Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-04 / 122. szám, szerda

SOHASEM LÁTJÁK A NAPVILÁGOT JOZEF BARIŠHOZ, a rokkantak szövetségének egyik szakosztályvezetőjéhez látogattunk el. Kedvesen fogad. Biztosan mozog, tesz-vesz. Pedig teljesen vak. Ügyeket intéz, leveleket diktál, aktákat olvas. Természetesen csak olyanokat, amelyek domború betűkkel íródtak. Szlovákia-szerte utazgat titkárnőjével, látogatja a világtalan dolgozók munkahelyeit, s közbenjár elhelyezésük érdekében. — Lelkiismeretesen gondoskodunk világtalan embertársainkról. A vakon született gyerekeket, vagy azokat, akiket szemük világának elvesztése •gyermekkorukban ért, tanonciskolákban neveljük fel. Itt megismerkednek az alapfogalmakkal, elsajátítják a vakok írását, a domború betűk olvasását. Iparosokká és szellemi munkásokká képezik ki őket. Főleg takácsmesterségre, kosárfonásra, kefekészítésre, zenére tanítják a tanulókat. Az egyszerű kezelésű elektrotechnikai gépek mellé is állíthatunk világtalant. A Dolný Kubín-1 elektroüzem például 20 tanoncot kért, akiket kondenzátorok gyártásánál alkalmaznak. A bratislavai Tesla-gyárban rádiókészülékek csomagolásánál is alkalmaznak vak munkást. Szlovákiában 30 zenetanár oktatja diákjainkat a legkülönfélébb hangszerekre. Zongora-orgonahangolók országszerte működnek, egészségügyi személyzetünk körében szintén sok világtalant találunk. Szlovákiában összesen 343-an vagyunk világtalanok. A munkában igen kedvelik őket, szorgalmasak, pontosak, műszakkihagyás sohasem fordul elő náluk. Testi fogyatékosságukat határtalan akaraterővel, kitartással pótolják. Kifinomult intelligenciájuk lehetőséget ad szakmájuk gyors és kifogástalan elsajátításához. Az életük folyamán szemevilágukat elvesztett egyéneket átképezik. Tanfolyamokat rendeznek számukra Prágában, ahol telefonistákká vagy masszőrökké képezik ki őket. Lozczi István, a szenei Elektrovod telefonkezelője, Molnár Ferenc, a dunaszerdahelyi JNB telefonközpontjának alkalmazottja, Nagy Imre, a Dunaszerdahelyi Járási Egészségügyi Intézet masszőrje is ilyen tanfolyamon nyert kiképzést. — Minden igyekezetünk ellenére is — folytatja Bariš A bélyi niizottság munkájáról A KÖZSÉG Bodrogköz kellős közepén fekszik, mégis mások itt a szokások, mint egyebütt a Bodrogközben. A bélyi férfiak úgyszólván kivétel nélkül a vasúton keresik a kenyerüket. Nem is csoda, hogy hiányzik a föld szeretete. Emberemlékezet óta grófi birtok volt a határ. Az állami gazdaságban az alkalmazottak több mint 70 százaléka nő. Nőkkel találkozunk a legkülönbözőbb munkaszakaszokon. Még ott is, ahol erős férfikarokra lenne szükség. Gető Béla, az állami gazdaság részlegvezetője azonban elismeréssel nyilatkozik róluk. De nemcsak a termelésben járnak az élen. Ha már a férfiak oly keveset tartózkodnak otthon, a falu kulturális életével is ők törődnek. Összejöveteleket, színielőadásokat, táncmulatságokat, műsoros esteket szerveznek, legtöbbször a többi tömegszervezettel, a tanítói karral és a helyi nemzeti bizottsággal karöltve. A Csemadok tagjainak zöme is nő. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a bélýl nőbizottság élénk tevékenységet fejt ki. A közelmúltban műsoros estet szerveztek. A Csemadok-szervezettel együtt a helyi és környékbeli nép- és cigánydalokat, népszokásokat dolgozták fel. elvtárs — gondjaink vannak világtalan rokkantjainkkal. Nem tudunk ugyanis mindegyiknek munkát szerezni. Pedig sok esetben csupán emberségről lenne szó, nincsenek olyan sokan az állásra igényt tartók. — Örömmel fogadtuk a Szlovák Nemzeti Tanács illetékes ügyosztályának döntését, amelynek értelmében 1968-ra Levočán 15 millió korona beruházással új munkaközpontot létesítenek 40 többszobás lakással, 40 garzonnal, internátussal, kultúrközponttal, bölcsődével, 50 gyermek befogadására szolgáló óvodával, tágas, világos, napos munkacsarnokkal. A ROKKANTAK szövetsége üdülésükről ís gondoskodik. Köztársaságunkból az idén 5 világtalan utazik feleségével, vagy kísérővel a Balti-tenger melletti Boltenhagenba (NDK). Öten mehetnek lengyelországi üdülésre. 1967-ben a Balaton mellé és Jugoszláviába küldik tagjaikat. Viszonzásul onnan Piešfanyban jönnek gyógykezelésre reumatikus betegek. Belföldi üdülésre évente 36-an számíthatnak. 100 korona illeték ellenében két hetet töltenek Topolčiankyban, a szakszervezetek üdülőhelyén. HORNYANSZKY TIBOR A leghatásosabb „recept" Elmondotta: Jozef Krištofičin, a nyitrai járási termelési igazgatóság vezető mérnöke NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT járásunk szövetkezeteinek csaknem a fele a rosszul gazdálkodó szövetkezetek csoportjába tartozott. Mocsonokon, Újlakon, Nagycétényben, Pogrányban, Ürögön és más helyeken még tíz koronát sem tudtak kifizetni munkaegységenként, nem szólva arról, hogy a termelés feljesztésére és a legszükségesebb üzemi kiadásokra csak szerényen jutott a gazdálkodás szűkös eredményeiből. Legszembeötlőbb hiányosságot az említí.tt szövetkezetek műszaki és káderellátásában találtuk, amit a tagság alacsony szintű anyagi érdekeltsége, a laza munkafegyelem csak súlyosbított. Az állam évente öt és fél millió korona folyósításával járult hozzá a munkaegységek dotálásához. A sok fejtörésnek végül is az lett az eredménye, hogy a gyermekbetegségben szenvedő szövetkezeteket pénzen kívül szakmailag képzett, a termelésben jártas szakemberekkel láttuk el. Ezenkívül 1964-ben hét és fél millió koronát fordítottunk e közös gazdaságok felszerelésének korszerűsítésére. Ez a lénés igen hasznosnak EGY DERŰS GYŰLÉSEN Eddig erre nemcsak itt, de a környéken sem vállalkoztak. Az elmondottakból bárki azt hihetné, hogy a nőbizottság tagjai ráérős fiatalok, akik unalmukat akarják ily módon elűzni. Pedig nem így van. A szervezetben kivétel nélkül középkorú és idősebb asszony dolgozik, akinek — valljuk be őszintén — nagyon sok más gondja is van. Gyöngyösy Erzsébetet, a nőbizottság fáradhatatlan elnöknőjét nem nehéz megtalálni. A kilencéves iskola konyháján dolgozik. Egy kicsit több a szabad ideje, mint nőtársainak, ezért rendületlenül szervez, tárgyal, egyezkedik. De a többiek sem maradnak el mögötte. Szóra érdemesek a szervezet gyűlései. Rendszeresen megtartják őket, s ha a helyzet megkívánja, gyakrabban is öszszejönnek. Konkrét eseményeket, teendőket vitatnak meg. Semmit sem kezdenek anélkül, hogy ne kérnék ki a helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet véleményét. Többen közülük párt-, illetve nemzeti bizottsági tanácstagok is. A legközelebbi Időszakban a községfejlesztésnek szentelik figyelmüket. A falu közepén egy gaztól burjánzó térség éktelenkedik. Elhatározták, hogy — ha már az ifjúság nem törődik vele — az idén a helyi nemzeti bizottság támogatásával rendbe hozzák és parkot GYÖNGYÖSY ERZSÉBET létesítenek a helyén. Rendbe hozzák a művelődési házat is, amely — bár nemrég épült — nincs éppen a legjobb állapotban. Az állami gazdaság is megígérte támogatását. Mint minden elhatározásukat, reméljük, ezt is megvalósítják. CSAK RÖVIDEN vázoltuk a bélyi nőbizottság szerteágazó tevékenységét. A nők aktivitása figyelemre méltó azért is, mert a fárasztó napi munka után szakítanak maguknak időt arra, hogy a közéletben tevékenykedjenek. Példát vehetnének róluk elsősorban a fiatalok. PALAGYI LAJOS bizonyult. Sikerült megtalálnunk a leghatásosabb receptet mind a jövedelmező gazdálkodás feltételeinek megteremtésére, mind pedig a termelési kedv növelésére. A tavalyi esztendőt hanyatló szövetkezeteink mind nyereséggel zárták és már csak kétmillió korona támogatást igénveitek az államtól. A szemléltetés kedvéért néhány szóval elmondom, milyen gazdasági eredmények elérését tették lehetővé az anyagi ösztönzők és a kihelyezett káderek. Az említett szövetkezetek tavaly, az 1963-as évihez viszonyítva, 25,4 százalékkal teljesítették túl bruttó termelési tervüket, 6129 korona jövedelmet értek el hektáronként. A gabona hektárhozama is jelentős mértékben növekedett. A korábbi években a hektárhozamok átlaga még a 16 mázsát sem közelítette meg. Ma 27 mázsás az átlagos terméseredmény. Külön említést érdemel, hogyan alakult e szövetkezetben az állattenyésztés, mely egyik legjövedelmezőbb ágává vált gazdaságuknak. Az elmúlt év eredményei világosan mutatják a fejlődést, hiszen a sok gonddal-bajjal küzdő gp,zdaságok az egységnyi területre már 33 kilogram hússal termeltek többet, mint a korábbi években, 143 kilogramra növelték árutermelésüket. A tejtermelés fellendülését is konkrét adatokkal bizonyíthatom. Évekkel ezelőtt még 1500 literes fejésátlagot sem értek el tehenenként. Jelenleg 1925 liter körül mozog a darabonkénti évi tejtermelésük. Az lirögi, újlaki, és mocsonoki szövetkezetek ugyanakkor jóval kétezer literen felüli tejhozammal dicsekedhetnek. NEM ÁLLÍTHATOM, hogy ma nincsenek fogyatékosságok, nincsenek még rosszul gazdálkodó szövetkezeteink. Ámde határozott fejlődésről tanúskodik, ha 98 EFSZ közül ez idő szerint csak 22 szorul fokozottabb támogatásra. Mindamellett ezek a szövetkezetek a hegyvidékhez hasonló rossz feltételek közepette gazdálkodnak, kedvezőtlen körülmények között termelnek. Gazdálkodásuk megjavítására azonban i megvan a lehetőség, mert körzetenként, az illető mezőgazdasági üzemek adottságai szerint gyümölcsözően érvényesítjük a termelés szakcsítását. Persze önmagában a szakosítás sem old meg minden kérdést. Ezért az a nézetem, hogy a rosszul gazdálkodó szövetkezetek boldogulását a különbözeti földjáradék helyes alkalmazásával az eddiginél még kedvezőbben lehetn" befolyásoln

l- Lejegyezte: 3ZOMBATH AMBRUS M

adách Imrének, Az ember tragédiája költőjének életét eddig már többen is megírták. Palágyi Menyhért Madách élete és költészete című monográfiájában már a múlt század végén megpróbálkozik Madách költészetének elemzésével. Ehhez elengedhetetlen a költő életének, környezetének és azoknak a körülményeknek a vizsgálata, amelyek közvetve, vagy közvetlenül hatottak Madách egész költészetére, s főleg Az ember tragéidiáijának megszületésére. Palágyinak a legtökéletesebben Madách sztregovai környezetének megrajzolása sikerült. Értékes adatokkal járult hozzá a Madách-portré megrajzolásához Balogh Károly, a költő unokaöccse is (Madách, az ember és a költő) lévén abban a szerencsés helyzetben, hogy a Madáchcsalád életét, hagyományait, szokásait, titkait belülről ismerhette, hitelesen írta le mindazt, ami nagybátyja, Madách Imre életét és egész szellemi tevékenységét befolyásolhatta. Meg-' említhetnénk azonban azt Is, hogy Madách költészetének elfogadható, szakszempontból teljesen hiteles elemzését sem Palágyi, sem pedig Balogh nem tudta elvégezni. Ez csupán 1965H

^ ben valósult meg, Sőtér István, „Alom J <a történelemről" című tudományos megalapozottságú monográfiájában. L986 Madách költészetére s elsősorban Az ember tragédiájának megalkotására y. 4. kétségkívül nagy hatással volt a költő legnagyobb szerelme, Fráter Erzsé5

bet, aki élete végéig rezignált büszkeséggel emlegette „múzsa szerepét": „Én vagyok a múzsa, az örök nő, Éva, aki nélkül Emi (Madách beceneve) sohasem írta volna meg Az ember tragédiáját". Madáchról frott monográfiák szerzői bár nem hagyták figyelmen kívül Fráter Erzsi szerepét, teljes képet nem festettek róla. Ez tulajdonképpen érthető ls, hiszen nem ez volt a feladatuk és céljuk. Fráter Erzsi lénye azonban annál inkább izgatta a szenzációra Az asszony L. KISS IBOLYA KÖNYVE FRÁTER éhes regényírók képzeletét. Meg is írták néhányan a „bűnös asszony" történetét. Ezek a regények azonban többnyire torz kéipet alkottak Madách Imre özvegyéről, leegyszerűsítve a tényeket „erkölcstelen, romlott asszonynak" ábrázolták, s egyedül őt tették felelőssé Madách Imrével való házassäga tragikus kimeneteléért. Szánalmas életútját s nagy nemzeti költőnkhöz való bonyolult viszonyát vizsgálja L. Kiss Ibolya, róla írott, riportelemekkel megtűzdelt kis monográfiájában. Az Írónő még élő, vagy a közelmúltban elhúnyt Madách- és Fráter- rokonok, s azok vallomására építi mondanivalóját, akik a Madáchcsaládot közelebbről ismerték, vagy velük baráti kapcsolatot tartottak fenn. L. Kiss Ibolya a tények elemzésénél az Irodalomtörténeten kívül más tudományos ágazatok (a lélektan és az orvostudomány) érveit is igénybe vette. Az asszony tragédiája irodalomtörténeti szempontból főleg az által jelent értéket, hogy számos olyan dokumentumot (leveleket, fényképeket és családi hagyományokat) tartalmaz, amelyek Madách és Fráter Erzsébet vérszerinti leszármazottaitól és a két család legközvetlenebb ismerőitől kerültek az írónő birtokába. tragédiája ERZSÉBETRŐL L. Kiss Ibolya könyve azzal a szándékkal íródott, hogy objektíven megvilágítsa a nagy családi háromszög (Majthényi Anna — Madách Imre — Fráter Erzsébet) tragikus viszonylatainak okait, s ezáltal megtisztítsa Fráter Erzsébet alakját a látszat és a rosszmájúság szülte szennytől. Az Írónő 1845-től Madáchék házasságától haláláig (1873) nyomon követi Fráter Erzsébet életútját. Mindvégig józan logikával és szenvedélyesen kutatja azokat a körülményeket, és okokat, amelyek Madáchék házasságának csődjét, Fráter Erzsébet embertelen viszonyok között való pusztulását eredményezték. Az anya és fia, anyós és meny közötti viszony már azelőtt is ismeretes volt. Az Írónő e tekintetben újat nem mond. Viszont új az, hogy Fráter Erzsébet cselekedeteinek okát már 1852-től bizonyítható tébolyodottságával magyarázza. Az irónő ezt tudományos megalapozottságú érvekkel támasztja alá. Elfogadhatóan elemzi a férj és feleség közötti viszonyt ls. A Madách és Fráter Erzsébet közötti szellemi szintkülönbség és tulajdonságbeli eltérések azonban mélyebb analízist igényeltek volna. Sőtér István Madáchék házasságának tragédiájával kapcsolatban „Álom a történelemről" című monográfiájában a következőket írja: „Madách házassági tragédiájának kulcsát csak abban találhatjuk meg, hogy Fráter Erzsébet végül sem tudta az anya egyéniségét elhomályosítani. Egyetlen mozzanat marad kétséges előttünk: Palágyi hívja fel figyelmünket arra, hogy fia fogsága idején az anyának maga mellé kellett volna vennie az egyedül maradt asszonyt. Az anya különös mulasztása mögött számunkra — és talán a házassági dráma szereplői számára is — homályos okok húzódhatnak meg." Ennek a talánynak a megfejtésére (a már ismert tényeken kívül) L. Kis Ibolya sem vállalkozik. A

z asszony tragédiájának fogyatékosságaként említhetjük a helyenkénti didaktikus hangot, s a tudományos mondanivalóval ellentétben álló túlzottan puritán stílust. Ennek ellenére azonban az a véleményünk, hogy Az asszony tragédiája egyszerűsége ellenére is érdekes könyv, s az irodalomtörténet számára is hasznos lehet. KÖVESDI JÁNOS