Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-02 / 120. szám, hétfő

Lelkes, vidám feivonuhs Bratislavában (Folytatás az 1. oldalról) képviselői, az érdemes dolgozók, a párt veteránjai, a kitüntetések tulajdonosai, valamint kiemelkedő tudományos és kulturális dolgozók. Áz állami himnusz hangjai után megkezdődött a manifesztáció. Az élen a fiatalok menetelnek. Szikrák, pionírok és CSISZ-tagok. Kezeikben magasra lendülnek a színes integetők és katonás léptekkel, büszkén viszik az ez idei felvonulás első transzparensét: „Éljen a CSKP". A jelszót a fehér és kékinges fiatalok további egyenes sorai követik. Az emelvény előtt most ők emelik piros kendőjüket fejük fölé, hogy azokkal egy római tizenhármast formáljanak pártunk közelgő kongresszusának tiszteletére. Néhány pillanatnyi szünet után a bratislavai alapfokú is kólák növendékeinek özöne közeledik a Szlovák Nemzeti Felkelés terén felállított tribün felé. Jelenlétükkel májusi mezővé színesedik a tágas tér. Az első sorban új transzparens emelkedik a magasba: Éljen a marxizmus—leninizmus. Lélegzetvételnyi szünet következik. És máris a díszemelvény elé érnek a város két hatalmas vegyiüzeme, a Slovnaft és a Dimitrov vegyiüzem dolgozóinak sorai. A menet éle megáll. Fölcsendül a csehszlovák himnusz. Ezt kővetően ALEXANDER DUBCEK elvtárs lép a mikrofonhoz, hogy a munka ünnepe alkalmából üdvözölje az egybegyűlteket. A bratislavai dolgozók fölvonulása ebben az évben a CSKP közelgő XIII. kongresszusának jegyében folyt le. Ezt tükrözték a sűrű zászlóerdőket követő transzparensek jelszavai, amelyek az egyes üzemek eddig elért eredményeiről, vagy újabb és újabb kötelezettségvállalásairól is hírt adtak. A vegyiüzem alkalmazottal pl. a készülő etilbenzinrészleg építésének lerövidítését ígérték két hónappal hamarább. A Doprastav dolgozói december 24ére fejezik be egész évi tervüket. Igy 3 millió 500 ezer korona értékkel termelnek majd többet terven felül. A Magasépítő Vállalat transzparense büszkén hirdeti: „Kötelezettségvállalásunkat a XIII. pártkongresszus tiszteletére teljesítettük!" Igazuk van, hiszen 616 lakás helyett az év első három hónapjában 624-et adták át rendeltetésének. Hiába hömpölygött, hullámzott már csaknem második órája végeláthatatlan sorokban a fölvonulók tömege, a vidámság. a lelkesedés nem tűnt el az arcokról. Milyen nagy család! Micsoda seregszemle! öt perc alatt 150 kisgyereket számoltunk meg az oszlopban. Édesanyjuk kézen fogva, az édesapák nyakukban vitték a mosolygó, sugárzó szemű csöppségeket. Az élőképek sokasága, á dal, a tánc, az éljenzés a béke, az élni- és tennlakarás nemes gondolatait tükrözték. A kábelgyáriak például büszkén vitték a még 1920-ból származó május elsejei lobogójukat, az Elektromos Művek 220 zászlóval, több transzparenssel vonultak fel, a Tesla alkalmazottai pedig büszkén hirdették, hogy ezekben a napokban gyártották üzemükben a kétmilliomodik rádiókészüléket. A Szlovák Nemzeti Színház, a Csehszlovák Televízió és Rádió, valamint a Csehszlovák Filmvállalat dolgozói és művészei között menetelt Jozef Króner Oscar-díjas színművész is. Fél tizenkettő tájban értek a tribün elé a nálunk tanuló külföldi egyetemisták, főiskolások és a város néhány ezer sportolójának képviselői. A tornászok néhány rögtönzött mutatványt mutattak be, a kajakosok evezőikkel meneteltek, a vívók teljes fölszerelésben lépdeltek. Közel háromórás menetelés után velük ért véget a bratislavaiak május elsejei fölvonulása. 120 ezer ember áradata hömpölygött végig vidám arccal, énekelve, táncolva tegnap a Szlovák Nemzeti Felkelés terén. Méltón ünnepelték meg a mun kásság nemzetközi ünnepét. Manifesztációjukkal békeszere tetük újabb tanúbizonyságát adták. MIKLÓSI PÉTER 0STyiM3!®Btiam A LENGYEL ÖTÉVES TERV BERUHÁZÁSI IRÁNYELVEI A Lengyel Egyesült Munkáspárt 6. plenáris ülésén meghatározták a beruházások fő irányát. A határozat leszögezi, hogy a szocialista tervgazdálkodás központi problémája a helyes beruházási politika. Éppen ezért a jelenlegi ötéves tervben különösen az ipar szakaszán elsősorban a termelő erők teljes kihasználását és jelentékeny növelését, korszerűsítését és a vállalatok korszerűsítését tűzték ki célul. A határozat a továbbiakban kijelöli a tervező szervek új feladatait. AZ OKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA TÁMADJA A KORMÁNYT Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma április 30-án határozatot hagyott jóvá, amely bírálja a kormány politikáját, és az olaszországi baloldali erőket egységfront megalakítására szólítja fel. A határozat leszögezi, hogy az olasz kormány nem határolta el magát a Vietnam ellen és nem helyezkedett világos álláspontra az európai biztonság kérdésében sem. A demokratikus szervezetek tiltakoznak a demokrácia elnyomása és a monopóliumoknak a dolgozókat megkárosító támadásai ellen. Az olasz dolgozók súlyos helyzetét bizonyítják azok a nagyarányú szociális harcok, amelyben részt vesznek a munkások, tisztviselők, értelmiségiek, földművesek és a diákok is. irányuló amerikai agressziótól AZ ECUADORI KOMMUNISTA PÁRT EGYSÉGRE SZÓLÍTJA FEL A NÉPET Az Ecuadori Kommunista Párt nyilatkozatot adott ki, amelyben figyelmeztet a katonai reakció szándékára, hogy államcsíny útján, az amerikai imperializmus segítségével magához ragadja a hatalmat. A katonai junta 1963 júliusától 1966 március végéig volt Ecuadorban hatalmon, amikor kénytelen volt átadni az államvezetést egy ideiglenes polgári kormánynak. Az Ecuadori Kommunista Párt felszólítja Ecuador népét, alakítson egységes frontot, hogy meghiúsíthassa az Imperializmus és a hazai reakció terveit. Több mint százezer antifasiszta PaoEo Rossi temetésén Róma (CTK) — Április 30-án a délutáni órákban több mint százezer ember kísérte utolsó útjára Paolo Rossi 19 éves szocialista diákot, aki az egyetemen történt fasiszta garázdálkodás alkalmával szerzett sebesülésébe belehalt. A gyászmenet élén szocialista miniszterek, Pietro Nenni miniszterelnök-helyettes, egyetemi tanárok és a demokratikus szervezetek képviselői haladtak. A főiskolai hallgatók a koporsó után több mint 40 koszorút vittek. Az egyetem rektorának koszorúját a diákok nyilvánosan széttépték, miután köztudomású, hogy a rektor rokonszenvez a neofasiszta főiskolai hallgatókkal. néhány 24 ÚRÁS eredménytelen munka után a francia rendőrség beszűntette Ben Barka, valószínűleg megyilkolt, marokkói ellenzéki politikus holttestének kutatását, amelyet egy névtelen levél figyelmeztetése alapján indítottak meg. ORURÖBAN letartóztatták dr. Hernan Siles Zuazt, Bolívia volt köztársasasági elnökét, aki vasútas-egyenruhában akarta átlépni Bolívia határát. Zuaz 1956—1960 között volt elnök. MILTON OBOTE, Uganda köztársasági elnöke és miniszterelnöke ismertette az új kormány összetételét. Az uralkodó nemzeti Kongresszus Párt elnökét John Babbihát Uganda elnökhelyettesévé, valamint az állattenyésztési, a vad- és halgazdálkodási miniszterré nevezték ki. A külügyminiszteri tárcát Sam Odaka, a hadügyminiszterit pedig Félix Onama kapta meg. Ezzel egyidejűleg John Kakonget kinevezték az új gazdaságfejlesztési és tervezési minisztérium élére. ACCRÁBAN aláírták a Ghana és az Elefántcsontpart Köztársaság közötti határ megnyitásáról szóló szerződést. A „civilizáció" amerikai terjesztői zsoldosakkal végeztetik el a „piszkos munkát" A dlél-vietnami nungu törzsből toborozott lakájok ilyen brutális módon hallgatják ki a foglyokat. A vallatott 15 perc után elveszti eszméletét. (CTK felvétele) Május elseje az agresszorok elleni tüntetés jegyében Amerikai repülőgépek Saigon körzetében a hazafiak feltételezett állásait bombázták • New York Times: Az USA tehetetlen Saigon (ČTK) — A május elsejei felvonulás Saigonban hatalmas béketüntetés volt. Mintegy tízezren tüntettek az amerikai nagykövetség előtt. Ezer amerikai tengerészgyalogos és ötszáz dél-vietnami rendőr gumibottal és könnyfakasztó gránáttal támadt a tömegre. Ky tábornok azzal fenyegette a szakszervezeteket, hogy hatalmi eszközzel fogja letörni a lakosság minden megmozdulását. Guam támaszpontról felszálló B 52-es óriásbombázók tegnap Saigontól 120, másutt 80 kilométerre a partizánok feltételezett hadállásait támadták. Tegnap csak kisebb szárazföldi összecsapásokról érkeztek hírek. A VDK területe fölött szombaton lelőttek egy további pilóta nélküli amerikai repülőgépet, amely behatolt Na Tay tartomány légiterébe. Amerikai repülőgépek április 23 és 29 között barbár támadásokat hajtottak végre a VDK el)en. Gazdasági épületeket, ön^ töző berendezéseket, városokat és falvakat bombáztak. A legnagyobb támadást Than Hoa tartományban Xuan Khanh község ellen követték el. Itt hatvanan vesztették életüket a bombázások következtében, negyvenen pedig megsebesültek. Phat Diem községben a reggeli miséről távozó híveket támadták meg, 69 személyt megöltek, többeket megsebesítettek a templom mellett. A New York Times vasárnapi vezércikkében azt Írja, hogy az Egyesült Államok tehetetlen a dél-vietnami társadalmi és politikai elégedetlenséggel szemben. Sem az amerikai haderő, sem a diplomácia nem tud változtatni a tényeken. A lap megállapítja: az amerikai közvéleménykutatás azt bizonyítja: Amerikának távoznia kell DélVietnamból. G

yakran úgy tűnik: ha nyugati filozófusok a jelenlegi világproblémákról írnak, elmefuttatásaik túl magasröptűek, s nem befolyásolhatják a lakosság széles rétegeinek gondolkodását. Egy politikai közíró gyakran többet ér el a filozófusnál. Persze vannak kivételek is. Ilyen kivételnek számít Kari Jaspers nyugatnémet filozófus ls, aki a második világháború után nemegyszer úgy kapcsolódott be az emberiség létkérdéseiről folyó vitába, hogy feltétlenül meg kellett hallgatni és érteni. Közismert könyve: Az atombomba és az emberiség lövője. Ismertek elmefuttatásai a világbéke megőrzésének kérdéseiről. A nyugatnémet és a svájci könyvpiacon rövidesen megjelenik legújabb könyve: „Hová fejlődik a Szövetségi Köztársaság?". A közönség még nem ismeri Jaspers könyvének tartalmát — csak folyóiratokban jelentek meg belőle részletek —, ám a mű megjelenése máris szenzációt keltett. A bonni kormánysajtó tombol, a szociáldemokrata lapok zavartan hallgatnak, az ellenzéki értelmiség vezetői pedig Jaspers gondolataival érvelnek. Kaii Jaspers polgári filozófus, eszméi sohasem álltak közel a marxizmushoz. Jaspers eredetileg elmegyógyászattal foglalkozott, de csakhamar filozófusként tűnt fel. Már 1921ben a heidelbergl egyetem bölf^észettanárává nevezték kl. 1948-ban Bázelbe költözött, s máig ls SvSjrban él. Nyolcvanhárom éves korát meghazudtolva ma ls szorgalmasan dolgozik, s bővíti amúgy is terjedelmes életművét. Jaspers a múltban többször hirdetett vitás, sőt határozottan visszautasítandó gondolatokat. Az atombomba és az emberiség jövője című könyvében például lehetségesnek tartotta, hogy a politikusok bizonyos körülmények között atombombához nyúljanak, még KOMMENTÁRUNK EGY FILOZÚFUS FIGYELMEZTET akkor is, ha ez az emberiség pusztulását jelenti. Most megjelenő műve hasonló polgári szempontokból indul ki, ám sokkal kritikusabb szellemű, és gondolatai olyan mélyek, hogy sok helyen azonosulnak a nyugatnémet demokratikus erők és a kommunisták nézeteivel. A bonni kormánypártok tagjainak, sőt még a szociáldemokratáknak eszébe sem juthat, hogy fontolóra vegyék a kérdést: vajon demokratikus állam e az NSZK és a demokrácia szellemében fejlődik e. Jaspers megszegte ezt a tabut, s azt bizonyltja, hogy a nyugatnémet nép nem maga dönt létfontosságú kérdéseiben. A népnek csupán az a feladata, hogy négyévenként megválassza a parlamentet. Persze ez a „szabad választás" is csak papíron létezik, mert a választó nem választhat akárkit, hanem csak az egyes pártok vezetősége által elfogadott jelölteket. A választónak valamelyik párthoz kell tartoznia, hogy elvben partnerként részt vehessen a jelölő lista összeállításában. A gyakorlatban szintén csak szűk kör javasolja a jelölteket. A választások után pedig az a helyzet, hogy a választó megtette a kötelességét, a választó mehet. A következő négy évben egyáltalán nincs befolyása arra, ami az államban történik. A politikai pártoknak eredetileg az lett volna a hivatása, hogy képviseljék a népet az állammal szemben. A valóság azonban az, hogy a politikai pártok bitorolják az államot, és az emberek vélekedésétől függetlenül cselekszenek. A nagy politikai pártok a gyakorlatban megakadályozták további pártok alapítását, egymás között osztoznak az állam pénzén. Az NSZK a demokrációtól a pártok oligarchiája, a pártok oliaarchiájától a diktatúra felé fejlődik. Jaspers figyelmeztet arra, hogy a nyugatnémet határváltoztatási követelések háborús veszélyt idéznek elő, és leleplezi a bonni politikusoknak azt a képmutató frázisát, hogy „az NSZK biztonságának" szavatolására törekszenek. Jaspers bebizonyítja, hogy a bonni politika a valóságban veszélyes, s következményeképpen a nyugatnémet lakosság élete sincs biztonságban. Az NSZK-ban nagy veszélyben forog a jog és az igazságosság, az utóbbiból még annyi sincs, mint bármikor azelőtt. Jaspers a szociáldemok-. rata párt magatartásáról ls blrálóan Ír. Hangoztatja, hogy a szociáldemokraták politikája lényegében nem ilönbözik a kormánypártok politikájától, és a szociáldemokrata párt akarva akaratlan elősegíti a pártok oligarchiája és a diktatúra felé vezető folyamat meqgyor-. sulását. Jaspers az adenauerl időkhöz is visszatér: szemére veti Adenauernak, hogy támogatta a korrupciót, amely negatívan befolyásolta az NSZK fejlődését. A nyugatnémet népet azért marasztalja el, mert túl engedékeny, nem száll szembe a negatív irányzatokkal. Ezt elsősorban a „többség tudatlanságával" magyarázza. Jaspers figyelmeztetése az utolsó pillanatban érkezik, de reméljük, még idejében. 1962 őszén, az emberiség életének igen drámai pillanataiban az aggastyán Bertrand Russell, emelte fel intő szavát, s intett megfontoltságra, józanságra, most egy másik aggastyán, Kari Jaspers a nyugatnémet népet figyelmezteti. Russell intő szavai nem maradtak hatástalanok, ezért reméljük, hogy Jaspers felhívása is hatni fog. Jaspers ___« számtalan konkrét, cáfolhatat- ľjjjj lan tényt sorol fel könyvében, amely kétségtelenül hatni fog a a nyugatnémet lakosság gandolkodűsára. Nagyon nagy sztik- v 2 ség volt erre a könyvre. JAN BLANSKÝ