Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-06 / 184. szám, szerda

| EGČSZSÉGUGYI TANACSADO Miért terjednek a nemi betegségek? K. Béláné m.-i olvasónk írja: „Már tavaly is nyugtalanító hírek jelentek meg a nemi betegségek terjedéséről. Idén még rosszabb helyzetet mutat a statisztika. Mi az oka a nemi betegségek terjedésének, és hogyan védekezhet ellenük a társadalom? ..." MIT MOND A STATISZTIKA 1963-ban a közegészségügyi szervek az ország területén még csak öt íriss keletű szifiliszes megbetegedést tartottak nyilván. Tavalyelőtt ez a szám az ötszörösére emelkedett, s tavaly, a legújabb kimutatás szerint már 70 személyt fertőzött meg a szifilisz. Ijesztő a kankó elterjedése is. 100 000 lakosra 1962 ben még csak 31,2 friss megbetegedést jegyeztek fel, 1963-ban már 37,8, egy évre rá 48,1, tavaly, 1965-ben pedig már 62,4 esetet. NINCS HELYE A NYUGALOMNAK Hazánkban már mindenkinek úgy tűnt, hogy a nemi betegségek problémája a múlté, s ezért nem is kell róla beszélnünk. E hallgatásnak volt alapja, de midőn újra felütötte fejét a szifilisz és a kankó, elhallgatták, ez pedig veszélyesnek bizonyult. Mit tettünk a nemi betegségek ellen, s mily eredményeket könyvelhet el államunk? Az Egészségügyi Minisztérium az 1950—1951 években széles körű járványtan! kutatás végrehajtását rendelte el. 18 hónap alatt 4 512 920 vérmintát vettek 15—45 éves személyektől, tehát oly korban levő emberektől, amikor leginkább fenyeget a nemi fertőzés veszélye. A minták laboratóriumi vizsgálata több mint tizenhétezer rejtett vagy ki nem gyógyított megbetegedést mutatott ki. A friss esetekkel együtt akkor 20 842 embert vettek kezelésbe. A penicillin és a már ismert bevált gyógyszerek alkalmazása, a rejtett megbetegedések feltárása, valamint az egészségügyi intézetek hálózatának kiépítése meghozta a kívánt eredményt, hazánkban rohamosan csökkent a nemi fertőzés előfordulási száma. A régi adatokkal összehasonlítva igen kedvezően alakult a helyzet: 1926-ban 100 000 lakosra még 304 friss szifiliszes megbetegedés jutott, 1964-ben már csak 54. Emlékszem, egy évtizeddel ezelőtt orvosi körökben azt is hangoztatták, hogy e megbetegedés már ritkaság számba megy nálunk és az orvostanhallgatók nemsokára már nem pacienseken, hanem már csak az ábrákon tanulhatják felismerni. Az öröm túl korai volt. Az idősebb nemzedékek tagjait, a háború viszontagságait átvészelt embereket általában elég tájékozottaknak tartottuk a nemi fertőzés veszélyét illetőleg. Az 1955—1965 években jelserdült ifjúságnak a nemi betegségekről s azok megelőzésének módjáról túlnyomórészt még informatív jellegű magyarázat sem \utott. HARC A TUDATLANSÁG ÉS A KÖNNYELMŰSÉG ELLEN Ebből az következik, hogy nemcsak az orvosoknak, hanem a pedagógusoknak, valamint a szülőknek is tanulniok kell, hogy gyermekeik egészsége érdekében felvehessék a harcot a tudatlanság ellen. Kulturális és szociológiai felmérés segítségével meg kellene állapítani, melyek lennének a nép széles rétegeinek nevelését és felvilágosítását szolgáló leghatékonyabb eszközök, amelyeket a nemi felvilágosítás és a fertőzések elleni harc területén igénybe kell vennünk. Az ismeretterjesztő és nevelőmunkát oly törvényerejű bázisra kell állítani, amely nemcsak az egészségügyi szerveket és intézményeket kötelezi a nemi betegségek elleni harcra, hanem minden érdekelt minisztérium és központi szerv dolgozóit is. Nemcsak nevelésre, hanem komoly intézkedésekre van szükség. A nemi betegségek leginkább felelőtlen és könnyelmű viselkedés, gyakran alkoholmámorban létrejött ismeretség következményei. Az ilyen partnerek, a szeszgőzös fellángolások, futó szerelmek áldozatai jóformán nem is ismerik egymást és semmi esetre sincsenek tisztában egymás egészségi állapotával. A MEGBETEGEDÉS ELSŐ TÜNETEI A szifilisz (máskép: luesz) kórokozója legtöbb esetben a testben a test bőrének, a nemzőszervek vagy esetleg a szájnyálkahártyájának alig észlelhető, sőt észrevétlen sérülése vagy horzsolása útján jut a szervezetbe. A fertőzött személy használati tárgyai is közvetíthetik a fertőzést. A szifilisz látható jele kb. a nemi érintkezéstől számított két hét elmúltával jelentkezik a fertőzés helyén, rendszerint a nemzőszerveken, máskor a száfüregben, az ajkakon vagy a test egyéb részein. Az első tünetek nőknél nehezebben fedezhetők fel, mert gyakran a méhszájon keletkeznek, ami csak tüzetes vizsgálattal tűnik ki. Többnyire szabályosan kerek, kemény tapintású, fájdalom nélküli képződmény a fekély, amely a betegség kezdeti szakaszát jellemzi. Körülbelül egy hétre rá megduzzadnak a környező nyirokmiiigyek. A vérben csak a nemi érintkezéstől számított negyedik héttől mutatható ki feríőzés. Az első s a knsőbbi szakaszok tünetei heg nélkül gyógyulnak, de elmúlásuk még nem jelenti a teljes gyógyulást. A kankós vagy gonorrheás fertőzés a nemzőszervek nyálkahártyáján gyulladást okoz, ami gennyes folyással jár. A fertőzés a szem nyálkahártyáját, a hashártyát, az Izületeket, tie a szívhártyát is veszélyezteti. A férfi a „kalandtól" számított 2—4 napon, esetleg később viszkető, égő, szúró érzést tapasztal húgycsövében, e tünetet követi néhány óra múlva a bő váladék. Hasonló tünetekkel jár a nő megbetegedése is, melyre a zöldessárga, gennyes váladék jellemző. Vizelésnél az égő érzés fájdalommá erősödhet. Gyakori kérdés, örökölhetők-e a nemi betegségek, s fertőzés létrejöhet-e nemi kapcsolat nélkül is. Ha szifiliszes nő teherbe esik, a terhesség első félidejében kell gyógykezelésnek alávetni, különben születendő gyermekét fenyegeti a nemi betegség. A kankós anya újszülöttje súlyos szemgyulladásrkaphat a fertőzés folytán, s ettől megvakulhat, ezért csepegtetnek a szemébe ezüstnitrát oldatot. Kankós hüvelygyulladást kaphatnak iskoláskorú lányok is, ha nemi beteg nővérükkel vagy a család nővendegével egy ágyban alszanak, esetleg fehérneműjét használják. Ügy, mint régen, ma is a nagyvárosokban, az ipari központokban fordul elő a legtöbb fertőzés. Hozzájárulnak ehhez az iparés határvidék, valamint az üdülőhelyek különleges feltételei. A prostitúció tilalma ellenére számos nő anyagi ellenszolgáltatásért bocsátja testét áruba, de gyakoribb az alkoholizmus hatása alatt „űzött" szerelem, az élvhajhászás és a gyakori partnerváltogatás, sőt a részeg társaságok promiszkuitása is. A tapasztalat és a tények azt mutatják, hogy túlnyomórészt olyanok betegedtek meg szifiliszben vagy kankós fertőzésben, akik ittas állapotban jőrformán ismeretlen partnerrel nemileg érintkeztek. Egyik járásunk friss 29 megbetegedéséből tavaly négy oly eset volt, hogy a beteg nem is tudta megnevezni partnerét vagy azt sem tudta, hol „csábították" el. Igaz, hogy a nemi betegek kb. kétharmada nőtlen vagy hajadon, de teljes harmaduk nős, illetve férjezett, sőt gyermekes. A fertőzés megelőzhető, de ehhez nem valamiféle védőoltás, hanem elsősorban kellő tudás és tájékozottság, az óvszerek és használatuk Ismerete, mély erkölcsi érzék és szigorú önfegyelem szükséges. Társadalmunkban mindenekelőtt vissza kell állítani, mégpedig a fenlőtt társadalom példaadásával, a nemi erkölcs eszményének, ;a tisztaság fogalmának és megőrzésének megbecsülését. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY AIII. nemzetközi tv-fesztiválról és a televízió szerepéről H

a felteszem magamnak azt a kérdést, hogy a Prágában lezajlott III. nemzetközi tv-fesztiválon mi tette rám a legnagyobb benyomást, akkor habozás nélkül azt válaszolhatom, hogy a kísérletezés, azoknak a lehetőségeknek, eszközöknek és formai megoldásoknak a kutatása, amelyek a televíziós játékot, ezt az új, intim műfajt tökéletesíthetik és oly művészi rangra emelhetik, hogy sokmilliós nézői valóban élvezhessék. Látva a díjnyertes televíziós filmek zömét, tanúsíthatom, hogy a díjkiosztás ebben az úttörőmunkában útmutatásként szolgált. Ez pedig Igen szép eredmény. Nekem természetesen más filmek is tetszettek, többek között olyanok is, amelyekkel a sajtó beszámolói keveset foglalkoztak. Nagyon tetszett például az Ententinou című jugoszláv zenés film, amelyet a fesztiválon elsőnek vetítettek. A film arról szól, hogy a televízió egyik kis alkalmazottja, aki vetítés utáni kisepri és rendbe hozza a stúdiót, álmodozó természetű és az ő álma, illetve játéka tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor a stúdióban az úgynevezett „nagy játékot" már befejezték. A stúdióban nagy a rendetlenség. A gépek, bútorok, kuliszszák, jelmezek, ruhadarabok, hangszerek szanaszét hevernek, minden a befejezésről árulkodik — és akkor bejön a szolga seprűvel a kezében, háromszor a markába köp, hogy nekilásson a seprésnek, de képtelen rá, ahelyett, hogy rendet teremtene, amolyan ügyetlen, álmodozó chaplini mozdulatokkal élni kezdi a maga életét. Mindazt újra eljátssza, amit eddig a stúdióban az ő kizárásával vetítettek. Énekel, táncol, még a primadonna dalát is elénekli. Mindenből komikus, bizarr és mulatságos helyzetek, jelenetek alakulnak ki. Hadd említsek egyet a sok közül A nagy rendetlenség közepette a szolga fényképeket talál, köztük egy női aktot. A nő kissé oldalt áll, hátát látni és domború, formás idomait. Mohó pillantása az aktra tapad, de csak villanásnyira, mert eszébe jut az otthona és az akt helyett hirtelen egy aranyhajú hároméves gyereket látunk, amint formás idomain az éjjeli edényen ül és hangos nevetéssel, gyerek módján, gondtalanul szórakozik. A hirtelen képváltás kacagást váltott ki a nézőkből. A

játék ötletét és kivitelezését nagyon ötletesnek tartom és különösen dicsérni tudom Rudi Aldvajt, a főszereplőt, aki mesteri játéktudással keltette életre a seprű tulajdonosának bizarr álmát. Igen kedves és figyelemre méltó film volt a rövid, de tartalmas lengyel televíziós játék is. Arról szól, hogy egy művésznő érkezik a városba. A művésznő az ifjúság kedvence és Pali, a suhanc meg szeretné nézni a műsorát. A belépődíj azonban oly magas, hogy a pénzt nem tudja megszerezni. Próbálja ugyan az anyjának, az apjának megmagyarázni, mennyire fontos számára, hogy lássa a művésznő fellépését, de minden igyekezete meddőnek bizonyul. Kétségbeesésében elhatározza, hogy beteg lesz. A hőmérőt a forró teába mártja, ettől aztán „felszökik a láza". A csínyt anyjának egy barátnője és az apja veszi észre, aki végül megkönyörül rajta és hajlandó megvenni a belépőjegyet, ha előzőleg elmegy a fodrászhoz és levágatja hosszú haját. Pali kénytelen ebbe a feltételbe belenyugodni. A fodrásznál több hoszszú hajú társával találkozik, akik nyilván hasonló helyzetbe kerültek. Itt a fodrásznál éri el a játék a csúcspontját. A fiatalok ugyanis kétségbe vannak esve, hogy hosszú hajukat áldozatul kell dobniuk a szülői parancsnak. Egy kicsit úgy érzik magukat, mint Sámson, akit a hajával együtt az erejétől is megfosztanak. Ezt az érzést a rendező remekül érzékelteti. Abban a pillanatban ugyanis, amikor a fiatalember a fodrászszékbe ül és kissé meghajtja a fejét, hogy az olló a hajához férhessen, a fodrász hirtelen hatalmasra nő, hóhércsuklya kerül a fejére, s amikor kezében megcsillan az olló és hajába mélyed, Pali hirtelen úgy érzi, hogy most, ebben a pillanatban hatalmas bárddal a fejét nyiszszantják le. A jelenet vetítésekor — akárcsak a jugoszláv film esetében — a nézőkből hangos nevetés tört ki. Bevallom, nekem még most is jókedvem támad, ha arra a szellemes Jelenetre gondolok. M

indkét film cselekményének részletes felvázolásával nem volt egyéb célom, minthogy rámutassak a szándék azonosságára. Szerző és rendező az élet mindennapjának jelentéktelennek tűnő eseményeiből merítette mondanivalóját. Ötletes, fordulatos gondolat- és képtársítással sikerült rávilágítaniuk, hogy a mi atomkorszakunkban is adódnak ilyen mulatságos helyzetek, mert az ember lelke mélyén a nagy válságok közepette is a békére vágyik. Kísérlet természetesen ez is, mint minden szándék, amely hozzájárul a televíziós játék formai és tartalmi mondanivalójának tökéletesítéséhez. A kérdésről Szűcs Andorral, a nemzetközi zsűri magyar tagjával és a Magyar Televízió irodalmi adásának a vezetőjével ebédszünetben mindössze néhány percet elbeszélgettem. Azt kérdeztem tőle, miben látja a rendes film és a televíziós játék közt a különbséget. Vajon csak az időtartam vagy más jellegzetességek is megkülönböztetik őket. Pontosabban szólva, talán a regény ós novella fogalmának a meghatározása e műfajoknak is megfelelne? — Inkább egy nagy orchester és a kamarazenekar "közti különbséggel hasonlítható össze — válaszolta Szűcs Andor —, de az sem biztos — tette hozzá enyhe iróniával —, egyetlen állítás sem tekinthető ma törvényerejűnek, mert a televíziós-esztétika most van kialakulóban. Úgy látom, hogy a kis képernyő és az intimitás — mert a televízió hovatovább- nélkülözhetetlen tartozékává válik a családnak — határozza meg a televíziós film jellegét. Arra a kérdésre, mi a véleménye a folytatásos filmekről és a családsorozatokról, amelyek szerintem egy kicsit a háború előtti füzetes regénysorozatokra emlékeztetnek, azt válaszolta, hogy itt a minőséget a mennyiségi igény dönti el. A

televíziós revüvel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a csehszlovákok mesterek ebben a műfajtban, mert — eltekintve a cselekmény fordulatos jeleneteitől — ideát, eszmeiséget is sikerül belevinniük a szórakoztató játékba. E területen munkásságukkal hatással vannak a környező szocialista országok televíziós műsorára és így természetesen a magyar televíziós revüre :s. Arra az aggodalomra, vajon a televízió veszélyt jelent-e a film számára, Szűcs Andor a következőket válaszolta: — Nincs mitől tartani. A televízió megjelenésekor nemcsak a filmet, a színházat, a sportközönséget, de a könyvet is féltették. Azt mondták, hogy az ember annyira megszokja a televíziót, hogy olvasásra sem lesz ideje. Rövid idő múltán kiderült, hogy a televízió a könyv legeredményesebb népszerűsítője. Bebizonyosodott: ha a televízió egy könyvet értékel, az olvasók tömege vásárolja meg, sőt a néző azt a regényt is megveszi, amely a televízió képernyőjén pergett le A kép vonzereje felébreszti a nézőben a könyv iránti érdeklődést. Ezt saját tapasztalatból tudom. A televíziónak tulajdonképpen — többek között — ez is á feladata. Szűcs Andor tapasztalatai kétségtelenül megbízhatók, hisz ott van a tervek, ötletek, kezdeményezések születésénél és megvalósításánál, így érthető, hogy a fesztivál filmjeiről alkotott véleménye igen érdekelt. A kényes kérdést azzal hárította el magától, hogy — mint a zsűri tagja — nem nyilatkozhat. A fesztivállal kapcsolatban mindössze annyit jegyzett meg, hogy ilyen nemzetközi verseny, mint a prágai, a legmagasabb szintű tapasztalatcserét jelenti. Erra pedig nagy szükség van a fejlődés szempontjából. A televízió műsorának a nézők millióival kell megismertetnie és megszerettetnie az irodalom, a színház, a zene és a képzőművészet legértékesebb műveit. E

megállapításhoz nekem annyi a megjegyeznivalóm, hogy a jövőben alaposabban kell megrostálni a fesztivál műsorát. Szerintem ilyen nemzetközi fórumon csakis olyan fihríek vetítésére kerülhet sor, amelyek valóban újat mondanak, új formai megoldásukkal kísérleteznek. A helyi értékű és enyhe unalmat árasztó filmek vetítése alig járulhat hozzá a tapasztalatcsere gazdagításához. SZABÓ BÉLA Szárnyszegett vitorlák. (Bachan f elv.)