Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-02 / 180. szám, szombat

gukat kevenek. Hiszen első és legunka, illetve Mire képes, tá rsadalomszakmát taerségét. Neintézetben, n hangozhat ülönbül doliber, akinek önbizalomra, Link a pedaja. rt hajú fiaza a folyosó arátjával esti újvári járáses. Az alapése után két ertészetében, ott. Tizenkét ett a beteg •landulagyulfájdalmak a k az ismert gyni a munkomolyan a (ellett látnia, S az ember legyen fiatal vagy öreg, akkor tudja igazán értékelni helyét, a társadalomban betöltött posztját, amikor a betegség egyszerre megfosztja munkaképességétől. Kapaszkodott ő is fűhöz-fához, szaladgált PonciustólPilátusig. Hiába. Az orvosi vélemény sehová sem ajánlotta, rokkantságra ítélte. — Nagyon rosszul esett, amikor megtudtam, hogy sehová nem kellek munkára. Szerettem volna a vasúthoz kerülni, nem lehetett. Gondoltam, valamilyen munkát csak keresek, örökké úgysem támaszkodhatok a szüleimre. Jártam a munkaközvetítő nyakára, az sem tudott elhelyezni. Nem talált nekem megfelelő munkát. Elképzelheti mit éreztem? Fiatal vagyok, s üljek ki a ház elé a padra, a vénemberek közé?! Várjam a rokkantsági díjat, fogadjam az ismerősök sajnálkozó köszönését. . . s küszködjek a könnyeimmel éjszakákon át?! Végül a munkaközvetítő az intézetbe ajánlott. Boldogan jött el a felvételire. Számtanból és műhelymunkából vizsgáztatták. Két évet töltött az intézetben, s zsebében az asztalosnak kijáró oklevéllel, szívében határtalan lelkesedéssel és önbizalommal tér majd vissza az érsekújvári járásba. Rengeteget tanul, de a szórakozást sem veti meg. Szabad idejében fogja a légpuskát, vagy a biliárdütőt. Hangszeren nem játszik, de ha gitároznak a barátai hat gitárost ismer az épületben — akkor ő is odaül hozzájuk a lépcsőre vagy a padra és énekel. Édesapja cipész, bátyja mozdonyvezető, ő asztalos lesz. Ö, akiről úgy beszéltek háta mögött a falujában, hogy a szegény szerencsétlen Pista! A barna, csinos lány a Csallóközből volá, s harmadik évét tölti az intézetben. Könyvkötészetet tanul. Megtetszett neki a munka. Kezdetben viszolygott, sehogyan sem akarta elismerni, hogy neki találták ki ezt a mesterséget. Rádió- és televíziószerelő szeretett volna lenni, de amikor a felvételire érkezett, a létszám már betelt, nem volt más választása, mint a könyvkötészet. Sokáig borsódzott tőle a háta. Bekötött könyvet már látott, de hogyan kötik be, arról fogalma sem volt. Azt sem értette az elején, miért kell a könyvkötéshez számtan, fizika, orosz, politikai nevelés, üzemszervezés, műszaki rajz, poligrafia, géptan," magyar nyelv és irodalom. Később megbarátkozott mindennel, a magyart, a számtant, a fizikát és a géptant meg is szerette. Két nap elmélet, négy nap gyakorlat a műhelyben, ebből állt a három év. Könyvet kötöttek, — te jóisten mennyit! - és képes albumokat készítettek. Iskolában fél kettőkor, műhelyben háromkor ért véget a tanítás. Aztán ebéd, aztán délután ötig egyéni foglalkozás, öttől fél hétig kötelező tanulás, mert a tanárok elég sok anyagot adnak fel. S a lázas munka, a szívós tanulás szüneteiben olyasminek is kellett hétről hétre ismétlődnie, amire türelmetlenül várt. És ez . .. a kedd esti filmvetítés, a komoly zene, vagy tánczene a rádióban. Vagy séta az udvarlóval, mert ilyen is volt, de aztán minden abbamaradt. Vagy a szerda délutáni városnézés. Minden emeleten szól esténként a televízió, de ő nem nagyon szereti. A magányt kedveli, a csendet. Olykor elmerül az olvasásban. A könyveket nemcsak kötni, olvasni is szereti. A műhelyben is akkor érzi magát legjobban, ha egyedül van. Heten tanulnak könyvkötést, s a „gonoszok" között ő egyedül a lány. Lehet, ezért zárkózott, ezért kedveli a magányt. Otthon is az öt testvér közül csak ő nem fiú. Édesapja nyugdíjas, pedig még hol jár a hatvanhoz? Szövetkezetben dolgozott és szívinfarktus következtében munkaképtelenné vált. Ö tizenhét éves korától dolgozott Dunaszerdahelyen a rokkantak szövetkezetében. Neki is a járási szociális ügyosztály ajánlotta ezt az iskolát. — Furcsa volt, amikor ide kerültem — vaNja be őszintén — hogy senki nem beszél magyarul. - Azt hittem, no ha eddig nem, most elveszek, eladnak. Az estéim nehezek és félelmetesek voltak. Haza gondoltam és sírtam. Rengeteget sírtam az első hetekben. Pedig minden héten hazajártam. Lehet, a betegségem, a rokkantságom miott voltam szomorú. Falun az ilyesmi nagy szó, különösen, ha lánygyermeket ért a baj. Beteges, nem életrevaló, ilyen megjegyzéseket tesznek rá. És a fiúk is tartózkodók .. Ez volt a bánata, a szomorúsága, talán magány utáni vágyakozásának is az oka, az öröm pediq, hogy oklevél lesz a kezében, könyvkötőnek áll valamelyik bratislavai nyomdába. Ök voltok az intézetben az első fecskék, s most elhagyják a kényszerű fészket. Százötvenen kezdték a tanulást, három-négy év óta állandóan elhagyják a végzősök az iskolát. Még néhány hét, és ő is elmegy innen. Itthagyja a negyedik emeleti szobát... K, szakmát tamesterségét." felvételei. J kivel folytassam a riportot tovább? A társadalom perifériájára kiszorított emberek közül melyikről mondjak még valamit? Azért történik és arra irányul itt minden, hogy ezek a „diákok" visszakerülhessenek az ép, az egészséges, a dolgozó emberek közé. S nem úgy, mint szánalomra méltó figurák, hanem mint, akiknek rendes oklevél lapul a zsebükben. Ezért tanulnak, küzdenek, bíznak. Ezért feszül hálaérzet erőfeszítéseikben szocialista államunk iránt, amely lehetővé teszi számukra az ingyenes mesterképzést. Valamennyien tudatosították, hogy régen ilyen betegség koldusbotra juttatta a szerencsétlent, mások kenyerére szorította őket és senki nem törődött velük. Nem véletlen tehát, hogy riportunkat a fentebbi címmel indítottuk: „Ahol az állam a szülő!" MÁCS JÓZSEF sak veregeti s estére meghívja őt a Kristály-bárba ... ges Mit részletezzem a dolott, got, tény az, hogy ettől san a naptól kezdve Cirill án, sülve-főve együtt volt a főnökkel, s hetente kétszer-háromszor „kirúgtak a hámból". Ilyenkor rendszerint idegen lakásban ébredt, sajgó homlokára ismeretlen asszony rakta a hidegvizes borogatást. Sósborszeszszagot érzett, az éjszakai eseményekből semmire sem emlékezett, így azután alig volt lelkiismeretfuran? dalása. ál- Egyébként változatlané- nul boldog családi életet eg- élt. Ica, a felesége, egyetnel- len szemrehányó pillana tás nélkül vette tudomáaz sul kimaradásait, nem öbb rendezett féltékenységi feZ- jeleneteket, szeme ugyan:in- úgy ragyogott találkozásukkor, mint azelőtt, s egy egy pillanatra sem herei- vadt le ajkáról a mosoly, akt Mindenki tudja, hogy nni az efféle kimaradások zva pénzbe kerülnek, Cirtll az- is attól tartott, hogy otttba- hon majd emiatt tör kl a botrány. Azonban szerencsésen megúszta a dolgot, mivel a főnök állta a szavát s fizetéskor ezer korona prémiumot utalt ki Cirtllnek ... Sőt.../ A következő hónap elején háromszáz koronával emelték a fizetését. Ez volt az első fizetésemelése, amióta az üzemnél dolgozik. A másodikra március végén, azaz a második negyedév megkezdése előtt került sor. Hála őszülő halántékínak. Munkatársai kezdték öt tisztelni, mint a főnök legfőbb bizalmasát. Ica felhőtlen házastársi mosollyal fogadta, valahányszor elázva, az éjszakázástól meggyötörve hazaérkezett. Mintha mi sem történt volna, másnap reggel hófehér ing, vasalt ruha, ragyogó cipő várta öt. S egy doboz illatos külföldi cigaretta. — Milyen angyalt feleség! — mondogatta magában munkába menet. -- Mindenre van gondjai Tehát a legenda élt és terjedt, Cirill még mindig mintaférj volt, házassága mintaházasság, de már sokan sejteni vélték a készülő vihart. Állítólag Ica már csak a megdönthetetlen, kézzelfogható bizonyítékra vár, hogy útilaput köthessen Cirill talpa alá. Állítólag a múltkor már találkozott vele. amint egy fekete baletttáncosnővel sétált karonfogva a Duna-parton. Állítólag le is fényképezte őket... Állítólag \.. * » # S a vihar kitört. Előbb, mint várható volt...! Ezerkilencszázhatvanhat április negyedikén, vagyis három nappal a második fizetésemelés után Cirill fényes nappal, úgy három és négy között délután érkezett haza, tehát kissé szokatlan időben s in flagrantl érte a feleségét. Hogy kivel? Főnökével és tvócimborájával, a táskás szemű Casanovával. Természetesen azonnal beadta a válópertlll ERKÖLCS T U D j~yOKONAl és ismerősei azt mondJS ják róla, elkényeztetett, bátortalan kislány volt. Azzal az elképzeléssel iratkozott be az egyetem orvosi karára, hogy nőgyógyász lesz és kórházban dolgozik majd. A fiatal lányok általában azt képzelik, csak két nőhöz illő hivatás és életpálya létezik. Középiskolás korukban azt mondják magukban: tanítónő leszek." A komolyabbak azt mondják: „Orvos leszek". Természetesen nőgyógyász. Akkor még Kosztjuk Axénia volt a neve. Akkor még nem gondolt a házasságra, és nem voltak lakásproblémái. Egy szülészeti osztály, vagy nőgyógyászat csendes folyosóján látta magát fehér orvosi köpenyben, sztetoszkóppal a zsebében. Szenvedő aszszonytársaira gondolt. Es aztán ... Megszerezte orvosi oklevelét és férjhez ment. Dr. Niczky Ernő, ma közismert kassai fogász a férje, aki eleinte a járási Egészségügyi Intézet orvosa volt, ma pedig a klinika jogászati osztályán dolgozik. Együttműködik a plasztikai osztállyal és a logopédiával is. A szigorú, józan élet térítette el Axénia asszonyt leánykorában megálmodott életpályájától. Ott akart maradni szülővárosában, a férje oldalán, csakhogy pillanatnyilag nem volt szükség nőgyógyászra, de a Járási Higiéniai és Epidemológiai Állomásnak szüksége volt egy epidemológusra. Axénia • asszony vállalta a sok fáradtsággal és felelősséggel járó munkát... •íňPIDEMIA ... A szó az ókor és p

, a középkor nagy, egész városokat és népeket veszélyeztető járványokat asszociálja, legalábbis a laikus mindjárt a pestisre vagy leprára gondol. Egy ókori temető, vagy egy középkori leprozórium kunyhói rémlenek jel képzeletedben. Fakereplő szól, és kétségbeesett hang kiáltozik: — Tisztátlan! Tisztátlan! Tisztátlan! Vagy még bizarrabb kép tolakodik az előbbi helyébe. Nagy csődület. Ornátusba öltözött pap. Latin imák, vigasztaló beszéd, aztán a bélpoklosoknak szóló tizenkét parancsolat következik. Az emberi társadalomból kiközösített szerencsétlenre zúdulnak a szörnyű tilalmak: — Megtiltom neked mindenkorra, hogy templomba, kolostorba, malomba lépj, hogy egészséges emberek társaságában tartózkodjál. Megtiltom neked, hogy kezedet, vagy bármely dolgokat folyóban, kútban megmossad. Hasonlóképpen megtiltom, hogy azokból igyál. Ha ivóvizet akarsz, merítsd a hordócskádból és csak a magad csészéjével. Megtiltom ... Megtiltom ... Megtiltom ... Elhessentem a nyomasztó képeket, s visszazökkenek a megnyugtató valóságba. Az orvospár kényelmesen berendezett családi otthonában üldögélek. Köröttem modern, sima bútorok. A sarokban két szép gyermek játszadozik: a kis Egon és Andrea. Niczky Ernő doktor mosolyog. Axénia asszony kissé fáradt, szigorú arcát nézem. Az epidemológus munkaköréről és feladatairól beszél. A NEM! Manapság a járványok II leküzdése nem kapcsolódik semmiféle rítushoz és szertartáshoz. Nagyon is hétköznapi, a képzeletet egyáltalán nem izgató szavak hangzanak ajkáról: dezinfekció, dezinsekció, deratizáció. Fertőtlenítés, féregírtás, patkány-, és egérírtás. Szó esik a csecsemők és gyermekek kötelező oltásáról a himlő ellen, a dijtéria ellen, a tuberkulózis és a gyermekbénulás ellen. A bacilusgazdák felkutatásáról és ellenőrzéséről beszél, a járványos+betegek elkülönítéséről, de mindez nem kelt borzadály

t az emberben. Ha ilyen élményekre áhítozna valaki, akkor ne epidemológust keressen fel, inkább Sienkiewicz vagy Albert Camus regényeit olvassa. Es mégis... A modern orvostudományhoz kapcsolódó' epidemiológus szó, a jár» ványellenőrzésre vonatkozó rendeletek és egészségügyi gyakorlat se tudja feledtetni velem e kérdések történelmi vonatkozásait. Mindez, amiről szó esett, ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget. Ha Mózesnek, a jényes szarvakkal ábrázolt törvényhozónak szent könyvekbe foglalt rendelkezéseit olvasod, s lehántod róluk a vallásos színezetet, sok helyütt közönséges egészségügyi előírásokká vedlenek. Sőt a bélpoklosoknak való, középkori tizenkét parancsolat még ma is megállná a helyét. Akkor hát mi köze mindennek, az erkölcshöz és a valláshoz. Hogyan azonosult az emberek gondolkodásában a bűn és betegség jogalma, a testi szenny és tisztátalanság az erkölcsi tisztátalanság fogalmával? S van-e köze a modern tudománynak a modern ember erkölcséhez? Az évszázadok és évezredek alatt felhalmozódott tapasztalatokat a múlt, idők bölcsei mindenkit kötelező törvényekben és erkölcsi szabályokban fogalmaztak meg. A vallásos tabuk és tilalmak kötötték meg az egyszeri tudatlan halandót. A bölcsek és próféták isteni kinyilatkoztatásként hirdették a tudománnyá nem fejleszthető tapasztalatokból levont tanulságokat. A

MODERN tudomány nem isteni tekintélyre hivatkozik, hanem a természet törvényeire. Nem erkölcsi szennyről, csak egyszerű mosdatlanságról és piszokról beszél, nem a lélek fertőzéséről. Orvosi terminus technikusokkal él, és azt mondja, infekció, vagy az ellenkezőjét mondja: dezinfekció. A mai ember számára az ördög és a rossz szellemek nevetséges, vagy üres fogalmak. Nem létező lények, de annál valóságosabban létezőnek tudjuk a vörheny, a vérhas, a diftéria, a tífusz és más betegségek kórokozóit. A felfedezések é\ modern ismeretek az első pillanatra látszólag csak at orvosi gyakorlatra, járványmegelőzssre, közegészségügyre vannak befolyással, de csak látszólag. A mai ember tevékenységét, sőt erkölcsi magatartását is tudása, ismeretei határozzák meg. Vegyük például a vaskohászatot. A kohómunkás egész tevékenysége, mozdulatai, idő és munkabeosztása szigorú technológiai szabályokhoz igazodnak, csakhogy ezeket nem lehet elvonatkoztatni a korszerű tudományos ismeretektől. Ugyanígy van ez az élet más területén is. Aki nem ismeri szakmáját, egy gyártási folyamat technológiáját, az nem végezheti jól a munkáját. így, ilyen összefüggésben beszélhetünk tudásról és erkölcsről, sőt egyenlőségi jelet vonhatunk közéjük. A tudás igazság, az igazságot cselekedni — erkölcsös emberi magatartás. Az egykori egészségügyi előírások erkölcsi szabályokként való érvényesítése a maga idejében helyes volt. Lényegében ma is ezt tesszük, de felismeréseinket nem kinyilatkoztatásnak, csak egyszerű emberi tudásnak tekintjük, melynek ősforrását ma nem Istennek, de természetnek nevezzük. j-j; Élményekkel és gondolal/l tokkal gazdagodva búcsúztam el a rokonszenves orvospártól, és kedves két gyermekétől. A világ legszebb hivatását teljesítik. Niczky Ernő doktor a klinika fogászati osztályán, Axénia asszony pedig epidemiológusként járja a kiterjedt járást. Hivatása teljesítéséhez nemcsak tudásra, erős akaratra, hanem igaz emberségre is szüksége van, hogy ismereteinek megfelelően éljen és "tevékenykedjen. Pedig ez nem is veszélytelen dolog. A huszadik század rossz szellemei, a baktériumok és vírusok fenyegetik lépten-nyomon. Igaz, nemcsak őt, a laikust is. de az legalább nem tud róluk, legalább is nem anynylt, mint az orvos, akinek az a kötelessége, hogy kipusztítsa és elüldözze őket az ember környezetéből. BABI TIBOR