Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-07 / 185. szám, csütörtök

Kordnkelők Fél négy. Keleten már vöröslik az ég alja. Az utcán hűvös félhomály bújócskázik a kelő napsugarakkal. Idősebb asszony tart a kastély felé. Megzörren egy kapu. Átellenben is, ketten társulnak az előbbihez. A három imbolygó alak eltűnik a park bokrai között. A falu tovább alszik. Még a kutyák sem méltatták az imént korán kelőket arra, hogy megcsaholják őket. A szürke ablakok mögött gondtalan boldogság pihen. Valahol felsír egy gyerek, de anyja ölelő karjaiban az is megnyugszik. Csak a közeli tiszacsernői állomásról hallik szüntelenül a kotrógépek ^ ,„„•- •.„.,,vonatok séges, hogy ez az asszony már 62 éves. — Férfiaknak való ez a munka — szólítom és elnézem biztos járását, erős, ráncos kezeit. Ilyennek ismerem a bodrogközi parasztasszonyokat. Egy-két szülés után szinte „megöregszenek" aztán már nem fog rajtuk az idő. Örökké megőrzik frissesé güket. — Egye meg a fene, ha nem maradnak itthon. Aki ismeri a helyzetet, elérti a célzást. A tiszacsernői átrakó állomás lassan „fölfalja" a községet. A férfinép inkább a vasúton keresi a kenyeret. Egy néprajzkutatónak bizonyára alapos fejtörést oknznn a nrnbléma mi ASSZONYOK A FÉRFIAK HELYÉN. dohognak, sípolnak, zakatolnak. Vajon hová tart a három aszszony? Miért nem alusznak mint a többiek? Az állami gazdaság udvarán a szélső istálló ajtajában beérem őket. Köszönésemet fogadfák, de egyébként figyelemre sem méltatnak. Nyilván ellenőrnek néznek. Felkattan a villany, a borjak f ól nevelt lényekhez illően feltápászkodnak, lekerül a szögről a fehér köpeny. A mozgékony, pirospozsgás asszony térül-fordul a vödörrel. A leírás alapján ő lenne Onda Julis néni, csak azt nem értem, ahogy így nézem, hogyan lehetaz oka annak, hogy míg a környező falvakban, Bodrogközben a megrögzött földhözragadtság jellemző az emberekre, a bélyiek nem becsülik a földet. A talány megfejtése: urasági birtok övezte a községet, s amikor a felszabadulás földhöz futtatta volna az embereket, kiépült az óriási- „szárazföldi kikötő", s az emberek inkább a biztosabb kenyeret választották. Ezért ment tönkre a szövetkezet is. Nem volt más választás, két éve beleolvadt a Ktrályhelmeci Állami Gazdaság kötelékébe. Azt mondják, azóta jobban megy minden. A kereset is jobb. A férfiak most sem nagyon vágynak haza. De nincs is rájuk szüksé" — Megvagyunk nélkülük is, szól hozzám egy idő múlva julis néni. Hát ami azt illeti, ő megvolt világéletében. Az egykori grófi gépész lánya csak a fiával oszthatta meg örömeit és gondjait. Noha az előbbiből nem sok jutott részéül, megőrizte életkedvét. A közelmúltban a fia elhunyt. A hat unoka eltartása ő és a menye nyakába szakadt. Azt forgatom a fejemben, mi ösztönzi ezt az asszonyt arra, hogy ennyi csapás után is változatlanul küzdjön a könyörtelen sorssal. Hiába erőltetem az agyam, nem találok magyarázatot. Ö siet a segítségemre. Szinte gyerekes lelkesedéssel beszéli, hogy a legnagyobb unoka kitűnően tanul a kassai ipariskolában. Ha pénzzel győznék, tovább is tanulhatna. Hangjába egy kis búskomorság vegyül, pedig ő igazán mindent elkövet, ami tőle telik. Néhány éve otthagyta a bérházat, ahol egész életét töltötte. Telket vásárolt és egy kis nyári konyhát épített rajta. Szűk. villany sincs benne. Azt mondja, neki - ez elég, csak a telek maradjon, jó helyen van, a falu közepén. Ezt is az unokáinak készítette. Kint már minden fényárban úszik. Az útmenti akác hosszú árnyéka lomhán elterült a földön. A munkaeredmények felől érdeklődöm. Azt tanácsolják, várjuk meg a részlegvezetőt, Csető Bélát, és Detrik István zootechnikust. Minden reggel végigjárják az istállót... Csak miután hiába várjuk őket, nagynehezen kibökik, hogy a napi súlygyarapodás majdnem 90 deka. Elhullás ... no, néha, igazán nem tehetnek róla, egyébként nincs. — Legalább lesz egy kis prémium — jegyzi meg hamiskás mosollyal julis néni. Lassan befejezik a munkát. Az istállóban ragyogó tisztaság, rend. Hiába, az asszony itt is asszony marad. Elindulnak hazafelé. Az első Járókelők munkába sietnek. PALÁGYI LAJOS • '- V -Ä« A Tornaijai Állami Gazdaságban is megkezdték az aratást. (Német J. f elv.) VÉGRE KIDERÜLT A múlt hét közepén az agronúmusok gyakran kémlelték az égboltot, szerették volna leolvasni róla, vajon mikor tűnnek el az esőtől terhes felhők. A Haladás (Vezekény — Tallós) szövetkezet (galántai járás) határában még most is zöld a búza, s Karácsony Sándor főagronómus szintén nyugtalan volt. ÖRÖMMEL JELENTHETIK Bár a kalászosok beérésének az elmúlt napok nem nagyon kedveztek, mégis örömmel jelenthetem, hogy a perbetei EFSZ hármas számú telepén a 25 hektár őszi árpa termése már a raktárban van. Átlag 30 mázsás a hektárhozam. A 18 hektár repce 20 mázsás hektárhozamot adott, helyén pedig már a másodvetés zöldül. A korai burgonya helyén — amely átlag 78 mázsás hektárhozammal fizetett, — már június 24-én kisorolt a silókukorica. Bőséges termést íeér a 100 hektá hrwsó is, betakarítását már megkezdtük. Másodszor kaszáljuk a lucernát, reméljük ennek is úgy kedvez az időjárás, mint az idei első termésnek. PÁLINKÁS ISTVÁN, Perbete. Az ipulyviski szövetkezetben 16 hektáron befejeztük az őszi repce aratását. A tervezett 15 mázsás hektárhozam helyett 7 mázsával több termett. Az összes munkálatokat gépekkel végeztük. A termés értéke megközelítőleg 123 000 koronát tesz ki. B. I. Ipolyvisk PALÁGYI ANNA A szerző felvételei.) iobb lesz a termés, mint tavaly A Haladás szövetkezet tagsága tavaly 26,8 mázsa búzát és 21,14 mázsa árpát takarított be hektáronként. Több lett volna, ha aratás előtt nem sül be a gabona. Az idén ez a veszély némileg már elmúlt, s ha nem jön közbe más természeti csapás, a tallósiak és a vezekényiek 20-30 mázsás hektárhozamot takaríthatnak be. Felhalmozódott a munka A gyakori esők a sllózást ls késleltették, ezen kívül hátra van még 15 hektárnyi korai burgonya fölszedése, 17 hektár őszi árpa betakarítása, az évelők második kaszálása és begyűjtése, s mindezt az aratás előtt kellene elvégezni, ami valóban megerőltető. — Majd segítünk a helyzeten s—' mondja Karácsony elvtárs — annyi bizonyos, hogy mihelyt a gabona beérik, az erőt az aratásra összjxmtosítjuk. Ogy oldják meg a helyzetet, hogy a 297 hektár évelőből csak 120 hektárról gyűjtik be a lucernát, 120 ha-on meghagyják magnak, és a többit feletetik zölden. Megtehetik, mert az első kaszálásból 101^ vagonnal már kazalba raktak és az évi szükséglet 150 vagon szálas takarmány. A takarmánynak szánt lucerna betakarítását az Időjárástól függően határozzák meg. Száraz Idő esetén csak a kaszáláshoz alkalmaznak gépeket, a behordást lófogatokon végzik el, a traktorokat a kombájnok mellé, vagy más aratási munkára vonják be. Nehéz lesz az aratás • szögezi le a vezetőség a munkatervben, s ezt azzal támasztja alá, hogy a gabona 80 százaléka megdőlt és a jelenlegi puha talajt is figyelembe veszik. De nemcsak ez okozza a gondot, hanem az is, hogy az embereket sok felé kell majd beosztani. Igaz, 327 személy és 6 kombájn áll a szövetkezet rendelkezésére, ám ha figyelembe vesszük az adott helyzetet, még jó szervezés mellett ls megterhel őnek mutatkozik az egyszerre jelentkező több munkaszakaszon helytállni. Megbirkózunk a feladatokkal — mondja Karácsony elvtárs —, hiszen a tavalyi esztendőnél nagyobb próbatétel nem kell. Egy-egy kombájn naponta csók 5—6 hektáron csépelhette ki a gabonát, és 51 hektáron kézikaszákkal voltunk kénytelenek aratni, mégis győztük. Ha más megoldás nem lesz, az idén is elővesszük a kaszákat. Tavaly is a puha talaj miatt volt nehéz az aratás, ám a szövetkezetesek mind egy szemig betakarították a termést. Az alávetésekben azonban így ls nagy kár keletkezett. A gépek kigyúrták a zsenge herét, vagy a rendek alatt pusztult el az alávetés. A tagság jól felkészült Az eddigi esőzések még nem okoztak kárt a Haladás -zövetkezet termésében, mindössze annyit, hogy hátráltatták az aratás előtti munkát. Annyiból azonban hasznos volt a borult Idő, hogy nem sült be a kalász és gazdag termés ígérkezik. A szövetkezet tagsága és vezetősége föl Is készült minden eshetőségre, és arra fog törekedni, hogy a gazdaságot ne érje veszteség. Természetesen, az lenne a legjobb, ha az Időjárás ls kedvezne, hogy könnyebb legyen az aratás. Ez ellen a vezetőségnek sem lenne kifogása, bár a munkatervben leszögezte, hogy nehéz lesz az aratás. (b|J N |agyszakállú, komor és rejtelmes pillantású, homlokát ráncoló öregeknek képzeltem mindig az alkimistákat, akik óvatcean kevergetik furcsa alakú lombikjaik titokzatos folyadékát. Császárok és királyok kegyencel voltak, szívük mélyén azonban ott röpködött a félelem denevérje. Mert a bölcsek kövét egyiküknek sem sikerült fellelnie, s az arany, amit gyártottak, csepűrágók bűvészkedésének volt az eredménye. Sor suk hullócsillaghoz hasonlított. Közülük sokain bitófán, tömlöcben, a legjobb esetben száműzetésben végezték életüket. Ök, a hosszú hajú, zord tekintetű és pergamen arcú vének jutottak eszembe, amikor Karol Holička mérnök deres halántékára, pirospozsgás vidám arcára pillantottam. Kék szeme vidáman, fiatalosan mosolygott, s nem ls hittem volna, hogy alkimista, ha nem látom kezében azt a fura alakú üvegszerszámot amelyet a katonás rendben felsorakoztatott lombikok, ah, ezer bocsánat, boroshordók egyik-másikába merít, majd poharunkat a legszebb csillogású, legízesebb borral tölti meg. Tehát mégis alkimista, suttogtam ... Igen, alkimista, ismétlem fennhangon, mégpedig a legjavából, aki mindenható mecénásának, hazánk dolgozó népének sok-sok aranyat varázsol elő. Cseppfolyós aranyat I Szavaimat a falak visszhangozzák, s Holička mérnök mosolyogva válaszol: — Nem varázslat az, a tudomány és frigyének, évtizedek verejtékes munkájának az eredménye mindaz, ami ott a gyakorlati tapasztalatok szerencsés kint gyümölccsé érett, s az is ami Itt bent nektárrá változott... •JáplUantok, s bizony alig akarom elhinni a verejtékes évtizedeket, mivel a gondok nem véstek mély barázdát arcába, s éveinek számából ls vagy tizet letagadhatna. De hát A cseppfolyós arany alkimistája ez csak természetes, mivel Holička mérnök akár így, akár úgy, de alkimista. Mozgása fiatalos, és kiválóan beszél magyarul, kérdő tekintetemre Így vall: - Beregszászon sajátítottam el a magyar nyelvet. Akartam ls, meg „muszáj" is volt, mivel a feleségem beregszászi magyar lány. Huszonhat éves voltam, amikor a Beregszász melletti Nagybaktára kerültem, egy szőlő- és gyümölcsnemesítő kísérleti intézet birtokára. S jóllehet a szőlőtermelés terén gazdag tapasztalatokkal rendelkeztem, itt, Beregszász híres bortermő vidékén sok minden meglepett, sok újat tanultam, aminek bizony ma is hasznát veszem. így az első ottani szüretemkor, amikor a délszlovákiai és a modori hektárhozamok alapján „saccoltam" a termést, a nagy bajuszú, öblös hangú vincellér foghegyről vágta oda: „Lesz itt, fiatal úr, egy magyar holdon hatvan métermázsa szőlő ls! ... — Nemigen hittem az öregnek, ám a szüret neki adott Igazat. Azon az őszön egy magyar holdon kllencven(l) métermázsa szőlőt szüreteltünk. És más években sem volt rosszabb a termés. — Nem Is jöttem el szívesen az ottani tájról, nem váltam meg nagy örömmel ismerőseimtől, barátaimtól és munkatársaimtól. A feleségemet és a tapasztalataimat azonban magammal hoztam, no meg az emlékeimet, melyek színesek voltak, mint maga az Ivan Olbiracht és Illés Béla által megénekelt •táj, meg furcsa, de rokonszenves népe. Itt láttam magyar bérest, ukrán pásztort és zsidó favágót kergető cseh rendőrt, de találkoztam cseh tanítóval, aki a magyar földbirtokos, az ukrán pópa, a cseh nácselník és a zsidó borkereskedő nép-elnyomó összefogása ellen egyesítette a magyar, az ukrán és a zsidó nincsteleneket... Jarmlncnyolc végzetes őszén tértem vissza Bratislavába, majd innen Vágújhelyre, s végül is Nyitrára kerültem, ahol agrármérnöki diplomámat is szereztem. Most pedig már vagy öt esztendeje dolgozom Itt, az „Állandó országos mezőgazdasági kiállítás birtokán", mint a speciális termelés vezetője. És ha nem is vagyak alkimista, munkatársaimmal együtt, jó néhány figyelemreméltó eredményt már elértem. — Hiszen egy hektárról százhúsz métermázsa olaszrizlinget, százhúszonH két mázsa leánykát éo száznegyven métermázsa kékfrankost szüreteltünk, hogy csak néhány példát említsek. És nem ls akármilyet! — A budapesti nemzetközi borkiállításon két évvel ezelőtt két arany- és egy ezüstérmet nyertünk, tavaly Bratlslavában három aranyat és egy ezüsttöt. — Az Idén Szófiába, majd ismét Budapestre megyünk. Remélem, tpvábbi aranyért! Közben beesteledett. Holička mérnök a lopót már rég átadta a kolonl szép Annuskának, aki nagy szakértelemmel válogatja meg, melyik hordóból is töltse meg cseppfolyós arannyal a gyorsan kiürülő poharakat. És amikor a felkelő újhold ezüstös szarván felakad Annuska bűbájos mosolya, hangtalanul, de mégis konokul ismételgetem magamban: ez a Holička mérnök mégiscsak alkimista. Mert nem elég a Zobor széles, szélfogó háta, s a kiváló talaj sem. Még az új, a klasszikus termelési módszertől lényegesen eltérő, „nyitrai palmettának" elnevezett szőlészeti technológia ls elégtelen. Az Ilyen eredmények eléréséhez a modern agrártudomány szuverén módon alkalmazott elméleten és a tapasztalatokon kívül egy igaz ember szíve, s a régi-régi varázslók, meg a középkori mágusok ihlete szükséges. C Holička mérnökben, a cseppfo^ lyós arany alkimistájában mindez fellelhető! BARSI IMRE