Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-12 / 190. szám, kedd

MUNKATÁRSUNK JELENTI KARLOVY VARYBÓL S/ovíet fítm a fesztiválon A Szlovák Tudományos Akadémia tudományos kutató munkahelyét — a mlyflanyi arborétumot — szívesen keresik fel a természetrajongók. 15 hektáron 450 különféle örökzöld fát gon» doznak. Felvételünkön az SÍT Ä mlyňanyl kutatóintézete a Micsurin-szoborral. (K. Cích — CTK felv. J Az embervaddfz LÉLEKTANA AZ UTOLSÖ KÉT NAP versenyfilmjeiről szólva bevezetőben hadd szögezzem le, a hat filmből mindössze egy film és egy színészi alakítás érdemel elsősorban figyelmet. Azonban néhány szót az említett filmekről. „A szív szavára" című mongol film mondanivalója meglehetősen elcsépelt. Egy nagy nehézségekkel jobb útra térő bűnözőről szól, aki a szerelem révén, hogy úgy mondjam: megigazul. Eltekintve attól, hogy egy sajátos és más világ színművészetének alkotását láthatjuk, az említett mondanivaló a film színvonalának is meghatározója. A „Fehér per" című román filmtől többet vártunk. Iullan Mihu rendező Eugen Barba regénye alapján forgatta a filmet, mely a második világháborúba vezeti vissza a nézőt. Egy férfi áll a bíróság előtt, akit azzal vádolnak, hogy az 1944-es augusztusi felkelés idején megölte az ellenállás egyik vezérét. A filmben lejátszódó bírósági tárgyalás, s a szereplők múltba néző emlékezései — retrospektív képek formájában — át-, meg átszövik a filmet, s őszintén szólva áttekinthetetlenné teszik a tulajdonképpeni mondanivaót. A film alkotóit feltehetően a korszerű kifejezési forma keresése vezette, az adott esetben azonban a legjobb akarat mellett sem mondhatjuk ezt a törekvésüket sikeresnek. AZ ÚTKERESÉS szempontjából sikerültebbnek mondhatjuk a lengyelek „Életforma" című filmjét. Ján Rybkowski rendező egy vezető pozícióban levő tisztviselő sorsán keresztül az egyedüllét nehéz óráiról vall. A hős feleségétől és gyermekétől elhagyatva éli a magárahagyatottság nehéz perceit, s vívódásai közepette megjelenik előtte a múlt, sikerrel és megpróbáltatásokkal, csalásokkal és hűtlenséggel együtt. A téma élő, igaz és mai, az adott film azonban annyira túladagolja, hogy helyenként a mondanivaló hitele is kockán forog a filmben. A pszichológiai drámának szánt alkotás elsősorban dramaturgiailag elhibázott. A mindössze egy jelenetre elégséges mondanivaló a legjobb esetben is egy televíziós játékra, nem pedig játékfilmre alkalmas téma. Andrzej Lapicki színészi alakítása viszont kiemelkedő. Nagyszerű tehetség, s a film az ő drámai adottságaira épült. A színészi alakítás egyik díjának várományosa lehet. A VERSENYFILMEK sorrendje szerint következő, a „Kairó 30" című egyiptomi film szociális témát dolgoz fel. Három diák sorsán keresztül a harmincas évek légkörét mutatja be. A felkelés forradalomban végződő időszakának előzményeit vázolja, jobbára a könnyebb ellenállás vonalán. Hármuk közül egy marad hű a forradalmi gondolathoz, vállalva ezért a meghurcoltatást. A másik kettő a megalkuvás és érvényesülés különböző útjait futja be. A görög „Véráztatta föld"-Ae\ összehasonlítva mértéktartóbb, s eszmeileg tisztább alkotásnak érzem, a film meséjéből is kitűnik azonban, hogy jobbára fél útig jut. A szándék, a forradalmi gondolat tolmácsolása leegyszerűsítve, aprópénzre váltva Jelenik meg. Az argentin „Menekülés" című film pedagógiai problémát, a szülők könnyelműségét dolgozza fel. Maga a probléma élő és valós, különösen a mai többműszakos világban. Az adott esetben azonban nem tipikus. A film ugyanis az esetlegeset választja, egy jól szituált család s egy unatkozó úrigyerek kalandjain keresztül akar a szülők bűnéről szólni. A MEGLEHETŐSEN — sportkifejezéssel élve — gyenge mezőny után a szovjet film képviseletét vállaló litván alkotás kellemes meglepetés volt (zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy a bemutatón a szovjet vendégek között ott láttuk Jurij Gagarlnt is, aki feleségével együtt szabadságát tölti Karlovy Varyban.) A „Senki nem akart meghalni" című film egy háború utáni litván falu mindennapjait, a banditáktól való rettegését ábrázolja. Fehér terroristák garázdálkodnak a környéken, már az ötödik tanácselnököt gyilkolják meg, s mindenkit megfélemlítenek, aki napi munkájával segíti a szovjetet. A meggyilkolt elnök fiai fognak össze, hogy kifüstöljék a terroristákat. Nagy harc után végre fellélegezhet a falu, s megkezdheti új életét. A FILM ELSŐSORBAN a harc gondolatát hangsúlyozza, mint az ábrázolt korszak legfőbb jellemzőjét. A litván falu előtt — az osztályharcnak ebben az időszakában — ugyanis két lehetőség állt. Vagy az új életet választja, vagy ellene szegül. A litván parasztnak egy volt a vágya, hogy szánthasson, vethessen, s arathasson. Senki nem akart meghalni, a „muszáj" kényszere azonban harcra szólított, hogy az álmok valósággá válhassanak. A film hatásosan, s kulturált eszközökkel ábrázolja az említett időszakot, megdöbbentő képet rajzol róla. A film a fesztivál legjobb átlagszínvonalat képviselő alkotásainak számát gyarapítja, s kedvező benyomást kelt az új utakon járó litván filmgyártásról. MA DÉLELŐTT a szabad fórum vitája kezdődik, délután és este pedig további versenyfilmeket vetítenek, éspedig a „YUL 871" című kanadai és a „Kocsival Bécsbe" című csehszlovák filmet. FONOD ZOLTÁN N

em szaporítanám a „hobbys" emberekről írt cikkek számát az autogramgyüjtök „lélektanával" ha nem oszlanának két táborra. Az autogramgyűjtők népesebb, a divat, rajongás, hencegés vezérelte részét elnevezhetjük a sznobok táborának. Ez nem érdekes. Äm a másik, lényegesen kisebb létszámú táborba az igazi hozzáértők tartoznak. Ezek valódi embervadászok, akiknek szenvedélyük, sportjuk az áldozat megkaparintása, s a trófea rendszeres kutatás, elemzés, osztályozás tárgya, az autogramgyűjtés pedig számukra mangánéletük, érzésviláguk egy jelentős része. Ha más nem, ez az utóbbi mozzanat megéri, hogy foglalkozzunk vele. S e f c László 38 éves ember, villamosvezető, leggyakrabban a bratislavai 5-ös és 7-es villamosvonal valamelyik kocsijának vezetőfülkéjében lelhetünk rá. Tizenkétéves lánya, nyolcéves fia van. Családjának és munkájának él. Ügyesen rajzol, kevés regényt, sok útleírást olvas, szereti az Operák könyvét, ki nem állhatja a beatles-t, ellenben élvezi a komoly zenét és a sanzont. Mindez látszólag elég ahhoz, hogy kitöltse egy ember szellemi szükségleteit. Ám az ember bonyolultabb annál. A megszabott pályán lezajló villamosvezetés, a nyugodt családi élet, a halkan zsongó muzsika, a csendes olvasás azonban nem tölt ki minden szabad helyet az ember életében. Kell valami feszültség is, amelyet megnyugvás követ... Szinte észrevétlen szükséglet ez, a legtöbb ember izgalmas könyvek olvasásával, „krimik" élvezetével, futballmeccsel, esetleg szerelmi kalandok keresésével, vagy egyszerűen éjszakába nyúló kártyapartikkal tölti ki érzésvilágának ezt a szabad helyét. Sefc László „emberekre vadászik". Ártatlan, de izgalmas szórakozás ez. Nézzük csak, hogyan csinálja: F

igyeli a lapokat, leginkább a legkevésbé olvasott közélet rovatot, hogy megtudja, mi hol történik, ki hová utazik, hol csíphető el. A közvetlen kapcsolat, persze, nem mindig vehető fel azzal, akinek aláírására vágyik. Amikor Londonban játszott a világválogatott, a bratislavai villamosvezető természetesen nem rohanhatott utána. S itt kezdődik a vadászat megszervezésének izgalma. Van egy ismerős, akinek Masopust az ismerőse. Meg kell kérni, vigyen el néhány futballtémájú rajzzal díszített kartonlapot Masopustnak, aki a világválogatottban szerepelt. Bonyolultabb dolog államférfiak autogramjának megszerzése, ők nem osztogatnak aláírást oly könnyen, mint a sztárok. A rendfenntartók és a kíséret szinte hozzáférhetetlenné, teszik az állami látogatás központi alakját, ilyenkor a kíséret valamelyik kevésbé „őrzött" tagjához kell fordulni. Ha a prágai szovjet nagykövet már tud arról, hogy komoly autogramgyűjtő van a közelben, megtudja hamarosan Brezsnyev elvtárs is, aki a rendfenntartók által bámész tolakodónak minősített gyűjtőt „kimenti karmaik közül". És aláírja. Novotný elvtárshoz is kerülő úton, a külügyminiszteren keresztül jut el a díszes lap — de aláírva jön vissza. Izgalmas a helyzet; amikor egy közép-keleti államfő személyesen is látni akarja a gyűjtőt. Sefc László minden világnyelven tud ugyan aláírást kérni és néhány udvariassági frázist mondani, de arabul... Az államférfiakon kívül színészek, tudósok, zenészek nevei sorakoznak a gyűjteményben. Honthy Hanna, a Kílius-Baumler kettős; Petrucci professzor, Roberto Benzi, Abebe Bikila, Rátonyi Róbert, Norman Mc Ĺaren rajzfilmrendező — az utóbbi legújabb filmjének néhány figurájával toldja meg az aláírást.. Vagy nyolcezer autogram 650> albumlapon. Mindegyik aláírásnál zászlócska, néhány adat az; illetőről, tevékenységét szimbolizáló rajz. Sefc László mindegyikről tud valamit. Mielőtt valakinek az aláírását besorolja' gyűjteményébe, igyekszik megismerni hazáját, munkásságát,, működési területét. Ezért ma beavatottan beszél távoli arab országok néprajzáról, nevezetes sporteredményekről, sőt Petrucci professzor kísérleteiről ís. Hosszú esték munkája kalandos „embervadászat" izgalmai lapulnak a szépen összefűzött aláíráskötegben. A gyűjtő egyszer majd kiállítást szeretne összeállítani mindebből... | r\ SY vélem azonban, a kiáll!II tás nem lenne teljes. Kép^^ telenség ugyanis kiállítani a lényeget: azt, hogy az ember magánéletében üres területek vannak, amelyek betöltésre várnak. Ezek a fehér foltok betölthetök iszákossággal, kártyával, hazárdfátékkal is. Sefc László autogramgyűftéssel, ismeret-gyarapítással töltötte kl ezeket a „fehér foltokat". Ez a. jobbik eset. VILCSEK GÉZA. Sefc László gyűjteménye egy részével. Bal kezében Gagarin fényképe és autogramja. (CTK felv.) SPORTOL o lakótelep... ... és kivétel nélkül — apraja-nagyja. Badmintonoznak, avagy tollas teniszt fátszanák... Szóval két ütőszerűséggel egy pirinyó kúpszerű kis műanyagkosarat ütögetnek ide meg oda, melynek alfán egy még plrinyóbb nyersgumisúly van. Mondom, ezt ütögetik ide meg oda, ide oda, mellé és ismét oda... Ezt ütögetik már délután háromtól, este kilencig, tízig ide, oda, mellé, majd ismét Ide és természetesen oda is ... Hát eddig még minden rendben is volna, s mondhatná valaki megértő szívvel, hogy ép testben ép lélek, de mindez csak a dolog kezdete. Mert ugyebár nincs abban semmi, ha valaki egy pirinyó rakétaszerűséget ütöget ide és oda. Ám mindez csak az utca eseménye, mert ugye a lá S

í zas ütögetése annak a micsodának a házak előtti tei raszon történik, de a folytatás a meghitt családi fészekben, hitvesi ágyakban, vagy éppen a tévé nézése 1968. közben folytatódik... Hát ne legyünk kicsinyesek és beszéljünk a badmintonozás folytán kialakult csa ládi botrányokról, mert a több száz lelket számláló lakótelepen, a lakók apraja-nagyjának hobbyjává vált ez a sport, amely elejével egyének közti versenyekben nyilvánult meg, de a tavaszi hónapokban már óriási mérteket öltött. Oda fejlődött, hogy lépcsőházt válogatottak játszanak egymás ellen, majd a férjek és feleségek, a nagymamák és unokák, az anyósok és vők, üzemigazgatók és szakszervezeti funkcionáriusok, házvezetőnők és házmesterek, valamint állapotos anyák és agglegények hívták ki egymást párviadalra, hogy összemérfék erejüket. A legmeglepőbb eredmények születtek, amelyeket a lakótelep parkjában álló sport-faliújságon mindig frissen hirdettek s közben megalakult a „Lakótelep Tollas Tenisz Szövetség" szolgálatot teljesítő bírál. De még mindig nem a lényegről, az ennek folytán kialakult családi botrányokról beszélek, hanem hangulatos sportbeszámolót kezdek fejlődő Iparvárosunk egyik lakótelepének szervezett sportéletéről. Az első botrány, amiről tudomást szereztem, az volt, amikor a közszolgáltatási üzem csaknem másfél mázsás testsúlyú igazgatója heves párviadal, lázas Ideoda ütögetés közben véletlenül maga alá temette az ellenőrző bizottság elnökinek tizenkétéves kisfiát. Természetesen azóta a közszolgáltatási üzemben átszervezésre került sor, mert az ellenőrző bizottság megbízottját nagy visszaéléseket fedtek fel a szóbanforgó üzemben ... A badmintonozás folytán kialakult következő tragikus kimenetelű botránynak jómagam is szemtanúja voltam, amikor a munkából hazatérő baggerlsta rajtakapta molett feleségét, amint a csónakház fiatal, csinos vezetőjével sportolt... Csupán felpofozta hitvestársát, s közben a fél lakótelep előtt a következő szidalmakkal ostromolta: Szégyent Két hónapja szabódok, hogy hagyjon fel ezzel az ugra bugrálással, mert már olyan vékony, mint egy gyertya. Jól tudja, hogy molett idomai miatt vettem feleségül, mert én csak a telt asszonyokat szeretem, ÉS ez annyira sem becsüli az embert, engem, a szocialista brigád tagját, hogy kedvemért abbahagyná ezt az ugrálást! De hát a csónakos ..., hogy kedvemért..., Istenem, ilyen az élet. Az ember még annyit sem érdemel, hogy a hoszszú túlórák után, este hazatérve, vacsora után ideális asszonyt ölelhessen magához ... Aztán elérzékenyült, sírni kezdett. Majd még egyszer felpofozta az asz• szonykát, aki azóta egyre nyllvánosabban badmlntonozik a csónakossal és állítólag közben még a váló" keresetet is beadta. És láttam, mikor a cukrász meg a női fodrász ösz-> szetörték egymáson az ütőket. Hál' istennek, feleségem még eddig nem gyanús, de az anyósom már igen. Sőt, nyilvánosan be is vallotta, hogy a szomzséd tömbben lakó barátnőjével — aki hajdan kedvesnővér volt — épp tegnap játszott le egy részéről diadalmasan végződött mérkőzést, s meg is hívott bennünket a holnapi visszavágóra. Szóval semmi kifogásom mindez ellen. Olykor-olykor mégis elfog a gyanú, hogy majd egy szép napon arra ébredek, feleségem „összebadmintonozta" a levet azzal a fiatal orvossal... Szerencsére én jómagam eddig még nem hódoltam be ennek a sportnak, de ha a feleségem meg a körzeti orvos a badmintonozás leple alatt valamit végbevisznek, akkor esküszöm, úgy k badmintonozok az egész egyesülettel, hogy még a mexikói olimpián is megemlegetik. KESZELI FERENC