Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-16 / 194. szám, szombat

irta : PINTÉR ISTVÁN, a délsarki expedíció tagja parázsló fénye lobogó fényfoltokat rajzolt a padlóra, de a balokban most már hideg volt. öszszehúzódzkodtam a zsákban, az ágy megreccsent. Szimonov, meg Krucsinyin is fenn voltak mór, csak Birger nem zavartatta magát, aludt mint a duda. Igor felült, cigarettára gyújtott, szippantott néhányat, s megszólalt: — Hát ezt jól kifogtuk, rebjata! Isten tudja csak, mikor mehetünk tovább. — Egynapos késés biztos, de lehet, hogy kettő is, — válaszolta Krucsinyin rekedten. — Én már ismerem ezt. Ebben az időszakban ez nem szokott sokáig tartani ... — No, remek kilátás! - gondoltam. Jurij Szanovicsnak ez nem sokáig tartó! Köszönöm szépen! Ha két napig tart, a hó teljesen behordhat bennünket! Eszembe jutott a tegnapi este csodálatos csendje. Meg Birger jóslata. Átnyúltam hozzá, megfogtam a vállát, de már ébren volt. Nyújtózkodott, csak úgy ropogtak a csontjai, s álmos hangon megszólalt: (A tegnapi cikkünk folytatása.) MINDEN INOG, MOZOG ALATTUNK Birger és Igor már lefeküdtek. Csendesen, szótlanul vetkőztünk, felmásztam Krucsinyin ágya fölé, az „emeletre", és belebújtam a hálózsákomba. Nemsokára minden teljesen elcsendesedett, csak a motor altató, egyhangú dobogása hallatszott... Birger hatodik érzéke nem csalt. Arra ébredtem, hogy minden inog, mozog alattunk. Kint óriási vihar dühöngött, fütyült, tombolt a szél. A Club-kályha MAUD & KIRÁLYNÉ FÖLDJÉN - Nos, Igor, milyen orrom van nekem? öreg sarki róka vagyok én már! Vajon mióta tart már ez a muzsika? — Legalább egy órája — felelte Krucsinyin. — Én mindjárt felébredtem. NEM VESZHETÜNK EL Elhallgattunk. Mindnyájan az orkán vad fütyülését, újra meg újra megújuló tombolását hallgattuk. Olyan kísértetiesen üvöltött a balok alatt, hogy összeszorult a szívem. Mi lenne, ha teljesen betemetne bennünket? Ha egy hétig tartana? De mindjárt meg is nyugtattam magam: Élelmiszerünk, amit az ágyak alatt tartottunk, ott mindig fagypont alatt volt a hőmérséklet, meg tüzelőnk, üzemanyagunk van bőségesen. Az állomáson tudják, hol vagyunk, ők szükség esetén értesíthetnék a többi állomást is, segítségünkre indulnának, nem veszhetünk el. Birger hirtelen elhatározással leugrott a szemben levő ágyról. — Ki kell mennem. Le kell állítanom a motort, isten tudja, meddig muzsikál ez itt nekünk, nem hagyhatom zakatolni napokig! Nagyon féltette a kocsiját. — Én befőtök, Sztypa reggelit készít, Igor meg megnézi a meteorológiai állomást! — osztotta ki a tenni valókat Krucsinyin. A balok az éjjel teljesen kihűlt, vacogva kászálódtam le az ágyról, gyorsan szvettert, meleg ruhát kapkodtam magamra, s indultam Birger után, hogy először neki segítsek a motornál. De az ajtóban megtorpantunk. Félméternyi hó fogadott bennünket az előszobában. — Az átkozott, teljesen behordta! Azért van bent olyan hideg! — káromkodott Birger. Amikor kinyitottam a külső ajtót, a vihar kirántotta kezemből, majd a karom szakadt ki. Csak nehezen tudtuk becsukni, különben pillanatok alatt behordta volna hóval előszobánkat. Olyan veszett dühöngéssel támadott ránk kint a szél, hogy majd letaszított bennünket lábunkról. Havat zúdított arcunkba, nyakunkba. A traktor mellett is hatalmas hótorlasz emelkedett, s a szél a havat szinte teljesen vízszintesen repítette maga előtt. Érdekes itt a hó. Olyan, mint a legfinomabb por, minden rejtett kis rést megtalál, s azt pillanatok alatt megtömi. Ha nem fednénk arcunkat, fülünket meleg, vastag védővel, elviselhetetlen fájdalmat okoznának az apró hószemcsék tűszúrásai. Birger északi oldalról mászotl a kabinba, itt némileg védve voltunk az okrán rohamszerű támadásaitól, de az ajtót úgy is kirántotta a kezéből. ...MINT KÉT HÓEMBER Úgy érkeztünk vissza a balokba, mint két hóember. Az előszobában lezártuk magunkról a havat, s igyekeztünk befelé. — Mínusz huszonöt — jelentette Igor lakonikusan. — Szentséges idő! — válaszolta Birger. - Nem tudom, ha ez így tart két napig, hogyan végezzük el a legfontosabb biológiai szükségleteinket. Igor azonnal kész volt a válasszal, komoly képpel felelte: — Nézd, vagy lyukat fúrunk a balok fenekén, s azon keresztül potyogtatsz a hóba, vagy a fenekedet fordítod a szélnek az ajtóban . .. — Úristen, neked mindig van kedvet hülyéskedni - méltatlankodott Birger. — De azért kíváncsi vagyok, hogyan fogod megoldani akárcsak a kisebbik dolgodat is!? — Én, pajtikám, inkább visszatartom, s hazacipelem magammal Lazarevbe, mintsemhogy itt kimenjek ... - Könyörgöm, hagyjátok már abba, mert ha sokat beszéltek róla, úgy érzem, nekem máris mennem kell ... — kértem őket. Jót nevettünk, de magunkban mindnyájan arra gondoltunk, mit is csinálunk valóban, ha majd erre is sor kerül. KRUCSINYIN GONDTERHELTEN NÉZETT RÁNK Konzerveket bontottam, Igor vizet tett fel teának. Krucsinyin gyorsan felszította a tüzet, úgyhogy a kályha körül hamarosan kellemes meleg lett. Állva, a kályha mellett fogyasztottuk el reggelinket. Evés közben társaim arcát kutattam, megpróbáltam kitalálni. ki mire gondol. Igor nyílt, vidám tekintettel nézett a világba, látszott rajta, hogy ő csak zavaró epizódnak, derűs kalandnak látja az utunkat megakadályozó, tomboló vihart. Antarktiszi tartózkodásunk alatt sok-sok kellemes, derűs percet szerzett mindnyájunknak kitűnő, egészséges, remek, mindig találó, bemondásaival", amelyekből sokszor az öngúny sem hiányzott. De Krucsinyin komoly volt. Mindig derűt sugárzó, sötétszürke szeme most gondterhelten nézett ránk. M

inden nap találkozom vele. Szerkesztőségünk homályos, körbefutó folyosóján kopog a lépte. Zömök, vállas alakja egy-egy pillanatra árnyékot vet az irodahelyiségek üvegezett, fehér ajtajára. Megáll, tovább lép. Ajtók nyílnak és csukódnak. Folyóiratok régi évfolyamaival zsúfolt polcokat rendezget, íróasztalán halmozódó levelek százait osztályozza. Szerényen, odaadással végzi napi teendőit. Csak a jó megfigyelő veszi észre, hogy fellépésében és magatartásában valami katonás vonás feszül, hogy a teendőihez szükséges erélynél sokkal több határozottság és erő csendül a hangjában. Acélszürke szemében éles fény villan olykor, és merőleges mély ránc szeli ketté a homlokát, hogy újra elsimuljon és helyet adjon a deresedő hajú, ötvenöt éves férfi nosztalgiájának, aki ifjú korára emlékezik. Ilyenkor mintha szűknek érezné a szerkesztőségi szobákat, és a szerkesztőség folyosóit. A szürke polgári öltöny alatt nyugtalan katohaszív dobog Talán megfáradt és beteg szív. Bátorkeszin látta meg a napvilágot. A béressors nyomorúságát az édesanya betegsége és a család széthullása tetézte. Apja később a béressorsból a szeszfőző mesterségig vitte, de a beteg édesanyát nem tudta pótolni nevelőanyja, akivel a szerencsétlen apa meghasonlott. Pedig nagy volt a család, összesen hét gyerek nőtt a portán. A házi kemencéből egy sütetre egyszerre négy hatalmas kenyér kerekedett ki, s nem volt elég egy hétre. Gyermekkorának legkeservesebb emléke az éhség. Van élménye, amit csak Gyurcsó István soraival lehet kifejezni a leghívebben: Testvéremet durván bokán rúgtam, / ha néki Jutott a nagyobb darab kenyér. / S amíg jajgatva féllábon ugrált, elejtett kenyerét megettem én... Annyi a különbség, hogy ő volt a kisebb testvér, tőle vették el, nem is a kenyeret, csak a kenyérhéjat. Vannak más, egész életét meghatározó élményei. Pendelyes gyerek korában a nagybirtokon dolgozó orosz hadifoglyoktól tanulja meg, hogy a nyomorúság nem is véletlen sors, nem valami végzetes következetességgel válogatja meg áldozatait. Apja akkoriban frontokat járt. A kis Száraz Jóskát hol egyik, hol másik nagyanyja gondozza. Édesapja ugyan visszakerült a harcterekről, de a háború nem ért véget. Csakhogy most nem magyar, német és orosz katonákról járja a h!r. Vörösöket és fehéreket emlegetnek. A cseh légionárusok fehérek. A fehérek a szegények ellenségl. Apja tizenkilencben a direktórium tagja. Bátyja futár a vörös hadseregben. A kilencéves kisgyerek forradalmi dalokat énekelget... Bátorkeszi a vörös szakszervezeti mozgalom egyik vidéki tűzfészke. A növekedő legényke tüntetések és májusi felvonulások emlékét őrzi. TENIEVITE 1936 július 17-én repült világgá Franco tábornok ellenforradalmi felkelésének jelszava: Egész Spanyolország felett derült az ég ... Egyébként vézna növésű gyerek volt, ilyen nem sokra viszi a mezei munkában. Mire inas sorba került, az apja egyre többet tűnődött, mitévő legyen vele. Egy nap aztán így szólt hozzá: Suszternak adlak, te fiúi — Meg akarta kímélni őt a béressors sanyarúságától. Falujában tanulta ki a mesterséget. Utolsóként hagyta el a zilált családi fészket. Komáromba, majd Pozsonyba vetődik, és belesodródik a munkásmozgalom mindennapi harcaiba. Agitál, könyvet és sajtót terjeszt. Néha dolgozik, a munkanélküliség kiszolgáltatottjaként éhesen, lakás nélkül tengődik. Olykor lebukik, és börtönbe kerül. Húszéves korában az első köztársaság magyar valóság-Irodalmának egyik dokumentuma az ő tolla alól kerül ki. A maga egyszerűségében is megdöbbentő és megható írás. Kosúton eldördült már az első sortűz. Túlesett már az első tűzkeresztségen. Pozsonyban, az egykori Bástya utcában lakik. Egy ágyban hál egy építömunkással. Kifutófiúnak készül valami villanyszerelőhöz, ahol heti száz koronát keresne. Oj lakást keres és a költözködés előtt számba veszi a holmiját: „Van azért egy s másom. Egy fekete ruhám, egy munkaruhám, egy rossz felöltöm, egy rövid télikabátom, három jó és egy rossz ingem, egy klottnadrágom, egy cserkésznadrágom... harminc kommunista jelvényem... harminc szocialista könyvem, két rossz pénztárcám dísznek, mert pénz nincs bele, suszterszerszámom és egy öreg kofferem ..." Egy öreg koffere! Mint a katonáknak. Katona már, a nemzetközi kommunista mozgalom katonája. Elvégezte az első felderítést ls. Balogh Edgár a „Hét próbá"-ban így ír erről: „Pünkösd hétfőjén késő délután beállított a lakásomra Száraz Jóska. Mi az, mi baj? „Belénk lőttek", — mondta a fiú. Szaladtunk a párttitkárságra, az ls a Duna utcán volt, de én még sose jártam benne. Időm se volt körülnézni (kézirathalmazt nyomtunk félre az asztalon, itt volt a Munkás szerkesztősége is), s már gépeltünk. Száraz Jóska jelentést diktált, s én lassan nyomkodtam a betűket... Gyülekeztek most köröttünk a párt vezetői, futárok lótottak-futottak, megkezdődött a pozsonyi munkásság mozgósítása. A jelentés után felhívásokat kezdtünk fogalmazni. Üzeneteket az emberi lelkiismerethez, tiltakozásul a kosúti gyilkosság ellen ..." Különös felderítés volt ez. Hadi szolgálat a látszólagos béke kellős közepén. A pünkösdi üni tályharc véres csataterér vetkezet udvarába. Vértói a falak. A hátsó szobábar mosogatta a sebeit. Megk azt mondta nekem: De e mit... Elől az udvaron e emeltem az ingét, egy 1 felett. Ez volt Gyevát Jánt az ottaniak azt mondták, bajonettszúrást láttam a és a sebesültek nevét.. Így ír erről a már emli Hány ilyen sebet és hái azóta? Az, ami Kosúton történ lentétek harcának. Nérnť nyolországban kiéleződtel Az egykori vézna legť fenyegetett, s kényszeríte görnyesztő, tanult mester mindenféle: építőmunkás és munkanélküli. Olykor tátor és volt börtön laki Harminchat július 17-é radalml felkelésének jeli ég... Európa felett beborult i Kísértetiesen igaz megf MADRID ALATT KELL M tisztában a helyzettel, t< utólag szinte megdöbber Száraz József, a bátorít tanúja, Ausztrián, Olaszt szágba Indult. Talán Zsai ban, mielőtt útrakelt. — De elszaladtatok, eh A véres pünkösd óta élmény hatása alatt indu: reakció elleni harcból. A Bécsen, Velencén, Milánó utazik, lappangva, érvén Perpignanba, ahol sorozd káról nevezett gépfegyve nak volt egy teljes mag gépfegyveresnek. Aztán területen rövid kiképzés Harminchét februárjál veszélybe került. Gépkc Morata de Tajufia mögöl karaván, s ötszáz ember faerdő felé. Innen ls, oni