Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-01 / 149. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottságának tevékenysége és a párt további feladatai Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága első titkárának előadói beszéde Elvtársak, Külföldi Barátaink, Tisztelt Vendégeink! A CSKP Központi Bizottságának megbízásából a XIII. kongresszus küldöttei elé terjesztem a Központi Bizottságnak és az egész pártnak a XII. kongresszus óta kifejtett tevékenységéről szóló beszámolót, s egyúttal előterjesztem a szocialista társadalom sokoldalú továbbfejlesztésének biztosítására vonatkozó javaslatainkat. A kongresszus küldöttei mindnyájan megkapták az előre elkészített írásbeli jelentést, valamint a szükséges dokumentumokat, hogy jobban felkészülhessenek a kongresszusi vitára. A CSKP legfőbb fórumának tárgyalása röviddel a párt megalapításának 45. évfordulója után zajlik le, s mi büszkén szemléljük a szocializmus győzelmének és Csehszlovákia népe békés életének biztosítása érdekében végzett nagy munka eredményeit. A CSKP XIII. kongresszusa rövid idővel a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIII. kongresszusa után ül össze, mely jelentős feladatokat tűzött kl a kommunista társadalom anyagi-műszaki bázisának további építése és az egész szovjet társadalom fejlődése érdekében, s éppen ezért a nemzetközi kommunista mozgalom és a nemzetközi helyzet alakulásának jelentős fejezetét látjuk benne.. A XXIII. kongresszus a CSKP tevékenysége számára is sok hasznos ösztönzést adott. Az írásbeli beszámolóban, melyet a Központi Bizottság a XIII. kongresszus küldöttei elé terjesztett, értékeltük a szocialista társadalom építésében elért eredményeinket. Népgazdaságunk átépítése és fejlesztése következtében megerősödött államunk ipari jellege, és Szlovákia is iparosodott. Győzött és megerősödött a termelőeszközök szocialista tulajdona, megnövekedett a termelőalapok terjedelme, elértük a teljes foglalkoztatottságot, emelkedett a dolgozók életszínvonala. Az 1937-es évhez viszonyítva csaknem ötszörösére növekedett a termelés, ezen belül Szlovákiában csaknem tizenötszörösére. A nemzeti jövedelem két és félszeresére nőtt, a személyi fogyasztás fejenként csaknem kétszeresére emelkedett. A munka, a jogi és a szociális vívmányok, az iskolaügyi, egészségügyi és kulturális fejlődés terén mennyiségileg és minőségileR is nmgas színvonalat értünk el Az eredmén , ^khez vezető út bizony nem volt könnyű Az ötvenes évek elején alapvető változtatásokat kellett eszközölni népgazdaságunkban, hogy összhangba kerüljön az ország új politikai irányával, és teljes mértékben biztosítsa annak függetlenségét és önállóságát. Országunkat biztosítani kellett a háborús veszély ellen is, mely annak idején akut veszéllyé vált. Mi több, le kellett számolnunk a kapitalista országok diszkriminációs és az embargo-politikájával, s rövid időm belül hatékony változtatásokat kellett eszközölnünk iparunk szerkezetében. Ezért s egyéb okokból következett be a termelésben a választék túlzott bővítése, az igénynövelés a beruházással szemben és a technikai színvonal emelkedésében az ütem csökkenése. Népgazdaságunk sokoldalú és gyors növekedése meglehetősen extenzív jellegű volt. Gyorsan növekedett a foglalkoztatottak száma, mert abban az időben bőséges munkaerő állt rendelkezésünkre. Az új termelőkapacitások széles körű építése folyt akkoriban nálunk, ami nagy követelményeket rótt népgazdaságunk erőforrásaira. A túlméretezett nyersanyag- és energiafogyasztás egyenes arányban állt a növekedő önköltségekkel. Am a lehetőségek és tartalékok fokozatosan kimerültek. A népgazdaság eddig elért hatékonysága nem győzött lépést tartani a múltban megalapozott fogyasztás terjedelmével. Nem sikerült a kívánatos mértékben emelni a termelés minőségét, s nem tudtunk elégséges módon védekezni a jelentős veszteségek és a rossz gazdálkodás ellen. Ebben a tekintetben elégtelenül használtuk ki az anyagi érdekeltség elvét, ami a bérek nivelllzációjához vezetett. Ezek az okok, párosulva az egykori irányítási rendszer hatékonyságának elvesztésével, megbontották az egyensúlyt az anyagi erőforrások létrehozása és azok kihasználása között. Évek távlatából ma úgy látjuk, hogy a XII. kongresszus helyesen értékelte társadalmunk fejlődését és helyzetét, s a további fejlődés szükségleteit. Helyesen értékelte országunk külső és belső lehetőségeit. Kommunista pártunk Központi Bizottsága az elmúlt években tevékenységében abból Indult kl, hogy a XII. "ŽMBP^fc' kongresszus megállapításai hosszabD Időre szólnak, s lényegükben helyesen mérték fel azt a folyamatot, mely a szocializmus győzelme után megy végbe országunkban. Ezért a XIII. kongresszus is a XII. kongresszus határozatait veszi alapul, s folytatja a szocialista társadalom sokoldalú fejlődése során felmerült kérdések kidolgozását. A XII. kongresszus irányvonalának megállapításánál a szocialista termelési viszonyokra, az immár felépített gazdasági alapokra, a technika és a tudomány ismereteinek érvényesítésére, a szocialista országokkal való együttműködésre, s főleg a Szovjetunióval való együttműködésre támaszkodott. Hangsúlyozta, hogy új fejlődési szakasz kezdetén állunk, az intenzív fejlődés útjára kell lépnünk. Kitűzte annak feladatát, hogy meg kell szüntetni a termelőerőknek az Iparban és a mezőgazdaságban tapasztalt aránytalanságát, s ugyanúgy a termelés és fogyasztás közti aránytalanságokat. Szorgalmazta a tudomány és technika alkalmazása feltételeinek határozottabb megteremtését. Hangsúlyozta a gépipar és a kémiai ipar kulcsszerepét, rámutatott a mezőgazdaság belterjessé tételének fontosságára, a termelés összpontosításának és szakosításának jelentőségére, a tudományos munkaszervezés és nemzetközi szocialista munkamegosztás lehetőségeinek kihasználására. A XII. kongresszus az igényes gazdasági feladatok és a szocialista társadalom fejlődése szempontjából fontos feladatok teljesítése érdekében úgy rendelkezett, hogy tökéletesíteni kell minden irányítószerv munkáját, el kell mélyíteni a szocialista demokráciát, fokozni kell a dolgozók részvételét az ország Irányításában s a közigazgatásban, biztosítani kell a műveltség és a kultúra fejlesztését a marxizmus-leninizmus alapján és a proletár internacionalizmus szellemében meg kell szilárdítani népünk eszmei-politikai egységét, biztosítani kell hazánk biztonságát, meg kell szilárdítani a szocialista országokkal való együvé tartozás érzését, s el kell mélyíteni barátságunkat és együttműködésünket a Szovjetunióval. A Központi Bizottság, szerveinek és bizottságainak munkája, a párt egész tevékenysége felölelt minden fontos területet, melyeket a XII. kongresszus a szocialista társadalom fejlődése szempontjából döntő jelentőségűnek tartott. A legfontosabb helyen a gazdasági élet kérdései álltak, mint az egész szocialista társadalom fejlődésének alapja. A konkrét helyzet jelentős Igyekezetet követelt az adott nehézségek megoldásában. A XII. kongresszus feladatainak teljesítéséhez olyan helyzetben láttunk hozzá, amelyre erősen rányomta bélyegét a zord tél. Ennek következménye volt a termelés nagy csökkenése. És így 1963-ban nem értük el célkitűzéseinket, bár ennek az évnek fontos szerepet kellett volna Játszania népgazdaságunk konszolidálásában. A Központi Bizottság intézkedései, népünk nagy munkalendülete hozzájárult az átmeneti megtorpanás fokozatos leküzdéséhez. 1964 második felétől népgazdaságunk ismét a lassú fellendülés időszakába lépett. Felújult az ipari termelés növekedése, egyenletesen láttuk el népgazdaságunkat tüzelőanyaggal, villanyárammal és alapvető nyersanyagokkal, Illetve a lakosságot élelmiszerrel és más közszükségleti árucikkel. A rendkívül kedvezőtlen feltételek ellenére is folytatódott mezőgazdaságunk stabilizálódása. Főleg az EFSZekben előnyösen nyilvánult meg az anyagi érdekeltség fokozása. Növekedett az állattenyésztési termelés. Ehhez hozzájárult a jó minőségű takarmány fokozott behozatala és jobb kihasználása. Folyamatosabb lett a vasúti közlekedés, többet szállítottunk exportra, növekedett az árucsere-forgalom a szocialista és a tőkés államokkal. Ez lehetővé tette több gép, mezőgazdasági termék, élelmiszer és más árucikk behozatalát az árualapok számára. Ez idén is folytatódik a gazdaság kedvező fejlődése. Bizonyos mértékig már hatást gyakorolnak a tervszerű irányítás tökéletesített rendszerének egyes elemel ís. Ez jobban érdekeltté tesz a gazdaságosságban, a műszaki haladásban, a termelési programok gyorsabb változtatásában és kihat a munkafegyelem megszilárdulására is. Az ipari termelés tervfeladatait az év elejétől április végéig 2,2 százalékkal túlszárnyaltuk. Növekedése az elmúlt évhez viszonyítva több mint 8 százalék. Az ipari vállalatok bruttó jövedelme az első negyedévben a vállalati tervekhez mérten 1,3 milliárd koronával volt nagyobb. Ennek mintegy felét az anyagi költségek viszonylagos megtakarítása teszi ki. Az árualapokba 11,7 százalékkal többet juttattunk, mint 1965-ben. Sikeresen elvégeztük az őszi és a tavaszi munkákat annak ellenére, hogy nehézségeink voltak a vetőmag és az ültetőanyag beszerzésével. Eredményeinket azonban józanul kell látnunk, szem előtt tartva, hogy népgazdaságunk még mindig nem eléggé kiegyensúlyozott, s mind ez ideig nem sikerült fordulatot elérnünk a termelés hatékonyságában. Érezzük még a termelés és a nemzeti jövedelem 1963. évi csökkenésének következményeit, amelyeket még jobban elmélyítettek 1964ben és 1965-ben a kedvezőtlen természeti és időjárási feltételek, valamint az elemi csapások. Nagykereskedelmi árakba átszámítva mintegy 15 milliárd koronát tesz ki a XII. kongresszus óta bekövetkezett természeti csapások okozta anyagi veszteség, nem beszélve számos más következményről, amely megzavarta népgazdaságunk egyenletes fejlődését. A XII. kongresszus után előrehaladást értünk el szocialista társadalmunk távlati fejlesztése terveinek kidolgozásában. A döntő fontosságú Intézkedések közé tartozik az Ipar és a mezőgazdaság tervszerű irányítása tökéletesített rendszerének kidolgozása és fokozatos megvalósítása, valamint a nemzeti bizottságok helyzetében és tevékenységében foganatosított jelentős módosítások. A kongresszus elé terjesztjük a párt gazdaságpolitikájának a következő Időszakra vonatkozó fő irányvonalát és a negyedik ötéves tervben való végrehajtásának tervezetét. Politikai téren a párt Központi Bizottsága a XII. kongresszus határozatai alapján, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmánya szellemében számos intézkedésével továbbfejlesztette a szocialista államiságot, tökéletesítette egész képviseleti rendszerünket, elmélyítette a szocialista demokráciát, megszilárdította dolgozó népünknek, országunk nemzeteinek és nemzetiségeinek erkölcsi és politikai egységét. Teljesítettük a Központi Bizottság XII. kongresszus által megszabott feladatát, hogy megtárgyaljuk és lezárjuk az ötvenes évek kezdetén lezajlott politikai perek hátralevő eseteit. Megoldottunk és lezártunk a sérelmek helyrehozásával és azoknak pártbeli, illetve polgári rehabilitálásával kapcsolatos minden kérdést, akiket jogtalanul sújtottak. A Központi Bizottság hatékony intézkedéseket foganatosított, hogy betartsák a lenini elveket a párt, az állam és az egész társadalom tevékenységében, életében. A XII. kongresszus irányvonalának teljesítését és felbontását egybefűztük az intenzív eszmei tevékenységgel, a marxizmus—leninizmus szellemében folytatott elméleti és nevelőmunkával. Ennek a munkának az eredménye a szocialista társadalom fejlődési folyamatainak és lehetőségeinek mélyreható felmérése, a párt eszmei, népünk politikai és erkölcsi egységének további megszilárdulása. A párt fokozott figyelmet szentelt az ideológiai munkának, tekintettel az ideológiai harc nemzetközi méretű kiéleződésére és a Nyugat arra irányuló kísérleteire is, hogy felhígítsa és felőrölje szocialista életünk alapvető eszmei értékelt. Bonyolult, de többnyire haladó irányú volt a kultúránk fejlődése is. Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzetközi tevékenységében aktívan törekedett a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom akclőegységének megszilárdítására, a szocialista közösség országai együttműködésének fejlesztésére. Hatékonyan támogattuk a népek antiimperialista harcát, elsősorban a vietnami népet, amely ádáz küzdelmet vív az amerikai agresszióval országa szabadságáért és függetlenségéért. Ma, XIII. kongresszusunkon Ismét szolidaritásunkról, általános támogatásunkról biztosítjuk a vietnami népet. (Taps!) Elvtársak! A XII. kongresszus óta a párt és a nép munkáját számos siker koronázta. Annak köszönhetjük őket, hogy a Szovjetunió barátságára, a vele folytatott elmélyülő együttműködésre és a szocialista közösség országainak együttműködésére támaszkodhattunk. Egyben tudatában vagyunk annak, hogy a szocialista társadalom fejlesztésének számos nagy feladata még előttünk áll. Felismertük azt is, hogy a jövőben mér elégtelen sok olyan eszköz, amely eddig segítségünkre volt fejlődésünk kérdéseinek megoldásában. Oj, haladó formákat kell választanunk. Ezeknek keresése közben alkotó módon építünk a marxizmus—leninizmus tanítására, a szocialista társadalom elveire, a tudományos-műszaki fejlesztés követelményeire, országunk feltételeire és annak a fejlődésnek Irányára, amely a szocialista országok közösségében végbemegy. Tudjuk és számolunk azzal, hogy az új érvényre juttatásában bonyolult helyzetek is adódhatnak, sőt néha meg kell küzdenünk a régi szokásokkal, a konzervativizmussal és az öntudatosság hiányával. Szocialista társadalmunk megszilárdításának és fejlesztésének érdekei azonban azt követelik, hogy megfontoltan, de következetesen haladjunk előre, tökéletesítsük az irányító tevékenységet, érvényesítsük a tudományt és a technikát, fejlesszük országunk irányításának és igazgatásának demokratikus formáit. A Központi Bizottság ennek tudatában készítette elő a XIII. kongresszust. A tézisekben és levelében széles vitára bocsátotta a következő időszak pártpolitikájának alapvető kérdéseit. A vita igazolta, hogy a dolgozók túlnyomó többsége egyetért Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájával, tevékenyen részt kíván vállalni ennek a politikának a kialakításából és megvalósításából. Problémáinkat és a jövő feladatait bíráló, konstruktív szellemben vitatták meg. A párt a kongreszszus előkészítése idején széleskörűen felhasználta tudósaink alkotó képességét, a párt és a társadalom élete valamennyi szakaszának gyakorlati tapasztalait. (Folytatás az 4. oldalon.) ™