Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-26 / 204. szám, kedd

A 103033 - as szabadalom története Mit jelent ez a szó: szabadalom? A kívülálló számára egy, a köztársaság címerével ellátott, bélyegzőkkel ékesített, a hozzá nem értőnek érthetetlen műszaki adatokkal teleírt papírlapot. És a két feltaláló-mérnök szemével nézve ugyan mit Jelent? — Négyesztendei megfeszített munkát — mondja az egyik. — Örömet — replikázik a másik. — De bosszúságot is, eleget... — ... bonyolult számításokat ... — ... elkeseredett küzdelmet a maradiság ellen .. — ... bizonyítgatást... — ... meg nem értést... — ... bizalmatlanságot... — ... az alkotás örömét... Két mérnök Ül a bratislavai Matador gyár egyik szerényen berendezett irodahelyiségében. A találmányról szóló Írásbeli elismerést: a Szabadalmi Hivatal okmányát csak hosszas nógatásra húzzák elő az asztalfiókból. Rajta a két név: Kellner Alfréd és Ladislav Pour. És újra felvetődik bennem a kérdés: miért van az, hogy a műszaki főiskolákat elvégző sok ezer mérnök közül alig néhányból lesz csak feltaláló? És ez a néhány mérnök, technikus milyen ember? Pirosdiplomás, aki a vizsgákon csak „kitűnő" értékelést kapott? Vagy valamiféle isteni szikra csiholódik a lelkükben? Parancsra teszik? Megszállottak? Becsvágyók? Szerények? Tucatnyi kérdés és — mint minden kérdésre, ami az alkotással függ össze — ezekre se könynyű válaszolni. — Szolgálati úton voltam az észak csehországi iparvidéken — emlékezik vissza Kellner Alfréd egy jő öt évvel ezelőtti napra. — Feltűnt, hogy a felszíni bányák szállítószalagjainak javítása rendszerint 12—14 órára leállítja a termelést Kilométernyi hosszúságú egy-egy ilyen szállítórendszer. Ha egy helyen elszakad a gumiszállltószalag, az egész vonalon leáll a munka. Azt kérdeztem a szolgálattevő mérnöktől: Rövidebb idő alatt nem lehetne ezt elvégezni? „Az egész világon így csinálják ezt..." — válaszolt a mérnök. —Napokig ez a félmondat járt akkor az eszemben: „az egész világon így csinálják ezt..." Mi lenne, ha éppen mi állítanánk elő olyan vegyszert, amely feleslegessé tenné a bonyolult hegesztést? És a két mérnök számba vette a lehetőségeket. Először is feltette a kérdést: mit szólnak majd a bányászok, ha siker esetén majd felajánljuk nekik az új technológiai eljárástl „Tapogatózni" kezdtek az észak-csehországi bányavidéken és mindenütt ugyanazt a választ kapták: „Az egész világon így csinálják ezt..." A gondolat fogadtatása nem volt túl szívélyes, de azért újabb kérdést tettek fel maguknak: a kutató munkahelyekkel, a laboratóriumokkal hogy állunk? Végigmustrálták az öreg Matador laboratóriumait és elszomorodtak. Ezekben legfeljebb csak munkaidő után kísérletezhetünk" — állapították meg. A lehetőségek nem sok jót ígértek, a két mérnök mégis munkába kezdett. Az üzemben volt, ajti csak mosolygott, hogy a két mérnök a hét legtöbb napján egy-egy pótműszakot ls a gyárban töltött. Vegyületek százait készítették el. Nemegyszer kezdetleges műszerekkel végezték az el lenőrző méréseket. Volt, aki megszállottaknak, fanatikus álmodozóknak tekintette mindkettőjüket. A negyedik év végén újra szilárdsági méréseket végeztek, amikor a laboratóriumban szinte egyszerre emelték fel fejüket, hogy kimondják a maguk „És mégis mozog .. ."-ját. — A szllárdságmérő és a többi műszer is azt mutatta — emlékezik vissza Kellner mérnök, — olyan vegyületet állítottunk elő, amely az elszakadt szállítószalagot teljesen kielégítő módon összeragasztja. A szakító mérések bizonyították, hogy a ragasztás helyén a szilárdság nagyobb, mint a szalag bármelyik más részén ... — ... és önök végre bejelenthették a találmányt ... Pour mérnök tiltakozóan emeli fel kezét. — Ez túl szép lett volna. Az igazi harc még csak ezután kezdődött... A kísérletek eredményeit a mérnökök rövid úton az észak-csehországi felszíni bányák fejlesztési osztályára továbbították. Néhány nap múlva meg ls érkezett a válasz. Az illetékesek most is hűek maradtak önmagukhoz és — ha más fogalmazásban is —' újra csak azt írták, amit négy évvel ezelőtt: „Ha eddig jó volt a régi módszer, ezután is ..." — A találmány kidolgozásánál — mondja Kellner mérnök — csak egy feladat volt nehezebb: annak elfogadtatása! Mindketten úgyszólván nap mint nap úton voltak akkor Bratislava és az észak-csehországi bányavidék között. „Közelharcban" vívták ki az engedélyt, hogy az egyik meghibásodott szállítószalagon az ő módszerükkel végezhessék a javítást. Gondosan mérték az időt. A javítás megkezdésétől a gép beindításáig alig feleannyi idő telt el, mint máskor. Tizenkét óra helyett alig hat óra. Az óriás fejtőgép az így nyert hat óra alatt egész vonatszerelvénnyi szenet jövesztett. Akik tegnap még a régi javítási módszer hívei voltak, egycsapásra így kezdtek beszélni: „Van ebben a két bratislavaiban valami.. .1" Néhány héten belül az egész bányakörzetben bevezették az új javítási technológiát. Munkába léptek a számítógépek, hogy elvégezzék a gazdaságossági elemzést. Kiderült, hogy a találmány óvatos becslések szerint is évi tizenhat millió koronás megtakarítást eredményez. — Vajon szükségszerű-e, hogy az újítók, a feltalálók ilyen kálvárián menjenek keresztül? — kérdem a két mérnököt. — Hiszen a tizenhat millió, a találmány egyévi haszna, tekintélyes összeg ... Mi több, nem lehetne e az üzemekben külön laboratóriumokat, termelési kapacitást a feltalálók rendelkezésére bocsátani? — Ezt a problémát egyelőre még az új irányítási rendszer sem oldotta meg kielégítően — felel Kellner mérnök. — A termelőüzemek minden egyes gépére szilárd, eléggé túlfeszített termelési tervet irányoztak elő. A laboratóriumok is csak a legszükségesebb, a termeléssel közvetlenül öszszefüggő feladatok elvégzésére képesek. Az üzemek igazgatósága nem engedheti meg magának, hogy kísérletek miatt — melyek igénybe vennék a termelési kapacitást és a laboratóriumokat — veszélyeztesse a tervteljesítést. A két feltalálónak Prágában a Szabadalmi Hivatalban már külön dossziéja van. A riportban említett találmány ugyanis csak egy a jó féltucatnyi közül. Pour mérnöknek például jelenleg is három találmánya van elbírálás alatt. A napokban várja a döntést. Az íróasztal fiókjába újabb szabadalmi oklevelek kerülnek. Nem tudom megállni, hogy egy egészen prózai jellegű kérdést ne tegyek fel még a két mérnöknek. —A tizenhat millió koronás megtakarítás még országos viszonylatban is jelentős. A feltalálók mennyiben részesülnek ebből a haszonból? A két mérnök egymásra tekint, kis idő múlva egyikük legyint. — Ezt hagyjuk ... — Ne hagyjukl — Szégyelljük bevallani, de ha már ez is szóba került, megmondjuk: az illetékesek még nem tudtak a találmány alkalmazása óta eltelt két év alatt megegyezni, a találmányi díjat kl utalja át: a felhasználó üzem e, vagy a Matador? — Remélem, ennek tisztázása nem tart négy esztendeig... De ki tudja? A bürokrácia útjai kiszámíthatatlanok ... tóth MIHÁLY Nvitrától Manilláig BESZÉLGETÉS DR. STRÁNSKY JENŐVEL, A VILÁGHÍRŰ GYERMEKGYÓGYÁSSZAL A világhírű tanárral hazánk fiával a bratislavai Devín szálló első emeletén beszélgetek. Néhány órás látogatásra Bécsből érkezett. Hetvenöt éves, de szelleme ma is hihetetlenül élénk, friss, „töretlen" — és arcára sem vésték barázdáikat az elmúlt évtizedek. Ha beszélni kezd, a „diák" hangján szólal meg, akivel — anno dacumal — együtt róttuk a nyitrai főgimnázium pad in" 9 Mi ket>z,etelt annakidején az ország, az akkori monarchia, elhagyására, hová sodródtál és hol működtél? — Tanulmányaimat Bécsben kezdtem. Ott iratkoztam be a bécsi orvosi karra és 1913-ban, egy évvel az első világháború kitörése előtt promováltam. Rövid kémiai, laboratóriumi munkák következtek, de — 1914 augusztásában — kitört az első világháború. Már az első hónapban a frontra vezényeltek, és mint orvos — különböző beosztásokban — többnyire közvetlenül a fronton, Lengyelországban és Albániában működtem. A háború befejeztével hamarosan Berlinbe kerültem, az ottani egyetem gyermekklinikájára. Itt kezdtem meg tudományos munkálkodásomat. 1921-ben meghívtak Bécsbe, ahol dr. Moll tanár első asszisztense lettem, s itt működtem egészen 1933-lg, Moll hirtelen haláláig. 1938-ig mint városi gyermekorvos működtem, és privátpraxist is folytattam. Ez idő alatt kb. száz tudományos közieménvem jelent meg, közöttük öt könyv. 1938ban az „Anschluss" Bécs elhagyására kényszerített. Dr. Albert jósé, a manillai állami egyetem gyermekgyógyászati klinikájának vezetője meghívott Manillába, és én elfogadtam a meghívást. Magának az országnak jelenleg 33 millió lakosa van, és az „University of the Philippines" mindmáig az ország egyetlen állami egyeteme, orvosi karral. Itt éltem át a második világháborút és a japán megszállástl Miután 1945-ben Manillát porig zúzták és a klinikát ls elpusztították, Amerikába mentem, New Yorkba, ahol rokonaim éltek. Manillában mindenem odaveszett, tehát elfogadtam az UNRRA ajánlatát és Kínába „tettem át „székhelyemet", ahol 1946—47-ben Can-ba, Dél-Kína legnagyobb városába osztottak be. Itt a gyermekgyógyászati szolgálatot kellett átszerveznem, modernizálnom, és orvosokat képeztem. Közben Manillában újjászervezték a fülöp-szigeti állami egvetem kórházát, és engem visszahívtak. Manillai tevékenységem alatt kb. négyszáz tudományos munkát nubllkáltam — beleértve több könyvet és monográfiát. • Az Oj Szó olvasóit bizonyára érdekelné, ha ismertetnéd orvosi működésed legjelentősebb tapasztalatait ... A bratislavai gyermekek kedvelt szórakozóhelye az ideális helyen elterülő állatkert. Már maga a környezet ís vonzó, a dombok közt meghúzódó liget, hatalmas, lombdús fáival, csörgedező patakjával, virágzó bokraival, ' élénkzöld gyepével. Amellett, hogy jó levegőt szív az ember, el ls szórakozhat, megbámulhatja a különféle álrá sem pillantottak, végül is elúnta a dolgot. — Gyerünk tovább, gyerünk a majmokhoz! Kutyafuttában még megnéztük a nagy macskákat: a leopárdokat, tigriseket, az oroszlánokat, majd a hattyúkat ringató tavacska mellett kikötöttünk a majomketreceknél. Valahogy a majmok is kedMAJMOK és „MAJMOK" latokat, nevethet vagy sajnálkozhat rajtuk. Mire végigjárja a ketrecek közt húzódó sétányt, el is telik a délután. A múltkoriban — nem is tudom hányadszor ebben az esztendőben — mi ls kint voltunk a gyerekkel. Nem sokáig időztünk a különböző ketreceknél, mert sürgetett az idő, meg a fiam is, aki a medvékhez és a majmokhoz Igyekezett, mivel ezek a legmulatságosabb állatok. — Bruml, brumil — kiabált rá a medvékre, amikor megpillantotta őket a betonkifutóban, de a medvék rá sem hederítettek. A gyerek szólongatta őket egy ideig, de mivel a mackók vetlenek voltak, alig „produkáltak" valamit. A gyereknek azonban így ls tetszettek, kedvtelve nézegette őket és nagyokat kacagott fürge mozdulataikon, fura fintorukon. Ahogy bámuljuk őket, egyszerre csak oda vetődik vagy öt-hat fiatalemberből álló társaság. Persze nyomban átvették a kezdeményezést. Legelőször ls ráröhögtek a majmokra, ám a majmoknak nem volt röhögni való kedvük. A fiatalembereknek ez sehogyan sem tetszett. Kórusban kezdtek ordítozni rájuk. A majmok riadtan menekültek a ketrec sarkába és dühös félelemmel pislogtak kifelé. A fiatalemberek tanakodni kezdtek, mit is lehetne tenni. Az egyik cigarettára gyújtott és csalogatni kezdte a majmokat. Mikor az egyik majom a rácshoz merészkedett, a fiatalember bedobta neki az égő cigarettát. Az állat felkapta és bontogatni kezdte, de megsütötte az ujját. Makogva, visítozva rohangált fel-alá a ketrecben. A fiatalembereket szétvetette a kacagás. Ezután már egy pillanatra sem hagyták nyugton az állatokat. Égő cigarettákat, köveket, dobáltak be a ketrecbe. Nagyokat rikkantottak és bele-belerúgtak a dróthálóba. A majmok prüszkölve, sikoltozva rohangáltak föl és alá. — Ezt nem szabad csinálnll — szóltam rá a fiatalokra. — Ha nem tetszik, ne nézze! — válaszolták. — Talán csak nem a rokonai, hogy így odavan értük?! — Inkább vállalnám őket, mint magukat... — feleltem. Jót nevettek és annál jobban kezdték ingerelni a majmokat, hogy engem is bosszantsanak. Körül néztem, nem jön-e a gondozó vagy az őr. De senki, senki... — Gyerünk! — mondta a feleségem és elhúzta a gyereket a ketrectőL — Hé, apuskám, el sem búcsúzik a rok fiaitól?! — kiáltották a kétlábú vadak és gúnyos hahotázásuk még sokáig kísért bennünket. —Des— IRODALMI SZÍNPAD PRIEVIDŽAN Irodalmi színpad alakul Prievldzán. A harmincezer lakosú bányászváros szakszervezeti kultúrháza közel másfél évtizedes sikeres tevékenységét irodalmi színpad megalakításával fejleszti tovább. A szép feladat műszaki, dramaturgiai és szervezési problémáit a nyári hónapok alatt oldják meg, hogy az iskolaév kezdetén már teljes műsorral léphessenek fel a diákok és a többi verskedvelő előtt. A színházi évad első bemutatójának tárgyköre a szerelmi költészet. A kultúrház dolgozói már a magyar költészetben jártas munkatársakat, sőt előadóművészeket is bevontak terveik megvalósításába, mivel a magyar nemzetiségű bányászok és családtagjaik művelődéséreés szórakozására ís gondot fordítanak. Szántó György — Orvosi működésem legérdekesebb tapasztalatainak tekintem azokat az eredményeket, amelyekkel sikerült a filippín gyermekgyógyászatot amerikai és európai színvonalra emelni, és számos fiatal orvost jó gyermekgyógyásszá kiképezni. Ottani működésem idején számos — a Fülöp-szigeteken hírből sem ismert — betegséget írtam le elsőnek, és sikerült néhány — sehol sem ismert — kórképet elsőnek figyelnem meg. • Milyen szakmai problémák álltak orvosi ténykedésed előterében? Az , .orvosi problémák" mindenütt különbözők, az ország fejlődésétől, klimatológiai viszonyaitól függnek. A Fülöp-szigetek legnagyobb problémája: az alultápláltság. A gyors ipari fejlődés miatt a vidéki lakosság a városokba áramlik. A családfők sokszor hosszabb ideig is állás nélkül vannak, vagy csak nagyon keveset keresnek — pedig a filippin családok sokkal népesebbek, mint EuíCpában. A természetes évi szaporulat több mint 3 százalék — az ország lakossága 1900 körül 7 és fél millió fő volt, míg ma már 33 millió főre szökött! Épp ezért a táplálkozás igen sok kívánnivalót hagy hátra. A lakosság tápláléka általában a vízben főtt rizs, egy kevés sózott, szárított hallal. Vidéken egész éven át van friss gyümölcs és főzelék, mert a tél Ismeretlen, de miután egész éven át nagyobb a meleg, mint nálunk. Európában, minden gyorsan romlik. A szállítás sok pénzbe kerül, s a több milliós Manilla „szegény embere" képtelen ezeket a magas árakat megfizetni. Friss tej egyáltalán nincs, és a tejkonzervek elég drágák. A rossz és elégtelen táplálkozás következményei- elkésett és ki nem elégítő fejlődés a zsenge gyermekkorban; vitaminhiány és ennek következményei; nemkülönben vérszegénység — vashiány miatt. Ehhez járul még — a rossz táplálkozás következtében — az emberi szervezet infekciók elleni gyenge ellenállása. A tuberkulózis is rendkívül elterjedt, és az immunizáció nagy nehézségekbe ütközik. • Miben látod a gyermekgyógyászat Jelenlegi legkomolyabb problémáit — világ• viszonylatban? — A gyermekgyógyászat jelenlegi problémái az egyes országok szerint különbözők. Az úgynevezett infekciós megbetegedések, különösen a baktériumok által okozott infekciók ma már nem képeznek problémákat sem Amerikában, sem Európában. Az antibiotikumok gyorsan hatnak. Nem úgy azokban az országokban, ahol a lakosság ellenállóképessége nem kielégítő. Az előrehaladott országok fő problémái: a vírusok által okozott megbetegedések! Viszont részben ezt is megoldották a profilaktikus oltások (gyermekparalízis, stb.). Ezeket az oltásokat ma már a trópusokon is propagálják, és az eredmények itt is kielégítők. A trópusi vidékeken a legnagyobb nehézséget a gyakori bélinfekciók okozzák. A Fülöp-szigeteken — az állami egyetemen kívül — van még számos magánegyetem is orvosi karral, de ezek nagy pénzügyi nehézségekkel küzdenek, mivel egy modern orvosi fakultás fenntartása rengeteg pénzbe kerül. Nem olcsó a gyógykezelés sem. Európában a betegsegélyző-pénztárak már nagy múltra tekinthetnek vissza; nem vitás, hogy rengeteget segítenek a szegény embereken! A Fülöp-szigeteken ez a fo'yamat mé" meg sem indult. UNGVÄRY FERENC