Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-08 / 97. szám, péntek

AKI AZ IGAZSÁGHOZ RAGASZKODIK Atlétatermetű fiatalember Miloš Formán. Az a típus, akinek puszta megjelenése is rokonszenvet ébreszt. Szívesen beszél munkájáról, de elutasítja a személyével vonatkozásba hozott sikereket: Nem vagyok sztár és ezért nem is „futhatok be". Csupán arra törekszem, hogy megértsenek. Ez a vágya már most, felfelé ívelő pályája kezdetén teljesült. Filmjei a világot járják és nyomukban a nemzetközi fesztiválokon, imitt-amott ő maga is megjelenik. New York, Párizs, Brüsszel sikereinek mintmegannyi állomása. Emberi hangú, mély értelmű filmjeiért már a külföldi közönség is szívébe zárta, sőt azok alapján várakozással teli bizalommal tekint a virágzásnak induló csehszlovák filmipar egyéb alkotásai elé. Vagy talán nem ezt bizonyítja a prágai Filmakadémiával szorosabb együttműködésre törekvő brüsszeli szakemberek ajánlata? A fiatal rendező tavaly decemberben a párizsi filmhéten a televízió műsorában is fellépett. Az egyórás beszélgetés keretében alaposan kivallatták. Am arra ls szakított magának időt, hogy az utcákat járva elvegyüljön a sétálók között. — Még a suhancok is a „Fekete Péter" slágerét fütyörészték — lelkesedik akár egy kisgyerek. Majd nevetve meséli: — És képzelje csak, akik a „Fekete Pétert" látták, azok között a „csau" helyett már az „ahoj" járja. Formán koránál csak a művészete fiatalabb. Dramaturgnak készült. Néhány évvel ezelőtt elvégezve a prágai Filmakadémiát, ebbe is, abba is belekóstolt, ízlelgette a lehetőségeket Volt segédrendező, megpróbálkozott a szövegkönyvÍrással. Akkor még senki sem sejtette, hogy rövidesen legjobb filmrendezőink sorába lép. Pályafutása 1963-ban kezdődik. Ebben az időben ítélte oda a kritika a „Fekete Péternek", mint az év legjobb filmjének az első dijat. Semmi különös sem volna e döntésben, ha ugyanebben az esztendőben egyik korábbi munkájáért a „Pályázatért" újabb elismerésben nem részesül. Az egészet a véletlen művének tartja, ami az életbén bárkivel megtörténhetik. Hiszen neki sem voltak még tapasztalatai, amikor a Szemafor társulata átköltözött a mai Vencel téri színházába. Azt a 16 milliméteres filmvetítőgépet is csak a maga szórakozására vásárolta. Gondolta, megörökíti a nagy eseményt, az együttes költözködését. Dehát az ilyen vetítőgépnek csak akkor látja értelmét az ember, csak akkor okoz örömöt, ha ki is használja. — Nem sokáig kellett várnom az alkalomra — mondja. Az ötletet ismét a Szemafor adta. Amikor a színház pályázathirdetéssel tehetséges fiatal színészeket keresett, Formán megfilmesítette a versenyre jelentkezők vizsgáját úgy, ahogy a valóságban lejátszódott. Barátjával Ivan Passerrel előzőleg még szövegkönyvet is írtak a filmhez. Cigarettára gyújt: — Szerencsés húzás volt az a pályázat. Az együttes kitűnő színészekkel gyarapodott és én is nyertem, mégpedig kétszeresen. Arra céloz, hogy a film sikerén kívül egyéni sikerben is része volt. Akkor ismerkedett meg ugyanis Véra Kfesadlovával. Nem sokáig tudott ellenállni a csinos fiatal színésznő varázsának. összeházasodtak. Csakhamar a két fiú is megérkezett. Ikrek. Születésnapi tortáikon az Idén már két-két gyertya fog égni — ragyog fel a boldog apa szeme. Elgondolkodik: — Nagy öröm a kis család, de még jobb lesz, ha majd állandóan együtt leszünk, ha végre beköltözhetünk a szövetkezeti lakásba. Egyelőre külön élünk: ők az anyósnál, én albérletben magyarázza. De azért így ls szép az élet. Vöra a Szemafor tagja. Jő színésznő. Kezdik már megismerni filmjeiből is. Legutóbb I. Passer „Intim megvilágításában" láthatta a közönség, most pedig a „Bűntény a lányiskolában" című filmben játssza a főszerepet. — Csak el ne bízza magát — aggodalmaskodik —, mert ha fejébe száll a dicsőség, akkor sokra nem viszi az életben. Ismét filmjeire terelődik a szó. Hiszen az „Egy szőkeség szerelmeit" is „világgá küldte" már. — A szövegkönyvnek három atyja is van — meséli, mert a biztonság kedvéért Passer mellé Jaroslav Papoušeket is meghívta társszerzőnek. — Több fej — több ötlet — ezzel Indokolja jól bevált elvét. A rendezésben azonban senkivel sem osztozik, az kizárólag az ő dolga. Véleménye szerint nagy előny, ha a forgatókönyv írója egyúttal a film rendezője is. Nem kell a fejét törnie a szerző elképzelésein, mondanivalóját így hűségesebben kifejezésre juttathatja. De azért nem kis gondba, fáradságba kerül, míg megszületik a film. Nem is készül el hamarabb egy évnél, ha lelkiismeretes munkát akar végezni az ember. Formannak pedig egyáltalán nem mindegy, hogyan fogadja müvét a kritika és a közönség. Amíg nem ismerték, nem volt mit kockáztatnia, csupán a céltudatosság hajtotta. Ma más a helyzet: nem okozhat csalódást azoknak, akiknek bizalmát már elnyerte. Mindamellett az ördög sohasem alszik, megtörténhet, hogy egyszer mégiscsak melléfog... — Nem érdekel a hírnév, csak az, hogy megértsenek — mondja. Az „Egy szőkeség szerelmeinek" óriási sikere volt ugyan, mégis sajnálja, hogy mondanivalója annyi vitára adott okot. A forrófejűek, az erkölcscsőszök csak az erotikát keresték a filmben. Megbotránkoztak Hana Brejchová fedetlen hátán, ahelyett, hogy elgondolkodtak volna a látottak és hallottak értelmén. — Szerintem a fiatalokat az élet neveli. Sokkal rosszabb, ha elhallgatjuk előttük a valóságot. Beszélnünk kell a hibákról is, fel kell hívnunk azokra az ifjúság figyelmét. Ebből az elvből indul ki a fiatal rendező műveiben és elképzeléséből egy tapodtat sem enged, az álszemérmesek éles bírálata ellenére sem. Hiszen filmjeiben elsősorban a fiatalokhoz szól, az ő sorsukkal foglalkozik. Jól ismeri lelkivilágukat, pontosan tudja, mire van szükségük, hogyan nevelheti őket észrevétlenül, szórakoztatva, hiszen ő maga is közülük való. De ezzel még távolról sem éri be. Korszerű eszközökkel, a lehetőségek kihasználásával (ő maga sem tudja biztosan, de valószínűnek tartja, hogy ezt értik a mostanában oly sűrűn emlegetett Forman-módszeren) mindannyiszor valami újra törekszik. — Csak olyan eseményeket viszek filmre, amelyek mint nézőt engem is érdekelnek, amelyeket magam is szívesen megtekintenék a vásznon — vallja. — Kerülöm az unalmas részleteket, — folytatja. Az igazságnak mindig valami újat, meglepőt kell tartalmaznia, olyat, amit a közönség még nem ismer, vagy aminek éppen a moziban ébred tudatára. Tovább szövi gondolatait: A fiatalok képzeletvilága gazdag. Rajonganak a romantikáért, példaképeik a regény- és a filmhősök, mert ők maguk is szeretnének mielőbb felnőttek lenni. Amit a valóságban nélkülöznek, azt a moziban akarják átélni. Miért ne okoznék nekik örömöt azzal, hogy teljesítem vágyaikat? Formán a film szerelmese, ízig-vérig művész. Szereplői többnyire mégsem hívatásos színészek. Mi ennek az oka? A fiatal rendező nem sajnálja a tapasztalatlanok ' kiválasztásával járó munkatöbbletet, fáradságot és időt. Mindez a befektetés bőségesen megtérül azzal, hogy az ő színészei könynyebben formálhatók, kevesebbet tanácsolnak, ellenkeznek és pontosan azt nyújtják, amire betanítja őket, amit vár tőlük. Ez pedig biztosíték arra is, hogy filmjei az ő egyéniségét, szigorúan az ő elgondolását tükrözik. Az órájára pillant. Felugrik. — Mennem kell, még sok a dolgom. Ma együtt vacsorázom a családdal. •— Majd mint aki hangosan gondolkodik: — Ráadásul még a társszerzőkkel ls beszélnem kell. — Kérdő tekintetemre titokzatosan elmosolyodik: — Ne érdeklődjön, úgysem beszélhetek készülő darabunkról. Majd a moziban meglátja. Remélem tetszeni fog... KARDOS MARTA A ZENEI ÉVAD FÉNYPONTJA A Bratislavai Zenei ünnepségek előtt Csak néhány nap választ el bennünket a Bratislavai Zenei Ünnepségek II. évfolyamának ünnepélyes megnyitójától. Ez a rendezvény, amely a bratislavai zenei évad fénypontjának ígérkezik, nemzetközi viszonylatban ls jelentős esemény lesz. A fesztivál rendezői céltudatos dramaturgiai koncepcióval sajátos profil kialakítására törekszenek. A zenei ünnepségek súlypontját a XX. század zenéjére különösen pedig a szlovák és cseh alkotásokra helyezik. S ha a nemzetközi zenei fesztiválok sorában ébren akarjuk tartani a Bratislava! Zenei Ünnepségek iránt az érdeklődést, ezt az utat mint az egyetlen helyes utat kell elfogadnunk. Az ünnepségek szervezői néhány nappal ezelőtt hozták nyilvánosságra az idei fesztivál hivatalos programját. Már a felületes szemlélő is megállapíthatja, hogy a tavalyi, művészi és szervezési fogyatékossággal terhes ünnepségekkel ellentétben az idei fesztivál előkészítése vitathatatlanul nagyobb lelkiismeretességgel és körültekintéssel történt. A XX. század zenéjét népszerűsítő fesztivál gondolata képezi az április 21— június 10. között megrendezésre kerülő, csaknem 30 zenei akció tartalmát, melyek keretében különböző műfajú és formájú zeneművek hangzanak el. Természetesen a XX. század zenéje mellett a klasszicizmus, a romanticizmus és a régebbi korok zenéje is szerepel a hangversenyeken. A hazai zenekarokon és művészeken kívül több kiváló külföldi művész és zenekar is fellép, ami fokozza a fesztivál vonzerejét és művészi értékét. Az előző esztendőhöz hasonlóan az idén is a Szlovák Filharmónia hangversenyei jelentik a fesztivál tengelyét. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Szlovák Filharmónia az idei fesztiválra jelentőségéhez méltóbb, színvonalasabb műsort állított össze, mint tavaly a megnyitó évfolyamban. A Szlovák Filharmónia dobogóján több jónevű külföldi művész mutatkozik majd be. Kurt Sanderling német karmester Bruckner kevésbé ismert III. szimfóniáját mutatja be Bratislavában. E hangverseny keretében Július KatAz antik kultúra és a jelenkor Brnóban április 12. és 16. között 500, az antik és a jelenkor összefüggéseit kutató, külföldi történész, filozófus, filológus és művészettörténész részvételével nemzetközi kongresszus ül össze. A kongresszus három szekciójában megvitatják pl. az antik társadalom államelméletének, az antik dráma társadalmi eszméinek, az antik kor esztétikai felfogásának hatását a későbbi korok, valamint a jelenkor művészetére és filozófiájára. A tanácskozáson részt vevő tudósok kifejtik nézetüket a klasszikus műveltség szükségességéről a ma társadalmában. A kongresszuson elhangzott beszámolók nagy része külön gyűjteményben, illetve egyes tudományos folyóiratokban Jelenik meg. A brnói kongresszus egyik érdekessége az lesz, hogy több résztvevő — közöttük František Sorm akadémikus, a CSTA elnöke és JiM Hájek professzor, művelődésügyi miniszter latinul mondja el beszédét. —sm— chen ismert amerikai zongorista játssza majd Beethoven III. zongorakoncertjét. A fesztivál nyitóhangversenyén Stephan Ruha amerikai hegedűművész Brahms hegedűversenyét szólaltatja meg. Biztosan nagy lesz az érdeklődés Roberto Benzi hangversenye iránt, aki feleségével, Jane Rhodes-szel kizáró-, lag francia zeneszerzők műveiből válogatta össze hangver-, senyprogramját. A dramaturgiailag legátütőbb zeneművek bemutatása a hazai karmesterek vállán nyugszik. Ladislav Slovák, a Szlovák Filharmónia vezető karnagya vezényli a megnyitó hangversenyen Ivan Hrušovský Passataglia című zenekarra Irt művét, valamint Honi neger V. szimfóniáját. Nagy érdeklődéssel várja a közönség Sosztakovics IV. szimfóniájának bemutatóját is L. Slovák vezényletével. Ľudovit Rajter Máhler és Sztravinszkij műveit vezényli és az ő karnagyi pálcája alatt csendül fel a fesztivál záróhangversenye is, amelyen Beethoven IX. szimfóniájának varázslatos dallamait hallhatjuk. A Bratislavai Rádió Szimfonikus Zenekara Bystrik Režucha vezénylésével csupán egyetlen hangversenyt ad, ám éppen ez az igényes koncert lesz a fesztivál egyik fénypontja. Witold Lutoslawski Velencei játékok, Ilja Zeljenka zongorakoncertjének premiérje és Vladimír Sommer érdeklődéssel várt vokális szimfóniájának bemutatója szerepel e hangverseny programján, amely főleg az igényesebb közönség figyelmét köti majd le. Három kamarazenekar fellépése összehasonlításokra ad majd alkalmat. Wilfried Boettchert vezetésével mutatkoznak be a bécsi szólisták, fellép a karmester nélküli prágai kamarazenekar, valamint az angol English Chamber Orchester jórészt klasszikus programmal. Ezenkívül még néhány figyelemre méltó kamarahangverseny is elhangzik. A bratislavai közönség meghallgathatja a Noví pévcl madrigalö prágai együttest, a JanáCek vonósnégyest, a Novák vonósnégyest, amely három szlovák szerzeményt (Suchoň, KupkoviC, Kolman) műveit mutatja be, a varsói zongoraötöst, Ferdinand Klinda bratislavai orgonaművészt, a Mai Zene együttesét stb. önálló dalesten mutatkozik be Martha Mödl Ausztriából és Dorothy Dorou Dániából. Nem feledkezhetünk meg a Szlovák Nemzeti Színház opera- és balettegyüttesének műsoráról sem. Elsősorban ls felhívjuk a figyelmet Ladislav Holoubek Mamlock tanár úr című ű'j operájának premierjére és a bécsi Állami Opera magánénekesének, Sena Jurinac Jugoszláv operaénekesnőnek felléptére, aki Janáöek Jenufa című operájában mutatkozik be. A. G. Ponciustól Pilátusig HIVATALOS kimutatások szerint ls viszonylag sok panaszlevél érkezik a felsőbb szervekhez. Ezeknek jelentős hányada olyan problémákat vet fel, amelyeknek intézése a járási, illetve a helyi szervekre tartozna. A szerkesztőségünkbe érkező panaszlevelekkel is hasonlóak a tapasztalataink. Az emberek általában nem kerülik meg a helyi, vagy a járási szerveket, csak akkor fordulnak máshová segítségért, amikor látják, hogy helyben, vagy a járáson aligha vergődnének zöld ágra. A keserűség, tanácstalanság adta Jakab Dezső királyhelmeci lakos kezébe is a tollat. Nem árt tehát, ha az esettel egy kicsit részletesebben foglalkozunk. Egy szerencsétlenül járt munkásemberről van szó. Első levelében elmondta, hogy Ostraván dolgozott, ott kötött balesetbiztosítást. Majd súlyos baleset érte, melynek következtében egyik lábát amputálni kellett. A balesetbiztosító a történtek után két részben 45 ezer koronát utalt kl számára. A kötvény viszont 60 000 koronára szólt. A hátralévő összeg folyósítása 65. életévének betöltése után válik majd esedékessé. „Az idén február 2-án betöltöttem 65. életévemet — Irta levelében. A biztosító Intézettől kaptam ls egy értesítést, amelyben tudomásomra hozták, hogy a hátralévő 15 000 koronát rövidesen folyósítják." Az ígéret után eltelt egy hét, majd a második és a harmadik is. A pénz azonban csak nem jött meg. Ekkor írt szerkesztőségünkbe, sürgetnénk meg a dolgot Ostraván, mivel ő nem jártas az ilyen dolgok intézésében. Levélben fordultunk a megadott címhez. A biztosító intézet ostravai kirendeltsége rövidesen tudatta velünk, hogy az ügyet és a vele járó költségek további intézésének jogát már régebben áthelyezték Trebišovra és a jövőben levélírónk forduljon az ottani kirendeltségükhöz. Ilyen értelemben válaszoltunk mi is Jakab Dezsőnek. Már jóformán meg is feledkeztünk az ügyről, amikor a múlt hónap 28-án újabb levelet kaptunk Jakab Dezsőtől. Illemtudóan megköszönte fáradozásunkat, majd hozzátette: Nem a mi bűnünk, hogy még a mai napig sem látta színét a 15 ezer koronának. Levelünk vétele után — ahogyan további soraiból kiderült, — elutazott Trebišovra. Amikor szép sorjában előadta jövetele célját, tudomására hozták, hogy az ügy intézése nem rájuk tartozik. Próbálkozzon talán Sečovcén. A pénzét hajszoló rokkant öregember nem hagyta annyiban a dolgot. Rövidesen Sečovcére váltott jegyet. Itt is elmondta a mondókáját és csak akkor nézett nagyot, amikor kijelentették: az ügy intézése a királyhelmeci kirendeltségük hatáskörébe tartozik. Mi mást tehetett volna erre, mint hogy szép csendesen hazautazott. Egy kicsit még örült ls a dolog alakulásának, hiszen gondolta — helyben majdcsak jobban szót értenek. Sajnos, Itt sem járt szerencsével. Hiába mutatta fel a kötvényt, fölöslegesnek bizonyult minden szó. Pénz helyett itt is csak tanácsot és útbaigazítást kapott: az ügy intézése nem rájuk tartozik, forduljon csak bizalommal a biztosító intézet ostravai kirendeltségéhez. NEM EGÉSZEN két hónap alatt fordult hát egyet a bürokrácia szerencsekereke. Jakab Dezső meg kezdheti elölről a Golgota-járást. De vajon kit érdekel ez? Miért ne komplikálnánk a dolgot, ha egyszer lehet? Ki törődik azzal, hogy egy nyomorék öregemberrel valakik az április elsejét járatják? Ki hallja meg a mankók nehézkes koppanását? És még egyesek csodálkoznak azon, hogv sok a panasz! SZARKA ISTVÁN 1966. IV. 8.