Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-08 / 156. szám, szerda

a várost, a helyi, az üzemi és a vállalati pártbizottságokat, begítséget nyújtanak nekik a párt politikai, ideológiai és gazdasági feladatainak telje tésfibsn. Ügyelnek arra, hogy a pártszervezetek fejlesszék ö.'álló, kezdeményező tevékenységüket. Erre a célra megszervezik funkcionáriusaik nevelését; arra törekednek, hogy a kommunisták szüntelenül elmélyítsék a párt befolyását a dolgozók és a lakosság körében. 4U. A kerületi és a járási pártszervezetek és vezető szerveik alapvető kötelessége: a) a kommunisták és a többi dolgozó törekvéseinek összpontosítása a népgazdaság általános fejlesztésére, az állami tervfeladatok teljesítésére az iparban és a mezőgazdaságban, az állami népgazdasagi tervnek megfelelő alapvető politikai és gazdasági irányelvek kitűzése a kerületek és a járások sokoldalú fejlesztésére, a kerületek és a járások összes forrásainak lehető legnagyobb mérvű kiaknázása az egész társadalom szükségleteinek kielégítésére, harc a legnagyobb fokú gazdaságosságért, a helyi érdek minden egészségtelen megnyilvánulása ellen; a dolgozók anyagi és kulturális színvonala további emelésével kapcsolatos feladatok teljesítésének biztosítása; b) az ideológiai munka irányítása, a marxizmus—leninizmus tanulmányozásának, a párttagok és a többi dolgozó nevelésének megszervezése, a helyi sajtó, valamint a kulturális és művelődési intézmények tevékenységének irányítása és .ellenőrzése; c j a nemzeti bizottságok, a szakszervezett szervek s a többi társadalmi szervezet munkájának irányítása és ellenőrzése a kommunisták és a pártcsoportok révén; ösztönzésük olyan tevékenység fejlesztésére, amely a dolgozók mind szélesebb részvételével s kezdeményezésük maradéktalan felkarolásával jár az irányításban és az igazgatásban; a vezető funkcionáriusok és dolgozók felelősségtudatának megszilárdítása, önálló alkotó szellemű eljárásuk támogatása a párthatározatok teljesítésében; ilgyelnf arra, nehogy helyettesítsék az állami, a gazdasági és a társadalmi szerveket, ne engedjék meg a pártszervek és más szervek szerepének felcserélését és a munkában a felesleges párhuzamosságot; d) a káderek következetes kiválasztása és széthelyezése a párt Központi Bizottsága által megállapított elvek szerint, törődés nevelésükkel; az ipari és a mezőgazdasági termelés, valamint a nemzeti bizottságok döntő fontosságú irányító láncszemeinek káderekkel való megerősítése; ej a Központi Bizottság határozatai és saját határozataik teljesítésének ellenőrzése, a pártmunka és a termelési gyakorlat legjobb tapasztalatainak általánosítása és terjesztésük megszervezése; f j kezdeményező javaslatok benyújtása a felsőbb pártszervekhez a kerület és a járás politikai, gazdasági és kulturális fejlődése alapvető kérdéseinek megoldására; a felsőbb. pártszervek és az alapszervezetek rendszeres tájékoztatása tevékenységükről; g) hatáskörükben a párt eszközeinek elosztása; a kerületi és a járási pártszervezet költségvetésének jóváhagyása és teljesítésének ellenőrzése, a kerületi és a járási pártbizottság és intézményei gazdálkodásának irányítása és igazgatása. 41. A kerületi szervezetet a kerület járási pártszervezetei alkotják. A prágai városi pártszervezet a kerületi szervezetek hatáskörével rendelkezik, és a járási szervezetek jogaival felruházott prágai körzeti pártszervezetek aikotják. 42. A járási szervezetet a járás alapszervezetei alkotják. A CSKP Központi Bizottsága nagy városokban a járási szer' vezetek jogaival felruházott városi pártszervezetet létesíthet, amelyet a város alapszervezetei alkotnak. Ezekben a városi szervezetekben körzeti pártbizottságokat létesíthetnek, amelyek a helyi pártbizottságok jogaival rendelkeznek. A CSKP Központi Bizottsága szükség esetén más pártszervezeteket ís létesíthet, felruházva őket a járási pártbizottságok egyes jogaival, vagy a járási pártszervezeteknek megfelelő jogokkal. A KERÜLETI PÁRTSZERVEZET VEZETŐ SZERVEI 43. A kerületi szervezet legfelsőbb szerve a kerületi konferencia, a konferenciák közötti időben pedig a kerületi bizottság. A kerületi rendes konferenciát a kerületi bizottság kétévenként egyszer hívja össze. Rendkívüli kerületi konferencia a párt Központi Bizottságának beleegyezésével hívható össze, ha ezt a kerület alapszervezetei tagságának legalább egyharmada kéri; sürgős okokból Csehszlovákia Kommunista Pártjának kerületi, vagy Központi Bizottsága rendkívüli kerületi konferenciát hívhat össze. A kerületi konferencia összehívását és napirendjét négy héttel a konferencia előtt kell közölni a járási pártszervezetekkel. A küldötteket a kerületi konferencia előtt a járási konferenciákon választják meg azoknak a szabályoknak az alapján, amelyeket a kerületi bizottság a Központi Bizottsággal megegyezve megállapít. A járási konferenciákon rendesen megválasztott küldöttek szavazati joggal rendelkeznek. A kerületi bizottság tagjai és póttagjai, az ellenőrző és revíziós bizottság tagjai, amenynyiben nem választották meg őket rendes küldötteknek, tanácskozási Joggal vesznek részt a kerületi konferencián. 44.-A kerületi konferencia: a) megtárgyalja és jóváhagyja a kerületi bizottság, az ellenőrző és revíziós bizottság beszámolóját; megvitatja a pártépítés, a gazdasági és a kulturális építés egyéb kérdéseit; a pártkongresszusok, az országos pártkonferenciák és a Központi Bizottság határozataiból kiindulva kitűzi a kerületi szervezet fő feladatait a további időszakban; b) megválasztja a kerületi bizottságot; a kerületi bizottságba csak azt lehet beválasztani, aki legalább hét éve tagja a pártnak; c) megválasztja az ellenőrző és revíziós bizottságot, valamint a pártkongresszus küldötteit. 45. A kerületi bizottság rendszerint kéthavonta egyszer ül össze, a párt politikájának megfelelően intézi a kerület és a járások fejlesztésének sürgető kérdéseit, ellenőrzi a határozatok teljesítését és széthelyezi a kádereket. A kerületi bizottság póttagjai és az ellenőrző és revíziós bizottság elnöke tanácskozási joggal vesznek részt az ülésen. 46. A kerületi bizottság elnökséget, titkárságot és titkárokat választ. A kerületi bizottság vezető titkárának az választható meg, aki legalább tíz éve tagja a pártnak. A kerületi bizottság elnöksége 14 naponként egyszer ülésezik; a kerületi bizottság ülései közti időben irányítja a munkát, szervezi és ellenőrzi a határozatok végrehajtását. A kerületi bizottság titkársága irányítja és ellenőrzi a kerületi bizottság osztályainak ós dolgozóinak munkáját. Az elnökség és a titkárság tevékenységéről a kerületi bizottságnak számol be. A JÁRÁSI PÁRTSZERVEZET VEZETŐ SZERVEI 47. A járási szervezet legfelsőbb szerve a járási konferencia, a konferenciák közti időben pedig a járási pártbizottság. 48. A járási pártbizottság kétévenként egyszer hivja össze a rendes járási konferenciát. Rendkívüli konferencia a Központi Bizottság beleegyezésével, a járási szervezethez tartozó alapszervezetek tagjai legalább egyharmadának kérésére, illetve a járási bizottság vagy a felsőbb pártszervek javaslatára hívható össze. A járási konferencia küldötteit az alapszervezetek taggyűlésein választják meg azoknak a szabályoknak az alapján, amelyeket a kerületi bizottság a Központi Bizottsággal egyetértésben megállapít. A járási bizottság tagjai és póttagjai, az ellenőrző és revíziós bizottság tagjai, amennyiben nem választották meg őket rendes küldöttnek, tanácskozási joggal vesznek részt a járási konferencián. 49. A járási konferencia: a) megtárgyalja és jóváhagyja a Járási bizottság tevékenységéről szóló beszámolót, az ellenőrző és rei.iiós bizottság beszámolóját; megtárgyalja a pártépíté . a : rdasági és kulturális építés egyéb kérdéseit a Járásban; a felsőbb 8 erőinek soh'a nem ismert felvirágzását. Ez az egységes szocta"lista társadalom fejlődésének eredménye. A cseh és a szlovák kultúra létrehozta a kulturális és a művészeti javak közös, belsőleg gazdagon tagolt komplexumát. Itt nemcsak két nemzeti kultúra közeledéséről van sző, hanem a célok és a feladatok egységéről, amelyek visszahatnak a két nemzeti kultúrára és ösztönzik azt. Ennek keretében létrejönnek és gazdagodnak a cseh és a szlovák kultúra közös szocialista Javai, amelyek a két nemzet etnikai közelségére, nyelvi és történelmi hagyományaira épülnek. Ez a folyamat kifejezi azt a történelmi tényt, hogy a cseheknek és a szlovákoknak közös szocialista hazájuk és közös marxista ideológiájuk van,' amely testet ölt Csehszlovákia Kommunista Pártja internacionális politikájának tetteiben. Közösek szocialista célkitűzéseik ls. A cseh és a szlovák kultúra és művészet ugyanakkor saját fejlődésének hagyományait veszi alapul, kifejezésre juttatva a két egyenjogú szocialista nemzet létét és alakulását. Közösen kiépítik a kapcsolatot a nemzetiségi csoportok kultúrájával. Kölcsönösen és termékenyen gazdagítják és kiegészítik egymást, elválaszthatatlan egységben alkotják hazánk szocialista kultúráját. Ezeket a folyamatokat továbbra ls öntudatosan és céltudatosan fejlesztenünk kell. A csehszlovák szocialista kultúra nagy része eljut határainkon túlra is és a világ haladó kultúrájának fejlesztésében való tevékeny részvételévei mind nagyobb elismerést vív ki. A kultúra és a művészet fejlesztése megköveteli az alkotói módszer keresését, amely gyakran bonyolult és nem mentes az ellentmondásoktól. Ezt a folyamatot nem hagyhatjuk ösztönösen kíbontakozódni, és nem szabad türelmetlen adminisztrálással sem befolyásolnunk. A párt dokumentumaiban nemegyszer felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi feladatok pozitív megoldásának törekvését gyengítik az olyan nézetek, amelyekben komoly politikai hibák, a szocialista elvekről való opportunista lemondás, az eszmei tisztázatlanság nyilvánul meg, ami teret nyújt a negativlsta Irányzatoknak. Ezek a irányzatok vagy tagadják, vagy csökkentik a forradalmi hagyomány jelentőségét, tagadják a tudomány, a művészet és a kultúra vívmányait, mégpedig olyan alapállásból, amely nem felel meg a marxista elmélet jelenlegi fejlődési fokának. A múlt egyoldalú, helytelen értékelésével, a dogmatizmus és a személyi kultusz maradványai elleni harc leszűkített felfogásával párhuzamosan llberalista Irányzatok nyilvánultak meg, amelyek minden bírálat nélkül átvették a burzsoá Ideológia különféle áramlatait és formáit. Nemegyszer éppen azok, akik az ötvenes években közvetlenül részesedtek a hibákban, később az SZKP XX. kongresszusa utáni érvelésükben átvették a burzsoá propagandának, a szocializmus és a kommunizmus ellen küzdő különféle doktrínák szókincsét és ezzel együtt állásfoglalását is, hogy így bizonyítsák: megváltozásuk tartós és meggyőző. Ezek a kedvezőtlen irányzatok, amelyeket a kommunistáknak a párthatározatokkal szembeni következetlensége támogatott, az oly káros konzervatív nézetek malmára hajtották a vizet. A tetszelgő radikalizmus ellenére lényegében fékezték a kultúra pozitív fejlődését. Rendkívül kidomborodó formában nyilvánultak meg egyes kulturális folyóirataink hasábjain, ahol a téves nézetek mellett — amelyek hozzá nem értő módon, felületesen és politikai kárt okozva kommentálták a politika, a kultúra, a gazdaság, a tudomány és általában a társadalom kérdéseit, szóhoz jutottak a gyakran kizárólag személyi, teklntélyvédelmi és csoportos érdekek. Ez megnyilvánult a művészetben is, ahol főleg a fiatal művészek munkásságában az ilyen helytelen nézeteket nemegyszer támogatta a kritika bizonyos része is. A pártnak, a XII. kongresszus irányelveire épülő kulturális politikája kialakította a nézetek nyílt és tárgyszerű kicserélésének, a különböző művészeti eljárások szembesítésének feltételeit. Ez azért történt, hogy elmélyítsük a szocialista kultúrát és művészetei, fejlesszük a szocialista demokráciát 6s nem azért, hogy ajtót nyissunk a vitában előforduló minden nézettel val 6, bírálatot nélkülöző azonosulásnak és hogy szem elől tévesszük, sőt védjük a kulturális és társadalmi maradiság szellemétől áthatott nézeteket. Helyes, ha az őszinte demokratákkal és a haladó emberekkel, akikkel egybefűz bennünket a szocializmus közös ügye, a népek közti barátság gondolata, az imperializmus ellen, a békéért folytatott harc, kicseréljük nézeteinket, és egybehangoljuk velük álláspontunkat. Tekintetbe kell venni azonban a társadalom fejlődési fokát, a különböző társadalmi osztályok és rétegek közti eltéréseket, az ellentmondásokat és az ellentéteket, amelyek az ideológiában ls visszatükröződnek. A marxizmus-leninizmus az emberi megismerés és tudás minden haladó forrásából merít. Ezeket az ismereteket azonban aktív, bíráló szellemben veszi át, megtisztítva őket a tudománytalan szempontok hordalékától. A demokratikus szellemet, amely a szocialista kultúra és művészet, a szocialista kulturális politika vonzóerejének egyik alapvető vonása és feltétele, gyakran összecserélik egy egészen más jellegű, más távlatokra törő káros folyamattal, a liberalizmussal. A párt, a lenini eszmékkel összhangban, a demokratizálásra törekszik, ami annyit jelent, hogy szervezetten bővíti az emberek hatalomban, döntésben és irányításban való részvételét. Ezzel szemben a liberalizmus, tekintet nélkül értékükre, csupán egyenjogúsítja az ellentmondásos nézeteket, törvényesíti a nézetek kötetlenségét, és a politikai felelőtlenséget. A demokratizmus és a liberalizmus tulajdonképpen egymással szemben álló folyamat. Az igazi szocialista demokrácia tehát a liberalizmus elleni küzdelem hatékony eszköze. A nézetek kicserélése csak akkor lehet gyümölcsöző, hd minden esetben gondosan fontolóra vesszük, mikor nyilvánulnak meg ebben a szocialista és a burzsoá ideológia osztályszembesítésének vonásai, illetve mikor nincs már antikommunista osztályjellege ennek a szembesítésnek. Az utóbbi esetben szocialista alapállásból indulunk ki, létrehozva ezzel az igazság fegyvertárának kívánatos feltételeit. A nézetek szembesítése azonban mindig és minden körülmények között megköveteli a kommunisták aktivitását, amely az alkotó marxista gondolkodásmódra, a jól megalapozott tárgyi érvekre épül. Az elmúlt időszak konfliktusai és vitái bizonyítják, milyen jelentős szerepet visz az ideológia és a világnézet a szocialista kultúra és művészet fejlődésében. Míg a múltban, tekintet nélkül a műalkotás komplex jellegére, politikai szerepére, valamint minőségére, kihangsúlyozták a művészet eszmei oldalát, addig az utóbbi időben előfordult, hogy egyesek dogmatizmusként könyvelték el, ha a műalkotással kapcsolatban csak szóba került az Ideológia, az eszmeiség vagy az etika. Nemegyszer lebecsülték, sőt tagadták a művészet megismerő és nevelő szerepét, néha kikiáltották az alkotó munka esztétikai kizárólagosságát. A művészet eszmei és etikai szemszögből való értékelése azonban nem valamilyen „dogmatikus korszak" kitalálása. A művészetben ősidőktől fogva előfordult és a történelemben mindig új köntösben jelentkezik. A művészet szempontjából elvi, pótolhatatlan jelentőségű a világnézet vagy a filozófiai rendszer. Közvetlenül meghatározza a mű tartalmát, szerkezetét és ezzel esztetikai hatását. Világnézet nélkül nem születhet egyetlenegy művészi alkotás sem, amely az életet kívánja szolgálni. Az eszmeiség, az alkotás pártossága nemcsak kulturális-politikai követelmény, hanem tudományos kategória is. Lebecsülésük, sőt a róluk való lemondás egyet jelent a művészet társadalmi szerepének és általában emberi hatásának lebecsülésével. Ez a kultúrában és a művészetben utat nyit a szocializmussal összeegyeztethetetlen idegen eszmei áramlatoknak. Az elmúlt évek fejlődése, amely annyi újat hozott a mozgalmas művészi alkotásba, újra bizonyította, hogy a művészet maga látja kárát, ha nem tesz eleget haladó társadalmi küldetésének. Ilyen esetben a kísérletezés csak leplezi az alkotó belső ürességét és tehetetlenségét, kizárólag formális a jellege. A művészetnek saját érdekében nem szabad szem elől tévesztenie a társadalom gerincét képező dolgozó ember életét. Kultúránk és művészetünk elmélyülő differenciálódása nem15