Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-18 / 258. szám, vasárnap

szombati Vont a a hatodik nafon ? L aki Mátyás ezen a szom­bat reggelen felette jó­kedvűen ébredt Ma van az első szabad szombatjai Mé­giscsak sikerült kiverekedniük, és neki ebben oroszlánrésze van. A sors is mintha kárpótolta volna eddigi fájdalmáért. Ma délelőttre találkát beszélt meg munkatársnőlével, akinek férje éppen szolgálati úton van. Lám, az ő feleségét is így csábítot­ták el. Most ő csábíthat, lóleső elégtétel. . . Milyen bölcs alakulása a dol­goknak, hogy nem mindenkinek egyszerre van szabad szombat­id' Szép lassan borotválkozott, kétszer-háromszor is utánahúz­ta a pengét. Sima arcbőrrel, fe­hér ingben lépett ki az utcára. Még az is külön szerencse, hogy vállalatuknál ma van fizetés. Különben szűkében lenne Fele­sége sírfára most csináltatott sír­emléket. Mi tagadás, vénz nél­kül van Sebaf! Bekopogtatott a pénztárba. — Ne fáradj, Mátyás! — szólt rá egy ismerős a folyosóról. — Szabad szombatosok! — Ma? Fizetés napján? — Na és? Addig van jó he lyen. amíg kézhez nem kapod! Szent igazság. De most? Neki pénz kell, ha a föld alól ls. Nem, nem kell a föld alá men­nie. Van egy kis megtakarítása. Kivesz a takarékpénztárból, hétfőn maid a fizetésből vissza teszi. Pajkos kedvében rohant haza a betétkönyvért Mindig mond­ta 6 hogy jó egy kis tartalék. Sohasem lehet tudni... Lám, mennyire bölcsen rendezi be az életét. Igen. Ha minden rajta múl­ttá... A bankban• csak az alttsz­tet találta. Azt ls hosz­szabb dörömbölés után. — Mi történt? — kérdezte megriadva. — Mi történt volna? Szabad szombatosok . .. — Bankban szabad szombat? >— képedt el Laki Mátyás. — Az háti Nekik se akarták megadni, de kiverekedték ... — Érthetetlen! — Miért? Hát ők nem olyan emberek, mint a többi? — Mi lesz azzal, akinek sür­gősen pénz kell? Tudja mi min­den múlhat a pénzen? — és magának pont most kell? — Pont! — Nem tudta kivenni tegnap? A takarék öt napon át nyitva, de magának pont a hatodikon kelleneI — De az én pénzem! Akkor veszem ki, amikor akarom. — Bocsánat, tévedés. Nem amikor akarja, hanem amikor a takarékpénztár kinyit... Ezzel az öreg, mtnt aki jól végezte dolgát, elköszönt, be­lülről kulcsra zárta az ajtót és elcsoszogott. Laki . Mátyás dermedten állt a járdán. Hát Ilyesmi is előfor­dulhat? Az ember a saját pén­zével se rendelkezik szabadon? Szép kis rend! Hirtelen felesége futott eszé­be. Hátha ismét a sors rendez­te így a dolgokat. Talán nem ís illő most találkára mennie, hisz még a gyász ideje sem telt el. De miféle erkölcsi kötelezettsé­ge lehet neki? Az asszony meg­csalta őt. . Fütyürészve indult a fiatal­asszony háza felé Otközben vett egy olcsó virágcsokrot. Pokoli jókedve kerekedett. Diákkort emlékei elevenedlek meg. Hány­szor ment találkára egy hatos nélkül! Es milyen szép volt így is! Az élményt nem a pénz te­szi... Bár jó, ha van belőle. Akkor se árulta el soha pénz­telenségét, de mindig sikerült megjátszania a szerény, nem költekező fiatalembert Hány nehéz helyzetben kellett kivág nia magát! Ismét fiatalnak, szabadnak érezte magát. Valami bohóságon törte a fejét. Egyszerre eszébe jutott egykori diákszerelme Leányinternátusban lakott. Oda járt utána Felmenni nem lehe­tett, mindig kavicsot dobott az ablakára. Mesterien begyakorol­ta: feldobta a magasba, és az centiméternyi pontossággal, nagy zajt ütve koppant az ab­lak pléhpárkányára. Kipróbálja! Ogy mtnt régen. Hisz most újra szabad! A fiatalasszony lakásához ért. jófogású ködarabkát keresett. Megcélozta az erkélyre nyíló második emeleti ablakot. Előre megrajzolta azt a láthatatlan ívet, ahogy a kődarab felrepül és a párkányra hull... óriást csörömpölés riasztotta jel merevségéből. Az ablaküveg ezernyi szilánkban hullott szét. Az első pillanatban azt hitte, futásnak ered. De szinte kővé meredt és megrettenve pillán totta meg az erkélyen megjele nő ismerősét. Most már nem menekülhet. Nem ls lenne szép. Különben ls egy férfi álljon helyt minden körülmények kö­zepette. Felrohant a lépcsőkön és vi­gasztalni próbálta a riadt képű, értelmetlenül bámuló asszonyt. — Magduskám, az ég szerel mére. ne haragudjon, csak tré­fálni akartam ... Semmi az egész. Egy órán belül új üveg lesz a rámában ... Szép óvatosan leemelte az ablakszárnyat és nyomban vitte az üvegeshez. Az asszony úgyis megvárja őt. mert a nyitott la­kást nem hagyhatja el. Egy táb la beüvegezése nem tarthat so­káig, mégha valamit netán vár­nia kellene ts. Micsoda bolond ötlet volt. Az ember önmagának szerez feles leges munkál és kiadást Mint egy vásott kölyök Cipelte a rámát, egyik kezéből a másikba vette át. Ki hinné, hogy ilyen nehéz. Es milyen messze ez az üzlet. Na végre! Itt vagyunk. De ni­ni! Az ajtón szembeötlő tábla: Szabad szombat! Ördög és pokoli Hát ezt kl fogta. Hogy zárhatja be egy üve ges az üzletét?! Ablaktörésre mindig számítani kell! Mit kezd len most az ilyen szeren csétlen flótás, mint 6 ts? Szom bat reggeltől üliön az ablakban és várja be a hétfőt? Féktelen düh vett rajta erőt. Hát ilyesmi ls megtörténhet? Hogy azt a . .. A z ablakszárnyat a járda /M szélére vágta és telfetet x lenül, ökölbe szorult kézzel bámulta a zárt ajtót — Felgyújtom! — sziszegte a fogai közt. Talán meg is tette volna. Ha éppen eszébe nem fut, hogy neki ma ugyancsak szabad szombatja van, amit pihenésre, kikapcsolódásra szánt... ZSILKA LÁSZLÓ Szilváért pálinkát — almáért kompótot Gazdag az Idei gyümölcster­més. Roskadoznak a fák a k "ír­té, az alma, a szilva súlyától. Különösen az utóbbiból rendkí­vül sok termett. Mi legyen a rengeteg gyümölccsel? Nem el­ső ízben me;ül fel ez a kérdés. Hagyjuk elveszni, elrothadni a fán? Hanyagság lenne, hiszen az egészséges étkezés szempont­jából Igen nagy szüksége van a szervezetnek a vitamindús gyü­mölcsfélékre. Arra is gondolni kell, hogy éppen a vitaminokat nem tudja a szervezet tárolni. Télen ezért friss gyümölcs hiá­nyában fagyasztott vagy más úton konzervált vitaminokra kell támaszkodnunk. Fontos tehát, hogy a konzerv­gyárak A LEHETŐ LEGTÖBB*" TARTÓSÍTSANAK. Csakhogy, s itt a bökkenő. Vagy kicsi a kapacitás, vagy olyan alacsony a gyümölcs fel­vásárlási ára, hogy sok esetben nem fizetődik ki a szedése. Kü­lönösen a nagyüzemben, a szö­vetkezetek gyümölcstermelési ágában okoz gondot a szedés, az értékesítés, fgy vannak ezzel a tárkánviak (trebišovi járás), de másutt is gondot okoz a sok gyümölcs. Valahogy minden esz­tendőben baj van a természet eme adományával. Ha kevés, az is baj, ha sok, az is baji Nos, az idén az illetékes szer­vek rugalmasabban reagálnak a problémákra. Tekintetbe véve a kereslet-kínálat gazdasági tör­vényszerűségeit, a nyugat-szlo­vákiai kerületben az Élelmezés­ügyi Minisztérium 1965. évi rendelete értelmében a kon­zervgyáraknak cserébe adott szilváért szeszt, Illetve pálin­kát és kompótot, körte és alma ellenében szintén kompótot kap a termelő, ha teljesíti a rende­let feltételeit. Jozef Jergušnak, az Egyesült Konzerv- és Szesz­gyárak bratislavai igazgatósága, áruértékesítő osztálya vezetőjé­nek tájékoztatása alapján. A MÓDOSULT RENDELET ÉRTELMÉBEN 22 kilogramm (az előírásoknak megfelelő) szilva ellenében egy liter tiszta szeszt, illetve két li­ster 50 fokos szilvapálinkát kap a termelő. Ki adhat be gyümöl­csöt cserébe? Minden termelő, aki eleget tesz az előírt feltéte­leknek. Éspedig, literenként be­fizeti a 65 korona adóilletéket, igazolja, hogy saját termésű gyümölcsöt ad cserébe, téríti az erjesztéssel és a főzéssel kapcsolatos költségeket, a cso­magolást és persze az üveg érát is. Ez Hz összeg egyébként 1 liter tiszta szesz ellenében 12 korona 50 fillér. Itt megje­gyezzük, hogy ez az intézkedés — és a feltételek — csupán a nyugat-szlovákiai kerületben érvényes. Mi legyen azokkal, akik nem szeretnék „cseppfolyósítani" a gyümölcsöt vagy kevésbé erős italféleséget akarnak nyerni be­lőle? A rendeletben ezekre is gondoltak. A termelő mustot, gyümölcslevet és kompótot is kaphat cserébe. Ha például kompótot szeretne, 607 kg szil­va ellenében 1000 darab 1 lite­res kompótot kap, viszont lite­renként 2 korona 60 fillért té­rít. 800 kg körtéért ezer darab literes befőttet kap cserébe, a megfelelő előállítási költségek térítése esetén. Itt hát a kínálkozó alkalom. Hogy megfelel-e éz a szabály a „csereberére", azt majd a közeli napok döntik el. Természetesen A TERMELŐ ÉRDEKE, hogy értékesítse áruját, az ál­lamnak, a konzervgyáraknak vi­szont munkaalkalmat ad, hogy az eddiginél jóval több gyümöl­csöt vásároljanak fel. Kettőn áll tehát a vásár. Most már csak az a lényeg, hogy a két partner, a termelő és a gvár, megegyez­zen. Hasznosítsuk okosan, gaz­daságosan az Idei rendkívüli nagy gyümölcstermést. (m. f.) 5. területen nyilván más rendfokozattal rendelkezett. Ö nem a térképet szem­lélte: fürkészően összehunyorított sze­mét mosolytalan pillantását végighor­dozta az arcokon. És dohányzott. Ciga­rettájának kékes füstje lassan foszlado­zott a betűző sugárkévében. A sík terepen levő hadtestnek — melynek bal szárnyát fedezte az erdő, de jobbfelől nem fedezte semmi - a hadtestnek támadásba kellett lendülnie és át kellett törnie az ellenség védelmét. Ámde repülőgépek híján légi támogatás­ra nem számíthattak. Tehát nemcsak a hadtest jobb szárnya volt fedezetlen, hanem a föléje boruló égbolt is. Abból a célból, hogy valamiképp kiegyenlítse oz erőviszonyokat és csökkentse a néme­tek alapvető fölényét, Scserbatov úgy határozott, hogy nem hajnalban indítja meg a támadást, mikor még előttük van az egész nap, s a fasiszta repülőgépek büntetlenül garázdálkodhatnak a harc­mező felett, hanem '<ét órával naple­mente előtt. Ez merész és szokatlan terv volt. Az éjszakai harc számtalan apró, külön-külön folyó összecsapássá bomlik, s a kisebb-nagyobb távolságokban küz­dő katonák irányítása majdnemhogy le­hetetlen. Trojnyikov rögtön ráeszmélt, hogy az 5 tűzkeresztség előtt álló had­osztályának lesz a legnehezebb helyzete. De azért feszült érdeklődéssel figyelt. Az asztalhoz lépő Brovalszkij zavarta meg. Attól a perctől kezdve, amint a hadi­terv lényegét képező szavak elhangzot­tak - hogy tudniillik a támadás két órával napnyugta előtt kezdődik - Bro­valszkij már elmozdíthatatlanul ott állt Szorokin háta mögött, a válla felett szemlélte társait, és alig tudta leplezni lába idegesen boldog remegését. Szemé­lyesen nem vett ugyan részt a haditerv gyakorlati kidolgozásában, de az előké­szítő munkák során mindvégig jelen volt. És ahogy a politikai munkásoknál mindig lenni szokott, most sem a saját maga személyes sikere töltötte el öröm­mel, hanem azoknak az embereknek az öröme, akikkel vállvetve dolgozott, akik­nek láthatatlanul ott állt a háta mögött. És munkájának eredménye sohasem ma­ga a haditerv volt, hanem az emberek, akik a haditervet végrehajtották. Mindig háttérben maradt, de fűtötte a tudat, hogy társainak szükségük van rá. Most egyre fokozódó és egyre nehezeb­ben fékezhető türelmetlenséggel várta azt a pillanatot, amikor szó kerül a ha­diterv másik különleges sajátosságáról. És mikor a bejelentés elhangzott, Bro­valszkij észrevétlenül hátrahúzódott a falhoz, a félhomályba ... A haditerv második különleges sajá­tossága az volt, hogy Scserbatov várat­lanul, tüzérségi előkészítés nélkül szán­dékozott megindítani a támadást. Nem rendelkezett lőszer-fölösleggel, - a had­test nem számíthatott rendszeres feltöl­tésre harc közben. Kizárólag önmagukra hagyatkozhattak, s takarékoskodni kel­lett a lőszerrel, hogy az ellentámadásba lendülő német harckocsikat tűzzel fogad­hassák. Hátrányos helyzetét Scserbatov előnnyé akarta változtatni. Trojnyikov a hadtestparancsnokra pil­lantott. Emez most is ugyanúgy ült, az asztalra fektetve összekulcsolt kezét, azt a kezet, amelyben e pillanatban az egész vállalkozás sorsát tartotta. Arca mozdulatlan volt, szeme majdnem le­hunyva. Egész idő alatt, amíg a törzs­főnök beszélt, egyetlen egyszer sem né­zett fel . .. És egyszeresek valami irigységféle lopózott Trojnyikov szívébe. Megirigyelte azokat az imponáló mére­teket és lehetőségeket, amelyek a pa­rancsnok kezében összpontosultak. Va­jon mi ez: szokásos erő-elvonó hadmű­velet vagy valami nagyobb kaliberű vállalkozás kezdeti lépése? Ha az utób­biról van szó, akkor már is ki kell bon­takoznia a fő célnak. Scserbatov felemelte fejét, különös tekintettel végigpillantott a jelenlevőkön, és az órájára nézett. — Kérem, fejtsék ki elképzelésüket. És várakozón ismét lehunyta szemét. Arcán jól látható türelmetlen kifejezés jelent meg. Minden haditervnek, a leg­szerencsésebb kézzel megválasztott esz­közöknek is megvan az a törvényszerű hátulütőjük, hogy a haditerv megvaló­sítása során egyszerűen hasznavehetet­lennek bizonyulnak. Két dolgot ugyanis so­hasem számíthat ki hajszálpontosan az ember: az állandóan változó helyzetet és az ellenség szándékát. Csupán egy vala­mi tudná megszüntetni a veszély aggasztó tudatát: egy újabb, teljesen feltöltött hadosztály, amelyet a döntő pillanatban a harc serpenyőjébe vethetne. Ezzel a hadosztállyal azonban a jelenlevő pa­rancsnokok egyike sem rendelkezett. Ez a hadosztály még a frontra vonulása közben elpusztult. Ezenkívül minden egyéb érdektelen volt Scserbatov szá­mára. Már réges-régen túljutott azon az emberi hiúságon, amikor rendkívül fon­tosnak tartjuk a környezetünk rólunk alkotott véleményét, s mikor hízelgő tár­sunkat egyszercsak ösztönösen rokon­szenvesnek, érdekes, közelálló egyéniség­nek találjuk, sőt szinte szívbeli jóbarát­nak érezzük és újra meg újra társalogni kívánunk vele. Ez a hiú becsvágy már régen kihunyt Scserbatovban, s csupán egy maroknyi hamu maradt utána a lel­kében. A tanácskozás egész ideje alatt egyetlen kis parázs sem izzott fel ben­sejében, noha akadtak a haditervnek olyan részletei, amelyek egyébiránt elé­6. gedettséggel tölthették volna el. Csak ült lehunyt szemmel, s kizárólag a ma­ga benső érzésvilágára összpontosította figyelmét. Scserbatov a parancsnoktár­sai révén akarta ellenőrizni haditervét. Tapasztalatból tudta: amint önmagóban elgondolva olykor különösképp szeren­csés megoldásnak tart, az a társai előtt egyszercsak heves szégyenérzetet kelt benne. Csak ült és hallgatott lehunyt szemmel. Egyszer sem támadt fel lelké­ben ez a bizonyos szégyenérzet - de öröm sem. — Ki szól még hozzá? — kérdezte, mikor az elsőnek felszólaló Nyesztyeren­ko leült. — Ha megengedi... — mondta ak­kor Trojnyikov. Azzal felállt, de ekkor Brovalszkij odament a hadtestparancsnokhoz, órájá­ra mutatva valamit súgott neki, majd bocsánatkérő mosolyt vetve p jelenlevők­re, hogy azért ne zavartassák magukat a délceg termetű, izmos politikai biztos, a csapattisztek feszes tartásával kiment. Ez idő tájt már összegyülekeztek a had­osztályok és ezredek komisszárjai, és Brovalszkij a hadtest feladatának ismerte­tésén kívül kellő magabiztosságot is akart beléjük önteni, hogy ezt a biza­kodó magabiztosságot a komisszárok, pórt- és komszomol-aktívók elvigyék a zászlóaljakba, századokba, s elhintsék a legutolsó harcos szívébe is. Trojnyikov nyugodtan várt. A jelen­levő parancsnokok között ő volt az egyetlen, aki méq nem vett részt harc­ban, és nagyon jól tudta, milyen bélye­get nyom ez valamennyi javaslatára. Hangjóban észrevehető bizonytalanság érződött, amikor megszólalt: — A cél elérésének eszközeit a leg­szerencsésebben választottuk meg. De én nem látom a célt. Az egész tanácskozás folyamán első ízben történt, hogy Scserbatov élénk érdeklődéssel pillantott fel. Cél? Hisz (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom