Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-18 / 135. szám, szerda

A fekete-fehér művészet kiállítása Forbáth Imre: Eszmék Az SZLKP kongresszusa alkalmából rendezték meg a bra-. tislaval Kultúra Házábarí az elmúlt három esztendő szlovákiai fekete-fehér művészetének kiállítását. Az Impozáns anyagban a modern szlovák grafika úttörőit egyedül L. Fulla, — a középnemzedéket jóval többen képviselik, és az ifjú generáció, közöttük a Hložníkiskola neveltjei soiakoznak fel legnagyobb számban. Ha a tárlat nem ls ad hiánytalan képet a fenti képzőművészeti ágról, mégis határozottan érezteti a XII. kongresszus óta felszabadultabb légkörben létrejött alkotások megváltozott jellegét. A világművészet sugalmazó hatására bekövetkező szenvedélyes keresés, és lázas kísérletezések eredményei: a kifejező eszközök és technikák, s a formaadás gazdagodásához vezetett, s egy új irányzatot alakított ki. Megszűnt az oktató, nevelő, célzatú, kizárólag a dolgok optikai varázsából táplálkozó és irodalmas jellegű uniformizált fekete-fehér művészet. Helyébe egy tiszta grafikai eszközökkel dolgozó, korszerű tárgyformálású, az élet valóságát, az ember belső világát feltáró, változatos szemléletű és stílusú műfaj lépett. A technikai megoldásoknak nálunk eddig ismeretlen módjai és sokrétű fejlődésük észlelhető. A vegyes technikák, ha nem is szorítják ki a hagyományosakat, mégis túlsúlyban vannak. Az anyagok szuggesztív erejével, a felület szokatlan s váratlan megmunkálásával hatnak. Ám a mai grafika sem merül ki az esztétikai megoldások keresésében. Alkotói társadalmi tudattal, haladó szellemben törekszenek egyéniségük bélyegét magánviselő, nemzeti hagyományon nyugvó, az egyetemes művészet vérkeringésébe kapcsolódó grafikát teremteni. Nemzetközi bemutatókon és versenyeken elért eredményeik igazolják, hogy eddigi törekvéseik nem voltak hiábavalók. Az itt szereplő 38 grafikus művészünk mintegy 150 lapja tett erről komoly bizonyságot. Így: Ľudovít Futtának egyéni és népi ízeket éreztető, Picassóba oltott elragadó „Öltözködő nője", — Szabó Gyula rendíthetetlen „Elítéltjei", — Vincent Hložník Dante Poklának Szenvedője, — Balázs humanizmussal telt „Véres szonettjei", — Marián hunderük fölényes tudással és biztonsággal fogalmazott „Grafikája", Róbert Dúbravec erőteljes ritmusú „Űrhajósa" —, Albin Brunooský nagy lendületű szürrealista metszete (A függöny), Deák J. képzeletet megmozgató tudatos kompozíciója, 1. Lebiš kötetlen fantáziájú partizán témájú fametszete, J. Pavliöková sommázott formái, — S. Capka Csendéletének megkapó színei. — Mindez csupán egy kis töredéke a sok jó, jobb és még jobb alkotásnak amelyeket érdemes látni és meg kell ismerni. BÁRKÁNY JENONÉ A

közelmúltban jelent meg Forbáth Imre említett könyve Mozgalmas, sorsdöntő évtizedről adnak hírt a kötetben megjelent írások. Forbáth Imre, aki maga is közvetlen részvevője, szereplője voit az eseményeknek, az avantgardista — kommunista költő szemével nézi, elemzi, magyarázza korának időszerű művészeti kérdéseit. Kettős feladatra vállalkozik. Egyrészt a szocialista eszmék terjesztése és népszerűsítése, a materialista szemlélet áll figyelme előterében, másrészt a művészet elvi kérdéseit boncolgatja. Publicisztikai írásaiban tulajdonképpen a költő vall ezekről a kérdésekről. Forbáth Imre a szocialista avantgardizmus legjelentősebb csehszlovákiai magyar képviselője. Indulásakor az európai avantgardizmus jelentős magyar fórumához, a bécsi Ma köréhez tartozott. Később az útja fokozatosan a cseh és szlovák avantgardizmus felé vezet, s költészete a realizmus és a szocializmus jegyében fejlődik. A francia Apollinaire hat költészetére, s később személyes barátságot köt a hasonló utakon járó Vítézslav Nezvallal és Laco Novomeskývel, a cseh, illetve • szlovák líra kimagasló képviselőivel. Most megjelent kötetében élénk színekkel, lendületes szép sorokban írja le ezeket az éveket, a Nezvallal, illetve E. E. Kischsel kötött barátsága történetét. Érdekes a kötetbe gyűjtött írások nemcsak Forbáth egyéni fejlődése megítélése — tehát irodalomtörténeti indokok — szempontjából, hanem a modernizmus sokat vitatott kérdése megvilágítását illetően is. Az ötvenes évek helytelen gyakorlata alapján ugyanis sokszor még ma is találkozhatunk olyan nézetekkel, melyek az avantgardizmusban csupán formarombolást látnak, s tagadják ezen irányzatnak a szocialista eszmékkel való közösségét éppúgy, mint e modernista irányban fellelhető törvényszerűségeket. Esztétikai jellegű tanulmányaiban Forbáth épp ezekkel hadakozik. A szatíra, Művészet-bölcséleti kérdések, .4 tudomány és művészet című fejezetekben a marxista szemléletet védi és propagálja a vulgarizálókkal szemben, s ugyanakkor az avantgardizmus platformjáról visszautasítja a moFelszabadulásunk 21. évfordulója alkalmából a budapesti Kossuth- és Petőfi-rádió ismét Csehszlovákiára irányította figyelmét, s\ az elmúlt évekhez hasonlóan ez idén is megrendezte a Csehszlovák kultúra hetét. Május 9 és 15 között a hétnek szinte minden napján elhangzott egy-két csehszlovák vonatkozású műsor. A Václav Neumann vezényelte Csehszlovák Rádió szimfonikus zenkarának hangversenye és a Karel Ančerl vezényelte Cseh Filharmonikusok hangversenye mellett felfigyeltető volt a Dzsessz Csehszlovákiából, a Prágai Zenei Magazin, a Könynyűzene Prágából és a Cseh népdalok és népi táncok címtt műsorszám. Számunkra a legtöbbet mégis A reggeltől estig muzsikával Bratislavában és a Prágai séták című összeállítás, valamint Ludvik Aškenázy A kék szikra című rádiójátéka jelentette. Az utóbbi azért keltett feltűnést, mert Aškenázy már az előző héten megrendezett Nemzetközi Rádiójátékfesztiválon ís szerepelt. A gyors újraközlésből (nem ismétlésről, hanem Aškenázy elbeszélésnek rádióváltozatáról van szó) arra következtetünk, hogy Ludvik Aškenázy a magyarországi rádió kedvelt szerzője lett. A rádiójáték egy fiatal szovjet utászkatona és egy tanítónő találkozását elevenítette fel. A remek környezetrajzzal párosult eseménysorozat megkapóan szép lírai történetté kerekedett. A darabot Baksa Soós László rendezte. Boros Anikó és Zsoldos Péter műsora, a Reggeltől estig dern költői irányzattal szembeni rágalmakat, a sematikus irodalomfelfogás dogmatikus szemléletét. „Több tanulmányt, ker vesebb »gyorsdiagnózist«" sürget. „A művészet nehéz terület — vallja a költő — hosszú stúdiumot és nagyfokú alkalmasságot követel. Vétkezik ez ellen mindenki — legyen éles eszű materialista is különben —, aki beleszól a művészet kérdéseibe anélkül, hogy igazán értene hozzá". Forbáth számára a publicisztikai műfajok egyébként amolyan kívánatos alkalmak, melyekben a költő meggyőződéséről, szubjektív felfogásáról vallhat. A kötet első írása Az új orosz próza a szovjet irodalmat népszerűsíti. Az 1930-ban megjelent írás (az Új Munka közölte) értékét növeli az is, hogy a szovjet irodalom ismertetett alkotásai abban az időben magyarul még nem jelentek meg. Hazai magyar irodalmunk legjobbjai, Fábry Zoltánnal az élen, kiváló politikai lehetőséget láttak a szocialista művészet népszerűsítésében. „Kétségtelen, hogy a »nagy művészettől« elsősorban azt várjuk, hogy tanítson minket, hogy vezessen, tájékoztasson a világ káoszában" írja Forbáth, majd közvetlen céljáról így vall: „Célom volt: az olvasók érdeklődését felkelteni, figyelmüket fölhívni arra a csodálatos, új orosz művészetre, melynek nagy fontossága abban áll, hogy megmutatja nekünk egy forradalom tényeit és természetét". „Kit nem hevít korának érzeménye, szakítsa ketté lantja A napokban új cseh nyelvű folyóirat látott napvilágot: az Ekonomická revue. A havonként megjelenő folyóirat korunk, s nevezetesen a szocializmus gazdasági problémáival kíván foglalkozni. Nem csupán a közgazdászok Érdeklődésére tart számot, hanem témakörével, anyagának könnyed stílusával széles rétegek körében (pedagógusok, műszaki dolgozók, diákok stb.) akarja népszerűsíteni az Időszerű közgazdasági tudnivalókat. A folyóirat 1. száma beszélgetést közöl Drahomír Kolderral, a CSKP Központi Bizottságának titkárával gazdasági problémáinkról. A folyóirat közli továbbá Václav Miiller „Az elméleti sémák válBratislavában — Szlovákia fővárosának érdekességeit, eseménydús légkörét elevenítette fel. A Prágai séták című műsor ú'j oldalról mutatta be Prágát. Nem történelmi nevezetességeiről és turista látványosságairól, hanem Prága napi életéről szólt — asszonyszemmel. A Lányok asszonyok című népszerű műsor szerkesztője és riporterei — Bojó Mária és Kelemen Katalin — arra keresték a választ, hogyan élnek, miképpen gondolkoznak Csehszlovákia fővárosában a nők — a lányok és az asszonyok. A műsor érdekes és megszívlelendő észrevételeket tolmácsolt. Ügy véljük, a Csehszlovák kultúra hete keretében elhangzott műsorszámok mennyiségileg és minőségileg egyaránt beszédesen kifejezték azt a megbecsülést, amelyet a magyarországi rádió a csehszlovák kultúrával szemben tanúsít. A köz el edésnek és a kölcsönös megbecsülésnek a jelelt mutatta a Kossuth Rádió és Bratislavai Rádió Ballada a földről... című közös összeállítása, amelyet május 8-án egyidőben közvetített mindkét adó. A műsor — kerekasztal beszélgetés formájában, ahol Sípos Tamás riporter kérdéseire Dénes György, Mács József és Turczel Lajos válaszolt — a csehszlovákiai magyar irodalom és kulturális élet fejlődését és jelenét mutatta be. Arra, hogy egy 70 perces adás átfogó képet adjon nemzetiségi életünk és kultúránk egészéről, gondolni sem lehet. és arcok húrjait" — idézi más helyütt a nagy költőt, s A költészetről és magamról című írásban nemcfeak az igazi művészet haladó, humanisztikus jellegét emeli ki, hanem ennek a művészetnek azt a célját is, melylyel „a valóság megváltoztatására törekszik az ember érdekében". S ezekkel a gondolatokkal azok felé fordulnak, akikne kezében „az emberiség kultúrkincsei s a haladás, a humanizmus ügye" van — a becsületes dolgozó emberekhez! Nem ^rról van, persze, szó, hogy a művészeti kérdések megítélésében az ó állásfoglalása is mindig a leghelyesebb volt. Az „univerzum baloldalán" elhelyezkedő költő magatartása, s meggyőződéséből eredő őszinte szándéka azonban egy pillanatig sem hagy kétséget a tulajdonképpeni célokat illetően. A kísérletezés szabadságának elvét vallva — a kortársakkal együtt — a szocialista művészet előrehaladásának útját egyengették. S ebben a vonatkozásban a szocialista eszméket valló Forbáth Imre az avantgardizmus sajátosan csehszlovákiai költője s publicisztikai ténykedésének most megjelent gyűjteménye nemcsak a költői arcél hasznos kiegészítőjének bizonyult, hanem megállapításaival gyarapítja az elvi következtetésekben amúgy is szegényes irodalomtudományunkat. A

kötethez Csanda Sándor irodalomtörténész, Forbáth Imre munkásságának kiváló ismerője írt tömör, de a lényeget megragadó utószót. FÓNOD ZOLTÁN sága?" című cikkét, amelyben a szerző vitába száll azokksl a nyugati és nem nyugati szerzőkkel, akik a jelenkori kapitalizmust átkeresztelik „fogyaszFól társadalomnak", „igazgatók társadalmának", ,,a szabad Idő társadalmának" stb. A következő oldalakon „Mit válaszolnának Önök?" címen nagyszabású ankétot Indít az életszívonalról. Két kérdést Intéz az olvasókhoz: 1. mit tart életszínvonalunk legfontosabb tényezőjének?; 2. mi az, ami az ön és az egész lakosság életszínvonalát kedvezötleniif befolyásolja? Beszélgetést közöl még a termékminőség hatósági ellenőrzéséről és több érdekes kts írást tartalmaz. —mé— Egyetlen összeállítástól nem várható az sem, hogy minden tekintetben arányos legyen és senki se maradjon belőle ki. Körképet nem nyújtott ez az összeállítás sem. Érzésünk szerint azonban a lényeget ragadta meg és tárgyilagosságra törekedett. Egyedül a „nemzedéki" rangsorolást (amelyet szavakban ugyan az adás elvetett, gyakorlatilag azonban mégis ehhez tartotta magát) tartjuk erőltetettnek és korszerűtlennek. A művészetben — így az irodalomban is — az ítéletnél döntő kritérium egyedül' az, hogy jó-e az illető mű vagy sem. A mi költőink és íróink esetében is elsősorban a müvekről kellene beszélni és nem arról, hogy ki, mikor lépett az irodalomba, az illető melyik „nemzedékhez" tartozik, ás „nemzedékének" melyik lépcsőfokán áll. Sajnos, a jelenleg „korszakváltónak" tartott költőink is írtak gyenge verseket. És megfordítva. Azoknak is vannak figyelemre méltó műveik, akiket nem „skatulyázunk", és akikről alig esik szó... A Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének adásai közül a vasárnap elhangzott Tíz perc irodalom című műsort említjük, amely tartalmában és szándékában a fentemlített műsorokhoz hasonló. Ez az összeállítás a jelenleg Csehszlovákiában tartózkodó Ács Károly és Bori Imre jugoszláviai magyar írókat mutatta be. Ács Károlynak a hangulatos versei, Bori Imrének a lendületes előadása kötötte le figyelmünket. Az Irodalmi Szemle vendégei a jugoszláviai magyar irodalom és kulturális élet fejlődéséről és jelenéről számoltak be. Az adásból plasztikusan kibontakozott a jugoszláviai magyar irodalom képe és törekvése. BALÁZS BÉLA Szabó Gyula: Elítéltek (Fametszet, t A „Wiener Soiisten" együttes Bratislavában A Wiener Solisten kamaratársulás a fiatalok együttese. Tizenkét tehetséges fiatal muzsikus jelenik meg a hangversenydobogón. Megnyerően közvetlenek, vidámak, mosolygók. Lényük és előadásmódjuk friss derűje már eleve lefegyverezi a hallgatót, de nem fedi el, hogy alapjában még kiforratlanok. Az együttes vonóshangzása kissé heterogén, játékukban még nincs meg a szólamok és hangszínek érzékeny kamarazenei egyensúlya. Talán így is mondhatnánk: Még nem alkották meg a maguk számára a stílushűség kívánta művészi fegyelem és a kötetlen művészi kifejezés szintézisét. Kamarajátékuk öntvényén egyelőre hiányzanak az utolsó simítások. A bécsi szólisták Arcangelo Corelli Concerto grossójával nyitották meg szépen összeállított műsorukat (op. 6. 1. szám, D-dúr). Leginkább az édes zengésű lassú tételekben közelítették meg a hangot, ami megvalósítja a barokk-felfogás és a mai zenei közlésmód szerencsés találkozását. Különösebb élményt Antonio Vivaldi D-dúr Hegedűversenye sem nyújtott, amellyel Günter Pichler mutatkozott be a bratislavai hangversenyközönség^nek. Jobban sikerült Vivaldi Concertójának tolmácsolása. Az A-dúr Concertóban a hegedűverseny szólistája, Günter Pichler foglalta el az első hegedűs helyét, és ettől kezdve felfelé ívelt az együttes teljesítménye. A fiatal művész szólista produkciójában nem nyújtott kiemelkedőt, de mint a koncertmesteri pulttól irányító első hegedűs kitűnően látta el feladatát. Összetartotta és vitte a zenekart. A műsor második felében hirtelen emelkedett az előadás láthatatlan, de annál érezhetőbben működő mércéje. Joseph Haydn Divertimentója (Fdúr, op. 3. 5. szám) telivér muzikalitást eláruló, formaépítésben is arányos magával ragadó Haydn tolmácsolás volt. A befejező bűbájos Mozart Divertimento (D-dúr, K 136) napsugaras derűjében a fia'tal bécsi művészek anyanyelvükön szólaltak meg. Osztrák vendégeink hangversenye sajnos félig üres ház előtt, de szívélyes hangulatban zajlott le. HAVAS MÁRTA t KULTURÁLIS HÍREK • A gottwaldovi filmstúdióban Josef Pinkává már az utolsó simításokat végzi Az életben minden másképp van című filmjén, melynek ötletét Jíŕí Blažek szolgáltatta. A komédia négy jó pajtás történetét viszi-vászonra. • Karel Zeman Radovan Krátkýval együtt írta Jules Verne regénye nyomán a Kétévi vakáció című film forgatókönyvét. A film a gottwaldovi stúdióban rövidesen már el is készül. • A cannes-i filmfesztiválon vasárnap került sor a francia Riviéra hagyományos ünnepélyére a virágháborúra. A Franciaország, egész területéről öszszesereglett szépségkirálynők csodálatos virágdíszbe borított alegorikus kocsikon vonultak fel több száz kosár virágot szórva csodálatukra összegyűlt nézőseregre és járókelőkre. • A csehszlovák filmgyártást Vojtech Jasný Pipák című filmje képviseli a cannes-i filmfesztiválon. Ez a film, Ilja Ehrenburg azonos című kötetének három elbeszéléséből készült, hazai és külföldi színészek közreműködésével. A CSEHSZLOVÁK KULTÚRA HETE • BALLADA A FÖLDRŐL • JUGOSZLÁVIAI MAGYAR ÍRÓK CSEHSZLOVÁKIÁBAN D j folyóirat: Ekonomická revue