Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-23 / 171. szám, csütörtök

Míg a halgazdaság jelé ballagunk, sok mindent megtudok róla. 1946-ban került a rajecjürdői halgazdaságba. De elvet itt sem változtatott: „Az ember munkájával mutassa meg: kicsoda." Sokat tanult. Pisztrángkeltetéssel és tenyésztéssel kapcsolatos szakkönyveket tanulmányozott. De a legfontosabb az volt, hogy teljes énjét beleadta érdekes munkájába. Izgatottan figyelte a sebes- és szivárványpisztrángok életének törvényszerűségeit és tapasztalatait a tenyésztés módszertanában értékesítette. Igyekezete meghozta a gyümölcsét. Munkájára az egész országban felfigyeltek. Több helyre hívták: számoljon be eredményeiről. Az ötvenes években rájött arra, hogy a halkeltetők nem felelnek meg a követelményeknek. Ekkor teljesen új típusú, dobos p i s z t r á n g k e11 e töt szerkeszt. Találmányát azonnal elfogadják. Szovjet, lengyel, cseh és szlovák szakkönyvek és folyóiratok méltatják az új készülék előnyeit: Egyszerű, könnyen kezelhető és tisztítható, szabályozható a dob vízszintje, magas a keltetést százalékaránya... Már nem gondnoka a halgazdaságnak. Másfél éve nyugdífba küldték.., de úgy lép be most is a gazdaság kapuján, mintha haza menne. A gazdasági épület alagsorában egymás mellett sorakoznak a halkeltető készülékek. Rostáikon ősi nyugalomban várakoznak a borsnagyságú, vajszínű pisztrángikrák. Az ötszázadik napifokot várják. A friss patakvíz az egyik vezetéken jön, a másikon továbbfolyik. A víz — az élet: oxigént szállít az ikráknak ... A fákkal szegélyezett halastavakban ficánkolnak a pisztrángok. Ezüstpikkelyük megmegcsillan a napfényben. Nagyokat ugranak a víz fölött repdeső rovarok után. Éhesek ... CffOSOVlCS fózsef összeszo*J\, rl

tÍ

a a 1°9

át: nem né

z~ heti az állatok kínlódó, tehetetlen csapkodását. Egy tál daráithúst szorongat a kezében. A hároméves halak még jól emlékeznek rá. Ahogyan a parton lépeget, a nyomába szegődnek. Hirtelen csobban a tó, majd kicsap medréből: a pisztrángok rávetették magukat az első kanál húsra ... Nézem Kosovics fózsef arcát. IAtom, valami bántja, valami nagyon fáj neki... Ez a gazdaság volt minden öröme. Mikor nyugdíjba küldték, felbillent az élete. Sehol sem leli helyét. Másfél éve olyanok avatkoztak a niunkáfába, akik sohasem láttak pisztrángot. Hiába .tiltakozott. — Mondd meg az igazat, betörik a fejed... — sóhajtja. Neki betörték: nyugďijba küldték. S ez fáj neki. De elviselt a sérelmét: mert 6 ilyen ember. Többet ts elvfselt már. Azt ls elviselte, amikor 1940ben megfosztották állampolgárságától, mert ŽiUnán magyar könyvtárat alakított. De ez nem törte meg. Később is tudta, mit kell tennie. Negyvenöt tavaszán néhányadmagával bevette magát a posztógyárba, s fegyverrel a kezében védte a gyárat, hogy a menekülő fasiszták fel ne gyújthassák. Majd salát házában rejtegette a gyár vezetőségét az SS-ek elől. Helytállásáért májusban még dicsérő levelet kapott, júniusban elbocsátották a gyárból... Mindezt elviselte, mert kitartó, kemény Jellemű ember. A kecses testű pisztrángok megnyugodnak, üvegszejnük elégedetten mered gazdájukra. Kosovics József a fűbe csúsztatja az etetőtálat. "3EM AZ ARCÁT: friss: Figyelem a fárását: rugalmas. A szeméből életkedv sugárzik. Ha nem mondaná, el se hinném, hogy hetven éves. — A nagyapám százhúsz évig élt... — mondja mosolyogva. Ballagok szállásom felé. s e küzdelmes, de szép életpályán fJTl tűnődöm. u

t Talán vihar lesz. Nehéz felhők tornyosulnak. Jajgatnák a 19® fenyvesek, zúgnak a patakok ... KÖVESD! JÄNOS jajgató- fimtfaeáefl, zúgd p atadaü... EGY ÉV UTÁN Hatszázan laktunk 165 házban. Árvízkor 99 ház dőlt öszsze. Az újjáépítés lassan indult, helyzetünk nem volt sem megnyugtató, sem biztató mindaddig, amíg segítségünkre nem siettek a védnökségi üzemek. Az építkezést leginkább a munkaerőhiány gátolta. Rövid tanácskozás után a HNB vezetősége biztosította, hogy minden ház felépítését egy-egy üzem önkéntesen vállalta. Az iskola, az óvoda és a kultúrház rendbehozását a Kovotvar Kúty és a senical építővállalat végezte. Az összefogás eredménye: 80 ház építését, illetve újjáépítését megkezdték, 28-ban már laknak és 33 tető alatt van. Többek között emeletes, központi fűtéses és vízvezetékes liázák is épülnek kis falunkban. Zsabka Zoltánné DUNAMOCS Az árvíz évfordulóján az emberek már csak visszaemlékeznek a borzalmas napokra és abban reménykednek, hogy még a tél beállta előtt valamenynyien beköltözhetnek új otthonukba. Falunk azokban a nehéz napokban rengeteg segítséget kapott. Az állam a 107 öszszedőlt ház tulajdonosának 3 632 547 koronát folyósított az építkezésre és 1770 788 koronát utalt ki a megrongált házak újjáépítésére. Ma már 28 új házban laknák, 42 ház befejezés előtt áll, 28-nak pedig lerakták az alapjait. A megrongált házakat többnyire már rendbe hozták. Az árvíz utáni helyzet kezdeti nehézségeit a jihlavai és az Ostí nad Labem-i Járások segítségével hidaltuk át. Munkánkat elősegítette az is, hogy a Jednota népi fogyasztási szövetkezet építőanyag-lerakatot létesített községünkben. Ezt az intézkedést a falu népe örömmel fogadta. Lassan a középületeket is sikerül helyreállítani. A komáromi építővállalat befejezte a 14 tantermes iskola építését, s a napokban adják át a tornatermet és az ebédlőt. Most öt négylakásos szövetkezeti ház építésén dolgoznak, A legtöbb gondot a helyi nemzeti bizottság vezetőségének a kultúrház, az óvoda és az egészségháza nagyjavítása okozza. Beek László építenek. A falu lakúi 2500 órát dolgoztak le, 12 000 korona értékbe*. A HNB tanácsa 35 000 ko rónát fordított orré a célra. A munkából fóleg a nyugdíjasok és • nőbicotuág tagjai vették kl részüket. BALL A KAROLY, Bagota NYIYRAN, jüniuii hó folyamán M csalid költözik be a napokban elkészült, kiváló minőségben átadott szövetkezeti házba. Valamennyi lakó* háromszobás. SBBflK ANTAL, Nyitra A Vág a vlzlsport kedvelőinek nagy lehetőségeket nyújt. a

RAfECFÜRDOT átszelő Rajcsanka-patak partján találkoztam vele először. Egy kisebb csoporttal a NagyFátra kávéház előtt társalgott — magyarul. A szavak jól ismert lejtése és hangsúlya mindjárt feltűnt. Az sem maradt sokáig titok számomra, hogy a csoport tagjai magyarországi turisták-e vagy csehszlovákiai magyarok. A nyelvük elárulta ... Kiszucky István nagykéri, Billik Mihály vicsapapáti, Kiss Béla és Hollósi János gútalák, Bodó Tibor pedig bősi. Gyógykezelésen vannak Rajecfürdőn. A kis csoport tagjai talán még sosem jártak ezen a vidéken, Kosovics Józsefnek pedig itt van az otthona. A magyarságtól teljesen elszakadva, a szlovák szó, a szlovák lélek és mentalitás erővonalainak állandó hatókörében él. Ezáltal válik rendkívüli esetté, olyan magyarrá, akinek élete „rendhagyó" a kis csoport többi tagjának életéhez viszonyítva; s talán titkokat, számunkra ismeretlen mozzanatokat rejt magában. Nézem Kosovics József arcát. Homlokán mély barázdák. Kissé ferde metszésű, mélyen ülő szemében szomorkás tüzek égnek; s mintha mindig valahová nagyon messzire figyelne. Szeme alatt keskeny árok, mely nek szélső csücskében, mint fókuszpontba finom vonalak futnak össze. Ajka vékony és szigorú. Szeme belső sarkától álla felé jellegzetes árok húzódik. Ez az árok sok szomorú emléket őrizhet. Talán Kosovics gyermek- és ifjúéveinek könynyei vájták ilyen mélyre ... — Anyám tizenhárom gyermeket szült — emlékezik Kosovics fózsef szemét maga elé szegezve. — De minek, hogy szenvedés legyen a sorsuk? .. Mert apám ugyan nem sokat törődött a családfával. Igaz, mesterember volt: asztalos, pintér, bodnár egy személyben. De a keresetéből nekünk nem sok jutott. Elitta volna még Krisztus köpönyegéről a gombot is. Így ment ez jő néhány évig, s aztán a sors még kegyetlenebb lett hozzánk: 1907-ben meghalt az apá,nk. Most aztán még anynyi kenyerünk sem volt, mint azelőtt... Tardoskeddről elindultunk a nagyvilágba, ki merre látott. En géplakatos akartam lenni, de a szomszédos uradalom jökovácsa ezzel fogadott: „Mit akarsz, te kölyök? Még a kalapácsot sem bírod felemelni!" Lehet, hogy igaza volt. Hisz még csak tizenkét éves voltam... Mit tehettem mást, beálltam kisbéresnek én is, mint a többi hasonszőrű gyermek ... Kisbéres, mafd zsoké, önkéntes katona, orosz hadifogoly, parádéskocsis. Mennyi megpróbáltatás, mennyi élettapasztalat re/lik e szavak mö-' göW a

ZT KUTATOM, hogyan került Kosovics József ide, Rafeófürdöre, mely mélyen bent fekszik a Nagy-Tátra mészkőszikláinak és fenypeset-'. nek rengetegében. 1923 óta már KOSOVICS fÚZSEF jónéhány szlovák helység lakója volt, s huszadik éve él Rajecfürdőn. Gyökeret vert a fenyvesek között anélkül, hogy elfelejtette volna anyanyelvét.. Keresem az okokat, s önkénytelenül a sok ezer magyar, cseh, szlovák és lengyel kivándorló jut eszembe, akik a század első évtizedeiben Amerikában keresték boldogulásukat. A munkalehetőség, az emberibb élet reménye hajtotta őket. Pénzt akartak keresni, hogy aztán hazatérve földet vehessenek, s meghitt otthont biztosítsanak családjuknak. A szükség kergette északra Kosovics Józsefet is. Vádol a tekintete, de a szája mosolyra húzódik. Azokra az ifjúkori éveire gondol, amikor Pongrácz gróf parádéskocsisa volt Karasznyánban. — Az első háború utáni években már teljesen kinőttem a fajtámnak osztályrészéül jutott Kosovics József találmánya: a dobos pisztrángkeltető. (A szerző felvételei) cselédsorsból — mondja elrévedezve. — Nem tudtam elviselni a megalázást. Faképnél hagytam a grófot és Zsolnára mentem; nemsokára a Slovena posztógyár vállalati gépkocsivezetője lettem. Ekkor éreztem magam először embersorban. Nem állítom, hogy a gyár munkássága áltálában meg lehetett volna elégedve sorsával, de én fó fizetést kaptahi, megbecsültek ... Mindig az volt az elvem, hogy az ember munkáiéval mutassa meg: kicsoda. Kíváncsian szemügyre veszem lakását. Szemem megakad a kis könyvszekrényen. Vajon mit olvashat? Vizsgálgatom a könyveket: Magyarország története, az 1848-as forradalom története, lexikonok, útleírások, magyar, szlovák, cseh, lengyel nyelvű halászati szakkönyvek sorakoznak a polcokon. A könyvszekrény mellett mestermívü szétszedhető horgászbotok, szinte gyönyörűség rájuk nézni. Ritkán lát az ember ilyesmit. Azonnal meg ts kérdem: Hol szerelte ezeket a csinos botokat? (I. Dubovský — CTK felv.) — Saját készítményem — mondfa szerényen. Az udvaron furcsa köralakú készüléket fedezek fel. Megállok mellette, s ezt ts alaposan szemügyre veszem. — Ogy látom, magát aztán minden érdekli — mondja, s mosolyogva megcsóválja a fejét. — Megmondaná mi ez? — Pisztrángkeltető ... Pisztrángkeltető. Ez is „saját készítménye". WfiBZtííMlA BERENCSEN megalapították a hisállattanyésitök körét, melynek elnöke Tóth Jóaoa lett. C«ljnk egymást segíteni, lajállatokat tenyészteni. Gulka László például •atrlatenyésitéssel akar feglalal. L0RJNCZ LASZL0, . Berano* : IAGOTAN társadalmi munkával •j gyermekjátszóteret él parkot KIFOLYT A BOR A vágkirályfai postán nemrégen egy tizenöt literes demizsont adtak fel, melyben 400 korona értékben bor volt. Sajnos, másnap a küldeményt Bratislavából visszaküldték bor nélkül, a demizson pedig törött volt. A bratislavai postahivatal elnézésemet kérte és tudatta, hogy a demizsont Ciferský alkalmazott törte el. Természetesen reklamáltam, de a sereďi posta válasza az volt: küldeményem meghaladta a 15 kg-ot, így a kárt nem térithetik meg. Kérdem én: Amikor átvették, nem tudták, hogy a csomag több mint 15 kg? Ha meg tudták, miért nem figyelmeztettek, hogy kár esetén a biztosítási összeget nem térítik meg? BERGENDI ERZSÉBET, Vágkirályfa Gömörhorkán új fürdő építését kezdték meg, s Jövőre már át is adják rendeltetésének. Az állandó munkásokon kívül brigádosok is részt vesznek az építkezésen, főként az egészségügyi dolgozók. Kép és szöveg: Horváth Arpád, Tornaija