Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-12 / 221. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések A KERESKEDELEMPOLITIKA ÚJ ELVEIRŐL Elosztás helyett kereskedelem Az elavult, adminisztratív-utasításos gazdaságirányítási rendszerben beszéltünk ugyan kereskedelemről, csakhogy ez a valóságban elosztás volt, nem kereskedelem. A termelő vállalatok legyártották (ha legyártották!) azt, amit központilag terv formájában előírtak. E terv egyben elosztotta a termelt menvnyiséget a kereskedelmi vállalatok között. A termelés és a kereskedelem közötti kapcsolat csupán az átvevés aktusát jelentette. Ennek következtében a termelés elszakadt a piactól, a kínálat nem tartott lépést a kereslettel. A merev árrendszer mindezt támogatta. Hiányzott tehát az érdekkapcsolat a termelés és a kereskedelem között, ami a fogyasztók igényelnek maradéktalan kielégítését szolgálta volna. .A Belkereskedelmi Minisztérium kollégiuma a napokban jóváhagyta a kereskedelempolitika új elveit, amelyek az új irányítási rendszer szellemében szabályozzák a termelés, a szövetkezeti kereskedelem, a külkereskedelem és a belkereskedelem közötti kapcsolatokat. Termelés — kereskedelem Ezen elvek szerint az új irányítási rendszerben a termelés és a belkereskedelem közötti kapcsolat fő jellemvonása, hogy a termelő, illetve kereskedelmi vállalat szabadon választhatja meg partnerét, s vele áruszállítási szerződést köt. A kereskedelmi vállalat az áruvásárlást a következő formájú szerződések alapján biztosítja: aj egýezmény a szállítások előkészítéséről, — szállítási szerződések, b) szabadon kötött kereskedelmi szerződések, — megrendelések. A szállítások előkészítéséről szóló egyezmény a szállítási feltételeket rögzíti, amelyekben a termelő és a kereskedelmi vállalat megállapodott. Ennek az egyezménynek az alapján a kereskedelmi vállalatok szállítási szerződéseket kötnek a konkrét szállításokra. A szállítási szerződést olyan időszakra kötik, amely a legjobban megfelel a választék jellegének (például egy hónap, negyedév, félév, idény, esetleg egyszeri alkalom). A kereskedelmi szerződés abban különbözik az egyezménytől, hogy ezt a termelő árukínálata, vagy a kereskedelmi vállalat kereslete alapján a másik fél beleegyezésével bármikor megköthetik. Ez a szerződés a szállítási feltételeket tartalmazza és alapul szolgál arra, hogy a szállításokat megrendelésre bonyolítsák le. A szerződéses kapcsolatoknak ezt a formáját elsősorban az élelmiszeripari termékeknél alkalmazzák majd.. A legkívánatosabb azonban az, ha a vállalatok előnyben részesítik a közvetlen szállításokat, minden előzetes egyezmény vagy szerződés nélkül, vagyis csupán a megrendelésre történő szállításokat. A szerződéseket vállalatok kötik, vagy kisebb szervezeti egységek, s csak kivételes esetekben szakágazati igazgatóságok, illetve szakágazati vállalatok. Ezt az elvet abból a szempontból is érvényesíteni kell, hogy fokozatosan megszűnik a kereskedelmi tevékenység szakágazati koncentrálása (adminisztratív monopol), s hogy a vállalatok maguk fogják meghatározni termelési programjukat, illetve a kereskedelmi vállalatok tevékenységüket, mégpedig a kereskedelmi tárgyalások és szükségletek alapján. Abban az esetben, ha a termelő szervezet nem tartja be a kereskedelmi szervezettel kötött szerződést, s termékét inkább külföldre szállítja, köteles ugyanilyen terméket külföldről behozni, vagy idegen valutát átengedni a kereskedelmi szervezetnek e termék megvásárlására. Belkereskedelem — külkereskedelem A bel-és külkereskedelem közötti kapcsolatoknak azt kell szolgálniuk, hogy növekedjen a közszükségleti cikkek behozatala, s ezzel javuljon a piac áruellátása, a behozatal nyomást gyakoroljon a hazai termelésre, elsősorban a gyártmányok minőségét illetően, bővüljön a nemzetközi termelési szakosítás, mindenekelőtt a szocialista országok között. A bel- és külkereskedelem kapcsolatai a következő elveken alapszanak: A közszükségleti cikkek behozatalát átmenetileg még keret szabja meg. A Belkereskedelmi Minisztérium a behozatali keretet az egyes kereskedelmi szervezetekre bontja, elosztva a szocialista és a tőkésországokra. Ha a külkereskedelmi vállalatok által lebonyolított kivitel értéke felülmúlja a tervezett kivitelt, akkor a többletkivitel értékének 50 százalékát a belkereskedelem felhasználhatja arra, hogy több árut vásároljon külföldön, mint a keret megengedi. A behozott áru minősége és a külkereskedelem gazdaságossága érdekében, valamint figyelembe véve a kereskedelmi-politikai érdekeket, a bel- és külkereskedelmi szervezetek megállapodnak abban, mely országokból a legalkalmasabb az egyes árucikkek behozatala. A bel- és külkereskedelmi szervezetek szerződést kötnek a behozatali cikkek szállítására, s a belkereskedelmi szervezetek ennek alapján veszik át a szállításokat a külkereskedelmi szervezetektől. A csereakciókat közös szerv irányítja. Ha célszerű, a belkereskedelmi vállalatok maguk bonyolítják le a behozatalt közvetlen megállapodás alapján a külföldi termelővel vagy kereskedővel. A közszükségleti cikkek behozatalához nem szükséges az illető termékeket gyártó vállalatok minisztériumainak a beleegyezése, de a kereskedelmi szervezeteknek értesítenük kell őket a tervbe vett behozatalról. Érdekkapcsolat Az új árpolitika lehetővé teszi, hogy a kereskedelmi és termelő vállalatok engedményeket nyújtsanak egymásnak az áruszállítási szerződések megkötésekor, s így a kereskedelmi vállalat nagyobb árrést, illetve a termelő vállalat nagyobb nyereséget érjen el. Például az Obúva szakágazati vállalat 1966 második negyedében 600 ezer korona árengedményt nyújtott a termelő vállalatnak azért, mert nagyobb mennyiségű gyermekcipőt gyártott — kevés volt a piacon —, mint a szerződésben állt. A Tesla Orava televíziógyár kérésére az iparcikkeket értékesítő szakágazati igazgatóság határidő előtt 4 ezer Marina típusú készüléket vett át, amiért a gyártól 800 ezer korona árengedményben részesült. Az új irányítási rendszerben a termelő vállalat csak úgy élhet meg, ha értékesíteni tudja gyártmányait, a kereskedelmi vállalat pedig, ha a fogyasztó megveszi tőle az árut. Létrejön tehát az érdekkapcsolat a termelő és a kereskedelmi vállalatok között a tekintetben, hogy kielégítsék a fogyasztók igényeit. Arról van szó, hogy ezt a kapcsolatot az elkövetkező időszakban tovább fejlesszük, mert mind a termelő vállalatok, mind a kereskedelmi vállalatok monopóliuma ezen a téren ma még igen erősen ható fékező erő, ami abban nyilvánul meg, hogy nem a fogyasztói igények diktálnak, hanem a monopolérdekek, s ezért a kínálat csupán kullog a kereslet után. A további kedvező fejlődés szempontjából fontos a túlkínálat megteremtése, s ebben döntő szerepet kell játszaniuk az áraknak. Ezért tovább bővítjük a szabad árak körét, s az árképzés fokozatosan a vállalatok hatáskörébe megy át. SZABÓ LAJOS, a Szlovák Nemzeti Tanács dolgozója Hogyan állapítják meg a kiskereskedelmi árakat? Elsősorban a három árkategóriából kell kiindulni. Mint ismeretes, az új irányítási rendszer bevezetésével egyidőben az összes közszükségleti cikkeket három csoportba osztották. E szerint három ártípust különböztetünk meg, a szabott, limitált és a szabad ára'kat. Az első csoportba azok az árucikkek tartoznak, amelyek nélkülözhetetlenek a lakosság élelmezése, valamint más fontos közszükségleti cikkekkel való ellátása szempontjából.'* Ezeknek az árucikkeknek köznontilag meghatározott, s az egész ország területén egységes az ára. A limitált és szabad árak olyan árufajtákra vonatkoznak, amelyek nem tartoznak az alapvető közszükségleti cikkek közé s amelyeknek divat- és luxus jellegük van. Ezeknek a cikkeknek az árszínvonala a szállító és vásárló vállalatok megegyezésétől függ. Különböző termelő és kereskedelmi vállalatok ugyanazon árucikket különböző árért kínálhatják. A szabott árak tehát az egész ország területén egységesek, ugyanazon árú limitált és szabad ára ugyanazon Időben különböző kereskedelmi vállalatoknál viszont eltérő is lehet. Megtörténhet, hogy bizonyos árunak Bratislavában magasabb kiskereskedelmi ára van, mint Komáromban, vagy fordítva. A áruk különböző kiskereskedelmi ára más okból is adódhat. Ismeretes, hogy a kereskedelmi tevékenység bizonyos kockázattal jár. Ez a kockázat elsősorban abból ered, 1"--' a termelőktől megvásárolt áruk iránt nincs mindig megfelelő kereslet. A kínálat és a kereslet egyensúlyát ilyenkor csak árleszállítással lehet megteremteni. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés: ki fedezze azt az árkükülönbözetet, amely az árleszállítás következtében keletkezik. Az eddigi árleszállítások folyamán az árkülönbözetet köz. ponti forrásokból fedezték s így a kereskedelmi vállalatok nem érezték ennek gazdasági hatását. Az ilyen gyakorlat rossz hatással volt az árukészletekkel való gazdálkodás színvonalára is. A raktárakban nőttek az eladhatatlan árukészletek, viszont más árufajták hónapokig nem voltak kaphatók a piacon. Az új irányítási rendszerben a kereskedelmi vállalatok teljes mértékben felelősek a termelőtől vásárolt áru értékesítéséért. Ha bizonyos áru iránt csökkent a kereslet, s árleszállításra van szükség, akkor az árkülönbözetet már nem központi forrásokból fedezik, hanem a vállalat eszközeiből. Az önállóság elvével összhangban minden vállalatnak joga van saját elhatározása szerint csökkenteni az árakat. A vállalatok az árak csökkentésénél 'dhasználják a kínálat és a kereslet helyi alakulását s így megtörténhet, hogy az egyik városban alacsonyabbra szállítják le ugyanazon áru kiskereskedelmi érát, mint a másikban. Ha egy városban (főleg nagyvárosokban) van több, ugyanazon árucikket árúsító kereskedelmi vállalat, akkor az is megtörténhet, hogy az egymás mellett levő boltokban azonos árut különböző kiskereskedelmi árért árusítanak. Ez természetesen elősegíti a versengést, ami lényegesen hozzájárulhat a kiszolgálás színvonalának emeléséhez, l—ács.) •••••••••••••••••••••q 111 J f I i M É K • ••••••••••••••••••••Q KLEOPÁTRA ÉVEK ÓTA SOKAT hallhattunk az amerikai filmművészetnek erről a szuperfilmjéről, melyet most már — a különféle, szenzációkeltő hírek után — egyes hazai szélesvásznú mozijainkban is láthatunk. Sőt, nemcsak a mozivásznon, hanem — a népszerűség példányszámot növelő szándékával — már egyes hetilapok hasábjain is. Hogy mennyire szerencsés a Win:netou-szerű „divat" újabb kísértése, annak eldöntése nem a mi feladatunk, szerény véleményünk szerint azonban „a jóból is megárt a sok". Távolról sem akartam ezzel a bevezetővel azt az érzést kelteni, mintha a film amolyan átlagfilmek közé sorolható alkotás lenne. Erről szó sincs, s hogy ezt a néző se felejtse el, erről a mozijegyek viszonylatában csillagászat; számnak tűnő 20—28 koronás helyárakkal gondoskodnak. Kleopátra a történelem színes, érdekes s vonzó egyénisége. Ö-egyiptom utolsó királynője régtől foglalkoztatja az írókat, s úgyszintén a filmeseket. A téma kiváló lehetőséget nyújt a látványos, indulatukkal és érzelmekkel telített drámai helyzetek megalkotására éppúgy, mint az érzékiség kor adta lelehetőségeinek kiaknázására. Csak mellesleg említem meg, hogy Kleopátra alakja Jodelle (Fogoly Kleopátra, 1592) feldolgozása után elsősorban Shakespeare és Bemard Shaw drámája alapján a legismertebb. A filmirodalom szerint Georges Méliés francia rendező 1899-ben filmesítette rneg s ezt követően, különböző címek alatt (Cleopatra, Cleopatra — a Nílus úrnője, Cleopatra, Caesar királynője stb.) szinte évtizedenként újra találkozhatunk a filmvásznon Kleopátra alakjával. Kétségtelen, hogy ezek a Kleopátra életét, szerelmeit felölelő filmek egynémelyike komoly értéke a filmművészetnek, viszont aligha járunk messze az igazságtól, ha e témában a csúcsot a mostani filmben látjuk. A színes, szélesvásznú változat óriási befektetései kivitelezése szinte meghökkentőek, s nagyszerűek a film efves szereplőinek alakításai is. A költségeket illetően eddig a Bemard Shaw drámája alapján készült Antonius és Kleopátra című angol film vitte a pálmát. A mostani hollywoodi vállalkozás, a filmbe fektetett 40 millió dollárral azoinban messze maga mögött hagyta angol társát, s egyedülálló világrekordot állított fel. Ez az összeg megközelítően tíz kiváló, parádés szereposztású filmre lett volna elégséges. A FILM FORGATÁSA egyébként szerény keretek között indult, s az eredeti tervek szerint amolyan átlagfilmnek szánták. A kiadások rohamos növekedése attól a pillanattól kezdődött, ahogy a film főszerepét a ragyogó tehetségű és népszerű, de szeszélyes Elisabeth Taylor vállalta. A Hollywoodban megkezdett forgatást az ő kedvéért vitték át Londonba, majd röviddel a forgatás megkezdése után, — egészségi állapota miatt Rómába. Az óriás kulisszaépítmények többszörös újraépítése mellett rendező és színészek cserélődtek a filmnél. Sőt, a filmet pénzelő vállalat egyik elnöke is belebukott ebbe a tengeri kígyónak tűnő vállalkozásba. További milliók befektetésével, Spanyolországban forgatott tömegjelenetek beiktatásával 1963 őszére — Joseph L. Mankiewicz rendezésében — végre elkészült a film, bemutatásra került egyes amerikai és európai szélesvásznú filmszínházakban. A FILM TÉMÁJA a történeti tényekre támaszkodik. Kleopátra, a film főszereplője, XIII. Ptolemaios Auletes lánya i. e. 51ben, 17 éves öccsével együtt osztozik a hatalomban. Elmérgesedett dinasztia-harcok miatt menekülni kényszerül, hogy aztán Szíriában seregeket gvűjtve térjen vissza, s az Egyiptomba érkező nagy római hadvezér és diktátor közreműködésével viszszaszerezze trónját. Caesar — az .eredeti végrendelet szerint — Kleopátrának és ifjabb öcscsének adja át az uralmat, valamint Ciprus szigetét. Az alkudozások közepette azonban Kleopátra — szellemes magatartásával, s férfit megindító bájaival — meghódította a nagy római férfiút. A tőle született fiúgyermek a Caesario nevet kapja. Több hónapos egyiptomi tartózkodás után Caesar visszatér Rómába, s mint Róma szövetségesét lenyűgöző fogadtatással udvarába fogadja Kleopátrát. Caesart a szenátus köztársaságpárti ellenzéke később azonban meggyilkolja s így Kleopátrának el kell .hagynia Rómát. Mivel seregei később Philippinél Brutus és Cassius (a Caesar elleni összeesküvés vezetői) oldalán harcoltak, Marcus Antonius, a Caesar halála után egyeduralomra törő római államférfi 1. e. 41-ben Kilikiába maga elé idézte Kleopátrát. A hadvezér az egyiptomi királynő bűvkörébe került, akit később feleségű; Is vett, s hellen'sztlElisabeth Taylor kus típusú monarchává Igyekezett átszervezni a hatalmában levő tartományokat. Az egyeduralomra törő Augustus ÍOctavianus), Antonius egyetlen vetélytársa többszöri összecsapás és kiegyezteíés után i. e. 31-be>n az actiumi csatában győzelmet arat, így Antonius számára nem marad más választás, mint az öngyilkosság. A történelmi források szerint Kleopatra Antonius halála után Augustusi szerette volna hálójába keríteni. Szándéka sikertelensége miatt, attól való félelmében, hogy az új császár diadalmenetében ne mint rabnő szerepeljen, végül is vipera mérgével vetett végét életének. A film ezekre a történelmi tényekre épít, s a miliő kedvező alkalmat nyújt a film alkotóinak a látványos jelenetek beállítására. A téma természetéből ered, hogy a lényeg mondanivaló erősen az érzékiség felé hajlik, s a történelmi tények inkább ürügyül szolgálnak a szerelmi víharzások megjelenítésére. Igaz, a nagystílű szerelemnek filmbeli mozzanatai mértéktartóan ízlésesek, sőt a mai túlhangsúlyozott szex-divat idején akár puritánnak is mondhatók. Bármennyire ls lenyűgözött azonban bennünket a film mesteri kivitelezése, mondandó dolgában különösebb elragadtatásról nem adhatunk számot. A történelem történelem marad, mégha a társadalom viharzását a hálószoba-szempontú történeti látásmód csak mellékes Illusztrációként használja is fel. ELIZABETH TAYLOR, az angol származású, Oscar-díjas amerikai színésznő nemcsak kosztümjei sokaságával, hanem parádés alakításával is kimagaslik a filmből. A főszerepekben látott Rex Harrison (Caesar), illetve Richard Burton (Antonius) méltó partnereknek bizonyultak. A film erényei '-özött mindenekelőtt a színészi alakításokat és a bravúros kivitelezést említhetjük. Azt hiszem, tulajdonképpen ez volt az a „gomb", amihez ismételten hozzá lehetett varr"' a kabátot. FÓNOD ZOLTÁN