Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-07 / 96. szám, csütörtök

mberi sors J\Ĺe Ŕé&de £e a SAZKA — ŠPORTKA nyereségből nyaraljon a tengerpartonl Priemyslový kombinát mesta Bratislavy azonnal felvesz asztalosokat Elszállásolási lehetőség 1966. május t-tői a munkásszállóban. Az érdeklődők jelent­kezzenek a személyzeti osztályon: Bratislava, Nálepkova ul. 2 OF-147 Védje kertjét a kártevők e len! Hatásos vegyszerekkel meggátolja a veszteséget FOSFOTION: Levéltetü és rovarok ellen. POMRIM: Gyümölcsfa védő kátrány NOVOZIR N 50: A gyümölcsfák foltosodésa és varasodása ellen KUPRIKOL: A gombás megbetegedések ellen SZUPERFOSZFÁT: A gyümölcsfák és zöldség trágyázására A fenti vegyszerek növelik a terméshozamot. Kaphatók a DROGERIE üzleteiben ÚF-177 E l/örben a Ragács, a Po­gányvár s még vagy egy féltucat egykor tüzet, füstöt okádó, de ma már szelíd és né­ma, erdő borította hegy. Köz­tük figyelmeztető ujjként szö­kik a magasba a várrommal koronázott sziklaorom, tövében kanyargós fehér út s egy régi harangláb. A házak a völgy­ben és a lejtőkön állnak. Ma­dártávlatból ilyennek látod Aj­nácskőt, a Medvesalja kapuja­ként ismert községet. Azaz csak egyik részét, mert egy sereg ház — mint őrizetlen nyáj tilosban kalandozó juhai — a dombokon túl fehérlik, az országút mentén szerteszór­va. S valahol messze a falu szélén még megláthatod a régi forrást, melynél a múlt század­ban fürdő volt, ahol egyszer Petőfi is megpihent, s Csoma Jóska húzta a fülébe Lavotta és Csermák dalait... Molnár Gyulával beszélgetek egy kicsiny, de csinos falusi porta udvarán, a nyári kony­hában. Én a dikón ülök, ő az asztalnál. Inge ujját feltűrte, karját az asztalom pihenteti, csuklója inas, ökle csontos. Fe­jén ellenző sapka, lábán ba­kancs. Mellettünk régi szátyva (szövőszék), rajta félig elké­szült színes pokróc. A felesége itt szokott szőni, a kis udva­ri konyhában, amely télen is fűthető. A szavakból — mint dióbél a héjából — lassanként kibom­lik egy sokat próbált ember sorsa. Apja munkás volt, az első világháború alatt kivitték a frontra, ahonnan betegen ke­rült haza. Nem élt sokáig, a felesége négy gyerekkel özve­gyen maradt. Molnár Gyula két hónappal apja halála után lát­ta meg a napvilágot. Bölcsőjé­hez nem járultak gazdag ro­konok, sem napkeleti bölcsek, hogy kiokoskodják, miként le­hetne rajtuk segíteni. A négy félárva testvér, akik közül Molnár Gyula csak hallomás­ból ismerte édesapját, már zsenge gyermekkorában meg­tudta, mi a nélkülözés. Legidősebb testvére elszegő­dött cselédnek, a kis Gyula pe­dig kilencéves korában bojtár lett a nagyapja mellett, aki a község csordása volt akkori­ban. Kihajtás után szaladt az iskolába, s a tanítás befejezté­vel meg loholt vissza az erdő­be, a csordához. Zivataros nyá­ri időben az öregember a lába közé fogta a didergő kisfiút, nehogy bőrig ázzék. Iwjéhány évvel később ő is •^ cseléd lett az Ebeczky­birtokon. Hajnali három óra­kor kelt, hogy az állatokat ide­jében megtisztítsa és ellássa. Látástól vakulásig dolgoztak, sőt éjjeli szolgálatot ls tar­tottak, felváltva a számadójá­val. Így élt 1939 elejéig. Csök­kentett bért kapott, noha ugyanannyit dolgozott, mint a többiek. Abban az esztendőben fejszét akasztott a könyöke hajtásába, és beállt egy favágó csoportba. Később, nyáron he­tedmagával Gortvapusztára ment aratni. Utána kaszálás, takarmánygyűjtés, út menti sán­colás következett. És ősszel is­mét kezdődött a favágás. Tél­víz idején a vasútnál kapott munkát, hólapátolással kereste a kenyerét. 1940 tavaszán ju­hászbojtárnak szegődött egy másik uradalomba. Ősszel, mi­kor a Pogányvár erdeiben sár­gulni kezdtek a falevelek, be­hívták katonának. Miskolcon és Erdélyben szolgálta le ide­jét; hazatérése után megháza­sodott és Gesztetébe ment, hogy Putnoki Móric birtokán folytassa a pásztorkodást. Nem sokáig maradhatott ott, mert a birtok bérlő kezébe került, aki csökkentette az állatállományt, s a fiatalabb embereket, köz­tük Molnár Gyulát ls, elbocsá­totta. Hazajött Ajnácskőre ma­jorosnak. Később — mivel a juhászokat elvitték katonának - a juhokhoz osztották be munkára. Negyvennégy őszén bekövet­kezett az, amitől régóta félt: behívót kapott, el kell búcsúz­nia feleségétől, gyermekeitől. Á bevonulók civilben marad­tak, a kiürült kincstárban nem találtak számukra katonamun­dért. Ide-oda hurcolták őket, a félig KMjgBíállt országban már fejetlenség honolt. Meg­esett, hogy az országút fölött .-vérszomjas ragadozómadarak módjára repülök jelentek meg, s bombákkal vagy gépfegyver­golyókkal támadták a menete­lő transzportokat. Az ilyen rajtaütések után holttestek he­vertek a töltésen és az út men­ti árokban, míg az életben le­vők közül némelyeknek sike­rült a földeken, kukoricásokon ét megszökni. Egy napon „csa­patát vesztve" Molnár Gyula is elindult hazafelé. Útközben a Molnár Gyula. (A szerző felvétele) nap állásához igazodott, s akár a körözött betyár, náda­sokban, pincékben, száraz ku­koricagóré között bujkált. Llarmadik éjszakáját töl­tötte itthon, amikor a ház előtt megjelentek a tábo­ri csendőrök. Megzörgették az ajtót, s megkérdezték, itt la­kik-e Molnár Gyula. A felesé­ge az ajtón keresztül felelt: igen, itt lakik. Hátraszólt a férjének: — Most mi lesz? — Mondd azt — súgta neki oda Molnár —, hogy várjanak, amíg ruhát veszel magadra ... — S figyelmeztette, hogy ne öltözzék, hanem neki adja oda gyorsan a holmiját. Nem gyújtottak lámpát, vak­sötétben kapkodta magára a ruhát. Két ablak nyílt az utcá­ra, az egyiket kinyitotta, kile­sett. Szuronyos férfi állt a kö­zelben, nem léphetett kl az ablakon. Á katona észrevette, jelt adott a többieknek, mire azok feszegetni kezdték az ajtót. Szólt a feleségének, hogy most már be kell engednie őket. A csendőrök beléptek és felszólították, hogy készüljön föl az útra. — Hová visznek? — kérdez­te Molnár. — Az már nem a kutyák gondja! — hangzott a durva felelet. Elbúcsúzott az asszonytól, a gyerekektől, majd közrefogták a szuronyosok. A helybeli lak­tanyába kisérték, s vallatni kezdték, hogyan került haza. Hajnalban kivitték az állo­másra. A vonatok rendetlenül jártak, várniuk kellett. Egy idő múlva ponyvával letakart teherautót állítottak meg a csendőrök, s a foglyokkal együtt felszálltak rá. Losoncon volt a gyűjtőtábor; délutánra 43 embert szedtek össze. Ismét teherautóra ültet­ték őket, mely Balassagyarmat felé robogott velük. Molnár Gyula hátul ült, néha sikerült a ponyva alól kilesnie. Elhagy­ták a szécsényi elágazást, s a gyarmati úton csordákkal, nyá­jakkal, trénkocsikkal, autóosz­lopokkal találkoztak. Látszott, hogy nagy a riadalom, minden­ki menekül. Egyszercsak a jár­mű megállt. Az őrök leugrál­tak, hogy megnézzék, mi tör­tént. Repülőgépek zúgtak a magasban, Balassagyarmat fe­lé igyekeztek. Egy óvatlan pil­lanatban kiugrott a ponyva mögül, megbújt az út mellett a kukoricaszárak között. Ott töltötte az éjszakát. Másnap sok jövő-menő civil­ruhás embert pillantott meg az országúton. Beállt az egyik csoportba, de a németek jelen­léte miatt nem tudott hazajön­ni. Krumpllvermekben, fatar­tókban, csűrökben bujkáltak az egyre harapósabb Hidegben. Hetek múlva a? egyik helyen, ahol ennivalót kért, megtudta, nogy felszabadult a faluja. Nyomban elindult haza. Éjjel érkezett a falu határába, ahol végre valóban találkozott a szovjet és román katonákkal, így ért véget Molnár Gyula kálváriajárása; lezárult életé­nek egyik nehéz fejezete ... I 945 tavaszán, pontosan ' 21 évvel ezelőtt, munkát kapott a helybeli gazdaságban, melyet akkor már az Intéző vezetett. Lassan helyreállt a rend, elvetették a magot, hogy biztosítsák a kenyérnek valót. Cséplés után megszűnt a gaz­daság, felosztották a földet, s Molnár Gyula csordás lett Cse­vice-pusztán. A Csehországba való depor­tálást kétszer is elkerülte, s ezt első ízben a felesége ter­hességének, másodszor a ra­gályos betegségnek köszönhet­ték. 1948 tavaszán szomorú helyzetbe került, ágynak dőlt a felesége, kórházba kellett szállítani, s a súlyos kór hosz­szadalmas kezelést igényelt. Ráadásul egyetlen tehénkéjük az erdőben gödörbe esett, le kellett vágni. Reggeltől késő estig a határt járta, s a gyere­kek magukban voltak otthon. Más munkát kellett vállalnia, hogy több időt tölthessen kö­rükben. Fülekre ment dolgoz­ni, az építészeti szakosztály alkalmazta. Délutánonként, mi­kor hazaért a falujába, gyere­kei az út porában játszottak, s amint meglátták, eléje futot­tak. Megfőzte a másnapi ebé­det, mosott, takarított, kenye­ret dagasztott. Abban az időben építették a füleki Kovosmalt egyik új mű­helyét, csillékben földet szállí­tottak az alap feltöltéséhez. Egy derűs reggelen földomlás sodorta le kilencméteres ma­gasságból. A társai idejében kiásták, orvoshoz vitték. Mikor úgy-ahogy felépült, régi mun­kahelyén már nem tudták a rokkant embert foglalkoztatni. A községben kiöregedett a HNB kézbesítője, s az elnök rábeszélte Molnár Gyulát, fog­lalja el ezt az állást. Azóta is ott dolgozik. Megszerette a munkáját, az elmúlt években többször kitüntették. A most 47 éves rokkant férfi örül, hogy megbecsülik a munkahe­lyén. S ennél csak egyetlen dolognak örül talán jobban: a fia az idén érettségizik a füle­ki magyar iskolában. Utána valószínűleg tanítani megy és a nyitrai pedagógiai főiskola levelező hallgatója lesz... Mézem a megtört sovány embert, és látom az ar­cén nehéz sorsának letörölhe­tetlen kézjegyét. Ül az asztal­nál, csontos öklét az abroszon pihenteti. Ha a felszabadulás előtti életére gondolok, Rideg Sándor Sámsonja jut eszembe. Az ajnácskői Sámsonok egyi­ke ül előttem, csakhogy az ő életéből hiányzott: a népmesék tündérvilága, csak a keserű valóság vette körül. Nem volt ereje, módja ahhoz, hogy — úgy, mint Sámson — a szegé­nyek igazát keresse. Csupán küzdelmes, hányatott hétköz­napi életüket élte. S élete a gyermekei boldo­gulásában teljesedik majd ki,.. A legkisebb lány hangja behallatszik a konyhába, a kis kecskékkel és barikákkal játszadozik a napos udvaron ... VERES JÁNOS A síkos úttesten is csökkenti a csúszás lehetőségét a púcho­vi Május 1. Gumigyárban ké­szített újfajta gumiabroncs. (CTK — Valko felvétele) APRÓHIRDETÉS bhbb • A koSiceí Kelet szlovákiai Gép­gyár CHEPOS vegyi- és élelmi­szeripari gépeket gyártó üzeme azonnali felvételre keres autólak­kozót és Ónálló áruértékesítést előadót, továbbá államvizsgával rendelkező hegesztőket, betanuló hegesztőket, elektrohegesztőket, vízszintes marókat, marósokat, öntőket, kazánlakatosokat, laka­tosokat és oiázolókat. Jelentkezői lehet a következő címen: VSS* Košice, osobná oddelenie. ÚF-184 nTfTTfTTMHB • PRAGAPIKOLO gépkocsi 5500 koronáért eladó. Ctm a tilrd. Írod. Ú-185 • MINOR II. személygépkocsi go­neráljavltás után eladó. Ár meg­egyezés szerint. Információ az új­bors! EFSZ-möhelyében, lévai Já­rás. 0-194 • Eladó Ipolyságon a Gottwald tér 22. számú emeletes báz, 5 szo­bás lakással. Felvilágosítás a tu­lajdonosnál a helyszínen. Ú168

Next

/
Oldalképek
Tartalom