Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-28 / 176. szám, kedd

HHiii iirop A világ mai rakétakilövő helyei Az űrhajózási rakétatámaszpontok nagyon változatos képet nyújtanak. Ha küldetésük és méreteik szerint akarjuk őket osztályozni, több szakosított típust különböztethetünk meg. Elsősorban a próbákat végző bázisokról kell beszélnünk, ahol a rakéták egyes fokozatait, az új típusú hajtóműveket, a haj­tóanyagokat stb. vizsgálják. Tekintettel arra, bogy ezeket a próbákat rögzített berendezések segítségével végzik, amelyek bői a rakéták nem repülnek fel, az ilyen típusú rakétabázi­sokat rendszerint szakadékokban s a hegyek közti mély völ­gyekben építik, hogy zajuk ne zavarja a környék lakosságát. A próbákat végző bázisokon különösen a hajtóművek meg­bízhatóságát vizsgálják felül, ellenőrzik vonóerejüket és az egyes alkatrészek kopását, a hajtómű működésének időtarta­mát, a hajtóanyag-szükségletet, az ismételt begyújtást stb. Az ilyen bázisokhoz ezért számos további próbaberendezés is tar­tozik: a hajtóművek felfüggesz­tésére szolgáló létesítmények, tartályok, hajtóanyag-vezeté­kek, mérőműszerek, a zaj ellen védő és a robbanásveszélyt el­hárító berendezések stb. Hason­ló típusú kisebb kísérleti mun­kahelyekkel találkozunk köz­vetlenül a rakétaipar termelő­üzemeiben, a tudományos in­tézetekben, a főiskolákon és más helyeken is. Meteorológiai „rakétaterek" A kisebb űrszondák kibocsá­tására szolgáló rakétakilövő bá­zisokat már megtaláljuk a leg­több' műszakilag fejlett ország­ban. Nagyobbrészt a nagy nem­zetközi repülőterek közelében létesítik őket. Fő céljuk a me­teorológiai és más tudományos küldetésű szondák kiröpítése. Az ilyen űrszonda indítása aránylag egyszerű, mégis szá­mos problémával kell megbir­kózni. A sűrűn lakott orszá­gokban például nem könnyű' olyan kielégítően nagy terüle­tet találni, amilyenre szükség van, hogy visszatérő szonda ne rongálja meg esetleg az épületeket, vagy ne veszélyez­tesse a lakosságot. Az induló rakéta ezenkívül a repülőfor­galmat is komolyan veszélyez­tetheti. Kozmodromok Olyan valódi kozmodrom, ahonnan a nehéz mesterséges holdak, űrhajók és kozmikus szondák hordozórakétái is fel­repülhetnek, egyelőre kevés van a világon, ha nem számít­juk az interkontinentális raké­ták katonai támaszpontjait, amelyek gyakran a föld alatt kapnak helyet. Ismert kozmo­dromok például a Bajkonur, a Cap Kennedy és Vandenberg. Az utóbbi időben csatlakozik hožzáju'k a Szaharában működő Hammaguir és az ausztráliai Woomera. Ha meggondoljuk, hogy a nagy hordozórakéta magassága eléri a 60—80 métert, 4—10 mé­ter átmérőjű s több száz, eset­leg ezer tonna hajtóanyagot visz magával, megértjük, hogy kilövőhelyének a lehető leg­nagyobb területűnek kell len­nie. Meg kell akadályozni, hogy az esetleges robbanás ve­szélyeztesse a többi kilövőpá­lyát s úgyszintén a hordozóra­kéták zajától és visszahulló ré­szeitől is meg kell kímélni a környék lakosságát. Különösen előnyös ebből a szempontbői a partvidék, annál is inkább, mert itt egyúttal lehetővé vá­lik a rakétáknak hajók segít­ségével való eljuttatása is a bázisra. A Föld forgásának kihaszná­lása és a keringési pálya kívánt hajlásszögének elérése szem­pontjából igen előnyös, ha mi­nél közelebb az Egyenlítőhöz létesül a kozmodrom. Ha azon­ban az űrhajózás további kilá­tásaira gondolunk, amikor még a maiaknál is lényegesen na­gyobb teljesítményű hordozóra­kétákra lesz szükség, amelyek kétségtelenül nukleáris hajtó­műveket is használni fognak, a Földön már bajosan találunk számunkra alkalmas kilövőhe­lyet. Feltételezhetjük, hog< a jövőben a rendkívüli méretű ra­kéták indítására óriási mester­séges holdak vagy holdbeli bá­zisok fognak szolgálni, ahol a rakétákat össze is lehet majd szerelni, el lehet őket látni hajtóanyaggal és útjukra lehet őket bocsátani. A mai nagy rakétakilövő he­lyek felszerelése igen változa­tos képet ad és sokmilliós be­ruházást képvisel. Ide soroljuk a nehéz vontatókocsik súlyát elviselő úthálózatot, a labora­tóriumokat és az irányító köz­pontok épületeit, az energiater­melő központokat, a hajtó­anyag-tartályokat és vezetéke­ket, a számtalan mozgó nagy szerelőtornyot, a mozgó vagy billenő szerkezetű indítótornyo­kat, a darukat,- a klröpítőpá­lyákat, a járművek garázsait, az alkalmazottak lakásait stb. Egyes objektumok, különösen a tartályok ós az óvóhelyek mé­lyen a föld alatt helyezked­nek el. A nagy hordozórakéták in­dításához szükséges szerel őto­romy több mint 100 méter ma­gas. A kilövőfelület alatt víz­zel teli mélyedés van, hogy biztonságosabban el lehessen vezetni a keletkező nagy hőt. (A Gemini típusú űrhajót fel­vivő Titan-2- rakéta indításakor például két hajtómű működik, amelyek másodpercenként kö­rülbelül egymilliárd kalóriát fejtenek ki.) A rakéta indítása Hogyan történik a nagy ra­kéta indítása? Sokan már ta­lán látták ezt a műveletet a te­levízió képernyőjén, a nyilvá­nosságra hozott adatok még­is érdekesek. A Cap Kennedy bázison ilyenkor körülbelül 1000 főnyi szakszemélyzet tar­tózkodik, az irányító központ­ban mintegy 100 dolgozó telje­sít szolgálatot, a különböző megfigyelő állomásokon és a leszállás helyén cirkáló hajó­kon pedig mintegy 35 000 em­ber van bekapcsolva az akció­ba. A startolás előtt a szerelőto­rony az indításra szolgáló fe­lület fölé érkezik, s a kontej­nerek odaszállítják a rakéta egyes részeit, amelyeket aztán daruk segítségével összeszerel­nek. A rakéták egyes berende­zéseiben közben szüntetlenül ellenőrzik a nyomást, az elekt­ronikai rendszereket, a villa­mos berendezést stb. Utoljára a kozmikus kabint szerelik fel a rakéta orrészére. A szerelő­torony ezután biztonságos tá­volságra távozik. Az indítóto­ronyból tovább ellenőrzik a ra­kéta valamennyi berendezését, különösen a csomópontokat, majd megkezdik a hajtóanyag­tartályok megtöltését (hajtó­anyagul rendszerint cseppfo­lyós oxigén és keroszin, esetleg cseppfolyós oxigén és hidrogén szolgál). Ez a munka a csepp­folyós állapotban levő gázok szélsőségesen alacsony hőmér­séklete miatt különösen igé­nyes, ezenkívül szüntelenül fennáll a robbanás veszélye. Körülbelül 100 perccel az in­dítás előtt az űrhajósok elfog­lalják helyüket a kabinban. 25 perccel indulás előtt már saját energiaforrására kapcsol­ják át az űrkabint. 15 perccel indítás előtt elvégzik a hajtó­művek statikai próbáit. Ezután mindenkinek el kell hagynia az indítási térséget. A torony eltá­vozik vagy félrebillen s végül, — amikor a visszafelé járó idő­mérő nullát mutat — üzembe lépnek a hordozórakéta hajtó­művei. A rakéta 3—4 másod­perccel később olyan magas­ságba jut, hogy nem veszélyez­teti többé a kilövőhely konst­rukcióját. Az alábbi térkép a ma ismert" kozmodromokról és rakétakilö­vő helyekről ad áttekintést. szigetek 2 — Szovjetunió, Bajkonur 3 — Szovjetunió, Ferenc Jó­zsef-föld 4 — Svédország, Kronogard és Kiruna 5 — Norvégia, Andöy B — Anglia, Hbridy 7 — Kanada, Fort Churchill 8 — USA, úszó rakétatámasz­16 — Franciaország, Hamma­pont guir 9 — USA, Kauai, Hawaii-szi­17 — Olaszország, Szardínia getek 18 — USA, Mc. Murdo, Antark­10 — USA, Eglin lase tisz 11 — USA, White Sands 19 — Hollandia, Surinam 12 — USA, Wallops Island 20 — Pakisztán, Sonmiani 13 — USA, Cap Kennedy 21 — India, Thumba 14 — USA, Barbados 22 — Japán, Uchlnoura 15 — Franciaország, lile da 23 — Ausztrália, Woomera Lavant 24 = Argentína, Chamical Csendélet (Barsi Imre felvétele) Korunk embere BESZÉLGETÉS DEÁK GYÖRGY KÉPZŐMŰVÉSSZEL Hazai, fiatal magyar kép­zőművészeink közül ezúttal a salgótarjáni születésű, de már kora gyermekéveitől sö­mör jai lakosú Deák Györgyhöz látogattunk el. Beszélgetésünk színhe­lyéül a művész bratislavai la­kását választottuk. Példás rend, egyszerű, mo­dern berendezés fogadja a belé­pőt. A könyvespolcon E. He­mingway, E. M. Remarque, E. Zola, L. Feuchtwanger, T. Gar­da Lorca, P. Verlain, és mások könyvei sorakoznak. A fehérre meszelt szobafalakat Deák Gyögy saját munkái díszítik. A modern berendezést (a polcról nem „hiányzik" pl. a gitár sem) mindössze csupán néhány nép­művészeti eredetű, fából készült díszfigura „csorbítja". Az efféle dísztárgyak gyűjtése azonban vendéglátóm kedvelt szórako­zása közé tartozik. — Családunkban mindössze nagyapámnak volt említésre méltó kézügyessége. Foglalko­zását tekintve bányász volt, ám gyakran foglalkozott különböző fafaragványok készítésével is, — mondta a művész, majd így folytatta: — A nyomdaipari ta­nonciskola elvégzése után ke­rültem közelebbi kapcsolatba a képzőművészettel, amikor felvet­tek az iparművészeti' szakisko­lára. Az érettségi után a Képző­művészeti Főiskolára is bejutot­tam, ahol — társaimhoz hason­lóan — V. Hložník tanítványa­ként szereztem meg a diplomát. Az utóbbi két évben, sajnos, alig dolgozhattam, mert tényleges katonai szolgálatomat töltöttem. Mielőbb szeretném azonban pó­tolni ezt az önhibámon kívüli mulasztást. Leszerelésem óta ezért rendszeresen és sokat dol­gozom ... • Kiállításon szerepeltek már munkái? — Ónálló kiállításom még nem volt, de több társas kiállí­táson vettem már részt. Ha folytatni tudom az elmúlt hó­napok munkatempóját, talán a jövő évben az előbbire is sor kerülhet. • Képeket, vagy illusztráció­kat készít szívesebben? — A képzőművészet mindkét válfaját egyaránt kedvelem. Az illusztrációk kissé talán jobban a szívemhez nőttek. Néha még az absztrakt művészet és külön­böző szürrealista vonások hagy­nak nyomot képeimen. Elhatáro­zásom, a modern kornak — a mának és a holnapnak egyaránt — lüktető, örökmozgó atmosz­féráját kifejezni. • Miben látja a művészet szerepét? — Korunk rohamléptekben fejlődő civilizációja és szinte nap nap után újat hozó techni­kája mellett nem szabad figyel­men kívül hagynunk az embe­rek köznapi, belső lelkivilágát, mindennapi gondját, baját. A művészet szerepe, képviselőinek feladata, hogy az emberiség érzéki területeire hasson .. .1 MIKLÓSI PÉTER Elena Holéczyová texti Imii veszeti kiállítása Sajátos levegő veszi körül a látogatót a Dosztojevszkij sori Művészházban, ahol Elena Ho­léczyová az utolsó évtizedben készült csipkekölteményeit mu­tatja be. Ezeknek a lenge alko­tásoknak motívumait a népmű­vészet tiszta kútjából meríti, s belőlük a nép költészetének és zenéjének hangja csendül, rit­musa lüktet. Kifejezetten érez­tetik, hogy a művész nem csu­pán alkalmilag fordult a gaz­dag népi motívum kincs felé, hanem együtt élt vele kora ifjú­ságától s érdeklődő szeretettel, komoly tanulmányozással me­rült el benne. A szerte az or­szágban, Sárosban, a Szepessé­gen, Gömörben, Hontban, Liptő­ban élő paraszt- és bányászasz­szonyok -lányok kézimunkái ih­lették meg. Alig került ki a prágai Ipar­művészeti Iskolából, a „Detva" képzőművésze lett. Majd Brez­nón fejtett ki sokrétű kulturá­lis tevékenységet, s ezenkívül a színházi kosztümtervezés és koreográfia is foglalkoztatta. Sok ágú érdeklődése a textil­művészetre is kiterjedt. Választékos Ízlése, biztos sti­láris felkészültsége, s a mai dí­szítő művészet módszereinek és törvényeinek alapos ismerete eredményezte, hogy újszerű, egyéni, képi fogalmazású csip­kekompozíciókat alakítson ki. A vezetése alatt álló Népmű­vészeti Termelőszövetkezet a kivitelezője, megvalósítója a Ho­léczyová tervezte csipkéknek. A kiállítás anyagát képező más­fél száz munka változatos fi­nom technikákkal, hagyomá­nyos és újabb anyagokból ké­szült. Mintegy a felét a cslpke­szegélyezésű vagy teljes egészé­ben csipkéből, hímzésből való dísztakarók, modern terítékek, és ötletes finom művű apróbb ajándékok- és emléktárgyak ké­pezik. A képszerű, igényes kom­pozíciókon remek stilizálókész­séggel, humorral, bájjal libbenő pillangók serege, úszó halak, szökellő özek, gyámoltalan ma­dárfiókák, pompázó pávák, ke­vély kakasok elevenednek meg. — A falu életét, munkáját, ha­gyományos ünnepi szórakozá­sait, a népballadák és versek poétikus világát idéző jelenetek erősen érzelmi hatásúak. Az esz­tétikai biztonsággal fogalmazott „Éjszakai város hangulata", s műemlékeink anyagszerűen át­írt képe Holéczyová textilmű­vészetének magas színvonaláról tanúskodnak. BÁRKANY JENŰNÉ Termelőszövetkezeti parasztok szántás közben Salasuriban Romá­niában ezüst kincset találtak. 3200 darab antik pénzérem került ki a főidből, a rajtok levő kép a Du­na-híd építését ábrázolja Tnrn Severinnél és Dácia meghódításá­nak harci jelenetelt. A leletnek nagy történelmi értéke van, mivel a fenti kor új tanúlmányozását teszi lehetővé. • • • Taskent közelében az Üzbegisz­tán! hegyekben három helyen fe­dezlek fel sziklába vésett 3 ezer évvel ezelőtti táncoló figurákat. Két életnagyságú, sziluett szerű táncolóalak szerepel a kompozí­ciókon. Hegyes sisakot viselnek, mely a skitákéhoz hasonlít, mozdu­lataik pedig ax Üzbég táncművé. sxetra emlékeztetnek. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom