Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-18 / 258. szám, vasárnap

szombati Vont a a hatodik nafon ? L

aki Mátyás ezen a szombat reggelen felette jókedvűen ébredt Ma van az első szabad szombatjai Mégiscsak sikerült kiverekedniük, és neki ebben oroszlánrésze van. A sors is mintha kárpótolta volna eddigi fájdalmáért. Ma délelőttre találkát beszélt meg munkatársnőlével, akinek férje éppen szolgálati úton van. Lám, az ő feleségét is így csábították el. Most ő csábíthat, lóleső elégtétel. . . Milyen bölcs alakulása a dolgoknak, hogy nem mindenkinek egyszerre van szabad szombatid' Szép lassan borotválkozott, kétszer-háromszor is utánahúzta a pengét. Sima arcbőrrel, fehér ingben lépett ki az utcára. Még az is külön szerencse, hogy vállalatuknál ma van fizetés. Különben szűkében lenne Felesége sírfára most csináltatott síremléket. Mi tagadás, vénz nélkül van Sebaf! Bekopogtatott a pénztárba. — Ne fáradj, Mátyás! — szólt rá egy ismerős a folyosóról. — Szabad szombatosok! — Ma? Fizetés napján? — Na és? Addig van jó he lyen. amíg kézhez nem kapod! Szent igazság. De most? Neki pénz kell, ha a föld alól ls. Nem, nem kell a föld alá mennie. Van egy kis megtakarítása. Kivesz a takarékpénztárból, hétfőn maid a fizetésből vissza teszi. Pajkos kedvében rohant haza a betétkönyvért Mindig mondta 6 hogy jó egy kis tartalék. Sohasem lehet tudni... Lám, mennyire bölcsen rendezi be az életét. Igen. Ha minden rajta múlttá... A bankban• csak az alttsztet találta. Azt ls hoszszabb dörömbölés után. — Mi történt? — kérdezte megriadva. — Mi történt volna? Szabad szombatosok . .. — Bankban szabad szombat? >— képedt el Laki Mátyás. — Az háti Nekik se akarták megadni, de kiverekedték ... — Érthetetlen! — Miért? Hát ők nem olyan emberek, mint a többi? — Mi lesz azzal, akinek sürgősen pénz kell? Tudja mi minden múlhat a pénzen? — és magának pont most kell? — Pont! — Nem tudta kivenni tegnap? A takarék öt napon át nyitva, de magának pont a hatodikon kelleneI — De az én pénzem! Akkor veszem ki, amikor akarom. — Bocsánat, tévedés. Nem amikor akarja, hanem amikor a takarékpénztár kinyit... Ezzel az öreg, mtnt aki jól végezte dolgát, elköszönt, belülről kulcsra zárta az ajtót és elcsoszogott. Laki . Mátyás dermedten állt a járdán. Hát Ilyesmi is előfordulhat? Az ember a saját pénzével se rendelkezik szabadon? Szép kis rend! Hirtelen felesége futott eszébe. Hátha ismét a sors rendezte így a dolgokat. Talán nem ís illő most találkára mennie, hisz még a gyász ideje sem telt el. De miféle erkölcsi kötelezettsége lehet neki? Az asszony megcsalta őt. . Fütyürészve indult a fiatalasszony háza felé Otközben vett egy olcsó virágcsokrot. Pokoli jókedve kerekedett. Diákkort emlékei elevenedlek meg. Hányszor ment találkára egy hatos nélkül! Es milyen szép volt így is! Az élményt nem a pénz teszi... Bár jó, ha van belőle. Akkor se árulta el soha pénztelenségét, de mindig sikerült megjátszania a szerény, nem költekező fiatalembert Hány nehéz helyzetben kellett kivág nia magát! Ismét fiatalnak, szabadnak érezte magát. Valami bohóságon törte a fejét. Egyszerre eszébe jutott egykori diákszerelme Leányinternátusban lakott. Oda járt utána Felmenni nem lehetett, mindig kavicsot dobott az ablakára. Mesterien begyakorolta: feldobta a magasba, és az centiméternyi pontossággal, nagy zajt ütve koppant az ablak pléhpárkányára. Kipróbálja! Ogy mtnt régen. Hisz most újra szabad! A fiatalasszony lakásához ért. jófogású ködarabkát keresett. Megcélozta az erkélyre nyíló második emeleti ablakot. Előre megrajzolta azt a láthatatlan ívet, ahogy a kődarab felrepül és a párkányra hull... óriást csörömpölés riasztotta jel merevségéből. Az ablaküveg ezernyi szilánkban hullott szét. Az első pillanatban azt hitte, futásnak ered. De szinte kővé meredt és megrettenve pillán totta meg az erkélyen megjele nő ismerősét. Most már nem menekülhet. Nem ls lenne szép. Különben ls egy férfi álljon helyt minden körülmények közepette. Felrohant a lépcsőkön és vigasztalni próbálta a riadt képű, értelmetlenül bámuló asszonyt. — Magduskám, az ég szerel mére. ne haragudjon, csak tréfálni akartam ... Semmi az egész. Egy órán belül új üveg lesz a rámában ... Szép óvatosan leemelte az ablakszárnyat és nyomban vitte az üvegeshez. Az asszony úgyis megvárja őt. mert a nyitott lakást nem hagyhatja el. Egy táb la beüvegezése nem tarthat sokáig, mégha valamit netán várnia kellene ts. Micsoda bolond ötlet volt. Az ember önmagának szerez feles leges munkál és kiadást Mint egy vásott kölyök Cipelte a rámát, egyik kezéből a másikba vette át. Ki hinné, hogy ilyen nehéz. Es milyen messze ez az üzlet. Na végre! Itt vagyunk. De nini! Az ajtón szembeötlő tábla: Szabad szombat! Ördög és pokoli Hát ezt kl fogta. Hogy zárhatja be egy üve ges az üzletét?! Ablaktörésre mindig számítani kell! Mit kezd len most az ilyen szeren csétlen flótás, mint 6 ts? Szom bat reggeltől üliön az ablakban és várja be a hétfőt? Féktelen düh vett rajta erőt. Hát ilyesmi ls megtörténhet? Hogy azt a . .. A z ablakszárnyat a járda /M szélére vágta és telfetet x lenül, ökölbe szorult kézzel bámulta a zárt ajtót — Felgyújtom! — sziszegte a fogai közt. Talán meg is tette volna. Ha éppen eszébe nem fut, hogy neki ma ugyancsak szabad szombatja van, amit pihenésre, kikapcsolódásra szánt... ZSILKA LÁSZLÓ Szilváért pálinkát — almáért kompótot Gazdag az Idei gyümölcstermés. Roskadoznak a fák a k "írté, az alma, a szilva súlyától. Különösen az utóbbiból rendkívül sok termett. Mi legyen a rengeteg gyümölccsel? Nem első ízben me;ül fel ez a kérdés. Hagyjuk elveszni, elrothadni a fán? Hanyagság lenne, hiszen az egészséges étkezés szempontjából Igen nagy szüksége van a szervezetnek a vitamindús gyümölcsfélékre. Arra is gondolni kell, hogy éppen a vitaminokat nem tudja a szervezet tárolni. Télen ezért friss gyümölcs hiányában fagyasztott vagy más úton konzervált vitaminokra kell támaszkodnunk. Fontos tehát, hogy a konzervgyárak A LEHETŐ LEGTÖBB*" TARTÓSÍTSANAK. Csakhogy, s itt a bökkenő. Vagy kicsi a kapacitás, vagy olyan alacsony a gyümölcs felvásárlási ára, hogy sok esetben nem fizetődik ki a szedése. Különösen a nagyüzemben, a szövetkezetek gyümölcstermelési ágában okoz gondot a szedés, az értékesítés, fgy vannak ezzel a tárkánviak (trebišovi járás), de másutt is gondot okoz a sok gyümölcs. Valahogy minden esztendőben baj van a természet eme adományával. Ha kevés, az is baj, ha sok, az is baji Nos, az idén az illetékes szervek rugalmasabban reagálnak a problémákra. Tekintetbe véve a kereslet-kínálat gazdasági törvényszerűségeit, a nyugat-szlovákiai kerületben az Élelmezésügyi Minisztérium 1965. évi rendelete értelmében a konzervgyáraknak cserébe adott szilváért szeszt, Illetve pálinkát és kompótot, körte és alma ellenében szintén kompótot kap a termelő, ha teljesíti a rendelet feltételeit. Jozef Jergušnak, az Egyesült Konzerv- és Szeszgyárak bratislavai igazgatósága, áruértékesítő osztálya vezetőjének tájékoztatása alapján. A MÓDOSULT RENDELET ÉRTELMÉBEN 22 kilogramm (az előírásoknak megfelelő) szilva ellenében egy liter tiszta szeszt, illetve két lister 50 fokos szilvapálinkát kap a termelő. Ki adhat be gyümölcsöt cserébe? Minden termelő, aki eleget tesz az előírt feltételeknek. Éspedig, literenként befizeti a 65 korona adóilletéket, igazolja, hogy saját termésű gyümölcsöt ad cserébe, téríti az erjesztéssel és a főzéssel kapcsolatos költségeket, a csomagolást és persze az üveg érát is. Ez Hz összeg egyébként 1 liter tiszta szesz ellenében 12 korona 50 fillér. Itt megjegyezzük, hogy ez az intézkedés — és a feltételek — csupán a nyugat-szlovákiai kerületben érvényes. Mi legyen azokkal, akik nem szeretnék „cseppfolyósítani" a gyümölcsöt vagy kevésbé erős italféleséget akarnak nyerni belőle? A rendeletben ezekre is gondoltak. A termelő mustot, gyümölcslevet és kompótot is kaphat cserébe. Ha például kompótot szeretne, 607 kg szilva ellenében 1000 darab 1 literes kompótot kap, viszont literenként 2 korona 60 fillért térít. 800 kg körtéért ezer darab literes befőttet kap cserébe, a megfelelő előállítási költségek térítése esetén. Itt hát a kínálkozó alkalom. Hogy megfelel-e éz a szabály a „csereberére", azt majd a közeli napok döntik el. Természetesen A TERMELŐ ÉRDEKE, hogy értékesítse áruját, az államnak, a konzervgyáraknak viszont munkaalkalmat ad, hogy az eddiginél jóval több gyümölcsöt vásároljanak fel. Kettőn áll tehát a vásár. Most már csak az a lényeg, hogy a két partner, a termelő és a gvár, megegyezzen. Hasznosítsuk okosan, gazdaságosan az Idei rendkívüli nagy gyümölcstermést. (m. f.) 5. területen nyilván más rendfokozattal rendelkezett. Ö nem a térképet szemlélte: fürkészően összehunyorított szemét mosolytalan pillantását végighordozta az arcokon. És dohányzott. Cigarettájának kékes füstje lassan foszladozott a betűző sugárkévében. A sík terepen levő hadtestnek — melynek bal szárnyát fedezte az erdő, de jobbfelől nem fedezte semmi - a hadtestnek támadásba kellett lendülnie és át kellett törnie az ellenség védelmét. Ámde repülőgépek híján légi támogatásra nem számíthattak. Tehát nemcsak a hadtest jobb szárnya volt fedezetlen, hanem a föléje boruló égbolt is. Abból a célból, hogy valamiképp kiegyenlítse oz erőviszonyokat és csökkentse a németek alapvető fölényét, Scserbatov úgy határozott, hogy nem hajnalban indítja meg a támadást, mikor még előttük van az egész nap, s a fasiszta repülőgépek büntetlenül garázdálkodhatnak a harcmező felett, hanem '<ét órával naplemente előtt. Ez merész és szokatlan terv volt. Az éjszakai harc számtalan apró, külön-külön folyó összecsapássá bomlik, s a kisebb-nagyobb távolságokban küzdő katonák irányítása majdnemhogy lehetetlen. Trojnyikov rögtön ráeszmélt, hogy az 5 tűzkeresztség előtt álló hadosztályának lesz a legnehezebb helyzete. De azért feszült érdeklődéssel figyelt. Az asztalhoz lépő Brovalszkij zavarta meg. Attól a perctől kezdve, amint a haditerv lényegét képező szavak elhangzottak - hogy tudniillik a támadás két órával napnyugta előtt kezdődik - Brovalszkij már elmozdíthatatlanul ott állt Szorokin háta mögött, a válla felett szemlélte társait, és alig tudta leplezni lába idegesen boldog remegését. Személyesen nem vett ugyan részt a haditerv gyakorlati kidolgozásában, de az előkészítő munkák során mindvégig jelen volt. És ahogy a politikai munkásoknál mindig lenni szokott, most sem a saját maga személyes sikere töltötte el örömmel, hanem azoknak az embereknek az öröme, akikkel vállvetve dolgozott, akiknek láthatatlanul ott állt a háta mögött. És munkájának eredménye sohasem maga a haditerv volt, hanem az emberek, akik a haditervet végrehajtották. Mindig háttérben maradt, de fűtötte a tudat, hogy társainak szükségük van rá. Most egyre fokozódó és egyre nehezebben fékezhető türelmetlenséggel várta azt a pillanatot, amikor szó kerül a haditerv másik különleges sajátosságáról. És mikor a bejelentés elhangzott, Brovalszkij észrevétlenül hátrahúzódott a falhoz, a félhomályba ... A haditerv második különleges sajátossága az volt, hogy Scserbatov váratlanul, tüzérségi előkészítés nélkül szándékozott megindítani a támadást. Nem rendelkezett lőszer-fölösleggel, - a hadtest nem számíthatott rendszeres feltöltésre harc közben. Kizárólag önmagukra hagyatkozhattak, s takarékoskodni kellett a lőszerrel, hogy az ellentámadásba lendülő német harckocsikat tűzzel fogadhassák. Hátrányos helyzetét Scserbatov előnnyé akarta változtatni. Trojnyikov a hadtestparancsnokra pillantott. Emez most is ugyanúgy ült, az asztalra fektetve összekulcsolt kezét, azt a kezet, amelyben e pillanatban az egész vállalkozás sorsát tartotta. Arca mozdulatlan volt, szeme majdnem lehunyva. Egész idő alatt, amíg a törzsfőnök beszélt, egyetlen egyszer sem nézett fel . .. És egyszeresek valami irigységféle lopózott Trojnyikov szívébe. Megirigyelte azokat az imponáló méreteket és lehetőségeket, amelyek a parancsnok kezében összpontosultak. Vajon mi ez: szokásos erő-elvonó hadművelet vagy valami nagyobb kaliberű vállalkozás kezdeti lépése? Ha az utóbbiról van szó, akkor már is ki kell bontakoznia a fő célnak. Scserbatov felemelte fejét, különös tekintettel végigpillantott a jelenlevőkön, és az órájára nézett. — Kérem, fejtsék ki elképzelésüket. És várakozón ismét lehunyta szemét. Arcán jól látható türelmetlen kifejezés jelent meg. Minden haditervnek, a legszerencsésebb kézzel megválasztott eszközöknek is megvan az a törvényszerű hátulütőjük, hogy a haditerv megvalósítása során egyszerűen hasznavehetetlennek bizonyulnak. Két dolgot ugyanis sohasem számíthat ki hajszálpontosan az ember: az állandóan változó helyzetet és az ellenség szándékát. Csupán egy valami tudná megszüntetni a veszély aggasztó tudatát: egy újabb, teljesen feltöltött hadosztály, amelyet a döntő pillanatban a harc serpenyőjébe vethetne. Ezzel a hadosztállyal azonban a jelenlevő parancsnokok egyike sem rendelkezett. Ez a hadosztály még a frontra vonulása közben elpusztult. Ezenkívül minden egyéb érdektelen volt Scserbatov számára. Már réges-régen túljutott azon az emberi hiúságon, amikor rendkívül fontosnak tartjuk a környezetünk rólunk alkotott véleményét, s mikor hízelgő társunkat egyszercsak ösztönösen rokonszenvesnek, érdekes, közelálló egyéniségnek találjuk, sőt szinte szívbeli jóbarátnak érezzük és újra meg újra társalogni kívánunk vele. Ez a hiú becsvágy már régen kihunyt Scserbatovban, s csupán egy maroknyi hamu maradt utána a lelkében. A tanácskozás egész ideje alatt egyetlen kis parázs sem izzott fel bensejében, noha akadtak a haditervnek olyan részletei, amelyek egyébiránt elé6. gedettséggel tölthették volna el. Csak ült lehunyt szemmel, s kizárólag a maga benső érzésvilágára összpontosította figyelmét. Scserbatov a parancsnoktársai révén akarta ellenőrizni haditervét. Tapasztalatból tudta: amint önmagóban elgondolva olykor különösképp szerencsés megoldásnak tart, az a társai előtt egyszercsak heves szégyenérzetet kelt benne. Csak ült és hallgatott lehunyt szemmel. Egyszer sem támadt fel lelkében ez a bizonyos szégyenérzet - de öröm sem. — Ki szól még hozzá? — kérdezte, mikor az elsőnek felszólaló Nyesztyerenko leült. — Ha megengedi... — mondta akkor Trojnyikov. Azzal felállt, de ekkor Brovalszkij odament a hadtestparancsnokhoz, órájára mutatva valamit súgott neki, majd bocsánatkérő mosolyt vetve p jelenlevőkre, hogy azért ne zavartassák magukat a délceg termetű, izmos politikai biztos, a csapattisztek feszes tartásával kiment. Ez idő tájt már összegyülekeztek a hadosztályok és ezredek komisszárjai, és Brovalszkij a hadtest feladatának ismertetésén kívül kellő magabiztosságot is akart beléjük önteni, hogy ezt a bizakodó magabiztosságot a komisszárok, pórt- és komszomol-aktívók elvigyék a zászlóaljakba, századokba, s elhintsék a legutolsó harcos szívébe is. Trojnyikov nyugodtan várt. A jelenlevő parancsnokok között ő volt az egyetlen, aki méq nem vett részt harcban, és nagyon jól tudta, milyen bélyeget nyom ez valamennyi javaslatára. Hangjóban észrevehető bizonytalanság érződött, amikor megszólalt: — A cél elérésének eszközeit a legszerencsésebben választottuk meg. De én nem látom a célt. Az egész tanácskozás folyamán első ízben történt, hogy Scserbatov élénk érdeklődéssel pillantott fel. Cél? Hisz (Folytatjuk)