Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-05 / 214. szám, péntek

Bratistava-ťalronkun a Szlovák Tudományos Akadémia intézetei új épületekkel gazdagodtak. Képünkön: az Építészeti Intézet központi épülete és laboratóriumai. (Petráš f elv. — ČTK) Stázfuvz, jött úpwd Az új Wartburg pályafutása előtt Az eisenachi autógyár új modell gyártásával ünnepli meg fennállásának 70. évfordulóját. A nálunk is jól ismert Wartburg 1000-es új változata n 363-as típusjelzést fogja viselni. A kocsi elegáns frontmegoldású, az elülső maszkban mélyen helyezkednek el az oválisán szögletes reflektorok. A fényszórók parabolatükreinek szöge kívülről könnyűszerrel szabályozható, ami lehetővé teszi a reflektorok helyes beállítását a gépkocsi pillanatnyi megterhelése szerint. Az elülső és a hátsó ütközők gumipárnával rendelkeznek, akár az MB 1000-es kocsiknál A poggyásztér és a motorfedél egész szélességében kinyílik. A pogygyásztér nagyobb, s szekrényalakú. . A karosszéria szögletesebb alakot kapott, ami lehetővé tette az elülső és a hátsó üveg megnagyítását. A lapos tetőn kétoldalt húzódó lefolyók alatt állandó szellőzést biztosító keresztmetszeteket helyeztek el, amelyek a fűtést is Javítják, mivel csökkentik a levegő viszszatartását az utastérségben. A kocsi ezenkívül új irányjelzőket kapott, az új hátulsó fények erősebbek, az ablaktörlők pedig két sebességgel működnek. Az elülső üveg permetezője villamos működésű. Elektromos kezelésű a hűtőfolyadék hőmérséklete és az üzemanyag mutatója is A kocsiba 12 voltos, 46 amperórás akkumulátort szereltek A motor továbbra is kétütemű, háromhengeres; teljesítmé nye 45 lóerő, maximális forgónyomatéka 9,5 kpm. Az üzemanyagfogyasztás a gyár adatai szerint 100 kilomterenként 8,5 —9,8 liter között fog mozogni, a maximális sebesség 120 km/ óra. Az új Wartburg olyan modern kocsi, amelynek szerkezeti koncepciója a Jövő műszaki igényeinek megfelelően még sok lehetőséget nyújt az egyes részek további fejlesztése számára. (dj) Esteledik. A vacsorához akarok hozzálátni, amikor valaki becsönget. Igénytelen külsejű, de rendesen öltözött ötven év körüli férfit látok ŰZ ajtó előtt. — Nincsen lyukas fazeka? Megfoltoznám. — Lyukas fazekam? Hát még ilyesmivel is foglalkoznak manapság? Furcsán fest egy „drótos" Östravában, a nagy város kellős közepén, egy hatalmas bérház harmadik emeletén. — Honnan való? — Árvái vagyok. — Egészen eddig főtt? — Eddig. De nem drótozni főttem. Á Februári Győzelem Nagybányában dolgozom. Bányász vagyok jó néhány éve ... — Akkor hát . . bizonyára rosszul keres — gyötröm újabb kíváncsiságommal. Mi tagadás, kikívánkozik belőlem. — Nem is. Kettő és félezerre mindiq „kifövök". Jó partiban dolgozom. De ha a szénrétegek sem fösvénykednek, „bejön" a három és fél ezer. Volt már úgy Is, hogy tisztán négyet küldtem haza az asszonynak. — Akkor ... nem értem — faggatom tovább pogányul hívatlan vendégemet. De ő nagylelkű, mint néha a föld szénréteqei és kérdezés nélkül ts beszél. — Tudja, fiatal és jókedvű legényekkel lakom egy szobában. Ilyenkor, fizetés alkalmával, derekasan felöntenek a garatra és duhajkodnak. Pedig jó fiúk, jól is dolgoznak. En nem tudom megszokni az italt. Inkább eljárok fazekat foltozni. Valahogy benne is maradt a véremben. Egész életemben ezt csináltam. Az ükapám, a dédapám, a nagyapám és jómagam ts huszonhat éven keresztül. Nyomorúságos örökség volt. A fiam ma már gyorsabban közlekedik. Repülőtiszt Prágában. A lányom meg, tessék csak elképzelni, filozófus lesz. ÉS ha hallaná zongorázni! Tavalyelőtt vettem nekt egy zongorát. Csodájára jár a falu. Ez az első zongora a faluban. A taknyos ... ! Bocsánat, így hívom. Ez a beceneve, pedig már húszéves. De úgy a kedvemben tud járni! Szép házat építettünk odahaza. Abban van a zongora. En is szerettem énekelni. A fáknak énekeltem, a viráqoknak meg a folyóknak és a réteknek. Volt egy kutyám is, azzal beszélgettem. Az embereknek nem volt idejük arra, hogy meghallgassanak . . . Igaz is, mi voltam én? Országutak vándora. Ha nem akadt munka, koldulnom kellett egy-egy darab kenyérért. És képzelje, a lányom ... No meg a fiam Is, néha nem is akarom elhinni. .. Csak ha látom őket, akkor hiszem. S ha tudná, milyen jó qyerekek... De nem akarom föltartani. Még a fazekait sem szedte elő. én meg csak beszélek, nemhogy elhallgattatna. Igaz, igaz, bólogatok, a fazekaim. Végignézem a konyhakredencet. Akad ott elég öreg, de lyukas egy sem. S nem is véletlen. Hiába, a fazekaknak is megvan a saját sorsuk. Mi tagadás, egy hete, hogy kidobtam kettőt. Ugyanis, vettem egy igen formás kis szürkét, hát mondom, legyen elég helye. De benézek azért az éléskamrába, sőt a fürdőszobába is, abban a reményben, hogy ott majd csak akad valami. Végül eszembe jut, hogy a padlásfeljáróra tettem ki egy mosótálat, ezt érdemes lenne megfenekeltetni. Nagyot kurjantok örömömbe és felrohanok egy emeletet. Csakhogy a félhomályban mintha villámütés érné az agyamat. — Egy fityingem sincs. Holnap reggel van fizetés. S az utolsó pénzemért Miklós fiamnak vettem meg a régen megálmodott nagy akváriumot — torpantam meg félúton. — Nem számít az, kérem. Megcsinálom pénz nélkül is. Ha errefelé járok, majd felnézek és kifizeti. — Hitelbe? 0 áldott vállalkozás! És nem fél, hogy nem fizetem ki? Nem tudom, mit felelt, mert már nem voltam ott mellette. Lélekben Árva földjén barangoltam, mely hajdanán fösvény kebellel mérte lakóinak a kenyeret, de keblükbe nem feleltette odaültetni a meleg, őszinte emberszívet. A végtelen erdők öszszeborultak felettem és Árva földiének Árva nevű folyója úgy ömlött a szívemre, mint a legigazibb, a legnagyobb, a legtisztább könnycsepp, vagy a Föld legnagyobb méretű briliánsa. MOJZES ILONA válasz olvasóinknak HÁZHELY KISAJÁTÍTÁSA Ojlaky Elemér holiarei és egy „régi előfizetünk" házhely kisajátítási ügyben kérnek felvilágosítást. Az első esetben új utcát nyitottak és az olvasónk családi háza mögötti kert egy részét akarják kisajátítani, a másik esetben a szomszéd 514 négyzetméteres házhelyének kiegészítésére egészségi okokból olvasónk 21 áros kertjéből sajátítottak ki 4 árt. Az első esetben a község hajlandó másutt kertet kimérni A házhelyek kisajátítása a JNB által engedélyezett beépítési terv alapján lehetséges. A kiadott Irányelvek szerint a legnagyobb mértékben figyelembe kell venni a gazdaságosság elvét. Elsősorban a gazdaságilag kevésbé kihasznált területeket kell igénybevenni. Ha az olvasónk által említett egészségi ok nem volt indokolt, fellebbezhetett volna a JNB-liez. Oj utca nyitása esetén természetes, hogy a HNB házhelyet Igyekszik lehetőleg 800 négyzetméteres terjedelemben kimérni. Olvasónk joggal kérheti, hogy udvar és kert céljára neki ls meghagyjanak 8 ár területet. Olvasónknak mindenképpen legalább is azonos elbírálásra van Igénye. MUNKABÉR MEGTÉRÍTÉSE SZABADSÁG ÉS BETEGÁLLOMÁNY ESETÉN Sznkis János sőregi olvasónk több téglaégető társa nevében is kérdi, milyen szabadságra van igényük, ha hosszabb a munkaidejük, milyen kereset alapján folyósítják a munkabér megtérítését szabadság Idején, beszámitják-e a vasárnap ledolgozott munkáért járó munkabért? Végül kérdik, a táppénz kiszámításánál tekintetbe veszik-e a vasárnapi munkáért járó keresetet? A hosszabb heti munkaidejű dolgozóknak nem (ár hosszabb szabadság. A szabadság Idejére az előző évi átlagos bér alapján jár fizetés-megtérítés. Ebbe az összbérbe be kell számítani minden olyan Jövedelmet, amely béradó alá esik, tehát a vasárnapokon végzett túlmunkáért Járó bért, s a prémiumokat ls. A táppénz kiszámításánál azonban sem a régebbi, sem az ú] előírások értelmében nem lehet tekintetbe venni a túlórákért — beleértve a vasárnapot és az ünnepnapot — járó fizetést. Kivételt csak az az eset képez, amikor a dolgozó a túlórában végzett munkáért csúsztatott szabadságot kapott. Mivel olvasónk és társai már 15 éve dolgoznak üzemükben, négyheti szabadságra van Igényük. Dr. F. J. T zenöt esztendős volt, amikor meg• ismertem. Szemben lakott velünk a Ferencesek templomáig elhúzódó Gabona utcában. Tisoék rendje az utca nevét Szent Jakabra keresztelte át. Nem volt rangos utca. a perzekúció idején a zsidókat nem költöztették ki belőle. Akkoriban még Walter Rosenberg volt a neve. s mikor a faji törvény kiebrudalta a iskolából, munkásnak ment; szabad óráiban orosz és angol nyelvtanokat böngészett. A deportálások Idején. 1942 márciusában viszontagságos körülmények között Pestre szökött, de hiába vitte magával a földalatti mozgalom egyik szocialista tagjának címét, pénz és rokoni támogatás hiányában vissza kellett fordulnia. Ez az újabb illegális határátlépés balul ütött ki, és csaknem az életébe került. A gyűjtőtáborból még sikerült elmenekülnie, de otthon elfogták és Majdanekbe deportálták. Itt szemtanúja lett a deportáltak tömeges elgázosftásának, s a halált úgy kerülte el, hogy önként jelentkezett egv Auschwitzbe induló transzportba Mindaz, amit a tizenhét esztendejébe lépett Walter Majdanekban, Auschwitzban, majd Birkenauban megélt, tele van Irodalmilag sokszor feldolgozott, számtalanszor publikált, tehát nagyjában jól ismert tényekkel. Könyvtárra tehető emlékirodalom számol be a „kínok útjáról", arról a mérhetetlen szenvedésről, amely az elhurcolástól, a „nagy utazástól" a gázkamrákig vezetett, de a haláltáborokban két évet átvészelt Walter élete és könyve, amelyet csaknem két évtizeddel később egy neves angol publicista, Alan Bestlc segítségével megírt, és Londonban „I calnot forgive" címmel 1963-ban kiadásra került, több egvéni momentuma és kivételes érdekessége miatt mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel. Walter két esztendeig él a halál árnyékában, és csak a véletlenek sorozatának köszönheti, hogy a kiütéses tífusz nem végez vele, nem szúrnak fenolinjekciót a szívébe, nem kerül büntetésből az állóbunkerba vagy nem verik halálra. Valahányszor Walter élete veszélybe kerül, és megsemmisítés fenyegeti, barátok mentik meg; az Interbrigadista Dávid Szmulewski révén segédírnoki állást kap, később pedig egy táborrészleg fSfrnoka lesz, s ebben a tisztségében összeköttetésbe kerül a tábor szovjet foglyaival. 1943. tavaszán a Terezinbe deportált cseh zsidókat áttelepítik Birkenauba, ahol különös kegyként, talán azért, hogy megtévesszék a Vöröskereszt odalátogató küldöttségét, egy fél esztendeig együtt élhettek a családok. Amikor a nácik elhatározzák, hogy a terezinieket elpusztítják, Walter a EGRI VIKTOR: földalatti mozgalomtól azt a feladatot kapja, hogy szólítsa fel lázadásra a foglyokat. A lázadás kiszemelt vezére azonban az utolsó pillanatban öngyilkos lesz, és gázbalált hal Walter első szerelme, egy fiatal cseh zsidólány is. A szökés gondolata azóta él Walter»» ban, hogy átlépte a tábor kapuJát, de csak 1944 áprilisában hajthatja végre egy Wetzler nevű társával. Kettőjüknek sikerül elbújniuk egy farakás gondosan álcázott gödrében és három napi rejtőzés után — miután megszűnik a keresés — csodával határos módon kijutnak a táborból, ós egy emberséges lengyel paraszt segítségével elérik a szlovák határt. Walter alig töltötte be a tizenkilencedik esztendőt, amikor hazavergődve Zsolnán megírta a jelentését, amelyben az illetékes magyar zsidó köröket figyelmezteti, hogy a kiköltöztetés ténye merő hazugság, újabb százezrek elkerülhetetlen gázhalála vár a deportáltakra. A jelentés eljutott az Illetékesekhez, a hírhedt nevű Rudolf Kastner megmutatta Adolf Eichmannak, aki veszélyeztetve látta a deportálás terveit, és ezért mindent elkövetett, hogy i két szökevényt elfogassa, ám minden ezirányú kísérlete eredménytelen maradt. Walter könyve XVII. zárófejezetében leírja, hogy a Pozsony melletti Szentgyörgy kolostorában a pápai nuncius hat órán át kihallgatta. Ennek a kihallgatásnak jegyzőkönyve jutott el Genfbe és a Vöröskereszt útján a Vatikánba, Churchillhez és Roosewelt elnökhöz. Két hónappal később Horthy tiltakozó leveleket kapott,' amelyek arra késztették, hogy beszüntesse a „kiköltöztetés!" akciót, s így 600 000 ember elkerülte a pusztulással egyértelmű deportálást. A könyv első toldaléka azt a vallomást tartalmazza, amelyet az író Londonban az Eichmann-per kapcsán tett az izraeli követségen, a második toldalék pedig Kurt Gerstein SS-Obersturmführer jelentését Idézi a belzeci haláltábor borzalmairól. Gerstennek ez a jelentése, amelyet még 1942-ben a berlini pápai nunciusnak átadott, egyik Indítója és alappillére Rolf Hochhuth „Helytartó" című drámájának. Egy szlovák fiú vallomásával beleszólt a történelem folyásába — ezt keresetlenül igazolja a könyv, amely nem lép fel egy Jorge Semprun vallomásainak magas művészi igényével, de a tények kitűnő, sok helyütt lenyűgöző erejű rajzával, a szökés aprólékos leírásával — az emlékező irodalom egyik legizgalmasabb történetével — Jóval túllépi a dokumentáló helyzetjelentések szokott színvonalát. A kép kiegészítéséhez tartozik, hogy Walter Rosenberg, Auschwitz 44 070 számú foglya, a szlovák felkelőkhöz csatlakozott, akik között felvette a könyvében is használt Rudolf Vrba nevet. Rudinak sikeres szökése után teljesült az az óhaja is, hogy fegyverrel a kezében harcolhasson a nácik ellen. 1944 telén a Javorina alatt találkoztam is vele; tőle tudtam meg a hősi halált halt Milos Uher vezetése alatt harcoló partizáncsoport fényes haditettének, a németek egyik bástyája, az óturai iskola ellen indított sikeres támadásnak részletelt. A felszabadulás után Vrba Prágában folytatta tanulmányait, 1949-ben letette a vegyészmérnöki vizsgát, majd a kulturális ügyek minisztériumának öszöndfjával tovább tanult, és 1951-ben a technikai tudományok doktora lett. Életrajzát azzal egészítem ki, hogy ma Londonban él, a carlshaltonl neuropsychiatriai kísérleti intézet munkatársa. „Nem tudom Auschwitzot elfelejteni — írja könyvében. — De egyképpen nem tudom elfelejteni az országot, amely Beethovent, Mozartot és Mendelsohnt adta, Kantot és Hegelt, Goethet és Thomas Mannt, Einsteint és Heisenberget, bár nehezemre esik hinni, hogy egyetlen nép képes volt a barbárságnak és az emberségnek ikercsúosáira felhágnia. E

nnek a másik Németországnak az érdekében kívánom a bűnösök kivégzését. Semmi más nem tudja a világot meggyőzni arról, hogy a muzsika, a költészet, a filozófia és a zsenialitás emberei győzedelmeskednek, és azok a sötét elemek, amelyek lebírták őket, örökre el lettek űzve. Nem a bűnösök megbüntetéséről van szó. mert miféle büntetés volna a gaztetthez méltó, hanem arról, hogy egy nemzet lelkiismerete az egész közvélemény előtt megtisztuljon." A megbékélést kereső Vrba jóval a frankfurti per előtt teszi ezt a vallomást. Peter Weiss „A vizsgálat" című 11 énekes oratóriuma jut az eszembe, amelyben rendezői utasítás szerint a vádlottak gyakran nevetéssel veszik tudomásul az elhangzott tényeket. Ügy érzem, a „Nem tudok megbocsátani" erre a nevetésre, a vádlottak felháborodására csattanó feleletet ad. Nem, a felhozott vádakat nem lehet elévültnek tekinteni, nem lehet azzal a kifogással visszautasítani, hogy „mást sem csl . náltunk, csak a kötelességünket teljesítettük." A szemtanú, a megmenekült áldozat , joggal kérdezheti: vajon a fenol, a fekete fal. a bunkertömb és a Clklon-B i olyan „kötelesség", olyan parancs volt-e, amit nem lehetett megtagadni? Amíg egyetlen vádlott nevetni mer, j kell a vád: az emlékeztetői Nem tudok megbocsátani