Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-24 / 112. szám, vasárnap

V.V.W.V.V.V.V.W.V.VAW.V.V.'GÜMÜR VEZÉRTŐL CSÓK JÁNOSIG A RAKONCÁTLAN FOLYÖ. FEJLŐDŐ SZÖVETKEZET ® KLUBÉLET A BAROKK KASTÉLYBAN A

falut nyugat felől bölényhátű hegyek, szőlővel beültetett lejtők határolják. Átellenben, a kanyargó Sajó mentén, tágas rétek, legelők terülnek el. Süt a tavaszi nap, a kéményeken fél lábon állnak a gólyák. Gömör község, a hajdani megyeszékhely, a rimaszombati járás legrégibb településeinek egyike. Vára már a honfoglaláskor fennállt, a névtelen jegyző mint Gümür vezér várát említi. Mátyás 1459-ben foglalta vissza a huszitáktól, s Oppiduin nostrum-nak nevezte. Az Őrhegyen és a Várhegyen bronzkori leleteket találtak. A hagyomány szerint a gömöri szőlőhegyen zajlott le az a híres jelenet, amikor Mátyás király, hogy példát mutasson, kapát vett a kezébe, s a kíséretében levő főurakat ls szőlőkapálásra kényszerítette. Mátyás emlékét a faluban szobor őrzi. (Holló Barnabás alkotása, j Itt született 1711-ben Cinka Panna híres prímás, aki már kilencéves korában oly tisztán hegedült, hogy a földbirtokosok Rozsnyóra küldték, ahol tovább képezhette magát. Később zenekart szervezett, s híre beszárnyalta az országot, sőt külföldön ls Ismerték. Szülőfalujában temették el, drága Amatihegedűjével együtt. Petőfi Sándor 1845-ben egy éjszakát töltött a falu fogadójáben. Rozsnyóról jött, Rimaszombatba igyekezett, ahol tiszteletbeli táblabíróvá választották. A

gömöri volt polgári iskola keletkezése visszanyúlik a reformáció idejére. 'A latin iskola később tovább fejlődött, s különösen 1870-ben Indult virágzásnak, amikor a jezsuitáktól elűzött tanítók és diákok Gömörbe menekültek. A 18. század végéig mint latin iskola, később mint 4 osztályos gimnázium, azután mint polgári tanoda működött. Növendékeinek túlnyomó része az ország északi megyéiből került ki. Ebben az Iskolában tanult egy ideig Ján Kalinčiak és Jonáš Záhorský is. A vén épület — átalakítva —- ma ís megvan, a helybeli magyar tannyelvű Iskolához tartozik. 1919-ben 60 gömöri férfi állt be önként a vörös hadseregbe. A megtorlások idején Csók János bádogost meghurcolták, s majdnem elpusztították az ellenforradalmár pribékek... G

yömbér Béla, a pártszervezet elnöke és Nagy István, a HNB titkára arról beszélnek, mennyire gátolta a falu fejlődését, hogy a múltban a 12—13 hektáros parasztokat kulákoknak nézték, „ellenséges elemeknek" tekintették. A pártba való felvételüktől Is húzódoztak. Bebizonyosodott, hogy a pártszervezetnek szüksége van a szakképzett középparasztokra, akik készek és tudnak is segíteni a célkitűzések teljesítésében. A szövetkezetben is becsületesen dolgoznak, s bár eleinte voltak bizonyos ellentétek a kisparasztok és középparasztok között, ezek a szövetkezet erősödésével lassankint elsimultak. Az elmúlt tizenöt év alatt mind a közép-, mind a kisparasztnak megváltozott a közös tulajdonhoz való viszonya. A gömöri szövetkezet jó ideig komoly nehézségekkel küzdött. Kevés volt a tagok jövedelme, siralmasan leromlottak az állatok. A bajok fő oka az volt, I Község I az Őrhegy I tövében hogy a régi elnök nem rendelkezett megfelelő szakképzettséggel, és ez a tagságnak nem tetszett. 1962-ben Orbán Ferenc (azelőtt agronómus) lett az elnök, s azóta az EFSZ ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. A múlt év számadatai azt mutatják, hogy a pénzbeli bevétel 71 százalékkal, a termelési költség viszont csak 36 százalékkal növekedett. A dolgozók jövedelme 234 százalékos, az oszthatatlan alap 239 százalékos növekedést mutat. A fejlődés a szakszerű vezetésnek köszönhető. A prémiumrendszer bevezetése és az új Intézkedések még hatékonyabbá tették a tagság munkáját. Az állandó dolgozónak, aki 1965-ben 1200 munkaegységet szerzett, 40 000 korona volt az évi jövedelme (pénzbeli, természetbeni járandóság és a háztájiból származó jövedelem). Az 1000 munkaegységet szerzett tag 32 500 koronát keresett. A szövetkezetben nincsen egyetlen olyan dolgozó sem, aki 500 munkaegységnél kevesebbet szerzett volna. Az EFSZ-ben elérhető jövedelem számos üzem munkásainak keresetét túlszárnyalja. S ezt az eredményt olyan esztendőben érték el, amikor az árvíz több, mint egymillió korona kárt okozott. A szövetkezet dolgozói számára biztosították a folyamatos munkalehetőséget. 1966-tól kezdve még közelebb jutnak egy lépéssel az ipari üzemek színvonalához, ebben az évben már a szövetkezeti tagok ls kapnak fizetett szabadságot. A szövetkezet célja a gazdasági megerősödés. Jelszavuk: többet és olcsóbban termelni. Felépült már a 170 állatot befogadó tehénlstá'lló és a növendékmarhák hizlaldája. A régi épületeket átalakították, immár olyanok, mintha újak lennének. A leromlott állatállományt úgy feljavították, hogy ma már a csodájára járnak. Lovaik különbek, mint pl. a Tornaijai Állami Gazdaságé. A lagok látják elnökük lelkes odaadását, s önállóbban és szívesen dolgoznak. A fiatal munkaerők tekintetében sem állnak rosszul. Mióta több a gép, több a fiatal is a szövetkezetben. N

em kis gondot okoz a gömörieknek a rakoncátlan Sajó, melyet csak Tornaijáig szabályoztak, Gömör község szélénél abbahagyták a munkát. Pedig a Sajónak a Gömör és Csoltó közötti szakasza a legszeszélyesebb, évenként háromszor is veszélyezteti a vlz a termést. A múlt évben egy alkalommal 21 napon át állt a víz a gömöri határban. A kiöntés előtt 2000 liter tejet fejtek naponta, s az árvíz Idején 200 literre csökkent a termelés. Egy másik esetben 61 hektáron újonnan kellett ültetni a kukoricát, borsót, s elvetni az árpát... A

szövetkezeti klubot Kovács István tanító vezeti. Klubhelyiségüket a barokk kastélyban rendezték be, mely egykor a Szontághcsaládé volt. (A kastély egyébként javításra szorul, pénz lenne is rá, de munkaerőt nem tudnak kapni.) Az elhanyagolt helyiséget maguk a fiatalok tették használhatóvá, a szép berendezést ajándékba kapták a járási nemzeti bizottságtól. A klubtagok sakkozással, olvasással töltik szabad idejüket, s hetenként kétszer zenés teaestét rendeznek. A szövetkezet messzemenően támogatja a klubot, még a ráfizetést is vállalja. A klub munkája akkor lenne igazán zavartalan, ha a társadalmi szervezetek összefognának. Erre mindmáig azért nem kerülhetett sor, mert a vezetők nem tudtak közös nevezőre jutni. Jelenleg színdarabot tanulnak a fiatalok, s a bemutató után más falvakba is ellátogat az együttes. Kovács István elmondja, hogy évtizedekkel ezelőtt kitűnő énekkar működött a faluban, mely számos versenyen vett részt, és díjat is nyert. Az együttes a második világháború után feloszlott. Az énekkart és a régi színjátszó csoportot még most is gyakran emlegetik a gömöriek. A mostani csoport a régi színjátszó hagyományra épült. Az énekkart ls szeretnék feltámasztani, ám ehhez egy zenéhez értő ember segítségére lenne szükség. A

Mátyás-szobor kapával a kezében ábrázolja az igazságos királyt. A tapasztalatok alapján úgy véljük, eiz a kapa a munka örökre érvényes jelképévé vált a szorgalmas gömöriiek előtt. • VERES JÁNOS Új gazdasági mechanik a vasúton us Minden telj'esítményt olcsóbban és célszerűbben • Változik a vasutasok gondolkodásmódja • Új alapokon a vasút és a szállító közti viszony A VASÜT LÉNYEGESEN ELTÉRŐ feltételek között dolgozik, miint a többi gazdasági ág, például az iparvállalatok. Az új irányítási rendszer elveit ezért ebben az évben még nem érvényesítjük a vasút egész hálózatában. Egyelőre csak a bmói vasútigazgatóság hatáskörében hitelesítik az új gazdasági mechanizmus egyes elemeit. Az ez év első negyedében elért eredmények azt bizonyítják, hogy a „kísérlet" itt is kecsegtető. Januárban és februárban 14 912 000 koronával lépték túl a tervezett bruttó jövedelmet, amiből nemcsak az összes bérigényt tudták fedezni, hanem a költségvetési befizetésen kívül 981 000 koronát „félretehettek" a tartalékalapba, további 689 000 korona pedig a kiilönjutalmak, illetve a nyereségrészesedés számláját gazdagította. Az előzetes értékelés szerint márciusban is hasonlóan kedvezően alakult a gazdasági fejlődés. MáT az új irányítási rendszer kísérleti bevezetésének első hónapjában is megnyilvánultak az új „mechanizmus" kedvező hatásai. A vasúti dolgozók gondiolkotlásmóKija fokozatosan megváltozik: már nem csupán a teljesítményeket látják, hanem munkájuk gazdasági vonatkozásai iránt is érdeklődnek. A munkaszervezés javítása keretében egyes kisebb állomásokon megszüntették a segédtolatást és áttették a tökéletesebb műszaki felszereléssel rendelkező állomásokra. A Karviná-Doly állomásról Nový Bohumínba és Český Téšínbe helyezték át a vonatképzésit, ami egyrészt gazdaságosabbá tette ezt a műveletet, másrészt számos munkaerőit takarított meg. AZ OJ GAZDASÁGI MECHANIZMUS bevezetésénél szerzett első tapasztalatok azonban azokat a gyenge helyeket is leleplezték, ahol az érvényben levő „szabályok" nem oldják meg következetesein az összes körülményt, pedig ezek negatív hatást gyakorolnak a vasutakon a bruttó jövedelem létrehozására. Komoly problémát okoz például a vasút és a szállítók közti kölcsönös viszony. A vasút, mint szállító nem választhatja meg a szállítandó szubsztrátumot, sem a be- és kirakodás legkedvezőbb helyét. Az országos érdekeket tiszteletben tartva nem számolhatja fel a számára ráfizetéses vasútvonalakat sem mindaddig, míg nem lesz ott biztosítva a más eszközökkel történő közlekedés A vasút és a szállítók közti viszonyt az új irányítási rendszer elveivel összhangban újabban gazdasági szerződésekkel igyekeznek rendezni. Ez ideig csupán úgynevezett szocialista szerződések szövegezték az együttműködés feltételeit, amelyek ugyan javították a vasút és a szállítók közti viszonyt, ámde jogi szempontból végeredményben nem volta kötelezők. A nagy szállítókkal (Klement Gottwald Oj Kohó, Vítkoviceii Vasmű, Tfinecl Vasmű stb.) megkötendő gazdasági szerződések egyrészt jogilag is kötelezni fogiák a szerződő feleket, másrészt esetleges anyagi szankciók érvényesítését is lehetővé teszik. AZ EDDIG MEGKÖTÖTT gazdasági szerződésekben a ČSD partnereivel megegyezve elsőscrban a vasárnapi és ünnepnapi kirakodást biztosította azzal, hogy anyagilag is érdekeltté tette a szállítókat. Az ünnepnapokon Is dolgozó üzemek munkaidejének hatékonyabb kihasználása érdekében a vasút kötelezte magát, hogy meghatározott időpontokban állítja ki a vagonokat. Ha a vállalat idejében berakja az árut, a vasút minden berakott vagonért 15 koronás jóváírást eszközöl; ha visizont a vállalat nem rakja meg az. idejében odatolatott meghatározott számú vagont, pönálét kell fizetnie a vasútnak. A brnói vasútigazgatóság nézete szerint az egyéni és a vállalati érdekeltség elveinek érvényesítése révén már ebben az évben is tovább fog javulni a munkafegyelem és a közlekedés biztonsága, s elérik az állóalapok és a munkaidő jobb kihasználását. A fő feladat itt is a dolgoizók gondolkodásmódjának megváltoztatása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kitűzött elvek következetes betartásával stabilizálni fogják eddigi gazdasági eredményeiket és az év végén szép nyereségrészesedést oszthatnak szét a vasutasok között. <<lj) M-62 típusú szovjet Dieselelektromotoros mozdony, amely a közeljövőben a csehszlovák vasutakon is közlekedni fog. DIDEROT MEGFORDULNA A SÍRjÁBAN... „Franciaországban nyilván még 1966ban is akadnak emberek, akik Diderot-t legszívesebben máglyára vinnék" — írta nemrég a Monde. A haladónak semmiképp sem mondható burzsoá lapot e keserű megjegyzésre Jacques Rivette neves rendező Suzanne Simonin — Diderot apácája című filmjének betiltása késztette. Az ügy már hónapok óta lázban tartja Franciaországot. Ha a tájékoztatásügyi miniszter sejtette volna, milyen poklot szabadít el önkényes intézkedésével, talán kétszer ls meggondolta volna a dolgot. A kritikusok szarkasztikusan kérdik, vajon e film betiltását Diderot, a felvilágosodás nagy materialista filozófusa valamennyi művének száműzetése követi-e az iskolákból és a könyvtárakból? Tiltakoznak a színészek, a rendezők, a producer és a kulturális élet egyéb képviselői. Neves írók egy csoportja egy kiáltvány alá az értelmiség élenjáró képviselői között 1789 aláírást gyűjt. Miért éppen ennyit? Hogy ezzel ls eszébe jutassák a kormánynak a Francia Forradalom évszámát és vívmányait, melynek egyikét, a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságát Bourges tájékoztatásügyi miniszter makacs magatartása oly durván megsért. Mielőtt Jacques Rivette rendező Diderot Apácájának filmváltozatát a cenzúra bizottság elé terjesztette, a producere egyházi képviselőkkel is tanácskozott. Ezeknek az általában a kákán is csomót kereső embereknek sem volt akkor ellenvetésük a regény megfilmesítése ellen. Hiszen ez az egyetlen Diderot művei közül, melyet az egyház nem tett indexre. Nem támadja ugyanis a keresztény vallást, hanem a XVIII. század társadalmának merev konvencióit és hanyatló erkölcseit bírálja. A film elmét különben is Suzanne Simontn — Diderot apácájára változtatták, mintegy érzékeltetve, hogy az akkori és nem a jelenkori kolostori életre vonatkozik. Egy akarata ellenére kolostorba kényszerített fiatal leányról van benne szó, aki perverz hajlamú apácák áldozata lesz, nem bírja tovább a világtól való elzárkózottságot, szökésre kényszerül és hasztalanul igyekszik visszanyerni jogát egy emberhez méltó életre. A film egyetlen jelenete sem sérti a szemérmet. Sokkal decensebb, mint a francia mozikban tömegével bemutatott, kasszasikerre vadászó limonádék, vagy sikamlós históriák. A cenzúra átengedte a filmet vetítésre a 18 éven felülieknek. Mint villám a derillt égből csapott le ezután a filmet betiltó miniszteri rendelet. Miért volt pápább a pápánál a tájékoztatásügyi miniszter? A bolhát egy volt parlamenti képviselő feljelentésének alapján Papon rendőrfőnök ültette el a miniszter fülében, aki tudni vélte (pedig nem láthatta a filmet, mert nyilvánosan nem vetítették), hogy a film „Franciaország apácáit becsmérli". Nyilván nem magánszorgalomból, hanem a legreakciósabb egyházi körök megbízásából fordult az ex-képviselő a hatóságokhoz. Ezt követően három rend apácái — akik aligha ismerhették Diderot műveit — egyszerű emberek között gyűjtöttek aláírásokat a sértő film betiltására. A jóhiszemű, de tudatlan emberek ilyen félrevezetését még az olyan magas egyházfi, mint Delarue prelátus, Párizs érseki helynöke is elítélte. Látta a szűk körben vetített filmet és helytelenítette betiltását. Hozzá hasonlóan más papok ls derülnek azon, hogy a francia kormány nem tartja elég érettnek a közönséget a film megtekintésére. A sajtónál pedig a miniszter úr (aki, mint kitudódott, maga sem látta a filmet) éppenségge) nem talált támogatásra. Az apáca hetek óta nem került le a lapok hasábjairól és két szennylap: a Carrefour (volt OAS lap) és a fasiszta Minuté kivételével valamennyi újság tiltakozik a miniszteri önkény ellen, mely megfosztotta a nagy nyilvánosságot a lehetőségtől, hogy maga alkothasson véleményt egy vászonra vitt klasszikus műről. Ám Bourges miniszter tovább makacskodik. André Malraux művelődésügyi miniszter pedig, akinek szintén ügykörébe tartoznak a filmek, és akihez a rendezők indokolatlan szigor esetében máskor eredményesen fordultak. ezúttal hallgatásba burkolózott. Talán egyetértett miniszter-kollégájával, vagy csak nem akarta lejáratni? De most, a küszöbön álló XX., — tehát jubileumi — a szabad filmalkotás jegyében tartandó cannes-l filmfesztivál előtt mégiscsak szint kellett vallania. Az ott bemutatandó francia filmeket végső fokon ugyanis ő hagyja jóvá. Jacques Rivette, Az apáca rendezőjével együtt tíz neves rendező terjesztette be legújabb alkotását fesztivál! bemutatásra. A Rivettel szolidáris kilenc rendező bejelentette, hogy Cannes-ban, az egybegyűlt nemzetközi közönség előtt kipellengérezik a francia kormány elnyomó módszereit, ha Malraux nem engedi Rivette filmjét a fesztiválra és Bourges nem vonja vissza a film vetítésének tilalmát Franciaországban. Malraux időközben már beleegyezett Az apáca bemutatásába a fesztiválon. A film forgalmazását Franciaországban azonban az illetékesek továbbra sem engedélyezik. A napokban majd elválik, hogy az egyre erősödő tiltakozás kikényszerltl-e a film szabad vetítését is az országban. BUGÁN ÉVA