Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-14 / 192. szám, csütörtök

Galántai Mezőgazdasági földteriiletét tekintve a galántai járás nem tartozik az ország legnagyobbjai közé, termelési eredményeivel azonban a legproduktívabb járások között is jelentős helyet foglal el. Különösen a gabona és a cukorrépa hektárhozamával s a hústermeléssel emelkedik magasan az országos átlag fölé. Persze a baromfitenyésztés, a tojástermelés, a kender- és a zöldségtermesztés is jóval jobb az országos átlagnál. Az említett termelési szakaszok kiváló eredményeivel a járási pártbizottság és a termelési igazgatóság illetékesei nem nagyon hivalkodnak, feltételeikből kiindulva Inkább természetesnek tartják. Annál gyakrabban kerül napirendre a tejprobléma. Nem azért, mintha ezen a téren meszsze elmaradnának az országos eredmények mögött. Dehogyis. Az évi tejtermelésben tehenenként legalább 300 literrel jobbak aa országos átlagnál. Csakhogy . .. T

avaly például tehenenként „mindössze" 2118 Mteres évi tejhozammal zárták az esztendőt. Igaz, hogy ez az eredmény megközelítőleg 600 literrel jobb, mint az 1961—1962. évben. De hát a járás vezetői a termelőkkel együtt nagyon jól tudják, hogy hiba lenne, ha a tejtermelés fejlesztésének kilndulópontját a hullámvölgy legmélyebb pontjára helyeznék. Mert ugyebár ily módon Í1962höz viszonyítva) az évi 200 literes növekedés igen megnyugtató eredménynek számíthatna, ha... Lombos Kornél mérnök, termelési igazgató azonban nem 1962-nél kezdi a számítást. Mert például egészen mást mutat a fejlődés üteme, ha az 1960-as évet veszik alapul. Akkor ugyanis tehenenként 1957 li'teres évi fejési átlagot ért el a járás. MEGTALÁLTAK AZ OKAT ... Tény, hogy objektív okok is hátráltatták a tejtermelés fejlesztését. Az okok között a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen időjárás, a gyenge termés, a szükségletet távolról Bem fedező takarmányalap szerepelt a leggyakrabban. Egyesek azonban nem elégedtek meg ennyi magyarázattal, további okokat is kerestek. =— 'A tejtermelés növelésének legnagyobb kerékkötői az állattartási direktívák — mondotta akkor félhangosan az egyrk zootechnikus. Értvén ezen az állattartás irányításának direktív, számra és hasznosságra pontosan előírt tervezési módszerét. Egy másik a hasonló elgondolást ilyképpen fogalmazta meg: — A tejtenmelé's alacsony Színvonala legszorosabban az állatállomány nagy létszámával Kigg össze. Ma már nyíltan, higgadtan, é részleteket is boncolgató felemzéssel tárgyalnak a tejtermelés problémáiról. És ebbe az telemzésbe egy kis megelégedés is vegyül. Mert hogy ls volt az akkor? Igen, az állattenyésztés egyik leglényegesebb mutatója az volt, hogy a mezőgazdasági üzem annyi állatot tartson, amennyit a terv előirányoz. S hogy a tehéntartásnál maradjunk, szinte lehetetlen volt az állomány minőségének a javítása, hiszen minden üszőből tehenet kellett nevelni, minden beteg, vagy kis hasznú tehenet tartani kellett — a létszám miatt. Kevés takarmány és sok állait — ez így nem vezethet jóra, morfondíroztak a merészebbek. Azt is napról napra tapasztalhatták, hogy a roszszul táplált állatok között egykék, amelyeket az első laktációban fejtek. Tavaly például, amikor már 2118 literre emelkedett a tehenenkénti tejhozam, az első laktációs tehenek az állománynak közel 40 százalékát alkották. És a tavalyi eredményekhez sorolhatnánk azt is, hogy a tehénállományt több mint ezerrel bővítették. Megközelítőleg az idén is hasonló növekedésre van kilátás. A létszámbővülést illetően. BÍZTATÓ TÁVLATOK Nem véletlen, ha a járás vezetői úgy gondolják, hogy már túl vannak az évekig tartó tejproblémák nehezén. Mindent összevetve főképpen az a két tejproblémák re gyorsabban terjed a két veszélyes betegség, a tüdőgümőkór és a fertőző elwtélés (bangj. Itt csak egy komoly érvágás segít, KÖVETKEZETT AZ ÉRVÁGÁS Kockázatos vállalkozás volt ugyan a tehenek számának csökkentése, de a rendeleteknek volt egy olyan része is, hogy fokozatosan likvidálni kell a beteg teheneket. Elkezdték tehát a bangos tehenek kiselejtezését, és dicséretükre legyen mondva, 1965-re teljesen száműzték a fertőző elvetélést. Az idén a tüdőgümőkóros tehenek közül talán már írmag sem marad. Valóban komoly érvágás volt, hogy az első két évben megközelítőleg 30 százalékkal csökkent a tehénállomány. Gondolhatnánk, nehéz helyzetbe került a galántai járás a tervteljesítéssel, az állattenyésztési termékek közül elsősorban a tejeladással. Mi tagadás, nem ment egyszerűen a dolog. De az állomány átállításával kapcsolatos nehézségek távolról sem olyanok, mint amilyenekre a statisztikai adatok alapján számítottak. TÚL A NEHEZÉN A galántai járásban még a múlt évben is csak 19,6 tehén jutott száz hektár mezőgazdasági területre, (a korábbi 25— 26-tal szemben), mégis, 1962tól a tejtermelés évről évre növekedett. Az 1962-es 1500 literrel szemben a tavalyi 2118 literes évi tejhozam már nemcsak a tehenek létszáma közötti különbséget egészíti ki, hanem az egy hektárra eső tejtermelésben is jó néhány literrel meghaladja az 1960-as mennyiséget. Pedig .... A tehenek selejtezése nemcsak azzal és nem elsősorban azzal járt, hogy a kis hasznú, feleslegesnek mondható tehenektől szabadulnak meg a szövetkezetek, mert, különösen a TBC-s tehenek között sok, kiválóan tejelő tehén került a vágóhídra. A kiselejtezett állatok helyére beállított tehenek egészségügyi szempontból ugyan összehasonlíthatatlanul értékesebbek voltak elődjeiknél, de a tejtermelésben még nem. Különösen azok a tehéntényező ad okot a bizakodásra: az átmeneti időszakban sikerült megoldani a takarmányproblémát, s a jelenlegi tehénállománytól a következő években olyan hozamokat várhatnak, amilyenre ebben a járásban még nem volt példa. Szakemberek szerint pár éven belül a tehenek átlagos évi tejhozama a 2700 litert is meghaladhatja. Sőt. A járási főzootechnikus jelenlétében papírt, ceruzát vettünk elő, a tavalyi és az idei tejfelvásárlás adatait hasonlítgattuk. Csaknem minden dekádban több mint 20 százalék a különbség az 1966-os év javára. Az idén egy-egy tehéntől megközelítőleg 2500 liter tej termelésére van kilátás. Mert... járási méretben tehát megoldottnak mondhatjuk a tejtermelést. Az átlag mögött azonban kár lenne elhallgatni egyes szövetkezetek kiváló eredményeit. A sókszelőcei szövetkezet a több mint 500 tehéntől például 3700 liter tejet ad naponta a közellátásnak. A vágaiak egy-egy tehéntől naponta 8,3 liter tejet adnak piacra. A farkasdiak átlaga 7,1 litert. Zsigárd 10 éven át „kibérelte" az utolsó helyet, most 6,2 literes az eladási átlaga. Csak néhány példát említettünk, de azokból Is láthatjuk, hogy a galántai járásban a tejtermelési probléma a termelők részéről megoldódott. Hiszen az idén az árutermelési tervet általában 110 százalékra teljesítik a mezőgazdasági üzemek. Miközben erről beszélgetünk, akaratlanul is kicsúszik a számon az elismerés: — Ez bizony nagy munka volt, itt az ellátátás szempontjából igazán nem érheti rossz szó a járást. Nono — szakított félbe akkor a termelési igazgatóság egyik dolgozója —, ami az ellátást illeti, ott már nem csak a termelőkön, hanem kettőn áll a vásár. — Csak nem a felvásárlásra gondol? — De éppen arra, ha a felvásárláson a tejüzemet érti. Éppen arra értettem, csak ezt a megjegyzést, végképp nem tudtam hová tenni. El kellett mennem a tejüzembe. De arról majd egy másik cikkben. HARASZTI GYULA t w * v «<, ' A/agy területen gazdálkodik ' * a Galántai Állami Gazdasúg. Kalászosokból 2470 hektárnyi a területe, s ennek az aratásába kezdett a múlt héten 21 kombáinos. A kíváncsiság vitt vasárnap a gazdaságba, vajon milyen élet folyik ilyenkor a földeken. Mert nem mindegy, ki hogyan használja ki a kedvező időjárást, amely '• az idén sem igen akar a földműveseknek kedvezni. — Megtelt — kurjant at egyik kombájnos olyan nagyot, hogy még a szomszéd határban is meghallják. Ilyenkor a soros traktoros abbahagyja a beszélgetést, és melléhajt a pótkocsival, hogy átvegye a kicsépelt árpát, és viszi a felvásár, üzembe. Közben a másik kombájnos, névszerint Csemer IstCUat&k dö/Latt *. k Az igazgató- ~ ság bejáratát zárva találom, egy fiatalember azonban útbaigazít, messziről kiabálja: — Ott ma ne keressen senkit, de a határban megtalálja az embereket — a vezetőktől kezdve az összes alkalmazottat. Néhány száz méternyi gyaloglás után a helyi részleg dűlőiben valóban élénk az élet. Két szalmaprés járja a rendeket, s a szétszórt szalmát óriási bálákba gyömöszöli. A gépek körül azonban valamilyen hiba merült fel. Mind a négy ember az egyik gépnél sürög. Az országúton egy szerelőruhás férft kerekezik feléjük, segíteni akar, ám ahogy megérkezik, a gép mintha megérezte volna, jelhagy a makrancoskodással. / jhorčík Milan és Adamko József mesterkedtek körülötte. Adamko gépe nem kötött, ám Uhorčik, a gyakorlottabb préskezelő, kisegítette munkatársát. Azt beszélik a jelenlevők, hogy ebben a dűlőben fizet a legjobban az árpa. 36,33 mázsát termett hektáronként. A csatornák közti dűlőben még forgalmasabb az élet. Négy SZK-4-es kombájn csépeli az árpát, már nem sok van belőle. A gabonát elszállító traktorosok, meg a vezetők a dűlő végén gyülekeznek. Beszélgetünk. Ürge Imre üzemtechnikus mondja, hogy egy dűlőjük sem lesz olyan, amely ne adná meg a 30 mázsát hektáronként. Szó, ami szó, szép lesz az átlaghozam. Ha figyeli az ember, érdekes az aratók élete, és nem is veszik számon, hogy vasárnap vnr* ván a dűlő végére hozza a gépét. — En már végeztem, — moridla — kiesett a szalmarázó. A dolog azonban koránt sincs úgy, hogy valóban végzett volna. Vigh Imre gépesítő utasítja, hogy menjen a műhelybe, van ott szalmarázó, s a javítók rendbe teszik a gépet. El is indul, s utána a többi gép is átvonul a futballpálya melletti dűlőbe. Ez is élménynek számít. Elöl mennek a kombájnok, utánuk a pótkocsik, teherautók, a vezetők motorkerekeken előzik a lassan mozgó nagy gépeket. AZ egész úgy fest, mintha egy gépesített katonai alakulat vonulna gyakorlatra. \A ég a csatornák közti dűlőben mondta Belányi József részlegvezető, hogy az új helyen könnyebben boldogulnak majd a kombájnokkal. Megjegyzéséhez nem is fér kétség. A rendek távolabb esnek egymástól, széles sorolóval rakták, így a kombájnoknak, mintha tágabb helyük lenne. Mintha at árpa is egyenesebben állnak, a rendek is rendezettebbek. Nyelik is az óriás gépek a végnélküli kígyónak tűnő rendeket. S vasárnap lévén, elég sok csodálójuk akad. Egy járókelő sem megy el az úton anélkül, hogy ne álljon meg egy fél órácskára gyönyörködni a halkan zümmögő gépek teljesítményében. így megy ez mind a hat rész-' legen, s amint a vezetők mondfák, ha az időjárás némileg is kedvez, két hét alatt végeznek az aratássál. BENYUS JÓZSEP Elfogy a föld? avi A Dolné Plachtincei EFSZ ben (losonci járás) is jó a gabonatermés. Az aratás megkezdése előtt megnézik, érett e a kalász. |j. valko - CTK felvételej Több mint félmillió hektár... Ennyivel mutat kevesebbet a statisztika a három évtizeddel ezelőtti állapothoz képest. Pontosan kifejezve 596 ezer hektár termőtalaj esett ki a termelésből. Ez a terület egyenlő az észak-morvaországi kerület mezőgazdasági földterületével. Mennyi kára van ebből az országnak, a népgazdaságnak? Az ezzel foglalkozó szakemberek kiszámították, hogyha megakadályoznák a termőföld „eltűnését ', 10 év alatt megtakarítanánk évi búzabehozatalunk egyharmadát, vagyis azt a mennyiséget, amennyit évente a kapitalista országokból kell importálnunk. Elfogy a föld? Tettük fel a címben a kérdést. Nem veszhet el. Ez fizikai törvényszerűség. Az anyag nem vész el, csak átalakul. Így van ez a termőtalajjal is. „Átalakul" gyárakká, bányákká, üzemekké, lakóházakká. Ez fejlődő, virágzó hazánkban elkerülhetetlen. Szükség van új üzemekre, utakra, vasutakra, lakóházakra? Senki sem vitatja ennek szükségszerűségét. Vitatható azonban, hogy sok esetben az üzemek nem a legmegfelelőbben terjeszkednek, B lakóházakat sem építik mindenütt tervszerűen, hanem rendezetlenül, s általában a legjobban termő földekre. Utazzon csak valaki Nyitráról TopofCanyíg, a legszembetűnőbben láthatja, menynyire pazaroljuk a termőföldet. A falvaknak se vége se hossza, szétnyúlnak, mint a rétestészta, s nem egy lakóházhoz a megengedettnél nagyobb telek tartozik. A földek nem ésszerű és gazdaságos kihasználására más példák is felszínre kerültek az utóbbi években. I. Burian földművelésügyi miniszter a Nemzetgyűlés ülésén részletesen kifejtette az okokat. Hogy az üzemek, a vállalatok és egyéb szervek, az 1959-ben jóváhagyott törvény ellenére is, tovább sáfárkodtak a termőfölddel. Es as akkori törvények „kiforgatásával" történhetett meg, hogy az utóbbi években is az indokoltnál több termőföld veszett eL Ezért fogadta a közvélemény helyesléssel a föld védelméről szóló legújabb törvényt, melynek legfőbb cikkelye, hogy a jövőben a földet kisajátító beruházók és egyéb szervek ellenértéket tartoznak fizetni, mégpedig a föld minőségét tekintetbe véve. Például, ha egy üzeni terjeszkedik, és a legjobb szántóföldre épít, megfizeti az alap ellenértékét, vagyis a kisajátított földre eső növénytermelésből eredő évi bevétel ötvenszeresét. Az alap-ellenértéket ai 3000 koronáig terjedő bevétel szerint határozzák meg. Ha a kisajátított terület növénytermelési értéke nagyobb, növekszik az összeg, például 3000—4000 koronánál hetvenötszörös az ellenérték, négytől tízezer koronás bevétel esetén százszoros, 10 ezer koronán felüli jövedelemnél kétszázszoros ellenértéket kell téríteni. A törvény célja tehát, hogy gátat vessen a nyakló nélküli meggondolatlan, tervszerűtlen építkezéseknek. A termőtalaj megóvását és a föld termőképességének növelését minden felhasználó elsőrendű kötelességévé teszi. Dgy véljük, d vállalatok, és a magánépítkezésekre felhasználók is meggondolják, jó termőtalajra, vagy kevésbé termő földre építsenek; Hiszen senkinek sem mindegyt hogy az alapbevétel 50-szeresétj vagy kétszázszorosát fizeti d föld kisajátításakor. Természetesen ez az új törvény sem tud majd teljesen gá

; tat szabni a termőföld csökkenésének, de ha mindenkinek szívügyévé válik ennek megértése, végrehajtása, sokat tehetünk azúrt, hogy e törvény a legfontosabb termelőeszköznek; a földnek indokolatlan „elrablását" megvédje. (m. Li