Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-15 / 193. szám, péntek

ÚJ HULLÁM AZ ÉPÍTŐIPARBAN Munkatársunk a napokban beszélgetést folytatott Alex Gregorral, a műszaki tudományok doktorával és Rudolf Sládek mérnökkel, a prágai Építőipari Kutató Intézet tudományos dolgozóival. A külföldön is elismert két kiváló szakember eddig a városrendezés koncepciós problémáival és az előregyártóit elemek, valamint az új építőanyagok alkalmazása kérdéseivel foglalkozott. A beszélgetés is e három tárgykör érintésével zajlott le. • A jövő évben hazánkban ülésezik majd az Építészek Világszövetségének kongresszusa. Melyik épületet vagy lakónegyedet mutatnák meg önök a legszívesebben a külföldi vendégeknek? Dr. GREGOR: Az igazat megvallva egyiket se. Nem mintha nem építettünk volna tízezernyi házat, jelentős számú középületet. Hiányérzetet első sorban az elvégzett munka minősége kelt bennem. A jövőben a menynyiség és a minőség összhatására kell törekednünk. Sládek mérnök: Prágában azonban — ezt ne lelejtsd el —már leiépült egy lakónegyed, a bohnicei, ahol ez a követelmény már maradéktalanul érvényesült. Itt — annak ellenére, hogy a házak panelból épültek — sikerült megtörni az egyhangúságot. Az épületek mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan szépen tagoltak, a városkép kedvezően alakult. • Bratislava új negyedeivel kapcsolatban hogy vélekednek a műépítészek? SLÁDEK MÉRNÖK: Bratislava lakóinak zöme már az új negyedekben lakik. Kávéházba, a korzóra, színházba, hangversenyre, bevásárolni azonban az új negyedek lakói is az óvárosba járnak. Figyelem ezt a jelenséget és felteszem a kérdést: A Rózsavölgyben vagy a Strkovecen vajon mikor sétálnak majd olyan önfeledten, szórakozva az emberek, mint ma a Mihálykapu utcában? Bratislava fejlesztésének ez ma egyik központi kérdése. • Az ötvenes évek elején a ma már „hagyományos" panelépítkezés úgyszólván teljesen megváltoztatta az építészet jellegét. Egy építész azt „jósolta", a következő években megint várható egy, még a panelek okozta koncepció „törésnél" is nagyobb változás ... SLADEK MÉRNÖK: Ezt az új építőanyagok okozzák. Alkalmazásuk sok problémát megold. Megoldódik például az egyhangúság problémája is. A házak homlokzatát a jövőben a Keletszlovákiai Vasműben készült zománcozott acéllemezzel vonják be ... • Alumínium homlokzatú házakat nem építünk...? Egy időben erről ts szó volt. SLADEK MÉRNÖk: Alumíniumot csak egyes exkluzív épületek homlokzata burkolásánál alkalmazunk. Az alumínium egyrészt drága, másrészt gyorsan oxidálódik — megfeketedik. A karbantartás így sokba kerülne. A zománcozott acéllemez — mert tartósabb — sokkal olcsóbb építőanyag. • Mikor kezdik meg a zománcozott acéllemez gyártását? Dr. GREGOR: Előbb építenünk kell néhány zománcozót. Ilyen üzemek voltak a köztársaság területén, de évekkel ezelőtt ezekben — elhamarkodva — leállították a termelést, a technológiai berendezést leszerelték. • A Kelet-szlovákiai Vasmű tehát az építőiparnak is készít alapanyagot... Dr. GREGOR: De nemcsak homlokzatborító anyagot. Az ajtó- és ablakrámák is olcsóbban előállíthatók acélból. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Vasmű néhány év múlva a modern építőanyagipar egyik alapvető bázisa lesz. Hanem ez még nem minden ... • a műanyagiparra gondol? Dr. GREGOR: Arra. Ha a műanyagipar adta lehetőségeket is mind kihasználjuk, úgy vélem, a legfejlettebb országból érkező vendégeknek is szégyenkezés nélkül megmutathatjuk új lakótelepeinket. Csak nem kell soha átesni a ló másik oldalára. Eddig azzal hibáztunk, hogy egyegy városrészt vagy csak panelból, vagy csak téglából építettünk. A harmonikus városfejlesztés megköveteli az összes meglevő építkezési módszer kihasználását. Ha ezt a követelményt nem vesszük figyelembe, csak kaszárnyaszerű lakónegyedek építésére leszünk képesek. • Milyen műanyag építőelemgyárakat építünk napjainkban? Dr. GREGOR: Norvégiában egy hab-polisztirén üzem technológiai berendezését vásároltuk meg, egy másik országból pedig több új gyártási eljárást vettünk. Ügy vélem, hogy 1970 körül a csehszlovák építőiparban is győzelmeskedik az új hullám. Feljegyezte: TÓTH MIHÁLY A LATSZAT NEHA CSAL A MÚLT ESZTENDŐKBEN a tildi szövetkezetesek (nyitrai járás) nagyon előnyösnek tartották a kendertermelést. Ügy állították be, hogy ez jelenti számukra a biztos pénziorrást. Persze, csak azt nézték, hogy több pénzt kaptak érte, mint a búzáért vagy más gabonáért. Azt azonban figyelmen kívül hagyták, hogy a kender kizsarolja a földet, és melléktermék nem marad utána, amit a gazdaság almozásra vagy etetésre fölhasználhatna. Az idén abbahagyták a termeszlését, s ezt néhányan meg is bánfák, mivel jelentősen növekedett a kender ára. Hnszárik Lajos zootechnikus azonban egy kicsit sem bánkódik utána, mert amint mondja, a kendert a takarmány rovására termesztették. KÉTSÉGTELEN, hogy kellő takarmányalap nélkül nem lehet gazdaságos az állattenyésztési termékek előállítása. Ezt figyelembe Vették a tildiek is, és legújabban Igyekeznek olyan vetésforgót kialakítani, amely jobb takarmányalapot, s gazdasáogsabb termelést biztosít. Lemondtak ugyan a kenderről, ám az évelők vetésterülete még mindig kicsi. Az 528 hektár szántóföldből csak 68 hektáron 3

termelnek évelőket. Igaz, van 9 hektár jó minőségű és sok szénát termő rétjük, de ahol 350 szarvasul marhát tartanak, még ez is kevés. Jelzi ezt a tavalyi tejhozam is, hi_ szen csak 1250 literes átlaghozamot értek el egy-egy tehéntől. Az önköltségeket nem figyelik, • így pontos adatok sincsenek, hogy • mibe kerül egy liter tej termelése. Az azonban biztos, hogy a végeredményen saját maguk is meglepődnének. Sokkal többet veszítettek a tejen, mint nyertek a kenderen. AZ ÉREM M'ÁSIK OLDALA sem kecsegtető. A kender sok táplálékot van el a talajból. Ezenkívül a kertészet és a szőlészet is sok istállótrágyát igényel. Ilyen körülmények között a gazdaság odajut, hogy nem győzi a szervestrá gya pótlását, és évről évre csökken a talaj humnsztartalma. Tehát az is veszteség egy gazdaság számára, ha olyan növényeket termel, mint például a kender is. Sok szövetkezetben a cukorrépa termesztését tartják drágának. Ez olyan esetben áll fenn, ba csak azt számítják, mennyi bevételük volt a cukorrépából és nem veszik figyelembe, hogy a répafej, a répaszelet és a melasz útján milyen Jövedelemhez jutottak. Ahol figyelemmel kísérik az önköltségeket, ott nem a látszat szerint, hanem a kézzelfogható eredmények alapján igazodnak. SZÜKSÉG VAN kenderre is. de a gazdaságnak elsősorban biztosítania kell a takarmányalapot, az alomszalmát, s ha ezekből bizonyos tartalékra is szert tett, vállalkozhat kendertermesztésre. A tildi szövetkezetben a gabonatermesztő terület nagy, a szántóföld felét kalászosokkal vetették be. Az évelők területe azonban még bővítésre vár, amit a gazdaságosabb termelés érdekében a jövőben meg is valósítanak. És nem utolsósorban az is cél, hogy a piacon egyre több tej és marhahús legyen. BENYUS JÓZSEF A FALU LATKÉPE SAJÖ FELÜL OLYAN VIDÉKEN járok, ahol a hegyek korántsem mogorvák: olyanok, mint a pihenő, jámbor medvék, mélyzöld, tömött lomboktól bozontos a hátuk. Itt-ott a lejtőkön rozsdavörös sziklák látszanak, s ahol nagyobb darabon kopott ki az erdő üstöke, ott van a csoltói kőbánya. A hegyek lábától egy kőhajításnyira kanyarog a Sajó, medrét sűrű bokrok, fák szegélyezik. A vízen gerendákból összerótt, keskeny híd ível át a túlsó partra. Madárfüttyel csipkézett vadregényes környék. S az áhítatos csendet olykor hatalmas dörrenés töri meg. A kőbányában dinamit robbant, a levált kőtömbök lefelé szánkáznak ... Csoltónak, a rozsnyói járás vízió, rádió és modern bútor csalogatja a községi klub tagfait, akiket már nemigen kell nógatni, hogy hetenként háromszor-négyszer betérjenek a kultúrházba. A klubteremből nyílik a községi könyvtár helyisége. PÁR ÉVVEL EZELŐTT szabályozták a községi patakot, soksok brigádórát dolgozott le a falu népe. Legutóbb tervbe vették, hogy jövőre folytatják ezt a munkát. Az országúttól a kultúrházig bekötő utat építettek, amely tovább fut mellette, s most már erről az oldalról is be lehet menni a faluba. Mihelyt az anyagiak megengedik, a falu főutcáján cementjárdát készítenek. Azokon a helyeken, ahol ff3i % • * m NYÁRI LÁTOGATÁS déli „végvárának" ötszáz lakosa van. A falu a hegyektől távolabb terül el, a folyó, széles rétek és a vasúti sínek választják el tőlük. A kis megálló közelében éppen virágzik a mák; az ég felhőtlen, embert, házat, növényt kemenceforró sugár éget. A FALU LEGMAGASABB pontján mint hegyesre faragott ceruza rajzolódik ki az ég vásznára a templomtorony. Mégsem az köti le legelőször az ember figyelmét, hanem az új emeletes kultúrház, mely az országút közelében a falu szélén áll. A világos emeleti irodában karcsú fiatalasszony fogad. — Itthon. van a HŇB titkára? — kérdezem. — Igen, itthon ... — Hol van? — Én vagyok az ... Bodnár Júliának hívják, lényéből komolyság és férfias erély árad. Elmondja, hogy a kultúrházat tavaly ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének. Voltak, akik attól tartottak, hogy a négyszáz személyt befogadó nagytermet nem tudják majd kihasználni, hiszen Csoltó kis falu. Eltelt egy év, s az aggályoskodóknak nem lett igazuk. A csoltói kultúrházban — mely a legszebb és legnagyobb a környéken — azóta soksok előadást tartottak, s a rendezvényeket nemcsak a csoltóiak, hanem más közeit falvak lakosai is rendszeresen látogatják. Ma már nem Gömörpanyit a vidék kulturális központja, hanem Csoltó. Nemrég a Csemadok járást bizottsága rendezett itt nagyszabású esztrádműsort, melynek keretében budapesti vendégművészek is felléptek. A közönség nem fért be a terembe, vagy ötven ember a folyosón rekedve élvezte végig a műsort. A nagyterem falainak alsó részét fényes faburkolat fedi, a színpad tágas, mögötte öltözők állnak a szereplők rendelkezésére. Nem csoda, hogy a turnézó együttesek — köztük a komáromi MATESZ —, ha Gömörben járnak, sohasem kerülik el Csoltót. A világítóberendezés és a hátsó színfalak felszerelése még nem történt meg, de az idén erre is sor kerül. Legközelebb egy preSovl együttes látogat el Csoltóra, a téli idényben pedig a Csemadok helyi csoportja gondoskodik a közönség szórakoztatásáról. A széksorok elmozdíthatók, a táncmulatságokat is ebben a teremben rendezik. A HNB irodáin és az igen szép tanácstermen kívül az óvoda és a női fodrászat is ebben az épületben kapott helyet. A városi gyakorlattól eltérően itt nem zárják be nyáron az óvodát, hiszen a szülőknek ilyenkor van a legtöbb dolguk künn a földeken. Egy kisebb teremben teleesténként még sötét van, a közvilágítást is kiegészítik. A kultúrház előtt parkot szeretnének létesíteni. A kéttantermes, ötosztályos iskolát az egykori kastélyban helyezték el Az iskolából kikerülő gyerekek Pelsőcön tanulnak tovább. Van a faluban egy öreg vízimalom, kerekéről hiányoznak a lapátok, gépeit rozsda marja és a zsilip is tönkrement. Darálásra és szemtisztításra akarták átállítani, de ma már ez sem lehetséges, a malom csupán idegenforgalmi látványosság. A SZÖVETKEZET hűs irodájában beszélgetek Fejes József elnökkel és Molnár Lajos agronómussal. Az egyik asztalnál barna hajú lány dolgozik. A szövetkezet az ötvenes években rosszul működött. Ezt az akkori vezetőség hanyagsága okozta. A vezetők már nyár közepén azt mondogatták: őszszel úgyis lemondanak, nincs értelme, hogy a jövőre gondoljanak. S ez így ment évről-évre. Közönyük a szövetkezet tagjaira is „átragadt". Az állatok lesoványodtak, és sovány volt a tagok jövedelme is. Sok szövetkezeti tag vándorbotot vett a kezébe, Horkára, Lubenyíkre ment szerencsét próbálni. Á „fejétől bűzlik a hal" mondás a csoltói viszonyokra is ráillett. Néhány évvel ezelőtt a felsőbb szervek új embereket állítottak a szövetkezet élére. Fejes azelőtt a lubenyíki bányában dolgozott, ahol baleset következtében megrokkant. Különben Csoltán nevelkedett, Jól ismeri a falut. Botra támaszkodva, nehezen jár. Az agronómus is üzemből került a csoltói EFSZ-be. AZ ÜJ VEZETŐK megszilárdították a fegyelmet, s lassanként sok minden megváltozott a szövetkezet házatáján. Más lett a tagok gondolkodásmódja és a közös munkához való viszonya. — Ma már mindenki tudja, hogy a jöoö a jelentől függ, — mondja Fejes. — Megszoktuk, hogy a holnapi feladatokat idejében kitűzzük magunk elé ... Változás az osztalék kiszámításánál is meghozta cáfolhatatlan gyümölcsét. A szövetkezet fokról-fokra lábra kapott. — Mindig két dolgot tartottam szem előtt — mondja al elnök. — Gyarapodjék a közös gazdaság, és a tagok mindegyike találja meg számítását. A kettő összefügg egymással... Tavaly tizenöt korona volt egy munkaegység értéke, és a múltbeli adósságok törlesztését is befejezték. Ä jelek azt mutatják, — ha az időjárás nent szól közbe — hogy az idén ismét túlszárnyalják a tavalyt eredményeket. A takarmányt már behordták, és az évi marhahús beadást már az első félévben teljesítették. A tejbeadási nap mint nap túlteliesitik. A HNB TOL ÁTVETT kis kőbányát a szövetkezet „melléküzemének" nevezik. A mezőgazdasági csúcsmunkák idején a bányát leállítják, és az ott dolgozók kimennek a földekre. Éš megfordítva: ha a mezőn kevesebb a munka, gőzerővel termelnek a bányában. A kő fejtésén kívül őrléssel és fuvarozással is foglalkoznak. Fejes József elnök úgy véli, jó lenne, ha a helyi viszonyoknak megfelelően minél több szövetkezetben létesülne ilyen kiegészítő üzem. — Igaz, hogy így több a papirosmunka, — néz rá mosolyogva az asztalnál körmölő lányra, — hiszen itt az egységek után fizetünk, ott meg normára dolgoznak. De zokszó nélkül elvégezzük, mert azt akarjuk, hogy az emberek elégedettek legyenek ... Az elnök és az agronómus egyaránt sokat vár az új irányítási rendszertől. Fontosnak tarifák az anyagi érdekeltség további kiszélesítését. Óhajuk csupán az, hogy a Jutalékot valóban azok kapják, akik a legjobban megérdemlik. Hozzáteszik: a szövetkezetek vetélkedése a jövőben ne gyorsasági verseny legyen, bízzanak a „paraszti ésszel" irányított jó szövetkezetekben, és azt tekintsék döntő tényezőnek, melyik EFSZ termel többet és Jobbat. — Az a fontos, hogy sohase elégedjünk meg az elért eredményekkel, — mondja az eZnök. — Igyekezzünk mindig valami hasznos újdonságot kieszelni ... LELKESEDÉSTŐL fűtött szavai elárulják, hogy munkáját nem csupán foglalkozásnak, hanem nemes hivatásnak érzi. Másoktól tudom, hogy a szövetkezet sorsa, az emberek boldogulása legbensőbb szívügye. Nemcsak az irodában és a földeken, hanem még odahaza is szüntelenül a szövetkezet problémáin töpreng. „Föld után kiált az ember", — ez lehetne a mottója annak, amit búcsúzkodás előtt mond a két férfi a hűvös irodában. Az illetékesek évekkel ezelőtt — a csoltóiak tiltakozása ellenére — egy százötven hektárnyi darabot „leszeltek" a csoltói határból, és a Gömörpanyiti Állami Gazdaságra erőszakolták rá, amely nem akarta elfogadni. A panyitiak semmi hasznát nem veszik ezeknek a legelőknek, a csoltói szövetkezetnek pedig nagyon hiányoznak. Ha visszakapnák, még szebb eredményeket érhetnék el az állattenyésztés terén. A józan ész azt diktálja, hogy teljesíteni kell a csoltóiak régi vágyát... NAGY NYÁR van, az ég felhőtlen, a falu utcái néptelenek. A Sajón túl lustán sütkéreznek a medvehátú hegyek. A kőbányában dinamit robban, éles dörrenés reszketteti meg a házak ablakait... VERES JÁNOS A CSOLTŰI MŰVELŐDÉSI OTTHON.