Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-24 / 141. szám, kedd

pžrtal aP íté k Érdemes volt... SZEMMEL LATHATÓ FEJLŐDÉS A legfőbb szempont a vendég elégedettsége A legjobb propaganda: a kitűnő konyha és az udvarias személyzet Csontos arcán barázdákká gyűrődtek a ráncok, hajában ezüstös csíkokat festett az idő­A hetedik évtized felé közele­dik. Am ilyen távolból is pon­tosan számon tudja tartani, mily szigorúan mérte erejét, szándékát az élet. Ha a törté­nelem könyvét olvasnám, nem jelentene izgalmasabb utazást a múltban, mint ahogy ő, a párt alapító veteránja elmondta harcokkal, keserűségekkel, megpróbáltatásokkal teli életét. Ladányi József életút­jának legfőbb állomásait ecse­telve elérzékenyül. Házasságon kívül született. Egy napszámos­munkás házaspár adoptálta, ne­velte és faragott embert belőle. Nevelő szülei vasmunkásnak szánták és bejuttatták a buda­pesti Ganz-gyárba. Ügyességét, rátermettségét a munkavezetők is csakhamar felismerték. Se­gédlevele megszerzése után mégis helyet változtatott, a Phöbus-üzemhez szegődött. Javában dúlt az első világhá­ború, a társadalmi igazságta­lanságok mind jobban korlátok közé szorították a munkásokat, fokozták az elégedetlenséget. A villanyszerelősegéd a munka­pad mellett szakmáján kívül a forradalom és az osztályharc módszereit is kiválóan elsajá­tította. Mire tizenhét éves korá­ban behívták katonának, már tudta, hová irányítsa fegyverét. A Tanácsköztársaság megala­kulásával egyldőben belépett a Vörös Hadseregbe. Miskolc, ^sMgssaggM wmmmmm ilfV mSmm mr 31 Br% JJHEÉ * wl IééÉ H f . 1 slllf A prágai Fučík Parkban rendez­ték meg az önműködő számító­gépek kiállítását. Képünkön: a látogatók érdeklődéssel szem­lélik az angol EELM cég kor­szerű számítóközpontját. (CTK — Bárta felvétele) Nem árulhatja el, ki a gyerek ap/a. A választ kérdés követ­né... Amikor elhagyta a magas kőfallal körülvett családi házat, úgy érezte, nehéz teher sza­kadt le róla. Egy időre megsza­badul a gyötrő gondolatoktól. Két hétre... S már a második napon, amikor az Akropoliszon állt, a magasba szökő oszlopok alatt rádöbbent, korai volt az öröme. Hiába menekült a verő­fényes déli országba, feltámad­tak a gondjai. Azt hitte, otthon hagyta őket. Az utazás izgal­mában megfeledkezett róluk, nem csomagolta be kis bőrönd­jébe. A gond azonban olyan mint az árnyék, bárhová megy az ember, a nyomába szegődik, s íffj az Akropoliszon még erő­sebben tűz a Nap, élesebben rajzolódik kl az ember árnyé­ka. Törpébb a magát törpének érző ember. Az ókori oszlopok akkor is állni fognak ezen a helyen, amikor ő már nem lesz. A percek, órák, napok gyorsan elfutnák, az Il-18-as hazareptti, és a szíve alatt mozgó magzat újra és ú/ra kopogni fog. Ne feledkezz meg rólam, itt va­gyokI A „kopogást" már nem némíthatja el, nem hall­gathatja el. Az édesanyját már mem csaphatja be. Elébe kell állnia: nemsokára unokát szülök neked ... Neked, mert te fogod Sátoraljaújhely, Sárospatak és Tokaj környékén harcolt a mun­káshatalomért, az új embersége­sebb haza megteremtéséért. — Nem a vöröskatonákon múlott — szánja vallomásnak, — hogy a kommün hajója zá­tonyra futott... Vissza kellett vonulni, új ál­lásokat kellett kiépíteni a dü­höngő véres fehérterror ellen. Ladányi József sem kerülte el a felelősségrevonást, huszad­magával a Markó utcai börtön rácsai mögé került. A súlyos testi fenyítések kikezdték az egészségét, félholtan a Rókus­kórházba szállították. Annyi ereje azonban maradt, hogy megszökjön a fehérköpenyes „ápolók" markából. Barátai ta­nácsára Bratislavába emigrált. — Azt híresztelték, — mond­ja, — hogy Csehszlovákia me­nedékjogot biztosít a politikai üldözötteknek... Az emigránsok csoportjával együtt az Irgalmasok kórházá­ban helyezték el. Néhány nap múlva azonban a Masaryk-rend­őrök Is kíváncsiak voltak arra, kik azok a személyek, akik a köztársaság menedékjogát „él­vezik". A rendszer ellen szító vöröskatonára a polgári demok­ráciának sem volt szüksége, La­dányi Józsefet kiutasították az országból. —. A határról ismét visszafor­dultam, és ezúttal Nyitrán ta­láltam menedékjogot — szövi tovább a beszélgetés fonalát. A Zobor-hegy alján régi is­merőseivel, harcos társaival hozta össze a véletlen. A fehér­terror poklából ide menekült Cslrcs Kriszta, aki Szamuelly titkárnője volt, Forbáth Imre, a költő, dr. Pécsi Jenő, buda­pesti vörösgimnáziumi igazgató, és Rothbart Emil újságíró, aki a szociáldemokrata marxista baloldal lapját, a Testvériséget szerkesztette. Csakhamar megbarátkozott új környezetével, s felvette a kap­csolatot a marxista baloldal nyitrai képviselőivel. Életének legszebb élményeként tartja számon, hogy 1920. július ne­gyedikén részt vehetett a Szo­ciáldemokrata Párt vármegyei konferenciáján. — Ez a konferencia — ma­gyarázza — kongresszusnak is bátran mondható, hiszen száz­a gondlát viselni. Nekem dol­goznom kell. Nemi Megszakad­na az anyfa szíve, sose hitte volna, hogy a lánya Elsötétült a Nap az Akropo­lisz felett. A turisták tréfálkoznak. Miért szomorkodik a szép fe­kete hajú lány? Nem örül az életnek. Történelmet lát! Ókort a jelenben! Az embernek is megvan a maga történelme. És mégsem tud abban úgy gyö­nyörködni, mint az évszázado­kat átvészelt oszlopokban. A férfiakat nem érdekli a „tör­ténelme". Csak a pillanatok ... Ilyen pillanatokkal már meg­ajándékozott valakit... Kopog, kopog a magzat. Az Akropoli­szon állva érzi, hallja követe­lődző kopogását. Én is itt va­gyok ... ste a szállóban szobatárs­nője faggatta. Mi baja van? El­szorult a szíve. — Mi bajom lenne? Sem­mi... — Csak kérdeztem ... — Elgondolkoztattak azok az oszlopok ... Gyönyörűek! A fekete hajú Éva mosoly­gott. Győztesként mosolygott, hogy elhitesse magával, a gyengesége fölé kerekedett. Most sem árulta el titkát. Ma­húszezer ember nevében dön­tött. Sohasem felejtem el, hogy a városháza nagyterme csak úgy izzott a lelkesedéstől. Napi­rend előtt a konferencia hatá­rozatilag követelte Vyszus jános elvtárs Indítványára a gyűlés idejére a vörös lobogó kitűzését a városháza erkélyére. Ezzel szemben a jelenlevő rendőrka­pitány követelte, hogy a vörös lobogó mellé tűzzék ki az állam hivatalos zászlaját... A Szociáldemokrata Párt nyit­rai konferenciájának jelentősé­gét az a tény emeli, hogy a marxista baloldal kilépett a II. Internacionáléból, egyhangúlag a III. Internacionáléhoz csatla­kozott. A kassai és a nyitrai konferenciák után fokozottabb erővel lépett közbe a reakció, a szociáldemokrata jobboldal. Nem sajnálták a fáradságot és a pénzt. Busásan jövedelmező állásokat ígértek, más pártokba igyekeztek átcsalogatni a dol­gozókat. A munkásság azonban nem hitt a hazug szónak, s to­vább folytatta a harcot. E harcból Ladányi elvtárs is kivette a részét. A tömegek előtt igyekezett leleplezni a tő­kével szövetséges szociáldemok­rata jobboldal árulóinak igazi arcát. Ezerkilencszázhuszonegy­ben belépett a kommunista pártba, melynek területi inst­ruktora, a harci eszme hirde­tője és népszerűsítője lett. — Elégedett-e életével, a párt érdekében végzett munkásságá­val? — Pillanatnyilag nem is tu­dom, hogy válaszoljak. Valóban őszintén örülök az eddig elért sikereknek. Annak, hogy szaba­don formálhatjuk, építhetjük szép hazánkat. Bánt azonban, hogy milyen keveset mutatunk meg azokból az emberekből, akik személyes érdekeikkel most sem törődve, éveket adtak életükből a munkásosztály ha talmának megteremtéséért... A sorozatos politikai harcok felőrölték Ladányi József egész­ségét, kevés jutott neki az élet örömeiből. Nyugdíjas, beteg — azonban gyógyító írként vígasz talja a tudat: soha többé nem kerülhet sor a verebélyi sor­tűzre, a köröskényi véres má­jusra, üldöztetésre, koncentrá­ciós táborokra. Huszonegy évvel ezelőtt be­következett végső győzelem és negyvenöt év után azt látjuk, hogy a nyitrai konferencia cél­kitűzései ma már több, mint az első elgondolás volt. A város átalakult, új lakótelepek, virág­díszben pompázó utcák, korsze­rű üzemek hirdetik a Zobor al­ján is pártunknak a nép boldo­gulása érdekében kifejtett he­lyes politikáját. Ezért az esz­méért Ladányi Józsefnek is ér­demes volt harcolnia. SZOMBATH AMBRUS gasba szökő, évszázadok viha­rának ellenálló oszlopnak érez­te magát. Kinézett az ablakon. Neonfények villogtak az éjsza­kában. Csalfa fények. Csábító fények. Csalfák, csábítók a szavak, a gondolatok. Minden csupa máz. A mosoly is. Elre­pül a szó, elillan a mosoly, lepereg a máz. Megrozsdásodik a pléhlemez. Lemeztelenedik az ember ... Soha! Szellő surrant a szobába. Meglebegtette a füg­gönyt. Lebegett, lebegett a füg­göny, mintha figyelmeztetné, te is így lebegsz az életben! Ne csapd be önmagadI Mit játszod az erős magabiztos em­bert?! De kit érdekel az én fájdalmam? Mi köze ahhoz má­soknak? A boldogtalant nem tehetik boldoggá. A rakoncátlan szellő az arcá­ba csapott. Hideg zuhanyként érte, ébresztette, eszméltette. Mit tettem? Miért adtam oda magam? Az ágyhoz támolygott. Pillanatok alatt szétporladt a szilárdnak vélt büszke oszlop. Az ember nem vészelhet át év­századokat. Csak a tettei élhet­nek tovább. De mit csináltam én? Titokban tartom a szívem alatt élő magzatot? Milyen ne­vetségest Ezért gyötröm ma­qam? v f Folytat fuk) SZLOVÁKIA néhány tízezer négyzetkilométernyi területét a természet olyan bőkezűen és változatosan áldotta meg szép­séggel, hogy párját ritkítja a világon. Ezt nemcsak mi tud­juk, hanem a hozzánk látoga­tó külföldiek is vallják. A Ma­gas-Tátra nyáron is hófedte fenséges ormai, a Tátra-alja színpompás vidéke, az Ala­csony-Tátra, a Nagy- és Kis-Fát­ra s a többi hegység erdőborí­totta oldalai, a Szlovák Paradi­csom, Árva, Szepesség tündér­szép vidéke, a Duna mente han­gulatos rónája, a Szlovákia más részeinek hegyes-völgyes tája minden évben százezerszámra vonzzák a hazai és a külföldi turistákat. A turista természetesen nem­csak a természet szépségeiben akar gyönyörködni, hanem uta­zás közben enni és inni, éjsza­ka pedig pihenni akar, mégpe­dig a lehető legjobb körülmé­nyek között. Ennek lehetőségét pedig már nem a természet ad­ja önmagától, hanem az illeté­kes vállalatok és szervek dol­gozóinak kell létrehozniuk. A helybeli lakosság igényei­nek kielégítése mellett a turis­ták ellátásából is egyre na­gyobb részt vállal magára ha­zánk egyik legnagyobb keres­kedelmi szervezete, az Egysé­ges Fogyasztási Szövetkezet, ál­talánosan használt nevén: a Jednota. Szlovákia 21 turista­körzete közül 15 körzetben mű­ködnek a Jednota vendéglátó­ipari üzemei. Tevékenységük súlypontja az árvái duzzasztó­gát környéke, a Kis-Kárpátok bortermő vidéke, a Duna mente és a Tátra-alja körzete. Az ét­keztetés mellett a turisták el­szállásolásában is mind na­gyobb szerepet játszik a Jedno­ta. Üj szállodák és más szállás­helyek létesítésével nagyban hozzájárul az e területen na­gyon ls érezhető hiányosságok pótlásához. A múlt év végéig a jednota szállodáiban és szállá­saiban 5175 ágy állt a vendé­gek rendelkezésére. Az ágyak száma a nyári idényig 700-al növekedik. A Jednota számos új létesítménye díszére válik az egyes városoknak, községeknek és kirándulóhelyeknek. A leg­jelentősebb új létesítmények közé tartozik többek között a dunaszerdahelyi Dunaj, a galán­tai Družba, a vágsellyei Central, a topolčanyi Tríbeč, az árvái duzzasztógótnál a Goral, a Vef­ká Lomnica-i Tatran, a treblšo­vi Tokaj és a michalovcei Jalta. A FOGYASZTÁSI SZÖVETKE­ZETEK még gyorsabban tudnák fejleszteni szolgáltatásaikat, ha nem húzódna el gyakran az építkezések ideje, s teljes mér­tékben kl tudnák használni a rendelkezésre álló eszközöket. Főként amiatt, hogy az építő­vállalatok nem tudják kielégí­teni megrendeléseiket, országos méretben évi 300 millió korona erre a célra fordítható összeg marad kihasználatlanul. Minden egyes vidéknek meg­van a mága jellegzetes étel- és italkülönlegessége. Az előbb azt mondtuk, hogy a szlovákiai ter­mészeti szépségek párjukat rit­kítják a világon. Túlzás nélkül mondhatjuk azt is, hogy a sa­játos ételeknek és italoknak is bőséges választékával rendelke­zünk, és közülük nem egynek határainkon túl, messze földön is híre van. örvendetes Jelen­ség, hogy az utóbbi Időben a turistaforgalomnak ezt a von­zóerejét is egyre jobban ki­használjuk. Aki például a tren­čln melletti Opatován épült új, Maják nevű korszerű vendéglő­ben egy pohárka trenčíni oo­rovlcska után megkóstolja a friss, finom juhsajtot, azt szíve, illetve gyomra mindig vissza­húzza oda, valahányszor arra jár. Márpedig a forgalmas Bra­tislava—Žilina útvonalon napon­ta igen sok ember megfordul, s a megnyerő külsejű vendéglő előtt reggeltől késő estig min­dig jő néhány kocsi áll. A lip­tó vidéki Dechtáre juhászta­nyáján, fából összerótt házacs­ka egyetlen helyiségében és az udvaron elhelyezett néhány asz­tal körül a nyári idény egy-egy napján 700—800 adag juhtúrós csusza is elfogy, nem beszélve a nagy mennyiségű aludttejről, juhlróról. A kamefiovkai Idilli­kus Jánošík-kocsmában jő ötlet volt a kandallószerűen megol­dott szabad tűzhely, amely mel­lett mindenki maga sütheti meg nyárson a szalonnát. Erre az ételre kiválóan csúszik a csak Itt található, a négy fa kérgén érlelt „koreňovka". így sorol­hatnánk tovább tucatszámra a speciális ételeket és italokat, a vendégcsábltó helyi sajátossá­gokat. A Jednota a jövőben az eddiginél jóval nagyobb mér­tékben akarja felhasználni eze­ket vendéglátóipari üzemeink­ben. A vendéglátóiparban az utób­bi időben új szó került hasz­nálatba: a motorest. A motel, vagyis a motoros turisták elhe­lyezésére szolgáló szállodák mintájára a Jednota a fő útvo­nalak mentén a gépkocsik szá­mára parkoló hellyel ós a ki­sebb javítások, valamint a kar­bantartás elvégzésére szolgáló műhellyel ellátott vendéglőket épít, amelyekben az ellátáson kívül éjjeli szállást is kaphat­nak a vendégek. Az első ilven motorest már üzemben van Po­važská Bélán, rövidesen meg­nyílik egy motorest a Bratisla­va— Brno úton Kamenný Mlvn mellett, egy további pedig a­Branlsko lábánál vezető út mel­lett épül. AZ ÉVRŐL ÉVRE NÖVEKVÖ turistaforgalom, s az új idény a vendéglátóiparban is nagy feladatok elé állítja a Jednota dolgozóit. Ma még nem állíthat­juk azt, hogy vendéglátóipa­runkban már minden tekintet­ben rózsás a helyzet. Akadnak még hibák bőven, sok még a javítani való. Tény azonban, hogy egyre szemmel láthatóbb a fejlődés, s a Jednota nagyon sok vendéglátóipari üzemének szolgáltatása a legigényesebb vendégek Igényeit is kielégíti. A Jednota dolgozói céltudato­san törekszenek a szolgáltatá­sok fejlesztésére, a vendéglá­tás színvonalának emelésére. Pavol Tonhauser elvtárs, az Egységes Fogyasztási Szövetke­zetek szlovákiai vezetőségének elnöke az egyik sajtótájékozta­tón kijelentette: a legjobb pro­paganda a kitűnő konyha és az udvarias személyzet. Amennyi­ben ezt az alapelvet a Jednota valamennyi dolgozója szem előtt tartja, akkor elnyerik vendégeik elégedettségét. GAL LÁSZLÓ Banská Štiavni­ca közelében van az antolai kastély, mely­bea 1962-ben elhelyezték a Faipari és Er­áéczcti Múzeum anyagát. A ha­zánkban egye­dülálló múzeum gyűjteménye •agyon értékes és gazdaig. (CTK — Valko felvétele) m////////////////////////^^^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom