Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-08 / 186. szám, péntek

1. ä kezdet és folytatás Az élet sok szépsége értékét veszti, ha nem találjuk helyünket, ha alkotó tetteket elfojtó elégedetlenség lesz rajtunk úrrá, ha örökké zsörtölődünk, zúgolódunk, s még a munkahelyünkön is az elidegenedés rak fészket a lelkünkben. Munkában elidegenedés? Sztriptízt keresnek a gyárban? Ujabb divatos hóbortot eszeltek ki? Azokra gondolunk, akik lerántják a leplet rólunk, hogy megállapíthassák, miben nyilvánul meg erősségünk, gyengeségünk, mi a jó és mi a rossz bennünk. Ki milyen munkára a legalkalmasabb, hogy elégedettek legyünk önmagunkkal is, s ne környékezhessen meg az elidegenedés réme .... I

gen, a munkapszichológiáról van szó, amely az ember és a munkahely kölcsönhatását, az emberek egymáshoz való viszonyát vizsgálja. Testvizsgálatok útján a próbának alávetett személy (tudása, képességei alapján) személyiségének jellegzetességeire következtetnek, s a leszűrt diagnózist egy bizonyos embercsoport átlagos teljesítményéhez hasonlítva állapítják meg: az illető erre és erre a munkára telel meg a legjobban ... Nemrégen az ötvenes évek elején burzsoá áltudománynak tartottuk a lélektani kutatást. Bár a pszichológia nálunk azelőtt mély gyökeret vert a gyakorlatban, mégis elvetettük. Mások példájára is hivatkoztunk, hogy indokoljuk cselekvésünket. A forradalmi társadalmi átalakulások első éveiben nem figyeltünk fel a néha igen jelentős „mikroproblémákra", melyek megoldására éppen a pszichológia, a lélektani vizsgálatok adhattak volna érdemleges feleletet. A forradalmi, optimista lelkesedésben — ami elsősorban az építőmunkában nyilvánult meg — leegyszerűsítettük az emberi magatartás szabályozását, megelégedtünk az osztályszempontból kiinduló megállapítással, ki tart velünk, s ki ellenünk, vagyis kinek milyen a viszonya a szocializmushoz, a társadalmi célkitűzésekhez. Érthető volt ez a szenvedélyes optimista lelkesedés, hiszen a háború után bekövetkezett őrási társadalmi változások éles határt vontak a kapitalista kizsákmányolás, a fasiszta elnyomás, pusztítás és a szocialista forradalom embert, nemzeteket felszabadító, szabadságot, érvényesülést biztosító, szebb élet távlatait ígérő vívmányai közé. Ogy hittük, a politikai meggyőződés, a lelkesedés, a jóakarat legyőz minden akadályt, megoldja az üzemben, városban, községben felmerülő helyi, műszaki, ökonómiai, pszichológiai „mikroproblémákat". Az újságokban dicsőítettük azt a trnavai asszonyt, aki az öntödébe ment dolgozni, s önként vállalta az erős férfiakat is kimerítő munkát. Igen, derekasan dolgozott, de nem bírta sokáig. Aztán hallgattunk, nem írtunk többé róla ... A mi kis gyárainkban ismeretlen fogalom volt akkoriban a munkapszichológia. A kiterjedt ostravai-vítkovicei vasgyárban viszont még az első köztársaság idején is működött a pszichológiai laboratórium. Ekkor szót emeltek a nők védelmében. Nem való a férfi munka nőnek, a felelősségteljes hivatás nagyobb lelki megterhelést ró rá, mint a férfiakra ... Lehurrogták őket. Az újságokban jelszavakkal oktatták ki a pszichológlusokat: a szocialista öntudat az, amely új élmunkásokat, sztahanovistákat formál az emberből..., az ember képessége és ereje együtt nő a feladatokkal..., a burzsoá áltudomány sok helyen akadályozza a helyes kádermunkát... Ilyen körülmények között nem citológiai laboratórium. Néhány évvel ezelőtt újra kezdte tevékenységét. Tapasztalatszerzés céljából mégsem oda mentünk, hanem a másik nagy ostravai üzembe, a kunčicei Klement Gottwald Ojkohóba, amely az ötvenes évek elején, az optimista, szenvedélyes, lelkes építőmunka időszakában létesült, ahová a fiatalok ezrei jártak brigádmunkára, s hengerdét, nagyolvasztókat építettek. Itt nemcsak, hogy tanultak a régi nagyüzem tapasztalataiból, hanem munkájukban, a gyakorlatban tovább éltetik a forradalmi lelkesedést, ami sok kényes, égető probléma bátor megoldásában nyilvánul meg. Beszélgettünk a vállalat néhány vezetőjével, akik nyíltan kijelentették: „Nálunk még nem dolgozik mindenki azon a helyen, amely számára a legmegfelelőbb lenne ..." A pszichológiai laboratórium nagy segítséget jelent a káderek helyes széthelyezésében, hogy mindenki tudása legjavát adja, s elégedetten végezhesse munkáját. Még ezzel sem elégszenek meg, különösen a vezető dolgozók körében nem, nehogy az elégedettség úrrá legyen rajtuk. Egy-egy vezető posztra kéthárom személyt is kiszemelnek, és tudtukra is adják: tartalékban tartunk benneteket, egy napon vezetők lehettek, nemcsak a munkahelyeteken, hanem másutt is, — szóval iparkodjatok! Ez nemcsak rájuk, hanem a jelenlegi vezetőkre is serkentőleg hat, igényesebben, körültekintőbben végzik munkájukat, mert tudják, ha nem cselekednének így, a helyükbe lépnek a „tartalékok". Akár egy labdarúgó csapatban: az lépjen a pályára, aki a legjobb! Nem kétséges, ezáltal növekszik a munka hatékonysága, egészséges versenyszellem alakul ki. Jó pszichológia ez. Ha a fejlődésben lemaradok, a helyemre lép az, aki többet tud! Ezért nem is csodálkozhatunk azon, hogy a kunöicei Űjkohóban annyi a vezetésre „termett" személy, hogy más üzemeknek is bármikor „kölcsön" adhatnak. A minisztérium él is ezzel a lehetőséggel, már számos „tartalék-kádert" emelt ki az Ojkohóból. A Kelet-szlovákiai Vasmű káderellátásában is nagy szerepet játszottak. De van utánpótlás, mert a vezető káderek „tartalékalapját" azonnal feltöltik. És nem véletlenszerűen. Legutóbb kidolgozták a műszaki dolgozók elemzését, ki hány éve dolgozik a szakmában, milyen az iskolai végzettsége, s vajon ez megfelel-e a beosztásának, stb. így jöttek rá, sokuknak közülük nincs meg a kellő alapműveltsége. Mi történjék velük? Korosztály szerint csoportosították őket. A harminc • éven aluliakat nyugodtan leválthatják, mert megvan minden lehetőségük a továbbtanulásra. A harminc-negyven év közöttieknek lehetővé teszik, hogy munkájuk mellett gyarapítsák ismereteiket — természetesen bizonyos határidőhöz kötve. A negyven éven felüliekkel pedig „megegyeznek". A tudás, a rátermettség a döntő, vagyis az vezessen, irányítson, aki többet tud! Nagyon is helyesen gondolkodnak, amikor a káderpolitikában is nyílt kártyákkal játszanak: a tudásra, a képességre alapoznak, elősegítik a versengést, az ember személyiségének teljes kibontakoztatását. PETRŐCI BÁLINT csoda, hogy háttérbe szorult, majd teljesen megszűnt a munkapszichológia gyakorlati alkalmazása, a főiskolákon ls abbahagytuk a munkapszichológusok képzését... Az évek múltak, gazdaságunk megszilárdult, sokat építettünk, nagy értékeket alkottunk, s a kezdeti optimista lelkesedés helyébe a gondolkodás, a jelenségek mélyreható vizsgálata lépett. Ez meghozta a maga gyümölcsét, az új gazdasági irányítási rendszer bevezetését, és lehetővé tette a munkapszichológia érvényesítését is, mert az embert nemcsak a lelkesedés vezérli... A szocializmus építésében is figyelembe kell vennünk az emberi magatartás sokrétűségét. A főiskoláinkon újra megkezdtük a munkapszichológusok képzését. És most ezekre a fiatal szakemberekre hárul a nagy feladat, hogy az üzemekben kiépítsék a pszichológiai laboratóriumokat, folytassák az alkalmassági vizsgálatokat s ismereteik felhasználásával újabb alapokat teremthessünk a dolgozók kezdeményezésének növelésére. Továbbá arra hívják fel figyelmünket, melyek az irányítás legjobb formái, milyen szerepet játszanak az irányításban a vezető dolgozók egyéni tulajdonságai... Ha egyeseknek nem tetsző eredmények is látnak napvilágot, mégis azt kell mondanunk, a munkapszichológia igen hasznos tudomány, segíti a gyakorlatot, a haladást, a dolgozók, a vállalatok, a népgazdaság érdekelt szolgálja. Mint már említettük, az ostravai nagyüzemben, a vítkovicel vasgyárban már az első köztársaság idején is működött a psziJOGI TANÁCSADÓ Az új munkatörvénykönyv alapelvei A befejező részt a holnapi számunkban közöljük: 2. Az ember nem vándormadár AZ ÜZEMI BALESET ÉS FOGLALKOZÁSI BETEGSÉG ESETÉBEN VALÓ KÁRTÉRÍTÉS (190- §) Ha a dolgozót a munkafeladatok teljesítése közben, vagy azzal való közvetlen öszszefüggésben baleset érte, a kárért az a munkaadó vállalat felel, amelynél a dolgozó abban az időpontban munkaviszonyban volt. A foglalkozási betegség esetében az a munkaadó felel, ahol a foglalkozási betegség keletkezésének feltételei a betegség megállapítása előtt utoljára adva voltak. A munkatörvénykönyv értelmében nem számít üzemi balesetnek a munkába menet, illetve a munkából való távozás ideje alatt történt baleset (a betegbiztosítás és társadalombiztosítás szempontjából ez is üzemi baleset). A szervezet felelőssége objektív, tehát felróhatóságára való tekintet nélkül adva van. Ezen felelősség alól a munkaadó csak akkor mentesülhet, ha a dolgozó az üzemi balesetet saját magatartásával okozta, megsértve a munkabiztonsági előírásokat, utasításokat, noha azokat ismerte, azok ismeretét és betartását állandóan megkívánták és ellenőrizték, vagy ha a balesetet a dolgozó ittasságával okozta, ha a munkaadó a balesetet nem tudta megakadályozni és az ittasság volt a baleset egyetlen oka. A munkaadó részben mentesül a felelősség alól, ha a munkabiztonsági előírások be nem tartása a dolgozó részéről történt, vagy ha az ittasság csak egyik oka volt a balesetnek, ha a balesetet a dolgozó olyan magatartásával okozta, amely ugyan nem számít a munkabiztonsági előírások megsértésének, de ellentétben áll a szokásos magatartással — oly mértékben, hogy eljárását könnyelműnek kell tekinteni a dolgozó minősítésére és tapasztalataira való tekintettel, mert tisztában kellett lennie a baleset keletkezésének lehetőségével. A törvény azonban hangsúlyozza, hogy a munka kockázatát (rizikóját) nem szabad a dolgozóra hárítani, és az egyszerű óvatlanság következtében keletkezett üzemi balesetért nem állapítható meg a dolgozó közös felelőssége. Az említett esetben a dolgozó felróható vétkessége arányában szintén felelős a keletkezett károkért. Az ún. könnyelmű kockáztatás esetében azonban a munkaadó a kár 1/3 erejéig felelős marad. A végveszély állapotában (pl. életmentés közben) keletkezett üzemi balesetért járó kártalanítás alól a munkaadó csak akkor mentesülhet, ha a végveszélyt a dolgozó szándékosan idézte elő. A KÁRTÉRÍTÉS TERJEDELME f 193. § ) A dolgozót a munkaképtelenség ideje alatt megilleti a baleset előtti átlagkeresete és a folyósított táppénz közötti különbözet, fájdalomdíj (lásd a Tt. 1965/ 32 sz. rendeletét), a társadalmi érvényesülés nehezebbé válásáért járó kártalanítás (pl. hogy nem sportolhat többé), a gyógyítással járó célszerű költségek, a dologi kár (tönkrement ruha, közlekedési eszköz stb.). A munkaképtelenség megszűnése után a dolgozónak igénye van a baleset előtti átlagkeresete (azonban a munkakategória szerint maximálisan 2200, 1800 és 1600) és a baleset után elért keresete, valamint a folyósított rokkantjáradék összesített összeje közötti különbség kifizetésére. Ha a dolgozó minden komoly ok nélkül nem lépne újra munkába, ezt az elesett keresetet olyan összeg beszámításával állapítják meg, amit elérhetett volna. A HÁTRAMARADOTTAK IGÉNYEI (197. §) Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében elhunyt dolgozó hátramaradottainak igényük van a munkaadóval szemben a gyógyítással kapcsolatos kiadásaik megtérítésére, a temetés kiadásainak megtérítésérc (beleszámítva sírkő állítását is), az elesett ellátási hozzájárulásra (tartás) azaz a folyósított járadékok beszámítása utáni különbségre, a házastársnak 3000 korona és minden gyermeknek 5— 5000 korona egyszeri kártalanítás jár. (Kivételesen a szülőknek ecyütt 3000 korona folyósítható.) Ezeket az igényeket a kár ismertté válásától számított legkésőbb egy éven belül kell érvényesíteni, ellenkező eset ben az igény megszűnik. Dr. Földes József ľ2ľľľ«5 ÖRÖM ÉS GOND Cigarettaszünet az öntödében (Bachan felvétele) Véget ért az idei tanév. A tanulók és a tanítúk megkezdték megérdemelt pihenésüket. Itt a szünidő, amely egyeseknek SrBmet, másoknak gondot okoz. Az év elejétől a jövő tanévig ugyanis az építfivállalatoknak 640 tantermet kell átadniuk rendeltetésének. S ez mint a múltban, ez idén is gondot okoz. Július l-ig a vállalatok 19 iskolát, vagyis 178 tantermet adtak át. Bármennyire is különös, a legtöbb építővállalat az egész évi lemaradást a nyári hónapokban igyekszik behozni. Ez rohammunkát igényel s félő, hogy a minőség rovására megy. Sajnos az előző évek hibáiból még nem okultak az illetékesek. Erre abbúl következtethetünk, hogy a tervben is júliust, illetve augusztust tűzték ki végső határidőnek. Ez azt eredményezi, hogy több új iskolában nem kezdhetik meg majd idejében a tanítást, vagy pedig nem marad idő az átadási hibák eltávolítására. Jó volna, ha a jövőben a tanév befejezése az új iskolák átadását is jelentené s így fel lehetne készülni a zavartalan tanításra. Bármennyire is ígérik az építfivállalatok, alig hihető, hogy határidőre elkészüljön a losonci mezőgazdasági műszaki iskola, vagy a košicei tanonciskola, bár a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság 15 ezer koronás célprémiumot írt ki. Ügyszintén szorítani kell a munkát, Jablonovón, Bátkában, Somorján és Hriüovón, hogy az iskolákban szeptember elsejével kezdetét vehesse a tanuli*. A hiányos munkaszervezés mellett a lemaradás egyik oka a rossz anyagellátás. Nem egy építkezésen arról panaszkodnak, hogy nem kapnak elegendő téglát. (S ezen segíteni kellene. Erdekeltekké kell tenni a téglagyárak dolgozóit, hogy túlteljesítsék tervfeladataikat, s több téglát gyártsanak.) Az építővállalatok szakembereinek pedig meg kellene próbálni — hogy ott, ahol arra lehetőség van —, a téglát más építőanyagokkal helyettesítsék. A baj nem jár egyedül. Lemaradozik az építkezés Kteme, s s ugyanakkor gondot okoznak a falitáblák is. Csupán a poprádi Magasépítő Vállalatnak mintegy 100-ra volna szüksége. Tavaly is hasonló volt a helyzet. Ekkor a nyitraiak úgy segítettek magukon, hogy a táblákat a vállalat műhelyében készítették el. Az idén nem lehetne-e hasonló módon kettévág-' ni a gordiuszi csomót? S mindezt még betetőzi az a tény, hogy a horišovicei ALBA gyár, amely a konyhaberendezéseket szállítja — több iskola megrendelését válasz nélkül hagyta. Egyszóval, a tanévzárás után is kísértenek az iskolai gondok. Két hónap van még hátra szeptember l-ig. Ez alatt az idő alatt a nemzeti bizottságoknak és az építővállalatoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy a tantermeket határidőre átadják. S végre tanulni kell a minden évben megismétlődő hibákból, hogy jövőre a vakáció kezdete már mindenkinek csak örömet s ne bosszúságot okozzon. —nj—