Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-03 / 151. szám, péntek

Vita Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusán Jirí Hendrych elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára (Folytatás a ÍZ. oldalról.) sének tisztszásához, főleg gazdasági hatásuk viszonylatában. Szükséges azonban sokkal jobban felmérni a nemzeti bizottságoknak, a szocialista önigazgatás szerveinek jelentőségét, amelyek valóban komplex módon biztosítják területi hatáskörükben a lakosság életét és szükségleteit, teljes egészében kifejlesztik társadalmi, gazdasági és nevelő tevékenységüket. Ehhez hasonlóképpen mind fontosabb, bogy a társadalmi szervezetek is elmélyítsék tevékenységüket. Küldetésük a munkahelyeken és az emberek lakhelyén is céltudatosan kialakítani a szorgalmas munka légkörét, fejleszteni az emberek közti szocialista kapcsolatokat, formálni a szocialista életmódot. Ezzel párhuzamosan helyes lesz szüntelenül fejlesztenünk a társadalmi szervezetek együttműködését a képviseleti testületekkel és a gazdasági szervekkel. Csak ilyen úton-módon, az embereket mind szélesebb méretekben és hatékonyabban belevonva a társadalmi és a közéletbe, az adott kollektíva és az egész társadalom irányításába, illetve igazgatásába formálódik a valóban szocialista ember. Olyan ember, aki saját ügyét látja a társadalom érdekében, aki társadalmi aktivitásával, tartalommal tölti meg társadalmunk demokratizmusát. Ezért élesen szembe kell szegülni az olyan jelenségekkel, amelyeket az emberekkel való manipulációnak nevezhetünk. Egyes esetekben nálunk még gyakran az emberek bevonása nélkül döntenek róluk. így természetesen nem lehet egybehangolni az emberek érdekeit a társadalmi érdekkel, ami döntő fontosságú mind a társadalom, mind az ember egyéniségének érvényesülése szempontjából. Ez a körülmény nagy jelentőségű éppen a tökéletesített gazdasági rendszer feltételei között, amelynek érvényesülése elválaszthatatlanul egybe fűződik társadalmunk demokratizmusával. Novotný elvtárs a beszámolóban egyes konkrét intézkedésekről szólt, amelyek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra, az ipar szakszervezeti szerveinek munkájára vonatkoznak. A tökéletesített irányítási rendszer alapelveinek szellemében a mezőgazdaságban is képviseleti szervek alakulnak a termelési igazgatóságok mellett. Véleményünk szerint a dolgozók irányításban való részvételének ezeket az új formáit támogatnunk és fejlesztenünk kell, természetesen ügyelve arra, nehogy beleavatkozzanak a gazdasági vezetők jogkörébe, felelősségébe, operatív munkájukba stb. Ki szeretnék emelni még egy kérdést, amellyel foglalkozott a beszámoló. A szövetkezeti mozgalom szélesebb érvényesüléséről van szó. Tapasztalataink igazolják, hogy számos előnyt biztosít a szövetkezetesek demokratikus viszonya vállalatuk iránt, közvetlen érdekeltségük eredményeiben. Ezért nemcsak a mezőgazdaságban, hanem egyes ágazatok kisebb műhelyeiben és üzemeiben Is élnünk kellene a szövetkezeti formával. Voltak olyan idők, amikor nem ismertük fel, hogy a szövetkezeti forma feltételei között a szocialista tulajdon formája nem kisebb rendű, ahogy azt még ma is gyakran állítják. A kongresszus előkészítése és most a lefolyása során kedvezően nyilvánul meg az, hogy a Központi Bizottság az elmúlt időszakban mozgósította az elméleti arcvonalat és a társadalomtudományokat is jobban bevonta az időszerű kérdések megoldásába. Számos területen sikerült továbbfejlesztenünk a marxizmus—leninizmus elméletét, tudományosabb alapokon vizsgáljuk a problémákat. Ebben az irányban kifejtett törekvésünknek nem szabad ellankadnia. Ugyanakkor feladatunk, hogy szüntelenül elmélyítsük munkánk alkotó jellegét. Következetesebben számoljuk fel mindazt, ami elavult, sablonmentesen, elvszerűen vizsgáljuk és oldjuk meg a kérdéseket. Hozzá kell szokni a vitához és a polémiához, meg kell tanula

nunk azt, hogy a nézetek párviadala és kikristályosodása alapján vonjuk le a helyes következtetéseket. gg_ Jelentős mértékben ebben a szellemben folyt a XIII. kongresszus előkészí3. tése. Ugyanakkor nem egyszer világosan megmondottuk, hogy a párt mi3

1yen nézeteket vall. Ezek a nézetek összhangban állnak a szocializmus érdekeivel, haladóak, alkotó jellegűek és a további fejlődést szorgalmazzák. A párt természetesen elutasította mindazokat, akik ezzel a légkörrel vissza akartak élni, szocializmus ellenes célokat követve. Nem téveszthet meg bennünket az, hogy az alkotói merészséggel gyakran visszaélnek és ez az elvekről való lemondásra, az idegen elméletekhez való alkalmazkodásra vezet. A marxizmus-leninizmus természetesen kitárta kapuit az emberi megismerés előtt, bírálóan méri fel, tökéletesíti és átveszi mindazt, ami előrelendíti a gondolkodás folyamatát. A marxizmus—leninizmus nem adja fel alapvető elveit, amelyek életerejének és átalakító készségének forrásai. Ezért feladatunkat látjuk abban, hogy következetesen küzdjünk tanításunk felhígítása, az eszmei lazaságok, a liberális kása ellen, amelynek csak a tetejét cukrozták meg szocializmussal. Akadnak emberek, akik a „tárgyilagosság" jelszavát hangoztatva partiárut visznek a vásárra, például különféle legendákat a burzsoá köztársaságról, a burzsoá demokráciáról. Nem nehéz eltalálnunk, hogy kinek lehetnek jó emlékei arra az időszakra és arra a rendre, és kinek érdeke szépíteni azt. Nagyon ártalmas, hogy ezeket a legendákat és a kapitalizmusra vonatkozó illúziókat a fiataloknak tálalják. A megtévesztésnek hasonló lomtárból előkotort eszköze az ún. nemzedéki ellentét, amelyet felújítanak, szüntelenül taglalnak és amely gyakran elvonja a figyelmet életünk alapvető kérdéseiről. Pedig mi sem kétségesebb és sematikusabb annál, mint azonosítani a fiatalok és az idősebbek közti válaszvonalat az új és a régi határvonalával. Hasonló „változatokat" ajánl nekünk a burzsoá propaganda sok más irányban is. Például az anarchiát nevezi szabadságnak, a liberalizmust azonosítja a demokráciával. Mozgalmunk zászlaja mindenkor a demokrácia zászlaja volt. Nem engedhetjük meg, hogy ezzel visszaéljenek velünk szemben azok, akik már régen hűtlenek lettek hozzánk. Ogy vélem, helyes ha a kongresszuson értékeljük, hogyan járult hozzá közgazdaságtudományunk gazdaságunk elemzéséhez, gazdasági rendszerünk tökéletesítése elveinek és a további gazdasági fejlődés fő irányainak kidolgozásához. Az a gyakorlat is bevált, hogy a Központi Bizottság vezetésével munkacsoportok létesültek, amelyek a tudományos-műszaki forradalom említett kérdésein kívül megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztak például a társadalmi fejlődés dinamikájának és társadalmunk szerkezetének problémáival, a szabad idő kérdésével, a nemzetiségi kapcsolatok fejlődésének, az anyagi és erkölcsi ösztönzők, vagy az ifjúság kérdéseivel és egyebekkel. Úgy vélem, jó munkát végeztünk, sok problémára új fény vetődött és világossá vált a követendő út. Helyes, ha rendszeresen folytatjuk e munkát, s főként jobban összpontosítjuk törekvésünket az ismeretek gyakorlati érvényesítésére a párt tevékenységében és a társadalom életében. A szocialista társadalom továbbfejlesztésével összefüggő kérdések tagolt rendszerének tudományosan megalapozott kutatása és gyakorlati megoldása a tőkés országok felé irányuló külső aktív ráhatásunk jelenlegi fő forrása. Nem szabad elfelednünk, milyen döntő hatással van sokirányban munkánk és a szocialista világ fejlődése a világ többi részében. így van ez már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, s főként a második világháború után a szocialista közösség kialakulása óta A szocialista világnak ma már nem egy történelmi érdeme van. A szocialista világ fennállásának és politikájának köszönheti az emberiség a világbéke megőrzését, a gyarmati rendszer felbomlását, s végül a tőkés országok dolgozói küzdelmeinek támogatását. Ám van egy másik szempont ls, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk abban a törekvésünkben, hogy minden irányban fölénybe kerüljünk a kapitalizmussal szemben. A szocialista országok fennállása, felemelkedése egyidejűleg mozgósítja a tőkés világ erőit, rákényszeríti őket, hogy lázasabban fejlesszék gazdasági, politikai és ideológiai erejüket. A tőkés államok éppen az ideológiai küzdelemben alkalmaznak új, korszerű fegyvert. Itt is el kell kerülnünk a sémákat, s teljes mértékben fel kell használnunk legyőzhetetlen eszméinknek szüntelen alkotó szellemű fejlődésükben rejlő erejét. Ideológiánk fő része a dolgozók kommunista nevelése. A kongresszus tanácskozása egyöntetűen megjelöli azokat a feladatokat, amelyekre jelenleg összpontosulnia kell. A tökéletesített gazdasági rendszerrel kapcsolatban említettem, hogy serkenteni kell a társadalmi érdek elsőrendű fontosságának átérzését. Am vannak ós lesznek további nem kevésbé fontos problémák is. Gazdasági rendszerünk, a tudományos-műszaki haladás, a szocialista demokrácia fejlődése — mindez sok embert egyénileg kellemetlen helyzetbe hoz, s így szükségszerűen kofliktus támad az eddigi elavult elképzelésekkel. Nem arról van szó, hogy elkendőzzük ezt az elégedetlenséget. Nyíltan és elvszerűen meg kell mutatnunk, miből ered, s hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy ez az elégedetlenség szocialista kezdeményezéssel vezetődjék le. A párt, az összes pártszervek és szervezetek nagy feladat előtt állnak: feltételeket jcell teremteniük arra, hogy nagy és mélyen szántó nevelőfolyamat bontakozzék ki nálunk, amelyben a magyarázó szavak mellett maga a valóság és a tapasztalat is nevelőszerepet játszik, amelyben az emberek önmagukat is nevelik, saját maguk látnak munkájuk és környezetük dolgainak rendezéséhez, s valóban a szocialista társadalom társformálóivá válnak. E folyamat kibontakozásában számítanunk kell arra is, hogy megnyilvánulnak bizonyos antiszocialista irányzatok is. Miért hitegetnénk magunkat, liogy az individualizmus, a kapzsiság, a társadalmi tulajdonhoz való rossz viszony, és egyéb rossz tulajdonságok, amelyek évszázadokon át bevésődtek az emberi tudatba, önmaguktól megszűnnek. Sőt, azt is tudjuk, hogy ezek a jelenségek a mi társadalmunkban újjáélednek. Mindenütt felütik a fejüket, ahol eddig még nem tudtuk érvényesíteni, vagy nem tartjuk be a szocialista alapelveket. Ugyanakkor sok ilyen jelenséget nem sorolhatunk egyszerűen a nem antagonista, osztályon kívüli ellentétek közé. Az a tény, hogy felszámoltuk a kizsákmányoló osztályokat, hogy társadalmunk jelenlegi osztályai között nincsenek osztályellentétek, korántsem jelenti azt, hogy a szocialista termelési és társadalmi viszonyok ellen irányuló egyéni tevékenység már mentes az osztályszempontoktól. Ezirányban sok minden közvetve hat, ezért a társadalmunkban megnyilvánuló jelenségek és irányzatok minőségét érzékenyen fel kell ismerni s eszerint kel! megválasztani a harc formáit és eszközeit. A társadalom nem haladhat előre minden lépésének kritikai felülvizsgálása, a fogyatékosságok feltárása és az orvoslásért gyakorta vívott szívós küzdelem nélkül. Arra kell törekednünk, hogy nevelésünk ápolja és fejlessze ezt az egészséges áramlatot. Novotný elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy a jövőbeni szocialista nevelésben kétségtelenül nagyobb gondot kell fordítanunk az ifjú nemzedékre, amely fokozatosan átveszi társadalmunk és országunk sorsának irányítását. Mi felelünk azért, milyen érett lesz feladataira az ifjú nemzedék. Ogy vélem, az ifjú nemzedék előkészítésében minden utat meg kell találnunk, hogy valamennyi fiatal megtalálja a maga szilárd helyét a jövőbeni kommunista társadalom létrehozói között. Nem állítatjuk, hogy ez mindig sikerül nekünk. Meg kell találnunk a választ arra a kérdésre, miért nem tudunk minden fiatalt megnyerni nagy művünknek, hisz többségük már a mi társadalmunkban született, a mi társadalmunk iskoláit járta, szocialista pionír és CSISZ-szervezetben, vagy annak hatása alatt nevelkedett. A párt az ifjúsági szervezet és iskoláink igyekeznek választ találni ezekre a sürgetően fontos kérdésekre. A Központi Bizottság beszámolója és a kongresszus határozati javaslata fő vonásokban összefoglalja az eddigi eredményeket, s várható, hogy a CSISZ közelgő kongresszusa részletesen foglalkozik majd velük. Sok függ attól, mennyire látjuk meg azoknak a körülményeknek realitását, amelyek között az ifjúság felserdült és mennyire vesszük ezt tekintetbe. Már többször említettük, hogy köztársaságunk fiataljai nem Ismerik saját tapasztalatból a tőkés társadalmat, a kizsákmányolást, az éles osztályharcot, a dicső 1945-öt, sem 1948 februárját, utolsó nyílt összecsapásunkat a burzsoáziával. Ezt a tapasztalatot, melyet nem tarthatunk meg magunknak, nem pótolhatják a puszta emlékek. Legyen szerves és mélyebb a forradalmi tapasztalatok, a múlt hős osztályharcainak egybekapcsolása a fiatalok mai feladataival és munkájával. Ez különösen fontos ifjúságunk ós a szabadságért, a szocializmusért küzdő más országok ifjúságának kapcsolataiban. Az igazi nemzetköziség és harci szolidaritás érzése, amelyet munkásosztályunk és a haladó emberek hazánkban évtizedeken át ápolnak, minden nemzedékben újjáélednek. Ápoljuk ezeket úgy, hogy egyre mélyebbek és sokoldalúbbak legyenek, hogy 1945 májusának, a szovjet hadsereg felszabadító szerepének dicsősége örökké éljen a csehszlovák és a szovjet if'úság barátságában. A szocialista társadalom fejlődéséve! együtt a forradalmi mozgolódás és annak magával ragadó légköre és eiergiája, amit forradalmi pátosznak nevezünk, a társadalmi élet tovább áj területein is tért hódít. Egyre Inkúib érinti a termelőerők fejlődését >' • nberi élet civilizációs alapjait i ember alkotó erejének fejlődé-ét é- !iz emberi kapcsolatok nemesedésé' Nem becsülhetjük le e kérdéseket. A szocialista rendszer győzelme után a kommunista forradalom fontos ^erves részévé váltak, mindinkább a társadalmi mozgás központjába kerülnek. Ezért lekötik és megrae»'f'- <-ifj nemzedéket. Technikailag és kulturai.a-.ui iiett szocialista társadalom építésével öszszefüggő problémák szoros kapcsoltban vannak az emberek életének js kapcsolatainak alapvető átalakulásával, mély és elválaszthatatlan kommunista tartalmuk van. A marxizmus— leninizmus nélkül nem oldhatjuk meg eredményesen és teljes mértékben ezeket. Ha nevelőmunkánkkal és a szocialista ideológia alkotó fejlesztésével e valóságot át tudjuk ültetni a fiatalok tudatába, természetes, egészséges, kritikai szellemüket a szocialista fejlődés fékezől ellen tudjuk fordítani és a kommunista jövő szolgálatába tudjuk állítani, akkor megoldjuk az ifjúság kérdését". Szeretném megemlíteni azt a gondolatot, amelyet a Központi Bizottság már előbb is felvetett, hogy adjunk szárnyat a fiatalok természetes aktivitásának, adjunk neki helyes irányt úgy, ahogy ez ma már sok fiúnál és lánynál érvényesül, s amilyen általánosan jellemző volt felszabadulásunk után 1945-ben. Ez a szocialista nevelés leghatásosabb légköre. Attól se idegenkedjünk, hogy a társadalom fejlesztéséért bizonyos arányos részfelelősséget hárítsunk a fiatalokra mint fegyvertársainkra, s természetesen ezzel kölcsönös bizalom és nyíltság jár. Elég sok tapasztalat bizonyítja, hogy azokból a fiatalokból van a legnagyobb örömünk, akikkel szemben nagyobb igényeket támasztottunk, akik a társadalmunk érdekeiért folytatott küzdelemben ismerték meg az életet és a szélcsend nélküli munkát. Ez minden fiatalra és diákra vonatkozik. Nem akarom megismételni, ami e kérdéssel kapcsolatban a beszámolóban és a vitában már helyesen elhangzott. A társadalom kötelessége, hogy sokkal igényesebb legyen a jövő értelmiség előkészítésére, hiszen tekintettel kell lennie a társadalom szakmai erkölcsi és politikai szükségleteire. Ebből nem engedhetünk, eszerint kell irányítani a diákok, az iskolák, az ifjúsági és pártszervezetek munkáját. Elvtársak, néhány megjegyzéssel akartam kihangsúlyozni a Központi Bizottság beszámolójában megjelölt fő feladatokat, amelyeket a szocialista társadalom általános fejlesztése irányvonalának megvalósításában meg kell oldanunk. A Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz, a nemzetközi kommunista mozgalomhoz fűződő szilárd elvtársi kapcsolataink és sokoldalú együttműködésünk erősítik munkánk biztonságérzetét, távlatát. Mozdítsuk elő, hogy munkánk eredményei járuljanak méltóképpen hozzá a szocialista forradalom első félszázadának nagyságához, emeljék a Nagy Október 50. évfordulójának dicsőségét. Munkánk sikerének szilárd biztosítéka a gazdaság fejlesztési fő irányelvekben és a negyedik ötéves tervben megjelölt út következetes követése, a dolgozók aktív részvétele, a tökéletesített irányítási rendszer, a tudományos-műszaki haladás széles körű érvényesülése, a párt sokoldalú, áldozatkész és megfontolt munkája.