Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-03 / 151. szám, péntek

Külföldi delegátusok felszólalásai a kongresszuson Harcunk igazságos LE DUC THO elvtárs, a Vietnami Dolgozók Pártja küldöttségének vezetője Mi, a Vietnami Dolgozók Pártjának küldöttei örömmel veszünk részt a di­cső CSKP XIII. kongresszusán. Engedjék meg, küldött elvtársak, hogy önöknek és önök által a cseh­szlovákiai kommunistáknak, a munkás­osztálynak, a szövetkezeti parasztok­nak és az értelmiségieknek a vietnami kommunisták, a vietnami munkásosz­tály és a vietnami nép harcos, szoli­dáris üdvözletét és leghőbb jókíván­ságait tolmácsoljam. (Taps.) Csehszlovákia munkásosztálya és dol­gozói nem egészen három héttel ez­előtt emlékeztek meg a CSKP megala­kulásának 45. évfordulójáról. Egy nem­zet hosszú történelmében 45 év nagyon rövid szakasz. Ám mennyi dicső fejezet íródott Csehszlovákia munkásosztálya és népei harcainak történelemkönyvé­be. Milyen óriási átalakulások történ­tek hazájukban a CSKP fennállásának 45 éve alatt! Mi, vietnami kommunisták és a viet­nami nép szívünk mélyéből örülünk a csehszlovákiai kommunisták és a testvéri csehszlovák nép sikereinek. A vietnami munkásosztály és a viet­nami nép magáénak tekinti az önök eredményeit. Csehszlovákia népének minden sikere szilárdítja a szocialista tábor erejét az amerikai imperialisták vezette imperialisták támadó és hábo­rús terveivel szemben. Európában főként a Nyugat-Német­országban fejét felütő militarizmus és l-evansizmus vált az amerikai imperia­lizmus háborús eszközévé, és komo­lyan fenyegeti az európai és a világbé­két. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, valamint a többi testvéri szocia­lista ország általános fejlődésének igen nagy jelentősége van a szocialista tá­bor, az európai és a világbéke védel­mében. A vietnami nép szilárdan szolidáris Csehszlovákia Kommunista Pártjával és testvéri népével, s határozottan támo­gatja Csehszlovákia népeinek harcát az amerikai imperialisták által uszított nyugatnémet revansisták sötét szándé­kai ellen. (Taps.) Az amerikai imperializmus nyílt, ag­resszív háborús politikája következ­tében egyre súlyosbodik a vietnami és a délkelet-ázsiai helyzet. Elvtársak, önök tanúi voltak a hitle­ri fasizmus gaztetteinek a megszállás alatt. A lidicei tömegvérengzés soha el nem múló gyűlöletet keltett mind­nyájukban. Hasonló fájdalmas, s gyakran még drasztikusabb jelenetek játszódnak le ma naponta hazánk déli részében. A dél-vietnami népet azonban a legna­gyobb terror sem kényszeríti térdre. Bátran síkraszáll nemzetünk szabad élethez és függetlenséghez való jogá­nak védelmében. A hős dél-vietnami nép a Dél-Vietnami Nemzeti Felszaba­dítási Front, dicső zászlaja alatt győ­zelmet győzelemre halmoz. (Taps.) A felkelés kezdetén a dél-vietnami nép úgyszólván puszta kézzel védekezett, ám hazaszeretete s az amerikai impe­rialistákkal és lakájaikkal szembeni gyűlölete legyőzhetetlen erővé fejlő­dött. Az amerikai imperialisták „a külön­leges háború" stratégiájával akarták leverni a dél-vietnami népet. A mielőb­bi győzelem érdekében gyors lefolyású háborút akartak. Ám a „különleges há­ború" fő oszlopai — a bábhadsereg, a bábrendszer és a stratégiai falvak — megrendültek, s az amerikai „különle­ges háború" kudarcot vallott, gyors győzelemre számító stratégiája teljesen megdőlt. Igy az amerikai imoerialisták hosszú és passzív hadviselésre kény­szerültek. Stratégiai szempontból ez nagv kudarcukat jelenti. Az amerikai imperialisták az akadá­lyok ellenére még mindig nem akar­nak felhagvni agresszív szándékaikkal, s hazánk déli részének megszállására törekszenek. Szerintük ugyanis a meg­hátrálás csapás volna „a szabad világ­ra", aláásni az Egyesült Államok tekin­télyét lakájaik szemében, és fellelke­sítené a különböző földrészek forradal­mi mozgalmait, hogv szembeszáljanak az amerikai imperialistákkal. Az amerikai hadjárat fokozása és ki­terjesztése következtében hazánk harca új szakaszhoz érkezett: a háború az egész országban folyik, s a dél-viet­nami „különleges háború" „helyi há­borúvá" változott, amelvben lehullott a lepel az Egyesült Államok agresszív gyarmatosító mivoltáról. Az amerikai imoerialisták és laká­jaik harcba vetették minden mozgósít­ható erejüket, egymás után hajtották véere tisztogató hadműveleteket. Több hadműveletben 10—15 zászlóalj, sőt egvesekben 27 zászlóalj vett részt. A tisztogató hadműveletek során a legbarbSrabb hadviselési módszerek alkalmazásától sem r'adtak vissza. A B—52 mintájú stratégiai bombázók szőnyegbombázásokat hajtanak végre, napalmot, mérgező vegyszereket és gázt alkalmaznak barbár tömeggyilko­lásra. Egyes területeken négy ledobott bomba jut egy lakosra. Az idén csupán az első három hónapban 150 000 embert ért vegyi- és gáztámadás, tízezrek vesztették életüket és sebesültek meg. Minél több amerikai katona állomá­sozik Dél-Vietnamban s minél többen vettek közvetlenül részt a hadművele­tekben, annál érzékenyebbek voltak vereségeik. Csupán az öt száraz hónap­ban — 1965 novemberétől 1966 márciu­sáig 120 000 ellenséges katonát, köztük több mint 40 000 amerikai támadót tett harcképtelenné a dél-vietnami nép és fegyveres ereje, 30 százlóaljat, köztük 14 amerikai zászalóaljat teljesen meg­semmisítettek. E kudarcok világosan bizonyítják, hogy az amerikai imperialistáknak nem sikerült megvalósítaniuk az aszá­lyos időszakra kidolgozott stratégiai tervüket. Ellenkezőleg még kilátásta­lanabb helyzetbe kerültek. Hazánk északi része ellen elkesere­dett pusztító légiháború folyik. Úgy­szólván valamennyi tartományt, várost és fontos közlekedési vonalat támadás ért. Egyes területek ellen már több mint kétszáz támadást intéztek. Az amerikai imperialisták a B—52-es min­tájú stratégiai bombázókat is bevetet­ték egyes észak-vietnami területek el­len. Az amerikai imperialisták azt állít­ják, hogy csak katonai objektumokat támadtak. A valóságban azonban tu­catszámra támadtak falvakat, iskolákat, kórházakat, és templomokat, s több ezer nő, gyermek, tanuló és beteg ha­lálát okozták. Az Észak-Vietnam elleni légiháború károkat és nehézségeket okozott ne­künk. Az észak-vietnami népet és had­sereget azonban egy percig sem fogta el pánik és félelem, ellenkezőleg még szorosabbra zárták soraikat, hősiesen harcolnak, s egyidejűleg biztosítják a termelést. Az első ötéves tervben ki­tűzött célokat eredményesen elérték. Gazdasági erőnk növekedett, véderőnk szilárdult. 1966. május 12-ig több mint 1050 amerikai repülőgépet lőttünk le, százával ejtettük logságba a pilótákat. Az amerikai légierő fölénye megdőlt. Észak-Vietnam megtámadása nem gyengítette harci szellemünket, nem gá­tolta meg Dél-Vietnam támogatását. Ellenkezőleg halálos gyűlöletet ébresz­tett az észak-vietnami népben, amely most még elszántabban le akarja győz­ni az amerikai imperialistákat. (Taps.) Nagyon jól tudjuk, hogy az amerikai imperialisták még nem akarnak beletö­rődni vereségükbe, noha hazánk déli és északi részéu egyaránt rendszere­sen súlyos kudarcokat vallottak. Még jobban fokozni akarják a háborút, szán­dékuk egy év alatt annyi bombát le­dobni hazánkra, amennyi a második világháborúban ledobott bombák 40 százaiékának felelne meg. Négyszáz­ötszázezer katonát szándékoznak Dél­Vietnamba küldeni, s egyidejűleg foly­tatják az északi háború még intenzí­vebb fokozását. Bármennyire terjesszék ki a háborút, ez nem menti meg őket a vereségtől. Harcunk igazságos, népünk és hadse­regünk — északtól délig — egységes, hősiesen harcol és védi az országot. Az amerikai imperialisták akkor küldték csapataikat Dél-Vietnamba, amikor a dél-vietnami nép már abszo­lút politikai fölényben volt, felülkere­kedett az amerikaiak „különleges há­borújában", amikor a felszabadító had­sereg erői valamennyi hadszíntéren felfejlődtek, és mindenütt támadásba lendültek. Ezért az amerikai csapatok mindjárt védekezésre kényszerültek, nagyon in­tenzív népi háborúval kellett szembe­nézniük, amelyben vietnami földre lé­pésük pillanata óta bekerítették őket. A vietnami nép kilenc évig ellenálló harcot vívott a francia gyarmattartók ellen és ma már tizenegyedik éve har­col az amerikai agresszió ellen. Nagyon vágyunk a békére, hogy hely­reállítsuk a húszéves háborútól feldúlt országunkat. Az igazi békének azon­ban a tényleges függetlenséggel kell beköszöntenie. Az amerikai imperialisták már több­ször „béketárgyalást" ajánlottak. Ám az ő „békéjüket" minden javaslat után az agresszió fokozása kísérte. Nem hagyjuk magunkat tőrbe csalni. Ra­gaszkodunk a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négy pontjá­ban és a Dél-Vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front öt pontjában kife­jezett álláspontunkhoz, amelyet a viet­nami kérdés megoldása leghelyesebb alapjának tekintünk. Nagy örömmel állapítjuk meg, hogy az amerikai imperialisták ellen, hazánk megmentéséért vívott harcunkban a vietnami nép állandó őszinte támoga­tást és aktív segítséget kap Csehszlo­vákia Kommunista Pártjától, a testvéri Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányától és népétől. A CSKP és a csehszlovák kormány •nemegyszer elítélte az amerikai im­perialisták agresszióját és támogatta a VDK kormányának, valamint a Dél­Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front­nak a vietnami kérdés megoldásával kapcsolatos álláspontját. A CSKP mos­tani kongresszusán is éles szavakkal elítélték az agresszív amerikai háborút és támogatták igazságos ügyünket. Ez a támogatás és segítség pártjaink és népeink szolidaritásának és barát­ságának lelkesítő megnyilvánulása, a csehszlovák munkásosztályra jellem­ző proletár nemzetköziség régi hagyo­mányainak a megnyilvánulása. Engedjék meg, hogy innen a szónoki emelvényről kifejezzem a Vietnami Dolgozók Pártjának, Vietnam kormá­nyának és népének háláját Csehszlová­kia Kommunista Pártjának, kormányá­nak és testvérnépének ezért az értékes támogatásáért és segítségért. Erős meggyőződésünk, hogy ha a szocialista tábor és a nemzetközi kom­munista mozgalom, a világ munkás­osztálya és népe egyesülni fog, akkor egész biztosan szétzúzzák az imperia­listák összes agresszív terveit. A viet­nami kommunisták hűséget esküsznek a marxizmus—leninizmushoz és a pro­letár nemzetköziséghez, s minden ere­jükkel küzdeni fognak a szocialista tábor s a nemzetközi kommunista moz­galom marxista—leninista és proletár internacionalista alapú egységéért, amelyet a békéért, a nemzeti függet­lenségért, a demokráciáért és a szocia­lizmusért vívott harc döntő győzelmi tényezőjének tekintenek. (Taps.) Engedjék meg, hogy átadjam a Viet­nami Dolgozók Pártja Központi Bizott­ságának Ho Si Minh elvtárs által alá­írt levelét a XIII. kongresszusnak. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA XIII. KONGRESSZUSÁNAK Kedves elvtársak ! A Vietnami Dolgozók Pártja tagjai­nak, Vietnam munkásosztályának és népének nevében legforróbb testvéri üdvözletünket küldjük a CSKP XIII. kongresszusának. Csehszlovákia munkásosztálya és testvérnépe az elmúlt években kitartó munkájával, a CSKP vezetésével nagy győzelmeket aratott a szocializmus építésében és a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság véderejének szilárdítá­sában. Növekszik az ipari termelés, az építőiparban, a közlekedésben, az ál­lattenyésztésben, a külkereskedelem­ben és más fontos gazdasági ágakban túlteljesítették a tervet. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság fejlett iparú és mezőgazdaságú, korszerű tudománnyal és technikával rendelkező országgá vált, amelyben ál­landóan javul a nép anyagi és kul­turális élete. A Vietnami Dolgozók Pártja és a vietnami dolgozók örülnek a CSKP és a csehszlovák nép nagyszerű szocialis­ta alkotási eredményeinek, s őszintén további sikereket kívánnak neki a kongresszuson kitűzött feladatok vég­rehajtásában. A vietnami nép következetesen támo­gatja a testvéri Csehszlovákia népének az amerikai imperialisták és a nyugat­német revansisták által szított háborús politika ellen, az európai és a világ­béke védelméért folytatott harcát. A párt, a kormány és a testvéri csehszlovák nép állandóan támogatja és tevékenyen segíti a vietnami népet a szocializmus építésében, valamint a haza védelmében az amerikai imperia­listák ellen vívott jelenlegi harcában. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a többi testvéri szocialista ország és a békeszerető népek értékes támogatá­sa és segítsége jelenlegi forradalmi harcunkban erővel és nagy lelkesedés­sel tölt el bennünket. Kedves elvtársak, ebből az alkalom­ból önöknek és önök által a csehszlo­vák kormánynak és a testvéri cseh­szlovák népnek őszinte hálánkat tol­mácsoljuk. Sok sikert kívánunk a XIII. kong­resszus tanácskozásának. Szilárduljon állandóan és fejlődjék pártjaink és népeink harcos barátsá­ga. A Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának nevében HO SI MINH elnök (Hosszan tartó taps.) Csehszlovákia és Franciaország népét mély barátság fűzi egymáshoz ROLAND LEROY elvtárs. a Francia Kommunista Párt küldöttségének vezetője Kongresszusuknak tolmácsoljuk a Francia Kommunista Párt forró testvé­ri üdvözletét. Pártjaink a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom után alakultak, és ma éppen ügy, mint ak­kor, rendíthetetlenül haladnak a lenini úton. Csehszlovákia és Franciaország né­pét mély barátság kötelékei fűzik egymáshoz, amely kiállta a nehéz idők és harcok próbáját. Éppúgy, mint a világ összes haladó erői szemében, a mi szemünkben is az önök sikerei egyben a mi sike­reink. Ezért nagy megnyugvással hall­gattuk Novotný elvtárs beszámolóját, amely áttekintést nyújtott az elvégzett munkáról, és bizalommal tekintünk a beszámolóban kitűzött távlat elé. A francia dolgozók nagy érdeklődés­sel figyelik az életszínvonal emelke­dését, a jólét és a kultúra felvirág­zását, a demokrácia elmélyülését az önök országában. Ma, amikor az állami monopolkapi­talizmus kiélezi az imperializmus min­den ellentmondását, a szocializmus túlsúlyát még jobban aláhúzza az a nagy igyekezet, amellyel önök a gaz­dasági élet tökéletesebb megszervezé­sére törekednek, hogy lefektessék a jelen és a jövő szilárdabb, tudomá­nyosabb alapjait. A francia dolgozók jól tudják, hogy Csehszlovákia népe valóban szívügyé­nek tartja a béke ügyét, mert meg akarja védeni vívmányait. A francia kommunisták, akik 1938-ban felsora­koztak a müncheni diktátum ellen, akik azt soha nem Ismerték el, ma is önök mellett állnak, amikor elítélik Nyugat-Németország revansista terüle­ti követeléseit és azt az igyekezetét, hogy atomfegyverekre tegyen szert. Hívei vagyunk a német néppel való testvéri barátságnak, de ez a barátság ellenpólusa a francia monopóliumok és a német konszernek kiegyezésének éppúgy, mint a Bundeswehrrel való szövetségnek. Ezért harcolunk annak érdekében, hogy Franciaország elismerje a Német Demokratikus Köztársaságot és a je­lenlegi határokat. Támogatjuk az euró­pai konferencia egybehívásának javas­latát és minden olyan tervezetet, amely az európai biztonság megszer­vezését célozza. Elítéljük, hogy Franciaország atom­fegyvereket gyárt, mert ez lázas fegy­verkezésre ösztönzi a német milita­ristákat és az atomfegyerek elterjesz­tését váltja ki. A világ erőviszonyainak megválto­zása a szocializmus javára és az im­perialisták közti ellentmondások kiéle­ződése olyan intézkedésekre késztet­ték a francia kormányt, amelyeknek célja az országot mentesíteni az ame­rikai felügyelet alól és reálisabb nem­zetközi együttműködést folytatni. De Gaulle tábornok ezért elhatározta, hogy Franciaország kilép az Észak­atlanti Tömb katonai szervezetéből. De Gaulle nemsokára hivatalosan meglátogatja a Szovjetuniót. Lénye­gesen javultak a gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok Franciaország és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság, illetve Franciaország és a többi szocialista ország között. Az amerikai uralom ellen, az országunk nemzeti érdekeinek megfelelő politikáért har­colunk és ezzel összhangban támoga­tunk minden intézkedést, bármilyen is az indítéka. Ez további oka annak, hogy folytassuk küzdelmünket azok­nak a baráti kötelékeknek a felújí­tásáért, amelyek a második világhá­ború idején és azt követően Francia­országot a Szovjetunióhoz fűzték. Ez indokolja továbbá Franciaország rész­vételét a leszerelési értekezleteken, a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló moszkvai egyezmény aláírásával kapcso­latos tárgyalásokon és a béke, illetve a leszerelés politikájának érvényesíté­séért tartott konferenciákon. Franciaország belpolitikai helyzetét a néptömegeknek a monopóliumok el­len irányuló akcióinak fellendülése jellemzi. Május 17-én tanúi voltunk az 1958-ban és a személyi uralom beve­zetése óta legnagyobb méretű harcnak. A munkások és a hivatalnokok milliói léptek sztrájkba követeléseikért. Pá­rizsban és minden nagy városban ha­talmas tüntetéseket rendeztek. A mai helyzetben a tömegek köré­ben olyan politikát igyekszünk érvé­nyesíteni, amely megfelel Franciaor­szág munkásosztálya és népe jelenie- • gi, illetve jövőbeli érdekeinek. A munkásosztály egysége és a de­(Folytatása az 5. oldalon.) " 1966. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom