Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-22 / 170. szám, szerda

LOVICSEK BÉLA: !|||||||||||||||||||||llllllllllll|||lil!llllllll||||| Egy bankjegy szemével (2) AZ ÉRETTSÉGIZŐ A vonat indulásáig még jó " másfél órát kell várni. Mostani gazdám magas, jóvágású. fiatalember, éppen összetalálkozott rég nem látott barátjával, s most itt ülünk egymással szemben az állomási restiben. Cigarettázgatunk, feketét szürcsölgetünk, beszélgetünk. Már mint a gazdám. Azt tudod, hogy kőműves lettem?... Nem?... Mikor elvégeztem a nyolc általánost — akkor még nyolc osztály volt a kötelező — jelentkeztem ipari tanulónak. Hogy' miért éppen kőművesnek? Látod ez az, amit nehéz megmagyarázni... Természetesen tetszett is a szakma. Gyerekszemmel az ember sok szépet lát egy nagy építkezésen. Ahogy nő az épület, egyre nő, alaptól a tetőig, ahogy szinte egyik napról a másikra kiteljesedik, megszédül . .. Színt kapnak a komor falak, az üresen ásító ablaküregek megtelnek fénnyel, csillogással ... Egyszóval tetszett... Aztán egy kis számítás keveredett a dologba. Mert azt nem kell különösképpen magyaráznom, hogy az építőipar sok szakembert igényel. A kereseti lehetőség is megvdn, a munkából nem lehet kifogyni stb.. • Igen ám, csakhogy a szüleimtől nem költözhettem el messzire, nem hagyhattam őket magukra. Édesanyám évek óta ágyban fekvő beteg, apám is nyugdíjas már. Rokkant. Mit tehettem? ... Megnősültem és a faluban maradtam. A szövetkezet építőcsoportjában vállaltam munkát. Sajnos, a szövetkezetünk elég gyenge. Munkaegységre dolgozunk, havonta öt, hat, legfeljebb hétszáz koronát, ha megkeresek. Vékony pénz ez, pajtás, ha csak nézed egy hónapig, akkor is elfogy. __ A feleségem nem dolgozhat. Éppen elég a gondja-baja a ház körüli munkával, a beteg anyámmal, no meg gyerek is van már. Szép, erős, dundi kölyök, benne leljük meg minden örömünket... l—lát így vagyunk, pajtás, ' ' elég a bajunk, állandó anyagi gondokkal küzdünk. Es az a fájó, hogy másképpen is lehetne. Mert a szövetkezet sokkal jobban is mehetne, ha más volna a vezetőség. Olyan alapvető hibákat vétenek, hogy az embernek égnek áll a haja ... Szólni? Néhányszor megpróbáltam. de letorkolták: „Nem kőműveskanál ez, gyerekl Te még soha nem dolgoztál a mezőgazdaságban, nem érthetsz hozzá. Kívülről sok mindent másképpen lát a hozzá nem értő szem, de belülről egészen másként fest a dolog, elhiheted. Vakolj te csak nyugodtan, a többivel ne törődj!" Hát így beszélnek, pajtás, az emberrel. Nekik könnyű. Nekik megvan a biztos havi fix, hetven, nyolcvan munkaegység ha esik, ha nem, ha hordja a havat, ha nem, de én csak akkor dolgozhatom, ha az idő engedi .'.. Itt van példának okáért a garázshistória. Azt mondta nekem a vezetőség, csináljam meg a terveket, aztán majd meglátják, hogy elfogadható-e. Ha igen, megcsináljuk, felépítjük. Elkészítettem a terveket, elfogadták, s hozzá foghattam a munkához. De mellém csak négy-öt ember jutott, sokszor annyi sem, mert mindig akadt sürgősebb munka. Hiszen érted? Kapálás, szénabegyűjtés, aratás ... Mondtam nekik, hozassanak egy-két szakmunkást, hamarabb tető alá tudjuk hozni a garázst. De nem. Szerintük csak felesleges kiadás lett volna. Versze a garázs elkészült, tetszett is nekik, de hogy mennyit gürcöltem rajta, azt csak én tudom ... Es most kapaszkodj meg pajtás. A vezetőség kitalálta, hogy a gazdasági udvart körül kell keríteni. Rendben van, megcsináljuk mi, az építőcsoport tagjai. Nem! Azt miránk nem bízhatják! A betonoszlopok leállítása és a drót kifeszítése szakmunkást igényel. Kész röhej... Hozatták is, azt sem tudom honnan ... Most az idegenek dolgoznak, mi meg lógathatjuk a lábunkat és bámulhatjuk az eget. Legfeljebb káromkodhatsz, ha van hozzá kedved. így nem lehet, pajtás! l\/lég az a szerencsém, hogy a feleségem nagyon aranyos, megértő asszonyka. Mert volt már arról szó többször is a családban, hogy elmegyek valahová, egy nagyobb építke zésre dolgozni, ahol kereshetek, hiszen attól még a feleségem itthon maradhat a szüleim mellett ... de mást határoztam ... Sehová nem megyek. Nem én, pajtás!... Itt születtem eb ben a faluban, itt is akarom megkeresni a kenyeremet! Igazságot és rendet akarok te remteni a szülőfalumban, mert ha más szövetkezetben tudnak boldogulni ugyanolyan feltéte lek és körülmények között, mint nálunk, akkor itt is lehetne. Csak nagyobb körültekintés, nagyobb szakértelem, jobb vezetés és irányítás kell hozzá. Mit mondasz? ... Hogy meghibbantam? ... Hogy úgyis beletörik a bicskám? ... Lehet, hogy igazad van, pajtás, de én ebből az elhatározásomból mégsem engedek. Hogyan gondolom az egészet? Tanulok . .. Rájöttem én va lamire, pajtás. Mindenütt és mindenben a tudás dominál. A tudás előtt akarva nem akarva, előbb vagy utóbb, de kalapot kell emelni! Beiratkoztam a technikumba. Távúton végzem. De nem csak úgy tessék-lássék alapon. Nem csak azért, hogy valamiképpen megszerezhessem és zsebrevághassam a szakérettségi bizonyítványt, s azzal vége a dalnak: ha tudok jó, ha nem tudok úgyis jó!... Mérgesen, összeszorított foggal, éjszakáról éjszakára a könyvek fölött ülök. Látnád csak a könyvtáramat! ... Mennyi lemondásba került, de van, meg lehet nézni. Mert én sokkal többet akarok tudni, mint amennyit a technikumban kapok, sokkal többet! És hidd el, pajtás, van is abban valami szépség ... Érezni, hogyan tágul benned valami, ami erőt és mind nagyobb önbizalmat ad ... Erezni, ahogy szétárad benned az ismeretlen megismerés fölötti öröm .. • Sok szépség van benne ... ľ\/o, látod, én már minden • * lényegeset elmohdtam magamról, te meg még semmit ... ? Úgy tudom, tanító lettél ..? — Igen, tanító... De most tanuló voltam ... Egy figyelmes tanuló. .. — Elégedett vagy a sorsoddal? — Ahogy vesszük ... Hidd el, minden embernek megvan a maga keresztje... Meg kell küzdeni az életért... — Bizony meg ... Pincér! Kérek még két feketét! ŰRŰM. (Bachan felvétele) IPARI HÍRADÓ Az önműködő számítógépek térhódítása Az elmúlt hetekben kétségtelenül Prágában működött a világ egyik legnagyobb számítóközpontja. Az Incomex 66 kiállításon nyolc nyugati ország 17 vállalata mutatta be legkorszerűbb számítógépeit. Nem közönséges kiállítás volt ez, hanem a szó szoros értelmében vett munkahely, hisz a berendezések szüntelenül üzemben voltak, s mintegy 150 bonyolult konkrét feladatot oldottak meg, egymással vetélkedve a gyorsaságban, a pontosságban, érvényesülési lehetőségeikben. A kiállító vállalatokat termé- vábbi baszna az volt, hogy Euszetesen a kiállítás üzleti vonatkozása is érdekelte. Olyan nagy társaságok is képviseltették magukat, mint például a francia Buil-General-Electric, amely 13 000 dolgozót foglalkoztat, ebből 1500-at a kutatás terén, és több mint 4000 személyt mint oktatót. A cég képviselője, Riviére úr így látta a vállalatok vetélkedését: „Ügy vélem, hogy nem azok a társsaságok győznek a versenyben, amelyek a legjobb terméket tudják szállítani, hanem főleg azok, amelyek biztosítani tudják az általános programokat és segítséget is tudnak nyújtani a számítógépek tökéletes felhasználása érdekében." A számítógépek elterjedése nálunk is komoly probléma. Nem titok, hogy ezen a téren elmaradtunk a világszínvonal mögött. Hosszú ideig lebecsültük a modern számítőtechnika segítségét. Megvásároltunk ugyan jónéhány elektronikus számítógépet, ezek azonban hosszú ideig kihasználatlanul hevertek, esetleg még ma is tétlenül álltnak. A prágai Incomex 66 új impulzust adott az ez irányú fejlődésnek, ami elsősorban a technika fejlesztéséről gondoskodó állami bizottságnak és a Made in publicít ügynökségnek köszönhető. A kiálítást közel 14 000 ember — nagyobbrészt szakember — nézte meg, közöttük több mint 2000 külföldi. Irányítás — korszerű számítógépekkel Dr. F. Vlasák miniszter, a műszaki fejlesztési állami bizottság elnöke így méltatta a kiállítás jelentőségét a hazai tudományos-műszaki értelmiség és az ipar irányító dolgozói szempontjából: — Szakembereink számára valóban sokat jelentett a kiállítás. Tudományos, műszakii és gazdasági dolgozóink, de a KGST országainak szakemberei számára is páratlan lehetőség nyílt arra, hogy a világ élenjáró vállalatainak termékei révén megismerkedjenek a számítástechnika mai színvonalával. A kiállított önműködő számítógép-rendszerek alapos megmagyarázása, működésük és felhasználásuk minden részletének megvitatása s a kiállítás elég hosszú tartama lehetővé tették, hogy szakembereink valóban tökéletesen megismerkedjenek a számítástechnikával. A kiállítás további jelentőségét abban látom :—: folytatta dr. Vlasák —, hogy a jóváhagyott koncepció szerint egyúttal magas színvonalú iskola is volt. Bepillantást nyújtott az önműködő számítógépek különböző területeken való alkalmazásának fő irányaiba és a velük kapcsolatos legújabb ismeretekbe. Az önműködő számítógépek nemzetközi kiállításának torópa legnagyobb számítóközpontja lett. Az ország több mint 70 vállalata és intézete készített elő programokat feladataik megoldására az Incomex kiállított számítógépei segítségével. Ily módon nemcsak tökéletesen megismerhettük az egyes számítógépek műszaki paramétereit, hanem egyúttal értékes tapasztalatokat is szereztünk a programok előkészítése és a számítógépek felhasználása terén. Népgazdaságunkban az intenzitás növelésének és a hatékonyság fokozásának fő feltétele az új irányítási rendszer bevezetése, amely széles teret biztosít a kezdeményezés számára, de úgyszólván kikényszeríti az irányítás és tervezés színvonalának emelését is. Ebben az irányban nemcsak megteremtődnek a feltételek, hanem szükségszerűvé is válik, hogy bevezessük és kihasználjuk a legkorszerűbb számítási technikát. Országunkban még hiányzik az ehhez szükséges műszaki bázis; ezt a hiányt sürgősen be kell pártolnunk egyrészt saját termelésünkből, másrészt behozatal útján. A kiállítás objektív alapot adott arra, hogy helyesen dönthessünk a nyugati országok számítógépeinek behozataláról és legcélszerűbb felhasználásáról. Milyen számítógépeket gyártson Csehszlovákia? A XIII. pártkongresszust megelőző vitában is sok szó esett arról, érdemes-e Csehszlovákiának számítógépeket gyártani? IHetye miért nem gyártunk számítógépeket, amikor nincs hiányunk a nagy tudású szakemberekben, akik ki tudnák fejleszteni a kívánt színvonalú gépeket. Dr. Vlasák miniszter így látja a helyzetet: — Elvileg nálunk is megvannak a feltételek az önműködő számítógépek gyártására. Ezeket a feltételeket azonban józanul kell értékelnünk. Nem lenne reális, ha azt gondolnánk, hogy kifejleszthetjük az önműködő számítógépek valamennyi kategóriáját teljes felszerelésükkel együtt. Ma ezért az önműködő számítógépek és felszereléstik fejlesztésével és termelésük szakosításával összefüggő kérdéseket igyekszünk megoldani úgy, hogy csak azokkal foglalkozunk, amelyek számára a legkedvezőbb feltételekkel rendelkezünk. Ez irányú tudományos-kutató bázisunk mind káder, mind színvonal szempontból egészben véve kielégítő; a további rendszeres fejlesztés során azonban főleg a szakosításra és a kiválasztott feladatokra való összpontosulásra kell törekedni. A kormány elvi döntést hozott az Incomex 66-on kiállított számítógépek egy részének megvásárlásáról. Ez azt jelenti, hogy a kiállítás műszaki és szervezési sikerét az üzleti eredmény is kiegészítette. A számítógépek kiválasztásáról és elhelyezéséről csak a kiállított számítórendszerek részletes műszaki kiértékelése után történik döntés. A fő elv az, hogy a legsikeresebb számítógépeket válasszuk ki, s ott helyezzük őket üzembe, ahol a legjobban kihasználhatók lesznek. A piacon a közeljövőben megjelenik a prágai Mechanika ipari szövetkezet ízléses elektromágneses csengője, amely kellemes berregő hangot ad. A csengő szárazelemekkel táplálható, de csengőtranszformátor közvetítésével a hálózatra is rákapcsolható. Mesterséges echó A pŕelouči Tesla olyan utóhangot adó berendezést kezd gyártani, amely főleg az elektronikus gitárra szerelve tesz jó szolgálatot, mivel különféle hanghatásokat tud kiváltani. A berendezés tulajdonképpen egy több lejátszófejjel és egy végtelen magnetofonszalag-hurokkal ellátott magnetofon, ezért a zene- vagy hangfelvételt rövid időközökben meg lehet ismételni, s közben kettős vagy hármas szólamot, illetve mesterséges visszhangot lehet elérni. Az Echolan nevű készülék teljesen tranzisztorizált, hálózati teljesítményszükséglete 15 W. A készülékhez pedálos kezelőberendezést is szállítanak. A zvolení Bučina komplettizálása A ZVOLENÍ FAIPARI KOMBINÁTBAN befejezéséhez közelednek a termelés bővítését célzó építési beruházások előkészületei, amelyek a Bučina befejezésének első szakaszát fogják képezni. Az építkezési munkák inár a jövő évben megkezdődnek. Először a faforgácslemezeket gyártó termelősorok átépítése kerül sorra. A termelősor tökéletesítése után évente 34 000 köbméter lemezt fog szolgáltatni. 1968-ban megkezdik a farostlemezek száraz úton történő előállítására szolgáló termelősor építését ls. Hasonló technológiát fognak alkalmazni, mint amilyent a praveneci Tatranábytok üzem használ. Az új termelőrészleg befejezése után a farostlemezek felületi kezelését is bevezetik. Az évi termelést 30 000 tonnára tervezik s a nemesített lemezek kétmillió négyzetmétert foglalnának el. A farostlemezeket gyártó nagy kapacitású termelősor lehetővé teszi, hogy a zvoleni Bučina komplex módon fogja hasznosítani a darabos fahulladékot. A Bučina hazánk egyedüli üzeme, amely vízálló fóliás furnírokat gyárt. Az ilyen ragasztott lemezek kiválóan alkalmasak közlekedési eszközök, például vasúti vagonok, autóbuszok, villamosok és hajók építésére. Komolyan érdeklődik irántuk Anglia és Svájc is. A Bučina ez idő szerint alig egyharmadát tudja fedezni a keresletnek, ezért a termelés kibővítése nagyon "időszerű. Az új furnírgyártó üzem építését 1969-ben kezdik meg. Befejezése után 18 000 tonnára ugrik az évi furnírtermelés. A Bučina még ebben az évben saját vállalati pénzügyi eszközeiből megkezdi egy további üzem építését, amely forgácsanyagból alakított sajtolt termékeket fog gyártani. Évi termelését 450 tonnára tervezik. Felépítenek egy új asztalosrészleget is, amely kis víkendházakat, újságosbódékat, szerelt irodahelyiségeket stb. fog gyártani. A BUČINA FEJLESZTÉSÉNEK MÁSODIK SZAKASZÁT 1971 ben fejezik be. A beruházási költségek 178 millió koronát yi. 22. emésztenek fel. Befejezése után a zvoleni faipari kombinát to- w vábbi ötszáz munkást foglalkoztat majd. ^^ 1966.