Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-17 / 195. szám, vasárnap

A szocialista országok gazdasági együttműködése APRÓ ANTAL ELÖADASA LEONYID BREZSNYEV ÉS WALDECK ROCHET TANÁCSKOZÁSA nélián y ťlfJ á ^r-1 íl HARMINCEZREN vettek részt pénteken este Athénben a Pa­pandreu melletti rokonszenvtün­tetésen. Az athéniak ezután sze­mélygépkocsikon, teherautókon és motorkerékpárokon vonultak Kasztriba, az Athéntól 25 kilo­méternyire fekvő városba, ahol a 80 éves politikus lakik. GUINEAI KATONAI KÜLDÖTT­SÉG érkezett a Szovjetunió hon­védelmi minisztériumának meg­hívására hivatalos látogatásra Moszkvába. A küldöttséget Lan­sana Diane hadügyminiszter ve­zeti. FANFANI olasz külügyminisz­ter a török kormány meghívásá­ra hivatalos látogatásra Anka­rába utazott. BERLINBEN a spanyol sza­badságharc kezdetének 30. év­fordulója alkalmából a szabad­ságharc egykori 84 résztvevője közül három csehszlovák parti­zánt — Josef Suessert, Evžen Šternt és Theodor Slavíkot — Hans Beimler-emlékéremmel tüntették ki. CHALFONT LORD angol le­szerelési miniszter pénteken Adam Rapackival Varsóban tár­gyalásokat folytatott a leszere­lésről és más nemzetközi kér­désekről. Chalfont tegnap meg­tekintette Krakkót. Ma vissza­utazik Londonba. A SZÍRIAI KORMÁNY jóvá­hagyta a hárommillió szíriai font tőkével rendelkező nemze­ti hitelbank alapítására vonat­kozó javaslatot. A bank első­sorban kiskereskedőknek, kis­iparosoknak, földművesszövet­kezeteknek és kisjövedelmű sze­mélyeknek nyújt majd hitelt. KOPPENHÁGÁBAN befejező­dött Irán, Kuwait és Szaúd-Ará­bia képviselőinek a Perzsa-öböl térségi kőolajfejtésről szóló tár­gyalása. Az AFP jelentése sze­rint a tárgyalás nem vezetett po­zitív eredményre. A tanácsko­zást augusztus 27-én Teherán­ban folytatják. AZ OLASZ NYOMDAIPARI DOLGOZÓK és távírászok szom­baton az egész országban 24 órás általános sztrájkba léptek. Bér­emelést és új kétoldalú szerző­dést követelnek. Péntektől hét­főig Olaszországban semmilyen napilap nem jelenik meg. AZ ALGÉRIAI nemzetbizton­sági szervek közölték, hogy „a bűnözőkkel való együttműködés miatt" 13 személyt letartóztat­tak. Algírban, Constantíneban és Oranban rendkívüli bíróságokat alakítottak a gazdasági bűn­ügyek kivizsgálására. A bírósá­gok feladata a közvagyon szét­lopkodásának megakadályozása. Budapest (CTK) — Apró An­tal, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese az MSZMP Köz­ponti Bizottságának Politikai Akadémiáján tartott előadásá­ban Magyarország és a szocia­lista országok együttműködésé­vel foglalkozott. A bukaresti fel­ső szintű KGST-tanácskozással kapcsolatban hangoztatta, hogy meg kell gyorsítani az együtt­működést, s időben, — már 1968 ban — meg kell kezdeni az 1970 utáni tervek koordinálását, és a gazdasági élet különböző területein keresni kell az együtt­működés új szervezeti formáit. Az előadó ezután azzal foglal­kozott, hogy milyen szerepet tölt be a nemzetközi együttmű­ködés a magyar népgazdaság egyes ágazataiban, s elemezte az energiahordozók, a villamos energia, nyersanyagok és fél­kész termékek behozatalát. A szovjet—magyar timföld-alumí­nium-egyezmény előnyeiről szólva megjegyezte, hogy az egyezmény feloldja Magyaror­szág bauxitgazdasága és ener­giaszegénysége közötti ellent­mondást. Az egyezmény szerint Magyarország az 1967—1980. években fokozatosan növekvő mennyiségben — amely 1980­ban eléri a 330 ezer tonnát — timföldet szállít a Szovjetunió­ba, amelyből ott a rendkívül ol­csó vízenergia felhasználásával nyert alumíniumot teljes egészé­ben visszaszállítják Magyaror­szágra. Ez csaknem 300 millió forint megtakarítást jelent. A FRANCIA BALOLDAL NEM ALKUSZIK A JOBBOLDALLAL Párizs (CTK) — Az Humanite, a Francia Kommunista Párt lap­ja megelégedését fejezi ki afe­lett, hogy a Párizsban tegnap közzétett francia demokratikus és szocialista baloldal szövet­ségének programja elutasít min­denféle kompromisszumot a jobboldallal. A programnyilatkozat ugyan­akkor leszögezi, hogy egyik párt, vagy csoport sem akar­ja rákényszeríteni programját a másikra. Külpolitikai téren — itt még néhány évvel ezelőtt nézetelté­rések voltak a demokratikus bal­oldal és a kommunisták között — a programnyilatkozat jelen­tős közeledésről tanúskodik. A lap a Francia Kommunista Párt és a demokratikus baloldal programjának egyeztetését sür­geti. Az előadó a továbbiakban az áruforgalom kölcsönös előnyei­vel foglalkozott. A szocializmus kritikusai és a velünk ellensége­sen szembeállók azzal gyanúsít­ják együttműködésünket, hogy az előnytelen. Érdekes, hogy ezt a vádat mindig szocialista or­szágokra értik. Soha nem be­szélnek arról, hogy tőkésorszá­gok hogyan szorítják le áruink árát, milyen vámokkal sújtják exportunkat, hogyan korlátoz­zák bevitelünket, piaci lehetősé­geinket. A KGST-országokkal bonyolí­tott forgalom, ezen belül főként a szovjet-magyar kereskedelem cserearányai lényegesen kedve­zőbbek számunkra, mintha az azonos árukat tőkésországokból vásárolnánk, és saját áruinkat is a tőkés piacon kellene elad­nunk. Az előadó végül leszögezte: A VIII. kongresszus irányelvei alapján gazdasági kapcsola­taink általában valamennyi or­szággal egészségesen fejlödnek. Szerény erőnkhöz mérten nem késlekedtünk azonban a gazda­sági segítségnyújtással sem, ahol ez indokolt volt. Különös jelentősége van a segítségnek a szocialista hazáját az agresszió ellen hősiesen védelmező Viet­nam esetében. Amíg a többi or­szággal nőtt, addig Kínával erő­sen csökkent külkereskedel­münk. Mi fontosnak tartjuk gaz­dasági, állami kapcsolataink fej­lesztését a KGST-n kívüli szo­cialista országokkal is — mon­dotta Apró elvtárs. TÁMOGATJÁK A BUKARESTI NYILATKOZATOK ESZMÉIT Rostock (CTK) — A balti és északi államok pénteken befe­jeződött rostocki munkáskonfe­renciájának küldöttei a záróköz­leményben kifejezték elhatáro­zásukat, hogy támogatják a dán küldöttek javaslatát: szólítsák fel a dán, a norvég, az izlandi és a nyugatnémet kormányt, hogy lépjenek ki a NATO ból. A záróközlemény elítéli az ameri­kaiak délkelet-ázsiai agresszió­ját és Bonn agresszív politiká­ját. Kiemeli a- szakszervezeti együttműködés fontosságát, el­ítéli az európai ügyekbe való beavatkozást, és rokonszenvez a közép- és észak-európai atom­mentes övezetek létrehozásával. A konferencia leszögezi, hogy a műszakt forradalom vívmá­nyait nem szabad fegyverkezés­re és háborús előkészületekre felhasználni. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra pénteken az SZKP székházá­ban találkozott Waldeck Rocliet­val, a Francia Kommunista Párt főtitkárával. A testvéri barátság Waldeck Rochet, az FKP fő­titkára budapesti látogatása so­rán nyilatkozott a Népszabad­ság munkatársának. Válaszaiban kijelentette: A francia kommunisták meg­elégedéssel fogadták De Gaulle utazását a Szovjetunióban, és igen pozitívan értékelik a két ország vezetői közötti tárgyalá­sok eredményeit, amelyek előbb­re viszik az enyhülés és a bé­ke ügyét, mindenekelőtt az eu­rópai népek körében. Nem mi, francia kommunisták vagyunk azok, akik most De Gaulle ál­láspontját tesszük magunkévá, hanem éppenséggel az elnök az, akit korunk körülményei kész­tettek régebbi hidegháborús po­litikájának módosítására, s egy reálisabb, az enyhülés irányába ható vonalvezetésre. Waldeck Rochet hangoztatta: Pártunk teljes mértékben he­Elutazott Bukarestből a Chilei Kommunista Párt küldöttsége, amely a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására járt Romániába. A küldöttség, amelyet Vietor Diaz, N. Ceausescu, a Román Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának főtitkára, az RKP Köz­ponti Bizottsága által összehí­vott bukaresti pártaktíva ülésén kijelentette: — A Varsói Szerző­déshez tartozó államok politikai tanácskozó testülete értekezle­tének dokumentumai, amelyek rendkívül fontos politikai jelen­tőségűek a béke sorsa, a nem­zetközi feszültség enyhítése szempontjából, megfelelnek a legszélesebb tömegek forró óha­jainak az egész világon. A bu­karesti találkozó — folytatta Ceausescu — mélyrehatóan gya­korlati jellegű volt. A kidolgo­és kölcsönös megértés légköré­ben folytatott tanácskozáson a két pártvezető közös érdekű kérdésekről folytatott beható eszmecserét. lyesli a legutóbbi bukaresti nyi­latkozatot az amerikai interven­ciósok súlyos felelősségéről, a Vietnami Demokratikus Köztár­saságnak nyújtandó fokozott se­gítségről. De Gaulle elnök, mint ismeretes, híve a vietnami konfliktus békés rendezésének az 1954. évi genfi egyezmények alapján, amit kétségtelenül po­zitív tényként kell értékelni. Áttérve belpolitikai kérdések­re Waldeck Rochet elvtárs kije­lentette: Jelenleg az a cél áll előttünk, hogy az 1967 márciu­sában esedékes parlamenti vá­lasztásokon a baloldali erők megszerezzék a többséget. A kommunista párt befolyásának egészséges növekedéséről tanús­kodik az a tény is, hogy az el­múlt esztendőben mintegy húsz­ezer új tag — zömében 20—30 éves fiat^Jok — lépett a párt soraiba. a párt titkárságának tagja ve­zetett, a pártmunkában szerzett tapasztalatokról és a nemzetkö­zi kommunista mozgalom prob­lémáiról tárgyalt az RKP veze­tőivel. zott dokumentumok a napiren­den szereplő kérdések elemzé­sének, a testvéri barátság, egy­ség és kölcsönös megértés szel­lemében folytatott eszmecseré­nek a gyümölcsei. Az európai biztonság szavato­lásának problémája — amely konkrét kifejezést kapott a nyi­latkozatban — kontinensünk po­litikai életének egyik legfonto­sabb kérdése, olyan kérdés, amely befolyásolja az egész nemzetközi helyzetet. Megoldá­sában közvetlenül érdekelt min­den európai szocialista ország, minden európai nép és a világ minden népe — mondotta. ÖSSZEÜLT A JKSZ ÁTSZER) LÉTREHOZOTT BIZOTTSÁG Pénteken megtartotta első ülését a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének átszervezésére és továbbfejlesztésére a 4. plénu­mon alakított bizottság. Az ülésen elfogadták a bi­zottság akcióprogramját, és munkacsoportokat hoztak létre azzal a feladattal, hogy kidol­gozzák a JKSZ átszervezésével és továbbfejlesztésével kapcso­latos téziseket, amelyeket nyil­vános vitára bocsátanak. A CHILEI KP KÜLDÖTTSÉGE ROMÁNIÁBAN WALDECK ROCHET NYILATKOZATA A NÉPSZABADSÁGNAK N. CEAUSESCU A VARSÓI SZERZŐDÉS TANÁCSKOZÁSÁRÓL 1966. < g O CL. S < J 111 m w < —1 2. HŐSI MÜLT - GONDTERHELT JELEN A szomáliaiak tényleg büszke népség. Szomszédaik, bár nem osztoznak hitükben, azt sem nagyon bocsát­ják meg nekik, hogy közvetlenül Mohamed prófétá­tól származtatják őseiket. Talán ha Dávid király há­zából, mint az etiópok, ezt inkább elnéznék nekik. Vagy ki tudja. A prófétától való származást sokkal egyszerűbb állítani, mint bizonyítani. De az állítás az égvilágon senkinek sem okoz kárt. Magának a por­ladó prófétának sem. Legalábbis eddig semmi jelét nem adta tiltakozásának a szomáliai rokonság miatt. Valaki így jellemezte a magas növésű, az afrikai feketéknél sokkal világosabb bőrű szomáliaiakat: „A szomáliaiakat kemény fából faragták. Minden szo-. máliai a saját maga szultánja. Csak az isten paran­csol nekik. Még talán az sem." Ez bizony, meg kell vallanom, erősen kétértelmű jellemzés. De rögvest érthetőbbé válik, ha kiegészít­jük valamivel. Nem szeretik az adószedőt és az idegeneket A szomáliai nomádokról közismert, hogy nem szeret­nek adót fizetni. Az sem megy ritkaságszámba, hogy a hoz­zájuk érkező állami adósze­dőt nyomtalanul eltűntetik, így aztán a kormány nem ls nagyon háborgatja őket az adószedéssel. Nem tűrnek felsőbb hatalmat és ami talán a legjellemzőbb rájuk, szívből utálják a gyarmatosítókat. Erre tanították őket nemzeti hőseik, akik életüket áldozták Szomália szabadságáért és függetlenségéért. Tévedés lenne azon­ban azt állítani, hogy a szomáliaiak minden külföldit, minden fehér bőrű embert elvből gyűlölnek. A mogadíciói múzeumban elhelyezett ereklyék és emlé­kek nap mint nap emlékez­tetik a szomáliaiakat nemzeti hőseikre, a nacionalista hazafiság nagy nevű előfu­táraira. Többek között a XVI. században élt Ahmed Granra, a „balkezesre" (nem tudtam kideríteni, miért nevezték balkezesnek), aki éveken át sikeres harcot vívott a hódító etiópiai seregek ellen. Végülis az etió­piaiak a portugálok segítségével verték le Ahmed Grant és csapatait. Ahmed maga is csatában esett el. Emlékét híven őrzi Szomália népe, s nemzeti hős­ként tartja nyilván. A modern szomáliai nacionalizmus igazi kivirágoz­tatója azonban nem Ahmed Gran volt, hanem a szá-* zad elején élt Mullah. Anélkül, hogy válogatott volna az eszközökben, maga alá gyűrte a szomáli törzseket és katonai hatalmat teremtett. Majd amikor eléggé erősnek érezte magát, „dzsihad" ot, szent háborút hirdetett az angol gyarmatosítók ellen. Huszonegy éven át tartotta magát és sikeresen visszaverte az angol tevés osztagok négy nagyobb hadjáratát. A kor­szerűbb fegyverzettel a hazájáért küzdő harcos hő­siességét állította szembe, s teljes sikerrel. Kegyetlen volt és előszeretettel alkalmazott erőszakot saját népe ellen is. Ezért ragadt rá az „Örült Mullah" név. Kegyetlenségét is feledtetni tudta azonban lángoló hazafisága és idegengyűlölete. Egyetlen életcélja volt: a külföldi uralom felszámolása és Szomália felsza­badítása. Ebben a tekintetben sok más afrikai na­cionalista vezetőt messze megelőzött. Az ő sorsa is a vereség volt. 1920-ban halt meg, számkivetésben, Etió­piában. De harca nem volt hiábavaló. Azt amit ő elkez­dett, mások fejezték be. De az ő nevével az ajkukon, az ő életcéljával a szívükben. Szomália szabad és független lett. S ez a független nép joggal büszke nem­zeti hősére, Mullah Mohamed ibn Abdullah Hasszánra. Az angolok 1960. júniusá­ban adtak függetlenséget Brit Szomáliának, amely néhány héttel rá önálló köztársaság­ban egyesült Olasz Szomáliá­val. Kevés afrikai ország in­dult ei a nemzeti függetlenség göröngyös utján olyan nagy hátrányokkal, mint a fiatal Szomáliai Köztársa­ság. Az ország elképesztően szegény és elmaradott. Az angolok és az olaszok oly fennen hirdetett civili­zációs küldetésének édeskevés maradandó nyomát ta­lálja az ember. A lakosság nagy többsége írástudat­lan. Az ország területének alig két százaléka alkalmas mezőgazdasági célokra. Valamirevaló exportcikk csak a banán és az állat. Állattal fizetnek az élelemért, po­litikai befolyásért, a feleségért, és nem ritkán azért ls, hogy megváltsák életüket a szomszédos törzs vérbosszújától. Ez ma is divatos a szomáliai törzsek körében. A becsületsértésért egészen az utóbbi időkig életével fizetett az ember. Gyakran hallani, hogy a szomáliai bosszúálló, harcias természetű. Lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy arra a népre, amely vérontás helyett ma már egyszerű anyagi megváltással rendezi becsületbeli problémáit, nehéz rásütni az agresszív és a bosszúálló jelzőt. Az pedig, hogy gyűlölik az idege­neket? Érthető. Több évtizedes angol és olasz uralom után alig talál az ember egyetemet vagy főiskolát végzett szomáliait. Utak nincsenek. Az ország tartományi központjait csak repülővel lehet megközelíte­ni. így sem mindig. A Moga­dlsiöban föladott levél kétszer annyi idő alatt ér a szomáliai Hargeisába, mint New Yorkba. A megszálló olaszok postahivatalok helyett fasiszta diadalíveket építettek Mogadísióban. Senki sem vethet követ a szomáliaiakra azért, hogy ezt és sok mást, mindenek­előtt pedig hazájuk feldarabolását — nem tudják el­felejteni. Soha nem is fogják. Hivatalaikban saját anyanyelvük helyett ma is olaszul, angolul, vagy ara­bul kell beszélniük. A külföldi befolyás miatt nem jött létre a szomáliai írott nyelv. Szomália gyarmati múlt­jának szenvedélyektől mentes elemzése sokkal köze­lebb viszi az embert ennek a büszke és nemes népnek a megértéséhez. KÖVETKEZIK: 3. TALÁLKOZÁSOK MOGADÍSIÓBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom