Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-05 / 94. szám, kedd

Gyümölcsért, zöldségért, virágért szerzett 9 külföldi aranyérem tanúsítja, hogy a Libéchovi Mezőgazdasági Technikum tangazdaságában jó kezekben van a jövő kértésznemzedéke. (J. Bárta felv. — CTK) EGY FESTŐ DICSÉRETE WEINER-KRÁĽ IMRE KIÁLLÍTÁSÁNAK MARGÓJÁRA M!NT AZ ESTI ÉGEN, derűs és békés ragyogásban úszó színes felhčk hatnak rám a jelenlegi kiállításon Weiner Imre vásznai. Ám ahogyan a derű és a színek békés ragyogása alatt viharfelhők is kavarognak, úgy festőnk képein is, melyeken a dolgok törékeny-finomak, az alakok bájosak és légiesek, a színek pedig elkápráztatóak, lépten-nyomon az idillen túli valóságba ütközünk. Weiner Imre mindig az ember életéről szól, az ember örömeiről, gondjairól, búbánatáról, félelméről és fájdalmáról, de ugyanakkor számba veszi szemlélődéseit, kontemplációit. Vásznain a múlt a jelenben folyik össze a jövővel, akárcsak az álom a valósággal, az öröm a bánattal, az élet a halállal. Színeinek kifinomultságában, vonalainak bravúros biztonságában benne rejlik évezredek festő- és rajzművészetének minden kulturáltsága, Altamirától kezdve a korai reneszánsz jámbor, régi képein keresztül Matisseig, Picassoig és Braqueig, valamint Chiricotól Chagallig minden, de minden, romantizmus, realizmus, fauveizmus, kubizmus, szürrealizmus, amely végfii is az ő álomszerű poetizmusában és mágikus realizmusában szökkent virágba. Mert festőnk útja és művészete sajátosan egyéni! MINT AZ ŰGÜRÜG mondavilágból idetévedt Pán, csodasípjából megejtő színes melódiákat varázsolt elő és benépesíti Hegyország lankásait és az ősz lángoló színeiben pompázó erdeit szüzek és érett asszonyr.k plejádjával, elbűvölt szerelmes párokkal... Majd félreteszi sípját, s maszkját eldobván bús, figyelő szemével az emberi és társadalmi konfliktusokat észleli, a drámákat és a nagy tragédiákat. Ilyenkor képeire egyszeribe sötét színek keverednek. Egy-egy női akt összetört torzója a szerencsétlenségek megtörténtjét jelzi. Majd utána ismét megjelenik arcán a bölcs mosoly, s vásznai az ember filozófiájának balzsamszerű bátorítását tükrözik vissza. Aztán újra varázssípja után nyúl, kamaszos mosollyal űz tréfát önmagából, a nézőből és kritikusaiból Ilyenkor jönnek létre az olyan művei, mint a „Júniusi nap a Krížna hegyen", ahoi a hegyek kék koszorújának előterében, virágos hegyi réten egy — a nézőnek hátat fordító női akt fekszik. Mögötte pedig egy régimódi, szolid esernyő hever — Szent Péter esernyője. KÉK SZEMŰ kamaszmosolyán és gamlnos fintorain azonban túlnő emberszeretete és humanizmusa. A „Podhradie" című festményén, amely már ragyogó színeivel az első pillanatban elkápráztat, egy régi lovagvár tövében megcsuporodó apró falucskát látunk, s az előtérben emberfeletti nagyságban, egy anya lebeg gyermekével. Ők ketten mindennél nagyobbak. Weiner Imre ugyanis a világ legfontosabb dolgai közt az ember" tartja a legfontosabbnak! Az embert, de főleg az anyát. Tapasztalhatjuk ezt, két „Árvíz" című képén is, ahol világrengés közepette, csónakosok riadtan eveznek, ém az árban eombíg vízben álló anya optímisztkus, .elszánt határozottsággal szorítja magához gyermekét, aki a nagy vész közepette félelemtől dobogó kis szívévé! feltétlen bizalommal omlik édesanyja kebelére. A festő néhány műve felett pedig bársonyos szárnycsattogással röpköd a bánat és a gond sötéten tollászkodó madara az ember sorsa feletti aggódás. A „Lakótelep" című vásznán szófukaron, a legegyszerűbb, de igen hatásos eszközükkel figyelmeztet a mai nagyvárosi ember tragikus magányára, a társadalom gyakori közönyére, amely az elidegenülést szüli, s nemcsak az új lakónegyed háztömbjeit változtatja falanszterré, hanem még a díszkutak vizét is kiszárítja, az embert pedig testileg, lelkileg törpévé nyomorítja. A „Könnycsep" és a „Vagon I." című alkotásai az emberi boldogtalanság költeményei lehetnének. Ezeken nagy virtuozitással használja a realizmus meg a szürrealizmus szintézisét, és sikerrel köti egy csokorba az időben és térben egymástól egyaránt távol eső jelenségeket. A TÁRLAT LEGMEGKAPÚBB vásznai közé tartozik az „Emlékezés", a „Távozás" két variánsa (IV. és VI. J, ahol Weiner Imre poetizmusa teljes egészében érvényesül, valamint a „Voltak" című képe, amely halk szerénységgel adózik szülei és saját gyermekkora emlékének. A festő gyermekkorát különbpn az Idő öléVagon ben" című alkotása is. Több művét a nagy tragédiáknak szenteli, s ezekből helyszűke miatt legalább a „Terezin" és a „Varsói gettóban 1942-ben" című festményét szeretném megemlíteni. NEHÉZ, nagyon nehéz a több mint kétszázötven kiállított festményről, grafikáról egy Ilyen rövid Írás keretében beszélni, jóllehet a közeljövőben 65. életévét betöltő Weiner Imre ezt megérdemelné. Ez a bölcs mosolyú festő jelenlegi tárlatával (a kiállított képek nagy részét az utolsó három évben festettel J nemcsak azt mutatta meg, hogy még alkotóképességének teljes erejében van, hanem azt ls, hogy emberszeretete, optimizmusa ma is töretlen, hogy helyenkénti gondterhességének ellenére, sem szívét, sem pedig palettáját „sose kormozta be a barna fíisttei égő félelem!" És mindezen túl Weiner Imre festésze te azt ls bizonyltja, hogy a művészet él és élni fogl BAR5I IMRE EGYETEMEINK SZEREPE az új főiskolai törvény fényében A

közelmúltban a Nemzetgyűlés új törvényt fogadott el a főiskolák helyzetére, feladatára, Jelentőségére vonatkozóan. Az egyetemeken és a főiskolákon ezt megelőzően széles körű és sokoldalú vita folyt a törvényjavaslattal kapcsolatban. Az egyetemi pedagógusok, alkalmazottak, hallgatók és abszolvensek által felvetett javaslatokból kristályosodott ki a törvényjavaslat, amíg a Nemzetgyűlés elé került, hogy hosszú időre lefektesse az egyetemi oktatás általános érvényű, törvényerejű alapelveit. Az utóbbi években főiskolai rendszerünkben fokozatosan újabb, és újabb, jelentős problémák vetődtek fel. A kérdések javarésze a társadalmi fejlődéssel függ össze, és megoldásuk nem tűrt halogatást. A tudomány és technika páratlan iramú fejlődése a szakképzett dolgozók ezreit követeli meg. Ezek a szükségletek legjelentősebbek talán a műszaki képzettségű szakemberekkel kapcsolatban A követelményeknek megfelelően az elmúlt 10—15 évben új főiskolák alapítása következtében több kerületi és járási székhely lett hangos a főiskolai diákságtól. Erősen megnőtt a hallgatók száma is. Komoly feladatok vártak tehát a főiskolákra. Tekintve a rohamos és olykor talán túlhajszolt mennyiségi követelményeket, az oktatás minőségi színvonalának szempontjai itt-ott másodrendűvé váltak. Gyakran, sajnos, nem is volt más választás. A tapasztalt főiskolai pedagógusok száma kevés volt, ezért az utóbbi években a fiatal pedagógusok ezrei kerültek az egyetemi katedrákra és tanszékekre. Az ifjú főiskolai pedagógusi generáció javarésze komoly munkakedvvel, ambícióval és aktivitással rendelkezett, de ennek ellenére is, bizonyos időre volt szükség, hogy a mennyiségi követelményeket teljesítve, sor kerülhetett az oktatás minőségi kérdéseire is. Az új gazdaságirányítási rendszer, követelményeivel, kihat a főiskolákra is. A szakképzettség jelentőségének kiemelése természetesen rányomja bélyegét iskolai rendszerünk legmagasabb fokára is. Az első helyre az oktatás minősége, a pedagógiai tevékenység hatásfokának javítása került. Ebben az időszakban ezeknek a kérdéseknek az elemzésével és megoldásuk lehetőségeivel foglalkoznak egyetemeink, fakultásaink és intézményeink dolgozói. Az új főiskolai törvény hármas jelentősége megérdemel egy kis figyelmet. Ezek: a pedagógiai tevékenység, a tudományos munkásság, a szervezés és irányítás alapvető kérdései. A pedagógiai tevékenység színvonala Bármely főiskola pedagógiai tevékenységének megítélésénél abból kell kiindulni, milyen szakképzettségű egyéneket van hivatva nevelni. Az egyetemek társadalmi feladata a legmagasabb fokú szakképzés. Ennek a feladatnak a főiskola akkor tesz igazán eleget, ha a hallgatókat tanulmányaik folyamán alapos elméleti ismeretekkel látja el. Ez persze nem elég. Az ifjú mérnöknek, orvosnak stb. tudnia kell ezeket az ismereteket alkalmazni, továbbfejleszteni a gyakorlatban is, saját egyéni képességeinek a bevonásával. Figyelembe kell tehát venni a diákok sajátosságait és képességeiket úgy kell kiaknázni, hogy a pedagógiai munka hatásfoka a lehető legnagyobb legyen. A színvonalas egyetemi szakképzésnek sok követelménye van, amely attól a perctől, amikor a főiskolára jelentkező átlépi . az egyetem küszöbét, egészen a diploma átvételéig tart. Sőt .azon túl is, ha figyelembe vesszük az egyetemi to^ vábbképzés formáit: az aspiráns! tanulmányt és a postgraduális szakképzést. • Ebben a tanévben is törréntek a főiskolákon olyan intézkedések, amelyek már a törvényjavaslat megvitatása alapján a minőségi követelményeket helyezik az első helyre. Az előadások általában nem kötelezők. Azok az előadások, amelyek a hallgatóságnak új ismereteket nyújtanak, amelyeknek megvan a kellő pedagógiai színvonaluk, nem maradnak érdeklődők nélkül. Az egyetemi diákság bírálja az előadásokat. Ha az előadás alatt az előadótérem kong az ürességtől, annak megvan az oka, melyet ki kell vizsgálni. A vizsgarend is nagyobb önállóságot biztosít a hallgatóknak, mint eddig. A múlt években néhány hét alatt kellett a diáknak letennie a vizsgát az előző félév tantárgyaiból. Az ilyen vizsgáztatási rendszerben a hallgatók javarésze nem akkor ment, illetve mehetett vizsgázni, amikor már kellőképpen felkészült a tananyagból, elsajátította annak minden részletét, hanem akkor, amikor őt a vizsgahatáridő — mint Damoklész kardja — erre kényszerítette. Most a vizsga idejének megválasztása széles határok között a hallgatótól függ. Ez azt jelenti, hogy akkor jelentkezhet a vizsgára, amikor már jól felkészült. Az így szerzett ismeretek maradandóbbak. Ennek a vizsgarendszernek van még egy jó oldala: támogatja a diáknak önállóságra, felelősségtudatra való nevelését. Erre pedig nagy szüksége lesz, amikor friss diplomával a zsebében végleg elhagyja az egyetemet. A diákság létszáma az egyetemeken nem fog már a maihoz képest lényegesen növekedni, vagy ha szakonként még fog is, feltételezhetően nem az eddigi mértékben. A felvételi vizsgák megszigorításával ls számolva, tehát az egyetemek jövendő hallgatóitól alaposabb középiskolai képzettség, de egyben ismeretszerzés utáni vágy tételezhető fel. Az új főiskolai törvény kihat tehát ebben az értelemben a középiskolák munkájára is. A középfokú iskolák végzett diákjaitól a főiskolák, legalábbis a műszaki tagozatokon, jó matematikai alapismereteket, logikus gondolatmenetet követelnek meg. A főiskolák örömmel fogadták a választható tantárgyak bevezetését, illetve újrabevezetését. Fellazul tehát az a tantervi szigorú megkötöttség, amely a diáknak előírta, mely tárgyakat kell, de egyben lehet is hallgatnia. Az egyetemi pedagógika általánosan bevált módszere abból indul ki, hogy egy-egy főiskolának megvannak a sajátosságai, aszerint, milyen tudományos Irányban specializálják magukat a tanítók. Ez a szűkebb értelemben vett tudományos érdeklődési kör megnyilvánul a pedagógiai működésben is. Ezek a körülmények tették indokolttá és célszerűvé a választható és javasolt tantárgyak bevezetését. Ezek közül választhatnak a diákok annak alaoján, milyen beosztás várja őket, és milyen az egyéni érdeklődési körük. A tudományos kutatómunka A főiskolai pedagógus számára nem elég, ha a hallgatóságával csak mások által szerzett ismereteket képes közölni. Az egyetemi pedagógus csak akkor tud hivatásának igazán, főiskolai színvonalon eleget tenni, ha saját tudományos és kutatómunkájának eredményeivel gazdagítja előadásait. Az egyetemek történetében nálunk először a most életba lépő törvény sorolja be hivatalosan az egyetemek intézeteit és pedagógusait a Csehszlovák, illetve a Szlovák Tudományos Akadémia és tudósai mellé. Törvényesen ls elismerést nyert tehát az az elv, hogy tudományos képesítés nélkül nlnr.s színvonalai főiskolai pedagógiai tevékenység sem. A valóságban egyetemeinken a fiatal pedagógusok már évekkel ezelőtt felismerték a tudományos kutatómunka szükségességét. Az elért tudományos eredmények fontos feltételei a pedagógusok eJfjrfihalaflflsának és előiéptetés&fek, mert ezek rendszerint megfelelő tudományos értekezés vagy mű elkészítéséhez vannak kapcsolva. Eddig a pedagógiai beosztás ós a megfelelő tudományos képesítés feltétele íratlan törvény volt, de most már írott törvénnyé vált. Azokban az években, amikor a hallgatók száma az egyetemeken rohamosan növekedett, legalább részben lépést kellett tartani a tanerők számbeli emelésével. Tekintettel a feladat halaszthatatlanságára, nem igen voltak meg minden esetben a feltételek a kellő képesítéssel rendelkező pedagógusok kiválasztásához. A minőségi követelmények előtérbe helyezését szem előtt tartva az új főiskolai törvény megszigorítja a docensi és tanári kinevezés feltételeit. Az új törvény a főiskolai tanári kinevezésnek két kategóriáját vezeti be: a rendes egyetemi tanár, és az egyetemi magántanár fokozatát. Amint a docensi kinevezés többek között a kandidátusi képesítéshez van kötve, úgy a rendes tanárrá való kinevezés a tudományok doktora képesítést tételezi fel. Ahhoz, hogy a főiskolákon komoly tudományos kutatómunkát lehessen folytatni, a megfelelő képzettségű egyéneken kívül az anyagi feltételek is szükségesek. Társadalmunk elvárja a főis-. kóláktól, hogy a tudomány élén haladjanak, megelőzzék a technika haladását, sőt néhány év távlatában meglássák, vagy legalábbis megsejtsék a tudományos és műszaki haladás várható irányait. Az egyetemek ezeket a feladatokat csak kellő felszereléssel, gépekkel, tudományos kutató műszerekkel oldhatják meg. Annak ellenére, hogy az államháztartás mai lehetőségei a főiskolákat illetően távolról sem korlátlanok, megfelelő gazdaságossággal a befektetések komoly eredményeket jelenthetnek a tudományos kutató tevékenységben. Az egyetemek irányítása Nem hagyható figyelmen kl= vül az új főiskolai törvénynek a szervezési és irányítási kérdésekkel foglalkozó része sem, A túlzott uniformizálásra való törekvés a főiskolákkal kapcsolatban nem mutatkozott helyesnek, ezért az új törvény e tekintetben szabadabb kezet ad az egyes főiskoláknak, sőt fakultásoknak is. A fakultások felelősségével arányosan bővül a jogkörük is. Az oktatás legmagasabb fokán az új irányítási elvek két szempontot kísérnek figyelemmel: azokat az elveket, amelyek a szocialista jellegű főiskolák irányításában már eddig is beváltak, és egyes olyan elemek felelevenítését, amelyek a hazai és külföldi egyetemek hosszú fejlődése során helyesnek bizonyultak. Az egyetemek nyilvánossága nagy megelégedéssel fogadta az egyetemi tisztségekbe titkos szavazás útján való választást, ami jelentős lépés a főiskolák demokratizálása terén. Az új főiskolai törvény köz* vetlenül vagy közvetve érinti a hallgatók kötelességeit és jogait. Rendezi, vagy újrarendezi az ösztöndíjazás politikáját, internátus! beutalást stb. Ha az új főiskolái törvény nem is old meg minden kérdést — mert nem is" oldhat meg —, a legfelsőbb szervek gondoskodása oktatásunk legmagasabb fokú intézményeiről bizonyítja a főiskolák fontosságát a társadalom életében. Ezért pozitívan kell értékelni az olyan intézkedéseket, mint a főiskolai pedagógusok jövedelmének rendezését, a végzett egyetemisták kezdő fizetésének javítását és a munkaviszonyba és munkahelyre való bekapcsolásuk tökéletesítését. A gazdasági szakemberek véleménye szerint a színvonalas oktatás és szakképzés a legjobb, leggazdaságosabb befektetés. Ugyanakkor az igénytelen, hanyag nevelés és olctatás a legnagyobb pazarlás, söt könnyelműség. VARGA ISTVÄN docens, a kémiai tudományok kandidátusa