Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-20 / 229. szám, szombat

Három a lány - a tengerparton ís. (Barsi Imre felvétele) A

KIS FALU a Garam középső folyása mentén, a žiari járásban bújik meg meredek hegyek lábánál. Neve egyszerű, mint az ott élő emberek. Brehy-nek hívják, az elnevezés talán onnan ered, hogy a község házainak nagy része a hegyekből aláfutó sebes folyású, tiszta vizű patak partján épült, a 830 méter magas Chlm lábánál, melynek tetejéről, a helybeliek állítása szerint, derült időben az esztergomi bazilikáig, sőt a magyar fővárosig látni. Jozef Brodziansky szerény otthona is ott áll a parton. A 246. számot viselő falusi porta egyszerű, de takaros, olyan, amilyenből ezer meg ezer van szerte az országban. Az utca felőli részen a lakóház áll, mögötte, hátát szinte a hegynek vetve, tágas, csűr magasodik, amilyenben valamikor a gazdák a háziállatok téli eleségét raktározták. Ebben a csűrben azonban soha nem volt széna vagy szalma. Más célt szolgált. A csűr •közepén álló hasas kemencében a tűz izzása csak addig szünetelt, amíg a gazda kiszedte belőle a kész árut és a kiégetésre váró új cikekkel töltöte meg. Az elmondottakból kitalálható, hogy fazekasmester portájár vagyunk. Néhány évtizeddel ez előtt messze környéken ismeri fazekasközség volt Brehy. Az el ső világháború előtt és utár szinte az egész falu ezt a mes térségét űzte. Ponyvás kocsikor messze földre hordták áruika a fazekasok, s vásártereker meg falvak közepén lerakodv. pénzért és különféle termékek ért kínálgatták portékáikat. Órákig alkudoztak a paraszt asszonyokkal, hogy ellenérték ként hányszor töltsék meg bú zával vagy kukoricával a tejes fazekat. Ma könnyebben gazdára la Iáinak a fazekastermékek. / népművészeti központ kész pénzért minden mennyiséget át vesz. Jozef Brodziansky népmű vész ma már mégis egyesegye dül formálja a falu közeiébei található kiváló minőségi agyagból gazdag választékban < fazekas-termékeket. A felszaba dúlás utáni években még tizen SZ [1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII y^ g ^ q llllllllllillüllll! O M B Á T SZOMBAT a hét legkedvesebb napja. Legalábbis számomra. Bizsergetően kellemes az a tudat, hogy a heti munka után másnap nincs értekezlet, nincs telefon, nincs határidő. Nincs semmi, csa>k a család, a nyugalom. Az a szombat, amelyről most szó esik, különösen szépnek ígérkezett. Az első szabad szombat! S mi több, erre a szabad szombatra esett házasságom tizedik — jubileumi évfordulója. Persze, fellelhető ebben a sors iróniája is. Aki a szlovák nyelvben jártas, tudja, hogy a magyar hajadon vagy nőtlen fogalmát a szlovák nyelv egyszerűen a „szabad" jelzővel fejezi ki. Amiből az következik, hogy a nnsiiléssel ez a „szabadság" mindkét fél számára megszűnik. Tehát a mai első szabad szombattal szemben a tíz év előtti volt számomra az utolsó. Ilyen az élet: csupa ellentmondás. Mindent szépen sorjában elterveztem. Az asszony nem sejt semmit. Míg ő munkában lesz, én a szabad szombaton elkészítem az ajándékot és egy évtized ntán először — az ünnepi ebédet is ... Micsoda meglepetés! Elsőként a pénztárnak vettem az irányt, ahol az útiszámláimat úgy gyűjtöttem össze, hogy kiteljen belőle az évforduló. Bekopogtatok szép illedelmesen. Lenyomom a kilincset. Az ajtó zárva. Zörgetésemre a szomszéd helyiségből szólnak ki, hogy a pénztárosnak szabad szombatja van. Hirtelen elöntött az epe, mire a szomszéd szobából megrökönyödötten rám rivalltak: — Talán neki is joga van arra, amire másnak Igaz is. Ha nekem lehet szabad szombatom, lehet a pénztárosnak is. Miért ne? Nincs ebben semmi különös, csak éppen meg kell szokni. Sebaj! Mindenre akad megoldás: hétfőig barátomtól kérek kölcsön néhány koronát. Otközbcn még benézek a porcelánüzletbe, abol kiválasztok valami szép kristályt ajándéknak. Megcsodálom az ízléses kirakatot, a csillogó üveget, a tálakat, a készleteket. Tovább nem is jutok. Az ajtón tábla csüng: Szabad szombat. Búsan ballagok barátom munkahelye felé. Mosi mitévő legyek? Az üveg a legkönnyebben vásárolható ajándék: nincs száma, nincs színe, amit egy asszony minden más árunál kifogásolhat. Barátom munkahelyén a portás iamerösként üdvözöl: — Gyurit keresi? Ma nincs benn. Tudja „rá esett" a szabad szombat... Hát igen: rá esett. Rá és reám. Inkább csak rám. Mert mi az ő szabad szombatja ezekután az enyémhez képest! Tehetetlenül állok az utcán. Lábam reszket, gyomrom remeg. Gyomrom tájékán hirtelen fájdalmas csikarást érzek. A görcsös fájdalom egyre fokozódik és gyors léptekkel igyekszem a városi illemhely felé ... Hármasával ugrom már a lépcsőket. Ogy érzem, az utolsó pillanatban érkezem... De a kilincs nem enged. Keresem az asszonyt, aki a helyiség kulcsát őrzi. Helyette újra csak egy tábla ötlik a szemembe: Ma szabad szombat. A szabad szombat és a hascsikarás áldatlan következményeit nem vethetem papírra. Mindenesetre vallom, hogy nincs olyan acélidegzetű ember a világon, aki ezt kisebb lelki megrázkódtatás nélkül átélhetné. Kizárt dolog! Valami feszUl, ágaskodik bennem. Torkomban az epe borzasztó keserű ízét érzem. Valamit tennem kell! De gyorsan, amíg nem késő, mert még egy tábla, egy zárt üzlet vagy pénztár és megpattan egy idegszál, a forgalmas utcán üvölteni kezdek, vagy éppenséggel csendben összeroskadok. Pokoli ötletem támad: elrohanok a nemzeti bizottság kereskedelmi osztályára. Galléron ragadom az első tisztviselőt és végigcipelem őt a zárt ajtók, pénztárak és illemhelyek előtt. Győződjék meg a saját szemével! £s tegyen valamit, ha egyáltalán tehet. Mert ha találkozik néhány ilyen póruljárt szabad szombatos, mint én és egy mederbe ömlik a haragunk, mérgünk, rettenetes dolgokra leszünk képesek ... Ne értsenek félre! Annak a hivatalos manónak is megmagyarázom, hogy nem vagyok a szabad szombatok ellen. Sőt! De ha a dolgozónak — mégha nem is ünnepel házassági évfordulót — lehetővé tesznek egy szabad napot, akkor tegyék lehetővé azt is, hogy ezt a szabad napját kihasználhassa! A mindenét neki! Ha szabadja lesz ezer, százezer dol gozónak, akkor nyissák ki előtte az Üzleteket és illemhelyeket, hogy kedvére vásárolhasson és... Ez volna az a nap, amikor munkaidő alatt nem kell kiszökni a hivatalból, gyárból, hogy valaki bevásárolhasson. Tudom, lesz ellenérv: az elárusító is dolgozó ember. Neki is joga van a szabad szombatra. Természetesen! De más az, ha az elárusítónak és egészen más, ha az üzletnek van szabad napja! A bezárt ajtóra akasztott tábla vért pezsdít és hascsikarást okoz. A nemzeti bizottsági épület folyosóján megállok egy pillanatra, ió nagy lélegzetet veszek, hogy amit útközben kigondoltál sam. Felini kiil rontok Az ürefe pillanatban mégsem! A gyon csino udvariasan — A ke fét! — No!? Más nein i — Esetli s— Sajno — A hel i— Sajno — Akko üvöltöm m Ö csak szokta m á élet sok i győznének kit komoly — Az o< bad szomb MAGAS! kad rám mindazokr hatot ily Forog v molygok k vei arra j hogy akko vezetőnek, az ő helye szombatja Mi mini na! A gyár-rengeteg egyhangúan zümmög-dörömböl. Ogy tűnik, nem túl sokat számít itt a végtelen futószalag mellett dolgozó ember. Néhány csavarral helyére rögzíti a beszerelendő alkatrészt, hogy a nap folyamán még százszor, ezerszer megismételhesse ugyanezt. Semmi változatosság, naphosszat, évszámra ugyanez ismétlődik. A futószalag mellett szerzett intellektuális élmény minimális. A futószalag a XX. század szülöttje. Mint annyi minden ebben a korban, ez is maximálisan ellentmondásos. A terméket ha kell százezres sorozatban, olcsón készíti. Gépkocsival és rádiókészülékkel, hűtőszekrénnyel és könyvvel, lakóházzal és ruhával látja el a szerényebb anyagi körülmények között élő embert Is. Egyúttal azonban a legemberibbtől, az önálló alkotás gyönyörűségétől fosztja meg a munkást. A gépkocsigyár munkása nem ismer rá a csillogó kocsira, melyen ő maga is keze nyomát hagyta. A legszebb kivitelű hűtőszekrény láttán sem jön lázba a hűtőszekrénygyár munkása és nem mondja önfeledten: a futószalag mellett én is ott dolgoztam ... AZ EMBER: LÁNCSZEM A bratislavai Tesla-gyár évente negyedmillió rádiókészüléket gyárt. A szerelőcsarnokban -lassan, alig észrevehetően mozog előre a futószalag. Csóka Olga betanított munkáslány mozdulatait figyelem. Egy hete sincs hogy idejött, régebben soha nem dolgozol hasonló szakmában, a forrasztó pákát mégis biztonsággal kezeli. •— Mi itt a feladata? — kérdem a lánytól. — Gyerekjáték ... Ezt a drótot ehhez a vashoz kell forrasztanom. — Milyen alkatrész ez? — Eeeez? Háááát... Ott a mester, tőle kérdezze meg. Ö tudja. ö minden alkatrészt névről Ismer. Ez hát a futószalag? A XX. század szülöttje? Az anyagi jólét ss-t és egyúttal az elidegenedés *-• egyik szülőanyja? A szomszéd munkahelyen középkorú asszony dolgozik. Az 6 mozdulatai már koordináltabbak, ami nem is csoda: csaknem egy évtizede ugyanazt a munkát végzi. Kondenzátorokat, ellenállásokat forraszt. — Ha otthon elromlik a rádiő, meg tudja javítani? Helena Chniapeková elcsodálkozik a kérdésen. Kezében megáll a forrasztópáka, csóválja a fejét. — Ugyan kérem, én Ilyenen még soha nem gondolkoztam. A futószalag azonban egy pillanatra sem áll meg, így az aszszony egy újabb félig kész készülék fölé hajol, elvégzi a feladatát és csak ezután szólal meg újra. — Aki egyszer futószalag mellé került.. .1 A napi norma: nyolcvankilenc készülék. £s a gyerek, és a háztartás meg minden. Chniapeková legyint. A műszak utáni bevásárlásra gondol vagy arra, vajon mit csinál a fia, s hogyan végezze el otthon a nagymosást. nulási tudja nultai készü nem gyan mi sz FUTÓSZÍ AMBlCIÖ A futószalag mellett találkoztam vele is. Elromlott az egyik mérőműszer, azt javította. A neve: Jana Surgosová. t— Maga is dolgozott betanított munkásként? — Nem, én a vállalati tanoncIskolában szereztem képesítést. — Hány rádióalkatrészt Ismer az itt használtak közül? — Valamennyit ismerem. A tanonciskolában „diploma-munkaként!" egy Sputnik típusú készüléket állítottam össze. „Kitűnő" osztályzatot kaptam érte, a készülék még ma is működik. — Itt — a futószalag mellett szándékozik megöregedni? - Nem vagyok én jövendőmondó! Ma még itt dolgozom, lehet, hogy holnap, holnapután már minőségi ellenőr leszek, vagy mester. Különösen majd a technikum elvégzése után.., — Tovább tanul? lepőd újdon vő vá tanul. hát"? tői ki KÉTF A n amik< vábbt vagy esi, k létezi lelkei elism a fn munk vább ez m a ában y