Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-12 / 221. szám, péntek

A francia külügyminiszter beszámolt prágai és budapesti tárgyalásairól A francia kormány tagjai, nyári szabadságukat megszakít­va, szerdán De Gaulle tábornok elnökletével ülést tartottak az Elysée-palotában. A minisztertanács ülése után Yvon Bourges tájékoztatásügyi államtitkár ismertette az ülés lefolyását. Couve de Murville külügyminiszter beszámolt a kormány tagjainak a közelmúlt­ban Csehszlovákiában és Ma­gyarországon tett látogatásáról és a két ország vezetőivel foly­tatott megbeszéléseiről. A kül­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy mindkét országban meleg fo­gadtatásban volt része, és a francia politika iránti rokon­szenvvel találkozott. Sok nem­zetközi kérdésben közel áll a francia kormány és a két meg­látogatott ország vezetőinek ál­láspontja. A külügyminiszter ki­emelte a két országhoz fűződő kereskedelmi és kulturális kap­csolatok fontosságát. A gazdasági kapcsolatok ed­digi fejlődését ki nem elégílő­nek minősítette, majd kijelen­tette, hogy kulturális kapcsola­tok terén a hangsúlyt inkább a műszaki kapcsolatok fejlesz­tésére kell helyezni a művészeti és irodalmi kapcsolatok meliett A külügyminiszter beszámolt a minisztertanácsnak a nemzet­közi helyzetről, s ezen betűi érintette a vietnami problémát. Részletesen tájékoztatta továb­bá a kormány tagjait a NATO­val kapcsolatos három síkon fo­lyó tárgyalásokról. Couve de Murville tájékoztat­ta a kabinetet arról, hogy Fran­ciaország és az NSZK között megegyezés született a francia csapatok nyugat-németországi álloinásoztatásának jogi alapjá­ról. Aláírták az indonéz-malaysiai békeszerződést Újabb támadás Sukarno politikája ellen D jak art a (CTK) — Indonézia és Malaysia tegnap Djakartá­ban békeszerződést írt alá, mely formálisan befejezi a két or­szág közti három és fél éve tar­tó ellenségeskedést. Az egyez­ményt Malik indonéz külügy­miniszter és Abdur Razzak ma­laysiai miniszterelnök írta alá. A szerződés értelmében a fe­lek felveszik a diplomáciai kap­csolatot és beszüntetik az el­lenséges akciókat. A vitás te­rületek sorsáról általános vá­lasztások alapján döntenek. A Malaysia elleni konfrontá­ciót Sukarno elnök 1963-ban hir­dette ki, amikor a Malaysial Szövetség megalakítását új gyarmatosító összeesküvésnek A nép érdekeinek tudományos kifejezője A moszkvai Pravda cikke A moszkvai Pravda szerdai száma A párt politikája a nép érdekeinek tudományos kifeje­zője címmel közli B. Sztyepanov eikkét, amely a politika elmé­leti kérdéseivel foglalkozik. A eikk a többi között megállapít­ja: „Nem is olyan régen elterjedt volt elméleti és politikai irodal­munkban az a vélemény, hogy a Szovjetunióban a társadalmi fejlődés most már sima úton, mindenféle akadály és bonyoda­lom nélkül folyik, hogy a leg­főbb nehézségeket magunk mö­gött tudva, eljutottunk egy szé­les fennsíkra, túl vagyunk a hágón és immár egyenes, meg­lehetősen rövid út van előttünk a célig." Ezután rámutat, hogy az SZKP állandóan változó, feszült nem­zetközi helyzetben dolgozik, kénytelen szembe nézni bizo­nyos nehézségekkel, amelyeket a nemzetközi kommunista moz­galom le fog küzdeni, új problé­mákkal találkozik, amelyek ko­rábban nem léteztek. Ilyen kö­rülmények között különös fele­lősséggel kell meghatároznia po­litikai irányvonalát. Sztyepanov a munkásosztály pártjának fő politikai elveit a célirányosságban, saját tevé­kenységének kritikát szemléle­tében, a szavak és tettek egysé­gében határozza meg. Hangsú­lyozza, hogy ezeknek az elvek­nek ellentmond az a korábbi gyakorlat, amikor csupán egy dolgot szorgalmaztak: hol a gazdasági, hol az adminisztratív ügyeket, hol pedig a különböző átszervezéseket. Ami a hírálat szellemének ér­vényesítését illeti, erre példának hozza fel az SZKP Központi Bi­zottságának 1984 októberi ülé­sét és a XXIII. pártkongresszust megelőző többi központi bizott­sági ülést. „Pártunk élesen megbírálta az öntömjénezés ismeretes meg­nyilvánulásait, a tényleges le­hetőségektől távol álló felelőt­len ígérgetést. A szavak, az ígé­retek tettekre köteleznek." A cikk második részében ki­mutatja, hogy a nép legfőbb FAJI ZAVARGÁSOK AZ USA-BAN Washington (CTK) — A Mis­sissippi állambeli Grenadában 200 néger választó menetet ren­dezett. Védelmükre a nemzeti gárdát is mozgósították. A tün­tetőket csak a rendőrség védte meg a fajüldözők támadásától. Brooklynban, New York egyik negyedében 40 fajüldöző meg­próbált kikergetni a fehárne­gyedből négy négert. A nége­rek fegyverrel védekeztek és két rendbontót megsebesítettek. Chicagóban 200 polgárjogi harcos tüntetett a lakáskérdés­ben megnyilvánuló faji megkü­lönböztetés ellen. Detroitban a zavargásoknál a rendőrség 15 személyt letartóztatott, egy né­ger megsebesült. A VDK egyik légvédelmi csapata, melynek katonái lőtték le at 1300-ik amerikai kalózrepülőgépet Észak-Vietnam fölött. (Telefoto CAF - ČTK) bélyegezte. Indonézia elsősor­ban azt bírálta, hogy Malaysia területén angol csapatok és ka­tonai támaszpontok vannak. Az ellenségeskedés elsősor­ban politikai és gazdasági téren nyilvánult meg. de gyakoriak voltak a fegyveres összetűzések is. Malaysia beválasztása a Biz­tonsági Tanácsba volt az oka Indonézia kilépésének az ENSZ­ből. Az új indonéziai rendszer más álláspontot foglal Malaysiával szemben és május végén Malik külügyminiszter Bangkokban Razzak miniszterelnökkel tár­gyalt a két ország közti béke felújításáról. óhaja és törekvése a béke és a jólét. A világ első szocialista álla­ma céljául tűzte ki, hogy har­col az imperialista háborúk el­len, a világbékéért. Sztyepanov az életszínvonal emeléséért folyó küzdelmet vá­zolva kitér az SZKP Központi Bizottságának 1965 márciusi és szeptemberi üléseire, amelyek megmutatták: milyen fontos megvizsgálni a tervek helyessé­gét és olykor radikális változ­tatásokat eszközölni azokban, olyan változtatásokat, amelye­ket maga az élet, a tapasztalat, a gyakorlat diktál. — Az SZKP Központi Bizott­sága — írja — arra a következ­tetésre jutott (amiről egyébként tájékoztatta az egész pártot, az egész népet) hogy az utóbbi években lelassult a termelés és a munka termelékenysége növe­kedésének üteme, csökkent a termelési alapok és a beruhá­zások kihasználásának haté­konysága, észrevehetően elma­radt a mezőgazdaság. E negatív jelenségek okait a tervezés és a gazdaságvezetés fogyatékos­ságaiban, az önálló elszámolási rendszer lebecsülésében és rendkívül szűk értelmezésében, az anyagi és erkölcsi ösztönzők nem teljes kihasználásában, sok gazdaságvezetési módszer elma­radottságában kellett keresni. Nagy kárt okozott a gazdasági életnek a fejlesztésébe való nem eléggé szakszerű beavatkozás, a tervek kidolgozásánál elköve­tett hibák, a szubjektivizmus ér­vényesülése a gazdaságban vég­bemenő folyamatok tudomá­nyos, objektív elemzése helyett. A cikk rámutat, hogy a XXIII. pártkongresszus határozatainak szellemébén folyik a gazdaság­vezetési hibák kiküszöbölése, azoknak a feltételeknek a meg­teremtése, amelyek biztosítják a szovjetország gyors fejlődé­sét, a kommunizmushoz vezető úton. Már mutatkoznak a gaz­dasági reform első eredményei, gyorsul az ipari és a mezőgaz­dasági fejlődés, javulnak a nép életkörülményei, tökéletesebbé válnak a szocialista társadalmi viszonyok. BOLGÁR párt- és kormány­küldöttség utazott Szófiából a Kongói Köztársaságba (Brazza­ville) a kongói párt és kormány meghívására. (CTK) A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG parlamenti küldöttsége csütör­tökön Leningrádba érkezett. A román küldöttség két napot tölt a városban. (CTK) AZ ADN hírügynökség jelen­tése szerint augusztus folyamán 266 nyugatnémet polgár kért menedéket a Német Demokrati­kus Köztársaságban. (CTK) IRÁN újabb tárgyalásokat folytat az Egyesült Államokkal korszerű fepvverek, főleg raké­ták vásárlásáról (CTK) AZ ELEFÁNTCSONTPART Köztársaság kormánya a jövő évben kapcsolatokat szándéko­zik kötni a szocialista orszá­gokkal, közli a Combat. (CTK) RICHARD NIXON, az Egyesült Államok volt elnökhelyettese tegnap Hongkongból Tokióba érkezett. Nixon háromhetes ja­páni tartózkodása során talál­kozik Szató miniszterelnökkel és Kisi volt miniszterelnökkel. (CtK) ROMÁNIA és Irán közös gaz­dasági együttműködési minisz­teri bizottságot létesít, melynek feladata a két ország közti áru­csere-forgalom és gazdasági együtt működés egybehangolá­sa. (CTK) Átalakították az angol kormányt A változások nem oldják meg Wilson problémáit Londonban szerdán a késő es­ti órákban váratlan kormányát­alakítást jelentettek be. George Brown gazdaságügyi csúcsminiszter külügyminiszter lett, megtartva első miniszterel­nök-helyettesi tisztségét. Az új gazdaságügyi miniszter Michael Slewart, eddigi külügyminiszter. Herbert Bowden, a titkos ta­nács lordelnöke, aki egyben a kormánypárt vezére is az alsó­házban, átveszi a nemzetközös­ségi kapcsolatok minisztériumá­nak vezetését Arthur Bottomley­tői, aki viszont Anthony Green­wood helyére kerül, mint a tengerentúli területek fejleszté­sének minisztere. Greenwood az új lakásépítési és helyi önkor­mányzati miniszter. Ezt a tiszt­séget eddig Richard Crossman töltötte be, ő most a titkos ta­nács lordelnöke lett és egyben a kormánypárt vezére az alsó­házban. Szinte egyidejűleg a kormány­átalakítással került sor szava­zásra az alsóházban a Wilson­kormány által beterjesztett tör­vényjavaslatról, amely a bérek és az árak befagyasztására ad felhatalmazást. Az alsóház a törvényjavaslatot 272 szavazat­tal 214 ellenében elfogadta. A Munkáspárt tehát 58 mandátu­mos többséget tudott csak biz­tosítani magának, ami azt mu­tatja, hogy a párt balszárnya to­vábbra is szemben áll Wilson és híveinek gazdaságpolitikájá­val. A játékosok megmaradtak, csak feladataikat cserélték ki — így jellemzi a Newcastle Journal az angol kormányban eszközölt változásokat. Londoni politikai körök szerint ősszel Wilson radikálisabb változáso­kat fog eszközölni, és a kor­mányban új arcok is feltűnnek. A mostani változások legva­lószínűbb oka, a kormány azon igyekezete, hogy elkerülje a Munkáspárt októberi értekezle­tének bírálatát. A változások azzal is magyarázhatók, hogy a közeljövőben ül össze London­ban a Brit Nemzetközösség csúcsértekezlete, s a tagálla­mok többsége határozott lépé­seket követel a rhodesiai faj­üldözők ellen. A sajtó a legnagyobb figyel­met George Brownnak, az új külügyminiszternek szenteli. Brown arról ismert, hogy nega­tív álláspontot foglal a szocia­lista országokkal szemben, ro­konszenvezik az Egyesült Álla­mokkal, és híve Nagy-Britannia Közös Piac-beli tagságának. A londoni lapok többsége bí­rálja Wilson lépését. A Times szerint az átszervezés Wilson gyengeségét bizonyítja. A kom­munista Morning Star megálla­pítja, hogy a változások nem oldják meg Nagy-Britannia bel­és külpolitikai problémáit. A Német Szövetségi Köztár­saság évekig tartó gazda­sági konjunktúra eredménye­képpen magas életszínvonalú, gazdag európai országgá fejlő­dött. Míg az Egyesült Államok­ban ma is milliók vannak mun­ka nélkül, Nyugat-Németország munkaerőhiánnyal küszködik. Jelenleg több nyugat-európai országból körülbelül 1 millió 250 ezer külföldi munkás dol­gozik a bonni államban. A múlt években többször sikerült elke­rülni a gazdasági pangás veszé­lyét, bár egyes aggasztó jelensé­gek továbbra is észlelhetők. Az NSZK-ban most széles kö­rű vita indult arról, mit tegye­nek, hogy egészséges alapokra helyezzék a nyugatnémet gazda­ságot, s így mi se veszélyeztes­se a bonni állam gazdasági szi­lárdságát. A vitát a gazdasági élet több negatív jelensége vál­totta ki. Az építő-, acél- és tex­tiliparban erősen csökkent a termelés, több bányavállalat el­bocsátja alkalmazottait, s az építkezés további hanyatlására is számítanak. Egyes vidékeken, például a Ruhr-vidéken nagyon megcsappant a munkaerő-keres­let. Ogy látszik, a munkaadók nemsokára tetszés szerint válo­gathatnak munkaerőben, s nem kell akárkit alkalmazniuk. Túloznánk, ha Nyugat-Német­ország közelgő gazdasági válsá­gáról beszélnénk. Nehézségek azonban vannak, s Bonn ezek­nek megoldására törekszik. A bonni kormány kidolgozta a gazdasági szilárdság támogatá­sára vonatkozó törvényjavasla­tot, amelyet rövid időn belül jó­váhagyás végett a szövetségi gyűlés elé terjeszt. A parlament második kamarája, a szövetségi tanács már megvitatta a tör­vényjavaslatot, s bizonyos fenn­tartások mellett egyetértett ve­le. A törvénynek az a célja, hogy korlátozza az ország egyes tartományainak pénzügyi jogkö­rét, főként azt, hogy a községi és városi elöljáróságok hiteleket vehessenek fel. A jövőben a tar­tományokhoz, városokhoz és községekhez befolyó adók egy részét különleges alapba utal­ják át, amellyel csak a bonni kormány rendelkezhet. Ez azt KOMMENTÁRUNK Bonn gondjai jelenti, hogy a tartományok, a városok és a községek sokkal kevesebb pénzzel fognak rendel­kezni, mint eddig, bár a nyilvá­nos beruházásoknak több mint bO százalékát ök fedezik. A szó­ban forgó törvény alapján an­nak a pénznek egy részével is a kormány rendelkezhet, ame­lyet a dolgozók nyugdíj- és mun­kanélküli biztosítás címén fizet­nek be. A törvényt úgy fogal­mazták meg, hogy a kormány a parlament véleményétől függet­lenül számos gazdasági és pénz­ügyi intézkedést foganatosíthas­son. Ezzel kapcsolatban egyes nyugatnémet lapok kihangsú­lyozzák, hogy tülafdonképpen gazdasági felhatalmazási tör­vényről van szó, amely valójá­ban a szükségállapot-törvények szerves része. Erhard kancellár meggyőző­dését fejezte ki, hogy a gazda­sági szilárdság támogatására ho­zott törvény hozzájárul a nyu­gatnémet márka stabilitásához. Míg Fritz Berg, a nyugatnémet nagyiparosok szövetségének el­nöke a tervezett intézkedéseket elégteleneknek tartja, Georg Leber, az építőipari munkások szakszervezeti szövetségének el­nöke amiatt aggódik, hogy a törvény majd pangást idéz elő egyes gazdasági ágazatokban. A gazdasági és pénzügyi helyzet vitájában gyakran hivatkoznak rá, hogy Angliában is hasonló problémák megoldásával küsz­ködnek. A kormánykörök és a munkaadók szóvivői ezzel kap­csolatban kiemelik az angliai „fegyelmezettséget". A fegyel­mezettség fogalmán persze azt értik, amit Erhard a „mérték­tartás" jelszavával akart kife­jezni, azaz ne támasszanak a kormánnyal szemben bér- és szo­ciális követeléseket, s a köz­szükségleti cikkek drágulása el­lenére dolgozzanak ugyanazért a bérért. Míg azonban az angol kor­mány százmillió font sterling­gel csökkentette külföldi fegy­verkezési kiadásait, a bonni kor­mány csak olyan takarékossági intézkedéseket javasol, amelyek így is, úgy is a lakosság vál­lára nehezednek. Beszélnek pél­dául adóreformról, amelynek az állami jövedelem fokozása lesz a célja. A vállalatokat ter­mészetesen megkímélik az adó­emeléstől, amit azzal indokol­nak, hogy a vállalatok nagyobb adóterhelése veszélyeztetné az NSZK versenyképességét a vi­lágpiacon. Az NSZK gazdasági problé­máinak komoly politikai kihatá­sa van. Erhard kancellár a bírá­lat pergőtűzébe került, s egyre többen követelik a leváltását. Erhard most éppen gazdasági téren akarja bebizonyítani rá­termettségét, mert mint volt gazdaságügyi miniszterhez ez áll legközelebb. Ezért siet, hogy még a CDU/CSU párt vezető szerveinek szeptember elejére összehívott és a kormányban eszközlendő személyi változá­sok eldöntésére hivatott ülése előtt megmutassa, hogy meg tud­ja oldani az NSZK gazdasági és pénzügyi nehézségeit. JAN BLANSKÝ

Next

/
Oldalképek
Tartalom