Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-11 / 159. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK Brüsszel után... Az Egyesült Államok katonai kalandja sikertelen Podgornij választási beszéde Nyikolaj Podgorriij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön beszédet mondott a moszkvai Nagyszínházban rendezett választási gyűlésen. Részletesen szól a nemzetközi élet problémáiról, s kijelentette, hogy Európa közepén veszélyes háborús góc található. Ezért az európai biztonság megszilárdítása az egyik legidőszerűbb feladat. — Szívünkben nem él bosszúvágy — folytatta —, de a saját tapasztalatunkból ismerjük a német imperializmus veszett természetét, s ezért erélyes harcot vívunk a Német Szövetségi Köztársaság militarista köreinek revansista politikája ellen. Ebben a harcban a Szovjetunió és a többi békeszerető állam oldalán tevékeny szerepet vállalt magára a Német Demokratikus Köztársaság, az első szocialista állam német földön, hűséges barátunk és szövetségesünk. Podgornij elítélte az Egyesült Államoknak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, az egész vietnami nép elleni bűnös háborúját. — Pártunk és kormányunk, minden szovjet ember lelkesen támogatja a hős vietnami nép igazságos felszabadító háborúját, s politikai, gazdasági és katonai segítséget nyújt számára. Ha a helyzet megköveteli, akkor ezt a segítséget fokozni fogjuk. A vietnami események menete azt mutatja, hogy az Egyesült Államok katonai kalandja sikertelen. Biztosak vagyunk benne, hogy vietnami testvéreink igazságos ügye diadalmaskodni fog. A szovjet államfő ezután az amerikai katonai köröknek a Kuba elleni legutóbbi provokációiról szólt. A kubai kormány határozott intézkedései, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország nyilatkozatai a szabadság szigetének nyújtandó határozott támogatásukról, ismét bizonyítják, hogy országaink készek elhárítani az imperializmus részéről fenyegető veszélyeket — állapította meg. Podgornij a továbbiakban hangoztatta, hogy a Szovjetunió, miközben leleplezi az imperialista körök agresszív akcióit és terveit, síkraszáll a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért. — Mindazonáltal nem engedjük, hogy a normális államközi kapcsolatoknak ezeket a csatornáit az ellenséges erők az ideológiai behatolásra használják fel, arra, hogy kárt okozzanak a szocialista országoknak — jelentette ki. A héten lázas érdeklődés kísérte a NATO miniszteri tanácsának brüsszeli 37. ülését, amelytől a párizsi Aurore szerint az Atlanti Szövetség sorsa függött. Röviden így jellemezhetjük a brüsszeli tárgyalások utáni helyzetet: megszűnt az Egyesült Államok NATO-monopóliuma, azaz kizárólagos vezető szerepe a támadó jellegű nyugati katonai szövetségben, és kompromisszumos féleredménynyel Párizs máris külpolitikai sikert könyvelt el. A FŐ TÉT A brüsszeli miniszteri tanácson arról volt szó, hogy mivel Franciaország július elsejével kivonja csapatait a NATO integrált haderejéből, hová költöztessék Párizsból a NATO vezető szerveit. Tudomásul kellett venniük azt is, hogy július 1-vel a Nyugat-Németországban állomásozó két francia hadosztályt kivonják a NATO hatásköréből. A további kérdések közé tartozott az említett két francia hadosztály jövőbeni státusának rendezése, valamint a NATO és Franciaország együttműködésének megoldása. Felvetődött még egy igen komoly kérdés is: a Kelet—Nyugat közti kapcsolatok kérdése. A fő tét az volt, teljesen szakít-e Franciaország az integrált NATOval, illetve a vezető Egyesült Államokkal, vagy pedig nyitva hagy egy ajtót a további együttműködéshez. Ez volt a legvitatottabb kérdés, s megoldása, helyesebben félmegoldása erkölcsileg a franciáknak kedvez. Washington és az amerikaiakat támogató NATO-államok kénytelenek voltak elfogadni a francia feltételeket, persze kompromisszumos alapon. Konkrét megállapodás történt arra vonatkozólag, hogy a jövőben • az Atlanti Szövetség tanácsa foglalkozzék a NATO és Franciaország együttműködésének kérdéseivel, illetve módjaival; • a Nyugat Németországban állomásozó francia csapatok státusát illetően e kérdés konkrét rendezését a francia—nyugatnémet félre bízzák, tehát a 14-ek eltekintenek az eredeti tervtől, egy ötös NATO-bizottság közvetítő szerepétől; • elfogadták, hogy a NATO és Franciaország együttműködésének katonai és technikai kérdéseiről Lemnitzer tábornok, az európai NATO-jőparancsnok és Ailleret francia vezérkari főnök hivatott tanácskozni és dönteni. Ehhez a kérdéscsoporthoz fűződik a kompromisszum. A franciák ugyanis eredetileg „rendkívüli események" feltételéhez kötötték Franciaország és a NATO együttműködését. MEGOLDATLAN KÉRDÉSEK Brüsszelben simán elfogadták a 14-eknek azt a javaslatát, hogy oszlassák fel a NATO Washingtonban székelő állandó katonai csoportját, amelynek az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország volt a tagja. Franciaország NATO-tagságának megszűnésével ez logikus. Keményebb dió azonban a NATO-szervek átköltöztetése. Az európai főparancsnokságot valamelyik Benelux-államba költöztetik át, a közép-európai parancsnokságot szintén a Benelux-államok valamelyikébe vagy Nyugat-Németországba, a NATO-kollégitim katonai főiskoláját viszont Olaszországba, Rómába helyezik át. Ez így elvben egyszerű, de a gyakorlatban nehézségekbe ütközik, mert mind Olaszországban, mind a Benelux-államokban a tömegek hevesen tiltakoznak a NATO-szövetség szorosabbá fonása ellen. VÁRAKOZÁS A NATO-államokban tapasztalható „általános megelégedésbe" Angliában és az NSZKban egy kis üröm is vegyül. Angliát bántja az, hogy nem sikerült elfoglalnia Franciaország helyét a NATO-ban, Bonnt viszont az izgatja, hogy a teljes szakítást elkerülő kompromisszumos megoldás után — esetleges francia példamutatásra — lehetségessé válhat némi közeledés a NATO és a Varsói Szerződés tagországai között. Ez a feltevés De Gaulle elnök június 20-án kezdődő moszkvai látogatásával kapcsolatban 'méginkább előtérbe kerül. Egyes washingtoni körök ezzel kapcsolatban támadják az elnököt. Schröder bonni külügyminiszter is „a szovjeteknek teendő lehetséges engedményekről" beszélt a brüsszeli értekezleten; megfújta a harci kürtöt. A valóság az, hogy a tábornok-elnök most élvezi a helyzetet: Franciaország presztízse emelkedett, s ő megy a többi nyugati hatalom nemtetszése ellenére tárgyalni Moszkvába. Kétségtelenül tetszetős gesztus, de maga De Gaulle igyekezett lehűteni a kedélyeket azzal, hogy ne várjanak szenzációt a látogatástól. LŐRINCZ LÁSZLÓ ULBRICHT LEVELE JASPERSHEZ Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsa elnöke levelet írt Kari jaspersnek, az ismert filozófusnak, abból az alkalomból, hogy megjelent a nyugat-németországi fejlődéssel foglalkozó könyve. Az NSZEP és az SPD közötti párbeszéd — írja Ulbricht —• jótékony hatást gyakorolhat a két német állam közötti kapcsolatokra. A párbeszéd nyomán olyan változásokra számítunk Nyugat-Németországban, amelyek lehetővé tennék, hogy követkző lépésként a két német állam közötti kapcsolatok normalizálásának kérdése kerüljön napirendre a kormányok közötti tárgyalások és megegyezések útján. Elsősorban azt akarjuk, és ehhez valamennyi NyugatNémetországban élő jóakaratú német együttműködésére van szükség — állapítja meg az NDK vezető államférfi — hogy megakadályozhassuk háború kitörését német földön. néhány sorban LENGYEL—DÁN kerekasztaltárgyalások kezdődtek. A tárgyalás napirendjén Európa biztonságának, a gazdasági fejlődés távlatainak és a különböző rendszerű országok tudományos és kulturális kapcsolatainak kérdései szerepelnek. A KÍNAI KÜLÜGYMINISZTÉRIUM tegnap válaszolt Indonézia május 12-1 jegyzékére. Az Indonéz kormány nem vállal felelősséget Kína djakartai nagykövetségének dolgozói ellen intézett támadásért, s Kínát Indonézia belügyeibe való beavatkozással vádolta. A kínai jegyzék az indonéz állítást hazugnak tartja, s az indonéz—kínai viszony rosszabbodásáért Indonéziát teszi felelőssé. A WESTERN UNION amerikai távirati iroda 20 ezer alkalmazottjának sztrájkja eredménnyel járt: a szakszervezet megegyezett a távirati társaság képviselőivel. Évenként 4,7 százalékkal emelik az alkalmazottak bérét. TÖBB MINT HATEZER görög postai alkalmazott 48-órás sztrájkba lépett. Béremelést s a munkafeltételek megjavítását követelik, jobb munkaviszonyokat követel több mint 150 görög fotoriporter ís. AZ AMERIKAI PARLAMENT eleget tett Johnson elnök kérelmének, hogy a kormány bocsásson rendelkezésére 3,3 millió dollárt az „Élelmiszerrel a békéért" program megvalósításához. A jóváhagyott javaslat azonban tiltja az élelmiszer eladását azoknak az országoknak, amelyek kereskedelmi kapcsolatban állnak a VDK-val és Kubával. AZ AMERIKAI szenátus kereskedelmi bizottsága jóváhagyta az Egyesült Államok partvidékén a 12 mérföld hoszszú halászati övezet kijelöléséről szóló határozatot. A határozat azoknak a panaszoknak a hatására született, melyek szerint a japán, szovjet és más országbeli halászok az amerikai vizeken halásznak. STOCKHOLMBAN nyilatkozatot tettek közzé Rapacki lengyel és Nilsson svéd külügyminiszter tárgyalásairól. A nyilatkozat hangsúlyozza a részleges leszerelési intézkedések jelentőségét. A két miniszter megtárgyalta az európai atommentes övezet megteremtésének javaslatát, s a földalatti atomkísérletek beszüntetésének és a nukleáris fegyverek, tovább terjedése megakadályozásának lehetőségeit. RÓBERT KENNEDY amerikai szenátor afrikai körútján négynapos látogatásra Dar es Salaamba, Tanzánia fővárosába érkezett. JEAN LESAGE, Quebec tartományi kormányának miniszterelnöke bejelentette, lemondását mivel pártja a tartományi gyűlési választásokon vereséget szenvedett. A MALAYSIAI külügyminisztérium két magas rangú hivatalnoka csütörtökön Djakartába utazott, ahol több fontos kérdésről tárgyal Indonézia képviselőivel. Talán sor kerül Malik indonéz külügyminiszter és Abdur Rázzák malaysiai miniszterelnök-helyettes találkozására is. De Gaulle útiprogramja a De Gaulle francia elnök június második felében kéthetes látogatást tesz a Szovjetunióban. A moszkvai francia nagykövetség nyilvánosságra hozta az elnök útiprogramját. A közleményből kiderül, hogy De Gaulle három ízben tárgyal majd hivatalosan a szovjet vezetőkkel. De Gaulle június 20-án érkezik meg a Szovjetunióba. A terv szerint röviddel megérkezése után De Gaulle külön-külön tárgyal majd Kosziginnel és Podgornijjal, és minden bizonynyal nem hivatalos formában Brezsnyevvel is. A francia elnök másnap reggel tartja hivatalos megbeszéléseit a szovjet vezetőkkel (június 21.). Hasonló tanácskozást tűztek ki június 22-re, valamint a látogatás utolsó napjára. Június 21-én De Gaulle bejárja Moszkvát, részt vesz a francia nagykövetség fogadásán, majd a Nagyszínházba megy. Június 22-én a moszkvai egyetemet keresi fel, részt vesz' a diplomáciai testület részére adott fogadúson, végül a francia nagykövetség vacsoráján lesz jelen. Csütörtökön plenáris ülésen folytatta a beszámolók megvitatását a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség VII. kongreszusa. A vitában felszólalt a román, a mexikói, a spanyol, a kubai, az albán és több más ifjúsági szervezet képviselője. A csütörtök délutáni ülésen mondotta el beszédét Szergej Pavlov, a Komszomol Közpoti Bizottságának első titkára. A Komszomol vezetője elemezte a nemzetközi helyzetet, Szovjetunióban Június 23-án Novoszibirszkbe utazik. Június 24-én egy gyár meglátogatása, egy hivatalos ebéd, az úgynevezett „akadémiai város" felkeresése, valamint egy színházprograin szerepel a műsoron. Június 25-én a francia elnök Leningrádba utazik, másnap felkeresi a leningrádi temetőt, az Ermitázst, majd este színházba megy. Június 27-én egy leningrádi üzembe látogat. A látogatást hivatalos ebéd követi, és esetleg a cárok nyári palotájának megtekintése. Június 28-án De Gaulle Kijevben lesz, megkoszorúzza az Ismeretlen Katona emlékművét, megtekinti a várost, majd tovább utazik Volgográdba. Másnap Volgográdban a hősi halottak emlékművén helyez el koszorút, megszemléli a vízi erőművet és azután visszatér Moszkvába. Június 30-án fejezi be moszkvai látogatását, tárgyal a szovjet vezetőkkel, fogadáson vesz részt, majd másnap — július 1-én — hazautazik Párizsba. beszélt az internacionalizmus jelentőségéről, a világ népeinek és ifjúságának összefogásáról, az Imperialistaellenes küzdelemben. Megbélyegezte az amerikaiak vietnami agresszióját, és konkrét akcióprogramot javasolt a hősiesen harcoló vietnamiak nagyobb politikai és anyagi támogatására. Állást foglalt amellett a bolgár javaslat mellett, hogy a következő világifjúsági találkozót Szófiában tartsák meg. Szemfényvesztés Az angol matrózok a „végsőkig harcolnak" Több mint 800 hajó vesztegel az angol kikötőkben Wilson miniszterelnök elnökletével összeült a brit kabinet, hogy megvitassa a „nagyon súlyos helyzetet", miután a sztrájkoló tengerészek vezetői elutasították a kormány által kinevezett „független" vizsgáló bizottság kompromisszumos javaslatát. Hogarth, a tengerész szakszervezet főtitkára a kormánybizottság ajánlatának elutasítása után kijelentette: megtettük a döntő lépést, nincs más lehetőség, minthogy a végsőkig harcoljunk. Miután a kormány vizsgáló bizottsága a nemzeti érdeket „azonosította" a nagy hajóstársaságok és általában a nagytőke érdekeivel a matrózsztrájk, a Wilson-kormány és a szervezett munkásság eddigi legnagyobb erőpróbájává vált. A polgári sajtó szerint ezen áll, vagy bukik a kormány egész gazdaságpolitikája, és a „nemzeti bérfegyelem" megteremtésének lehetősége. A tőkés érdekeket képviselő lapok kórusban biztatják a munkáspárti kormányt, hogy álljon a sarkára, és éljen a szükségállapotból folyó rendkívüli hatalmával, azaz vegye igénybe a katonaságot és a haditengerészetet. Wilson eddig még nem élt rendkívüli hatalmával. Folytatja munkáját a DlVSZ-kongresszus