Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-28 / 206. szám, csütörtök

Jó embert keresünk A tárgyalótermekből, újsá­gokból, filmekből, a TV­ből pontosan megtudjuk, ki a huligán, a munkakerülő, hogyan siklik ki egy-egy fiatal élet. tudjuk, hogy a lejtőre a leg­gyakrabban a rendezetlen csa­ládi körülmények között felnö­vő gyermekek jutnalf, tudjuk, hogy a rendbontók közül a leg­több olyan családokban nőtt fel, amelyekben „nem volt idő a gyerekre", tudjuk mennyi még a társadalom tennivalója a fiatalok nevelése körül, mekko­ra felelősséget visel a rossz út­ra tévedt fiatal emberért a CSISZ, az iskola, a barátok, a szülő, a munkatársak, a kollek­tíva ... Tehát: tudjuk, hol ke­ressük a kisiklott fiatalok cse­lekedeteinek gyökereit. De hol keressük a jó ember születésé­nek titkát? Tudjuk, hogyan lesz valakiből huligán. De tud­juk-e, hogyan lesz va­lakiből jófiú? Felkerekedtünk, hogy jó em­bert keressünk, mint Brecht közismert színművében az iste­nek. Sajnos, nem rendelkezünk olyan műszaki eszközökkel, mint a három istenség, akik a Banská Bystrica-i tudósítás: Itt állok, kedves olvasóim, a foncsordai lakónegyed legszé­lén, ahol további A—3 —18-asok­kal bővül éppen az új házak so­ra. A leendő panelház alapjaira az első előregyártott falrészeket helyezi az égbenyúló MB—80-as toronydaru. A hatalmas emelő­gép kék-sárga acélszerkezete vadonatúj még, úgy gondolom, a nagyszerű masinát nem adják akárkinek a kezébe. Azt hiszem, valahol a közelében kell a jó embert keresnünk. — Feranec elvtársi — szólí­tom meg a daru kezelőjét. — Jó embert keresek! Segítségem­re tud lenni? — Az nem lesz olyan nehéz, rendes emberek dolgoznak itt — válaszol a darus. De azután megvakarja tarkóját, mégiscsak gonT~* • - '-«v kit nevez­Fürjüs is.van darukezelő munka­helyén, a vadonatúj MB 80 HS to­ronydarunál. (Vllcsek G. felv.) zen meg, mert csak egy nevet kértem. Saját magát szerénység­ből eleve kihagyja, azután szakmabelit választ: — Mond­juk, a Fürjes! ö a váltásom, ugyanezen a darun dolgozik, jó fiú. Rendben adja át a gépet. De fiatal még ... — Köszönöm, ez elég. Lám, itt jön Bahýí mérnök, az építés­vezető. Engedje meg, hogy meg­zavarjam egy kérdéssel. Kérem, nevezzen meg egy jó embert. — Erről a daruról jut az eszembe... Nem mintha más nem lenne jő... De akire gon­dolok, az fiatal ember, csendes fiú. Ppóbálja meg Štefan Für­jesti Darus. Azt hiszem, nem csalódik benne ... Bekopogunk a legényszállás egyik emeleti ajtaján. Csoda lenne, ha a fiatalembert a szál­láson találnám. Elvégre éjsza­kai műszakja van, most pedig a nap még a delelőn jár, miért ülne otthon? Mégis otthon ül. Az asztalnál. Kezében újság. — Ezt csinálja mindig, ha szabad ideje van? — Szeretem az újságot... Ámbár szívesebben futballoznék. Az a baj, hogy itt nincs futball­csapat. — Barátja, ismerőse nincs, akivel elszórakozna? — Van, a szobatársam, bág­geres. De most eltörött a ke­ze, otthon marad egy ideig ... A magános, csendes fiatal embertől megtudom még, hogy szívesen eljár moziba, hogv Do­novalyn végezte a darukezelő! tanfolyamot, hogy 1700-at keres tisztán. Fizetését hazaadja, csak az itteni megélhetésre valót tartja meg. Ilyen szerény élet­mód mellett kevésből is kijön. A büfében sajtot, szalámit reg­gelizik, lecsót, készételt főz ma­Abafalai tudósítás: Az abafalai porta új és taka­ros, négy szoba van benne, előt­te kis virágoskert. Az ablakból éppen a futballpályára látni. Az udvarban nagy, láncra kötött kutya csahol. Ebédidő van, Fürjes Lajos, a szövetkezet kocsisa a nyári konyhában üldögél. Beesett ar­cú, csendes ember. A felesége is itthon van, kétéves unokája a térde körül téblábol. A sarok­ban hűtőszekrény fehérlik. Fürjes Lajos 1938-ig cseléd­ként dolgozott a kövecses! Jan­sen-birtokon. Onnan Tornaijára került, a Hámos-uradalomba. Később Pogony-pusztára költöz­tek Fürjesné hét gyereknek adott életet. Isván fia Tornaiján született. — Hogyan nevelte gyerme­keit, Fürjes bátyám? — Mindig csak szép szóval, tttrelmes beszéddel. Sohasem veréssel... Az öreg Fürjes kérésemre Vista fiáról beszél. — Pista, miután felcserepe­redett, a szövetkezet kertésze­tében állt munkába. Egy idő múlva a szövetkezet vezetősége iskolába akarta küldeni. Sokáig töprengett, és végű] mégis itt­hon maradt. Attól tartott: az EFSZ tagjai rossz szemmel néznék, hogy egy volt cseléd­ember fia parancsol a kerté­szetben. Errefelé még érvényes a mondás: senki sem próféta a saját falujában. Később, amikor katonaidejét letöltve Rimaszombatra járt dolgozni, egyszer hazajött az öccse szabadságára s megkér­dezte tőle: Semmilyen szakmát nem akarsz tanulni? Mindig a lapátot és vasvillát akarod for­gatni? Többre is képes len­nél... Szaval bogarat ültettek Pista fülébe. Amikor mestere közölte vele, hogy szívesen elküldené darukezelő! tanfolyamra, nem kellett kétszer biztatni... — Mivel engedte el a fiát? — nézek fel Fürjes Lajosra. — Azt mondtam neki: vigyázz magadra ott a messze távolban, és vigyázz másokra is. Szeresd az embereket, úgy, ahogyan a saját családodat szereted ... Ennyit mondtam neki. Egyszerű ember vagyok, nem tudtam mást mondani Az apa szeme megtelik köny­nyel. Kinéz a napfényben für­dő udvarra. — Úgy látszik, megszívlelte, amit mondtam Nem panasz­kodik rá soha senki... A pén­zét mindig hazaadja... « Az udvart nézi, de nem azt látja, ha­nem messzire szakadt Pista fiát, aki a fizetését mindig hazahoz­za... A hazahozott fizetés egy ré­szét a szülők mindig félreteszik. Ha megházasodik a fiuk, legyen mit a tejbe aprítani. zsinórpadlásról ereszkednek le a történés közepébe, még csak olyanokkal sem, mint a televí­zió, amely két városból képes egyszerre sugározni a verseny­műsort. Meg kellett elégednünk azzal, hogy megosztottuk a munkát: egyszerre vettük szem­ügyre egy ember életkörülmé­nyeit egymástól légvonalban kerek száz kilométerre eső pon­tokon — a családban és a mun­kahelyen. Abafalán az idős Für­jes Lajossal, Banská Bystricán pedig fiával, Fürjes Istvánnal találkozik a két riporter. gának ebédre, néha bemegy a városba vacsorára. Ismerettségi köre a szobatársakra és az épít­kezésen dolgozó emberekre szű­kül. Többnyire családos embe­rek dolgoznak itt, akiknek tá­vol élő családjuk számára kell megkeresni a kenyeret. Ez a társaság nem vezet lejtőre egy fiatalembert... Kétségtelenül jó fiú benyomá­sát kelti Fürjes István. Tiszta ing, gondozott haj,* borotvált, komoly arc. Egyhangú életmódot tapaszta­lok ebben a szobában ... Nem hiszem, hogy a jóvágású fiatal ember a kerületi székhely ezer­nyi lehetősége, az ismerősöktől, falujától távoli viszonyok köze­pette nem eresztené kissé sza­badjára életmódját. — Leányismerőse van? — kérdem. — Hm ... Otthon ... Értem, szóval a szerelem, vagy annak a csirája is hozzá­járul ahhoz, hogy itt idegenben féken tudja tartani fiatalságát. De úgy vélem, ez nem lenne elég ahhoz, hogy rendes embert faragjon valakiből. Hiszen a távolság sok mindent eltakar, ez a kétfelé élés szinte csábító lehetőséget nyit a kétszínű élet­hez. Hogyan lehetséges, hogy mégsem ferdíti el a lehetőség e fiatalember jellemét? Csak a jó­zan környezet, a fárasztó mun­ka, esetleg egy leányismerős képes lenne megóvni az embert a lejtőre jutástól? Vagy van még valami más is? A további kérdezősködés felesleges lenne. Legjobb lesz, ha átkapcsolunk Abafalára, halljuk, mire jutott közben a kerület legtávolabbi sarkában kutató másik ripor­ter... VILCSEK GÉZA — Udvarol valakinek? — Azt nem tudjuk, — moso­lyodik el az öreg Fürjes. — Ilyesmiről még nem beszélt idehaza. MI nem faggatjuk. Ha megnősül, örülni fogunk. Pista már iskolás korában is szorgalmas, szófogadó, test­véreit szerető gyerek volt. S most, ha hét végén hazajön, kérés nélkül is rögtön munká­hoz lát. Ha a rossz idő otthon­ülésre kényszeríti, olvasgat, rá­diót hallgat. Nagyon szereti a rádiót. Kocsmába sosem jár. — A vőm néha megkínálja egy pohár itallal — mondja Fürjesné. — De csak nagyrit­kánt fogadja el... Pistának volt egy szenvedé­lye — a futball. Nem csoda, hi­szen a pálya itt van a ház előtt. (Egyszer a bokája is megre­pedt! Nagy bánatára az abafa­lai csapat feloszlott, a pályát benőtte a gaz.) Tovább beszélgetünk Pistáról, s az apa szeme Ismét könnybe lábad. Az egyik könnycseppet a meddő vágyakozás csalta elő. Tudja jól, az életnek az a rend­je, hogy a fiókák kiszállnak a fészekből, de mégis szeretné, ha a gyerekeit — köztük Pistát ls — mindennap láthatná. S a má­sik könnycsepp a büszkeségé: Pista példásan jó fiú, és a mun­kában is megállja helyét. Leg­bensőbb érzéseit nem tudja sza­vakba önteni. De a könnybe lá­badt szemek mindent elmonda­nak. Vége a pihenőnek, Fürjes La­jos, a kertészet kocsisa szalma­kalapot tesz a fejére, s felül a gumikerekű szekérre. Fürjes­né, karján a kisunokával, a kapuból nézi a távolodó foga­tot. A futballpályán ludak sétál­nak, a z ég kék, mint a tenger. VERES JÁNOS Nyári szépségápolás Téves feltételezés lenne azt hinni, hogy a szabadság alatt nem kell gondot fordítani külsőnkre, hogy a sza­badság ezen a téren is tétlenséget jelent. A valóság az, hogy ezt az időt többnyire a szabadban töltjük és foko j zott mértékben ki vagyunk téve olyan különböző hatá" soknak, amelyektől az év többi szakában megvéd a civi« lizáció. Tehát az üdülés, a pihenés alatt a kozmetikai cikkek fokozott szerephez jutnak, azonban nem szabad megfeledkezni helyes alkalmazásukról. A helyes napozással már foglalkoztunk, ezért ezt csak röviden érintjük. A Nap, amely nyáron a legége-* tőbb, nemcsak használhat, hanem árthat is. A helyes napozási módszer és a kozmetikai készítmények bizto­sítják, hogy a nyári nap fénye nem érezteti negatív ha-* tását. A JADRAN és a KREOLA olyan védőanyagokat tartalmaz, amelyek tökéletes védelmet nyújtanak a nap" fürdőzés ártalmai ellen, tehát ezeket a legnagyobb mér* fékben használjuk. Szabadságunk alatt azonban nemcsak a nap fényét élvezzük, hanem akadnak esős, szeles, hűvös napok is. Ilyen időben legjobb a MARY NA sport-krém, amely az időjárás kellemetlen szeszélyei ellen védi az arcbőrt. A MARYNA azonban nem napozó krém, hanem egye­temleges jó tulajdonságainál fogva mindennapi haszná­latra is ajánlható. A szabadság időszakában hódolunk a sportnak, furisz* tikának, kirándulásnak, evező- vagy kerékpáros-szen*-­vedélynek, tehát nagyobb fizikai erőt igénylő tevékeny­séget folytatunk. A fáradság egyik legjobb ellenszere és semlegesítője a sósborszesz vagy az ALPA masszázs­krém. Ezekkel a szerekkel a bedörzsölés meggyorsítja a vérkeringést, tehát gyorsabban eloszlatja a fáradsá­got, a szervezet megkönnyebbül és felüdül. A sósborsze* szes, vagy Alpa-krémes bedörzsölésre különösen a lábak szorulnak rá, miután ezeken a végtagokon van a legna» gyobb megterhelés. Éppen ezért a lábak egészségéről és erőnlétéről még egy kozmetikai cikkel — a hlorofiles PEDIK hintőporral gondoskodunk, amely a lábakat szá* razon tartja, megakadályozza a gombás megbetegedő' seket és semlegesíti a lábak izzadását. A szabad ég alatt, halastavak és folyók közelében sok bosszúságot szereznek a szúnyogok és más bogarak. Ezek ellen véd a RETOX., amely a múlt idény végén került a fogyasztókhoz, tehát már közismert készítmény. A RETOX igen hatékony és teljesen megbízható szer, amelyet a legkedvezőtlenebb természeti körülmények között próbáltak ki igen jó eredménnyel. Nemcsak a szúnyogokat tartja távol, hanem a bögölyöket, legyeket és más férgeket is. Szintelen folyadék, amely a bőrt nem izgatja, hanem ellenkezőleg, hűsíti, kellemes illatú és 6—8 órán át védelmet nyújt. Ez idő után újra beken-' hetjük vele a bőrünket, mert szagát a bogarak soha nem szokják meg. Elegendő néhány cseppet szétdörzsölni fejünkön, hajunkon, nyakunkon, kezünkön és testünk fedetlen részein és a bogarak ellen védve vagyunk, csupán a szemünket kell óvni, mert szúrásuk kellemet­len égő érzést okoz. Kellemes üdülést kívánunk! /*/ Me ftédae te a Elöli! SAZKA —ŠPORTKA nyereségből nyaraljon a tengerparton! OF-OO 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom