Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-19 / 197. szám, kedd

Modem Sámsonok — gépesített sznpermanok Az ember fizikai képességei messze elmaradnak szellemi kapacitása mögött, ha ugyan az öszszevetés egyáltalán lehetséges. Ámde éppen fizikai erőnk nagyon is véges lehetőségei sarkallnak arra, hogy szellemi tehetségünket latba vetbe, túllépjünk testi erőnk korlátjain. Az átlagos erejű férfi fizikai munkavégző képessége arra sem elegendő, hogy a saját testsúlyával azonos nagyságú súlyt — például súlyzót — ki tudjon nyomni. A Natural History című folyóirat közlése szerint megfigyelték, hogy egy 0,0028 gramm súlyú hangya 0,1451 grammos, vagyis saját testsúlyánál csaknem 52-szer nehezebb kavicsot emelt fel. Ha egy átlagos fizikai teljesítőképességű embertől kívánnánk, hogy testsúlyának 52-szeresét emelje fel, körülbelül négytonnás súlyzót kellene készíteni számára. Ez mintegy hétszerese Jurij Vlaszov 1964. augusztus 3-án a három fogásnemben együttesen elért 580 kilogrammos súlyemelő világreA General Electric amerikai társaság a tengerészet és a hadsereg megrendelésére olyan szerkezetet készített, amely megsokszorozza az ember fizikai erejét. Az emberi test körűi kialakított karrendszer, amely a csípő körül és a kezekre erősítődik, lehetővé teszi, hogy az ember akár 500 kilós terhet is felemeljen. kordjának, és 23-szorosa Zsabotyinszkij 1965. november 3 án szakításban felállított 173 kilogrammos világcsúcsának. Az egy fogásnemben elért eddigi maximális súlyemelő-teljesítmény lóerőben kifejezve alig 1,5 LE-nek felel meg. De mindjárt jegyezzük meg, bogy ez pillanatnyi igénybevétel, s ekkora erőkifejtésre huzamosan nem képes az ember. A BIOKÉZTŰL AZ ERŰKOSZTÜMIG 1963-ban világszerte elismerést váltott ki egy immár közismert szenzációs szovjet eredmény: a biokéz. Olyan egyfajta művégtagról van szó, amelynek működését az agyból kiinduló bioáramok vezérlik. Szerkesztőit: Papov és Jakobszon professzorokat, a moszkvai központi protéziskutató Intézet vezető munkatársait, akik először készítettek gyakorlatilag Is használható bioáramos mfikezet, Lenin-díjjal való kitüntetésre terjesztették fel. Míg a hagyományos művégtagok alig képesek többre, mint a hiány passzív, úgyszólván csak a szemnek szóló leplezésére, a biokéz az elvesztett testrész bizonyos funkcióinak ellátására is alkalmas. Ugyanazok az akciós áramok vezérlik — persze sokszorosan felerősítve —, amelyek a természetes végtagok használatát is Irányítják. Az úttörő gondolat sokakat megihletett. Nemrégiben például dr. A. Bottomley és dr. A. Nlghtlngale londoni orvosok készítettek kitűnő művégtagokat ezen az elven, újabban pedig egyremásra születnek olyan reális és utópisztikus elképzelések is az alapötlet továbbfejlesztésére, amelyek az ép ember tevékenységének megkönynyítését kívánják szolgálni. Közülük az egyik: -az erő-kosztümnek elnevezett vázszerkezet. Alkalmazásuk persze csak ott indokolt, ahol bármiféle gép „esze" kevés, s az ember tudatos, körültekintő, pillanatnyi döntéseket is megengedő tevékenysége nélkülözhetetlen. KÜLSÚ „CSONTVÁZ" — MESTERSÉGES IZÜLETEK Az ember által kifejthető teljesítményt testi adottságai szabják meg. Közülük a csontváz teherhordó képessége, az izületek terhelhetősége és az izomrendszer ereje a legfontosabb. Kézenfekvő tehát, hogy olyan úton kell megkísérelni az emberi teljesítőképesség fokozását, amely e tényezők valamelyikének vagy mindegyikének ki egészítését, megerősítését teszi lehetővé. Nagyszilárdságú fémekből minden nehézség nélkül létrehozható csekély súlyú külső vázrendszer, amely a csontváz és izomzat teherhordó képességét fokozza. Ilyen vázrendszer azonban a gyakorlatban csak akkor hasznosítható, ha pontosan követi az ember mozgását. Ennek pedig egyetlen módja: a vezérlést az emberi cselekvésre kell bízni. A Cornell Egyetem munkatársai, akik az első erőkosztümöt megalkották, a vezérléshez szükséges elvet már készen kapták a biokéz szovjet alkotóitól. Eredeti elgondolásuk azonban a teljesítőképesség fokozására szolgáló fémváz megszerkesztése. Biztosítaniuk kellett, hogy ez a vázrendszer könnyen felvehető és letehető legyen, s hűen kövessen minden mozgást, amelyre az ember képes. Mindemellett a vázrendszernek könnyűnek kellett lennie, s gondolni kellett arra is, hogy viselése ne okozzon kényelmetlenséget. Erőkosztümük olyan, a viselőjére szabott külső váz, amely a terhek mozgatásához szükséges erőkifejtés egy részét magára vállalja. Egyes elemeinek illeszkedési pontjain mesterséges ízületek vannak, amelyek harmonikusan együtt mozognak a test izületeivel. A BIOÁRAMOK HASZNOSÍTÁSA Az így kialakított vázrendszert „aktivizálni" is kellett: alkalmassá kellett tenni arra, hogy valóban segítsen a munkavégzésben. Először arra gondoltak, hogy a testrészek mozgását használják fel a szerkezet vezérlésére. Ilyen módon azonban a váz csak követni tudta volna az ember által megindított mozgásokat, de nem tett volna lehetővé nagyobb erőkifejtést, mert a kezdeményezés: a mozgás és az erőkifejtés megindítása továbbra is az emberre hárult volna. A megoldást csakis az jelenthette, ha a vázrendszert úgy hangoljuk össze a testrészek mozgásával hogy a szerkezet tökéletes szinkronban vesz részt benne. Erre pedig kizárólag a bioáramok nyújtottak lehetőséget. A szervezet megfelelő pontjain elhelyezett érzékelök fogják fel a mozgást vezérlő bioáramokat. Ezeket a gyenge áramokat erősítőkbe vezetik, majd felerősítve tovább juttatják azokba a kis szervmotorokba, amelyek a váz megtelelő ízületeit a megfelelő mozgásra késztetik. Minthogy az elektromos áram az érzékelő elemekhez kapcsolódó vezeték-, erősítő- és motorrendszerben gyorsabban terjed, mint az emberi idegpályákon — ezeken az elektromos ingerület terjedési sebessége másodpercenként mintegy 10 méter —, a vázrendszer mozgása meg is előzheti az ember testét. így már valóban segítséget jelent az erőkifejtésre, az ember dolga jobbára csak a vázrendszer vezérlése marad. 0J TÍPUSÚ ROBOTEMBER Az egész szerkezet súlya mindössze néhány kiló; a működtetéséhez szükséges elektromos energiát az ember hátára szerelt, csekély súlyú telepek biztosítják. Szovjet és amerikai források szerint az eddig elkészült erőkosztümök segítségével egy átlagos fizikumú ember ezer kilós teher felemelésére képes. A más bolygókra, égitestekre látogató űrhajósnak felbecsülhetetlen szolgálatot tehet majd az űrruhára ls felszerelhető erökosztüm. A föld' munkában ugyancsak hasznos segítőtárs lehet az újfajta szerkezet. Gondoljunk csak az építőmunkások, a rakodómunkások, az erdei munkások, vagy a bányászok, a búvárok egyes huzamos Időn át nagy erőkifejtést igénylő és másként alig gépesíthető munkaműveleteire. Elképzelhető, hogy a bioáramos erőszerkezet egy teljesen új típusú robotember megszerkesztéséhez szolgál kiindulásul. Hiszen a működtetésére használt bioáramok akkor is vezérelhetik az erőkosztümöt, ha nincs emberen. Az ilyen robotember, amely úgyszólván emberi „kézügyességgel" rendelkezhet, s a legfinomabb műveletek elvégzésére ls képes, kitűnően alkalmazható lenne atomerőművekben, Izotóp-laboratóriumokban, s más, az ember számára veszélyes munkahelyeken. MŰSZAKI MINIATŰRÖK ELEKTRONIKA A NYOMDATECHNIKÁBAN Egy nagy nyomdavállalatnál egy Siemens 3003 jelű adatfeldolgozó gépet helyeztek üzembe, amely előre kidolgozott program szerint szedéstechnikai feladatokat végez el. A berendezés leveszi a szedő válláról a sorelosztás és a szóelválasztás gond.ját A szedésre programozott gép tárolójában az elektronikus adatfeldolgozó leszámolja a betűket, összegezi, a közöket behelyezi, elválasztja a szavakat, vagy mérlegel, és a következő sorból vesz át egy szótagot. A számítógép lyukkártyája azután közvetlenül vezérli a szedőgépet, miáltal lényeges időnyereséget érnek ed. AUTOAEROMOBIL A két-, Illetőleg többéltű járművek sorában is kiemelkedő helyet tölt be V. Kurunkov szovjet mérnök találmánya, az Aeromobil. A jármű farára felszerelt légcsavarral, három kerekével, két széles csúszó talpával szárazon, hóban, jégen, mocsáron és iszapban egyaránt jól lehet közlekedni. A NEMZETI GALÉRIA NYÁRI TÁRLATAI Válogatás az 1965-ös ljubljanai Bsennále anyagából A festői fekvésű Ljubljanában immár hagyományossá vált nemzetközi seregszemlének egy töredéke, — mintegy 80 lap, — a világművészetnek hozzánk való beáramlását jelzi. Közelebb hoz bennünket korunknak csak névről, vagy reprodukciókról ismert grafikusaihoz. A nagy méretű és változatos technikájú lapok valóságot s valóságon felülit, meg képzeletbeli mutatók, s részben a lettrizmusnak s az op-artnak is hódolnak, ábrázolók, és zömben nemábrázolók, erősen elvontak, vagy dekoratívak. Hol puritánul egyszerűek, majdnem eszköztelenek, hol meg izgalmasan bonyolultak, hajszálfinomságúak, s mélyről jövő, mélyre ható kifejezésűek. Alkotóik megszóialtják az anyagot: a rezet, a fát, a papírt, ennek fehérségét. A feketével, s gyakran a színek ellentétével fokozzák a hatást. Vannak köztük olyanok, amelyek nem váltanak ki különösebb emóciót, mások viszont erősen vonzanak szüggesztiv, igényes megformálásukkal. Megállítanak, s újból viszszahívnak a japán Hamaguchl egyszerűségében nagyszerű csendélete, — Zadkin átszellemült „Zenésze", J. Guitet a matéria ébredésének nagy pillanatát sejttető „Az anyag álma". Vagy Hertung feketén is sok színű, sok szavú Kőrajza, — R. Doxat fölényes művességgel megoldott karca, — Mohamed Amer „Balett"-jének táncos kavargása, zenélő színei, a délszláv Jaki csipkekönnyedségű „Éjjeli lepkéi", — Town rendkívül kultúrált színhsrmóniájú „Piknik"-je. Örömmel fedezzük fel a magyar Kondor Bélának Dante Poklát illusztráló finom vonalú, mély értelmű laplát, s a szlovák Brunovský ragyogó technikájú, kifejező „Szabin nőit" és a cseh Jifí [ohn eredeti felfogású munkáját. S lehetne még jó néhány művet megemlíteni, ritmikusan egyszerűsítőt, és lényegre törőt, melyek alkotóiknak fantasztikusan megváltozott világunkhoz s újdonatúj életünkhöz való viszonyának, többé vagy kevésbé elmélyült ítéletének korhangulatot éreztető tolmácsolásai. Zdenka DatHeil képei A prágai születésű festőnő eredetileg színpadi képzőművészettel foglalkozott. A forradalmi szellemű E. F. Burján s a Nemzeti Színház és Brno, Bratislava meg Zagreb számára dolgozott. 1946 óta Párizsban él, Raymond Datheil költő felesége, és minden érdeklődésével a festészet felé fordul. A „Párizsi Iskolához" tartozik. — a harmincas évek cseh szürrealizmusának jegyei továbbra is érvényesülnek műveiben. Galériánk egyik termében bemutatott harminc vásznáról első benyomásom, hogy: „Lieder ohne Worte" „(Szöveg nélküli dalok), s melodikus lírai zenét sugároznak. Egy kutató szemű, gazdag belső életű és képzeletű, a jelenségek mélyére néző művészasszony festői megnyilatkozásai. A finom szövésű vászon helyenkint átüt a sokszor lehelletnyi vékony festékréteg alól. A bűvös árnyalatok, a kavargó, feketén körvonalazott formák a térben és Időben titokzatosan zajló élet érzékeltetői: a „Négy évszak" színváltozatai, — kristályok formálódása, az őserdő kúszó növényeinek buján tarka, szeszélyes szövevénye, virágok, s a belőlük születő termés csodája. Könnyed ecsettel festi a talányos vásznakat, amelyeknek a címe csak ennyi: „Vörös a vörösben", „Mályvaszín", „Türkizkék és piros," „Narancssárga sötét alapon." — A „Barlang" homályában dráma lüktet, s a Föld rétegeit képező anyagban titkos erők feszülnek. BÁRKÁNY JENÖNÉ új kÖKiyvek VOJTECH ZAMAROVSKÝ: Trója felfedezése Vojtech Zamarovský könyve a Homérosz hőskölteményeiben megénekelt ókori világba vezeti el az olvasót. Párizsról és a Szép Helenáról, a dicső Akhilleszról és a vitéz Hektorról, a hős lelkű Patrokloszról és az agg Nesztor királyról, az ércinges akhályoknak a széljárta 111 ío ellen viselt nagy háborújáról, a leleményes Odüsszeusz kalandjairól és a seregek urának, Agamemnonnak iszonyú haláláról mesél. A Homéroszról és Trójáról írt művek száma meghaladja a 200 ezret. Kevés téma akad, mely jobban lekötné az emberiség érdeklődését. A trójai háború hőseivel együtt ma is ott él az emberiség tudatában. A homéroszi költeményekről és a homéroszi hősök világának feltárásáról írt könyvnek létjogosultsága nem lehet vita tárgya. Különösen nem Vojtech Zamarovský könyvének esetében, amely mindenben tudományos alapokra támaszkodik, mégis pihentető, kikapcsolódást Jelentő olvasmány azok számára, akiket érdekel a régmúlt veszendőbe ment, de sok sok fáradozással újból felfedezett világa és kultűrája. Zamarovský könyvének második részében Heinrlch Schllemann ókori kutatásairól, elképesztő felfedezéseiről, valamint más tudósok ezt követő feltárásairól számol be. A kötetet eredeti forrásokból származó szövegképek, térképek, helyszínrajzok, valamint német, angol és amerikai ásatások hiteles fényképet egészítik kl. Hubík István fordítása különösen élvezetes. LÁNG GYÖRGY: A Tamás-templom karnagya Johann Sebastian Bachról, a világ zeneművészetének egyik legnagyobb alakjáról Irt életrajzi regényt Láng György. Az író segítségével szemmel követhetjük a zeneköltészet o nagyjának életét, a gyermekévektől, az első zenei tanulmányoktól kezdve. Tanúi lehetünk családi körülményeinek, korai árvaságának, a bátyjától elszenvedett szigorúságnak ôs a fiatal Bach letörhetetlen ' 'tartásának. Az író meggyőzően ábrázolja a férfikor hányattatásait, megaláztatásait és az öreg kor keserveit, testi-lelki szenvedéseit. Bach a lipcsei Tamástemplom orgonásaként, a hét fő templom zeneigazgatójaként vakon, szívszél hűdésben halt meg. Halálával a műzene megalapítója, hallatlan sokaságú zenemű szerzője, a zenetudomány és zeneköltészet korszakalkotó hőse távozott a világból. RUDOLF JAŠÍK: A kristályvizű folyó partján Fiatalon, alkotó ereje teljében, 40 éves korában hunyt el Rudolf Jašík, és távozásával nagy veszteség érte a szlovák irodalmat. Ezen első regénye -* amelyik most kerül a magyar olvasók kezébe, Koncsol László sikerült fordításában —, az első köztársasági Kysuca vidékéről fest megrázóan nyomasztó képet. Jašík valóban kivételes erejű vonásokkal ábrázolja e vidék feneketlen nyomorát. A nyomorúságos kopár hegyoldalakon tengődik az lrtványok népe, sivárságban, szellemi sötétségben, kilátástalanul. Sorait a tuberkulózis ritkítja, orvosra, patikára nem jut, a babonás ráolvasás pedig mltsem segít. Ám egyszer megjelenik Štefan, az Ostravát járt forradalmár, aki mozgásba hozza a környéket, feltüzeli a tespedteket, éhség- n tüntetést szervez. Igaz, ő bör- líL tönbe kerül, megkínozzák, de a vidék éhező nyomorultjainak 191 kiharcolja a kenyeret. A regény VI komor hangulatát Mária és Štefan szép szerelme enyhíti lágy m színeivel. S. K.