Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-07 / 216. szám, vasárnap

PETER KARVAŠ: Kalandom az erkölccsel — Erre semmi szükség, — mondta halkan a feleségem (aki európai színvonalon álló pedagógus), — de nem szabad megsértenünk az érzéseit. Az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot, iMicsoda érzéseit?! - emeltem fel a padlóról reszkető ujjakkal a Panoráma legközelebb heverő számát és kikerestem benne azt a helyet, ahol hiányoztak belőle a nőnemű emberi test említett dokumentáris művészi felvételei. — Idenézz, — suttogtam szent haraggal, - nézd csak, micsoda szenvedéllyel szaggatta ki a képeket! Ez sötét elemi erő és elvakult szenvedély bizonyítéka! — Különös, — mondta a feleségem halkan, miközben egy másik számban lapozgatott, - innen a fényképeket ollóval vagy zsilettpengével vágta ki, pontosan és pedánsan. — íme a hűvös megfontolás, amely a gonosztevőt a bukás útján kíséri, — állapítottam meg könyörtelen logikával. Aránylag hosszan és magas színvonalon vitatkoztunk ebben az irányban. Ügy vélem, hogy a gyermek-pszichopatológiát sikerült néhány merőben új felismeréssel gazdagítanunk. Aztán bementünk a gyerekhez és egy darabig ott álltunk fölötte. Halvány szeplőpettyes fehér homlokán nyoma sem volt az alatta megbúvó vészhozó gondolatoknak; egyik keze úgy lógott az ágyból, mintha valami drága és elérhetetlen után nyúlt s egyidejűleg skálázott volna, másik kezével gyöngéden és hévvel párnáját ölelte; pettyes pizsamába bujtatott bal lába vidáman kukucskált ki a paplan alól az ablak felé, köldöke fedetlen volt és valahogy nagyon nevetséges, s tetőtől talpig atombiztos fedezékként borította be az igazak álma a külső világ valamennyi kelepcéje és előreláthatatlan orvtámadása ellen. — De hát ez lehetetlen, >- mondta az édesanyja. — Ilyet ő egyszerűen nem tehetett. Nem szóltam semmit, fejemben azonban megfordult néhány gondolat a korai képmutatásrál, az áthatolhatatlan alakoskodásról és az emberi lélek kifürkészhetetlenségéről, valamint a titkokról általában és a titokzatosságról mint olyanról, amelyeket alkalomadtán majd kevésbé kompromittáló összefüggések között fel szándékozom használni. Mindezek után szentségtörően felébresztettük. — Már iskolába kell menni, - kérdezte álomittasan; az egész gyerek csupa szem meg egy kócos üstök volt; s hanyatt-homlok kezdte magáról lerángatni a pettyes pizsamát. — Várj, >- szólt rá az édesanyja. A feleségem céltudatos, de tapintatos asszony. Köhintett egyet, nyomatékos mozdulattal elhallgattatott, s mintha csak verset olvasna, fehéren tündöklő lelkesedéssel és kitörő örömmel megkérdezte tőle: — Gyűjtesz képeket? — Gyűjtök, — felelte. Nyomban buzgón felült és szemében olyan ragyogó szikra gyúlt, akár a sarkcsillag. Megfagyott bennem a vér. Még csak nem is tagadja! Hová jutottunk? Ö idők, ó erkölcsök! — Es mit csinálsz velük? kérdeztem leírhatatlan szorongással. — Van egy albumom, abba ragasztom, — felelte készséggel és pontosan. — Valamennyit? — Ez a kérdés kétségtelenül teljesen értelmetlen volt. Mint Perry Mason végképp hajótörést szenvedtem. »- Igen. —Várj, — szólalt meg ismét az édesanyja. Néhány másodpercre elhallgatott, mintha csak el akarta volna simítani a beszélgetésbe való meggondolatlan és hivatlan beavatkozásomat, aztán megkérdezte: — Voltál tegnap apu dolgozószobájában? Egy pillanatig tétovázott. Talán füllenteni akart? Vagy csak visszagondolt? Igaz: rossz és bágyasztó éjszakai óra volt — ám mit várhat az ember az olyan fiatalkorú tettestől, aki a megengedettnél legalább öt esztendővel korábban kezd bizonyos különleges fajtájú képzőművészeti alkotásokat gyűjteni? Aztán bólintott: járt a dolgozószámban. — És mit kerestél ott? — kérdezte tapintatos feleségem tapintatosan. — Azokat a lányokat, — felelte és szemében kihunyt a szikra. — Tudod, azokat a fényképeket! A Panorámában. De csak öt számot találtam meg. Nem tudod, hol a többi? Borzasztóan kellene legalább tíz! — Hol az az album, — kérdezte megfontolt feleségem. Felpattant, álmosságában egy kicsit megingott, odatipegett a szekrényhez, amelyben játékait tartja és a szekrényből egy vastag füzetet halászott elő. Feleségem megremegő kézzel vette át tőle. Aztán fellapozta. Eitelt néhány másodperc. Tovább lapozott a füzetben. Dermedten és a legrosszabbra is felkészülve figyeltem a jelenetet az ablak mellől. — És ezeket a feliratokat, — kérdezte nagyon lassan, - ezeket is te gondoltad ki? - Én, - bólintott és az arca felragyogott. Látszott rajta, hogy dicséretet vár. - Nagyon szép, - mondta a feleségem. — Csak a „szerelmet" szót egy t-vel kell írni. Különben igazán szépen sikerült. Nem bírtam tovább. Kitéptem kezéből az albumot. A képeket nagy szeretettel és díszítőművészet iránti bizonyos érzékkel ragasztották az albumba; a túlzott mértékben használt ragasztó némileg hullámossá tette őket, s itt-ott az egyes képeket kísérő szépírásos szöveg is széjjelmázolódott. Az egész azonban a dolog iránti nagy érdeklődésről és figyelemről, s hogy úgy modjam, kétségtelen kézügyességről tanúskodott. >— Mi ez? - kérdeztem, mert az egészből végképp semmit se értettem. Elvégre az ember nem érthet meg mindent. — Hát nem látod? — nézett rám kissé sértődötten a kicsi. - Nézd meg jobban! - Néztem, lapozgattam: Winnetou lovon, Winnetou és Old Shatterhand Winnetou és a szépséges Nso-Csi, Winnetou könyörtelen harcban, Winnetou profilból és Old Shatterhand szemben, ugyanez megfordítva, majd még egyszer, aztán még harmincszor. t- A másik albumban, — jegyezte meg tájékoztatóan, - Az Ezüst-tó kincse lesz. Rátekintettem a világ legmegfontoltabb asszonyára; ha az egészből csak egy hajszállal ís többet értett, mint én, úgy azt ügyesen leplezte. — De hol vannak azok a képek, - kérdeztem tőle lassan, - amiket a Panorámából vágtál ki? - Hát nem érted?! — kiáltott fel türelmetlenül és csaknem kérő hangon, - hisz azokért kapom Old Shatterhandot! - Kitől? — tette fel a kérdést városunk legkörültekintőbb asszonya. A kicsi felsorolt néhány fiút a közeli környékről. Nála néhány esztendővel idősebbek, főképp és mindenekelőtt pedig más apák fiai voltak. Szemmel láthatólag örült. Sugárzott róla annak a lókupecnek a vidámsága és megelégedettsége, akinek sikerült jó üzletet kötnie. - Két meztelen lányért neha öt Old Shatterhandot is kapok! Csak ezért a Nso-Csiért kellett egy egész meztelen lányt adnom. De nem volt valami szép, hiányzott a feje és olyan különös neve volt, hogy - Melankólia. Ebben a pillanatban megszólalt a ház legjobb pedagógusa: — És miért fordítottad fel a könyvszekrényt? Ránknézett és árnyék suhant át sűrű szemöldöke és fekete üstöke között. Még a hangja is halkabbá vált, amint elkezdte: - Vacsora után feljött Miska és volt neki egy... tudod, mije volt neki? Egy igazi moziplakátja . .. Mind rajta voltak, Winnetou és Incsu-Csuna, minden Old, a sziuk, komancsok, apacsok, még a rendező és a kameraman is . . . De húsz lányt akart érte a Panorámából . . . Kész zsarolás, ugye? Hát aztán kerestem ... De nem találtam ... — Lelkére ráhajolt a hajnal előtti szomorúság. Am tüstént elűzte az árnyékokat és előállt a javaslattal: — Gyertek, átnézzük az albumot! >- Majd reggel, - mondotta a legálmosabb pedagógus a szobában. — Majd reggel. Most aludj. — Lefektettük és egészen az állóig betakartuk. - Keríts még néhány Panorámát, - szálalt meg könyörögve. Megígértem, hogy szerzek neki három bőrbe kötött évfolyamot. A fal felé fordult. Visszamentünk a dolgozószobámba; azt hiszem, unalmas dolgozószobám van - polcokra zsúfolt könyvek, egymásra rakott folyóiratok és általában, minden ostoba módon a maga helyén van, akárcsak tegnap: idegeire megy az embernek. Végre egyszer olyan benyomást keltett a dolgozószobám, mint a fantázia és a szabad szellem hajléka, végre olyan kéz, olyan elme nyomait viselte magán, amelyet nem vert bilincsbe a tehetetlenség, a konvenció és a szokás. Egy művész dolgozószobája volt, noFia már nem rejtett titkot. Kávét főztünk magunknak, a padlóra telepedtünk és ott kortyolgattuk cukor nélkül, míg odakünn lassan hajnalodni kezdett. BABOS LASZLÔ forditása A gazdaságirányítás új elvei a sütőiparban ,A fogyasztók igényeinak teljes kielégítésére törekszünk.. Ez a megjegyzés a košicei Pék- és Cukrászüzem igazgatójának, Veselý Sándor elvtársnak a szájából hangzott el, amelyet az újságíró is nagyon szívesen továbbít az olvasók s egyben a fogyasztók felé. Érthető, hiszen általában elég sok bírálat hangzik el a sütőipar címére. Hol jogosan, s néha talán indokolatlanul ls. Mert őszintén szólva, nem minden esetben a péküzem az oka annak, hogy összenyomott, töredezett, nem friss a kenyér és a péksütemény. Abban a kereskedelmi hálózatnak, az elárusítóhelyeknek is döntő szava van, milyen péktermék kerül a fogyasztóhoz. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Veselý elvtárssal. — Kelet-Szlovákia székhelyének és Košice környékének lakossága igen gyorsan gyarapszik. Száma az utóbbi évek folyamán megkétszereződött. Lépést tart-e üzemük a növekvő igényekkel? — Az elmúlt néhány esztendő alatt egyre nagyobb feladat hárul üzemünkre. Ezt talán -néhány adattal támasztanám alá. Míg 1961-ben 15 450 tonna kenyeret, 2743 tonna péksüteményt sütöttünk, 1966-ban kenyérből 23, süteményfélékből 34 százalékkal többet adunk piacra. Jelenleg naponta 93 tonna kenyér és 15,6 tonna péksütemény kerül ki üzemünkből a járás elárusítóhelyeíre. A kenyérmennyíség 70, a sütemény 90 százalékát városunk lakossága fogyasztja el.. Évente 300 tonna cukrászsüteményt és 100 tonna fagylaltot ls készítünk. Ennek túlnyomó része szintén Košicén fogy el... Ezeket a megnövekedett feladatokat is képesek vagyunk teljesíteni, amiben nagy segítségünkre van az új gazdaságirányítás ... — Hogyan valósul ez meg üzemükben? — A járás területén öt üzemegységünk biztosítja a lakosság kenyérellátását. Az irányítás új elveinek bevezetése után — az eddigi gyakorlattól eltérően — megosztódnak a feladatok, s egyben a felelősség is a sütött termékekért az üzemrészlegek között. A gazdálkodás eredményelért ma már nemcsak az igazgató, hanem a többi vezető szerv és szervezet ls felelős. Ebben az üzem minden dolgozója érdekelt. Ez év Január elsejétől üzemünk munkája az egyes részlegek szerint is értékelhető. •— Kimutathatók már bizonyos gazdasági előnyök az üzemünkben bevezetett intézkedések után? — Dolgozóink anyagi érdekeltségének fokozása örvendetes eredményeket hozott. Jelentős javulás tapasztalható a termelés folyamatos növelése s a termékek minőségének fokozása terén. Minimumra csökkent a reklamációk száma. A gazdaságosság elmélyítése érdekében is sikeres munkát végeztünk. Ez év első öt hónapja alatt a tervezett bruttó jövedelmet 341 ezer koronával túlszárnyaltuk, a jutalomalapra közel 52 ezer koronát juttattunk, amit — a várható további anyagi eszközökkel együtt — év végén szétosztunk az arra érdemes dolgozók között. — A péktermékek iránt főleg a városban, de vidéken is egyre nagyobb az érdeklődés, egyúttal növekszenek az igények is. Hogyan biztosítják kielégítésüket? — Üzemünk eddig csaknem hatvan fajta terméket gyártott, de ki merem jelenteni, a fogyasztóközönség jelentős része még nem ismeri őket, ami abból következik, hogy az elárusítóhelyek — még a városban is — naponta csupán a megszokott néhány fajta pékterméket rendelik meg, nem vállalnak kockázatot az újabb termékféleségek árusításáért. Pedig az utóbbi időben péksüteményből további 10, cukrászsüteményből 9 újfajta termék sütését vezettük be, amit a vidéki fogyasztókhoz is el akarunk juttatni. Ezeket a közelmúltban megrendezett nyilvános kiállításon mutattuk be a kereskedelem képviselőinek és a fogyasztóknak ... Rendeljenek belőle, szállításukat biztosítjuk ... f— Ügy vélem, leszögezhetjük, a fogyasztók naponta friss, ízletes kenyeret, ropogós péksüteményt akarnak vásárolni, ami nem mindig sikerül. Miben látja ennek okát? - Az elárusítóhelyek eddig egy megrendelésen kérték a napi szükséglet szállítását, amit mi minden reggel a korai órákban teljesítettünk. Viszont nem vásárol mindenki csak reggel, aki tehát munka után, a délutáni órákban ment az üzletbe, nem kapott — elvétve még ma sem kap " friss és kifogástalan árut. A fogyasztók érdekében egyezséget kötöttünk az üzletekkel, mely szerint termékeink egy részét a reggeli órákban, majd délelőtt 10 óra körül és a délutáni órákban szállítjuk, mindig friss állapotban ... Ezenkívül a košicei piac mellett, a Dimitrov téren saját, ún. bemutató-, minta-elárusítóhelyet létesítünk, ahol egész nap vásárolhatók termékeink. Ezzel is fogyasztóink igényeinek kielégítését akarjuk szolgálni... -ik) RABINDRANATH TAGORE: VERS a „Szüret" című kötetből Karom ölelte, pillantásom csókolta a világot, s szívem redőibe zártam., Gondolataim elárasztották a nappalokat és az éjszakákat, míg eggyé váltunk. Szeretem az életet, akár a napfényt, mely összeszövődött vele. Ha a válás olyan teljes, mint a szeretet, akkor értelme van a születésnek meg a halálnak. Az elmúlás nem lehet a szeretet árulója, mert akkor ennek férge szétrágna mindent és kihunynának a zsugorodó csillagok. Soldog Balázs fordítása • 25 évvel ezelfitt halt meg a Nobel-díjas Indiai költő, a nagy humanista és békeharcos. A kiáradt Duna tavaly sok helyütt nagyon megrongálta a dél-szlovákiai közutakat. A duna- ;zS szerdahelyi járásban különösen a Kulcsod környéki útszakasz szorul javításra. E munkát a bratislavai Doprastav dolgozói végzik. (ČTK -— Dubovský felv.) =3