Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-11 / 159. szám, szombat

_ :::::mč£ zuum: a VMméV. fetiši: -{dimeť- wég&oé: eUébögeU -a-• Vé Wüfngifö totta a kökörcsint, a gyöngyvirágot, a tulipánt: a tavasz virágait. És most már egyre több tűz gyúl: ég a pipacs, a margaréta, a rózsa. Ég, lobog az egész világ: rozsdás vaseke alól kúszik elő, s mihelyst gyűszűnyt oxigénhez Jut, kékes lánggal égni kezd a búzavirág is. Lassan itt van a nyár... Lassan itt van a nyár, vagyis (diáknyelvre fordítva) megkezdődik a szünidő. A kirakatüvegek mögött megjelennek a tablók. A Cérnabolt piros neonjai alatt, a Könyvesbolt üvegei előtt, az Utazási Iroda lila fényeinek özönében álldogálnak a járókelők, és nézegetik a végzős növendékek fényképeit. Ez alkalommal én is közzéteszek egy tablót. Lehet, hogy egyedülálló a maga nemében, mert nagyon pindurka. Es csak lányokat tartalmaz. Es nem is végzős mindegyik, hanem úgy következnek egymásután, mint az orgonasípok. Egyben mégis egyek: valamennyien a Kassai magyar tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskola diákjai. GYURA ANTÓNIA Negyedikes, most érettségizik. Szakái Gábor és Limbách Antónia hagyományának folytatója az iskolában: orosz nyelven szaval. Egészen pontosan fogalmazva: orosz nyelven, nagyon jól és nagyon szépen szaval. Szakái Gábor néhány évvel ezelőtt az országos Puskin emlékverseny győztese lett. Gyura Antónia ez idén már a kerületi verseny akadályán is túljutott, mint győztes. Mi ebben a rendkívüli? Az, hogy a Puskin emlékverseny javarészt a szlovák és ukrán nemzetiségű diákok versenye. Magyar diák ritkán ér itt el komoly sikereket, hiszen hátrányosabb helyzetben van, mint versenytársai: sokkal jobban, sokkal szívósabban kell tanulnia az orosz nyelvet, hogy utolérje azokat, akiknek szinte anyanyelvük az orosz. És ha begyakorolta a helyes kiejtést, a hangsúlyhordozást, és eljutott odáig, hogy előadhat egy igényes szöveget is, még mindig különleges tehetséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy mint előadóművész is a legjobb legyen. Fedorják tanár elvtárs vázolta és elemezte így a tényeket. És azt is hozzátette, hogy sok-sok áttöprengett percre volt szüksége ahhoz, hogy

; e győzelem a kerületi versenyen megszülessen. Mit szaval Gyura Antónia? Puskin-verseket és Jevtusenko nagyon mély érzelmű versét, amely Edlth Piaff, a világhírű francia sanzonénekesnő utolsó fellépéséről szól. Külön öröm, hogy Edlth Piaff egy szovjet költő költeményében, magyar diáklány ajkáról hat továbbra is, ha ezúttal nem is közvetlen, hanem közvetett formában. És külön öröm, hogy egy technikai irányzatú Iskolában így értenek az irodalom, a költészet nyelvén. szavalóversenyt, (magyar nyelven szavalt), újabb komoly feladattal birkózott meg: a Csemadok kassai színjátszó csoportjában főszerepet vállalt. Szerepében (Rusnák fiatal szlovák író „Isten háta mögött" című darabjában) nagy sikert aratott. És nemrég röpítette szét a hírt a rádió: a komáromi Jókai-napokon emlékéremmel, és díszoklevéllel jutalmazta a zsűri szép és igényes teljesítményét! Itt is szólnunk kell a magyar szakos tanárok jó mnkájáról. Rltzkó Béla és Kanócz János nem beszél sokat. Az eredmények viszont valóban beszélnek helyettük. Ogy látszik, Majkricséknál családi hagyomány a versmondás, a vers szeretete. Majkrics Erzsébet (másodikos tanuló) nővére, Mária ugyanis több ízben nyert országos szavalóversenyt Komáromban. Huga is sze- _ val, de főleg vitázik, ö volt egyik mozgatója és kezdeményezője annak* az eszmecserének, amely Kassáról indult el, az irodalom modernségével foglalkozik és mai napig Is tart a Népművelés hasábjain. A kassai magyar fiatalok klubjának, az „UNIK"-nak (Oj Nemzedék Ifjúsági Klub) gyakori vendége. Gyakran Ir az Acéltollba is, az iparisták Iskolai lapjába. Harmadikos, jövőre érettségizik. Ugyancsak kitűnő szavaló. Ahogy egymás után, hol a magnetofonon, hol az ő segítségükkel hallgatom őket, eszembe ötlik, hogy az ipariskola olyan kitűnő irodalmi színpadot szervezhetne, amely valóban kielégítené a legigényesebb embert is. Annál is Inkább, mert Burkus Júlia, miután megnyerte a járási elsős. Most látom, úgy fogy a szöveg is, ahogy az évfolyamok száma. Vagy mint az orgonasípok. De ez nem is baj. ö „csak" elsős még, de harmadik lett a járási szavalóversenyen. Ö is az utánpótlás egyik tagja tehát. Rajta is múlik majd, hogy az ország egyik legrangosabb szakemberképző iskolájában milyen kulturális élet folyik a jövőben. A mérce magas. És valahogy úgy van, hogy a megkezdett úton nem szabad (de legalábbis nem illik) megállni. Ezt különben nem én találtam ki, és úgy hiszem, az iparistákat sem kell erre különösebben figyelmeztetnem, B ATTA GYÖRGY BARHÄ

f Kalocsai Barna, a Tornaijai Állami Gazdaság sajószárnyi részlegének a fejőgulyása már gyermekkorában megkedvelte az állatokat. Édesapja pásztorember volt. Reggelenként segíteni kellett legeifire hajtani a teheneket. Nemegyszer egész nap az apja mellett maradt. Gyönyörködött a természetben, a vidáman szóló csengőkben, a kolomp mély hangjában. Aztán abbamaradt a pásztorkodás. Édesapja az állami gazdaságban vállalt mnnkát. Az akkortájt 14 éves Barnának sem volt más választása. — Tíz éve múlott, hogy Itt dolgozom — emlékszik vissza. — Mint gyalogmunkás kezdtem, később kocsis lettem, most pedig második éve az állattenyésztésben dolgozom. Az e'ső napokban nehezére esett a korán kelés. Később megszokta, s amint mondja, nem szívesen menne más beosztásba. — A teheneket felváltva őrizzük — mondja. — Négynaponként kerül rám a sor. A szabadban hamar telik az idfi. Estére elfárad az ember, mert nyolcvan tehenet gémeskútból Itatni, nem gyerekjáték. Hogyan állja meg a helyét ez a zömök, barna fiatalember? Gondolataimat kérdésbe öntöm: — Eredményei. . .? Barna arcán elégedettségről tanúskodó mosoly jelenik meg. — Nem kell szégyenkeznem. Tavaly 650 korona prémiumot kaptam a terv túlteljesítéséért. Tizenöt tehéntől tegnap például 205 liter tejet fejtem. Tehát a napi fejési átlag jóval 10 literen felüli. — Két és félezer korona körül keresek havonta — újságolja. — Igaz, az aszszony is segít... — Elégedett? — Pénzből soha sincs elég — mondja tréfálkozva, majd komolyan mondja: — Elégedett vagyok . .. Munkámért megbecsülnek. Az udvaron egy pöttömnyi emberpalánta tipeg. M>ár messziről kiabál. — Apu ... apu ... Barna elébe siet. Ölbe veszi a kisfiút. Amikor visszajön, vidáman mondja. — Én a legelőn „nőttem fel". Üt évig jártam iskolába. A fiam azonban már más körülmények közt nevelkedik. Ű már mind a kilenc osztályt elvégzi... Lehet, hogy még többet is . .. Barna becsülettel helytáll munkahelyén. Erről tanúskodik az is, hogy a gazdaság legjobb dolgozóinak fényképei között a táblán az ő arcképe Is ott található n ,a •v * I A FEJOGULYAS _ j-™j AZ ANTARKTISZI NYAR ALKONYAN A naptár mór 1965. február 26át mutatott, s mi még mindig az előkészülődés lázas hangulatában éltünk. Az idő most már rohamosan romlott, a hőmérséklet éjszakánként mínusz 20 fokra süllyedt. Az antarktiszi nyár a vége felé közeledett. Időnként már erős szelet kaptunk ízelítőül oz elkövetkező orkánszerűen szeles télből. Állomásunk, Novolazerevszkája (magyarul Új-Lazarev) nevét onnét kapta, hogy a régi, eredeti Lozarev állomást, amely tőlünk, mintegy 200 km-re volt, és a jégparton épült, teljesen befedte, betakarta a hó. Lakhatatlanná, életveszélyessé vált, s ekkor, 1959-ben azonnal hozzáláttak az Üj-Lazarev kiépítéséhez. Mindkét állomást az orosz Lozarev tengerészhadnagy után nevezték el (a jégpart menti tengerrészt is Lazarev-tengernek hívják). Ezt a sarki oázist, melynek déli részében az Új-Lazarev épült, egy német-svéd-norvég expedíció pilótája, Schirmacher fedezte fel. Tiszteletére kapta az oázis a Schirmacher-oázis elnevezést. Az egész terület nem több, mint 30 km hosszú, vagy 2 km széles kietlen, sziklás sáv a jégrengeteg világában. Ami ezen túl van, az mind jég és hó, jég és hó, szikrázó, csillogó tömeg, úgyhogy fekete szemüveg nélkül lehetetlen akár csak egy lépést is tenni, ha nem akarja magát az ember kitenni a megvakulás veszélyének. A RETTENETES MESTER ALKOT A félreértések elkerülése végett szükségesnek tartom még elmondani, hogy az oázis itt nem azt jelenti, amit a homoksivatagi oázis. Nem azt jelenti, hogy az ember valami kellemes, árnyas, zöldellő ligetbe kerül, ahol friss víz csobog üdítő zsongással. Távolról sem. De nekünk, a jégsivatag vándorainak legalább annyit jelent, mint a homoksivatag karavánjainak. Antarktisz minden oázisa kb. akkora nagyságú, mint a Schirmacher-oázis, s valamennyi egyformán fantasztikusan sivár, kopasz sziklákból álló terület, melynek furcsa, domború szikláit állandóan rombolja az időjárás számos viszontagsága, a nap, a fagy, a hó, de leginkább talán mégis a télen szinte állandóan üvöltő, hihetetlenül vaderejű orkán. Ez a szél az Antarktisz legnagyobb, legfélelmetesebb alkotóművésze. Ahol tegnap háromméteres puha hószőnyeg ragyogott súlyos megingathatatlannak látszó nyugalomban, ma simára súrolt jégtömeg fakad szikrázó mezőivel. Igy vájja, faragja, változtatja évszázadok hosszú során a sziklák arculatát is, szinté kirojtozza, hímezi a sziklák szegélyét, vagy alagutat vés alájuk, s egy-egy helyen olyan alakokat teremt, mint egy barlang cseppkőképződményei. Nincs az a merészj ultra modern absztrakt festő vagy szobrász, aki utánozni tudná e rettenetes mester művét. Kopár oázisunkat látva, mindig az volt a benyomásom, hogy o holdon járok, azt képzeltem el ilyennek. Keletre tőlünk, kb. 500 km-re egy belga állomás, Sanae, 1000 km-re Üj-Lazarevtől a Délafrikai Unió telepe. MAGAS FALABAKON ALLÓ HAZAK Az egész új-lozarevi állomásti mindössze öt villannyal fűtött faház képezi. Egymástól mint«)y tíz méterre vannak, tűzbiztonsági szempontból nem építhették közelebb egymáshoz. Magas falábakon állnak, s több oldalról drótkötéllel az erős sziklához kötözve, hogy a szél fel ne borítso, el ne vihesse őket. Csak kuriózumként szeretném megemlíteni, hogy minden háznak, a házak közötti térségnek is neve van. Az állomás centrumában a „fehér ház" áll, amelyben oz állomás vezetője lakott, ez volt többek között a meteorológiai központ is. A másik ház oz i.orvosi központ" (medecinszkij punkt), az orvosok rendelőjével (a későbbiek folyamán beszámolok még olvasóinknak egy izgalmas műtétről is), itt laktok oz aerológusok és a mechanikusok is. A legfo miszer gy< raktározás függött e után a hi héz fizikai rített benn ként zuhi reggel új vagyok, n Jó lett vc erről szó : Minden za Obról, a jég part talpas tr< nokkal h< Csak kéts mindent t gas hóto nünk, mat csak egy tor hernyó tünk, ami megen m ságosabbi tunk. Időn Felkészülés a írta: PINTÉR ISTVÁN Az állomás legkedvesebb, legkellemesebb helye a „Kajütkompani", amely éttermül szolgált, itt volt a konyha, a klub, ez helyettesítette a kávéházat, a civilizált Európát. A negyedik ház a „Diesel-ház" a villanyközponttal, ahol minden tizennegyedik éjjelen rám került az ügyeletes szolgálata. Az ötödik a „geofizikusok háza", ebben éltem, laktam, dolgoztam én is. A többitől eltérően, ez betonalapokra épült, távolabb áll a többitől, hogy az érzékeny szeizmikus műszerek munkáját ne zavarják pl. a „Diesel-ház" motorzúgásának hangjai. AZ IDÖ IS SÜRGETETT Az első napok az állomáson meglehetősen kaotikusak voltak. Minden a túlzsúfoltan megrakott szánok kirakodása körül forgott. Mind a tizennégyünknek — ennyien voltunk összesen, beleszámítva a mechanikusokat, orvosokat, o szakácsot is - tele volt a kezünk munkával, s bizony keményen meg kellett dolgoznunk, hogy mihamarabb mindent elrendezzünk, hogy mindennek megtaláljuk a maga helyét. Az idő is sürgetett bennünket, mint már az előbb is említettem, a hőmérséklet rohamosan csökkent. Égtünk a vágytól, hogy mielőbb megismerhessünk mindent, s hogy hozzáláthassunk tudományos munkánk végzéséhez. Persze erről egyelőre még szó sem lehetett, hisz vagy egy hétig állandóan megfeszített munkába mint rakodómunkások dolgoztunk. Az állomás reménytelenül sívárnak tűnt, s az elhagyatottság érzését csak fokozta a ládák, műszerek, gépek összevisszasága. Ez a munka hihetetlen lelki és fizikai erőpróba volt számunkra. Nem bírtuk megszokni a nehéz, vastag meleg ruha viselését, amelyben komikusan, nehézkesen mozogtunk. Rendkívül nehéz, főleg teljesen új és szokatlan volt a síkos, jeges talajon való mozgás. Hozzájárult ehhez o sok nehéz teher, ládák, gépek cipelése, vállunkon, kezünkben hordtuk a szánkóról rendeltetési helyükre. A hőmérséklet napi átlaga ebben az időben mínusz 10 fok volt, de a meleg ruhákban, s a súlyos teher cipelése következtében állandóan izzadtunk. ni, hogy suk elgé dett tag rágyújtsui NÉHA EC SOROZA DÖRDÜL Az A szon, hí csend var nal fagy, zasztó, i tesen nyc a csend, rezzen az amikor ť csak n tant, kett jégburok nása ha Néha eg rozat olyan ez, természet sége. A trakt vontatott nokra nagyságú kat szí amelyeke szlovák mányú kályhákkc töttek, h i,áru" m fagyjon, még enni nére is, a li és a ségfélék megfagyti keménnyé mire az kománnyc Ha a kr vad, s ef tasztrófáli re szakái egynéhán ilyen kőke ban lévő percnyire jó ízű, ízli o krumpli tunk, ahc fagypont s mindvéi bon mora STI Végre i tek első <s gpggj jgpn m v* ...az ötödik (nyíllal jelölt), a „geofizikát én is ...