. Számunkra elsősorban ezeknek a leveleknek van jelen­tőségük. Vajon mi történik ezekkel a levelekkel? Bizonyos hányadukkal az új­ságolvasók is találkozhatnak a lan hasábiain. a Levelesláda cí­mű rovatban vagy a Válaszo­lunk olvasóinknak fejléc alatt, de az is elég gyakori, hogy egy egy cikk vagy riport éppen a levelek alapján születik meg. A tartalmuknál fogva jelentő­sebb levelek egy része azonban egyáltalán nem kerül be a lap­ba. Sajátosságuk, hogy róluk író­jukon. a szerkesztőségen és a benne foglalt panasz, kérelem intézésébe, tisztázásába bevont hivatalok munkatársain kívül jóformán senki sem tud. Az így „suba alatt" intézett pariaszlevelek — mert többsé­gük panaszt tartalmaz — igen sok munkát igényelnek. Néhány ilyen esetet szeret­nénk megemlíteni. Ez év július hetedikén például a nagymegye­ri új, emeletes házak lakói for­dultak hozzánk panasszal, illet­ve kérelemmel, intéznénk el, hogy ne csak fizessenek a ví­zért, de legyen is vizük. Saját erőnkből a vízhiány megoldása érdekében aligha cselekedhet­tünk volna érdemlegeset, ezért tudtára adtuk a dolgot a Duna­szerdahelyi Járási Nemzeti Bi­zottságnak. Az eset helyszíni ki­vizsgálása után megállapították, hogy a panasz, Illetve a bírálat jogos. A kérdés gyors megoldá­sára bevonták az említett város­ka nemzeti bizottságát, a ház­kezelőséget és a meliorációs szövetkezetet. Ideiglenes, de leggyorsabb megoldásnak bizo­nyult, ha kutat fúrnak. S mire ezek a sorok nyomdafestéket látnak, talán már tiszta, egész­séges ivóvíz csurog majd az em­lített lakások vízvezetékeiből. Hasonló esetet említ Nagy Miklós komáromi lakos levele. Elöljáróban azt is szükséges megmondanunk, hogy levélírónk a Letecké Pole-i városnegyed­ben lakik. Ennek a városrész­nek az a különlegessége, hogy csupa faházakból áll. Ezeket az ideiglenes házakat azok lak­ják, akiknek a múlt esztendei nagy árvíz elvitte fejük fölül a tetőt. Nagy Miklós is itt lakik. Le­velében sok mindent kifogásolt:: nagy a sár, lassan épül az új út, nem tudnak mit kezdeni a konyhai hulladékkal, szeméttel, víz még nincs a faházakban, de a víz árát éppen úgy elkérik, mintha a konyhában volna a vízcsap, nincs élelmiszerüzlet a közelben, a zöldségesbolt te­teje lyukas. A levél tartalmát Ismertettük a Komáromi Városi Nemzeti Bi­zottság vehetőivel. Mindenek­Amiről nem tud az olvasó előtt ők segíthetnek. Az elvtár­sak utána néztek a dolognak, majd az eredményről Ondrej Koiárik, a VNB elnöke infor­málta szerkesztőségünket. Leve­léből kiderült, hogy tényleg nagy a sár a „barakkvárosban". De ezen pillanatnyilag nem tud­nak segíteni. Jelenleg közműve­sitik ezt a városrészt (kanalizá­ció, vízvezeték, úthálózat épí­tése). Ezek a munkák előre ki­dolgozott munkaterv szerint folynak. Az útépítést megelőzi a csatorna- és a vízvezeték-háló­zat kiépítése, és ezt követi nyomban az útépítés. Ha ezt a sorrendet megváltoztatnák, ko­moly népgazdasági károk szár­maznának belőle. Nem sok idő múlva újra fel kellene bontani az utat, hogy megépítsék a csa­tornahálózatot, lerakják a víz­vezetéket. A telep közművesíté­sére tizennégymillió koronát irányoztak elő. A munkákat a jövő év derekáig befejezik. Ami pedig a vízellátást ille­ti, a lakóházak többségében csak október végére lesz vlz. Addig az utcai csapokból — néha meglehetősen távolról — , kell hordaniuk- ~a vizet. Ezt a városi nemzeti bizottság is fi­gyelembe vette. Következéskép­pen a járási nemzeti bizottság jóváhagyásával ott, ahol még a házakban nincs víz, a lakbért és a vízszolgáltatásért Járó illeté­ket — a vízzel és egyéb köz­hasznú szolgáltatásokkal ellá­tott háztartásokkal szemben — a felére csökkentették. Örömmel értesültünk arról is, hogy az élelmiszerüzlet kérdése szintén megoldódott. Előregyár­tott építőelemekből felépítettek egy olyan üzletet, amely na­ponta kétezer embert képes el­látni élelmiszerrel és egyéb köz­szükségleti cikkekkel. Az új élelmiszerbolt több mint egy hónappal ezelőtt megnyitotta kapuit. Hátra van ntég a zöldséges­bolt. Igaza volt Nagy Miklós­nak abban is, hogy befolyt a vlz és megromlott az áru az üzletben. Az illetékesek a tető­hibát már kijavították. M ost lássunk egy olyan esetet, amikor a legjobb akarat sem segíthetett. T. Z., a csernői átrakóállomás dolgozója levélben, majd később személyesen is elpanaszolta, hogy júniusban jogtalanul visz szatartották a fizetését, meg­szakították vele a munkavi­szonyt, csupán azért, mert néha­napján megiszik egy-egy pohár sört. Az ügyben kikértük az átra­kóállomás illetékes vezetőinek a véleményét. Ök szintén sajnál­ják, hogy idáig fajult a dolog. T. Z. mértéktelenül iszik. Leg­alább hat olyan esetet soroltak fel, amikor részegen jött mun­kába, ezért haza kellett külde­ni, vagy egyáltalán tájára sem ment munkahelyének. Az emlí­tett fizetés-visszatartás is az ital következménye volt. Június 28-án szintén többet Ivott a kelleténél és július 5-lg feléje sem nézett munkahelyének. Mu­lasztását már nem írhatták sza­badsága rovására ezért fizeté­sét visszatartották mindaddig, amíg ügye nem tisztázódott. Amikor azonban utólag orvosi igazolással bebizonyította, hogy a kérdéses napokban „gyengél­kedett", keresetét kifizették. A felmondás azonban érvény­ben maradt. Az ismert okok miatt az üz^mi tanács is egyet­ért a vezetőség döntésével. T. Z.-n nem fogott a szép szó. Hiá­ba fogadkozott, hiába adta ke­zeírását, nem változott meg. Vi­selkedésével maga kényszerítet­te rá a munkahely vezetőségét erre a lépésre. E zek lennének hát azok a dolgok, amelyek nem csapódnak le a lapban, de elintézésük igen sok munkát, körültekintést, tapintatot kíván, egész sor embert foglalkoztat egy-egy eset, ügy, észrevétel ki­bogozása. Még egyszer hangsú­lyozom, ha a lapban nem is tük­röződik vissza, mégiscsak nyo­ma marad ennek a munkának, visszatükröződik másban: a lap Iránti bizalomban. És ez szá­munkra aranyfedezet. Hogy va­lamennyi esetben mégsem segít­hetünk — amint azt az utóbbi példából is láthattuk — nem rajtunk múlik. SZARKA ISTVÁN JOGI TANACSADÓ Az állandó munkát vállaló, tovább dolgozó nyugdíjasokról A napokban jelent meg a törvénytár szlovák nyelvű kiadásán bán az 1966/60 sz. kormányhirdetmény az egyes tovább dolgozó nyugdíjasoknak kivételesen folyósítható nyugdíj feltételeiről. Ez a rendelkezés 1966. augusztus 1-én lépett hatályba. ÁLTALÁNOS ESETEK Az említett rendelkezés 1. §-a azokkal az esetekkel foglal, kőzik, amikor a 65. életévét betöltő nyugdíjas a III. munkaka­tegóriába sorolt állandó jellegű munkát vállal. Az ilyen tovább dolgozó nyugdíjas, valamint az olyan tovább dolgozó, legalább 60 éves nyugdíjas, akinek nyugdíját az I. munkakategória fel­tételei szerint állapították meg, illetve a legalább 60 éves, tel­jes alkalmazotti vagy EFSZ öregségi nyugdíjat élvező nők, te­kintet^nélkül az alkalmazásuk során elért keresetük összegére (tehát lehet havi 1000 koronánál magasabb fizetésük is), meg­tarthatják nyugdíjukat havi 1000 korona összegig; ha az első munkakategóriába sorolt munkát végeznek, 800 korona erejéig, ha a II. munkakategóriába sorolt munkát végeznek, havi 600 korona erejéig, ha a III. munkakategóriába sorolt munkát vé­geznek (ez az esetek zöme). E rendelkezés érielmében pl. ha 65 évnél idősebb nyugdíjas, aki 800 korona nyugdíjat élvez, állandó jellegű, III. munkaka­tegóriába tartozó bármilyen munkát (tehát lehet adminisztratív munkakör is) vállal, nyugdíját havi 600 koronáig tovább folyó­sítják tekintet nélkül havi fizetésének összegére. Az ilyen mun­kavállalás esetén azonban a nyugdíj már nem emelkedik. Ez csak akkor emelkedne, ha a tovább dolgozó nyugdíjas munka­vállalása idejére nyugdíja folyósításáról lemondana. A fentebb említett korhatárokra való tekintet nélkül tehát nem kell a III. munkakategóriájú férfinak 65 évesnek és a nő­nek 60 évesnek lennie, akármilyen állandó jellegű munka vál­lalása esetében az öregségi nyugdíjat 600 korona erejéig tovább folyósítják, ha a tovább dolgozó nyugdíjas havi fizetése nem haladja meg a havi 1000 koronát. Ha az ilyen nyugdíjas havi fizetése 1000 korona fölé emel­kednék, arra az időre nem folyósítanák nyugdíjat. Ez idő alatt a tovább dolgozó nyugdíjas nyugdíjigénye emelkednék (egy ledolgozott év után 4 százalékkal, ill. minden ledolgozott 3 hó­nap után 1 százalékkal). KEDVEZMÉNYES MUNKAHELYEK Azoknak az öregségi nyugdíjat élvező nyugdíjasoknak, akik nyugdíjigényük után is tovább- dolgoznak (korhatár nincs meg­szabva)", havi fizetésük összegére való tekintet nélkül havi 1000 koronáig tovább folyósítják nyugdíjukat, ha állami vagy tan­gazdaságban, az EFSZ-ben vagy más mező-, illetve erdőgaz­dasági üzemben kizárólag mezőgazdasági vagy erdőgazdasági termelésben dolgoznak (munkaviszonyban); ha a helyi ipari vállalatoknál, a nyersanyaggyűjtő vállalatok­nál, a községi üzemekben, a költségvetési szervezeteknél, a nem­zeti bizottságok közszolgáltatási üzemeiben vagy kisebb üzem­egységeiben, a termelőszövetkezetekben és a nemzeti bizottsá­gok lakásgazdálkodásában, valamint a helyi építkezési vállala­toknál javító, karbantartó és hasonló jellegű, a lakosság szük­ségleteit kielégítő szolgáltatásokban dolgoznak; A rendelet e szakasza külön is hangsúlyozza, hogy ezek az előnyök nem vonatkoznak azokra, akik a fent felsorolt üze­mekben adminisztratív ügykörben vagy elárusltással, illetve köz­élelmezési munkakörben dolgoznak. AZ EFSZ-BEN TOVÁBB DOLGOZÓ NYUGDÍJASOK ESETE A rendelet 4. §-a a nyugdíjasok e csoportjára vonatkozóan átvette az eddigi előírásokat: azoknak, akik alkalmazotti nyug­díjat élveznek, valamint azoknak, akiknek 1964. június 30 után, mint magasabb színvonalon gazdálkodó EFSZ tagjának állapí­tották meg az öregségi nyugdijat és tovább dolgoznak az EFSZ­ben (de nem alkalmazotti viszonyban), elért keresetükre való tekintet nélkül 1000 koronáig, az övezeti EFSZ-nyugdíjasoknak és a volt önálló gazdálkodóknak havi 600 koronáig tovább fo­lyósítják nyugdíjukat. Dr. FÖLDES JÓZSEF 6. Éjszaka Scserbatov magához hívatta a fiát. Várt rá.-és őrajta gondolkodott. Egyszer Andrej roppant izgatottan szaladt haza az iskolából. Akkoriban volt ez, amikor bizonyos arcképeket sor­ra leszedtek a falakról és másokat aggattak a helyükre, amikor kivontak o forgalomból könyveket, és a tanköny­vekben áthúzkodtak bizonyos neveket. Andrej tagja volt a Komszomol-bizott­ságnak, benne élt miden esemény sű­rűjében. Most is épp Komszomol-gyűlés­ről szaladt haza, ahol megtárgyalták a szomszédban lakó, vele egykorú Ira ügyét. A gyermekeknél - mint ahogy a felnőtteknél is — kialakult már a szirogú rend: társai előtt, az osztálya előtt köteles volt a Komszomol-gyűlésen elítélni szüleit, a nép ellenségeit, s meg­tagadni őket. — Érted, papa — magyarázta And­rej, ismét felhevülve — mi ezt mond­juk neki: „Mi jól ismerünk téged, ámde elvárjuk tőled, hogy elvi elbírálás alá vedd a szüléidét. Elvégre komszomolista vagy!" Ö meg csak állt ott mindnyá­junk előtt és hajtogatta a magáét: „Az én mamám becsületes ember. Nem lehet a nép ellensége. Mikor a papát letar­tóztatták, még akkor is csak mindig jót mondott Sztálin elvtársról." „Dehát értsd 13. meg végre - mondjuk mi erre — hogy ők nem mindent mondtak el neked." Megmagyarázzuk, úgy tetszik, meg is érti, de aztán újra rákezdi: „Az én ma­mám derék ember." „Egyszóval szerin­ted a belügyi szervek ártatlanokat tartóz­tatnak le?" Ezt mesélte el Scserbatovnak a fia, Andrej. Az apa óvatosan megkérdezte: — No és ha azt mondanák neked, hogy én, az apád, szintén a nép ellen­sége vagyok ... És te köteles vagy meg­tagadni engem .. . — Hogy jössz te ehhez a dologhoz? — csattant fel sértődötten Andrej. — Hogy mondhatsz ilyet! Te harcoltál a forradalomban! Ira viszont maga be­vallotta, hogy az apja hónapokig nem volt otthon, holmi tudományos kikülde­tésekben utazgatott. Tudományos !... Sejtheti ez a lány, mivel foglalkozott ott az apja? Van joga kezeskedni érte? Kiderült, hogy kétszer külföldön is volt. Beverbuválhatták ott valahová? De be ám! Honnan sejthetné a lány?... Scserbatov csak nézett a fiára. Andrej nem ismerte a múltot. Mivel maga nem élte át, tehát csak abban a formájában ismerte, amelyben most, a jelenben megmutatkozott. Andrejben például a „Szkripnyik" vezetéknév rög­tön valami ellenséges képzetet keltett, és anélkül, hogy utánanézett volna, meggyőződéssel bizonygatta, hogy ez a Szkripnyik valami ellenség. Az apját viszont, aki két ízben is találkozott ez­zel az emberrel ukrajnai szolgálata ide­jén, személyes benyomásain kívül más egyéb is hozzáfűzte. Emlékezett rá, hogy Szkripnyik a hatodik pártkongresszus azon küldöttei közé tartozott, akik éle­sen támadták Sztálint. Sztálin ugyanis ezerkilencszáztizenhétben, a fegyveres felkelés előkészítésének időszakában azt bizonygatta, hogy Leninnek meg kell jelennie a burzsoá ítélőszék előtt. És mikor most mindenütt azt hirdették szó­ban és írásban, hogy csupán a kong­resszus által támogatot. Sztálin elvtárs szilárd álláspontjának köszönhető Lenin távolmaradása a bíróságtól, amely azonnyomban fizikai megtorló szervvé alakult volna — omikor Scserbatov mindezt saját szemével olvasta, ekkor kételkedni kezdett önnön emlékezetében, s nem tudta, higgyen-e neki. Végül is tévedhetett, hiszen ő maga nem volt a kongresszus küldötte. Csakhogy voltak dolgok, amikben nem csalhatta meg az emlékezete. Számára a forradalom had­vezéreinek a neve — többek között azo­ké, akik a „nép ellensége" szégyen­letes bélyegével mostanában eltűntek a közéletből - számára ezek nem csu­pán nevek voltak. Hanem élő emberek, akiket személyesen ismert, s akiknek parancsnoksága alatt nem egy harcot végigküzdött. Ő kissé másképpen em­lékezett Caricin védelemére, mint ahogy mostanában emlegették. Andrej szemében a forradalom talán nem egyedüli, de mindenképp legnagyobb hadvezére Sztá­lin volt. És a fehérek szétzúzásának valamennyi haditerve, amelyről az isko­lában tanult: e haditerveket mind Sztá­lin alkotta, amiket Lenin később jóvá­hagyott. Andrej akkoriban ébredt önálló öntudatra, amikor a mindent magába foglaló egyetlen név Sztálin neve volt. És e név annyira a végső bizonyosság lett a szemében, mint a nap az égen, amely minden nap rásütött, vagy a le­vegő, amit magába szívott. Megingatni ezt a hitet? A vakhit rettentő dolog, de rettentő a hitetlenség is. Ügy lehet, Scserbatov ez alkalommal először életében érezte egyedül magát, kettesben maradva a fiával, édes gyer­mekével. ... A tábornok az ablaknál várt, amíg a fia megérkezett a törzsbe. A hold átsütött a fenyők fekete csipkéin, s fé­nyében ketten közeledtek a harmatos füvön. Scserbatov nyomban megismerte a fiát. Egy nő volt vele. Szoknyában, pisztollyal az oldalán, katonasapkája oldalt igazítva. És persze bodorított für­tökkel. Csupa göndörség a frizura. És 14. idősebb Andrejnél. De minden esetre tapasztaltabb. Rögtön látni. Karon fogva jönnek. Megállnak a holdfényben kicsit távolabb egymástól, Andrej kacagva me­sél valamit a nőnek és szemlátomást boldog. De mivel a törzs küldöncei szemlélik őket, a fiú hanyagul viselke­dik. Mintha csak egyszerű ismerősök volnának. Együtt jöttek és kész. Scser­batov azonban féltékeny apai szer.-,ével tüstént látja, hogy nem csupán ismerő­sök. És bosszúsan megrántja a vállát. Viszolygás ébred benne. A fia miatt. Ostoba kölyök! Fiatal - és ostoba! Nem méri fel sajár értékét. Hát ilyen kell neki? A tábornok eljött az ablaktól és a szoba közepén fogadta a fiát: — Megérkeztél? Szervusz. Kezét nyújtotta, és Andrej hirtelen felcsillanó szemmel teljes erejéből meg­szorította. Apja tenyere szélesebb volt, eléggé nehezére esett megszorítani. Tejfelesszá­jú! Krómbőr csizmája orra csillogott a harmattól, a szára meg szürkéllett a portól. Vagy öt kilométert gyalogolt idáig. Hajából, gimnasztyorkájából az erdő, az estéli köd — az ifjúság illata áradt. — Mindjárt ebédelünk — mondta Scserbatov. Ekkor az ajtóban megjelent Brovalszkij. - AI... — szólalt meg a belépő, meglátva kettejüket. És barátian kezet szorítva Andrejjel, mosolyogva rámuta­tott, mintha csak bemutatná Scserbatov­nak: „Micsoda legény!" — Te itt leszel? — kérdezte kisvár­tatva. — Akkor én megyek. Tegeződésük nem a teljes lelki közel­ség jele volt, hanem inkább a környeze­tüknek szólt. Enélkül úgy festhetett volna a dolog, hogy a parancsnok és a komisszár között nincs meg a teljes egyetértés. (Folytatjuk) £ Grigorij Baklan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom