Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-14 / 131. szám, szombat

AZ SZLKP KONGRESSZUSÁNAK VITÁJA A nők számára több munkalehetőséget kell biztosítani ALEXANDER URBAN elvtárs, a Nyitrai Járási Nemzeti Bizottság elnöke A nyitrai járási pártszervezetben a legutóbbi kongresszus óta a pártmunka és a gazdasági szervező munka olyan formáit és módszereit választottuk, hogy járásunk dolgozóinak döntő többségét megnyerjük a termelési feladatok öntudatos teljesítésére. Ez a céltudatos tevékenység megmutatkozott az elért eredményekben is. A két kongresszus közötti időszakban a járás ipari termelése 131 százalékra növekedett. A termelés növekedéséhez elsősorban a gépipar, építőipar, közszükségleti ipar és a közlekedés dolgozói járultak hozzá. Annak ellenére, hogy az iparban állandóan növekszik a foglalkoztatottság — járásunk még mindig az átlagon alulaikhoz tartozik. így például 1963-ban a járás 100 lakosa közül 30 volt foglalkoztatva a nyugatszlovákiai kerület 35,8-as átlagával szemben. 1964-ben ez a szám 31-re — a nyugat-szlovákiai kerületben viszont 37-re növekedett, jelenleg 13 000 nő számára nincs munkalehetőség. Tudjuk, hogy az ilyen komoly problémát nem lehet megoldani egy év alatt, a kérdés megoldását azonban célul kell kitűznünk. Ez járásunk egyik legfőbb követelménye. Annak ellenére, hogy országos viszonylatban jelenleg még nincsenek tisztázva az egyes ágazatok koncepciói, meggyőződésünk, hogy járásunk objektív helyzete további üzemek építésére ad alapot. Felszólalása további részében a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokról beszélt, kiemelve az aranyosmaróti lakosság kezdeményezését. Az itteni városi nemzeti bizottság a XIII. pártkongresszus tiszteletére „A falu az iskolának" címen indított mozgalmat. Ebbe az akcióba bekapcsolódtak a képviselők, a szülői munkaközösség, a lakosok, a pionírok, a védnökségi üzemek. Az akció keretében mtntegy 640 000 korona értéket hoztak létre. A nemzeti bizottságok a járás mintegy felében kapcsolódtak a felhíváshoz. A járási pártbizottság az alapszervezetekkel, a nemzeti bizottságokkal és a termelési Igazgatóságokkal karöltve nagy Nagy figyelmet szentelünk a mezőgazdasági termelés fejlesztésének MARTIN ŠULEK elvtárs, a rimaszombati járási pártbizottság vezető titkára Tisztelt Elvtársak! Az utóbbi időben nagy és rendszeres figyelmet szenteltünk a mezőgazdasági termelés fejlesztésének. Az elért eredmények azonban nincsenek arányban a ráfordított erővel. rA növénytermesztés lassű növekedése fékezi az állattenyésztés fejlesztését. Az 1960-1965ös években 286 koronával emelkedtek az egy hektár mezőgazdasági termőterületre eső költségek. A gépesítésre fordított költségek növekedése nem mutatkozott meg kellő arányban a munkatermelékenység növekedésében, a munkaerőhiány enyhülésében és a termelés fokozásában. Gyakran jutottunk arra a következtetésre, hogy a kedvezőtlen fejlődés annak a következménye, hogy nem használjuk ki eléggé a gépeket, nem gondoskodunk kellően a gépek műszaki állapotáról stb. Ebben sok az igazság, ám a valódi okot főleg abban kell látnunk, hogy a mezőgazdaság többnyire kis teljesítményű és gyenge minőségű gépeket kapott, melyeket sok esetben nem is lehetett használni. A járásban a fenti okok miatt csupán az utóbbi két évben 5 340 000 korona értékű gépet kellett kiselejtezni. 'A gépesítés említett fogyatékosságaihoz még hozzá kell számítani a pótalkatrészek hiányát és a javítások minőségének alacsony színvonalát. Ezt a problémát azért részletezem, mert járásunkban a gépesítésre fordított költségek — beleértve a leírásokat is — a munkaegységek értékének 32 százalékát teszik ki. Šulek elvtárs felszólalása további részében azokról a feladatokról beszélt, amelyek a következő ötéves tervben várnak a járás mezőgazdasági dolgozóira. A tervezett termelési színvonalat — mondotta — csak akkor érhetjük el, ha többek között intenzíven kihasználjuk az egyes folyók és patakok mentén elterülő legtermékenyebb területeket, melyeken napjainkban a gyakori kiöntések miatt csak extenzív gazdálkodás folyik. Az a véleményünk, hogy a párt és állami szervek határozataival teljes ellentétben szakították itt meg a vízszabályozási munkákat. Az eddig befektetett eszközöket az építkezés elhúzódásával kárba vesznek, és az építővállalat költözködése csak felesleges költségeket okoz. Az egyik legégetőbb megoldásra váró feladat a szarvasmarha-, különösen a tehéntetayésztés. Az állatok száma és hasznossága messze az országos és a szlovákiai átlag mögött marad. E probléma megoldásában komoly akadály, hogy nincs elég anyagi eszközünk az elavult istállók felújítására és új istállók építésére, valamint az állattenyésztési munkák gépesítéséra 1970-ig 3800 szarvasmarha, ebből 1200 tehén számára kellene új férőhelyet építeni. A továbbiakban Šulek elvtárs a lakásépítkezés problémáival, a szakemberek nevelésének és elhelyezésének kérdéseivel foglalkozott. súlyt helyezett a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Ma megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés intenzitása lényegesen növekedett. A talajjavításról való gondoskodás meghozta eredményét. 1965-ben búzából 29 mázsás hektárhozamot értünk el, ami az utóbbi 20 évben a legmagasabb. Szeretném hangsúlyozni, hogy járásunkban is igazolódott: az, hogy milyen gyorsan növekszik a mezőgazdasági termelés intenzitása, az nagyrészt a káderkérdéstől s attól függ, hány főiskolai képzettséggel rendelkező szakember kerül a termelésbe. Járásunkban ez idő tájt 102 főiskolai képzettségű és 341 középiskolai képzettségű szakember dolgozik a mezőgazdaságban. A sládečkovcei, a jároki és más szövetkezetek példái bizonyítanak. Ezek három évvel ezelőtt még az elmaradottak közé tartoztak, ma már felsorakoztak a legjobban gazdálkodó szövetkezetek közé. Az a tény, hogy a tehenek évi tejhozamát 1550 literről 3 év alatt, vagyis 1965-ben 2100 literre emeltük, hogy 100 tehénre 30 üszőt állítunk be a termelésbe, az 1963-as 15-16al szemben — ez a tény annak az eredménye, hogy szakembereink szakszerűen gondoskodnak a takarmányalapról. Urban elvtárs felszólalása végén a kitűzött tervfeladatokról beszélt, s rámutatott, hogy a Nyitra, Zsitva és a Cétényke folyók szabályozásával mintegy 4000 hektár földet tennének termékennyé. Ezek a beruházások rendkívül előnyösek lennének. Járásunkban — folytatta aztán — a mezőgazdasági termelés új tervezésével kísérletezünk. Ez lehetővé teszi a szövetkezeteknek az olyan növények termesztését, amelyek termelési viszonyaiknak a legmegfelelőbbek, és érvényesíthetik is tapasztalataikat. Itt azonban megmutatkozik egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási ára rendezésének szükségessége, főleg a cukorrépánál, cikóriánál, tejnél, hízőkacsáknál és borjúknál. Ugyanakkor a mezőgazdasági felvásárló üzemeknek biztosítaniuk kell a szükséges mennyiségű takarmánykeverékek fedezését. A leggyorsabban fejlődő kerület problémái ANTON t AŽ KV elvtárs, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke Kelet-Szlovákia fejlesztésének alapvető irányát Csehszlovákia Kommunista Pártjának XI. kongresszusa szabta meg, amikor határozatába foglalta, hogy a kelet-szlovákiai kerület gazdasági színvonalát az élen járó kerületek színvonalára kell emelni. 1960-ban kezdődött meg a Kelet-szlovákiai Vasmű építése, ahol ma már több mint 10 000 ember dolgozik, és kb. ugyanannyian dolgoznak az üzem további építésén. A Vasmű mellett sikeresen fejlődik a magnezit- és a vegyipar, s egyidejűleg bővül a gépipar és a közszükségleti ipar termelése. A kongresszusok politikai következtetéseit a párt- és kormányszervek gazdasági ösztönzéssel támasztották alá, s ennek révén a kerület iparágazataiban a termelési alapok az 1963—1965 években több mint 10 milliárd korona értékben gyarapodtak. Ennek az értéknek legnagyobb részét a Vasmű termelési alapjai, továbbá a széles nyomtávú vasútvonal, a vajáni villanyerőmű, az új rudňanyi üzem és egész sor más létesítmény képezi. Ebben az időszakban a kerületben 26 458 lakás épült, ebből 10 050 csak a košicei járásban. 31080 tanuló számára új iskolákat építettünk 777 tanteremmel. Mint a köztársaság más részein, Kelet-Szlovákiában is minőségi fejlődésen ment keresztül a főiskolai oktatás és nevelés. A kerület főiskoláin ma összesen 6100 hallgató tanul. Komoly gondot okoz a kerületben a csekély érdeklődés a főiskolák műszaki tagozatai iránt, s ez kihat a műszaki főiskola hallgatói megválogatásának lehetőségeire is. Nemrég ugyan megkezdődött a műszaki főiskola építése, ám nagy veszteséget, mondhatnánk a fejlődés fékezését jelenti, hogy az elmúlt időszakban 622 millió koronával lemaradt az iskolai beruházás. A mezőgazdasági beruházások keretében 1 milliárd 707 millió korona értékű építkezést végeztek el, egyebek között 38 000 szarvasmarha és 26 900 sertés ístállózására alkalmas épület készült el. A gépek értéke a mezőgazdaságban az elmúlt három év alatt 248 millió 200 ezer koronával növekedett. A kerekes traktorok száma 2743 darabbal, a lánctalpasoké 675 darabbal szaporodott. A mezőgazdasági üzemek kerületünkben jelenleg több mint 10 000 traktorral és 1226 gabonakombájnnal rendelkeznek. A mezőgazdasági beruházások közé kell sorolnunk a víztárolók építését és a keletszlovákiai síkság talajjavítását is. A XII. kongresszus óta erre a munkára 561 millió koronát fordítottunk, üzembe helyeztük a Vihorlát alatti víztárolót és befejezés előtt áll a domašai víztároló. A kerület fejlesztése során új munkalehetőségek nyíltak. A szocialista szektorban 1962-vel szemben ma 51054 személlyel többet alkalmaznak. Az új ipari létesítményekben 11650 dolgozó kapott munkát, s ezzel az iparban dolgozók száma 1965 végén elérte a 105 000 főt. 1945-ben ugyanezen a területen csak 25 000 ember dolgozott az iparban. E helyütt hangsúlyozni kell, hogy a csehországi és a szovjet szakértők segítsége nélkül ily rövid idő alatt képtelenek lettünk volna felépíteni és üzembe helyezni a Vasmű számos részlegét, s befejezni egy teljes kohászati üzem építését 6 év alatt. A szovjet szakértők és szovjet műszaki felszerelés nélkül semmi esetre sem sikerült volna 25 hónap alatt felépítenünk a széles nyomtávú vasútvonalat, ez a munka legalább négyszer-ötször oly hoszszú időt vett volna igénybe és sokkal több dolgozót foglalt volna le. Ťažký elvtárs felszólalása további részében az alkalmaztatottság további problémáiról beszélt. A negyedik ötéves terv javaslata szerint radikálisan csökken a nehézipari dolgozók száma. A kelet-szlovákiai' kerületben azonban 1970-ig a legnagyobb lesz a munkaerő-gyarapodás, főleg a természetes szaporulat révén. Más kerületektől eltérően nagymértékben növekszik a nők alkalmaztatottsága. Már az első térvjavaslatban megoldatlan maradt 5—10 000 nő alkalmaztatásának kérdése. E probléma megoldásának útját a lakosság munkaaktivitásának fokozásában látjuk, s ez csak további iparosítással érhető el, amely figyelembe venné a lakosság összetételét. A nők számára főleg a Hnileci-völgyben, Szobránc vidékén, Rozsnyón és Košicén kell munkaalkalmakat létesíteni, a férfiak számára pedig Bardejovban, Prešov északi ré.szén, Poprádon és Spišská Nová Ves-en. Az aránylag alacsony foglalkoztatottság a kerületben csökkenti az egy főre eső jövedelmet, ami kihat a kiskereskedelem, a szolgáltatások stb. bevételeire is. Az életszínvonal problémáinak megoldása és a többi kerülethez való felzárkózás folyamatának meggyorsítása érdekében a kelet-szlovákiai kerületben gyorsabb ütemben kell fejleszteni a gazdaságot és gyorsabban kell felszámolni a társadalmi fogyasztás alapvető vonatkozásaiban fennálló indokolatlan különbségeket. A legkomolyabb a helyzet jelenleg az alapfokú iskolákban, ahol a váltakozó oktatás aránya 27,3 százalék. Országos méretben 1970-ig a váltakozó oktatás arányát 5—6 százalékra kell csökkenteni, de KeletSzlovákiában ez az arány előreláthatólag akkor is 19 százalék lesz. A három váltást semmi körülmények között sem akarjuk megengedni. Komoly probléma a tanítók lakáskérdése, főleg a falvakban. A michalovcei járásban például 120(1 tanító közül 480 naponta bejár munkahelyére. Komoly a helyzet az utak terén is — a kerületben még 32 községet nem kapcsoltak be az autóbuszhálózatba. Mi, a kelet-szlovákiai kerület kommunistái, tudjuk, hogy azt a hatalmas munkát, amelyet a negyedik ötéves terv idején el kell végeznünk, amelyet a XIII. kongresszus határozataiban majd kitűz, s az SZLKP, kongresszusa is megszab — senki sem végzi el helyettünk. Tudjuk azt is — ahogy azt az élet számtalan esetben bizonyítja —-, hogy feladatainkat csupán Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével tel* j§síthetjük^ Az írók odaadóan harcolnak a kommunizmus eszméiért VOJTECH MIHALIK elvtárs - Bratislava Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy a szlovák írók nevében szívélyesen üdvözöljem a szlovákiai kommunisták legmagasabb szintű tanácskozását és biztosítsam önöket arról, hogy a pártnak a kommunista írókban nem nagyszámú, viszont rendkívül aktív és életképes csoportja van, mely odaadóan harcol a szocializmus és a kommunizmus eszméiért. A XII. pártkongresszus utáni időszak irodalmunk és egész művészetünk számára a szárnybontást jelentette, nem véletlen tehát, hogy nyíltan kiálltunk a kongresszus gondolatai mellett. Hiszen éppen Szlovákiában éreztük leginkább élénk hatását. Sor került a DAV csoport rehabilitációjára. Ebben az ihlető és termékeny légkörben izmosodott a szlovák kultúra, számos érett tehetséget nevelt és jelentős művel gazdagította életünket. Az irodalom újból megnyerte az olvasók bizalmát, mert az olvasók ismét megtalálták benne az igazság szenvedélyes pátoszát, amely nem tér ki a legkomolyabb kérdések felvetése elől sem. Az irodalom, mint a szocialista társadalom erkölcsi katalizátora, mint a kor lelkiismerete, olyan felfogás, amelylyel legjobb íróink azonosították magukat. Novomeský, Karvaš, Mináč, Tatarka, Mňačko, Ťažký, Válek és a többi író művei ma utat törnek az európai kultúrába, tekintélyt és tiszteletet keltenek. Kötelezettséget vállaló művek ezek a sző legnemesebb értelmében, a társadalmi haladás eszméivel telítettek és pártunk számára nagy erkölcsi tőkét jelentenek. Természetesen nem deklaratív, hanem valódi elkötelezettségről van itt szó. Attól a perctől, amikor az irodalom vállalta a társadalmi bírálat erkölcsi küldetését, nem várhat spontán tapsot. Ellenkezőleg: elkötelezett irodalom többnyire kellemetlen, hiszen érzékeny pontot érint. így fordulhat elő, hogy míg egyrészt a párt gyakran figyelmezteti az írókat politikai feladataikra, másrészt egyesektől gyakran halljuk azt, hogy ne avatkozzanak a politikába. A politika eredeti jelentőségében tulajdonképpen a közösség ügyeivel való törődés, törődés mindazzal, ami nem az én magánérdekem, hanem sok ember közös ügye. Az a tény, hogy az író ír és publikál, társadalmi és politikai jellegű tény, még akkor is, hogyha csupán a lepkékről és a zöld fűről ír. Ezek a tények akaratunktól függetlenek. A költemény abban a percben, amikor kiadom a kezemből, már nem az enyém. Az író pedig nem érzékeny mimózalélek, hanem közéleti személyiség, tekintet nélkül arra, hogy tudatában van-e ennek, vagy sem. A művészet és a politika viszonya természetesen igen bonyolult. A szocialista társadalomnak sem sikerült eddig megelégedésre megoldania a katona és a filozófus, a politikus és a poéta közötti örök ellentétet. Ügy tűnik, hogy ez az ellentét csak akkor lesz megoldható, ha már az egész világon győzött a szocializmus, ha megváltoztatható lesz a gyakorlati politika tartalma, irányzata és erkölcse. Az ellentét gyökerei a politikai és művészi munka eltérő pszichológiájában rejlenek. A nagy vonalakban két ellentétes társadalmi rendszerre oszló világban nem lenne jó politikus az, aki nem ismerné a taktika és a megalkuvás cseleit. Ezzel szemben semmi sem árthat úgy a művészi munkának, mint éppen a taktika és a megalkuvás. Ezért találkozunk néha a művészeknél olyan hajlammal, hogy a politikát mint valami tisztátalant értelmezik, nem veszik figyelembe és csak a saját, úgynevezett tiszta művészetüket látják. Bár ezeket a nézeteket gyakran, mint a humanizmus kifejezését indokolják, meg kell mondanunk, hogy ez tulajdonképpen gyáva és nem humánus álláspont. A valódi humanizmusnak ugyan az egyéni erkölcsből kell kiindulnia, (Folytaiéi ax 5. oldalon)