Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)
1966-07-22 / 200. szám, péntek
LiX °l JET TECHN|KA H|RE | AZ „ORKÁN" PRÓBA ÜT JA A vonat szélvészként száguld észak felé. Mozdonya, s úgyszintén vagonjai a szokásosak, csupán sebessége szokatlan: lényegesen felülmúlja a mai gyorsvonatok sebességét: A. V. Kuznyecov kandidátus, a vagonkutató tudományos intézet egyik munktársa így jellemezte ezt a vonatot: — Próoajáratot végeztünk az új szerelvénnyel, amely eléri az óránkénti 180—200 kilométeres sebességet. Meg kell jegyeznünk, hogy ilyen a leggyorsabb orkán sebessége. A szovjet vasutak új expressz-szerelvényén néhány pneumatikus elemet is kipróbáltunk. Végeredményben arra az álláspontra jutottunk, hogy expresszvonataink több vasútvonalon elérhetik a 250 kilométeres sebességet! Ha biztosítani tudjuk az Ilyen nagy utazósebességet, a szovjet ex presszvonatok lesznek a leggyorsabbak a világon. Az orkán sebességével száguldó gyorsvonat! szerelvény vagonjai nem klasszikus fémből, hanem alumíniumból készülnek. Az egyes vagonok tömege (súlya) kétszer kisebb lesz a maiakénál. Kilátásaink vannak arra, hogy a sorozatgyártás bevezetése után a tetők fedőanyagául üveglaminátokat fogunk használni. ' Az egész szerelvény természetesen eszményien áramvonalas lesz. Az ilyen alak nemcsak a sebesség szempontjából fontos, hanem azért is, hogy a lég áramlás ne kavarja fel a port és a vasúti pályáról ne fújja le a kavicsot. Próbajárat közben nemegyszer azt tapasztaltuk, hogy a hátsó ablakokból egyáltalán nem lehet látni a pályatestet, annyi por kavarodott fel körülötte. Az ilyen nagy sebességű vonatban olyan légkondicionáló berendezésre van szükség, amilyennel az űrhajókban találkozunk, mert természetesen tilos lesz kinyitni az ablakokat. Az „Orkán" minden szerelvényének saját telefonhálózata lesz, úgyhogy az utasok nemcsak egymással telefonálhatnak majd, hanem utazás közben a Szovjetunió bármelyik helységével is összeköttetést teremthetnek. A z első Ilyen típusú expresszvonatokat rövidesen valószínűleg a Moszkva—Leningrád, a Moszkva—Riga, a Le ningrád—Riga, a Leningrád— Murmanszk, a Moszkva—Gorkij és a Moszkva—Kijev vonalakon vezetik be. / • A KGST moszkvai palotája A SZOVJET FÓVAROS panorámája a legközelebbi években új, jellegzetes épületcsoporttal gazdagodik. A Moszkva folyó partján, az Ukrajina szállodával szemben a bulldozérek és a kotrógépek a minap már megkezdték a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa új épületkomplexuma alapjainak mélyítését. Az újonnan kiépített Kallnyínproszpekt főútvonalon 50 ezer négyzetméteres területet elfoglaló létesítmény legkiemelkedőbb objektuma a 30 emeletes irodaház lesz, körülötte elsőosztályú szálloda, konferenciacsarnok, nagy befogadóképességű étterem stb. helyezkedik majd el. A legérdekesebb maga a száz méter magas Irodaház lesz, amely egymaga 20 ezer négyzetmétert foglal el. Tervét a Moszprojekt—2 egyik munkaközös sége dolgozta kl. M. Poszohin Lenin-díjas műépítész vezetésé vei. Az épület két tört szegmentumból tevődik össze, amelyek az épület közlekedési magját képező „nyakban" kapcsolód nak egymáshoz. Az alaprajz nyitott szárnyai az épület minden részéről kilátást biztosítanak a városra. AZ ÉPÍTKEZÉSBEN RÉSZT VESZ a KGST valamennyi tagállama, amelyek a legprogresszívebb építőanyagokat és berendezéseket szállítják le számára. A több mint ötven szovjet üzemen kívül a többi szocialista országokból ls mintegy ötven vállalat vállal részt a KGST új székháza építésében. „Villanyhíd" az öböl felett A Nagy Péter-öbölbe nyúló hosszú, keskeny félszigeten épült Vlagyivosztok közelében szokatlan építkezésre készülődnek: nagyfeszültségű vezetéket akarnak átjuttatni a Ruszkij-szlgetre. Az építkezés bonyolultságával semmiben sem marad el a Habarovszk mellet! Amurt átívelő villanyvezeték mögött. A „villanyihíd" az öböl vizei fölött fog ívelni, hossza eléri a 2100 métert. Az áthidalást két 140 méter magas vezetékoszlop segítségével valósítják meg. A speciális konstrukciójú oszlopokat Angarszkban állítják elő. 'A vezeték építését a jövő évben fejezik be. (ah) A világítótesteket gyártó szverdlovszki üzem már sok ezer műtőlámpát szállított a hazai és külföldi kórházak és egészségügyi intézményi számára. A képen két erős reflektor próbája. Mindegyik 15 fényforrással rendelkezik. gyermekkoromban ismer™ tem egy embert, aki — ha iskolába menet vagy csavargás közben így köszöntöttük: „Jó reggelt, Péter bácsi!" — bárgyún ránk mosolygott és így felelt: „Tegnap mákoscsuszát vacsoráztam ..." Mi, suhanckorú gyerekek, kinevettük, a felnőttek pedig szánták Péter bácsit. Péter bácsi a falu bolondja volt... Furcsa gyermekkori élmények jutnak néha az ember eszébe. A későbbiekben majd kiderül, hogy nem véletlenül... • •• Televíziónézés, rádióhallga' tás, újságolvasás közben azelőtt hozzászoktunk a „jól fésült", jól megrendezett vitákhoz, melyek során a megkérdejelentős sikereket ért el. Az első időszak jellemzője volt, hogy ..." A riporter bosszankodva öszszehúzta szemöldökét és a miniszterális ember szavába vágott: „Térjünk talán a tárgyra, mérnök elvtárs..." A tisztviselő azonban nem hagyta magát zavartatni. Takaros előadást tartott a szocialista mezőgazdaság történetéről. A riporter kis idő múlva megint közbevágott: „Térjünk a tárgyra ..." Mivel azonban az egyes számú interjú-alany szóáradatának nem sikerült elébe vágni, a másik vendégnek adta át a szót. „Milyen lesz az idén a délszlovákiai szövetkezetek komTROMBITASZO avagy: Szabálytalan gondolattársítás zett EFSZ-elnök, a miniszter, a gyárigazgató, a művész véletlenül sem kapott meghökkentő kérdést. Ennek már csak logikus következménye, hogy a néző, a hallgató, az olvasó véletlenül sem értesült meghökkentő dolgokról. És túl a televízión, a rádión és a sajtón: volt időszak, amikor két-háromnapos ankétokat, vitákat, közvéleménykutatásokat tartottak, melyek eredményét, végső következtetéseit a résztvevők jó előre ismerték. Mindenki tudta, hogyan, mit kell mondania, hogy senki se lepődjék meg. Pedig az élet hány meghökkentő dolgot tálal mindanynyiunk elé, függetlenül attól, akarjuk-e vagy nem, beszélünk-e róla vagy sem! A televízió pénteki mezőgazdasági műsorának nézése közben hosszú idő után a minap újból meghökkentem. „Mezőgazdasági adásunk következik" — szólt a bemondónő. Túl szabályos előadástól, vitától tartva már-már másik állomásra kapcsoltam a készüléket, amikor a képernyőn megjelent a riporter és a két interjú-alany: két miniszteriális tisztviselő. A riporter az egyiknek gyorsan fel is tette a kérdést: „Hogyan készültek fel az Illetékesek a mezőgazdaságnak gépalkatrészekkel való ellátására az aratás előtt? „Szocialista mezőgazdaságunk" — felelte a kérdezett — „az utóbbi húsz esztendő alatt Al elmúlt napokban több igazgatóval beszéltein. Egyikük, aki közel másfél évtizede vezet egy nagy üzemet, azt is elmondta, hogy a „titokban" elhangzó vélemények hogyan lazítják, vagy szilárdítják a munkatársak kölcsönös bizalmát. Volt alkalma e téren is tapasztalatokat gyűjteni. Felettesel szaktekintélyként említik, munkatársai regéket zengenek a pontosságáról. Irodájában egy tucat különböző oklevelet, kitüntetést őriz. Emberi értékét talán mégis az jellemzi a leghűbben, hogy azok a munkatársai is tisztelik, akiket kemébájnalkatrész-ellátása?" — tette fel a kérdést. „A szocialista munkaverseny magasabb szintű megszervezése..." — kezdte feleletét a kérdezett, s folytatta volna, ha a riporter — most már ingerült hangon — szavába nem vág és nem figyelmezteti: „Az alkatrészellátásról beszéljünk...!" A mérnök bólintott és „más" oldalról kezdte „elemezni" a dolgot: „A hegyvidéki szövetkezetekben sok gondot okoz majd az aratás, de jó munkaszervezéssel..." f zomszédom, aki televízió^ nézésre jött hozzám látogatóba, nem bírta tovább idegekkel, felugrott. — Ez pimaszság ,.. Faragatlan alak ... — Kicsoda? — Hát a riporter! Folyton közbevág! Pedig a két tisztviselőn látszik, hogy értelmes ember mindkettő. Milyen szépen fogalmazott mondatokkal kezdték ...! — Valóban — bólintott feleségem is, — nem illik folyton közbevágni... Az olvasó talán még most sem találta ki, akkor — televízió nézés közben — furcsa módon miért gondoltam Péter bácsira, a falu bolondjára. Másnap egy értekezleten három ismerősömmel, szövetkezeti elnökökkel találkoztam. — i Hogyan vélekedtek a tegnapi esti mezőgazdasági adás riporteréről? — Ilyen ember kell nekünk! — vágott .rá az egyik. — Láttad? — mondta a másik — Ez romlatlan lélek! Mihelyt észrevette, hogy a két funkcionárius mellébeszél, nyomban az asztalra vágott. — Tizenöt esztendeje, így aratás előtt, mindig nyilatkozik a hivatal, milyen lesz az alkatrészellátás. Első ízben történt, hogy a „közvéleménycsinálók" közül valaki amúgy istenigazában az asztalra vágott. Ü gy vélem, itt korántsem csak erről az egyetlen esetről van szó és egyáltalában nemcsak a tv-ről vagy a sajtóról. Egy időben voltak közéleti tényezők, akik a legkonkrétabb kérdésekre sem átallottak általánosságban felelni. így az alkatrészellátással, a gyárépítéssel vagy más — égető problémával — kapcsolatos kérdésekre olyan választ adtak, melyet ünnépi beszédben bármikor nyugodtan elmondhattak volna. A rossz példa ragadós. Ha a felső szerv képviselője így beszél — gondolta a beosztott tisztviselő —, miért ne beszélhetnék én is általánosságtan? Különösen, ha kényelmetlen kérdésre kell válaszolnom ... És akárcsak a kombájnalkatrész ügyében, ezernyi más ügyben is, szóvirágokba bújtatott, előregyártott mondatelemekkel teletűzdelt válaszok hangzottak el. És az emberek nem is jelentéktelen része annyira magáévá tette ezt a beszédstílust, hogy — mint szomszédom is — illetlenségnek tartja, ha valaki felháborodik a gondolatnélküli, mellébeszélő közhelyeken, melyeknek a tárgyhoz semmi közük. Gyermekkoromban Péter bácsit a falu bolondjának tartottuk, mert a „Jó reggelť'-re az emésztésével kapcsolatos problémáinak újságolásával válaszolt. Udvariasak vagyunk és álmunkban sem illetünk senkit mosdatlan kifejezésekkel. A televízió július nyolcadika! mezőgazdasági adása miért juttatta eszembe Péter bácsit a falu bolondját? Hát... az ember agyában néha furcsa gondolattársítás jön létre ... Ifiszont más ls eszembe ju• tott akkor pénteken. Ilylyés Gyula szavaival élve: hallom már a trombitaszót. Hallom a tv-riporterhez hasonló emberek szavát, akik nem szeretik a mellébeszélést. TÓTH MIHÁLY akkor csupán idő kérdése, hogy a „kitüntetett" igazgató, a reális helyzetkép helyett az ő egyéni elképzeléseit igazoló „áttekintést" kapjon. így indul el a lejtőn. Ez a tapasztalt igazgató mondta el azt ls, hogy az utóbbi hónapokban több fiatal kollégája bizalmasan megkérdezte: „Milyen kapcsolatod van a pártbizottsággal?". Ezt az előző években senki sem kérdezte tőle. Pedig pártbizottságok és Igazgatók éppúgy voltak, mint ma. Ezek a „bizalmas" kérdések figyelmeztető jelek. Indítóokukat: az igazgatók és gazdasági veKÖLCSÖHÖS BIZALOMMAL nyen megbüntetett. Megkérdeztem, hogy a nevéhez fűződő eredmények közül melyik számára a legértékesebb? — Azért csak közvetve kaptam jutalmat. Ha egyáltalán gondoltak erre azok, akik a Jutalmat adták... Mikor látta, hogy nem értem a válaszát, megmagyarázta. — A legértékesebb amit elértem: munkatársaim bizalmának megnyerése. A termelési eredmények kimutatásaiban azt nem kell bejegyezni, hogy milyen az igazgató és munkatársai, a gazdasági vezetés és a pártbizottság kapcsolata. Lehet eredményeket elérni ellentmondást nem tűrő utasításokkal is. Egy Ideig. Ha a munkatársak, a vezetők és beosztottak kapcsolatából hiányzik a kölcsönös bizalom, zetők megnövekedett jogkörének gyakorlásában, a pártelnökök és pártbizottságok munkamódszereiben kell keresni. A múltban az említettek legtöbbször az egységes utasítás teljesítését biztosították. E tény már eleve kizárta a nagyobb véleménykülönbséget. Ezzel szemben az új gazdaságirányítás bebevezetése önállóbb gondolkodásra, véleménynyilvánításra és cselekvésre, majd az ebből származó felelősség vállalására serkenti és kötelezi a gazdasági vezetőket. Ugyanakkor a pártbizottságot is igényesebb feladatok megoldására készteti az ellenőrző jog gyakorlása, a párt vezető szerepének biztosítása. A napi problémák megoldásának értékelgetésétől sokkal nehezebb követelmény a koncepciós kérdések elbírálása. Mind a gazdasági vezetés, mind a pártbizottság egy cél megvalósításáért küzd. E téren nincs elvi nézeteltérés, de a gyakorlati kérdések megoldása már vita tárgyát képezheti, és képezi ls. De mivel a gazdasági vezetők többsége kommunista, nem nagyíthatjuk fel az egyének nézeteltéréseit a pártbizottságok és a gazdasági vezetés „ellentétévé". Tény, hogy az úgynevezett „ellentétek" mögött a legtöbbször az egyének szakmai és politikai képzettségének fogyatékosságait, az emberi hiúságot, sértődöttséget fedezzük fel Kél egyén, az igazgató és a pártelnök, a pártbizottság és a gazdasági vezetés kölcsönös bizalma vagy bizalmatlansága — függetlenül attól, hogy kinek a hibájából történik-, közvetve kihat az üzem dolgozóira, befolyásolja a termelést. Ezt a megállapítást igazolta a surányj alkatrészgyártó üzemben végzett pártellenőrzés is. Az érsekújvári járási pártbizottság elnökségének ülésén fény derüli a bizalmat megingató más mozzanatokra is. A járási pártbizott ságok ülésein gyakran szerepe] Ilyen „ellentétek" elbírálása. S legyen ez bárhol az országban a tanulság ugyanaz: a gazdasági vezetők és a pártbizottságok kapcsolata csak kölcsönös bizalomra épülhet. Nem nélkülözhetjük azonbar a kísérletet. Erre továbbrő ls szükség van Kommunls ták között az őszinte véle ménynyilvánítás nem szülhei bizalmatlanságot, ellenkezőleg szilárdítja a kölcsönös bizalmat amely az eredmények egyik elő feltétele. CSETO JÁNOS
