Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-23 / 232. szám, kedd

HENRI MATISSE: ANYA (tollrajzj Mai képzőművészeti irányzatok nyilvánulást, és így a művészet elszakadt a való élettől. Mostanában mind több művész szándékszik ismét felvenni a kapcsolatot az élet valóságával. Természetesen ez az újabb narratív művészet csöppet sem emlékeztet a múlt századira. Teljesen szubjektív tolmácsolás, s nem az események szabályszerű, időbeli lefolyását tükrözi. A művész a képsíkon, a térben, az időben, a valóságban történtnek a maga elképzelésében szeszélyesen felmerülő részleteit teljesen szabadon, gondolattársítása alapján, laza összefüggésben vetíti ki. — Ha szemügyre vesszük ezeket az 1965—66-os évjelzésű képeket, a film, a fénykép, a falragaszok jegyeit ismerjük fel rajtuk. Némelyikük kifejezetten plakátszerű, nyersen, hangosan szól. Felrázni, meghökkenteni akar. Vannak köztük politikai irányzatúak is, így Recalcati a vietnami gyilkos kalandért vádol, s Antonio Dias drasztikus, pop-artos tiltakozása az atomháború ellen szól. A többiek közül Arroyo, Gaitia, Ian Voss és Földes mozaikszerűen összeállított részleteket festenek harsány színekben, rajzolnak, fényképeznek, ragasztanak a vászonra. Forrester hatásos, nagyméretű műve finom, festői megoldású részletekben is bővelkedik. A kiállítás harmadik része a világ kinetikus művészetének neves képviselőjével, Frank MaH nával ismertet meg. Atyja cseh zenész volt, ő hatvan évvel ezelőtt Araerikában született. Tudományos érdeklődése és munkássága meglepően sokrétű. Elismert rakéta- és ürhajószakértő. Technikai és tudományos munkája persze befolyásolja képzőművészeti megnyilvánulásait. Évek óta Párizsban él. 1955 óta rendszeresen foglalkozik a mozgó fény esztétikájával. Üveglemezre festi elvont kompozícióit, melynek egy vele párhuzamos homályos üveglapra vetített képét kis motor hozza mozgásba, s villanyfény világítja meg. A tudományos kísérletekből kiinduló művek nem keltik a kiagyaltság hideg benyomását. A „Tavasz", a „Hullámok", a „Sötét Hold", a „Kozmikus kommunikáció", a „Gemini" s a többi kép úszó, áramló, kerengő fénynyalábjai, vonalai és pontjai, az opálosan lüktető árnyalatok harmóniája a sok évszázados francia festészeti kultúra hatását érezteti, s a nézőben esztétikai és érzelmi élményt ébreszt. „Maiina lumino-dinamikus kreációi már bevonultak a New York-i Guggenlieim Múzeumba, a párizsi Modern Művészet Múzeumába s még több más nagy gyűjteményben is szerepelnek. BARKANY JENŐNÉ Zaj és a termékenység A jeruzsálemi egyelem tudósai a zaj biológiai hatásaival foglalkoznak. Az egyik kérdés, amely lekötötte figyelmüket: hogyan befolyásolja a zaj a termékenységet. Kísérleti alanyul közismerten termékeny állatokat — patkányukat és házinyulakat választottak. Ketrecükben több nitpon át éjjel-nappal csengő szólt. A csengetés tartama mindig egy perc volt s tízperces időközökben ismétlődött. E befolyásolás után a tudósok ellenőrizték az állatok termékenységét, s azt tapasztalták, hogy a patkányok és a nyulak termékenysége 80 százalékról 10, illetve 20 százalékra csökkent. A kutatókat az is érdekelte, hogy a kísérleti állatok ismét „normálisakká" válnak-e, miután regenerálódnak. A csengőszó nélkül nyugodtan élő állatok felüdülésük után ismét visszanyerték megszokott termékenységüket. Az elefántok őse — a masztodon A mai elefántok ősei, az ormányosok törzsének első képviselői a masztodonok voltak. A miocén-pliocén időszakban (Észak-Amerikában a pleisztocénben is) éltek. Vastag bőrük, oszloplábuk és Kurta, hegyes agyaruk óvatosságra intette még az őskor ragadozóit is. Az ősormányos kisebb volt a mai indiai elefántnál. Erős, izmos nyakán mély ráncokat vetett a bőr, felsőajka és orra megnyúlt, kurta ormánnyá alakult, amely örökösen szimatolva ide-oda mozgott, s a letört gallyat vagy a tövestől kitépett fűcsomót a szájüregben hátratolta a fogakig. Az alsó állkapocsban az előremeredő ásóalakú metszőfogak agyarakká nőttek. A masztodonok kétségtelenül másféle állatok voltak, mint a mai elefántok. Kezdetlegesebb, ősibb szervezetük a fejlődés jóval alacsonyabb fokán állott. A füves pusztaságban vagy a magas törzsű, lombkoronás erdőségekben való táplúlkoA Dosztojevszkij sori Művész Ház homlokzatán nagy betűs felirat hirdeti fenti címmel augusztusi kiállítását. Valóban mal, s valóban a legújabb irányzatok képviselőinek művei, átmeneti korunk nyilván átmeneti megnyilvánulásai sorjáznak itt, hogy kiegészítsék a tájékozódásra s az új művészi jelenségek megismerésére törekvő látogatókat. A Szlovák Képzőművészek Szövetsége ezúttal három kiállítást foglal össze. Az első részben az absztraktcionizmusnak jól ismert klasszikusa; a Pécsett született Vasarely-Vásárhelyi szerepel, aki gyermekkorát Szlovákiában töltötte. A goometriai absztrakció és konstruktivizmus jegyében fogant fekete-fehér szerigráfiáin a vonalak, sávok cikáznak, hullámoznak a síkban, vagy áttörik azt. Másutt meg ismétlődő fekete körök és elipszisek matematikai, vagy kibernetikai számítások képi kifejezői. Valamennyit a hűvös személytelenség ós az intellektuális szigor jellemzi. A következő szakasz az elbeszélő jellegű ábrázoló művészet, a figuration narrative szemléitetője. Párizsban az elmúlt ősz egyik tárlatán száznál több művet mutattak be ezzel az összefoglaló címmel. S most, nem is egy esztendő elteltével, — a prágai erősen leszűkített tartalmú bemutató után, — érkezett városunkba a roppant érdekes anyag. Ez a töredék is jelzi, az absztrakt művészet fokozatos háttérbe szorulását. Köztudott, hogy az elbeszélő jellegű művészet kezdetei a régmúlt homályába nyúlnak vissza. A barlangok sziklafalába karcolt, papirusz tekercsekre rajzolt, festett, agyagba, kőbe, márványba vésett ősi és klasszikus közép- és újkori ábrázolások bőséges mesélő kedvvel tárták az eseményeket az írni-olvasni nem tudó tömegek elé is. A háború utáni absztrakt irányzat meglehetősen kiszorította ezt az epikai festői megOROSZVAR — GERULATA? tokát és a római téglákon levő „bélyegeket", amelyek elárulják az egyes római légiók építészeti tevékenységét, s egyúttal rávilágítanak az épület építési fázisaira (valószínűleg háromszor építették át). Sokat árulnak el a római császárok arcképét viselő itt talált pénzérmék s a gyönyörű római kori, vörös mázas, domború díszítésekkel ellátott égetett kerámia(terra sigillata) töredékek is. A megkettőzött X. légió, a carnuntumi XIV. légió, a II. itáliai légió s az Apollinaris nevét viselő XV. légió ittmaradt emlékeit összehasonlítják az ezeknek a katonai alakulatoknak a mozgásától szóló történelmi adatokkal, s ily módon igyekeznek meghatározni Genilata virágzási korát. Az észak-itáliai, dél-galliai, közép-galliai, Rajna menti és más műhelyekből származó díszkerámia töredékei azt bizonyítják, hogy az egykori Pannónia és a többi római provincia, s úgyszólván a római birodalom központja között is élénk kereskedelmi és kulturális kapcsolatok voltak. Az ásatások eddigi eredményeiből a régészek arra következtetnek, hogy a feltárt pompás római épület valószínűleg Domiíianius (i. u. 81—96) császár korából származik, Marcus Aurelius (161—180) korában élte virágkorát, utolsó felvirágzását pedig V alentinlanus (365— 375) császár korába helyezik. Az épület, illetve település elpusztulását a népvándorlás okozta, amely egyúttal hozzájárult a rabszolgatartó római birodalom bukásához. A római birodalomnak az ún. barbár hátországgal való hatalmi, gazdasági és kulturális kapcsolataira vonatkozó archeológiai emlékeket az időszámításunk első négy századából szép számban találunk a mai DélSzlovákia és Dél-Morvaország más helyén is. Ezek az emlékek azonban a római birodalom határain túli életet tükrözik s nem adnak túlságosan gazdag képet Pannónia társadalmi és kulturárlis differenciálódásáról. A Stupaván, Devínben, Izsán, Helembán és Nagykéren s másutt talált római emlékek a katonai tevékenységtől egyoldalúan deformált élet nyomát viselik magukon. Gerulatában (Oroszváron) ezzel szemben régészeink teljességgel vizsgálhatják a római provincia életét. Gerulata rendszeres felderítése minden valószínűség szerint indítékot ad arra, hogy a szlovákiai régészek részletesen felül vizsgálják és tudományosan feldolgozzák a Limes romanus egész vonalát a Duna csehszlovák szakaszán, s ily módon jelentós módon hozzájáruljanak a római archeológia kiegészítéséhez. (dj) • Siegmund Freud regényes életrajzán dolgozik Irving Stone Van Gogh és Michelangelo életregényének írója. Jelenleg anyagot gyűjt könyvéhez: Freud levelezését tanulmányozza, és a híres pszichiáter fiát faggatja apjáról. • A hollandiai Oelft egyetemi könyvtára automatikus könyvtárrá alakul át. A könyvek a katalógusban számokat kapnak, s a könyv kérőjének csak telefonálni kell a megtalált szám alapján a hat emelet valamelyikére, és három-négy percen belül „csúszó-pályán" leküldik a kért művet. Mintegy száz éve keresték a történészek és a régészek a Gerulata nevű katonai tábort, amely a fennmaradt írásos emlékek szerint időszámításunk első századaiban a Duna mentén létesített római erődítményrendszer részét képezte. Csak annyit tudtak róla, hogy valahol Carnuntumtól keletre kell feküdnie, amelyet már régebben felfedeztek és kiástak Ausztria területén a Dévényi kapuban. Gerulata létezéséről azonban sokáig hányoztak az archeológiai bizonyítékok. Amikor a múlt század végén dr. A. Sötér, a lelkes regionalista kutató már úgyszólván kéznyújtásra volt a titok leleplezésétől, az oroszvári nemesi birtok tulajdonosa nem engedélyezte, hogy ásatást végezzenek a kecsegtetőnek mutatkozó helyen. Gerulata tehát még további 70 évig megtartotta a titkát, míg a véletlen nem jött segítségére a régészeknek. Körülbelül négy évvel ezelőtt Oroszvár szélén egy kotró földet termelt ki a dunai gátak megerősítéséhez s eközben szilárd alaplalakba ütközött. Mivel ez a felfedezés megerősítette dr. Ľ. Kraskovsfcának, a Szlovák Nemzeti Múzeum dolgozójának Oroszvár figyelemre méltó múltjára vonatkozó régebbi megfigyeléseit, kiküldték a helyszínre dr. J. Dekan decenst, a Nyitrai Archeológiai Intézet munkatársát is, s megbízták, hogy vegye át az említett cpületalapok kiásási munkálatait. Hosszú, fáradságos munka következett. Három-négy méter vastag, kavicsból, homokból és épületromokból álló réteget kellett eltávolítani, amelyekből kb. 800 évvel ezelőtt a ma „Bergl" nevet viselő dombocskát felhalmozták. Csak ezután tűntek elő a faragott kőből készült épület alapjai, amelyeknek egyik oldala több mint 30 méter hosszú, az árvizektől megrongált másik oldala pedig a kiszáradt dunai mederben vész el. A régészek fokozatosan leleplezték, hogy kétségtelenül pompás római épület maradványairól van szó, amelynek belső udvara (peristylium) s oszlopsora is volt. Az oszlopokat persze már az antik korban kváderpillérekkel helyettesítették, amelyeket más régebbi épületekből szereztek; erre vall a számos felfedezett latin nyelvű felirattöredék. Dr. Dekan docens és dr. Kraskovská az ásatások és egész Oroszvár rendszeres kutatásának vezetői kezdetben úgy vélték, hogy a táborparancsnok lakóhelyét találták meg. Ma azonban valószínűbbnek tűnik, hogy sokkal fontosabb épületről — talán szentélyről — van szó. Erre azonban csak a következő ásatások adhatnak majd végleges választ. A régészek egyelőre a nagyszámú emléket tanulmányozzák, tudományosan be akarják bizonyítani, hogy az OROSZVÁR = GERULATA egyenlet valóban helyes. Tanulmányozzák a faragott köveken levő feliraHÁZI LÉGKONDICIONÁLÓ BERENDEZÉS A lakások kedvező hőmérsékletének, vízgöztartalmának és szellőzésének szabályozására szolgáló légkondicionáló berendezések egyelőre ritkaságszámba inertnek. Az ipari üzemekben, kórházakban, mozikban, színházakban és a modern szállodákban azonban már nem hiányozhatnak. Az amerikai Westinhouse cég új gyártmánya ezért hézagpótló. A képen a kisebb lakásokban is alkalmazható kliinatizáló. berendezés prototípusát látjuk. zás az agyar és az ormány kialakulásához vezetett. Az elefántfélék törzsfejlődése kezdetén az ormány még nem volt olyan hosszú, földig érő finom fogószerv, mint a ma élő elefántokon, de évmilliók folyamán remekül kifejlődött, és az elefántnak valamennyi emlősállattól merőben eltérő, rendkívüli külsőt kölcsönzött. Az USA Missouri államában, Troy város közelében a geológusok nemrégiben rábukkantak erre az óriási masztodon állkapocsra. Korát egymillió évre becsülik.