Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-11 / 128. szám, szerda

A HATARON A két Komáromot összekötő híd előtt autók, motorosok, gyalogjárók várakoznak a vám­vizsgálatra. A vámőrök gyorsan dolgoznak, hogy a türelmetlen utasok minél hamarabb folytat­hassák útjukat. Legtöbb esetben mindent rendben találnak, s nincs akadálya az átkelésnek. Vannak azonban olyanok ls, akik olyasvalamit szeretnének kivinni vagy behozni, ami til­tott, esetleg vám van rá kivet­VI Egy sopánkodó asszony ser­téshúst vinne Csehszlovákiából Magyarországra. Sehogy nem akarja megérteni, hogy ez nincs megengedve. Mivel a húst nem hagyhatja a vámhivatalban, fű­nek-fának kínálgatja. Végül, hogy szabaduljon a csomagtól, átadja a határon levő büfében kiszolgáló fiatalasszonynak. Az nem él vissza a helyzettel, és különféle cukorkát ad ellenér­tékül. Egy fekete kendős néni két kiló lúgkő miatt vitatkozik. Ez is tiltott áru és p határon sem maradhat megőrzés végett. Vé­gül addig könyörög egy fiatal­asszonynak, míg az meg nem szabadítja az átkelést akadá­lyozó csomagtól Egy fiatal lány kipirulva til­takozik, mert négy tucat meg­talált zsebkendőért 200 százalé­kos vámot kell fizetni. Hiába a vitatkozás, a vámőr hajthatat­lan. Vagy fizet a kis szőke, vagy ott marad a zsebkendő a megőrzőben. AMIRE'ENGEDÉLY KELL Egyes árufajtákat csak kivi­teli engedéllyel lehet külföldre vinni. A kiviteli engedély meg­adásakor több áru értékének 200 százalékát kell lefizetni. Ide tartoznak: a zsebkendők, az üveg és porcelánáru, felfújha­tó matracok, gumicsónak, plüss és plüsskonfekció, ágyne­mű, gyerekpelenka, bőrkesztyű, valamint iparos szerszámok és felszerelés. Egyéb árufajtát en­gedély nélkül akkor lehet ki­vinni, ha az értéke nem halad­ja meg a 300 koronát, és amennyiben az áru mennyisége megfelel az utazó és családja szükségletének. Az említett ösz­szeget meghaladó áru kivitelé­hez szintén engedélyre van szükség. Az illetékes vámhiva­tal a kivitt áru értékének 50 százalékban közigazgatási Ille­téket szab ki. A kiviteli engedélyeket a kö­vetkező székhelyeken működő vámhivatalok, illetve az átkelő helyeken levők állítják ki: Oroszvár, Komárom, Párkány, Szlovákgyarmat, Fülek, Lénárt­falva, Migléc, Slovenské Nové Mesto. Az az áru, amelyet visszatar­tottak, mivel nem teljesítették a kiviteli teljesítményeket, két hónapon belül megkaphatók, ha a tulajdonos megszerzi a kivite­li engedélyt. Amennyiben az ügyfél az említett határidőn belül ezt nem szerzi be, az árut a vámtörvény 17. §-ának rendelkezése értelmében elad­ják. Ezekre az előírásokra nyo­matékosan figyelmeztetni kelle­ne a külföldről hazánkba láto­gató rokonokat, Ismerősöket. Természetesen a kiviteli enge­dély beszerzése hazánk polgá­raira ls vonatkozik. HATÁRÁTLÉPÉSI BETÉT HÁROM ÉVRE A forgalom azért is nőtt meg az utóbbi Időben az átkelőhe­lyeken, mert a múlt hónap el­sejével új rendelkezés lépett életbe, amely kényelmesebbé, olcsóbbá teszi a Magyarország­ra és Bulgáriába való határát­lépés megszerzését. Mi az új rendelkezés lénye­ge? A Turista kirendeltségeiben most már nem egy, hanem há­rom évre állítják ki az új betét­lapot, amely egyaránt érvényes a Magy^országra és Bulgáriá­ba való utazásra. Most is ha­sonlóan az eddigihez, nyomtat­ványt kell kitölteni és 15 ko­rona kezelési díjat lefizetni, s néhány napon belül a külföldre utazó megkaphatja a három évre szóló betétlapot. Lényeges változás az, hogy nem kell új­ból és újból ez utazási irodá­ban a határátlépés engedélye­zését kérni és a kezelési díjat megfizetni, hanem a Turistánál, a postán, a határon stb. Ingyen kapható „colné prehlásenie" (vámnyilatkozat) nyomtatvány­ra kell ráragasztani az ok­mánybélyeget (három napra 25 és 4—30 napra 50 koroná­sat). Változás történt a csehszlo­vák pénz kivitelével kapcsolat­ban ls. A Magyarországra és a Bulgáriába utazók nem száz, hanem háromszáz koronát vi­hetnek magukkal. Ezt az ösz­szeget azonban csak étkező vagy hálókocsiban költhetik el, vagy visszajövet hiánytalanul fel kell mutatni. Csehszlovákia és Magyaror­szág a szocialista országokon belül elsőként ismerik el az autók nemzetközi biztosítását. Nem kell tehát a gépkocsira és egyéb járművekre sem külön engedélyt kérni. A KÜLFÖLDRE UTAZÓKON MGLIK Amíg Vörös Gusztávval, a vámhivatal dolgozójával az új rendelkezésekről beszélgettünk, az autók egész sora esett át a vámvizsgálaton. — Sok a tennivaló már most is, de a munkánk minden bi­zonnyal megkétszereződik majd az elkövetkező hónapokban — mondja. — Az idén úgy szeret­nénk meggyorsítani az átkelést, hogy négytagú csoportokban dolgozunk. Ketten a behozatalt, egy-egy pedig a kivitelt és az útleveleket vizsgálja. Tudjuk, hogy az utasok türelmetlenek, mindenki siet, ezért igyekszünk mi ls. Persze, az már nem raj­tunk múlik, hogy le kell-e eset­leg szerelni az autógumit, au­tóbetétet, ahonnan sokszor sok­ezer ceruza, cigarettapapír és más holmi kerül elő, amelyekre kiviteli engedély szükséges. A baráti országokba való gyors átkelés tehát elsősorban az utazó turistákon, látogató­kon múlik. Ha betartják a ren­delkezéseket, nincs akadály, ha nem, a szemfüles vámőrök lépnek közbe és rendszerint megtalálják a rejtett árut, amely miatt a becsületes uta­soknak ls fölöslegesen várakoz­niuk kell. TÖTH DEZSŐ [ AMIRŐL BESZÉLNEK Mindnyájunk érdekében A város lakóin kívül talán alig akad háztartás, ahol a vízfogyasztás évi mennyiségét kiszámítanák. Falvakon erre nincs is szükség, hiszen csak­nem minden családnak saját kútja van, ahonnan korlátlan mennyiségben fogyaszthatják a vizet. Más a helyzet az ország háztartásában. Az épülő gyá­rak, lakótelepek egyre na­gyobb mennyiségű vizet igé­nyelnek, melyek kielégítését a vízgazdálkodásügyi hatóságok intézményesen biztosítják. Az adatok szerint az ország évi vízfogyasztása 4 milliárd köb­méterre tehető. Az ötéves terv befejezésével azonban 6 mil­liárd, 1980-ban pedig már 9 milliárd köbméter fogyasztá­sával számolhatunk. A megnövekedett igények kielégítése komoly gondok elé állítják az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerveit. Nem­csak azért, mert forrásaink korlátozottak, hanem azért is, mert folyóink túl szennyezet­tek, vizüket nem lehet min­den célra felhasználni. A kérdés megoldására több javaslatot terjesztettek a kor­mány elé, mely szigorú eljá­rás megindítását hagyta jóvá azokkal az üzemekkel szem ben, amelyek a folyók vizét szennyezik. Az a vállalat, amely a vizeket szennyezi, té­rítést fizet a vízgazdálkodási szerveknek — mégpedig any­nylt, amennyibe a szennyezett víz tisztítása kerülne. — Ám bármennyire szigorú a törvény, a víz tisztaságát védő rendeletek egész tömke­lege, a szennyeződésért ka­pott 800 millió korona sem képes visszaadni a folyók holt vizének életét — mondotta egyik beszédében Jozef Smr­kovský miniszter, a főigazga­tóság elnöke. Ha kissé szélesebb alapon vizsgáljuk a törvényes rende­leteket notorikusan megsértő üzemek közömbösségét, meg­állapíthatjuk, hogy a szennye­ző anyagok kibocsátásával egyúttal jelentős gazdasági ér­tékeket is beömlesztenek a folyókba. A cellulóz és a ke­ményítő-üzemek, valamint a cukorgyárak hulladékából évente 400 millió pár szilon­harisnyát, és 55 ezer tonna cukrot lehetne készíteni, ha a vizet szennyező anyagokat felfognák. A tejcsarnokok ugyanakkor évente 26 ezer köbméter savót engednek ki a folyókba, amiből kitűnő ta­karmánypótlót lehetne készí­teni a mezőgazdasági üzemek számára. A vizeket szennyező üze­mekkel szemben tehát kétsze­resen kell fellépnünk, hogy a társadalom, mindnyájunk ér­dekében ésszerűbben sáfár­kodjanak a reájuk bízott ér­tékekkel, hazánk természeti kincsével. A vízvédelem szigo­rú rendeletei 1967. január el­sején lépnek érvénybe, Jó len­ne azonban, ha már most éreztetnék hatásukat, (th.) Válasz olvasóinknak A GÉPJÁRMŰVEK UTÁNI ADÓ ÉS A ROSSZ UTAK RATIMOVSZKI MIKLÖS IZSAI OLVASÓNK levelében nehezmé­nyezi, hogy a Komárom és Izsa közötti út járhatatlan. Kérdi, kö­teles-e a gépjárműadót megfizetni akkor is, ha az út ilyen álla­potban van? Olvasónk, akárcsak köztársaságunk minden gépjárműtulajdo­nosa a Tt 1964/99. sz. törvény értelmében köteles az emiitett adót megfizetni, még akkor is, ha közvetlen lakóhelyén valamelyik út járhatatlan lenne. Reméljük, hogy az említett út javítására is sor kerül. Államunk az utak karbantartására és javítására nagy ösz­szegeket fordít. Dr. F. J. „Gömör délnyugati szögletében, Nógrádhoz közel, a Szu­ha patak mellett fekszik Osgyán község. Lakosainak szá­ma 1700." Ezekkel a szavakkal kezdtem 11 évvel ezelőtt egyik riportomat. Ugyanarról az oldalról gyalogoltam be a faluba, ahonnan egykor a szovfet harcosok közelítették meg. A sorok papírra vetése óta tízszer „gyújtották fel 11­lakék gyertyáikat" a kastélydombon az orgonabokrok. S most újra itt állok a domb tövében, a habfelhős ég alatt. Odafönt a műemlék-épület körül ismét nyílik az orgona, a levegőben tavaszi illatok szállnak. Az autóbusz elment, az út szélén barnahéjú kenyérrel megrakott kocsit tol egy köpenyes néni. A kíváncsiság hozott ide. Tudni szeretném, mi min­den történt a faluban az eltelt évek alatt. Mi valósult meg a tervekből, melyekről Ittjártam­kor az osgyániak bizakodva be­széltek? Zsebemben a régi no­tesz, szamárfüles lapjain elmo­sódó ceruzasorok, össze aka­rom hasonlítani az akkori falut a maival... Az iskola most ls a Mala­tinszky kastélyban van, a temp­lomok ls a régi helyükön áll­nak. De az egykori gimnázium roskatag épületén túl új üzlet­ház fogad, fényes kirakatokkal, bő áruválasztékkal. S szemközt vele megpillantom a HNB mo­dern, új hajlékát, amely né­hány évvel ezelőtt épült. A hi­vatalon kívül szép házasságkö­tő termet találok benne, és a szövetkezet Irodáit ls Ide köl­töztotKk. Szántó István, a szövetkezet könyvelője 1954 óta a helyi nemzeti bizottság elnöke. Ogy ismeri a falu múltját és jele­nét, mint a tenyerét. Vele be­szélgetek a szövetkezet fejlődé­séről. Amikor — ifjabban é? fürgén — erre jártam, a szövetkezet­nek 102 tagja és 887 hektár földje volt. — Ma 192 tag dolgozik 1245 hektáron, — mondja tollba Szántó István az új számokat. — Tizenegy korona volt a munkaegység értéke, és akadt olyan tag is, aki 700 egységet szerzett, — nézek fel a notesz­ből. — Azóta 700 lett az átlag, — mosolyog az elnök, — és 1500 egység a „rekord". Tavaly 18 koronát ért egy munkaegység. letl, a juhtenyésztésre fektették a legnagyobb súlyt. Ezenkívül száz sertést hizlaltak. — A juhok ma is megvannak, de azóta rájöttünk, hogy fon­tosabb a sertéstenyésztés fej­lesztése. Hatszáz férőhelyes hizlaldát építettünk. — A szövetkezet telepén cup­pogott a bakancsom a vendég­marasztaló sárban, — szólok Is­mét. — Nagy kőrakásokat lát­tam arrafelé. báltam összehasonlítani a szö­vetkezeti tagok mai életét a múltbelivel. Most Ilyesmire nincs szükség. Az eredmények és a tervek ékesen bizonyítják a céltudatos munkát és a foko­zatos fejlődést... Nyakamba veszem a falut. A fejlődés a szövetkezet házatá­ján kívül is lépten-nyomon ész­lelhető. Az elmúlt években be­fedték és pumpával látták el a kutakat, és háromszázezer ko­— Egyetlen traktora volt a szövetkezetnek, — mondom. — Teherhúzásra használták. — Huszonkét traktorunk van, s ezek közül három lánctalpasl — vágja rá az elnök. — Sok a domb, hepehupás a vidék, — teszi hozzá magyarázóan. — A dohányból és cukorré­pából volt a legnagyobb hasz­nuk. — Ez most is így van. Csak­hogy ma már a gabona is ve­tekszik velük. No meg a zöld­ségkertészet. — Nyolc hektár gyümölcsöse Is volt az EFSZ-nek, és hat hektáron szőlő termett. — A gyümölcsös 13, a szőlő 11 hektárra bővült. — Akkor Királynak hívták a szövetkezet elnökét, és meghí­vott az őszi szüretre, — ka­csintok fel Szántóra. — Most Magyar László az el­nök, — megy bele a játékba. — De azért a szüretre az idén is eljöhet... — Probléma volt a vlzleveze­tés megoldása, — fordítjuk is­mét komolyra a szót. — Tervbe vették a csatornák építését. — Háromszáz hektáron vé­geztük el az alagcsövezést. Ez a munka azóta is folyik, s a jö­vőben ls folytatnunk kell. — Ami az állattenyésztést 11­— A telepet kiköveztük, a sár eltűnt, — tájékoztat türel­mesen tovább a HNB elnöke. — A növéndékmarha-lstálló is felépült? — Fel bizony. De nem csak az, hanem a 174 férőhelyes, négysoros tehénistálló íj... H iába próbálnám zavarba hozni. Bármit kérdezhe­tek, a tervek az eltelt idő alatt mind valóra váltak. Sőt: olyas­mi ls létesült, amiről első láto­gatásomkor még szó sem volt. — Felépült egy „50 vagonos" raktár, önműködő felvonókkal, — mondja. És a traktoroknak is van már új garázsuk. Elmondja, hogy két pajtát építettek, melyekben négyezer mázsa széna fér el. A félérett szénát ventillátorokkal szárít­ják. Benzinkútja ls van már a szövetkezetnek, a ciszterna tíz­ezer literes. A szövetkezet dolgozói az el­múlt években mintegy húsz hek­tárnyi ugart varázsoltak át mű­velésre alkalmas termőfölddé. A jövőben a még meglévő ga­zos, szűz földeket is „feltörik". Ebben az esztendőben műtrá­gya raktárt szeretnének építeni. Künn a telepen a közeljövőben irodaépület, fürdő és étkezde létesül... Amikor először itt jártam, számvetést csináltam, megpró­ronás költséggel tűzoltószertár épült a községben. Tető alá ke­rült egy hatlakásos emeletes ház, melybe szövetkezeti dolgo­zók költöztek. Két évvel ezelőtt kibővítették a hangszóróhálóza­tot. A község sáros utcáit kő­vel burkolták be, a buszmegál­ló mellett virágos park zöldell, színesre festett padok hívogat­ják a fáradt járókelőt. A közel­jövőben felépült a váróterem, ahová hűvös, esős időben behú­zódhatnak az utasok. A közvi­lágítás hálózatát az egész fa­lura kiterjesztették. Az iskolát is tatarozták, s ím már a fel­szerelés is megfelelő. Harminc új családi ház épült a község­ben, s a TV-tulajdonosok szá­ma 1956 óta háromról százöt­venre növekedett. Félmillió koronás befektetés­sel gyors ütemben halad a te­lefonközpont építése; a munká­latokat rövidesen befejezik. Nemsokára elkészül a főutcán a járda. Az árkok eltűnnek, az esővíz rejtett csövekben folyik majd le. A közeli Antali-pusz­tán már hozzáfogtak a kéttan­termes iskola és tanítói lakás építéséhez. Az osgyánl színjátszó csoport folytatja rendszeres munkáját. A kultúrházban könyvtár nyílt, udvarán pedig tavaly szabadté­ri színpad épült, mely a falu­kép érdekes színfoltja ... G esztenyefák kettős sorfala közt ballagok fel a vár­kastélyhoz, amely valaha a bá­róé volt. Látni, hogy hajdan erődítménynek számított, fal vette körül. A kapu fölött lát­szik a hely, ahol a címer ékes­kedett, piros mezőben ágaskodó griffmadár. Itt jöttek be a si­sakos, páncélinges huszita har­cosok. Sajnos a kastély — akárcsak tizenegy évvel ezelőtt — ma is siralmas állapotban van. A helyi nemzeti bizottság nem rendelkezik fölötte, az épület műemlék. Az illetékesek, úgy tűnik, megfeledkeztek a környék egyik legérdekesebb műemlékéről. Alant, a domb tövében, évről évre szépül az élet. Csínosodik a falu. A várkastély rongyos vi­téz módjára áll a dombon. A' virágok, fák, bokrok körülfog­ják, mintha el akarnák rejteni az idegen elöl. A kertben — ahol első láto­gatásom óta tízszer virágzott ki az orgona — a CSISZ-tagok cementből tánchelyet készítet­tek. Nyáron itt tartják a hétvé­gi zenés összejöveteleket. Állok a nyíló orgonavirágok mellett, nézem a napfényben fürdő tájat és a falu házalt. Messze, a falu végén ott a szö­vetkezet telepe és a villamos dohányszárítő. Nézem a falut, melynek lako­sai a XVIII. századig sertéste­nyésztéssel és agyagedény ké­szítéssel foglalkoztak. Később a nagybirtok polipkarjával mindent magához rántott. A ré­gi szerződések elárulják, hogy a birtokon csak minden tizen­egyedik kereszt jutott az ara­tóknak. Ha az aratót rajtakap­ták, hogy egy foglyot vagy más madarat megfogott, pénz­büntetést kellett fizetnie. ent, a fehér szalagként futó úton traktor dohog. Azon az úton közeledtek — nem is oly régen — a szélső házak felé a fasisztákat kerge­tő, szabadságot hozó kato­nák ... VERES JÁNOS L

Next

/
Oldalképek
Tartalom