Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-05 / 94. szám, kedd

SllillE Francia invázió a kozmoszba A francia űrkutatás és rakétatechnika több átütő sikert könyvelhetett el az utóbbi négy-öt hónapban. 1965. november 28-án a Diamant-hordozórakétával sikerült pályájára vinni az A—1 kísérleti mesterséges holdat, majd december 6-án a NASA egyik Scout-hordozórakétája 75 fokos hajlásszögű, csaknem szabályos kör alakú pályára vitte fel 750 km magasságba az FR—1A jelű, francia tervezésű és gyártmányú mesterséges holdat. Február 17-én aztán újabb francia siker született: a Diamant II. hordozórakétával kilőtték a D—1A jelzést viselő mesterséges holdat, amely teljes egészében a francia szakemberek műve. Előretörés három fronton Franciaország több fronton tör a világűr felé. Fontos szerepet játszik a nyugat-európai államok két űrkutatási szervezetében, a tudományos kutatásokat irányító ESRO és a hordozórakétát fejlesztő ELDO szervezetben. így a közös nyugat-európai hordozórakéta második fokozata (Coralle) is francia gyártmányú. Az amerikaiak által felajánlott együttműködés keretében mód nyílt arra, hogy amerikai hordozórakétával, elsősorban a szilárd hajtóanyagú Scout-rakétával francia tervezésű és gyártmányú kísérleti eszközöket juttassanak a világűrbe. Ennek az együttműködésnek a keretében indították el az FR— 1A holdat. Végül pedig maga a francia repülőipar is hozzáfogott a nagyobb méretű rakéták és az asztronautikai hordozórakéták fejlesztéséhez. Ennek a fejlesztőmunkának az eredménye a „drágakövek" rakétacsaládja, amelynek tervezését az 1959ben létesült SEREB vállalat irányítja. A háromfokozatú rakéta első fokozata az Émeraude, a második fokozat a Topaze — a kettő együtt katonai célokra is akalmas. Ezekhez szerkesztették a kozmikus sebességig gyorsítható harmadik fokozatot és magát a mesterséges holdat. Szaharáról föld körüli útra A Szahara közepén fekvő hammaquiri rakétakísérleti telepen az utóbbi hónapokban nagy a sürgés-forgás. Hogyisne, hisz ez a rakétabázis is bekapcsolódott abba az egyelőre még meglehetősen kis hálózatba, amely az embernek a világűrbe v.aló juttatását készíti elő. Az innen kiröpített első francia mesterséges hold 1769 km apogeumú, 530 km perigeumú, 34,4 fok hajlásszögű pályára került. Rádióberendezése két napig működött kifogástalanul, ami a pontos bemérésre elegendő volt. Közvetlen tudományos feladatot ez a mesterséges hold nem teljesített. Ezzel szemben a FR—1A tisztán tudományos feladatokat teljesít. Nagyjából ionoszféramérésekre műszerezték fel, s a többi között a nagyon hosszú A 61 kg súlyú mesterséges hold két alaplapjával összeillesztett nyolcoldalú hasábra emlékeztet. Energiaellátásáról napelemek gondoskodnak. A dlpolantennák kihajtva kereken 2 méter hosszúak, ós az elektrosztatikus tér érzékelésére is alkalmasak. Az RF—1A várható élettartama több évtized. Az eddigi mérési eredmények a berendezés kifogástalan működéséről tanúskodnak. Remek „gyémántok" A Diamant 2. kiröpítése, illetve a D—1A mesterséges hold pályára állítása új fejezetet nyitott a francia űrhajózás történetében. Ezt a 18 kilós szputnyíkot ugyanis teljes egészében 1 n, A D—1 mesterséges hold modellje rádióhullámok terjedését és a pálya magasságában az elektronsűrűséget méri. Bizonyos mértékig ezek a mérések kiegészítik a kanadai Alouette mesterséges holdakkal felülről végzett ionoszféra-szondázást. A két követő rádióállomás egyiko Franciaországban, a másik a Panama-csatorna övezetében, Balboa mellett van, de a dél-afrikai Johannesburg mellett egy NASA-állomás is részt vesz a mérésekben, amelyekhez egyébként a francia kormány még további öt mellékállomást is létesített. A NEHEZEN hozzáférhető csővezetékek ellenőrzése gyakran sok bonyodalmat okoz, különösen akkor, ha vastagabb földréteg van felettük s ásással kell megközelíteni a hiba feltételezett helyét. A Pye Laboratories brit társaság most egy „kígyóalakú televíziós kamerát fejlesztett, amely be tud hatolni a girbegörbe csövekbe és bo nyolult vezetékrendszerekbe. A kamera 56 mm átmérőjű s a megvilágító lámpával együtt 710 mm hosszú. Akár 300 méteres csővezetéket is végig tud nézni. A képen az új tv kamera. Műszaki képeslapok ARTURl VIRTANEN Nobel-díjas finn tudós nagy jelentőségű felfedezésen dolgozik, amely forradalmasíthatja az emberiség táplálkozását, Eddig úgy tudtuk, hogy a teheneknek a tej termeléséhez természetes fehérjékben gazdag élelemre van szükségük. Virtanén csak szénhidrátokkal (a cellulózgyárak hulladékával és karbamiddal) táplálta a kísérleti állatokat, s ezek tejhozama mégis kielégítő volt. Ennek a felfedezésnek nagy felentősége lehet a fehérjékben szegény trópusi övezetekben. A képen A. Virtanen laboratóriumában. francia tudósok, mérnökök és műszakiak tervezték és készítették el, és már francia rakétával küldték felderítő útjára. Franciaország ez idő szerint évente három-négy mesterséges holdat képes indítani. A tökéletesített Diamant 2. hordozórakéta 300—500 kilométer hatótávolságot biztosít számukra s kb. 80 kg súlyú tudományos műszert képesek befogadni. A Párizs közelében fekvő Bre tigny-sur-Orge-i kutatóközpontban a tudósok már előkészítették a D—2 és a D—3 mesterséges holdak programjának első szakaszát, s minden valószínűség szerint még ebben az évben felröpítik őket. A -D—2-ben 100 kg súlyú tudományos műszereket helyeznek el a kozmikus feltételek között uralkodó fizikai jelenségek vizsgálatára és a hidrogénnek a kozmoszban való hatása tanulmányozására. A D—3 még bonyolultabb lesz, s együtt fog működni a kibocsátott ballonokkal — meteorológiai szondákkal. Az lesz a küldetése, hogy elősegítse a hosszabb időre szóló időjárásprognózis kidolgozását. Távolabbi tervek A francia szakembereknek 43 hónapig tartott a Diamant-rakéta kifejlesztése. A húsztonnás óriás jól vizsgázott. Megnyílt tehát az út a további igényesebb kozmikus kísérletek felé. A franciákat elsősorban a mesterséges holdaknak televíziós közvetítésre való felhasználása foglalkoztatja. Azt remélik, hogy aránylag hamar megoldják ezt a problémát. A távközlő mesterséges holdak segítségével meg akarják oldani többek között a tanítás, illetve közoktatás kibővítését. Számos országban ugyanis nincs elegendő számú francia tanító, a képernyő közvetítésével pedig a legjobb francia tanítókat adhatják a világ nagy részének: a franciául beszélő Afrikának, Közel-Keletnek és Ázsiának, ahol a francia kultúrát fenn akarják tartani, sőt fejlesztésére törekednek. Van ennek a törekvésnek azonban egy pikáns változata is: a franciák ugyanis tudatára ébredtek, annak, hogy ha rövidesen nem vezetik be a franciául „beszélő" mesterséges holdakat, évszázadunk végéig egész Afrika — amerikai televíziós mesterséges holdaktól befolyásolva — az angol nyelvre tér át... A jó szándék nem minden Richard Strauss operája a Szlovák Nemzeti Színházban S

zinte hihetetlen, milyen kevés figyelmet szentel a bratislavai opera Richard Strauss müveinek. Több mint 15 kiváló Strauss-opera közül a Szlovák Nemzeti Színház operaszínpadán alig találkozunk eggyel-eggyel. Ebben nem kizárólag a színház a vétkes. A Strauss-operákkal kapcsolatos téves nézetek, különféle nehézségek és a közönség korszerű operák iránti bizalmatlansága hatásária olyan helyzetbe kerültünk, amelyben Strauss művei csak igen lassan törnek utat maguknak. A háború után eltelt húsz év alatt a Szlovák Nemzeti Színház sem tett soka* a Strauss-művek népszerűsítése érdekében. A Rózsalovag — Strauss leggyakrabban játszott operája — 1958-ban megtartott bemutatója volt az egyetlen, amellyel szerényen megemlékeztünk Strauss zsenialitásáról. Ugyanakkor a Strauss-operák hiányáit állandóan éreztük. Az Ariadne Naxos-ban című opera mostani színrevitele tehát legalább részben törleszti a régi adósságot. így aztán akár elégedettek is lehetnénk, ha ... Ha a választás nem esett volna éppen Straussnak e legbonyolultabb művére, amely többféle stílust egybefogó belső szerkezetével számos problémát állit a színházi szakemberek elé. A bratislavai bemutató szerint sajnos nem minden esetben sikerült a buktatókat kikerülni. Az Ariadne Naxos-ban Richard Strauss ós Hugó von Hofmannstahl librettista agyafúrt módon állítja egymás mellé a XVIII. század elejei bécsi arisztokrácia gazdag világát, a mitológiai alakok (Ariadné, Bachusj és az olasz commedia delľarte (Zerdinetta, Harlekýn, Scaramuccio, Trufaidino, Brighellaj világát. E három különböző világ — amely a műben három stílust képvisel — olyan egységet alkot, amelyben a kacaj ós a komolyság, a humor ós a méltóság elválaszthatatlan egymástól. A humornak és a komoly gondolatoknak e vegyüléke szolgáltatta Straussnak az ihletet ahhoz, hogy bájos, szellemes zenéjét a XVIII. század régi operáinak formai szellemében dolgozza fel. A 3ö tagú zenekarral számoló virtuóz hangszerelésű zenemű rendkívül hatásos és ötletekben különösen gazdag. Az Ariadne klasszicisztikus zenéje elárulja, Straussra nagy hatással voltak az antik világ klasszicista ideáljai. Ez a szellem az Ariadne partitúrájában nemcsak a kifejezőeszközök mesteri egyszerűségében nyilvánul meg, hanem a formanyelv klasszikus kiegyensúlyozottságában, arányosságéban és a zene újjongó örömteli, könnyedén játékos motívumaiban is, amelyek kifejezően bizonyítják, hogy Strauss az antik világ varázslatának hatása alatt állott. Legalább röviden vázolnunk kell a cselekményt is, miután hatással van az opera különös formabontására. Egy művészetkedvelő gróf házában a házigazda szórakoztatására több érdekes számból álló műsoros estét készítenek elő. Többek között bemutatásra kerül egy jelenet az Ariadneról szóló komoly operából, egy táncbohózatból, egy tűzijátékból stb. A személyzet és a szerződtetett művészek lelkesen készülnek az esti előadásra, folynak az utolsó próbák. A szeszélyes gröf pontosan az előadás megkezdése előtt közli, úgy határozott, hogy a komoly operát ós a bohózatot egy műként mutassák be, ami természetesen kellemetlen meglepetést okoz valamennyi résztvevőnek. Ez a bevezető rész a történet felvázolásával tulajdonképpen a színpadi nyitány, s ezután következik maga az opera, Ariadne és Bachus története, át- meg átszőve a könnyűvérű Zerbinetta és négy kérőjének vidám kalandjaival. A másik, jóval terjedelmesebb rész — az Ariadneről szóló opera tulajdonképpeni bemutatója a gróf és társasága részére — a színház a színházban tipikus példája. Az opera színrevitele nem könnyű feladat a rendező számára, mert közös nevezőre kell hoznia ezt a három különböző világot, olyan egységes keretbe kell foglalnia, amelyben mindegyik élheti a maga sajátságos életét, ugyanakkor hangsúlyoznia kell a kontrasztokat egymáshoz való viszonyukban. S ez az, ami Július Gyermeknek, a bratislavai bemutató rendezőjének nem sikerült. Az egyes stílusrétegeket n«m differenciálta eléggé, a kontrasztok nem eléggé hangsúlyozottak. S ezáltal egy furcsa, nehezen meghatározható egységben folynak össze a dolgok, az egyes alakok elvesztették stílusbeli sajátosságaikat, a játékban betöltött valódi helyzetükei és szerepüket. Egy további fogyatékosság, hogy Gyermek a színpadi nyitány után szünetet illesztett be, habár Strauss operája csupán egyfelvonásos. A húszperces szünet negatívan és fölöslegesen dezorientálja a közönséget, amely így elveszti a cselekményláncolatot, a nyitány funkciója és értelme célt téveszt, s a közönség a második részt a nyitánytól független teljesen önálló műnek tekinti. Ehhez az is hozzájárul, hogy Gyermek a második részt halálos komolyan veszi, még csak nem is jelzi, hogy itt „színház a színházban"-ról van szó, hogy „valakinek" Játszanak. Tanácstalan és kínos jelenet, amikor az inasok a színpadon a második rész megkezdése előtt eloltják a gyertyákat, jelezvén „az operaelőadást". A rendező világos, átgondolt koncepciójának hiánya más vonalon is tapasztalható. Például a nyitán teljesen zavaros, a színészi akció bizonytalan, az alakok mozgása nehézkes és ízléstelen, az egyes férfiszereplők teljesítménye vétkesen közönyös ós semmit mondó. A második rész lényegesen jobb, áan itt is sok a sztatikus jelenet, így nem csoda, ha a zeneileg kevésbé képzett közönség ittott unatkozik. Nem vitathatjuk el Gyermektől a jószándékot» de úgy látszik ezúttal, túlságo* san nehéz feladatra vállalko= zott. Tibor FreSo sem élt azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az Ariadne partitúrája kínált. A zenekar teljesítménye a nyi* tányban szürke, nem eléggé kidolgozott, Frešo a második részben egyre többet nyújt, mégsem sikerült felszínre hoznia Strauss zenéjének eleganciáját. Mintha szándékosan a tompa színeket választotta volna ós csupán a zenei kíséret szerepére összpontosult volna. Be kell látnunk viszont, hogy a kifejezőbb, stílusosabb interpretációhoz nemcsak hogy több időre lett volna szüksége, hanem olyan kamarazenekarra is, amelyben egytől egyig kiváló zenészek ülnek. Az énekesek közül a női szereplők nyújtottak figyelemre méltó alakítást. Ez főleg Máriá Hubovára (a zeneszerző) és Margita Cesányovára (

Ariadne J vonatkozik. Űk azok, akik bizonyos színvonalon tartják ezt az előadást. Alakításukhoz közel áll Jarmila Smyčková, az opavai opera szólistája, aki vendégként Zerbinetta szerepét énekli. A fiatal, jó felkészültségű művésznő csodálatra méltó biztonsággal énekelte a legnehezebb koloratúr részeket is, bár néhol még akad szerepén csiszolni való. Dr. Gustáv Papp Bachus szerepében a főpróbán meggyőzőbb alakítást nyújtott, mint a bemutatón, de a férfiszereplők közül így is ő volt egyetlen méltó partnere a fent említett művésznőknek. Juraj Martvoű beszédkultúrájáért érdemel dicséretet. A szereplőgárda többi tagjának teljesítménye az átlagosság vagy ä közönyösség szintjén mozgott. Pavel Maria Gábor díszletet főleg színmegoldásaikban jól érzékeltették Strauss zenéjének jellegzetességét és Ludmilla Purkyňová kosztümjeivel együtt az előadás értékei közé sorölhatók. A

z Ariadne Naxos-ban bukása az erők túlbecsülésének és a rövid, mindössze négyhetes felkészülésnek eredménye. Ennyi idő az Ilyen bonyolult opera betanításához semmiképpen sem lehet elegendő. Az időért folytatott harc eredménye sajnos markánsan kiütközik... A. C. 1968. nr. s.