Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-22 / 262. szám, csütörtök

MIELŐTT RÁTÉRNÉNK AZ ÚJ IRÁNYÍTÁSRA A 33,1 százalékról von szó A HEGYVIDÉKEK INTENZÍVEBB MEZŐGAZDÁLKODÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI „Mezőgazdaságunk feltételei között a mezőgazdasági termelés növelésének döntő útja az egész mezőgazdasági termelésre alkalmas földterület intenzív és hatékonV kihasználása ..(A XIII. kongresszus határozatából.) Hazánkban a népesedés ha nem is rohamosan, azért évről évre növeli a lakosság számát. Ez, valamint a táplálkozás igényességének növekedése egyértelműen megköveteli, hogy a kongresszus határozatából fent Idézett sorokat a gyakorlatban maradéktalanul megvalósítsuk. Már azért is, mert a lélekszám és az igények növekedésével ellentétben az egy főre eső termőterület — ha csak négyzetméterekkel is — évről évre csökken. Megváltozott a termelés struktúrája Országos adatok híján csak a szlovákiai adatokkal bizonyíthatjuk, hogy 1938-hoz viszonyítva a mezőgazdaságban lényegesen megváltozott a termelés struktúrája. Ha húsz évre víszszamenőleg a kialakult helyzet, a szükséglet szempontjából vizsgáljuk ezt a strukturális változást, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy a változás lényegében helyes volt. Ma már szinte hihetetlen, hogy 1938-ban a szántóterület 65,1 százalékát a szemes termények foglalták el. Ebből akkor csak 6 százalék volt a kukorica s mindössze 0,8 százalék a hüvelyesek. A földművelők tehát a szántóföld 58,3 százalékán termelték a gabonát. Jelenleg a szántóterületnek megközelítőleg 53 százalékán termeljük a szemes terményeket. De ezen belül is lényeges a változás. Nem a kenyérgabona, hanem a kukorica és a hüvelyesek javéra. Ezeket a háború előtti 6,8 százalék helyett most a szántóföld 15 százalékán termeljük. A gabonatermesztő terület tehát a szántóföldnek alig 38 százaléka. Az említett adatok mellé természetesen az is odakívánkozik, hogy ezen a területen is több gabonát termelünk, mint a háború előtt bármikor. Vagyis közel 60 százalékkal növeltük a gabonafélék hektárhozamát. Miért kihasználatlan a tartalék? A háború után, de különöseri a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kezdeti éveiben rohamosan növekedett a szántóföldi takarmánytermesztés részaránya. Az 1938-as 12,6 százalék helyett jelenleg a szántóföldnek több mint 25 százalékát foglalják el a takarmányok. A hektárhozam itt ls növekedett. Szemeskukoricát is jóval nagyobb területen termelünk. Nem nehéz tehát kiszámítani, hogy hozzávetőlegesen két és félszer annyi takarmányt termelünk, mint az 1930-as években.. Hangsúlyozzuk, hogy a Szántóföldeken. Ezekből az adatokból arra következtethetnénk, hogy a szántóföldi takarmányok jelentős része bizonyára az ebek harmincadjára került, ha a 150 Százalékkal több takarmányból 1936-hoz hasonlítva alig 70 százalékkal növeltük az állattenyésztési termelést. Mi tagadás, a takarmányokkal sem mindenütt bántak a leggazdaságosabban. A marhaállomány fejlesztését a fertőző elvetélés és a tüdőgümőkór is hátráltatta. De lényegében mégsem ezen múlott, hogy ez a nagy mennyiségű takarmány, az állattenyésztés fejlesztésének ez az óriási tartaléka kihasználatlan ' maradt. Mert valójában nem ez a szántóföldön termelt takarmány 'maradt kihasználatlan. Arccal a hegyvidék felé Szlovákia hegy- és vízrajzi (

térképe már maga is elárulja, hogy elsősorban a közép-, majd s a kelet-szlovákiai kerület jelentős részét hegyek foglalják el. 2. Például a közép-szlovákiai kerületben a mezőgazdasági földr terület 61,3, a kelet-szlovákiai | kerületben 39,8 százaléka hegyvidéki és hegyaljai terület, amelyen igazán nehéz körülmények között folyik a mezőgazdasági termelés. A felszabadulás előtt az Itt élő emberek más munkalehetőségek híján gazdálkodtak, ahogy tudtak. A megélhetés megkövetelte, hogy minden lehető földterületet kihasználjanak. Legeltettek a meredek partokon, kaszálták a füvet termő völgyeket, s ahová a kőzet fölé már háromujjnyi föld „telepedett", ott szántották, illetve feltúrták a földet. Szóval termeltek, gazdálkodtak a maguk sajátos körülményeinek megfelelően. A felszabadulás után már mindjárt az újjáépítés éveiben kínálva kínálkozott b jó munka-, Illetve a kereseti lehetőség ezeknek a korábban nehéz körülmények között élő embereknek, Csoda-e, ha az isten háta mögötti falucskák, a lüktető életű világ minden zajától (és életlehetőségeitől) elzárt tanyák emberei a többet, a teljesebb életet ígérő munkalehetőségek felé fordultak? Részben nagyüzem, de ..: A mezőgazdaság szocialista átszervezése a hegyvidéki és hegyaljai körzeteket sem kerülte el. Csak éppen másképp érintette, mint azokat a sík területeket, amelyeken a gépesítés előnyei már kezdetben ls megmutatkoztak a nagyüzemi termelés javára. Innen is, onnan ls a mezőgazdasági dolgozóknak több mint a fele néhány év alatt más termelési ágazatba pártolt át. A sík vidékeken, ha nem is teljes mértékben, de a gépek többé-kevésbé pótolták a távozó munkaerőt. A hegyvidék nagyobb része nem használhatta ki a gépesítés munkaerőpótló előnyelt, mivel a hegyvidéki munkákra is alkalmas gépekkel nem rendelkeztünk. Emiatt az említett körzetekben — nagyüzemben és a megmaradt egyéni gazdálkodásban egyaránt — jelentős területek maradtak kihasználatlanul. Az egykori burgonya-, rozs-, zab- és lentermő területek jelentős része távolról sem volt olyan gondosan megművelve, mint a háború előtti években, a rétek nagy részén is lábon száradt meg, értéktelenné vált a fű. De még a lakott területektől ugyan távol eső, de egészséges füvű legelőkön is jóval kevesebb állatot legeltettek, mint korábban. A Catlcai járás párttitkára az egyik országos szemináriumon ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: — A mi járásunkban a mezőgazdasági termelés lényegében csak azt szolgálja, hogy az otthonmaradt öregek kiegészítsék vele a család más munkaszakaszon dolgozó tagjainak keresetét. Vagyis azon a területen, amelyen a nagy kiterjedésű egészséges füvű és kiváló levegőjű legelők szinte kínálják a lehetőséget az állattenyésztőknek, az állattenyésztés úgyszólván melléktermeléssé süllyedt. Többé kevésbé maradt a régi, elmaradott. Nos, ez az egyik fő oka annak, hogy a szántóföldön termelt takarmánymennyiség növekedésével nem volt arányos az állattenyésztés fejlődése. Mit mutat az ökonómiai elemzés? Nem véletlen tehát, hogy már a CSKP XII. kongresszusa is alaposan foglalkozott a hegyvidéki és a hegyaljai körzetek termelési lehetőségeinek kihasználásával. Mert nem kicsiségről van itt szó. Hiszen országos méretben a mezőgazdasági földterületnek több mint 29, szlovákiai méretben pedig 33,1 százaléka pz említett körzethez tartozik. Szlovákiában még az ls külön problémát okoz, hogy a lakosságnak legalább 40 százaléka lakik a hegyvidéki és a hegyaljai területeken^ A sokoldalú ökonómiai vizsgálat alapján törvényszerűen született meg a határozat: hazánkban elengedhetetlenül szükséges, hogy ezt a nem kevés földterületet is a lehető legintenzívebben kell kihasználnunk. Igen ám, de hogyan? — vetődik fel a kérdés. Jogosan, mert aligha lehet vitás, hogy a hegyvidéki és a hegyaljai gazdaságokban a termelés újjászervezése sok követelményt támaszt a népgazdasággal szemben. Például: egyetlen termelő körzet hektárokra megállapított termelési tervét sem lehet íróasztal mellett megállapítani, a hegyvidéki és a hegyaljai gazdaságok tervét pedig éppenséggel nem. Ha valahol, itt igazán szükség van arra, hogy a termelési terv összeállításénál a helyi sajátosságokból induljanak ki. Vavák elvtárs, a zvolení járás termelési igazgatója például ezt Uyképpen fogalmazta meg: — Mi sem természetesebb, a felsőbb szervek számolnak azzal, hogy az új irányítás keretében a mi járásunkban is lényegesen növekszik a mezőgazdasági termelés. Nem számolnak rosszul, mert a termelés növelésének lehetőségeit még távolról sem használjuk ki. — Lássunk két példát. A zvolení járás mezőgazdasági üzemeinek nem okoz különösebb gondot, hogy hektáronként 30 mázsa lent termeljenek. Általában 6—8 mázsa magot ad a len hektárja. Gabonából már a 10—12 mázsás hektárhozam is jó eredmény. Csallóközben és Mátyusföldön is termelnek lent. Kevesebbet, vagy legjobb esetben annyit, mint nálunk. De gabonát háromszor annyit termelhetnének azokon a hektárokon, mint a mi mezőgazdasági üzemeink a mi földjeinken. De mi lenne például, ha a termelési programot mind a két körzet a termelés sajátosságai alapján az évtizedes tapasztalatokra. építve állapítaná meg? Igazán, mi is lenne? Hogy ml is lenne? Már van is. Mert például a poprádi járás már 1963ban országos mozgalmat indított a burgonyatermesztésben. A következő évben járási méretben több mint 230 mázsa burgonyát takarítottak be egy-egy hektárról. Ugyanarról a földről, amely a korábbi években alig 80 mázsát adott hektáronként. Biztató távlatok Mint említettem, a hegyvidéki és a hegyaljai gazdálkodást illetően nem kicsiségről van szó. Szlovákiában a mezőgazdasági földterületnek ez a 33,1 százaléka lényegesen befolyásolhatja a további fejlődést. Ha ... Néhány járás már elindult azon az úton, amelynek kapuit az eddiginél jóval tágabbra nyitja az új irányítási rendszer. A jövőben azt termelnek, ami termelési lehetőségeiknek leginkább megfelel. Továbbá: már folyamatban van, hogy a hegyvidéki és a hegyaljai szövetkezeteket is ellássuk gépekkel. Az új irányítás keretében az adó- és a segélypolitika is elősegíti, hogy az eddig nem eléggé kihasznált hegyvidéki és hegyaljai körzetekben is megteremtsük a sajátosságoknak megfelelő intenzív mezőgazdálkodás alapjait. \. HARASZTI GYULA \/an jövője a kertészet* nek? Miért adtad a fiadat erre a pályára? Többen is kérdezték ezt annak idején az udvarát kertésztől. A jóságos arc egyetlen vonása sem rándult meg ilyenkor. A mosolygó két szem talán még nagyobbra tágult. — Hogyan kérdezhettek ilyet? — volt a válasz. — A zöldség, a gyümölcs hozzáAkarhat-e mást a parasztem ber? Az idén ráfordult. Hek táronként másfél vagon termett ... — Akkor jobb, ha nem terem a föld? — Hát jobbnak nem jobb, de nem is tudom, mit szól fak ehhez? — Mi lesz a következ mény? — Kisebb területen terA kertészek tartozik az emberek életéhez. Talán sohasem tudunk belőle eleget termelni. Igaza lett Maczkó Ferencnek? Annyiban, hogy elérte: a fia kertész lett. Most együtt dolgoznak. Apa és fia közösen örülaek a sok szép sikernek. Boldogan bíbelődnek az üvegházban a szebbnél szebb virágokkal. Egyben azonban tévedett a kertész. Sose hitte volna, hogy eljön az idő, amikor a jószág elé is kerül a drága pénzen termelt zöldségből... Az idén is gyönyörű, vérpiros a paradicsom. Karfiol is sok termett. Fefessaláta? Nem tudták, hova tegyék, oly gazdagon fizetett a föld. Igen ám, apa és fia, a két kertész, nemcsak együtt örülnek, hanem együtt boszszankodnak is. — Szive fáf az embernek, ha tönkremegy két keze munkáfának gyümölcse... Itt rothad a paradicsom, a városokban meg csupa csenevész árut kínálnak a zöldségüzletekben. — Vigyék piacra. — Ezt mondták a minap is az illetékesek. Panaszkodtunk. Kifőttek hozzánk, s az volt az első szavuk: „Miért nem vitték Csehországba. Ott most sok zöldség fogy .. .Ha olyan könnyen menne! Egyrészt köt az egyezmény, másrészt meg nincs kiépítve az elárusító hálózat. — És a szerződés? — Nem mondom, a lekötött árut átveszik. Csakhogy ažt területre kötikt Két hektárra például 250 mázsa feíessalátában „egyeztünk" meg. Ki tehet azonban róla, hogy fól terem a föld? Hiszen mindig ezt akartuk ... nevében... mesztünk mafd zöldséget. Eddig hatvan hektáron kertészkedtünk, úgy halljuk, a jövőben csak harminc hektárt kapunk erre a célra. — Mi lesz a nagy üvegházzal? — Magam sem tudom. Evekkel ezelőtt négymilliós beruházással kezdtük a kertészet fejlesztését. Most, úgy látszik, kárba vész minden. Kétszeres kára lesz a közősnek. Anyagi és erkölcsi. Az előbbit még talán könnyebben kiheverfük, de az utóbbit aligha. — ??? — Sok fiatal dolgozik nálunk. Szívesen járnak a kertészkertbe. Télen, nyáron egyaránt akad munka. A százhúsz dolgozó fele fiatal. Ha felére csökken a terület, felére kell csökkentenünk a munkaerők számát is. Hova menten hát a fiatal? Másutt minden hely foglalt. Maid itthagyfa a falut . Talán még nem késő. Az illetékes fárási szervek köz beléphetnének. A szakosítás keretén belül másképpen is megoldhatók az udvardi ker tészet problémái. Kár volna elhamarkodni a dolgot. A kertészek érdekében — nem csak az udvardiak esetében — valamit tenni kell, hogy a fövőben kevesebbet bosz szankodfanak. Ezenkívül senki számára sem lehet közömbös az a kár, amit a tönkrement zöldség felent. Miért nem adhatja el a szövetkezet közvetlen a fogyasztónak? M ÉRY FERENC REÁLIS CÉL: 30 mázsa búza hektáronként AZ ORSZÁG KENYÉRGABONAELLÁTÁSA lényegesen függ a nyugat-szlovákiai kerületben elért terméseredményektől. Innét származik hazánk búzatermésének közel húsz százaléka. Nem véletlen tehát, hogy a kerületi szervek — a pártbizottság és a termelési igazgatóság — nagy súlyt helyeznek a búzatermesztés problémáinak megoldására. A búzatermesztők kerületi konferenciáján — a közelmúltban tartották Nyitrán — hazai és külföldi — magyar, jugoszláv — szakemberek, tudományos kutatók bizonyították, hogy a jelenlegi fajtákkal és műtrágyamennyiséggel csupán az agroA legközelebbi napokban a legfontosabb teendő a gazdag cukorrépa termés betakarítása. A munkafolyamatot megkönnyíti, hogy gépgyáraink háromszoros fejvágót készítettek (3—OCZ NR), amelynek a teljesítménye 30 ár répa lefejelése óránként. (Tóth D. felv.) technikai határidő pontos betartásával és a talajelőkészítés javításával 3—4 mázsával növelhető hektáronként a hozam. Ez a mennyiség kerületi méretben ötezer vagon búzát jelente-' ne. A nyugat-szlovákiai kerület-" ben az utóbbi öt évben — a kedvezőtlen időjárás ellenére is — nőttek a hektárhozamok. Ä kerületi szervek, figyelembe véve az ország kenyérgabonaszükségletét, már az idén további húszezer hektárral bővítik a búza vetésterületét. Így a jövő évben a szántóterület 20 százalékán, 170 ezer hektáron termelnek búzát. Mivel a kenyérgabona vetésterülete más kultúrált rovására tovább nem bővíthető, a nagyobb termésmennyiséget a hektárhozamok növelésével kell biztosítani. Szakemberek véleménye szerint reális az elképzelés, hogy a kerületben 1970-ig búzából 30 mázsa átlaghozamot érjenek el. A kerületben 220 üzem, sőt egyes járások — Dunaszerdahely, Topoľčany, Nyitra — már az idén elérték a harmincmázsás járási átlagot. KÍSÉRLETEK BIZONYÍTJÁK, hogy az egyes szövetkezetekben gondosabb talajelőkészítéssel, az agrotechnikai határidő betartásával közel 50 százalékkal lehet növelni a hektárhozamot. Ha figyelembe vesszük, hogy a kísérleti parcellákon szovjet búzafajtákból — bezosztája, mírnovszka — hektáronként 63 mázsa hozamot is elértek, akkor a 30 mázsa kerületi átlag elérése — 2—3 év alatt —, igen reális célkitűzés.