Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-12 / 221. szám, péntek

A Szlovák Tudományos Akadémia épülete. A földszinten: a makromolekuláris laboratórium. fiz anyag lélektana AZ ANYAGVIZSGÁLAT és a vegyi úton előállított műanyagokkal való kísérletezés ma Csehszlovákiában is rendkívüli méretekben folyik. Tudományos akadémiánk, egyetemeink fizikai, vegyészeti és biokémiai intézeteiben egyre több tudós és kezdő tudományos dolgozó állítja erejét és tudását az anyagkutatás szolgálatába. Államunk a legmesszebbmenően támogatja tudományos életünk e törekvéseit. Vágsellyén felépült a Duslő, Bratislavában most fejezik be a Slovnaft műanyaggyártó részlegének építését. 1962-től a Szlovák Tudományos Akadémiának hét vagy nyolc intézete kapott új épületet Bratislava-Patronkán. A Szlovák Tudományos Akadémia patronkai természettudományi intézeteiben néhány fiatal magyar nemzetiségű tudományos dolgozóval is találkozhatunk. Természetesen ez a „néhány" nagyon kevés... A fizikai, vegyészeti és geofizikai kutató intézet épületének földszintjén kapott helyet az 1962ben ide költöztetett makromolekuláris laboratórium, mely — mivel egyformán támaszkodik a fizika és a vegytan tudományos eredményeire — önálló intézménynek számít. Itt dolgozik SzőcsFerenc kísérleti fizikus aspiráns is, aki egyike a legtehetségesebb fiatal tudományos kutatóknak. Abból a nehézsorsú nemzedékből való, amelynek iskolai tanulmányait kettévágta a háború, így, hogy befejezhessék az általános iskolát, esetleg a •gimnáziumot, a háború utáni években Magyarországra, és onnét vissza kellett szökdösniük. Aki mindezt végigcsinálta, az tudja, hogy nem volt könnyű ... Szőcs nem állt meg félúton, mert akarata, kitartása és céljai voltak. S ma itt áll a spektroszkóp előtt zsebében egyetemi diplomával, melyhez egy éven belül a tudományok kandidátusa cím is hozzákerül. A SPEKTROSZKÓP halk, titokzatos morajjal dolgozik. Jelzőberendezése piros vonalakat rajzol a munkatáblára erősített milliméterpapírra. A készülék mágneses tere közötti kémcsőben szilárd halmazállapotú polimetilmetakrilát-darabka csillog. A fizikus éles szeme hol a munkatáblát, hol a vizsgálat alatt álló anyagot figyeli. A gép egykedvűen süvít: a polimetilmetakrilát nagy molekuláinak szerkezetvizsgálata folyik. Amikor leáll a gép, Szőcs Ferenc leveszi a munkatábláról a frissen készült' színképet. Most tehát a gép által felvázolt vonalak megfejtése: a színképelemzés következik. Nem egyszerű dolog. Néha a tapasztalt tudományos dolgozók is több hétig, esetleg hónapokig vitatkoznak rajta. Előfordul, hogy megfejtéséből nemzetközi vita kerekedik. Pl. egy másik, az előzővel rokon anyag, a poliglokolmetakrilát szerkezeti vizsgálatával kapcsolatban eddig már száznál is több nemzetközi publikáció látott napvilágot. Aki tehát e műanyagvizsgálatával akar foglalkozni, annak feltétle nül meg kell ismerkednie e publikációkkal. Szőcs Ferenc íróasztalán is, angol, orosz, német, magyar, cseh és szlovák nyelvű, « makromolekuláris kutatásokkal kapcsolatos tudományos értekezések és szakkönyvek tornyosulnak. — Gondolom, az anyagvizsgálat mindig a nemzetközi eredmények figyelembe vételével történik. — Tudományos kutatóink'ezelőtt még néhány évvel is gyakran követték el azt a hibát, hogy mielőtt egy új kísérletbe kezdtek — nyelvtudás hiánya vagy más ok miatt — nem ismerkedtek meg a vizsgált terület nemzetközi kísérleti eredményeivel, így előfordult, hogy ugyanazt a kutatást végezték, amelyet már mások elvégeztek, és sokszor fölöslegesen dolgoztak. E helyett még kiaknázatlan területen kutathattak volna, s lehet, hogy eredménnyel. SZŰCS FERENC nam akari e hibába esni, azért tanulta meg tökéletesen az angol és az orosz nyelvet, s részben a németet. — A makromolekuláris kutatásnak nyilván gyakorlati célja és jelentősége is van. — Van. De nem közvetlen, hanem közvetett. A közvetlen gyakorlati célú kutatást egy speciális vegyészeti kutatócsoport végzi. A mi vizsgálatainknak, tehát az alapkutatásnak célja: az anyag „élete" törvényszerűségeinek feltárása, az anyagban végbemenő folyamatoknak, az anyag szerkezetének és tulajdonságainak a minél tökéletesebb megismerése, „feltérképezése"; kissé szokatlan, de szemléletes asszociáció: az anyag „lélektanának" a rögzítése. Mert, ha tisztában vagyunk egy konkrét anyag „lélektanával", akkor nagyobb sikerrel járhat az anyag „életébe" való mesterséges beavatkozásunk, vagyis a gyakorlati célnak megfelelően megváltoztathatjuk annak szerkezetét és tulajdonságait. (Pl. egyes műanyagoknál az alapanyagnak más anyagokkal való megfelelő keverésével rendkívül magas szilárdságot lehet elérni. ) Szőcs Ferenc a hipotézisek, a tézisek és az antitézisek állandó kereszttüzében él. Hosszú órákon át egyetlen társa az anyag, amelynek megvan a saját rejtelmes élete. Borsos Miklós, a világhírű ma élő magyar szobrászművész így vallott az anyagról: „A köveknek megvolt és megvan a maguk élete. Megvolt attól a pillanattól kezdve, amikor még élőlények ós élő fák voltak. Tengermélyek, évmilliók rettenetes tragédiái, omlásai folytán, vulkánikus lövellésekből, az iszapból, a halakból és a vízből kő lett... A millió állatból és bogárból mészkő. És mi ennek a tetejében élünk. Ebből egy-egy darabot kiemel a művész, nevezzük így, azaz az ember, akinek kedve van valamit elmondani a máról, a világról, saját magáról." A máról, a világról vall a tudós is, amikor az anyag „életét" kutatja és próbálja feltárni. A TUDÓS ÉS A MŰVÉSZ munkájában sok a hasonlatosság, elsősorban azért, mert mindketten az ember számára alkotnak. Talán csak annyi a különbség, hogy a művész munkájának közvetlen célja a gyönyörködtetés, a szépre való nevelés, s csak közvetett célja a hasznosság. A tudós munkájának közvetlen célja pedig olyan értékek felfedezése vagy létrehozása, amelyek az emberiség számára gyakorlati jelentőségűek: közvetlenül hasznosak. De a tudós esetében a gyönyör elsősorban a felfedezéshez tartozik, annak a terméke. Ezért inkább szubjektív jellegű, tehát a „műélvezet" a tudós gyönyöre saját munkája eredményében, (mert aki felhasználja a tudós munkájának eredményét abban a felfedezés már nem kelt gyönyör-érzetet). A művészi alkotás „műélvezete" pedig az alkotásnak a művésztől való „elszakadása" után elsősorban a „fogyasztó" gyönyöre. Tehát objektív jellegű. Szőcs Ferenc azt vallja, hogy a felfedezés öröme felér, sőt nagyobb a szenvedélyes művészetrajongók „műélvezetéből" származó gyönyörével. Vagyis: a tudatosan, bizonyos nagyobb cél érdekében végzett munka nemcsak értelmileg, hanem érzelmileg is gazdagítja az embert. És domináns tényezője az ember boldogságának. EGY FIATAL csehszlovákiai magyar tudós arcképét vázoltuk itt fel, aki valamikor nagy tervekkel indult el a világba ebedi paraszt édesapja házából, hogy a tudásvágytól hajtva bejárja a Szovjetuniót, Lengyelországol és Németországot, hogy a tudás birtokában rögzíthesse az „anyag lélektanát". KÖVESD!JÁNOS I P 0 L Y P A R T 1 haig,áô>zfii&tá%iá(í A szeszélyesen kanyargó Ipoly csurgói közelében, a csendesebb folyás magas partján a horgászbotok úgy merednek az ég felé, mint megannyi kilövésre kész rakéta. A horogra csalétekként erősített kishal lázán feszíti a szilonzsinórt. Bukót, dugót hiába keresne az ember. A korszerűsítés gondolata a horgászatban eiőbb valósult meg, mint sok más fontosabb gazdasági ágazatban... A bot alatt a zsinóron „csengetyű" lóg lazán, ez jelzi a húzást. Míg a várva várt csuka „becsenget" — vagyis ráharap a kishalra — a füzesekkel övezett, vadvirágos folyóparton, a csend és nyugalom csodálatos birodalmában izgalmas történetek elevenednek meg. Miről is eshet horgászás közben horgászok között a legtöbb szó? Távol a világ, sőt a városka gondjaitól megelevenednek a régi és az újabb horgász históriák. Igazak és igazaknak véltek ... És egyidőben születnek már a legújabbak is... Bosszankodjék a szomszéd A zsákmány fokozza a szenvedélyt. Aki tegnap csukával tért haza, reggel hajnalban újra a folyóparton ül. Vár és reménykedik. A horgászat úgyis csupa várakozás, reménységI Az egyik horgász, akit tegnap kegyébe fogadott a szerencse, reggel bekötött ujjal érkezik. Más se kell a társaknak! — Nos, Gyuszi, megharapott? — Hát képzeljétek ... Utána kerekít egyet, jó zamatosat. És így már el is tudjuk képzelni... Tisztítás közben a nyálkás csuka kicsúszott a kezéből és ahogy utánakapott, az éles fog csontig felhasította a középső ujját. — Na és? — Kivágtam az utcára! — A halat? — Dehogy! A fejéti — ? ? ? — Azt teszi a szomszéd is. A világért se adná a macskának. Így adja az utca tudtára, hogy halat fogott ... A legszebb fogás A Szerencse-asszony sem mindig kedvez a horgászoknak, akik tisztára az ő kénye-kedvének vannak kitéve. Dehát úgyis megesik, hogy ami elúszik a réven, bejön a vámon ... Vagy fordítva? Történt egyszer, hogy a szegény horgász napokig kergette szerencséjét. Annyi húzás sem akadt, hogy csalétket kellett volna cserélnie. Bizony kissé félve tartott hazafelé, mert az asszony türelme is elfogy ám, ha férje minden szabadidejét a folyóparton tölti és nem hoz semmit! A két horgot a rajta maradt csalétekkel együtt az udvar sarkába állította és szép szerényen besomfordált a házba. Jóformán le sem ült, kintről éktelen csipogás hallatszott. Rohan ki, látja ám, hogy csibe vergődik a zsinóron. Befalta a rajta maradt kukacot és ráakadt a horogra. Bezzeg volt mit hallgatnia! Bár azt vallja, megérte, mert jobb fogása még úgy sem volt. Öt — mint számtalan horgászt —a hal csak addig érdekli, amíg nincs a parton. A csirkepaprikást bármely halkülönlegességnél jobban szereti! A legnagyobb fogás A horgászatban érvényes soksok tilalom egyike az éjjeli fenékhorog. Főképp harcsára és csukára rakják le. A tilalom ellenére is azt mondom, hogy rakják, mert így van. Ha nem így lenne, nem kellene tiltani. Az ezzel kapcsolatos történetnek két szereplője is van. Az egyik meséli, hogy megtalálta társának éjjelre lerakott horgát. A hibásan álcázott zsinórt haragjában két kő közé ütötte, mire az természetesen elszakadt. Eddig az egyik szereplő. Most következik a másik, aki a horgot lerakta. Büszkén meséli, hogy soha olyan fogása nem volt, mint most lett volna... — Képzeljétek, a százas szilont úgy elszakította, mint a pinty! — Harcsa? — Méghozzá jókora dög! Kisnyúlat tettem csaléteknek ... Az igazi „harcsa" is ott van a hallgatóság között és sunyin mosolyog. Dehogyis árulná el, hogy a „jókora dögöt" ez alkalommal két kő helyettesítette. Miért is rontaná el más örö' mét? Kacsa a horgon Az éjjeli horoghoz egy másik élmény is fűződik — természetesen más szereplőkkel. Ugyancsak ráakadtak egy ilyen tiltott horogra. Az ólomra rá volt vésve a gazdája neve. A megtalálónak pokoli ötleté támadt: a bokor alatt észreveti döglött kacsát akasztotta a kishal helyébe. Hajnalban — horgászás közben — a közeli bokorban állt lesen. Mert mit érne a tréfa élmény nélkül... Reggel korán — nehogy valaki észrevegye — jött is a tettes. Lassan húzta ki a horgot. Bizonyára felcsillant a szeme, amikor a zsinór másik végén megérezte a súlyt. Lassan kihúzta a partra — és megpillantotta a kacsát ... Nem fogott gyanút, mert az Ipolyon sok a kacsa és a kacsa a halat szereti. Miért ne kapott volna a horogra akasztott hal után? A nehéz ólom meg lehúzta a víz alá . . . Óvatosan körülnézett és mint ügyes tolvaj, gyorsan táskájába rejtette a zsákmányt. Napok ts elteltek, amíg a két horgász találkozott. — Nos, Miklós, hogy ízlett a kacsa? — Mi az? Te láttad? — Persze, hogy láttam ... — Mit mondjak, olyan porhanyós volt a húsa, hogy ilyet még nem ettem ... — Akkor jó. Ha megint találok döglött kacsát, újra a horgodra akasztom ... Több se kellett! A megtréfált gyomor azon nyomban megtagadta az engedelmességet. Lassan folyik a szó és folyik a megáradt, zavaros Ipoly. A zsinór nagyot rándul és megmozdul a „csengetyű". A horgász botjához ugrik. A többiek csillapítják: várj, hadd vegye be ... Én úgy érzem, ez a figyelmeztetés egy kicsit nekem is szólt. Vegyem be én is... Nem a horgot, hanem mindazt, amit most hallottam ... Én bevettem! Sajnos, a csuka nem ... ZSILKA LÁSZLÓ A vasútépítő vállalat dolgozói fij rendező pályaudvart epltenek Bratislavában. (CTK — Dubovský felvétele) válasz olvasóinknak ZSEMLYE ZOLTÁN, nádszegi olvasónk kérdi, köteles a jóhiszeműen felvett táppénz-túlfizetést megtéríteni? Az alkalmazott a táppénz-túlfizetést akkor köteles megtéríteni, ha megszegte a betegségbiztosításról szóló valamilyen törvényes rendelkezést, törvényes kötelezettséget, ha elhallgatott valamilyen döntő tényt és természetesen akkor, ha a magasabb táppénzt szándékosan kicsalta. (Lásd a Tt 1965/54. sz. törvény 48. paragrafusa, 2. bekezdését.) A táppénz-túlfizetés megtérítésére a vállalat üzemi bizottsága mellett működő társadalombiztosítási bizottság írásbeli döntésével kötelezheti a dolgozót. Amennyiben az ilyen határozat téves megállapításokon alapulna, olvasónk a határozat kézbesítéséről számított 15 napon belül fellebezhet. Fellebezéséről a járási szakszervezeti tanács mellett működő betegbiztosítási igazgatóság dönt (Okresná správa nemocenského poistenia pri Okresnej odborovej rade). Dr. F. J.