Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)
1966-05-15 / 132. szám, vasárnap
AZ SZLKP KONGRESSZUSÁNAK VITÁJA (Folytatás a 8. oldalról.) 2. Ide sorolhatjuk a nem termelési ágazatokban megnyilvánuló problémákat, főleg az alapfokú 9-éves Iskolákban többműszakos tanítás megoldását, az egészségügyi Intézmények befogadó képességének növelését és a lakásépítkezés megfelelőbb összetételének biztosítását. 3. Ide tartoznak az olyan specifikus problémák, mint például a faanyag komplex kihasználása, a terület árvízvédelmének biztosítása és ezzel kapcsolatban vízművek építése. A felsorolt problémák megoldásának lehetőségeit és forrásait gazdaságunk fejlesztésének célkitűzéseiben, az alapvető fejlődési irányzat kidolgozásában, valamint az évi tervek realizálásában kell keresnünk. Ebből a szempontból rá szeretnék mutatni egyes kérdésekre, melyek gazdaságunk problémáinak szempontjából előtérbe kerülnek. S ez elsősorban a termelési, műszaki bázis korszerűsítése és hatékonyabb kihasználása. Az utóbbi tlz évben Szlovákia iparában az állőalap 2,3szorosan növekedett, ebből az utóbbi öt évben 52 százalékkal. A gépek és berendezések részaránya az 1955-ös évi 22 százalékról a jelenlegi 38—39 százalékra növekedett. Az állóalapok hatékonysága — az elért termeléssel mérve — az 1956os átlagon mozog. 1961-hez viszonyítva körülbelül 15 százalékkal alacsonyabb. Csupán ez a tényező Szlovákia ipari termelésének növelésére több milliárd korona értékű kapacitástartalékot jelent. Ezért a negyedik ötéves tervben arra számltunk, hogy Szlovákia ipari termelésének növekedését az 1966—1970-es években — mintegy 25 milliárd korona terjedelemben — 30 százalékban a jelenlegi kapacitásokban érjük el. Ipari termelésünk növekedését a negyedik ötéves tervben mintegy 50 százalékban azokban a kapacitásokban kell elérnünk, melyeket a múltban kezdtünk építeni és amelyek az említett időszakban megkezdik az üzemeltetést. Ez azt jelenti, hogy a már meglevő és a fokozatosan befejezett kapacitásokban érjük el az ipari termelés növekedésének 80 százalékát. Jelenleg a gépek időbeni kihasználása Igen rövid. Ugyanakkor látnunk kell elsősorban a korszerű termelési kapacitások teljesebb kihasználásának minőségi oldalát. Ez azt jelenti, hogy a progresszív termelési programokhoz igazodva több terméket kell előállítanunk alacsonyabb termelési költségekkel és fel kell szabadítanunk a beruházási forrásokat az állóalapok gyorsabb felújítására, éspedig minőségileg egész új műszaki színvonalon. Az új kapacitásokkal kapcsolatban a javaslat feltételezi, hogy lényegesen megjavul azok üzembe helyezése és az új termékek gyártásának elsajátítása. Ebben az irányban a legnagyobb problémát a vegyiparban és az élemiszeriparban a technológiailag igényes termelés fej. lesztése Jelenti. Ellentmondana a valóságnak azonban, ha ezeket a hiányosságokat általánosítanánk. Már a vegyiparban ls számos figyelemre méltó eredményt értünk el, melyek üzemeink műszaki színvonala növelésének, valamint dolgozóink képessége fejlődésének lehetőségeiről tanúskodnak. Példaként megemlíthetjük a Slovnaftban, a bratislavai Dimitrov Vegyimüvekben, a púchovi Május 1. gumigyárban és további üzemekben elért Jő eredményeket. Az irányítás új feltételei között azok az üzemek fejlődnek majd sikeresen, amelyekben biztosítják a műszaki-gazdasági haladást és ennek alapján a hazai és a külföldi piac szükségleteinek minőségi és időben történő ellátását. Ezek egyik alapvető feltétele a tudományos kutató- és fejlesztési bázis további bővítése, az ésszerű beruházási tevékenység, mely főleg a kapacitások állandó komplettizálására és korszerűsítésére Irányul. Ezek a problémák Időszerűek Szlovákia egész iparában, elsősorban azonban a gépiparban. A termelési programok eddigi meghatározása a technikai fejlődésben nem mindenütt hozták meg a kívánt eredményt. A tudományos kutató- és fejlesztési bázis fejlesztésében kitűzött feladatokat kevés üzemben teljesítik. Aránylag jó eredményeket értek el a dubnlcai gépgyárban, a breznói hldgyárban, az aranyosmaróti hűtőszekrénygyárban stb. Az említett üzemek számos terméke színvonalával megfelel a hazai vevőnek, sőt konkurrenciáképesek a világpiacon is. Szlovákia gazdasági fejlesztésének a negyedik ötéves tervre szóló programja rendkívül Igényes. Biztosítja Szlovákia gazdasági színvonalának további növekedését, éspedig természeti és gazdasági forrásainak, valamint gazdasági, földrajzi tényezőinek hatékonyabb kihasználása alapján s a nemzetközi munkamegosztás szempontjából. Ennek alapján történik a következő időszakban a cseh kerületek és Szlovákia gazdasági színvonalának további közeledése, amint erről Hendrych elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága küldöttségének vezetője ls beszélt. Igaz, hogy ez a kérdés különösen az utóbbi években gyakran képezi vita tárgyát, túlnyomórészt azzal a szándékkal, hogy ezeket a bonyolult elméleti és gyakorlati kérdéseket pozitívan oldjuk meg. Sokszor találkozunk azonban a közeledés folyamatában elért eredmények jelentőségének lebecsülésével, sőt a kérdések olyan feltevésével ls, mintha az egyes területek diszkriminálásáról lenne szó. Hasonlóképpen helytelenek azok a nézetek Is, melyek kételkednek abban, hogy pártunk helyesen foglalkozik a még fennálló különbségek fokozatos eltávolításának Időszerű problémáival. Ezek a nézetek károsak, gyengítik egységünket, és nem segítik elő a problémák megoldását, amelyek ezen a téren még megnyilvánulnak. Tudjuk, hogy hosszú lejáratú, bonyolult folyamatról van szó, melyben előtérbe kell helyezni az egyes területek azon forrásait, amelyek reálisak, s amelyek lehetővé teszik az egész népgazdaság szempontjából a nagyobb gazdasági hatékonyság elérését. Ismeretes, hogy a CSKP már a München előtti köztársaságban megfogalmazta Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális színvonalának fokozatos kiegyenlítését. Ebben az irányban a felszabadulás után a legfelsőbb pártszervek konkrét feladatokat tűztek ki, éspedig a politikai és gazdasági szempontok érzékeny megítélése alapján s a csehszlovák gazdaság egysége szemszögéből. És éppen az ilyen hozzáállás alapján ért el pártunk nagy jelentőségű eredményeket a nemzetiségi kérdés megoldásában. Azok az eredmények, amelyeket az elmúlt időszakban elértünk, pártunk gondos hozzáállásáról tanúskodnak. Ugyanakkor nem hallgatjuk el azokat az időszerű problémákat sem, amelyeket a fejlődés hoz magával és amelyeket szükségesnek tartunk megoldani ezen a szakaszon. Szlovákia és a cseh kerületek gazdasági színvonala kiegyenlítődésének folyamata egyben Szlovákia egyes területeinek megkülönböztetett fejlődését ls jelenti. A negyedik ötéves tervjavaslat — a jelenlegi üzemek és a további építkezések jobb kihasználásával összhangban — számol azzal, hogy Szlovákia ipari termelésének 56 százalékos növekedése mellett a kelet-szlovákiai kerület ipari termelése 105 százalékkal, a nyugat-szlovákiai kerület ipari termelése 50 százalékkal és a közép-szlovákiai kerület ipari termelése 37 százalékkal növekszik. Az említett elgondolások biztosítása érdekében az új irányítási rendszerben több eszközt kihasználunk, köztük a gazdasági előnyösséget vagy annak korlátozását is. Gazdaságunk problémáinak bonyolultsága és megoldása az új irányítási rendszerben minőségileg nagyobb igényeket támaszt valamennyi fokú tervező szervek munkájával szemben. El akarjuk érni, hogy az ezen a szakaszon dolgozó felelős személyek gyors ütemben elsajátítsák a gazdasági folyamatok rugalmas irányításának és a tervezés gazdasági elemzésének módszerét, hogy mélyebben megismerjék gazdaságunk fejlődésének objektív szükségét és jobban kihasználják a lehetőségeket. Politikai munkával, valamint a termelési kérdések, a műszaki fejlesztés és a gazdasági eszközök kihasználásának tárgyilagos megítélésével biztosítanunk kell, hogy üzemeinkben — technikusaink, közgazdászaink és a termelésben dolgozók között — érvényesüljön a kezdeményezés, a szakismeret és hogy a műszaki és gazdasági haladás iránti maximális és sokoldalú érdeklődést tanúsítsanak. A marxizmus—leninizmus elmélete és gyakorlata ideológiai munkánk alapja VASIL BIĽAK elvtárs, az SZLKP KB titkára 1966. Tisztelt Elvtársaki A beszámolási Időszak minden kétséget kizáróan pártunk forradalmi történetének jelentős fejezete lesz. A CSKP XII. kongresszusa óta eltelt évek próbára tették nemcsak a párt szerveinek és szervezeteinek, hanem minden egyes párttagnak az érettségét, tapasztaltságát és elvszerűségét ls. A párt ebben az Időszakban számos nehéz gazdasági, politikai és kulturális kérdést oldott meg. Elsősorban a népgazdaság további tervszerű fejlesztésének és irányítása tudományosabb alapokra helyezésének rendkívül fontos elméleti és gyakorlati kérdéseit. E bonyolult és Igényes feladatok megoldása mellett át kellett értékelni Szlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusának néhány következtetését ls, mivel nem felelnek meg a történelmi igazságnak, éppen úgy, mint ahogy nem felel meg a történelmi Igazságnak az, hogy ezt a kongreszust IX-nek Jelöltük meg. A CSKP Központi Bizottságának a pártelvek és a szocialista törvényesség megszegésével foglalkozó 1963 áprilisi határozata, Illetve az a határozata, amely felülvizsgálta Szlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusának a burzsoá nacionalizmus elleni bírálatát, nagy kihatással volt a párt szervező és eszmei-nevelő munkájára Szlovákiában. A Központi Bizottságnak ez az elvszerű döntése, amely az új megismerésre támaszkodott, képletesen szólva óriási sziklatömböt távolított el utunkból, amely akadályozta további fejlődésünket, még gyorsabb előrehaladásunkat. Magától értetődő, hogy — amint azt az SZLKP Központi Bizottságának beszámolója ls hangsúlyozza —, ez a döntés nemcsak az SZLKP Központi Bizottságának elvszerű eljárásának helyeslésével járt, hanem egyben bizonyos aggodalmakat keltett, vajon a hibák és a tévedések beismerése a párt számára nem jár-e több kárral, mint haszonnal. Ugyanakkor ez kiváltotta eszmei és osztályellenlábasaink örömét és különféle reményeit, Idehaza és a határainkon túl is. Mindig, amikor sor kerül komoly, felelősségteljes feladatok megoldására, akadnak bátor és félénk, meggyőződött és hitetlen emberek, különféle bölcselkedők, akik már „Jóelőre megmondották", „előre látták" a dolgokat, „figyelmeztettek" rájuk stb. Ebben az időszakban pártunk mérhetetlen igyekezetet fordított a társadalom továbbfejlesztésére; pártunk XII. kongresszusa által kitűzött feladatainak teljesítésére, és egyben a negativizmus és a nihilizmus nagy hullámának megtörésére, amely igyekezett sikereinket letagadni és túl kiabálni minden józan szót. Anélkül, hogy önelégültségbe esnénk, kijelenthetjük, hogy a párt és a szlovákiai kommunisták igyekezetét siker koronázta. Ezzel összefüggésben gyakran feltesszük a kérdést, ml volt az oka annak, hogy egyesek megijedtek, elvesztették biztonságukat, csak a hibákat látták és szem elől tévesztették sikereinket. Nem azokra célzok, akiket örömmel tölt el minden hibánk és sikertelenségünk. Nem vagyunk naivak és így nem gondoljuk azt, hogy mindenki fenntartás nélkül köztársaságunk javát kívánja és a szocializmust pártolja. Huszonegy esztendő elegendő ahhoz, hogy feltételeink között igazolást nyerjenek a szocializmus eszméi, elegendő annak bizonyítására, hogy a dolgozó nép gyakorolni tudja a hatalmat és irányítani képes a népgazdaságot a tőkések nélkül. Huszonegy év azonban kevés ahhoz, hogy eltűnjenek az olyan emberek, és nézeteik, akik szétverték a München előtti köztársaságot, akik kolaboráltak a fasisztákkal, akik a második világháborúban milliók szenvedése árán gazdagodtak, ós akik a fasizmus leverése után háttérbe húzódtak és szeretnének revansot venni. Annak a körülménynek, hogy az említett időszakban egyes párttagok ingadoznak, okát elsősorban abban látjuk, hogy egyes pártszervezetek ki nem elégítően gondoskodtak a párttagok politikai és elméleti fejlődéséről, forradalmi megedzéséről. A további ok az eszmei-nevelő munka kérdéseinek leegyszerűsítése. Ez az időszak bonyolult volt, nehéz volt, de tény maradt, hogy a kommunistának mindig felkészülten kell fogadnia a bonyolult helyzetet, nem szabad szem elől tévesztenie a távlatokat. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ugyan minden alkalommal hangsúlyozta az eszmei-nevelő munka fontosságát, és helyes elveket tűzött ki, a gyakorlatban azonban ezeknek Jelentős el torzítására került sor, megnyilvánult a szubjektivizmus nagy hatása. Sok egyén tudatában és a munkamódszereiben is gyökeret vertek a szocializmussal, a szocialista társadalom építésének konfliktusok és ellentmondások nélküli útjáról szóló leegyszerűsített nézetek. Visszatükröződött ez a politikai gazdaságtanban, a történettudományban, a jogban, az esztétikában és a filozófiában ls a párt és a munkásosztály vezető szerepének, a demokratikus centralizmusnak és a párton belüli demokráciának megvilágítása és értelmezése során. Éppen ezen a téren a szocialista eszmékre nagy mértékben rányomta bélyegét az Idealizmus. A valóban áldozatkész forradalmárok mellett sajnos olyan emberek ls akadnak, akik nem látják a fejlődés összetettségét és azt, hogy minden újért ma is kitartó harcot kell vívnunk és áldozatokat kell hozni. Nem értik meg, hogy a történelem legigazságosabb társadalmát, a kommunizmus társadalmat nem építhetjük nehézségek, vajúdás, hibák és tévedések nélkül. Ugyanakkor szem előtt kell tartani nemcsak a hazai, hanem az adott nemzetközi helyzetet is. Az emberek körében végzett politikai eszmei munkában figyelmet kell szentelni annak, hogy a párt határozatait és irányelveit az emberek milliói váltják valóra és ennek során valamenynylen teljesen őszintén különféle elképzeléseket és nézeteket érvényesítenek, néha helyeseket, néha azonban helyteleneket is. Aki dolgozik, az nem kerüli el a tévedéseket és a hibákat. Ebből eredően az eszmei és politikai munkában érzékenyen különbséget kell tenni a hibák és tévedések okai között. Lenin szavaival összhangban nem az az ember bölcs, aki nem követ el hibá* kat, mivel ilyen emberek nincsenek és nem is lehetnek. Bölcs az, aki nem követ el túlságosan lényegbevágó hibákat, és azokat könnyen, gyorsan helyre tudja hozni. Valamenynyien ismerünk olyan eseteket, amikor szocialistának kiáltottunk ki egyes dolgokat és később megmutatkozott, hogy semmi közük a szocializmushoz, s tévedésünket helyre kellett hoznunk. A szocializmus felé vezető utunk, és a múltban, - illetve ma előttünk álló problémák bonyolultságának mélyreható tisztázása helyett a kérdéseket gyakran eszményítettük mintha nem lennének semmiféle problémáink, mintha társadalmunk nem normális emberekből, hanem természetfeletti lényekből tevődne össze. Őszinte meggyőződésünk volt például, hogyhai kiküszöböljük az ember ember általi kizsákmányolását, ha kialakítjuk a létbiztonságot, ak-i kor megváltozik az erkölcs* nem lesznek léhűtőft, nem for* dúlnak elő olyan bűnök, ame-i lyeknek okozója a múlt társadalom szociális nyomora volti Tapasztalataink meggyőztek róla, hogy a szocialista termelést viszonyok győzelmével párhuzamosan nem alakul ki a mun1 ka és a szocialista tulajdon Iránti szocialista viszony, hanem ezt szüntelenül ápolnunk és mélyítenünk, a dolgozókat szüntelenül oktatnunk kell á gazdasági szempontokhoz való igazodásra és tanulnunk is kell a dolgozók tapasztalataiból, különösen ma, amikor bevezetjük a népgazdaság új Irányítási rendszerét. A dolgozók' mélyrehatóbb, jobban megszervezett gazdasági felvértezése a párt szervezeteinek és szerveinek, az egész gazdasági frontnak, a propaganda minden eszközének elsőrendű feladatai közé tartozik. Az elmúlt 21 esztendő és az ennek során elért sikereinket joggal tartjuk hősles történeti szakasznak. A felszabadulás óta az elmúlt év végéig Szlovákia ipari termelése 7,5-szeresére növekedett, 264 új üzemet építettünk fel és 177-t átépl-i tettünk, amelyekben munkaal" kalomra talált 200 ezer dolgozónk, óriási munkával korsze-i rűsítettük mezőgazdaságunkat, felépítettünk 12 354 tantermet, a kórházi ágyak számát 14 747el gyarapítottuk, felépítettünk 430 ezer lakást, főiskoláinkat 42 ezer hallgató végezte el, ebből 6450 orvos, 29 ezer tanító. Szlovákia valamennyi községét villamosítottuk stb. Ezek az egyszerű tények a helyes lenini nemzetiségi politikáról tanúskodnak. Rendkívül fontos ezekkel a tényekkel élni nevelőmunkánkban. Az elért sikerek azonban semmiképpen sem leplezhetik azt a körülményt, hogy sok helyütt vannak jogos követelmények, sok helyütt az oktatásban már a harmadik műszak bevezetése fenyeget, kevés a lakás, a főiskolai intézmény és a főiskolailag képzett emberek száma, kevés a munkaalkalom a fiatalembereknek stb. Ugyanakkor nem szabad bizonytalanságba esnünk, sőt ml több, főleg a fiatalabb nemzedék körében olyan pszichózist keltenünk, mintha az idősebb nemzedékeknek, és főleg a kommunistáknak, szégyelni kellene az eddig megtett utat, eddigi munkásságukat. Az SZLKP Központi Bizottsága apparátusának, minden osztályának, — bár ebben a vonatkozásban a legnagyobb feladat az Ideológiai osztályra hárul —, a kerületi és járási pártbizottságoknak és apparátusuknak, az alapszervezeteknek és az egyes kommunistáknak komolyan át kell értékelniük a párt nevelő munkáját, tudatosítva, hogy erre minden téren szükség van, és hogy minden negatív tett csökkenti a szocialista eszmék hatékonyságát. Az élet sürgetően megköveteli (Folytatás a 10. oldalon.)