Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-16 / 225. szám, kedd

Bratislava Ostredky nevű városnegyedében két új 25-tantermes iskola épül. Az elsőt (az előtérben látható) már át is adták rendeltetésének, a másik (a háttérben) építését e napokban fejezik be a Bratislavai Magasépítő Vállalat dolgozói. Az új tanévben mintegy 2000 diák járhat az új iskolákba. (CTK — Petráš felvétele) Kürti rejtély A

sors szeszélyei kiszámíthatatlanok ... Reggel, amikor nap nap után megszokott munkájába indul valaki, nem tudhatja még, vajon rtem éri-e útközben baleset, szívszélhűdés vagy más szerencsétlenség . .. Nem szakad-e ki onnan örökre, ahol eddig esténként — még tegnap is — terített asztallal várták vacsorára ... Kürt főutcájába éles hegyesszög alakjában torkollik az a földút, amelynek vége felé a két Sánta-család fehérre meszelt háza áll. Sánta Sándoré és Sánta Andrásé. Nem voltak közeli rokonok, csupán az apai ágról csörgedezett ereikben távoli rokoni vér. Vagy talán még most is ott csörgedezik? Ki tudja... Senki...! Az ötvennyolc éves Sánta András ugyanis február tizennegyedikén eltűnt! A mai napig is a bizonytalanság homálya fedi — hová? Senki nem tud róla semmit...! Lehetséges az, hogy egy ember egy háromezerkétszáz lakosú faluban — a feltevések szerint — este hét óra körül minden nyom nélkül, örökre eltűnjön? Logikai következtetés szerint aligha... A kürti rejtély mégis ezt bizonyítja. Sánta András hollétét, sorsát illetően az elmúlt fél év alatt egyetlenegy nyomra sem bukkantak! Az egyik végével a főútba, a másikkal pedig a kenyeret termő határba torkolló földútból mindössze egy mellékutca nyílik. Éppen Sánta András házával szemben, az út másik oldalán. Tíz-tizenkét lépésnyi távolság az egész, ő is ezen az úton indult el aznap reggel, február tizennegyedikén a szőlőbe. A naptár hétfőt, az óra reggel fél nyolcat mutatott. A tél dereka ellenére enyhe időjárás volt. Ez a további fejlemények szempontjából nagyon fontos. Csaknem biztos ugyanis, hogy a sáros latyakban vesztek el a nyomok. Az égbolt borús volt, a felhőkből inkább csak ködszitálásszerű eső esett, amikor a takaros kis ház ajtajából még egyszer visszafordult: — Délután hazajövök — mondta Júliának, a feleségének, aki egy darab szalonnát, meg kenyeret csomagolt ura táskájába. C ánta András a kürti EFSZ * alkalmi gyalogmunkása volt. A falubeliek egyenes, rendkívül őszinte és barátságos, egyszerű parasztemberként tartják emlékezetükben. Aznap esett is, meg nem ls volt sok munka a szövetkezetben, gondolta, kimegy a szőlőbe. A borpincéje tetejét fedő nádat kellett volna a közelgő tavasszal mielőbb kicserélni, ezért nekilátott, hogy előkészítse az anyagot. Egész nap dolgozott. Az egyik közeli pincetulajdonosnak is segített valamit, különben nádat tisztított és vágott,- az eső elálltával pedig a hulladékból tüzet gyújtott.Délután, az EFSZ földjeiről jövet, két másik szövetkezeti tag ért Sánta András pincéje elé. Kanyicska Sándor és-a már idézett „sógor" — Takács Ferenc. Meglátta őket: — Gyertek be egy pohárkára... — Sietünk sógor — szólt Takács. Kanyicska helyeslően bólintott. — Gyere te is haza. Sánta hajlott a hívásra. Bezárta pincéjét, eloltotta a tüzet és ő is elindult velük a falu felé. Körülbelül háromkilométernyi út állt előttük. Kanyicska pincéje elé érve a tulajdonosnak eszébe jutott, hogy a felesége reggel azzal bízta meg, hozzon haza egy üveg bort. Beléptek a pincébe, s amíg a gazda az üveget töltötte, ők is ittak egy-egy pohárral. — Egy korttyal sem ittunk többet. Siettünk. Bár Sánta az egész napot a pincéjében töltötte, nem volt részeg — mondja Takács Ferenc, amikor a történet újrapergetésénél, a helyszínre — Kanyicska Sándor pincéje elé érünk. Már az út kétharmadán is túl voltak, amikor Sánta Sándorral találkoztak. Beszédén, magatartásán látni lehetett, hogy valahol alaposan a pohár A pihenő libáktól már csak huszonöt méterre áll Sánta András háza... Itt látták őt utoljára... (Tóth A. felvétele) fenekére nézett... Fölsegítették a földről és most már négyen tartottak a falu felé, míg a temetőhöz nem értek. Útjaik itt elágaztak. Mivel a két Sánta egymással szemben lakik, együtt, kettesben mentek tovább. Lassan az előbb említett mellékutca torkolatához közeledtek. Andrásnak csak a másik oldalra kellett Inne átmennie, Sándornak pedig balkézfelé mintegy tizenöt métert. Megálltak elbúcsúzni. Az utca sötét volt, az égbolton egy csillag sem ragyogott. Elváltak :.. Örökre! Ualóban örökre? Ki tud• ja ... Ma még. senki. András azonban túl sárosnak találta az átkelőhelyet. Elhatározta, tesz egy körülbelül száz méteres kerülőt. Elgondolását tett követte. Erről Szabó Kálmán és Izsák Magda tanúskodnak, akik azidőben még csak jegyben jártak. Találkoztak. Sánta András a sötétben hajlongva, földre esett sapkáját kereste. A két fiatal sétálni volt arrafelé. Amikor meglátták Andrást, Kálmán elővette zseblámpáját, s igy egy pillanat alatt meg is találták a fejfödőt. — Jő éjszakát — köszöntek egymásnak és ők is elváltak. Ez volt az utolsó szó, amit Andrástól hallottak. Ekkor húszhuszonöt méterre volt otthonától, de oda már nem érkezett meg ... Sánta Júlia és felnőtt, férjezett leánya először saját „szakállukra" kezdték keresni a családfőt. Eredménytelenül. Másnap jelentést tettek a HNB-n. Köbölkútról is megérkezett a rendőrség. Az egész falu lakossága a közbiztonsági szervek irányításával lázas keresésbe kezdett. Kiszivattyúzták a számításba jöhető kutak vizét, átnézték a patakmenti mocsaras vidéket, a környék kocsiszínjeit, óljait, a közeli házak padlásait és az esőáztatta szénakazlakat. A legkisebb nyomra sem bukkantak. Néhány nap elteltével kénytelenek voltak felhagyni a reménytelennek bizonyult kereséssel. Bármilyen hihetetlenül is hangzik. Sánta Andrásnak tökéletesen nyoma veszett...! Elszorul a torkom, amikor a feleségével beszélgetek. Szemét szinte percenként elönti a könny. — Olyan jó ember volt, mint egy falat kenyér. Nem járt korcsmába, nem verekedett, még fájós térddel is elment dolgozni. Beteg se volt soha ... Azaz, egyszer 1929-ben tüdőgyulladást kapott. Különben soha. — Nagyon jól éltünk — folytatta — nem igen volt köztünk nézeteltérés. Nem érzi ezt a fájdalmat senki, csak aki átélni kénytelen ... Alig alszom, vagy eszem azóta ... A nyomozás pillanatnyilag megrekedt, az illetékesek egy kiinduló pontnak használható nyomot keresnek. A sors szeszélyei kiszámít** hatatlanok ... Sánta Andrást február tizennegyedikén rántottta ki a megszokott családi körből. Vajon hová? Otthon ma is még idegeket őrlő bizonytalanságban várják őt esténként vacsorára, vagy legalább is azt a hírt, hogy meghalt! MIKLÓSI PÉTER Válasz olvasóinknak MIKOR ÖRÖKÖLHET AZ ÖRÖKHAGYÓVAL KÖZÖS HÁZTARTÁSBAN ELŐ CSALÁDTAG? Svajk Irán, rozsnyói olvasónk kérdi, hogy kfizös háztartásban élés címén örökölhet-e a szomszéd, aki az örökhagyót rövidebb ideig tartó betegsége alatt segítette? A kérdéses esetben egyébként az elhunyt 3 testvére lenne a törvényes örökös. Polgári törvénykönyvünk 475 § a értelmében, ha az elhunyt után nem örököl a második örökös-osztályban annak házastársa, sem szülei, az örökösök harmadik osztálya szerez igényt az öröklésre. Egyenlő arányban az örökhagyó testvérei és azok örökölnek, akik az örökhagyóval annak halála előtt közvetlenül legalább egy éven át közös háztartásban éltek és akik-gondoskodtak a közös háztartásról vagy elütésük szempontjából az örökhagyóra voltak ráutalva. Polgári törvénykönyvünk 115. § a értelmében háztartást olyan polgárok alkotnak, akik tartósan együtt élnek és személyi szükségleteik kielégítéséneK költségeit közösen fedezik. A bírósági gyakorlat az együttlakás teltételét csak rendkívüli esetekben nem kívánja meg, ha egyébként az érdekeltek „közös konyhán, közös pénzen" éltek. Vita esetében ajánlatos, ha olvasónk édesapja képviseletével ügyvédet bíz meg. INDOKOLTAN VONTÁK E MEG A SEGELYT? Légárd Ilona perbetei olvasónk nehezményezi, hogy megvonták tfile a havi 100 korona szociális segélyt attól az időponttól számítva, hogy férje havi 400 korona rokkant-járadékot kap. Kérdi, jogos volt-e a járási járadékbizottság intézkedése? Az érvényes rendelkezések értelmében a szociális segélyre senkinek sincs jogigénye. Ha az egyflttélő házastársak havi jövedelme (beleértve ebben az esetben a férj rokkant-járadékát is) meghaladja a 375 koronát, rendszerint ellátottaknak kell őket tekinteni. 30 EVI HASZNÁLAT UTÁN MEGSZEREZTE E A TULAJDONJOGOT? Egy régi olvasónk „Pacsirta" jelige alatt írja, hogy 1938-ban ingatlant vett egy most Kanadában élő tulajdonostól. A szerződés a háború alatt elkallódott és így az ingatlan, amit olvasónk a mai napig háborítatlanul és jóhiszeműen, mint tulajdonos használ, nincs még a nevén. Kérdi, miként rendezhetné az ügyet. Mivel olvasónk 1964. április l-ig teljesítette az elbirtoklás törvényes feltételeit, kérheti, hogy a bíróság Ítéletben kimondja, hogy elbirtoklás alapján megszerezte a kérdéses ingatlan tulajdonjogát. Az ilyen jogerős ítélet alapján olvasónk tulajdonjogát bejegyeznék a Földmérést Hivatal ingatlan nyilvántartásában a tulajdonalapra. A bírósági eljárásban az ismeretlen helyen tartózkodó tulajdonost bírósági gondnok képviselné. Ajánljuk, hogy olvasónk képviseletével ügyvédet bízzon meg. Dr. F. (. Fényes nappal történt A bírósági akta első oldalán három fénykép látható, ugyanannak a fiatalembernek az arcát mutatja elölnézetben, valamint jobb és bal oldalról. Sápadt, sovány arc, mélyen ülő szemek, kifejezéstelen tekintet, homlokba hulló hajfürtök. Szinte gyermekarc még, viselője éppenhogy betöltötte tizennyolcadik életévét. Jozef Burčát, a losonci járásbeli Dolné Plachetnice község lakosát betörési kísérletért és súlyos testi sértésért a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság háromévi szabadságvesztésre ítélte és alkoholelvonó gyógykezelésre kötelezte. Tizennyolc éves és már idült alkoholista. Törvények, rendeletek tiltják az ifjúság alkoholfogyasztását, s mégis sok felserdült fiatal, legtöbbször felelőtlen felnőttek hibájából, alkoholizmustól fertőzötten lépi át a nagykorúság határát. Az al-. koholizmus és a bűnözés pedig nagyon közeli szomszédok. Csaknem valamennyi bíróság elé került fiatal esete egyúttal vádirat azok ellen is, akiknek felelőtlen könnyelműsége következtében a felnövekvő fiatal ember szervezete megszokta a gyilkos mérget: az alkoholt. A nagykürtös! bányásztelep egyik lakásában kora délután felberregett az előszoba csengője. A tizenegy éves kislány egyedül volt odahaza — babáival játszott éppen —, a kisgyermekek tapasztalatlan jóhiszeműségével habozás nélkül ajtót nyitott. Egy idegen fiú állt a küszöbön, bevásárlótáskával a kezében. A házbeliek felől érdeklődött, s amikor megtudta, hogy apuka még a bányában van és anyuka is csak később jön haza, letette a táskát az előszobában, s eltávozott. Alig folytatta azonban játékát a kislány, ismét csengettek. Az ismeretlen fiú tért vissza. Félretolta a gyermeket az ajtóból, s szó nélkül belépett. Az előbb Itthagyott bevásárlótáskájához ment, üveget vett ki belőle, s pálinkával kínálta a kislányt. Az félretolta az üveget, gyermek még ő, soha nem ivott Ilyesmit. A jövevény megvonta a vállát, jót húzott az üvegből, majd a szoba felé indult. A kislány félni kezdett a furcsán viselkedő idegentől, mégis elébe állt, hogy a szobába nem szabad bemenni a szülők távollétében. A fiú megragadta a gyermeket, rákiáltott: mondja meg azonnal, hol tartják szülei a pénzt. A kislány halálra rémülten sikoltozni kezdett, a támadó ezért betömte a száját, s védekezni nem tudó áldozatát agyba-főbe verte, s brutálisan rugdosta, ahol érte. A kislány ájultan zuhant a földre. Számtalan sebből vérzett a padlóra hanyatlott test, arca halálsápadt volt, a feldúlt szoba bútorain és a padlón vérfoltok tarkállottak, s kitépett hajtincsek szóródtak szerteszét. A tettes megrettent a látványtól, az ajtóhoz rohant, feltépte, s anélkül, hogy valamit is magával vitt volna, hanyatthomlok elmenekült az idegen lakásból. A mentők súlyos agyrázkódással, csonttöréssel és más súlyos sérülésekkel szállították kórházba a kislányt. Felépüléséhez legalább félévi ápolás szükséges, s ki tudja, hogy a leggondosabb gyógykezelés is el tudja-e tüntetni a brutális támadás minden következményét. A tizennyolc éves fiút édes-* anyja húsért küldte a boltba. Mielőtt útnak indult, egy üvegben két deci házilag főzött pálinkát vett magához. Gyermekkorában úgy megszokta a szeszes Italt, hogy egy lépést sem tudott tenni nélküle. Rendszeresen és sok alkoholt fogyasztott. Egy eset kapcsán nem lehet általánosítani. Kétségtelen azonban, hogy a fiatalkorúak alkoholizmusának növekedése és az utóbbi évtizedekben valósággal járványszerűen elterjedt házi pálinkafőzés között szoros összefüggés van. Sok falusi portán manapság olyan rendszerességgel főzik cukorból és más erjeszthető anyagokból a pálinkát, mint régebben a házi sütésű kenyeret készítették a háziasszonyok. Az olcsó ital számos helyen a fiatalkorúaknak, sőt gyermekeknek is rendelkezésére áll. S a felelőtlen eljárás Igen sokszor tragikus következményeket von maga után. GAL LÁSZLÓ lllllllllillillllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllD