Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-14 / 102. szám, csütörtök

Vasárnap a pihenés napja. Szénást Kálmán ácsmester ellenben vasárnaponként is dolgozik Pinke Ferenc kabátjalusi árvízkárosult új házának tetőszerkezetén. (Szabó Géza felvétele) Mitévők legyünk? Szövetkezetünknek van egy RS-09 típusú szerszámhordoző — traktora. Javításra szorult, és így 1965. március 29-én elkiild—- tiik az Opravy zemédelských strojü n. p. Bludov javítómü— helybe. Annak ellenére, hogy a traktorra nagy szükségünk == lenne, s mai napig sincs kész. Többször érdeklődtünk, a HNB — és a pártszervezet is sürgette a javítást, de a válasz mindig — ugyanaz: a javítást elvégeztük, de nincs hidraulikus szivaty— tyúnk. Helyzetünket kétszer is jelentettük a kassai járási ter—

— melési igazgatóságnak, de ők sem intézkedtek. Mitévők legyünk? A tavaszi munkák beálltával ugyanis már ~ nagyon hiányoljuk a traktort! KOVÁCS J ŠE EFSZ, Buzlta ILYEN IS VAN Sok szó esik mostanában a postáról, a kézbesítőkről. Többnyire panaszokat hallunk, olvasunk. En most dicsérni szeretnék: Vidra kézbesítő az egyik szombaton már reggel 7 órakor kopogtatott nyugdíjammal. Ügy gondolta, hátha vásárolni akarunk. Igazán jól esett figyelmességet PETRAKOVICS PÁL, Somorja PÉLDÁS SZERVEZET A Csehszlovák Vöröskereszt berencsi helyi szervezete nemrégiben tartotta évzáró közgyűlését, melyet Kazán Márta, a szervezet elnöke nyitott meg. Beszámolójában ismertette a tavaly elért eredményeket. A faluban csoportos véradást rendeztek, parkosították az orvosi rendelő környékét, fogorvosi rendelőt létesítettek, több ízben tartottak egészségügyi előadást és az iskolában a gyermekek részére rövidfilmeket vetítenek. Jő munkájuk jutalmául megkapták a „Példás szervezet" oklevelet. LÚRINCZ LÁSZLÓ, Berencs SZÉP EMLÉK A BESZKIDEK fenyveseitől körülzárt Miloňovban-, ahol ebben < tanévben az árvíz sújtotta Megyercs alapfokú kilencéves iskolájának diákjai tanulnak, a minap bensőséges ünnepély keretében tartották meg a szikra- és pioníravatást. Az avatásra a vsetínl járási pionírházból is jött vendég, aki meleg szavakkal üdvözölte a leendő szikrákat és pionírokat. Az ünnepélyt színvonalas kulturális műsor zárta. MOLNÁR ZOLTÁN, Igazgató, MHoňov Megállt az idő...? K

omáromban, a Pionír utcában a szövetkezeti lakásépítés keretében felépült és nemrégen átadott épületek egyike az arra haladóknak este különös látványt nyújt. A szép, nagy ablakon keresztül gyertya, mécses, vagy petróleomlámpa pislákoló fénye vetődik az utcára. Az illetékesek ugyanis — kii tudja mi okból — elfelejtették az épületet bekötni a villanyhálózatba, pedig a lakók a napi munkából hazatérve, a pihenés óráit tv-nézéssel, vagy rádiózással szeretnék tölteni. Vajon az illetékesek miikor orvosolják a ház lakóinak jogos panaszát? PATAKI MÁRTA, Komárom •mtr Spil BK' mmKr # ">t * . TBČ M Tavaszi nagymosás. (Kovács István felv.) Kinek, minek a cégére? AKI ISMERI Ipolyságot, bizonyára tudja, hogy lőterén sok üzlet van. A járókelők gyakran állnak meg nézegetni a kirakott árukat. A kézimunka-üzletben például szép, ízléses nyakkendők, a könyvesboltban értékes könyvek, a női divatárú üzlet kirakatában pedig szép tavaszi kabátok kötik le az arrajárók figyelmét. Az új önkiszolgáló élelmiszerüzlet kirakata sem marad el sokkal az említettek mtifütt. A MŰLTKOR mégis az utóbbi előtt álltam a leghosszabb ideig. A különböző konzervek és más étvágygerjesztő cikkek között egy romlott citromot vettem észre. Fejcsóválva ugyan, de kis idő múlva tovább mentem. Gondoltam, majdcsak szemet szúr valamelyik alkalmazottnak és kiveszi onTÉVEDTEM. Egy hét múlva ugyanis, amikor újra arrajártam, még mindig ott láttam a már rég fogyaszthatatlan állapotban lévő értékes déli gyümölcsöt. Csupán annyiban változott időközben, hogy penészszürke héját már rothadt zöldes foltok is csúfították. A Jö BORNAK nem kell cégér, tartja a régi közmondás. Ez Igaz, hiszen egy tiszta, jó áruval ellátott üzletnek valóban nem kell cégér. De vajon egy hetek óta rothadó citrom kinek, III. minek a cégére? ZALABAI ZSIGMOND, Ipolyság Madách Imre: Az ember tragédiája ÜNNEPI BEMUTATÓ, A KOSICEI ÁLLAMI SZÍNHÁZBAN L

ágy dallamossággal csendülő szlovák nyelven, melynek szépséges titkait Madách ismerte, negyven esztendővel a bratislavai előadás után, ismét a hazai közönséghez szól Az ember tragédiája. A múlt hét szombatján a Košicei Állami Színház színpadán bemutatott ünnepi előadás ritka kulturális és politikai esemény, hiszen a világirodalomnak olyan örökbecsű müvét hozta látó távolságba, amellyel az ifjabb szlovák nemzedékeknek — legalábbis színpadon — eddig nem nyílt alkalmuk megismerkedni. S bár Madách Imre életének kétségtelenül legnagyobb alkotását ezek a nemzedékek is olvashatták P. O. Hviezdoslav és V. Be niak fordításában, az új átköltés — Ctibor Stítnický remekbe szabott, az eredeti

1 minden ízét, zamatát, gondolati rezdükik, keserűen csalódik. Csakhogy a játék, éppúgy, mint az élet, megállíthatatlanul tovább gyűrűzik, tovább bonyolódik mind magasabb szinten. A bukást új nekirugaszkodás, új akarás követi, s ez nemcsak a dráma hallatlan belső feszültségét fokozza szüntelen, hanem egyben tompítja a borongós színeket is. Rádöbbenünk, hogy bár Madách művében hangadó a szkepszis bár elvitathatatlanul megnyilvánul benne a tömegek és az egyén esettségének gondolata, a nemes eszményekkel szembefeszülő kétely itt új tettekre és új keresésre buzdít, mozgást vált kl, előrelendít. S így, bár az összkép olyan, hogy az ember és az általa képviselt igaz és szép elképzelések mindvégig alulmaradnak, úgy érezzük: a küzdelem nem veszti értelmét. Az Ember küzdj, és bízva bízzál Ádám, (Ivan Rajniak) a párizsi lését rangosan, ritka tökéllyel érzékeltető modern tolmácsolása — még bennsőségesebbé avatta ezt a találkozást. Ezen túlmenően a legnagyobb elismerés hangján kell szólni mind a színház vezetőségéről, mind azokról, kezdve a rendezővel, egészen a népes szereplő gárdáig, akik hivatástudattal és örömmel vállalták a feladatot. Mert a feladat nem könnyű. Bár már Arany jános, a mű első lektora „Mind koncepcióban, mind kompozícióban igen jeles mű" — szavakkal fejezte ki elismerését és azóta a Tragédia üstökösi pályát futott be, van néhány buktatója, mely színpadi előadását nehezíti és kockázatossá teszi. Erről tanúskodik, hogy kevés olyan világirodalmi érték van, amely annyi vitát, merőben eltérő nézetet, a tömjénezés mellett annyi sárral dobálást ért volna meg, mint éppen ez a mű. Ennek magyarázata, hogy a nemes gondolatoknak ez a kincsesháza nem nyílik egykönynyen, a nagy emberi kérdések megközelítésének módja összetett és ellentmondásos, mint ahogy ellentmondásos volt a kor, amelyben íródott, Madách élete, gondolatainak és érzelmeinek világa is. A legsötétebb abszolutizmus idején íródott a mű, s Madáchra nemcsak korának fojtott, terhes és vészes légköre nehezedett, hanem magánéletének számos nyomasztó felismerése és keserű tapasztata is. Ekkor lát hozzá, hogy a Tragédiában, melyet egy esztendő leforgása alatt írt meg, egybevesse a legíennköltebb emberi eszméket azokkal a történelmi korokkal, amelyek zászlajukra tűzték őket. Az emberiség fejlődésének tükrében költői módon jeleníti meg az Ember örök küzdelmét, ismételten felújuló harcát és kiábrándító kudarcát. A felvetett kérdésekre nem ad filozófiai választ, nem látja, nem láthatja és Így nem is jelölheti meg a kivezető utat. Inkább a korában és a saját tudatában végbemenő viharról és vívódásról fest sötét tónusú képet, míg a vitát, ezt a lelkében lezajló párbeszédet, amelyet a színpadon Ádám és Lucifer folytat, lényegében nyitva hagyja. Ha csak ezt néznénk, akkor azt kellene mondanunk, — és az idők folyamán több kritikus sziklaszilárdan így vallotta — hogy a Tragédia mélységesen pesszimista mű, hiszen az ember minden jelenetében elbujelenet Dantonja (G. Bodnár felv. — CTK J nem marad üresen kongó jelszó, hanem tartalma és értelme van, egybecsendül „az élet — harc" marxi gondolatával, mert a szerzőt az igazság keresésének űző szenvedélye hevíti. Persze, tévednénk, ha ezt úgy könyvelnénk el, mintha Madách hitt volna a haladásban. Az igazság csupán annyi, — amint azt az elmúlt években a magyarországi kritika egy része megállapította, — hogy nem tud lemondani ezzel kapcsolatban táplált reményéről. A vendégrendező Tibor Rakovský elsősorban a mű racionális magvát törekszik életközeibe hozni, mégpedig anélkül, hogy lényegesebb dramaturgiai beavatkozást alkalmazna. A drámát nem a cselekményben, hanem a gondolatok párviadalában keresi. Ebben a vonatkozásban lényegében hasonló utat követ mint Major Tamás a Tragédia legutóbbi pesti rendezésében. Szigorúan óvakodik ugyanakkor attól, hogy erőszakosan aktualizálja, „vörösre fesse" a művet. Ezen túlmenően igyekszik kidomborítani a mélységes madáchi humanizmus háttérbe . meghúzódó, de alapvető eszmei vonulatát. Ezzel és így elkerüli a régimódi „revü"-felfogás zátonyait. Ezt a törekvését csak részben támasztja alá Ladislav Vychodil ugyan funkcionális színpadképe, amely azonban túlzsúfolt, kevés teret nyújt a színészi játéknak és meglepő módon nem tűnik eléggé modernnek. Hela Bezáková kosztümjeinél, amelyek általában ízlésesek, sokkal inkább érvényesül a jelzettség. Rakovský főleg a tömegjelenetekben ér el lenyűgöző hatást. Kitűnően komponál, szinte történelmi freskókat fest. Kiváltképp kiemelkedőnek tartjuk a falanszter jelenetet. Sajnos, a dráma sikere elsősorban nem ezen, hanem a három főszerepen múlik. S itt már komolyabb fenntartásokkal kell élnünk. Ádám szerepében Ivan Rajniak az előadás első részében alakjának belső tüzét, megújuló nekilendülését és lirizmusát nem érzékelteti eléggé árnyaltan és hitelesen. Helyenként a retorizmus kísért előadásmódjában. Erősen feljavul viszont a prágai jelenetben, itt megtalálja a hangját és ebből a fekvésből az előadás végéig nem esik ki. A bemutató Évája jElena Volková) az egyszerűségre törekszik és egy-két jelenetben magas hőfokon játssza meg költői szerepét. Általában azonban túlságosan szürkének, szárnyaszegettnek tűnik, arról nem is beszélve, hogy több helyen az átélést „szavalás" helyettesíti. A Lucifert alakító fán Bzdúch közelíti meg talán a legjobban a rendezői elképzelést. Felszabadult könnyedséggel képviseli az örök tagadást és kételyt. Szerepében ember és nem naturalista módon megjátszott ördögi figura* Csakhogy néhány jelenetében, főleg a dráma utolsó képeiben túlhajtja a cinizmust, nem eléggé mértéktartó. Véleményem szerint a színészekkel végzett munka ilyen rendezői mulasztásai okozzák, hogy Rakovský koncepciója nem érvényesül kifogástalanul az előadás stílusában. A stílusegység hiánya szembeszökő, s ennek folytán a korszerű elképzelés a színpadon megrekedt a félúton. Ezen alig változtat valamit az a körülmény, hogy a színészek zöme tudása javát nyújtja és epizódszerepekben is láthattunk néhány kitűnő alakítást. A

közönség meleg tapssal jutalmazta a művészek teljesítményét, megköszönve az élményt nyújtó előadást. Joggal, mert bár nem titkoltuk el fenntartásainkat, nézetünk szerint is ez a m inka szolid színvonalat képvisel. Reméljük, hogy adandó alkalommal a kassai színészek előadásában a bratislavai közönség is megismerheti a Tragédia szépségeit és mélységeit. GÁLY IVÁN Gyorsan és könnyen készíthet kiadós reggelit vagy tízórait otthon, a víkendház. ... ban vagy a víz mellett: ez az előnye a MALCAÔNAK. Miután értékes nyersanyagokból készült, tápértéke igen nagy. I! PRÜMY&l MLÉÔNC VÍÍIVY, a. f. A MALCAO ERŰT AD OF-1M/1