Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-30 / 239. szám, kedd

ízelítő a mai francia grafikából Néhány hónappal a modern francia festészettol való találkozásunk után a bratislavai Városi Galéria tárlata a gazdag és ösztönző hatású francia képzőművészetnek grafikai ágába nyújt bepillantást. Az irányzatok, a technikák, s a nevek színes változatossága fogad itt. A kiállító művészek Európa és a tengerentúl különböző tájairól sereglettek és sereglenek ma is Párizsba. A Fény Városának szellemi és művészi légköre delejesen vonzza a nyugtalanul keresj alkotókat, akik a benyomások ós hatások sokrétűsége mellett hazájuk jellegzetességeit is éreztetik olykor. A francia főváros a legheterogénebb elemeket bámulatosan ötvözö nagy kohó. Az augusztus közepén nyitva tartó tárlaton szereplő alkotók zöme öntörvényű életet élő absztrakt kép. Mellettük valóságábrázoló, és újrealista felfogású, meg valóságfeletti szürrealista művek is sorakoznak. A 45 kiállító elismert és befutott művész. Közülük mintegy 12 a múlt század 80—90-es éveiben, öten az első világháború előtt, s a többi ezútán született. A legfiatalabb művész 35 esztendős. Felvonulnak a „Nagy öregek", élükön Picassóval, akit 1952-es, a harmadik békekongresszusra komponált nagyvonalú plakátja képvisel, a béke szelid galambját keretszerűen közrefogó, egymásba kulcsolódó sok kézzel. — A viteoszki örök ifjú Chagall festői meglátása az orosz népművészettel tart rokonságot. 1965 évjelzésű „Műlovamő"-jének lebegő alakját a chagalli álomvilág tipikus figurái és ismétlődő tárgyai az élet szeretetét hirdető színekben veszik körül. — A másik Zadkine izgalmasan kavargó színekkel idézi a magára ébredő embert. f— Filibert harmonikus kompozíciójú, 65-ből való rézkarcát a tudomány hatalmas fejlődése ihlette. — A nemrégiben elBUDAPESTI LEVÉL Lehet-e mindenki szép? hunyt szürrealista J. Arp „Szépség törvényének" szelle mében, magas fokú plasztikai érzékenységgel alkotta a „Nem messze a Holdtól" körajzát. A spanyol Miró „Égi madará nak" metamorfikus alakja játé kos arabeszkrendszer közepette libeg. — A lázadó Masson neve zöld-barna színvilágú szürealis ta műve alatt áll. — Gerard Sclvnaider a gesztikus festés hí ve, agresszív színeivel hat. — A jokohamai Hasegava Kioshy végtelen egyszerűséggel, fino man árnyalt szürkékkel kelti fel az ősz képzetét fáradt lom bon ülő madarával. — A XX. századi Piaubert újrealista. Az orosz származású Poljakov geometriai absztrakció 'egyében fogalmazott akvarelljein hatá sosan megválasztott színű sza bálytalan síkok kapcsolódnak egymáshoz. — Az élők sorából nemrég távozott svájci eredetű egykori szürrealista szobrász Giaconetti litográfiája ar.ató miai elemzéssel felvázolt férfifejet mutat. — Calmette az ab sztrakt expresszionizmus erős színellentéteiben ragyogó kompozícióban belső tartalmat vetít ki. — A magyar Székely Péter elvont kifejezést ad békevágvának. — P. Soulage kompozíciója drámától feszül. A legifjabbak: Fuclvs (szül. 1931) Ablakok és erkélyek cínjű finom vonalú metszete egy nagy bérház lakóinak kietlen életét szuggesz tív erővel tükrözi s a török Ab dallah Benaudeur színes cserép nyomatán különös tájat ragadott meg. A mai francia grafika keresztmetszetét képező itt látott művek sok és bonyolult keresés és formai kísérletezés után jöttek létre. A tudatos és lelkes alkotók tovább kutatják az új valóság nyelvét s keresik az utat, mely egy mélységesen humanista művészethez, a jövő művészetéhez vezet. BÁRKÁNY JENÖNÉ Mióta lejöttem Hetés György színész és szoborkarikaturista műterméből, udom, hogy nem lehet. Nála nincs szép ember. Öt elsősorban a szegletes áll, az elálló fül, szóval a rendellenes érdekli. A szépséghibák, amelyeket a tulajdonos maga ls titkol. — Petyhüdt bőr, rozoga csontok — ez az ő eszménye. Hetés szoborkarikatúrái mindenkit kiábrándítanak valamiből, vagy valakiből, de elsősorban az áldozatot önmagából. Neki senki sem elég csúnya, s ha valaki szép lenne, majd ő tesz róla. hogy ne legyen az. Furcsa, csípős a filozófiája is. i,Mindenkinek joga van már életében szoborra vágyni, csak legyen bátorsága felállni a talapzatra" — mondta az egyik műteremfényképézés alkalmával e sorok írójának. Hetés csak élőkről farag agyagba arcvonásokat és nem is akármilyeneket. Ha valakinek netán hosszúra nyújtotta a természet az orrát, az ő látomása alapján még hoszszabb lesz, ha kerek, nála még gömbölyűbbre sikeredik, ha ritka a haja, várhatod, hogy kopasszá alakul. Nincs hát köszönet ezekben a karikatúraszobrokban. Hetés nem az igazi alkatot faragja, hanem a jellemző vonásokat torzítja. Mintha a világot amorf lencsén keresztül szemlélné, glpszszei, agyavgal, plasztillinnel dolgozó kezét a gúny vezeti. Különösen kedveli a híres emberekot. Legfőképpen a művészeket, mégpedig a békés együttélés szellemében tekintet nélkül nemre, korra, nemzetiségre. Neki mind egy, hogy szovjet űrhajós, vagy Hetés György saját szoborkarikatúrájával francia színésznő, Nobeľ-díjas író, vagy zeneművész. Ritka művészet a karikatúraszobrászat. Egyébként Daumler ls művelte. Manapság aligha műveli valaki a jó, öreg kontinensen. Ö ls mellékfoglalkozásként esi nálja, alapfoglalkozása — színész. Az Állami Déryné Színház — í magyar faluszínház — sokat uta zó művésze, aki minden útjára magával viszi a gyurmáját. Színpa don is sikerei vannak: olyan sze repekben vizsgázott kitűnőre szá zas szériákban a közönség előtt, mint Cléon az Antigonéból, volt Ottó a Bánk Bánban, Metternich a Sasfiókban, volt maga Dandin, a megcsúfolt férj, mulattak rajta a francia király szerepében a János vitézben, játszotta a Svejket, s hogy a másik végletet említsem, volt már Hamlet is . . . Tulajdonképpen karikaturistának készült. Olyan grafikusművésznek, akinek rajzai minden lap hasábjain megfordulnak a szerkesztők jóvoltából az olvasók örömére. Már a szombathelyi gimnáziumban megmutatkoztak oroszlánkörmei, s olyan jól sikerült Schuster Oszkár tanár úr képmása, hogy a kicsúfolt tanférfiú nádpálcával vette el kedvét a további kísérlettől. Aztán festegetni kezdett, de hamar elment a kedve a pingálástól, s palettája félbehagyott festményéhez kötözve most is ott lóg Bogdánffy úti lakásának falán. ' A karikatúraszobrász Hetés György cinikusan realista művész, nagy jellemző készséggel, véres szeretettel működő torzító érzékkel. Valamennyi művén látni, hogy azt szeretné, ha mindenki szép, nemes és csodálnivaló lehetne. Ha mindenkinek joga lenne felállni a talapzatra. £s van ls valami bölcsesség műveiben, afféle bölcsesség, amellyel Balázs Béla, a világhírű filmesztéta nyugtázta egykor saját torzképét: „Mindenesetre sokkal őszintébb lenne a világ képe, ha mindenki saját karikatúrájával a nyakán járna. Ha ez megvalósulna, kiderülne, kiben mennyi az önérzet .. Van, aki büszkén vállalja Hetés György szoborkarikatúráit. Felesége — Szánthó Margit színésznő — például nem. Ennyit mondott fenyegetően: „Hogy merted ezt velem megcsinálni?!" Hetés azóta a hitvesi bírálatot tartja a legnagyobb elismerésnek, irta és fényképezte: SZÜTS ISTVÁN ÉSfiüIIffl Laserek az űrkutatásban A laser angol eredetű szó, egy mondat kezdőbetűiből keletkezett. Egy aránylag egyszerű készülék neve; ez a berendezés hozza létre a laser-sugarat. Hozzá kell tennünk, hogy a laser kifejlesztése az utóbbi évtized egyik legnagyobb fizikai felfedezése; megalkotóit, Bászov és Prohorov szovjet, továbbá Towie» amerikai fizikusokat 1964-ben fizikai Nobel-díjjal tüntették ki. A gyakorlati életben és a tudományos kutatásban a laserek általában minden olyan területen alkalmazhatok, ahol erősen koncentrált nagy sugárintenzitásra, párhuzamosított fénysugarakra, nagy frekvenciákra és koherenciára van szükség. Egyik legfontosabb felhasználási területe a hírközlés. Már a mikrohullámok is alkalmasak nagy mennyiségű információ átvitelére, az öt nagyságrenddel nagyobb rezgésszámú laserhullámmal pedig szinte kimeríthetetlenül sok információt lehet átvinni. Nem kevésbé jelentős a laser-sugár irányítottsága, és ennek következményeként a nagy hatótávolság. A számítások szerint a már rendelkezésre álló nagy teljesítményű laserek jelét 50 milliárd kilo méteres távolságból is észlelni lehetne. Összeköttetés az űrhajók között Sok kutató úgy véli, hogy a laser híradástechnikai alkalmazása először nem a földi hírközlésben, hanem az űrhajók egymás közötti, vagy az űrhajóföldi állomás viszonylatban valósul majd meg. A nagy távolságba hatoló űrhajókkal kiépítendő biztonságos összeköttetés roppant műszaki probléma. Minél messzebb van egymástól két rádióállomás, annál élesebben kell — változatlan teljesítménnyel — az adó energiáját a vevőantenna felé irányítáni. Nagy előny továbbá, hogy a laser működéséhez bizonyos esetekben nincs szükség tápfeszültségre. Gerjesztés céljaira ugyanis bármilyen erős fényforrás is megfelel. Ilyen fényforrás lehet a Nap is, amelynek sugarai tükörrel rávetíthetők a laser kristályra. Mielőtt az űrhajó laserrel üzenetet továbbítana egy másik űrhajónak, az adóállomáson meg kell határozni a vevőállomás térbeli helyzetét. Mikrohullámú és laseres keresőrendszerek egymást kiegészítve sikeresen felkutathatják a célpontot. A mikrohullámú radar azt a szerepet töltené be, mint a csillagászati látcső nagy látómezejű távcsöve: durván megadná a keresett objektum irányát. Ezek után a sokkal nagyobb felbontóképességű laser-radar mérné be pontosan a célállomás helyzetét. Optikai iránysugarak hatásosan segíthetnék az összeköttetés létrejöttét. Az űrhajó felületét fel kellene szerelni fénydetektorokkal, s miután valamelyik detektor érzékelné a hívást, egyben önműködően vezérelné az üzenetközvetítésre szolgáló laser irányítását és üzembe helyezését. Információk ráiiltetése a vivőhullámra A laser-sugárnyaláb érzéketlen az ionoszféra káros hatásai és a nukleáris terek iránt. Gyakorlatilag veszteség nélkül halad át a légkörbe visszatérő testek (űrhajók) ún. plazmaburkolatán is; ez az űrhajózásban nagyon előnyös tulajdonság. E plazmaburkolat miatt már sokszor megszakadt a kapcsolat a légkörbe visszatérő űrhajókkal, éppen a visszatérés szakaszában. Laser-sugaras hírközlő csatornán — látótávolságon belül — folyamatosan fenntartható az összeköttetés. A laser híradástechnikai alkalmazásával kapcsolatban et idő szerint a moduláció és a demnduláció okozza a legnagyobb gondot, vagyis az a művelet, amellyel a továbbítandó információt (a kép- vagy a hangjelet) ráültetik a vivőhullámra, illetve a vevőállomáson a megérkező információt veszik a vivőhulláról. A távbeszélő- és a rádiótechnikában régóta alkalmazott modulációs eljárások nem használhatók a fényhullámok modulálására. A merabea más fizikai elvekre épülő lasermoduláció lehetőségeit vilá?szerte kutatják. A kormánykerék alkonya előtt? Egyes amerikai autógyárak azzal kísérleteznek, hogy a gépkocsi vezérlése már ne kormány segítségével történjék, hanem két kezelőkarral, amelyek csupán a csukló mozgásával kezelhetők. A konstruktőrök azt állítják, hogy az ilyen vezetés gyor sabb, pontosabb, s csökkenti a karok elfáradását, különösen a hosszú utazásnál. A képen a különleges kormányzó vezérlőkarok. Kél színes fv-techniko vetélkedése A rendszeres színes televízióadások rajtjának európai programjában így sorakoznak , a dátumok: Anglia 1967 augusztusában a londoni rádió- és tv-kiállítás, Franciaország 1968 februárjában a grenoble-i téli olimpia, az NSZK 1967 augusztusában a nyugat-berlini rádió — tv-szalon, a Szovjetunió pedig 1967 novemberében a Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulója alkalmából kívánja bevezetni a rendszeres színes műsoradást. Legfőbb ideje volt tehát, hogy az ENSZ szerveként működő nemzetközi rádióügyi testület (CCIR) tagországai eldöntsék: egységes lesz-e az Ővilág színes televíziózása, vagy sem. Európa a színes tv-sugárzás kérdésében két táborra szakadt, s ez a két tábor két különböző eljárás alkalmazása mellett döntött: az egyik a SECAM III, a másik pedig a PAL. A két színes technikában sok a hasonlóság, miután mindkettő egy harmadiknak: az amerikai NTSC nek továbbfejlesztéseként született. A francia SECAM és a nyugatnémet PAL elektronikus „belsőségei" jórészt azonosak s a kettő között in kább a színes információ tv jelekké alakításában van különbség. 1963-ig a világpiacot gyakorlatilag az NTSC színes tv-technika (RCA-cég, USA) uralta. Magában az Egyesült Államokban is csupán 3,5 millió színes készüléket tartanak nyilván' —• a 95 millió tv-tulajdonos között. Három évvel ezelőtt, Henri de Francé mérnök irányításával megszületett az első jelentősebb európai színes tv-eljárás: a SECAM, amelyről hamarosan kiderült, hogy tökéletesebb vételt nyújt, mint az NTSC. A párizsi kormány hivatalból ls érdeklődni kezdett a SECAM iránt. Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter megkereste a bonni kabinetet és javasolta, hogy Franciaország és az NSZK közösen dolgozza ki az európai színes televíziózás technikáját. A bonni válasz azonban az volt, hogy a kérdés nem a kormányra, hanem az érdekelt magáncégekre tartozik. Röviddel később pedig a nyugatnémet Telefunken-cég saját megoldással rukkolt kl — a PALlal. A PAL megjelenésében természetesen igen nagy szerepük volt a tisztán üzleti szempontoknak. A Telefunken bizonyára felismerte, hogy a színes televíziózás legfontosabb piacát a fejlett európai tőkésországok adják, ahol a cégnek egyébként is bevezetett neve van. Márpedig a nemzetközi jogszabályok értelmében a vevőkészülékek árából 1,5 százalék 15 éven át a feltaláló céget illeti. Miután Bonn visszautasította a felkínált francia jobbot, Párizs a Szovjetunióhoz fordult az egységes európai színes tv rendszer kialakításának javaslatával. Moszkvában, ahol tanulmányozták már az NTSC-t is — a SECAM jó benyomást tett. Miután pedig egy közös európai színes tv-hálózat gondolata beleillett abba a szovjet politikába, amely a békés együttélés jegyében ösztönzi és kezdeményezi a kelet-nyugati gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális hídépítést, 1965. március 23-án aláírták a két ország színes tv-egyezményét. 1966 júliusa aztán véglegesen eltemette az egységes európai színes televíziózást. Az értekezleten Belgium javasolta, hogy kompromíszszumként fogadják el a SECAM „IV" jelű változatát. Ez az eljárás a SECAM szovjet módosítása (a Szovjetunióban NIR néven ismert). A belga közbenjárást a Szovjetunió és Franciaország kedvezően fogadta, miután azonban a SECAMIV. még laboratóriumi stádiumban van, a javaslatot nem hagyták jóvá. július 29 én Franciaország és a Szovjetunió közös nyilatkozatban je lentette bc, hogy a SECAM III. rendszert fogja alkalmazni. Európa két színes tv-tábora tehát így alakul: 10 állam, köztük a Szovjetunió és a szocialista országok, Franciaország, Görögország a SECAMIII.-at tette magáévá, 12 ország, köztük az NSZK, Anglia, Olaszország, a skandináv államok csoportja a PAL-ra szavazott, 5 ország — Ausztria, Belgium, Luxemburg, Portugália és Spanyolország — egyelőre nem mondott határozott igent egyikre sem. Feltűnő, hogy a SECAM-ot választotta 21 nem európai ország (nagyobbrészt afrikai és néhány latin-amerikai) is, míg a PAL-t csupán 4. Ebben a többség — túlynomórészt volt francia gyarmat —* politikai tájékozódása mellett bizonyára szerepet játszott az is, hogy a SECAM szerényebb eszközökkel is jobb eredménnyel képes nagy távolságra továbbítani a színes képet, mint a PAI„ s a távközlési mesterséges hold alkalmazása a SECAM-módszernél szintén egyszerűbb. (A Magyarország nyomán)