Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-06 / 64. szám, vasárnap

ELBÚCSÚZTATTÁK Vincent Krahulec elvtársat (CTK) — Vincent Krahulec elvtársat, az SZLKP Központi Bizottsága ellnőrző és revíziós bizottságának tagját, minisztert, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökét, a Szlovák Tervbizottság elnökét szombaton búcsúztatták Bratislavában. Reggel 9 órakor a dolgozók küldöttsége a bratislavai Gottwald térre igyekezett, hogy a Szlovák Műszaki Főiskola előcsarnokában felravatalozott Krahulec elvtársnak megadják a végtisztességet. A gyászszertartáson részt vett Oldŕich Černík mérnök, miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Božena Machačová-Dostálová, František Hamouz és Václav ValeS miniszterek, az SZLKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai és póttagjai, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének tagjai, valamint a társadalmi szervezetek képviselői. A ravatalnál megjelentek a Bratislavában akkreditált külföldi képviseletek tagjai ls. Közvetlenül a ravatal mellett a családtagok és a legközelebbi rokonok álltak. Az elhunytat, az önfeláldozó kommunistát, a jó hazafit, a példás funkcionáriust és becsületes embert ján Marko mérnök, miniszter, az SZNT alelnöke búcsúztatta. Méltatta Krahulec elvtárs tevékenységét, akinek élete és munkássága szorosan összeforrott a munkásosztály ügyéért, a társadalmi haladásért és a szocializmus győzelméért vívott harccal. Szívünkben örökre megőrizzük az önfeláldozó kommunista, a hű hazafi és a jó ember emlékét. A gyászszertartás befejeződött. Az elesett forradalmárok indulójának hangjai mellett a csehszlovák néphadsereg tisztjei Vincent Krahulec koporsóját gyászkocsira helyezik. A gyászmenet végighalad a Gottwald téren, a Május 1. téren és a Békevédők utcáján. Az útvonalon félárbócra engedett állami zászlók lobognak. A Szlovák Tudományos Akadémia épülete előtt Viliam Sal govič, az SZLKP Központi Bizottsága ellenőrző és revíziós bizottságának elnöke vett utolsó búcsút az elhunyttól. Az SZLKP Központi Bizottsága, az SZLKP Központi Bizottsága ellenőrző és revíziós bizottsága, a párt városi szervezete és Bratislava lakossága nevében kifejezte tiszteletét Vincent Krahulec iránt, akinek élete összeforrott a párt harcával és törekvéseivel. Vincent Krahulec elvtárs búcsúztatása az Internacionáléval ért véget. Az elhunyt földi maradványait a brnói krematóriumba szállították. Hogyan külföldre? A Čedok és a Belügyminisztérium dolgozói tegnap • kapitalista államokba irányuló egyéni utazások feltételeir&l tájékoztatták a sajtó képviselőit. Az útlevél kiadásáról, illetve a kintaázási engedélyről ez év április 1-től a Belügyminisztérium kerületi igazgatóságáinak ótlevélosztálya dönt. Akik ntazásuk közben több országot érintenek, azok részére a belépési, illetve átutazási engedélyt (vízumot) a Cedok járási és kerületi Irodái szerzik be. Polgárainknak léhát egyéni utazásukhoz: érvényes kinlazási engedéllyel ellátott útlevélre, más államok érintése esetén belépési és átutazási engedélyre, a Belügyminisztérium Járási, illetve kerületi útlevélosztályai által kiadott határátlépési igazolványra, valamint vám- és devizanyilatkozatra van szükségük. Személyazonossági igazolványát külföldre senki sem viheti magával. Katonakónyvét elutazása előtt minden katonaköteles egyén adja le járást katonai parancsnokságon. (km) JÁN CIKKER NEMZETI MŰVÉSZ (CTK) — Ján Cikker a kiváló szlovák zeneszerző szülővárosában — Banské Bystricán tegnap vette át dr. Matej Lúdantól, az SZNT iskola- és művelődésügyi megbízottjától a J. G. Tajovský Színházban a megtisztelő nemzeti művész díszoklevelet. Intézkedések a 44 órás munkahét bevezetésére (Folytatás az 1. oldalról) érdekében önállóan oldhassák meg mind a termelési-műszaki, mind pedig a szervezési-gazdasági problémáikat. Arról, hogy a központi hivatalokban és más állami szervekben mikortól vezetik be a rövidebb munkaidőt, a kormány dönt, éspedig úgy, hogy ezzel kapcsolatos utasításai kellő összhangban legyenek azzal, milyen időközökben kerül sor népgazdaságunkban a munkaidő lerövidítésére. A rövidebb munkaidő bevezetésének feltételei a következők: A gazdasági s egyéb szervezetek saját lehetőségeiknek megfelelően teremtsék meg a 44 órás munkahét bevezetésének feltételeit, szem előtt tartva az állami terv adta feltételeket, éspedig nemcsak az 1966os évben, hanem a negyedik ötéves tervidőszak további éveiben is. A munkaidő lerövidítése nem veszélyeztetheti tehát a termelési feladatok teljesítését, a gyártmányok vagy a szolgáltatások minőségét, nem adhat alapot további munkaerők, béralapok, beruházások, áramszolgáltatás személyi s teherszállítás igénylésére s nem vezethet kedvezőtlenebb gazdasági eredményekhez sem. Ä munkaidő lerövidítésére nem kaphatnak engedélyt azok a gazdasági szervezetek stb, ahol nem tesznek eleget az említett feltételeknek. 'Ä munkaidő lerövidítésének múlhatatlan feltétele a túlórák korlátozása. Ennek ellenkezője nemcsak a bérkiadásokat növelné, hanem ellentétben állna az említett intézkedés lényegével, azzal, hogy a dolgozóknak több szabad idejük legyen. Ä rövidebb munkaidőhöz igazodó új üzemviteli rendszer nem vezethet ahhoz, hogy a termelőüzemekben csökkent mértékben hasznosítsák az állóalapokat. Az új rendszernek kell hozzájárulnia, hogy Jobban, hatékonyabban kihasználják a munkaidőt, amit különösen a többműszakos üzemeltetés tehet lehetővé. Mi a következő elvhez igazodunk: „Lerövidítjük a dolgozók munkaidejét, de meghosszabbítjuk a gépekét". Ezért a munka- és üzemviteli rendszer alapjának a kétműszakos üzemeltetést kell bevezetni mindenütt, ahol gazdaságilag indokolt, de ragaszkodnunk kell a háromműszakos, vagy félbeszakítás nélküli üzemeltetéshez, A közszolgáltatási üzemekben csak akkor kerülhet sor a rövidebb munkaidő bevezetésére, ha nem követi az üzemviteli idő lerövidítése, amit az alkalmazottak műszakokonkéntí váltakozásával kell biztosítani, hogy ne csökkenjen a szolgáltatások terjedelme s minősége s ne éreztesse kedvezőtlen hatását a lakosság igényeinek kielégítésében. Az üzemek stb. az említett Intézkedéseket az illetékes központi szerv (KNB) által az adott ágazat konkrét feltételeinek figyelembe vételével, a kitűzött s jóváhagyott elvekhez Igazodva foganatosítják. A rövidebb munkaidőt az egyes területeken a kerületi nemzeti bizottságok az áramszolgáltatás s közlekedés illetékes szerveivel együttműködve vezethetik be. A rövidebb munkaidő, azaz a havonkénti két szabad nap fokozatos bevezetése a dolgozóknak nagy előnyöket biztosít. Ha azonban azt akarjuk, hogy ennek az intézkedésnek a termelésben, a közszolgáltatások s minden egyéb tevékenység terén ne legyen kedvezőtlen utóhatása, a keletkező időveszteséget feltétlenül úgy kell behozni, hogy a dolgozók növelik az óránkénti munkatermelékenységet, jobban kihasználják a munkaidőt, erőteljesebben törekszenek a termelés gazdaságosabbá tételére stb. Múlhatatlanul szükséges az állóalapok eredményesebb hasznosítása, a lendületesebb kezdeményezés, s a műszaki-szervezési Intézkedések minél szélesebb körű érvényesítése, hogy egyre kedvezőbb eredményeket érhessünk el népgazdaságunk fejlesztésében, jobbakat az állami terv alapján feltételezetteknél is. A CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére indított szocialista munkaversenynek elsősorban az említett feladatok teljesítésére kell összpontosulnia. tfTfetöL EGYSÉGET A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOMBAN A Népszabadság március 5-i számában közölte Komócsin Zoltánnak, a MSZMP politikai bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának cikkét, amelyben a legidőszerűbb külpolitikai problémákat fejtegeti. A cikk többek között hangsúlyozza, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága változatlanul magáénak vallja az SZKP XX. és XXII. kongresszusának a nemzetközi kommunista mozgalomra vonatkozó, elvi következtetéseit. A MSZMP nemzetközi tevékenysége alapjának változatlanul a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi moszkvai értekezletén kidolgozott fő irányvonalát tekinti. Teljes mértékben egyetért a 19 testvérpárt 1965 márciusi moszkvai konzultatív találkozójának álláspontjával. A MSZMP ezentúl is síkraszáll a kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozásának összehívásáért. A cikk a továbbiakban bangsúlyozza, hogy a nemzetközi politika s a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi helyzelét figyelembe véve jelentékeny mértékben megnövekedett a szovjetbarátság elvi-politikai jelentősége. A szovjetbarátság vízválasztó nemcsak a fő ellenséggel, az imperializmussal szemben folytatott harcban, hanem a nemzetközi munkásmozgalomban jelentkező szektás, dogmatikus, valamint a jobboldali irányzatokkal szemben folytatott vitában is. A nemzetközi kommunista mozgalom legnagyobb gondja természetesen a Kínai KommuT nista Párt vezetőinek szakadár tevékenysége és szovjetelleneg aknamunkája. Ezzel a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődését fékezi, súlyos károkat okoz a kommunista és munkáspártoknak, az egész anti? imperialista frontnak, de vég^ eredményben mégsem vethelí vissza a kommunista mozgalom fejlődését. A szocializmus és a békcj világerőinek számára rendkívül hátrányos, hogy eddig nem vezettek eredményre a nemzetközi kommunista mozgalom egysegének helyreállítására irányulj erőfeszítések. Ezért azoknak a kommunista és munkáspártok.nak, amelyek változatlanul magukénak vallják az 1960-a§ moszkvai értekezleten jóváhagyott határozatokat, álhatatos harcot kell folytatniuk a nézeteltérések kiküszöböléséért, a nemzetközi kommunista nfozgalom egységének helyreállító, sáért. KÖZLEMÉNY GOMULKA ÉS LONGO TÁRGYALÁSAIRÓL Varsó (ČTK) — Varsóban közleményt adtak ki W. Gomulkának, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának és Luigi Longónak, az OKP főtitkárának tanácskozásairól. A közlemény szerint a két párt vezetői kiemelték, milyen veszélyt jelent az Egyesült Államok vietnami agressziója és NyugatNémetország törekvése m atomfegyverek megszerzésére. Hangsúlyozták, hogy szolidáris sak a vietnami néppel, s ki» emelték a kommunista és munkáspártok egységének nagy jelentőségét. Leszögezték, hogy törekedni kell a lengyel—olasz kapcsolatok fejlesztésére. Ismét iskolákat bombáztak az amerikai légikalózok (Folytatás az 1. oldalról) nek, hogy az amerikaiak a vietnami háborúban használják fel a Nyugat-Németországtól vásárolt fegyvereket. Saigon (CTK) — Quang Ngai tartományi főváros közelében már második napja heves harcok folynak a dél-vietnami haGhana felújítja kapcsolatait Nagy-Britanniával Cotonou (CTK) — A ghanai Nemzeti Felszabadítási Bízottság úgy döntött, hogy felújítja diplomáciai kapcsolatait Nagy-Britanniával — jelentette be a ghanai rádió. A ghanai kormány tavaly decemberben szakította meg kapcsolatait Londonnal, tiltakozásul a rhodesiai helyzettel szemben elfoglalt álláspontja miatt. A diplomáciai kapcsolatok felújítása azután vált valószínűvé, hogy Nagy-Britannia március 4-én elismerte az új ghanai rendszert. zafiak és az amerikai lengerészgyalogosok által megerősf. tet saigoni csapatok között. As eddigi jelentések szerint ez az amerikai tengerészgyalogosok legnagyobb összetűzése a hazafiakkal. Az amerikaiak a tavaly augusztusi Van Toung-f csata óta nem szenvedtek ilyen súlyos veszteséget. Phuyen tartományban Tuj Hoa várostól délre már második napja folynak a harcok * hazafias erők és az amerikai gépesített hadosztály katonái között. Az amerikaiak a délkoreai csapatokat is bevetették a harcba. Lai Khetől 25 km-re északkeletre e hazafias erők és egy amerikai gyalogos hadosztály harcol. Az amerikaiak a légierőt és a nehéztüzérséget is bevetették. Wilson kormánya közölte a% angol hajótársaságokkal, hogy helyesnek tartaná, ha az angol hajók nem szállítanának árut Észak-Vietnamba — jelentettö be Bolton, a brit hajótársaságolt kamarájának elnöke. Mai nä — mai csatád (Folytatás az 1. oldalról) gyér hálózata és fogyatékos munkája mellett a nők tízezrei különféle tisztségeket töltenek be. Pártunk alapszervezeteinek bizottságaiban 49 548 nő tevékenykedik, 4270 pártalapszervezetnek nő az elnöke, 708 nő járási pártbizottságok tagja, 83-an kerületi pártbizottsági tagok. Honnan veszik erre az időt? Hiszen ez emberfeletti! Mindezek a számok természeteseknek, sőt talán csekélyeknek tűnnének, ha nem tudnánk, mennyi nehézséggel kell megküzdenie minden egyes asszonynak, hogy munkáján, háztartásán kívül még tisztségét ls elláthassa. A több tízezer tisztségviselő nő esetében minden teendő ellátása nem képzelhető el másképp, mint valaminek a feláldozása árán. Akárhogy is vesszük, ahhoz, hogy a nők gyakorolhassák is az egyenjogúságot — áldozatokat kell hozniuk. Vagy szabad idejüket áldozzák fel, vagy családi életüket, vagy háztartásukat, vagy gyermekeik nevelését. Ha elképzelünk, akárcsak egy kétgyermekes családot, amelyben történetesen az asszony valamiféle felelős tisztséget tölt be, szinte lehetetlen, hogy minden vonatkozásban összhangot találjunk. A mama funkcióját valaki biztosan megsínyli: vagy a férj, vagy a gyerekek, vagy ő maga, ha egészsége rovására túlfeszíti erejét. Mert egyszerűen mindenre nem futja az időből. Az egyenjogúság gyakorlatának fő problémája a mai társadalomban tehát nem a lehetőség — mert az elvben megvan —, hanem a túlságos teher, ami az egyenjogúság gyakorlásával a rendszerint „gyengébbnek" nevezett nemre nehezedik. Más szóval: a helyzet az, hogy az egyenjogúság megvan, de gyakorlására a nőnek nagyobb erőfeszítést kell kifejtenie, mint a férfinak. Ezek szerint az egyenjogúság nem más, mint teher, többlet a nők vállán. Szinte hihetetlen, de így van. De miért? Ha egyenjogúság, akkor egyenjogúság. Miért nem sínyli meg senki, ha férfi visel felelős tisztséget? Miért van az, hogyha az asszony készül vizsgákra a levelező tanfolyamon, akkor a család élete úgyszólván a feje tetejére áll, ha a férj ugyanezt teszi, akkor mindenki lábujjhegyen jár ugyan a lakásban, de semmi különösebb zavar nem keletkezik. Ha a férj érkezik későn baza a gyűlésről, legfeljebb maga melegíti meg vacsoráját. Ha az asszony gyűlésezik sokáig, egyáltalán nincs vacsora... S itt eljutottunk a dolog nyitjához: a Jelenlegi helyzet gyökere a családon belüli munkaszervezésben rejlik. Míg aránylag egyszerű a politikai és gazdasági jogok biztosítása az alkotmányban, addig igen nehéz és hosszadalmas folyamat e jogok gyakorlása feltételeinek megteremtése mind a társadalomban, mind a családban. A társadalomra ebben a vonatkozásban a szolgáltatások kérdésének megoldása vár, a családra pedig az áttérés az egyenjogúságra a családon belül is. S ezen az utóbbi ponton bizony alig fejlődött valamit az élet. A háztartás „természetesen" a nő dolga. Akkor ís, ha igazgató. De legtöbbször éppen a háztartás fékezi abban, hogy egyáltalán igazgató lehessen belőle. (190 közszükségleti üzemben csak 1 női igazgató van). Ezen a ponton intézményesen vajmi keveset segíthet a társadalom. Hiába kínálja fel a dolgozó nőnek az üzem a továbbtanulást, hiába teremti meg erre a megfelelő lehetőségeket, ha a családi teendők a tanuláshoz nem adnak elég időt. (Egyik rádióalkatrészgyárunkban a továbbképző tanfolyamot 120 nő kezdte meg és 14 fejezte be). A családi lekötöttség miatt szinte katasztrofális a női szakképzettségi átlag Iparunkban. A női átlagfizetések teljes 600 koronával alacsonyabbak a férfiakénál. Nem az igazságtalan jutalmazás miatt, hanem az alacsony szakképzettség folytán. A családi kötöttségre jellemző példa az 1956. évben végzett építészmérnöknők sorsa: heten kaptak diplomát, közülük csak két mérnöknő vitte valamire a szakmában, lett elismert szaktekintély. De pont ez a két nő nem alapított családot, az egyik férjhez sem ment, a másik elvált... Milyen hát a mai nő? Olyan, hogy még áldozatok árán is nehéz küzdelmet vív egyenjogúsága gyakorlásáért, érvényesüléséért. E törekvés segítése, a nehézségek, a többlet-teher levevése a nők válláról társadalmi feladat, politikai célkitűzés, pártunk legjelentősebb határozatainak része. Megvalósítása politikai harc, mindennapi küzdelem, amely nem váltható fel virágra és figyelmességre. Megértés, teljesen egyenjogú munkamegosztás nélkül a családon belül — mint láthattuk a példákon — a feladat nem valósítható meg. Természetesen nem szülhetünk asszonyaink helyett, de tanulásukhoz, érvényesülésükhöz, egyéni álmaik, céljaik rT megvalósításához a lehetőségeket igazán csak úgy teremthetjük meg, ha levesszük gondjaik felét a vállukról. 19

8 Ha ezen fe 1 ü 1 figyelmesek is ni. tudunk lenni, s csók kíséretében átadjuk a nőnapi virágot, akkor életünk egy igen fontos mozzanatát értettük A meg. VILCSEK GÉZA m